#keresztelő jános

[drakvuf]

Keresztelő János menü

Elkezdtem olvasni a kis kék bibliát, amit az egyetemen osztogatnak és van benne, hogy Keresztelő János sáskán és mézen élt.

Szóval nem egészen értem, miért akadt ki a keresztény-konzi közösség azon, hogy talán, esetleg, lehetséges, hogy a jövőben lesznek olyan lisztek, amikbe rovarokat darálnak.

Valszeg nem alaptalan az a mém, hogy sok keresztény nem olvasta a Bibliát.

#biblia #rovarok #keresztelő jános

[bagdyernoke]

#keresztelő szent jános

[nyuszimotor]

Fontos

[nopeemi]

2023.03.07

Leonardo: Tervek az Anghiari csatához, Firenze, Palazzo Vecchio - 1480-as években amikor minden nagyásy művész firenzében volt, versenyt rendeznek a legjobb művészekkel. Az egyik falat Michalangelo festette, a másikat Donatello - a két falkép háborúkat bemutatva nem készültek el. Leonardo és Michalangelo vázlatai megmaradtak. - Harcos feje vázlat

Michalangelo tervek a cascinai csatához- egymással birkózó izmos férfitestek, nincsenek se lovak se fegyverek

Bastiano da Sangallo- Michalangelo cascinai csatához készült kartonjának másolata

2023.03.07

Teoretikus óra.

7 szabad művészet - (insert them here) egy művelt embernek ezeket ismernie kell. A művészek nem a mesterekhez hanem a kézművesekhez tartoztak. Ez nem tetszett a művészeknek, vitatkoztak hogy az irodalom miért tartozhat ide, de a festészet nem.

Paragone= összehasonlítás. A különböző eltérő művészeti ágakat hasonlították össze.

Giovanni Bellini: A halott Krisztus máriával és Szt. János Evangélistával - az alakok alacsony fal mögött vannak, a felénk eső oldalán egy címer van. Művelt ember volt a megrendelője, Bellini velencében festett ahol nem a nagyközönségnek készültek a képek. (Sextus Propertius - írt egy verseskötetet.) Bellini ezt a verseskötetet idézi, amikor a festészete mellett lobbizott hogy ugyanakkora értékű mint Propertious verseskötete.

Leonardo: Angyali üdvözlet - Leonardo a festészet mellett érvvel a szobrászattal szemben. Megfest egy nagyon fasza faragott márvány asztalt hogy bizonyítsa hogy jobb mint a szobrászok.

Tiziano: Női képmàs - Toziano is beszáll a ringbe. Ezzel bizonyítja, hogy a festők is tudnak 3D-ben alkotni, női portré elölről(színes), ugyanaz a nő profilból(grisaille)

Bellini:Fésülködő vénusz - válasz arra a tükör használatával, hogy ő is meg tudja mutatni több oldalról aza alakot. Van mögötte egy tükör, van kezében egy tükör.

Michalengelo: Lépcsős Madonna - ő a szobràszat mellett érvel. Dombormű, festészet és szobrászat között. Szerinte egy festmény annál jobb minnél jobban hasonlít egy domborműre.

Paragone viták - a szobrászat elkülönül a kőfaragástól.

Condivi:Michalengelo élete

Raffaello: Krisztus színeváltozása - nővi gyereké megszállta az ördög, apostolok nem tudják meggyógyítani csak krisztus. Egyik szent megtöri a képet, kinyúl a néző felé, ráadásul van alatta egy tükör tócs!,!!!!!! aka a festő mindent tud nézdmá 3D

Tiziano: Mária bemutatása a templomban - mi volt jó festmény ebben a korban? Az a jó kép amiben van táj, épület, ember, csendélet. Szóval ez.

Michalengelo:Bacchus - mitől jó egy korabeli szobor? Michalengelo legbefejezettebb szobra, legjobban térben van, körüljárható. Összetéveszthető egy ókori szoborral.

Michelangelo: A szent család keresztelő szent jánossal - egyetlen kép amit tuti ő festett. Fatáblára van festve. Ő faragta a fa keretet is. Térbeli, plasztikus.

Disegno - Colore = rajz - szín

Velence és Firenze között nagy a különbség. Firenzében Disegno, rajzolnak vonallal és kiszínezik, Velencében Colore ők festenek egyből színekkel.

Bitticelli:Magnificat Madonna - családi portré. a megrendelő mária. Disegno technika. Látszik a kontúr.

Leonardo: Szent Anna harmadmagával - tanulmányrajz, nála elveszik a kontúr

SFUMATO - füstös technika,

Leonardo: Sziklás madonna

firenze finish

velence jön

Giorgione - Bellini műhelyben kezd, Tizianoval sokszor alkot. Kortársak giorgionet tartották jobbnak. Meghalt pestisben fiatalon.

Giorgione: Castelfrancoi Madonna - olaj, fa. Sacra Converzacione. Mária magasban van, mögötte táj van, de a másik két alak mögött vörös háttér. Az egész képen erős a vörös és zöld kontrasztja. A megrendelő fia a páncélos katona, mellette szent ferenc.

Tiziano: Sírbatétel - pops off so fucking hard. Tiziano:Sírbatétel- ez korábbi, közelebb a quatrochentohoz, formásabb, nem olyan festői

Sta. Maria Gloriosa dei Frari Templom, Velence - sok kép van Tizianotol és Bellinitől.

Tiziano: Assunta(Mária mennybevitele) - nagyon piros, menny=ablakok a kép körül

Tiziano: Danae - görög mitologia. Ebből is van másik kép, a későbbin sokkal intenzívebbek a színek

Tiziano: Krisztus ostorozasa - ultimate

[drbalancenter]

Varjúdombi misék, S01E01

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek, valamint a Tücsök és a Bogár nevében. Adj békét, Urunk, és adjál még tücsöklisztet is, és hallgasd meg hűséges néped könyörgéseit és öklendezéseit.

Köszöntöm a kedves testvéreket! Ma, amikor a világ és az ország békétlenségben forr, könnyen orrontunk támadást ott is, ahol pedig Isten kegyelme árad ki ránk, még ha szokatlan forrásból is. Halljuk a testvérek, vezetők, nagyhangú szájaskodók átkait, midőn az Európai Bizottság szabad utat engedvén a tücsökdaráléknak, azt mivélünk megetetni készül. Holott utálatos az mielőttünk. Ördögtől való, istentelen terv - mondják sokan, felpillantva a disznótorosból, és prófétálnak végidőkről és a sátán győzelméről. De vajon biztosak lehetünk-e ítéletünkben és hitünkben? Vajon joggal és okkal kiáltunk-e ördögöt?

Kurvára nem, testvéreim. Mert elfelejtettük az Írást, s immár inkább buzgólkodunk felebarátaink gyűlöletében, mintsem Isten szeretetében.

Hallgassátok, mint szól az Úr, ahogy Mózes harmadik könyvének tizenegyedik fejezete tanúsítja, bunkókáim.

"Minden szárnyas féreg, amely négy lábon jár, útálatos néktek. Csak azt ehetitek meg a négylábú szárnyas férgek közül, amelynek lábain felűl szökő-szárai vannak, hogy szökdécselhessen azokkal a földön. Ezeket egyétek meg azok közül: az arbé-sáskát az ő nemével, a szolám-sáskát az ő nemével, a khargol-sáskát az ő nemével és a khagab-sáskát az ő nemével. Ez a törvény a baromfélékről, a szárnyas állatokról, minden élő állatról, amely nyüzsög a vizekben, és minden állatról, amely csúszik-mászik a földön."

Íme lássátok: Isten kifejezetten engedélyezi, sőt szorgalmazza a tücsök fogyasztását, hiszen annak lábain felül szökőszárai vannak, vagyis ugrólábai, miképpen a sáskának és a szöcskének is. Ami a többi rovart illeti, Isten alighanem otthon felejtette az olvasószemüvegét, mert négylábú férgekről szólt. A hatlábúakat illetően, miként a pókszabásúak ügyében is, joghézagot hagyott ránk, vagyis azt teszünk, amit jónak látunk. Emellett azt is állítja ugyanitt, hogy a nyúl kérődzik, de biztosan csak összekeverte a tervrajzokat.

Testvéreim, ha az ótestamentumban nem találtok megnyugvásra, olvassuk most együtt Márk evangéliumából Keresztelő János étrendjét.

"Előáll vala János, keresztelvén a pusztában és prédikálván a megtérésnek keresztségét a bűnöknek bocsánatára. És kiméne hozzá Júdeának egész tartománya és a Jeruzsálembeliek is, és megkeresztelkedének mindnyájan ő általa a Jordán vizében, bűneikről vallást tévén. János pedig teveszőrruhát és dereka körül bőrövet viselt vala, és sáskát és erdei mézet eszik vala. És lőn azokban a napokban, eljöve Jézus a galileai Názáretből, és megkeresztelteték János által a Jordánban. És azonnal feljővén a vízből, látá az egeket megnyilatkozni, és a Lelket mint egy galambot ő reá leszállani; És szózat lőn az égből: Te vagy az én szerelmes fiam, akiben én gyönyörködöm. Nesze, egyél a finom sáskából, de hagyj a galambnak is, légyszi."

Jánosnak, aki Jézust keresztelte, jó volt a sáska. Nem rázta az öklét, nem hőzöngött, nem szidta a babiloni bizottságot, hanem jó étvággyal, kevés mézzel megette, hálát adott érte, aztán ment vissza melózni a strandra.

Mindezekokáért kedves testvéreim, figyelmezzetek az Úr szavára, és ne hergeljétek magatokat fölöslegesen, mintha amúgy nem lenne semmi más bajotok, csak az a kis tücsökliszt a kekszben; és mintha nem lenne dolgotok a magatok bűneivel. Európa vezetői, miként az Egyház, követnek el hibákat olykor, ám ezúttal a Szentírás szerint cselekszenek. Imádkozzatok tehát érettük is, esetleg Brüsszel felé fordulva köszönjétek meg szépen. Boldogok, akiket meghív asztalához Jézus, és egyáltalán nem illik finnyáskodni öt százalék tücsöktartalom miatt.

Menjetek békével, és legközelebb számoljatok háromig epehányás előtt. Jó étvágyat!

#TWÁ #Tóta

[keresztyandras]

Van ez az ember, avagy Keresztelő Szent János példája

Gábor György >Van ez az ember, aki rendre épp most jön a templomból, vagy épp most megy a templomba, az egész élete egy nagy jövés-menés, igaz, lehet, hogy nem is onnan jön, csak úgy mondja, s lehet, hogy nem is oda megy, azt is csak úgy mondja, ám akár így, akár úgy, jövet vagy menet, végre elmondhatná már neki valaki, hogy most is butaságot mondott az ünnepi beszédében, s ha tényleg azt akarja,…

View On WordPress

#Gábor György

[libirk]

-A határ a csillagos ég!

-Jól gondolják meg elvtársak!

Keresztelő Szent János a magasabb szellemi entitásokra hívja fel a figyelmet...

[bdpst24]

Szabó Attila & Szabó Quartett & Zenekari Barátaik

60. aranyjubileumi koncert Vendégművész: Megyesi Schwartz Lúcia szeptember 18. vasárnap, 11:00 – Keresztelő Szent János Templom – 1158 Bp. Klebelsberg Kunó u. 43. Szabó Attila hegedűművész, a Szabó Quartett alapítója, a klagenfurti Opera volt koncertmestere 50 év nemzetközi karrier után Budapesten, szülővárosában ad ingyenes koncertet szeptember 18-án a Pestújhelyi Keresztelő Szent János…

View On WordPress

[itspetraveler]

Torinó, Olaszország

2022 márciusában Torinóba utaztunk a testvéremmel. Torinó, Olaszország negyedik legnagyobb és legnépesebb városa Róma, Milánó és Nápoly után.

Első napunkat a Santuario della Consolata, barokk bazilikában kezdtük, mely belülről nagyon díszes, alsó szentéllyel is rendelkezik. Vasárnap révén a templom tele volt.

Ezután áthaladtunk a Porta Palatina nevű városkapun. Ez a római kori kapu régen azt a célt szolgálta, hogy belépést biztosított a belvárosba. A kapu mellett található egy park, amin keresztül át lehet jutni a Keresztelő Szent János névvel ellátott torinói Bazilikához. A bazilika arról híres, hogy itt van kiállítva időszakosan a torinói lepel. Érdekesség, hogy a bazilika falai fehérek belülről, csak az oltárok és freskók mentén van díszítés.

A bazilikát követően a Királyi palota (Palazzo Reale) volt a cél. A palota a 16.században épült, magas ablakai csodás kilátást nyújtanak a királyi kertre, freskók, csillárok, aranyozott falak díszítik a teret, igazi pompa és csillogás. Jellegzetessége a királyi fegyvertár, melynek minősége egyedülálló világszerte.

A Királyi palota mellett áll a Piazza Castello nevű téren a Palazzo Madama, mely ma múzeumként üzemel. A palota kívülről díszesebb, mint maga a királyi palota, igaza éke a térnek.

Utunkat a Via Roma-n folytattuk, mely a helyi Fashion street-nek megfelelő. Áthaladtunk a Piazza San Carlo téren, melynek közepén áll egy lovas szobor és két templommal is büszkélkedik.

A templomok és terek után a torinói Autómúzeumba mentünk. A múzeum kintebb esik a belvárostól, de aki szereti az autókat annak mindenképpen érdemes felkeresnie. A múzeumban közel 80 márka 200 típusa található meg 3 szinten. A járművek bemutatása a lovaskocsikkal kezdődik és Forma 1-es autókkal végződik.

A második napot az Allianz által szponzorált Juventus stadionban kezdtük. 11 órakor kezdődött az egy órás stadion túra, melyet a múzeum látogatása követett.

A 41 ezer néző befogadására alkalmas sportlétesítmény 2011-ben nyitotta meg kapuit a focirajongók előtt. A stadion nagyon tiszta és rendezett volt. A stadiontúra alatt kimehettünk a pálya szélére, az öltözőkbe, és a konferenciaterembe, mialatt az idegenvezető információkkal szolgált, sajnos csak olaszul.

A túrát követően a múzeumban megnézhettük a Juventus által begyűjtött relikviákat: kupákat, aranylabdát, mezeket, cipőket.

A stadion után a Superga dombra épített Bazilika felé vettük utunkat. A bazilika 672 méter magasan fekszik, tiszta időben csodás lehet a kilátás Torinó városára és a várost körülölelő hegyekre. Sajnos nekünk nem volt felhőtlen az időjárás, azonban a látvány mindenképpen megérte. A templom díszítése belülről szerény, inkább monumentálisnak mondható. 131 csigalépcső megtétele után felértünk a bazilika tetejére, közel a harangokhoz és így teljes kilátásunk nyújt a templomra felülnézetből.

Felfelé busszal közlekedtünk, de visszafelé egy erdei kisvasúttal, a menetidő mindkét esetben 15-20 perc volt.

A kisvasút után buszra szálltunk, majd áthaladtunk a Torinót kettéválasztó Pó folyón és megérkeztünk a Piazza Vittorio Veneto térre. A teret éttermek központjának nevezném, de mivel 15:00 és 19:00 között érkeztünk, így nem volt nyitva egyik étterem sem.

A napot és a hétvégét a Parco del Valentino-ban zártuk. A 42 hektár területű park nagyon rendezett, megfelelő pihenésre, lehet találkozni mókusokkal is és a park mellett elhelyezkedő Borgo Medievale-t is körül lehet járni, mely tulajdonképpen egy középkori kis falura emlékeztet.

[felvidek]

"Na, ez is meglett, kegytárgyak beszerezve. Péter, mit írtunk az Interreg-program kimenetei közé a pályázatba?"

"Hát azt, hogy egy újságcikk"

"És ki írja meg?"

"A nyolcéves unokámnak van rá ideje két házi között"

[mambo68]

Church of  St. John the Baptist.Sopron.

Keresztelő Szent János templom.Sopron Bécsi utca.

#sopron photography #sopron hungary #ödenburg #Street Photography #monochrome #church #templom

[nonquebecoisayul]

Elveszett franciák nyomában Akádiában - utazás Gaspésie-ben II.

Már egy hét eltelt azóta, hogy a québeci partokon andalogtunk, de még maradt mondanivaló bőven a vidékről. Libanonból és Franciaországból érkezett szállóvendégeink (anya és fia) ma elmentek Torontóba, ahonnan csak csütörtökön jönnek vissza, így van egy kis szusszanásnyi időm.

A hétvégén megjártuk velük Ottawát: miközben a magyar sajtó a furfangos kólagyártó homoszexuális “propagandáján” lovagol és egyesek plakátrongálásra és termékbojkottra hívnak, addig a kanadai fővárosban a Parliament Hill szomszédságában portrékiállítás fogadott bennünket az utcán: XX. századi kanadai melegjogi aktivisták fényképei és rövid életrajzuk két nyelven. És senki nem firkálja össze őket. Valahogy most még frissebb volt a levegő, zöldebb a gyep és szebbek a felhők, mint egyébként...

De térjünk inkább vissza Gaspésie-re, annak is Baie des Chaleurs, azaz a Meleg-öböl részére. Miután elhagytuk Témiscouata térségét, ahol egy gyöngyszem auberge-ben szálltunk meg isteni vacsorával (a házigazda séf naponta állítja össze menüjét helyi gazdaságoktól beszerzett alapanyagokból - nyami!), néhány kilométer után beléptünk Új-Brunswick területére, ahol megálltunk útközben Saint-Quentin-ben, az atlanti vidék “juharfővárosában.”

Végig sűrű erdők között kanyargott a térképen egyébként nyílegyenes országút (csak ugye errefelé nem nagyon bonatanak hegyeket, az út a domborzatot követi, azaz “fel-levonatozik”). Kedvenc KRESZ-tábláim a “sima” vagy jávorszarvasra figyelmeztető jelzések, amelyek alá nem egyszer volt odaírva, hogy “sur 30 km” azaz a következő 30 km-en. Az egyik ilyen tábla után rögtön ott volt az árokban egy nagy patás teteme:(

Új-Brunswick amúgy még fél évszázada is jellemzően rurális provincia volt, ma már a lakosság fele a városokban él, de így sem haladja meg a teljes népesség száma a 800 ezret. Ez az egyedüli hivatalosan is kétnyelvű (tag)állam, a francia ajkúak a lakosság közel harmadát teszik ki, akik magukat jellemzően akádiaiknak tekintik. A #acadien kulcsszóra keresve találtok a korábbi beszámolóim között részletes bejegyzést szerencsétlen sorsukról, New Orleansról, a cajun ételekről vagy épp egyetlen akádiai ismerősünkről, a nyelvész Basile-ról.

Az akádiaiak zászlaja a francia trikolór színeit ismétli egy arany csillaggal a felső sáv bal szélén, amely nemcsak az új-brunswicki portákon lengedez vagy egyedül, vagy a provinciáéval, esteleg a kanadaival egyetemben, hanem a québeci Gaspésie-nek az errefelé eső településein is. A nagyon hosszan a szárazföldbe benyúló Baie des Chaleurs északi partja ugyanis Québechez tartozik, déli része pedig Új-Brunswickhoz. Ahogy haladtunk Campbellton felől, az öböl belsejéből kifelé, úgy vált egyre láthatatlanabbá a túlpart.

Kedves, náhol a Balaton-partot idéző településeket érintettünk, egymást érték a kis falvak; a bőség zavara volt útitársunk, annyi helyen lehetett kitérőt tenni egy-egy templomhoz, panorámához, természetvédelmi területhez. Ami meglepett, hogy az 1760-70-es években idemenkült frankofónok települései sokszor a mai napig egyértelműen angol nevekre hallgatnak: New Richmond, Carleton-sur-Mer, Newport, Chandler, de még a mi utcánknak is nevet adó, egykori újságíróból lett québeci szeparatista miniszterelnök, René Lévesque is errefelé, New Carlisle-ban született!

A térség újkori történelme szorosan összefonódott a halászattal, azon belül is két Jersey-szigeteki vállalkozó cégével, a Robinnal és a Le Boutillier-vel. Amikor egy-egy patakon vagy folyón átkeltünk, feltűnt, hogy a szokásos névtábla alatt egy másik is szerepelt mindig ugyanazzal a szöveggel: “Rivière à Saumon” azaz lazacos folyó. Halász- és vadászparadicsom ez (is).

Persze itt is bőven akad történelem: a Nouvelle France-ot felfedező és megalapító Jacques Cartier itt lépett először partra 1534-ben Keresztelő Szent János napján: az O’Hara-ponton ma is ott áll egy kereszt, amelynek elődjét a nagy utazó állította fél évezrede. A franciák észak-amerikai uradalmát végleg megpecsételő hétéves háború alatt a québeci citadella eleste után 1760 áprilisában Bordeuax-ból még útnak indítottak egy hadiflottát, de Pointe-à-la-Croix-nál az általam eddig sosem hallott ristigouche-i csatában pár óra leforgása alatt a túlerőben lévő angolok darabokra szedték az ellenfelet. Ennek ellenére 250 évvel később mindenki franciául beszél a környéken.

#Gaspésie #utazás #acadien #New-Brunswick #Ottawa #történelem #mentalitás #szállóvendég #Baie des Chaleurs #közlekedés

[foulchildtiger]

Advent negyedik vasárnapja van, újabb gyertyát kell meggyújtani az adventi koszorún. A negyedik, az utolsó gyertya a Szeretetet szimbolizálja. A múlt héten Keresztelő Szent János állt az ünnep középpontjában, aki Krisztus eljövetelét hirdette. Ma Szűz Máriáról szól az evangélium, aki igent mondott arra, hogy a Megváltó édesanyja legyen. Az advent a keresztények számára nem csak a várakozás, hanem a felkészülés ideje is, amikor Jézus születésének ünnepére készülnek

[keresztyandras]

Szép halál

Gaál Péter >Még mielőtt Suhajda Szilárd fikázása folytatódna olyan baromságokkal, hogy mit keresett fent a hegyen, kinek mi haszna ebből, tiszta nárcizmus kontra család, und so weiter: Jézus és Keresztelő János mit keresett a sivatagban, Avilai Nagy Szent Teréz és Kőrösi Csoma Sándor a kolostorban, jó, előbbi megírta a Belső (!) várkastélyt, utóbbi a tibeti-angol szótárat, de ezen kívül? Buddha…

View On WordPress

[1mondatosbiblia]

Máté 16:14 Ők így válaszoltak: "Némelyek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, megint mások pedig Jeremiásnak vagy valamelyik prófétának." (ÚjFord 1990) Az taniituányok pediglen mondának: Nikik János Baptistának, Nikik Illesnek, Nikik Jeremiasnak, auagy az profetanak számi közzöl eggynek. (Sylvester János 1541) ---- Ma is vannak egészen vad elképzelések: parafenomén, proletár béke harcos, csodaorvos, jövendőmondó, leszbikus nő... a többit leírni sem mertem. #egymondatos #jun26 https://www.instagram.com/p/CB4hdKSBDft/?igshid=1f40otducfckm

#egymondatos #jun26

[krisztiantoth]

Egy VITA utorezgesei

A keresztség* vita személyes tanulságai (baptista szempontból)

Benyomásait leírta: Tóth Krisztián, 2019. október 5.

*felvétel linkje: https://www.youtube.com/watch?v=Y8D6uNs9eoM

2019 szeptember 26-án sor került a címben említett nyilvános eseményre a belvárosi Golgota Keresztény Gyülekezet nagytermében. Lehet mondani, hogy utólag könnyű bármit is mondani: “ez a vonat már elment...” Részben igaz: a vitaesten túl vagyunk. Mégis arra vállalkozom – leginkább önmagam lelkiismerete miatt –, hogy leírom őszintén, hogy egyes részek hangneme, beszélgetőtársaink és saját esetleges hibáim és “kihagyásaim” miatti érzett hiányokat. Elsősorban tehát személyes aspektusokat jelenítenék meg, mégsem gondolom, hogy szubjektív beszámoló következne itt csupán. Érveket, tényeket, állításokat, kérdéseket, válaszokat, stílust és hozzáállást méltatok most... Ami az utolsó kettőt illeti, nem számítottunk nagyon másra Péterrel, aki szintén a hitvalló bemerítés oldalát képviselte, mégis benne lenni a vita hevében - először: merthogy, mondhatjuk, mindketten kissé zöldfülüként voltunk ott, hogynemondjam “vita-szűz” módón, már ami a nyilvános vitákat illeti - szóval belülről átélve igencsak “kemény” volt. Dehát ezt vállaltuk...

Negyedikként szólaltam meg a két nyitó beszéd után – amik ugye előre meg voltak írva Tamás és Péter részéről. Ezt követte még előttem Gergely, aki már reflektált. Szerinte őket (református fél) igazolja minden olyan bibliai felnőtt keresztséget bemutató példa, ami le van írva, hiszen felnőttek keresztségét írják le - akik tettek és tehettek is hitvallást. Ez rendben is van, hiszen református testvéreink is keresztelnek felnőttet, akitől hitvallást várnak, tehát ez megelőzi a sakramentum kiszolgáltatását. Ugyanakkor 2 probléma marad: 1, a gyerekek nem tudnak - feltétlen, és ez kiderül majd később - hitet “produkálni”, 2, mi a helyzet a később feljövő OIKOS (háznép) kérdéssel: de erre is adtunk választ, ebben egyetértésre is jutottunk, hogy a Biblia nem dönti el explicite a kérdést, nem tudjuk meg, hogy Kornéliusz (Acta 10:44-48), Lídia (Acta 16:13-15), a filippi börtönőr (Acta 16:30-34), Kriszpus (Acta 18:8) és Sztefan��sz (1Kor.1:16, 16:15) esetében - még ha voltak is ott gyerekek a háznépben - megkeresztelték volna e őket. A Szentírás sehol nem állítja ezt. Persze lehet mondani, hogy ennek ellenkezőjét sem. Ugyanakkor ahogy egy másik kritikai cikk rámutat, református vitapartnereink szinte úgy tűnt elő sem vették volna a témát ha nem hozzuk fel. Ez azért bizonyítja, hogy a háznép-érv mennyire nem bizonyító erejű. 

Továbbra sem értek egyet azzal, amit Gergely fogalmazott meg rögtön az első megszólalása alkalmával t.i. hogy teljesen irrelevánsak lennének a bibliai (evangéliumokban, Apcselben, levelekben) beszámolók ebben - keresztség - témában, abban a kérdésben amit majd mi mint érv fel fogunk hozni. De kérdem én, akkor mi alapján beszélgetünk / vitázunk, ha nem a Szentírás alapján.

Az est másik felmerülő témája: a hívő szülők gyermekeit csecsemő korban meg kell-e megkeresztelni? Szerintünk: szükséges őket bemutatni. A gyülekezet közössége előtti imával, és még nem a keresztség idő előtti sákrámentumának kiszolgáltatásával, mert azt majd később, bemerítéssel kérje, hitvallást követően. Miért ekkor? Hiszen nem tudjuk, valaha is “időszerű” lesz-e ez az adott egyén életében. Mi úgy látjuk, hogy azok életében legitim a jelet odaadni = bemeríteni, akikről biztosan tudjuk és látszik, hogy tanítványok. Ez nem azt jelenti, hogy évekig kérne várni a gyümölcsökre, de azt jelenti, hogy valamiféle hitvallás fontos, hogy elhangozzon, hogyan igaz a jelöltre Jézus Krisztus evangéliuma. Fontos, hogy látszódjon bizonyságtételéből - ilyet ugye a csecsemő még nem tud adni - hogy átérzi bűnei súlyát és érti az örömüzenet személyesen rá vonatkozó valóságát. Élő, aktív hitet várunk. 

Adódott a felvetés, hogy “nincs bibliai példa” (?) arra, hogy hívő szülők gyermekeit megkereszteltek volna: válasz - ami persze támadható azzal, hogy “mutasd meg hol mondja explicite a Biblia, hogy Timóteus be lett merítve” - nos, mi a helyzet például Timóteussal? Ezt írja róla Pál a 2 Tim. 1:5-ben: “Eszembe jutott ugyanis a benned élő képmutatás nélküli hit, amely először nagyanyádban, Lóiszban és anyádban, Eunikében lakott, de meg vagyok győződve arról, hogy benned is megvan”. (kiemelés: tőlem + kapcsolódó ige: ApCsel 16,1) Ide kapcsolódó egy komment (fenti linkelt videó alatt) amely nagyon helyes megállapításokat tesz, miszerint a “felvetett problémá(d)ra tehát a válasz simán csak az, hogy a baptisták nem is keresztelnek meg hívő szülők felnőtt gyermekeit (a szülők hitére tekintettel). Az ő rendszerükben a szülők hite irreleváns a keresztelést illetően, ezért a rendszerükben nem szükséges, hogy legyen bármi olyan példa, ami a szülők hitére vonatkozik, hiszen ez - ahogy említettem - számukra irreleváns. Ha jól értem, sokkal szerencsésebb lenne a református teológiai rendszer számára egy ilyen bibliai példa.” Ez lenne tehát Timóteus, de mint írja a református fél: “Timótheus a legjobb példa rá: semmit nem tudunk arról, hogy mikor keresztelték. Ha tudnánk, eldőlne a kérdés.” Valóban? Mit tudnánk? Hogy bemerítették? Nagyon valószínű. A hitvalló (felnőtt) keresztséget kiválóan jellemzi például emberünk esetében a következő beszámoló Pál apostoltól: “...vallást tettél szép hitvallással sok tanú előtt.” (1 Tim 6:12b) Ilyen eset bemerítkezeskor szokott például előállni. Továbbá - folytatva a fenti gondolatmenet - milyen kérdés dőlne el? Hogy bemeríteni kell hitvallókat, nem pedig keresztelni gyerekeket? Számunkra - baptista oldal - eldőlt a kérdés. Timóteus csak minimum megerősít, de biztos nem gyengít.

Folytatva: amit bánok, hogy kimaradt és nagyon helyesen megemlíti egyik hölgy résztvevő hallgató (+ videófelvételt kommentelő), aki a vita után odajőve el is mondta nekem “melegében”; hogy nem beszéltünk a leányokról! Vagyis ha körülmetélés kapcsán - ha és amennyiben ezt “váltja fel” (Heidelbergi Káté 74. kérdésfelelet szerint minden bizonnyal) a keresztség, akkor mi a helyzet a szebbik nemmel. Így foglamaz: “Az viszont meglepett, hogy a kálvinisták párhuzamba hozták az ószövetségi fiúgyermek körülmetélését az újszövetségi gyerekkeresztséggel. Erre nagyon jó ellenérvet felhozott Péter és Krisztián, de azt nagyon sajnáltam, hogy senkinek nem jutott eszébe megemlíteni, hogy amig az ószövetségi körülmetélés csak férfi nemre vonatkozott, addig az újszövetségi keresztelés mind a férfi és nőnemre vonatkozik.” Nyilván ezt az “érvet” is lecsapták volna az ellentétes oldalt képviselő teológus társaink - akár argumentum ad hominem érveléssel, ami nem volt teljesen idegen tőlük (tisztelet a kivételnek) az est folyamán. 

Néhány helyreigazítás (önkritikával): Róma 4:6 – rosszul mondtam az igehelyet, mert Róma 4:3 „hitt Ábrahám...” Másik: Jézus mondta: “engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket...” Gergely hol utal rá? Konkrétan igaz, hogy nem idézte az igét, de itt éreztem egy utalást (57:10) „odavinni gyerekeket” Jánoshoz vagy majd később Jézushoz... Nem volt helyes szájába adnom tehát, a vita hevében sajnos így alakult. Szimplán akár külön kellett volna megemlíteni ezt az érvet is... Node hamár János (bemerítő ahogy mi hívjuk, ha úgy tetszik másnak: keresztelő) sajnos nem mondhattam el azt a fontos vonalat ami a megtérés (metanoia) keresztségéről szól - ennek hasonló de mégis különböző elemeivel. A lényeg: nyilván mi ma nem jánosi keresztséget alkalmazunk, (hiszen 3 név: Atya, Fiú, Szentlélek nevében merítünk be) János idejében pedig még ugyebár pünkösd előtt járunk (itt érdekes kérdés mi van a tanítványok bemeriteseivel pünkösdig?) mégse mondhatjuk: semmi közünk hozzá... Igenis előkép jellegű, sok párhuzam vonható a mai és a jánosi között.

Ne féljen együtt maradni – nem elhagyni... (rosszul mondtam) az 1Kor.7 végén, ahol a 3 megjegyzést (kontextus, legitimitás, egyenlő mérce) tartom. Természetesen hangsúlyozni kellett volna még jobban azt a pozitív - áldott - hatást, amit a hivő szülő gyakorol a gyerekek és házastársa felé, adott esetben későbbi Istenhez jutásában például...

Pár kérdés: elmaradt rá a válasz pedig vártam volna: a hitetlen házas felet miért ne kéne pl. megkeresztelni? Így lenne konzekvens az 1 Kor. 7 alapján nemde? Hisz ő is “meg van szentelve” hívő házastársa által”... mint ahogy a “hívő szülők gyereke” című érvben hivatkoznak rá folyamatosan testvéreink a gyermek esetében. Ha viszont mégsem működik a fenti felvetésem (és nyilván erre is van magyarázat a másik oldalon) adódik a következő kérdés. A legalább egy hívő szűlős család esetén a gyermek kiváltságosabb, mint a házastárs? A hívő szülők (mivel többes számban szokott elhangozni) feltétlen mindig mindkét szülő hitben járását jelenti? Tehát mi a “feltétel” a gyerek megkeresztelésénél: legalább az egyik vagy mindkettő szülő legyen hívő? (Lelkigondozói nehézségek: mi a helyzet elvált szülik esetén, egy szülős család esetén, mostoha szülő hite az “beszámítható”(?), mi van ha nagyszülő nevel mert nincs már szülő... szóval bonyolódik...) A keresztelést jó lelkiismerettel végző lelkipásztor fenti téma kapcsán kialakuló esetleges belső lelkiismereti vívódását lentebb tárgyalok majd.

A Westminsteri Hitvallás, ami úgy tűnik kifelé tolja az újjászületés időpontját (Effectual Calling fejezet) viszont Kálvin nem feltétlen – erre nem jött válasz, hogy is van ez... „A csecsemőknek is lehet hitük, bár nem olyan komplex...” (?) Ez még egy érdekes téma, érdemes lett volna jobban belemenni... 

Ami egy elég kellemetlen és negatív tapasztalat volt, hogy többször éltük át Péterrel, hogy nem válaszolnak a kérdéseinkre, hanem minősitik... itt újra előjön a már fentebb latinul is említett „személy elleni érvelés”, „személyeskedés”. 

A regulativ elv – reformáció nyomán – kapcsán talán a lényeg, hogy azt tegyük sakramentáis fontosságú egyházi gyakorlatoknál főleg (!) amire konkrét felhatalmazásunk van. A gyermek keresztségre nincs, a felnőtt bemerítésre van. Nyilván a vitán túl sarkosan fogalmaztam, amikor a “tilos” szót és gondolatmenetet vezettem be, amibe könnyedén ellenpéldákkal bele lehet kötni, le lehet söpörni az asztalról. Csak annyit szeretnék még ide kérni: értsük jól ezt is - meg a többi megjegyzést is. Köszönettel! 

Végül, összegezve ugye baptista (és golgota ami lényegében “szinte” baptista teológiájú ebben vízkeresztség kérdésben) valamint református vitaest volt ez. Amiről nem esett szó időhiány miatt sem, de jó lenne együtt látni a teljes keresztény palettát: hogyha evangélikus ül a vitázó felek közt; már más a történet, nem is beszélve ha katolikus: ők “legalább” következetesen vallják és gyakorlják az “ex opere operato” elvet. Vagyis a sákrámentum által: üdvösség...

Színes tehát a keresztény / keresztyén paletta ebben a kérdésben (is).

+ 2020 tavaszán hangzott el ez a további beszélgetés (ref. szempontok) a korábban 4es vitában részt vevő egyik oldal részéről. Részben az őszi vita nyomán kialakult továbbgondolások, részben azóta megjelent beszélgetések, és írások (pl. ez* és jelen blog írásom) reflektálására vállalkoztak.

Meghallgattam a beszélgetést. Leírom néhány észrevételem.

attól még, hogy a “keresztyénség legnagyobb tömbjében ezt vallják mind”… (csecsemő vagy gyerekkorban végzett keresztség) ez nem feltétlen jó érv arra véleményem szerint, amiért követni kéne ezt a gyakorlatot. Hasonló érvelési technika merül fel itt: “attól mert valami nehezen érthető az nem azt jelenti hogy rossz” - ez még igaz lehet. DE: nyilván, ami nehezen érthető az lenne a szövetségteologiai magyarázat. Figyeljük meg a klasszikus logika alapján: A (nehezen érthető) -> nem B (rossz) Behelyettesítéssel és logikai csúsztatással: szövetségteológia (A) -> nem (nem rossz) ergo = jó.

más-más érvelési rendszerekkel “dúcolják alá” a gyermek keresztséget akik gyakorolják és szerintetek a reformátusok érve (szövetség teológia) a “legjobb”. Ez még ha így is van (?) akkor is ezen a rendszeren belül érvényes. Mi baptistaként ezen kívül vagyunk

ha a keresztség (általatok is gyakorolt leöntéses formája) “kiábrázolja a bűntől való lemosást” akkor nem gondoljuk, hogy annál inkább a bemerítés (Róma 6:4) vagyis főleg ez (szerintünk csak ez!) 

“ugyanazokat az érveket halljuk a baptistáktól újra és újra” - ezeket mi is el tudjuk mondani hasonló képpen 

“körülmetélkedés csak fiúkra - mi lányokat IS megkeresztelünk” meg lett említve, már vártam, hogy lesz érdemi válasz, de ez nem lett kifejtve, hogy miért… tényleg, akkor miért is? Az az érv, hogy nők is végeztek rituális fürdőt, érzitek, hogy elviszi a fókuszt, pont arról amivel érveltek (körülmetélés)? 

a felnőtt hívő bemerítkezés “kötelesség nem opció” ez rendben van. Mi sem tartjuk jónak, ha “a vízkeresztség élménnyé degradálódik” ezt jól mondtátok. Ha ez történik az nem helyes, mert célt téveszt, nem tölti be azt amire adatott.

gyülekezeti tagság / úrvacsora kérdése: meg lett említve csak címszavakban de nem lett kifejtve… pedig fontos, érdekelne (lásd: 1 Kor 7:14 - akkor miért ne kereszteljétek meg a hitetlen házastársat - hisz a hívő fél "megszenteli"? A "hivő szülők gyermekei" logika ezt mutatná következetesen.)

nem tarjuk mi sem jónak a többszöri vagy esetleges ön-bemerítést

“mit jelent az érett? hol húzzuk meg a határt?” jó kérdés. Nézzük meg mit mond az ige: “Aki hisz, és megkeresztelkedik, üdvözül…” Márk16:16a. A hit lenne tehát a fokmérője ennek. Hitvallásra lehet bemeríteni. A hitvallás valódisága más kérdés - Isten vizsgálja a szíveket. 

“vannak olyan gyülekezetek, ahol meg van húzva egy kor” / “ez gyülekezetenként változik” - HOL? Konkrét példát, leírást tudtok mondani vagy mutatni? 

háznép keresztség (OIKOS) “lehetetlen bebizonyítani hogy ebbe NEM tartoztak bele a csecsemők” oké - de az ellenkezőjét sem. “több mint valószínű, de nem tudjuk eldönteni”. Ez nem jelent semmit, tovább is léphetünk, ahogy tettétek is…

“senki sem válik a keresztsége által hívővé” - ez fontos! rendben van (természetes, hogy nem “ex opere operato”) DE miért nem “tekinthet pogányként vagy közömbösként” gyermekére a hívő szülő? Ha nem tekint rá hívőként sem pedig pogányként, akkor 3. kasztba sorolja? Ilyet nem látunk a Bibliában. 

Timóteus esete: hitben nevelte anyja és nagyanyja… szerintünk jó példa, szerintetek nem az. (1 Tim 6:12b valószínűleg hitvalló bemerítéséről szól).

“baptidzo” kifejezés: exegetikailag magyarázva lehet szerintetek leöntés is, ami kifejezi a purifikációt. Testvérek a forma nagyon fontos! A “bapto” igét sajnos úgy éreztem félre vittétek. Ismerem én is a szótárakban található sokadlagos jelentéseket, de a leöntés és meghintés - újra mondom nem fejezi ki azt, amit pl. a Róma 6:4. Krisztussal való eltemettetés és feltámadás jelképez… A lényeg persze hogy a kereszt, de Jézus halála ahogy helyesen érveltetek is a temetésében nyert igazán bizonyítást. 

Ti “el tudjátok fogadni azokat a gyülekezeteket, akik bemerítenek, csak azt nem hogy standardizálják ezt”. Ha teljesen jó mindkettő forma, akkor pl. miért rúgnak ki hallgatókat a református teológiáról, ha bemerítkeznek hitvalló módon? 

A páska (ajtófélfa megkenése) vagy az ószövetségi papi vérrel való meghintés miért kéne, hogy analógia vagy előkép legyen számunkra most újszövetségi korban a keresztség/bemerítés kapcsán? Hasonlóan a szövetségteológiához - véleményünk szerint - helytelen érv, ami a “leöntéses” formát lenne hivatott “megtámogatni”.

“Nem dogmatikai hanem higiéniai okok miatt” “gyerekek keresztelése egyre több a felnőtteké egyre kevesebb lett” - nos ezek is mind idővel a fokozatos erodációt, az eredeti biblikus gyakorlattól való elhajlást bizonyítják (szerintem) 

“a baptisták sem csak megtért embereket keresztenek” - ezt aláírjuk, de megint, nem megfelelő a “mennyiségi” típusú érvelés. "ha ti akkor mi is, ha ti sem akkor mi sem..." Ami még nagyobb probléma véleményem szerint, hogy magában foglalja implicite a “sem” hogy a gyerek keresztelők sem - sőt…

“krízis élmények, megtérő formulák…” szerintem sem helyes ehhez kötni az üdvbizonyosságot. János 3 elmondja a lényeget! Valóban hosszú távon a gyümölcsök mutatják meg. 

 egyet értek, hogy “Isten képes” a gyerekeket és a szellemi fogyatékkal élőket is hitre juttatni (miért ne tehetné, hiszen mindenható!), de ez miért indokolja a bemerítés sákramentumának számukra való kiszolgáltatását, úgy ha nem adnak hitvallást? - és persze nem “tudnak” hitvallást nyújtani (még)...

többször elmondtátok, hogy Kálvin érvelésére hivatkozok, én pedig többször elmondtam a vitán is, hogy inkonzisztensnek vélem érvelését az Institutioban (lásd: vita) 

gyakorlati lelkipásztori kérdés: hogyan szűrnétek ki a nagy egyházi tömbben hogy kik a hívő szülők? azt üdvözlöm, hogy felmerült, mint ötlet, hogy mi lenne ha ezt - CSAK a hívő szülők gyermekeit fogom megkeresztelni református lelkészként - megtennétek, mégis nyilván ódzkodtok ennek még az ötletétől is, hiszen félelmetes, mit hozna ez a váltás… Itt had mutassak rá - mert nem irigylem akkor a helyzeteteket - mi történik bennetek: lelkiismereti válságba kerültök lelkipásztori gyakorlatotok során alkalmanként ujra és ujra:(

egyháztörténet: az óegyházban “párhuzamosan létezett a kettő: körülmetélés és megkeresztelés” rendben de ki mondja, hogy ez csecsemő keresztséget jelentene? Másrészt: akkor az együttes jelenlét (lásd: zsidó keresztyéneknél) miatt nem segít nektek a szövetségteológiai kontinuitás érvrendszerét megtámogatni - enyhén szólva. 

érv részetekről: mivel nem volt explicit tiltás a gyerekkeresztségre sem a bibliában sem az első században, arra két dolgot tudok mondani: 1, a hallgatás másik magyarázata: fel sem merült ez a gyakorlat 2, hasonló képpen pl. Pálnál a Galata levélben fel sem merült, hogy összehozza a keresztséget a körülmetéléssel, holott ha megteszi sokmindent megoldott volna. Egyik lelkész társam így fogalmaz:

“Pál a Galata levélben vehemensen érvel a hit általi megigazulás mellett, a törvény cselekedetei ellenében. A hosszú érvelése közben a körülmetélkedésről úgy ír, mint ami a törvény cselekedeteihez tartozik, ahhoz kapcsolódik (ami a könyvben negatív előjelű), és semmit sem ír arról, hogy ez egy pozitív előjelű cselekedethez is, a keresztséghez kapcsolódna. Pál, amikor a körülmetélésről ír, semmit sem szól arról, hogy a keresztség lenne a jogutódja. Miért? Tehát, a körülmetélés végig negatív előjelű a részben, de nem lehet olyan szakaszt találni, ahol Pál hasonlóan beszélne a keresztségről is. Pál a kettőt egyáltalán nem kapcsolja össze, inkább szétválasztja őket azáltal, hogy a körülmetélésről „hangosan”, „kiabálva” negatív értelemben beszél, de a „jogutód” = keresztelésről egyetlen egy szót sem ejt. A 12. vers gúnyos megjegyzése ("bárcsak kimetszenék") még egy lapáttal rá is tesz erre. Elgondolkodtató, hogy sehol nem olvasunk ilyen gúnyos szavakat a „jogutódra” vonatkozóan. Vajon Pál miért „degradálja” le ennyire a „jogelődöt”, ha a „jogutód” teológiájában ilyen fontos szerepet tölt be?” -> Olvassuk el: Galata 5:1-5,12” 

de, de: neveljétek és neveljük hitben a gyerekeket, de miért gondolod ezt: “hívőként kell rá tekintenem” a gyermekemre (?)… Mit jelent az, hogy “hívő” - nem azt, hogy újjá van születve? Megy a mennybe? De igen, ezt használjuk a teológiában. De mégsem mondjátok - helyesen - hogy a keresztség üdvözítene. Itt érzek - újra csak magamat ismételve: inkonzisztenciát = következetlenséget. 

Isten aki szuverén módon újjászül, akit akar (Róma 9:15) ebben azt hiszem egyet értünk. Köszönöm a beszélgetést, kissé “egyoldalú”**, de tanulságos volt. 

Sok Áldást! Tóth Krisztián, baptista lelkipásztor

**ha lehántok minden negativ konnotációt erről a szóról, akkor is megáll: “egy oldalról” lett megvilágítva. Azok beszélgettek róla, akik egyet értettek amúgy is. Nyilván ha egy baptista teologus társammal megbeszéljük, miért gondoljuk, hogy igazunk van, hasonló eredményre jutunk.

*szintén 2020 tavaszán íródott ez a reflektáló cikk (inkább bapt. oldalról)

...

Záró megjegyzések, visszaemlékezés:

Az őszi vitát követő reggelen a csendességemben ez a rész következett:

Olvasd el!: Jakab 3:1-5 + IMA (kiemelés alább - tőlem)

Jakab azért osztja meg a bölcsességét a nyelv hatalmáról, hogy a hívők megértsék Isten nézőpontját a beszéd fontosságáról. A beszédünk azt tükrözi, ami a szívükben lakozik, ezért minden haraggal, kétséggel, megtévesztéssel, és erkölcstelenséggel teli szavunkat észre kell vennünk, és azonnal ki kell javítanunk. Mivel a szavainknak Istent kellene tükrözniük, ezért szükségünk van az Ő segítségére abban, hogy igazak, szeretetreméltók, higgadtak, és kegyelemmel és irgalommal teljesek legyenek.

A beszédnek melyik területeivel állsz hadilábon? Melyek azok a beszédedben megjelenő szokások és minták, amelyeknek átformálásához és finomításához Isten segítségére van szükséged? A beszédünk megmutatja a tudásunkat és a bölcsességünket. A hozzáállásunkhoz és a viselkedésünkhöz hasonlóan a beszédünket is Isten mindent átformáló kezébe kell adnunk.

Mennyei Atyám, köszönöm neked a Te Igéd erejét. Segíts, hogy tudjam azt a saját szavaim vezérfonalaként használni. Adj nekem bölcsességet, tisztánlátást, és önuralmat a szavaimat illetően. Hadd legyen a beszédem frissítő, nyájas, és hadd tükrözzön mindig jól Téged! Jézus nevében kérlek, Ámen.

„Testvéreim, ne legyetek sokan tanítók, hiszen tudjátok, hogy súlyosabb ítéletben lesz részünk. Mert sokat vétkezünk mindnyájan: de ha valaki beszédében nem vétkezik, az tökéletes ember, meg tudja fékezni az egész testét. Ha a lovak szájába zablát vetünk, hogy engedelmeskedjenek nekünk, egész testüket irányíthatjuk. Íme, a hajókat, bármilyen nagyok, és bármilyen erős szelek hajtják is őket, egy egész kis kormányrúddal oda lehet irányítani, ahova a kormányos akarja. Ugyanígy a nyelv is milyen kicsi testrész, mégis nagy dolgokkal kérkedik. Íme, egy parányi tűz milyen nagy erdőt felgyújthat:” Jakab 3:1-5 HUNB

FORRÁS: https://www.bible.com/1239/jas.3.1-5.hunb

#keresztség #bemerítés #hitvallás #párbeszéd