#lova la diva | Explore Tumblr Posts and Blogs

dendre · 5 years

Text

Hanglemez 2019/01

Rina Mushonga: Into A Galaxy 9.0 (pop) Andrew Wasylyk: The Paralian 9.0 (instrumentális pasztorál) Nivhek: After... 9.0 (ambient-dreampop) Sharon Van Etten: Remind Me Tomorrow 9.0 (dalszerzőpop) DJ Healer: Lost Lovesongs / Lostsongs Vol. 2 9.0 (ambient-broken beat) Yak: Pursuit Of Momentary Happiness 9.0 (pszichrock) Bassekou Kouyate & Ngoni ba: Miri 8.5 (mande) Stats: Other People’s Lives 8.5 (gitáros groovepop) Joose Keskitalo: En lahde surussa 8.5 (finn psychfolkpop) Rustin Man: Drift Code 8.5 (posztjazz-artrock) Nkisi: 7 Directions 8.5 (future techno) Angel Bat Dawid: The Oracle 8.5 (jazz) Dave Harrington: Pure Imagination, No Country 8.5 (artrock-postjazz) Lemonheads: Varshons 2 8.5 (feldolgozáslemez) DAWN: New Breed 8.5 (r&b-pop) Bigwave: Romantic 8.5 (japán future funk, disco) Emily King: Scenery 8.5 (szofiszti neosoulpop) Sister John: Sister John 8.5 (szép gitárzene) Woman’s Hour: Ephyra 8.5 (dream-szintipop) Methyl Ethel: Triage 8.5 (indie-szinti-pop)

Ultramarine: Signals Into Space 8.0 (ambient house) LCD Soundsystem: Electric Lady Sessions 8.0 (dancerock) Juan Wauters: La Onda de Juan Pablo 8.0 (uruguay-i indiefolk) Lifafa: Jaago 8.0 (indiai deephouse) Jay Mitta: Tatizo Pesa 8.0 (singeli, tanzániai juke) TOY: Happy In The Hollow 8.0 (pszichpop) Lip Talk: Days 8.0 (artpop) AJ Tracey: AJ Tracey 8.0 (grime) Jessica Pratt: Quiet Signs 8.0 (kamarafolkpop) Cosey Fanni Tutti: Tutti 8.0 (techno) YMA: Par de Olhos 8.0 (brazil indie-dreampop) Ian Brown: Ripples 8.0 (monkeyman) Girlpool: What Chaos Is Imagenery 8.0 (indiepop) Malibu Ken: Malibu Ken 8.0 (absztrakt hiphop) Mavis Staples: Live In London 8.0 (soul) Xiu Xiu: Girl With A Basket Of Fruit 8.0 (indusztri-experi) Deerhunter: Why Hasn’t... 8.0 (indierock) Maurice Louca: Elephantine 8.0 (arabjazz) Ill Considered: 5 8.0 (jazz) Jards Macalé: Besta Fera 8.0 (MPB) James Blake: Assume Form 8.0 (art&b-pop) Kele Okereke: Leave To Remain 8.0 (dancepop) Jonny Nash: Make A Wilderness 7.5 (ambient) The Specials: Encore 7.5 (skapop) Tallies: Tallies 7.5 (dreampop) Lau: Midnight And Closedown 7.5 (brit folk) Ustad Saami: God Is Not A Terrorist 7.5 (khyal, hindusztáni zene) Jungstötter: Love Is 7.5 (kamarapop) Sundays: Wiaca 7.5 (jangle-dreampop) Pavo Pavo: Mystery Hour 7.5 (dreampop) Bossy Love: Whiplash EP 7.5 (elektrorock) Graham Costello’s Strata: Obelisk 7.5 (jazz) Blockhead: Free Sweatpants 7.5 (absztrakt hiphop) The Telescopes: Exploding Head Syndromes 7.5 (spacerock) Swervedriver: Future Ruins 7.5 (shoegaze-rock) Ladytron: Ladytron 7.5 (elektro-dreampop) Steve Mason: About The Light 7.5 (posztpop) Biiri: Nihiloxica EP 7.5 (bugandai techno) Lowtec: Light Surfing 7.5 (house) Passarani: W.O.W. 7.5 (technohouse) Joe Jackson: Fool 7.5 (piano rock) Cass McCombs: Tip Of The Sphere 7.5 (psychfolk)

Mercury Rev: Bobbie Gentry’s Delta... 7.0 (psychcountry feldolgozáslemez) Czarface & Ghostface Killah: Czarface Meets Ghostface 7.0 (hiphop) Boy Harsher: Careful 7.0 (darkwave-szintipop) Uluru: Acrophilia 7.0 (stoner-psych) Ariana Grande: thank u, next 7.0 (pop) Better Oblivion Community Center: BOCC 7.0 (indiefolkpop) Panda Bear: Buoys 7.0 (avantpop) Blood Red Shoes: Get Tragic 7.0 (gitárpop) Michael Chapman: True North 7.0 (folkrock) Steve Gunn: The Unseen In Between 7.0 (folkrock) William Tyler: Goes West 7.0 (instrumental americana) Sarah Louise: Nighttime... 7.0 (experifolk) You Tell Me: You Tell Me 7.0 (kamaraindie) Sound Stream: Love Remedy 7.0 (discohouse) Lealani: Fantastic Planet 7.0 (artpop) Jorge Velez: Roman Birds 7.0 (ambient elekrtonika) Jay Glass Dubs: Epitaph 7.0 (ambient dub) King Midas Sound: Solitude 7.0 (ambient-dub-poetry) Bob Mould: Sunshine Rock 7.0 (powerrock) Pom-Pom: Untitled II 7.0 (techno) Curren$y & Wiz Khalifa: 2009 7.0 (déli hiphop) Black Dresses: Thank You 7.0 (elektro-glitch-pop) Sneaks: Highway Hipnosis 7.0 (indiehiphop) jonatan leandoer127: nectar 7.0 (hypnagogicpop) The Twilight Sad: It Won/t Be Like This... 7.0 (szindie-pomp) Ossia: Devil’s Dance 7.0 (techno-dubambient) British Murder Boys: Fire In The Still Air 6.5 (industrial techno) Cherry Glazerr: Stuffed & Ready 6.5 (indierock) Sunflower Bean: King Of The Dudes EP 6.5 (indiepop) Polkadot Stringray: valami 6.5 (japán indierock) Savage Mansion: Revision Ballads 6.5 (indierock) Pedro The Lion: Phoenix 6.5 (indierock) Queen Zee: Queen Zee 6.5 (garagepunk) One Step Closer: From Me To You 6.5 (poszthardcore) Lost Under Heaven: Lova Hates What You Become 6.5 (artpop) Sir Babygirl: Cruch On Me 6.5 (electropop) Spielbergs: This Is Not The End 6.5 (noise pop) Beirut: Gallipoli 6.5 (indiefolk) Massimo Volume: Il Nuotatore 6.5 (olasz posztrock) Guided By Voices: Zeppelin Over China 6.5 (indierock) Maggie Rogers: Heard It In A Past Life 6.5 (elektropop) Nina Nesbitt: The Sun Will Come Up... 6.5 (pop) Black To Comm: Seven Horses... 6.5 (dark ambient) Tree & Vic Spencer: Nothing Is Something 6.5 (trap) Silk Road Assassins: State Of Ruin 6.5 (uk bass)

Keuning: Prismism 6.0 (softpoprock) James Holden: A Cambodian Spring 6.0 (filmzene) Vangelis: Nocturne 6.0 (modern classical) Hauschka: A Different Forrest 6.0 (modern classical) G Herbo: Still Swervin 6.0 (gangsta drill) Sada Baby: Bartier Bounty 6.0 (trap) HEALTH: Vol 4: Slaves Of Fear 6.0 (electro-industrialpop) Fidlar: Almost Free 6.0 (garagerock) Rat Boy: Internationally Unknown 6.0 (indierockrap) Toro y Moi: Outer Peace 5.5 (szintifunk) Angelic Milk: Divine Biker Love 5.5 (lofi indie garage) Diva Sweetly: In The Living Room 5.5 (emopoppunk) Croatian Amor: Isa 5.5 (posztindustrial) Xosar: The Possessor... 5.5 (industrial techno) Pavel Milyakov: La Maison De La Mort 5.5 (ambient) Rival Sons: Feral Roots 5.5 (retrobluesrock) Bring Me The Horizon: amo 5.5 (pop) Lucki: Freewave 3 5.0 (cloud trap) Future: The Wizrd 5.0 (trap) Broods: Don’t Feed The Pop Monster 5.0 (elektropop) Weezer: The Teal Album (muhaha)

+++ Kankyo Ongaku - Japanese Ambient, Enviromental & New Age Music 1980-1990 9.5 (csodás ambient válogatás) Terre Thaemlitz: Comp x Comp 8.0 (DJ Sprinkles válogatása digitálisan kiadatlanokból - kimerítő, de sok erős félórával) Leon Vynehall: DJ-Kicks 8.0 (jó dance mix) VA: All The Young Droogs 8.5 (glamválogatás)

(Ezeken kívül még volt sok tucat lemez, amibe belehallgattam, és maximum 10 percet töltöttem velük, mert annyira nem nekem szóltak vagy szimplán borzasztóak voltak, ezeket nem is sorolom. És igen, ez amolyan laza sorrend.)

Ahogyan fogy az idő, úgy lesz egyre jelentéktelenebb egy közepes valami. Amikor tanulókorszakban vagy, akkor számít a közepes is, a rossz is, része a megismerési folyamatnak. Később persze már időpazarlás. Hasznosabb majdnem bármi (például újranézni a kedvenc filmjeidet), mint közepes dologra szánni az időd. De ettől függetlenül persze egyszer MÉG hajlandó vagyok végighallgatni majdnem mindent (lásd fent a sok közepes dolgot, úgy 6.5-től lefelé). Másodszor meg amúgy is nagyon keveset kell. A megismerési kedv nem csillapodik. De ez nem teher. még.

A popzene nekem már nem annyira érdekes, hallgatom úgy 35 éve, és persze igyekeztem (sőt, igyekszem) végighallgatni, ami volt 1985 előtt is - lehet, hogy bármilyen korszakban elég lenne belőle ennyi, pláne ebben a lefelé tartó ágban. (Ettől még érvényes mellé az is, hogy még mindig nem unom, és nem látszik, hogy valaha is fognám unni.) Az viszont kétségtelen, hogy ami most érdekes lehet benne, az inkább az, hogy miről szól. Amelyik album harminc év múlva érdekes lesz ebből, az az, ami arról szól, hogy mi van most itt. Most viszont nem olyan egyértelmű megmondani, hogy melyik szól a legjobban arról, hogy mi van most. Harminc év múlva sokkal könnyebb lesz rálátni. Jelenleg ezt inkább csak érezni lehet, hogy ez, vagy az _például_ érdekes, ám lehetséges, hogy mégsem mondd annyit, amennyit majd harminc év múlva egy másik olyan, amelyik éppen a jelenben vehető észre nehezebben. Vagy persze csak adott esetben én nem veszem észre így.

Általában az van, ami évek óta van. Túl sok lemez van. Túlontúl sok (az évi 15 ezer lemezt lehet mondogatni a kétezres évek közepe óta, de ma már ez simán a duplája, ha nem triplája - csak február közepéig a Rate Your Music listáz 1000 db 2019-es lemezt és nyilván közel nincs itt az összes, és nyilván az év eleje még nem is olyan sűrű időszak). Ekkora mennyiségből könnyebb az átlagszínvonalat jó-közepesre kihozni, vagyis inkább kihozni egy látható(an nagyobb számú), mennyiségű jó-közepes albumot, mint abban a korban, amikor a sokszor nagyon mellélövő, rosszul számító számító lemezkiadók adott mennyiséget jelentettek csak meg, nehogy maguknak kavarjanak konkurenciát. Azaz teszem azt 1988-ban több volt a kimagasló LP, de értelemszerűen kevesebb mennyiségű a hasonló színvonalat képviselő tűrhető, ‘még érdemes hallani’ típusú zene. Most viszont a minőségi kontroll helyett működő bátorítás: “persze add ki, művész vagy, megcsináltad” rengeteg lelkes, de finoman szólva is fejlesztést igénylő albumot eredményez. Az évtized második felének nyilvánvaló nemtökéletességét képezi le a popzene? “Nem baj, a világ sincs rendben.” Mondjuk például 1996-ban elég sok szögből úgy nézett ki, hogy a Földön innentől már csak jobb lesz, abban a pillanatban nem szabadott félkész dolgot kiadni. És akkor hülyét tettetve megfeledkezem a 3T-ről és a Bush-ról.

Szóval, amelyik a legérdekesebben szól arról, ami van itt most, az zenei értelemben eddig 2019-ben talán nulla lemez volt. Ehhez zseniális újszerűség kellene, olyasmi, ami évek óta alig akad. Jól, szépen, megkapóan, érdekesen, egészen frissen megvalósított viszont mindig rengeteg lesz.

Eddig - ebben a vastagon kibővített januárban (február végén jóval rövidebb lista lesz) - egyrészt Rina Mushonga lemeze tetszett a legjobban. Nem tökéletes, a 9.0 kicsit túlzás, de a szerethetősége van akkora, hogy ellensúlyozza a nem annyira nagy hibákat. Ami engem zavar, hogy néha levakarhatatlanul florence-es az ének, de ez alighanem kevesek baja. Néha túl egyszerűek a szintihangok, nagyon kicsit befejezetlen hatásúak egyes részek. Viszont majdnem olyan jól gyúr egybe zsánereket, mint tavalyi lemezén Kali Uchis és ebben a popos melankóliában valahogy benne van 2019 eleje. Nem hallgattam még annyira sokszor, hogy meg tudjam fogalmazni, pontosan mitől mai, és mitől érdekesen mai amit mond, de van benne mit hallgatni, érdekel, fejteni akarom.

A másik eddigi idei kedvencem egy teljesen másmilyen lemez. Andrew Wasylyk albuma a békés félrevonulás zenéje, szemlélődő, pasztorálos. A kiindulás amolyan akusztikus gitáros-zongorás folk, amire a szokásosnál több ambient/drone-réteg került, de aztán még erre is egyre több fúvós-repetitív hangszerelés passzol tökéletesen.

Nivhek, azaz Grouper szokásos magas színvonal, téli lemez, ami lehet jó lesz nyári éjszaka is. Sharon Van Etten pedig olyat csinált, amit sokat kell hallgatni, hogy igazán hasson. DJ Healeren annyira rajta maradtam tavalyról, hogy még ezek a szösszenetek is nagyon tetszenek. A Yaké végre egy olyan angol rocklemez, ami maradéktalanul tetszik. Super Furry Animals ugrott be róla többször is, a Spiritualized-szálat csak utólag fedeztem fel. Bassekou Kouyate egyértelműen az elmúlt bő évtized egyik legnagyobb világzenei sztárja, mindegyik lemeze jó, ez most talán azért is tetszik annyira, mert a tempósabb, néha már rockkal is flörtölők után ez ismét akusztikusabb, elmerengőbb. A Stats amolyan 2010-es évekbeli Hard-Fi, Joose Keskitalo a finn szuperpszichedelikus, imádnivaló Paavoharju egyik tagja volt, eszetlen az egészen egyenes vonalú, friss szólólemeze. Rustin Man LP-je kicsit olyan, mintha az utolsó Talk Talk és az első .O.Rang között készült volna, némileg dalosabb szándékkal, nagyon jó. Nkisi a legjobb, friss tánczene eddig, Angel Bat Dawid nagyon erős szellős jazz, Dave Harrington jobb mint a Darkside-ban. A Lemonheads szuper feldolgozáslemezt adott ki, jobb mint a tíz évvel ezelőtti, Evan Dando bármikor úgy hangzik, mintha a saját dalát énekelné, tökéletes interpretáló. DAWN szokásos nagyon magas színvonalú r&b pop, mindig egy nagyon kevés hiányzik nekem ahhoz, hogy őrülten zseniálist kiáltva dobjam el tőle az agyam. Bigwave japán future funk-őrület, pc music-os diszkó, nem zárom ki, hogy hamar megunom, de egyelőre rajta vagyok. Emily King a neosoul felől szofisztipoposodott, amikor (ritkán) túl direkten haimos, akkor kevésbé, amikor organikusabb hangszerelésű, akkor nagyon tetszik. A Sister John egy kis skót indierockzenekar, egyszerű, nohipszter, notwee, klasszikus underdog, szép dalokkal. A Woman’s Hour egy beteljesítetlen reménység: az első lemeznek sokkal jobbnak kellett volna lennie, aztán meg nem kellett volna belerokkanniuk ennek a második lemeznek a készítésébe, amit most évekkel később mégis befejeztek és nagyon jól tették. Az ausztrál Methyl Ethel pedig lemezről-lemezre egyre jobb artpop, pontosabban szintis indie.

Ezek tetszettek a legjobban eddig. A második kupacban még olyanok vannak, amiket szerintem abszolút érdemes meghallgatni annak, aki bírja az adott stílust, a harmadik kupacban viszont már azok szerepelnek, amikhez rajongónak kell lenni és úgy sem kizárt a csalódás. Legalul meg, azokat hagyjuk.

#2019 review #album #lp #2019 in review #2019 pop #2019 music #2019 lp

20 notes · View notes