#zenés darab | Explore Tumblr Posts and Blogs

rodinia211 · 3 years

Text

Először két rezgés, aztán felharsan a gitár, és belehasít a dob. Immigrant Song a Led Zeppelintől. A férfi összerezzen, mintha ez a csengőhang csakis rosszat jelentene, ezért félve nyúl a készülék után. Zene és kép, egy férfi arcképe, ezek nála már örökre összeolvadnak. Egy arc, és egy hang hozzá, amit már régóta nem hallott. Nem így, amikor csak hozzá beszél. Lassan eszmél, és elhúzza a kijelzőn a zöld kört. Még hallja a másik rekedt, mély, senki mással össze nem hasonlítható hangját.

- Igazad van! Miért is vennéd fel - sóhajt, kattan a vonal, aztán csend. Ennyi évek óta az első, amit a másik ki bírt magából csiholni.

Hosszan néz ki az ablakon. Megdobogtatta a szívét ez a két mondat, és egyben el is szomorította. A kinti napsütés ellenére megborzong, pedig az augusztusi Nap már javában ontja magából a forróságot.

Mióta is nem beszéltek? Lassan másfél éve. Gondolkodás nélkül nyomja meg a gombot, nézi a kijelzőt, a mosolygós kék szemeket, a karakteres arcot. Kicseng, egyszer, kétszer, tízszer, aztán megszólal újra a vonal másik végén valaki.

- Szia! - Több ezer mérföld távolságra vannak egymástól, mégis olyan, mintha egymás mellett ülnének. Ahogy régen, ahogy most is kellene.

- Chris? Te vagy az? - Persze, hogy ő az, száz, sőt millió közül is felismerné a hangját.

- Ugye nem ébresztettelek fel?

- Nem!

Hallgatnak. Talán túl sokáig is.

- Beszélhetnénk? - Jön a várva várt kérdés a vonal túlsó végéről, és ebbe ezen az oldalon beledobban egy szív. Fájdalmasan, mintha hónapok óta tartotta volna vissza magát, és csak erre a pillanatra tartogatta volna minden erejét.

Rohanok hozzád testvér! Bármikor, a világ másik végére is, csak szólj! - gondolja, de nem mondja. Túl sok mindent nem mondott ki, és talán ez volt a baj.

- Mondjad!

- Személyesen! - Régen nem volt ennyire nyögvenyelős, régen egymás szavába vágva anekdotáztak, röhögtek magukon, de az régen volt. Évszázadokkal ezelőttinek tűnt az az időszak.

- Mikor és hol?

- Nálad! Még mindig ott laksz? - A vonal másik végén a hang túl fáradt, megtört.

- Még mindig. Idetalálsz?

A másik hallgat.

Mindkettőjükben felrémlik 2021. február 11. negyvenedik születésnapot ünnepeltek, ami előtte volt két nappal. Részegek voltak, és ahhoz épp elég szeszt döntöttek magukba, hogy túl őszinték legyenek, őszintén megbántsák egymást, de ahhoz nem eleget, hogy másnapra mindent elfelejtsenek. Csütörtök volt, ahogy ma is.

Akkor is ilyen álmatlanul forgolódott, mint most, és visszacsengtek a másik szavai, a vádak, amik ökölcsapásként érték, és amiket pont tőle nem várt volna.

- Igen! Mikor menjek?

Kivár, szeretné beleüvölteni a telefonba, hogy máris indulj! Lecsendesíti a lelkét és higgadtan, ahogy mindig is szokta csak ennyit mond: Amikor neked jó.

- Akkor indulok! Itt vagyok Londonban.

- Londonban! - Lehunyja a szemét, és úgy érezi, mintha leforrázták volna. - És mióta?

- Két hete.

Fájdalmas a csend. A torkát szorítja valami, és nagyot kell nyelnie, hogy a láthatatlan gombóc lemenjen. A másik légzése felgyorsul, mint aki fél a számonkéréstől.

- Két hete?!

- Igen. Hidd el, én akartam.. kerestelek volna, de...

- Nem számít - nyel újra, és reméli, hogy a másik nem hallja a hangjában a remegést. - Gyere!

- Indulok. Szia, Tom!

- Szia, Chris!

Feláll, tesz néhány lépést, aztán lerogy a fotelbe, és sokáig nézi a telefont, ahogy lassan elhomályosodik, és ahogy az arc a kijelzőről eltűnik. Két hete itt van. Két hete! Akkor miért csak most hívta?

Megmarkolja a készüléket, és olyat tesz, amit talán soha. A keresőbe beírja a nevet. Biztosan oka van, hogy kereste, hogy félretette a büszkeségét, és újra a szemébe akar, vagy mer nézni.

Az első cikken - amit a kereső feldob -végigfut a szemével, és leejti az ölébe a telefont. Aztán felkapja, és mohón falva olvassa a sorokat.

„Chris Hemswort csillaga mélyrepülésben, amióta legújabb filmje is csúfosan megbukott a mozikban."

A képen, ziláltan, borostásan és nyúzottan ott van ő. Csupán árnyéka régi önmagának. Lomposan, szemében gyilkos dühvel néz a kamerába. Valahol az utcán készülhetett a kép, talán épp bevásárolni volt.

Tovább is van: „A szuperhős filmek leáldozásával egyidőben a híres Marvel színész karrierje is megfeneklett. Az elmúlt egy évben a művészfilmeknek kedvezett a közönség, és ezekben nincs helye az ausztrál izomembernek. Egy közeli barát információja szerint..."

Tom felmordul. Közeli barát... nem is barát az, aki újságírónak bármit is elárul. Ő soha nem tette meg, bármit kérdeztek a barátjáról, vagy kettejük kapcsolatáról, csak egy válasza volt. Chris a legjobbat hozta ki belőle, és hálás neki, hogy együtt dolgozhattak.

„... a magánéletében is problémákkal küszködik. Felesége, a spanyol származású Elsa Pataky egy hete a három gyerekkel együtt hotelbe költözött. A hotel személyzete nyilatkozta, hogy Hemswort egy napra rá megjelent, és hazavitte őket, miközben veszekedésüktől visszhangzott a hotel. Talán a karrierje és a magánélete is megfeneklett? Mindenki Thorja láthatóan nehezen éli meg a sorozatos kudarcokat..."

Elég! Képtelen tovább olvasni. Fogalma sem volt róla, hogy Chris milyen nehéz helyzetbe került. Szétnéz a lakásban. Rend van, tisztaság, holott Chris biztosan nem ezt jön ellenőrizni, mégis olyan szemmel figyelte a nappalit, mintha vendéget várna.

Az ő élete rendben van, ami Chrisnek nem pálya, az neki igen. Ő könnyen vette a művészfilmeket, válogathatott a szerepek között, és anyagilag is bebiztosította magát egy életre. Közben ott volt a színház, ahol most is játszik, ráadásul baromira élvezi. A Pretty Woman, nagy sikerrel futó zenés darab a Piccadilly Theatre-ben és nem cserélné le egy Hollywoodi szuperprodukcióért sem.

Átmos néhány poharat, akkurátusan áttörölgeti, készít be sört a hűtőbe, néhány dobozzal mindig van Chris kedvencéből is.

Benéz a mosdóba, a konyhába, mindenhol patyolat tisztaság van. A kis magyar bejárónő egy kincs. A földről lehetne enni olyan tisztaság van mindenhol.

Csengetnek, és összerándul a gyomra. Az ajtót kinyitja, és egy pillanatra megdöbben.

Ott áll Chris Hemsworth, de mintha nem is ő lenne. Önkéntelenül a néhány évvel azelőtti szerep jutott eszébe róla, az elhízott, igénytelenségig elfajzott mennydörgésisten. Kócos, a haja csak lóg a fejéről, a szakálla elvadult dzsungelként borítja az arcát, mintha csak újabb forgatásról ugrott volna ki hozzá. Az öltözete hiába kifogástalan, terebélyes hasától feszül a zakója, és így az összhatás inkább nevetséges, mint fájdalmas. De Tom jó színész, az egyik legjobb, és ezt most be is kell vetnie.

- Gyere be! - De hiába tárja ki előtte sarkig az ajtót, a másik csak áll, és hozzá méltatlanul, szégyenlős arccal tördeli a kezét.

- A hotelben hagytam a készpénzt, és hát... - A háta mögé mutat, ahol az út szélén parkoló taxis idegesen dobog az ujjaival a kormányon, és kitekinget, félve attól, hogy utasa fizetés nélkül lóg meg.

- Gyere be, mindjárt elintézem. - Hátralép, és a tárcáját magához véve az autóhoz siet. -Jónapot. Mennyi lesz?

- 35font - szól kia sofőr, és fürkésző tekintettel néz rá, aztán a válla fölött a volt utasra. Olyan ismerős volt a nagydarab fickó, és a heves rágózás közepette azon agyal, hogy vajon honnan.

Tom a tárcájába nyúl, és kivesz négy darab ötvenes címletűt, amit átnyújt a sofőrnek. - Remélem ennyi elég lesz? Sajnos nem tudtam visszatartani, sokkal erősebb volt nálam.

Az idős férfi nézi a királynő arcát, aztán Tomra pillant, és felkiált, sőt még rá is csap a kormányra, megjátszott haraggal az arcán. - A mocsok! Hát nem kiugrott fizetés nélkül! Még lenyomozni sem tudjuk ki volt, mert csak úgy leintett az utcán. Szemét hobó. Most fizethetem ki a fuvart helyette.

A kéz újra benyúl az ablakon, és még három papírpénzt csúsztat be. A sofőr mohón elmarkolja, gyűri a zsebébe, és rákacsint. - Micsoda emberek vannak manapság! Ezt meg azért, mert nem is láttuk egymást.

Tom besiet a házba, és megdöbbenve látja, hogy Chris még mindig a hallban álldogál.

- Miért nem mentél be? Tudod hol a nappali. Van sör a hűtőben, szolgáld ki magad.

A barátjából süt az alázat, nyakát behúzva, meghunyászkodva lép a hűtő elé, és még a tartása is megváltozik, ahogy meglátja a szépen sorakozó palackokat. - Te is iszol valamit?

- Még fellépésem van ma!

- Jó a darab! - fordul meg Chris, és a szeme hálától csillog. - A kedvencem.

- Olvastad a kritikákat? - Tom nem reagál a sörre, jobban izgatja, mit tud Chris a darabról.

- Láttam.

Csend telepszik rájuk. Chris kipattintja a sört, és pohár nélkül lehúzza úgy, hogy levegőt is alig vesz közben. Tom nézi, és kezdenek feltolulni belőle a szavak.

- Láttad?! - nyögi ki nehezen, és azonnal becsukja a száját.

Chris kinyit egy másik bdobozzal is, és belenéz Tom szemébe. - Láttam. És tetszett. Mindig is tudtam, hogy tehetséges vagy. A legtehetségesebb közülünk! Csak nehéz volt belátnom.

- Erről most ne beszéljünk.

Tom fejében felberreg a vészcsengő. Akkor is ezzel kezdődött minden. Másfél évvel ezelőtt.

- Én akarok! Megbántottalak, és azóta is bánom!

Chris nyilvánvalóan zavarban van, úgy bámulja a doboz oldalán a feliratot, mintha életében először látná, aztán kiissza, és markának egyetlen szorításával összegyűri. - Vallanom kell! Hallgass meg kérlek!

- Igyál még egy sört, és menj! Vagy el is viheted mindet, és úgysem szeretem.

Meleg kék szemek szomorúan néznek rá, amiket annyira kívánt látni, most idegennek tűnnek, és a régi sebek lassan felszakadva újra sajogni kezdenek. Most józan, mégsem kíván ebbe a vitába belemenni, még hideg fejjel sem.

- Nem!

- Mi az, hogy nem! Ez az én házam, és arra kérlek, hogy most menj el! - Karba fonja a kezét, és megveti a lábát. Néhány perccel ezelőtt még nagy reményekkel telve várt erre a találkozásra, és most véget akar vetni az egésznek.

Élénken él benne az akkori buli. Chrissel versenyt ittak, és Elsa hiába igyekezett őket leállítani, egymást hergelték. Chris részegebb volt, mert közben egy csíkot is felszívott. Elsa aggódó pillantásokkal figyelte őket, ismerte a férjét, józanul is agresszív volt néha, sőt az utóbbi időben egyre többször.

- Tom, gyere ki egy kicsit a konyhába, szeretnék veled beszélgetni - hívta az ünnepeltet. A zene üvöltött odabent, és annyira jól esett egy kis csend, mindkettőjüknek. Tom kedvelte Elzát, kedves, szerethető asszony volt, kicsit háttérbe szorult a férje mellett, de szerelmesen csüngött rajta mindig. - Chris nem beszélt róla, ugye?

- Miről?

- Problémáink vannak. Kezd egyre jobban rászokni a kokainra, és én félek. A kudarcok, a rossz filmek, hogy már egyre ritkulnak a felkérések, nehezen éli meg.

- Nem mondta. De miért? - Tom pillanatra megingott, a sok pia, meg hogy Chris titkolózik, pedig eddig elég sok mindent megbeszéltek, kissé szédítően hatott rá.

- Azt mondta, beszél veled. Hogy kellene egy közös film, vagy valami. Ami fellendítené a karrierjét újra. - Tom megremegett, mert az asszony hozzá bújt. - Túl büszke. Nagyon jól tudod, hogy milyen. Sosem kérné.

Ez volt az a pillanat, amikor el kellett volna húzódnia, amikor barátian meg kellett volna nyugtatnia Elzát, de a sok ital őt is elbódította. És előbújt valami régi sérelem, egy féltékenységi szikra, egy morzsa, egy apró kavics, ami először az ember talpát szúrja, de később már semmi másra nem tud gondolni, csak arra. - Én segítsek neki? Elsa, tudod te, hogy miért írtak ki engem a Marvel filmekből?

Emlékszik rá, hogy a nő könnyes kék szemeiben egyszerre csillant a felismerés és a hitetlenség. Az arcuk már ekkor túl közel volt egymáshoz.

- Igen! Ha úgy vesszük a férjed megzsarolta őket, hogy csak akkor folytatja, ha....

Amikor közölték vele, hogy vége, hogy az utolsó néhány kocka forgatását kezdik meg, hogy ezt az általa annyira szeretett karaktert végleg le kell tennie, alig bírt koncentrálni. Mindent beleadott, mindent. Lokival együtt akkor kicsit ő is meghalt. Sokáig kerülte Christ, ha lehetett, inkább csak olyan rendezvényre ment el, ahol ő nem volt ott. Aztán hallotta, hogy nem is igaz az egész, csak pletyka, de akkor már késő volt. A tüske ott maradt. Sokan gratuláltak a sorozatnak, Chris nem. Se egy telefon, se egy e-mail, semmi, és ez volt az igazi bizonyíték az árulására.

- Nem tudtam róla! - suttogta Elsa, és remegett a karjaiban. - Megváltozott egy ideje, és én már nem vagyok boldog vele. De a gyerekek...

- A gyerekeknek nem jó, ha az anyjuk nem boldog. Gondolj erre. Önálló nő vagy, egy erős és fantasztikus nő. - Azt akkor már nem az ital mondatta, az szívből jött, és Elsa érezte.

Már nem emlékszik rá, melyikük kezdeményezett, melyikük csókolta meg a másikat, de nem is számít. Hiba volt! Érezte akkor is, de nem tudott leállni. Elsa finom, félénk csókjára erősen, és követelőzen válaszolt. Megszűnt a világ, a zene tompán sajgott a fejében. Kívánta a nőt, más asszonyát, ráadásul a barátja feleségét, remegett a vágytól, és ennek nyilvánvaló jele is volt. Elsa pipiskedett, apró, vékony teste hozzásimult, Tom pedig könnyedén felkapta, a konyhapultra tette, és nem késlekedett. Egy apró mozdulattal húzta le a cipzárt, rántotta félre az útjába álló bugyit, és elnyúlt morgással nyomult egy mozdulattal a nőbe. Elsa szemeit lehunyta, ajka néma sikolyra nyílt és megremegett. A heves mozdulatokra apró nyögésekkel reagált, arcát a férfi nyakába fúrta, és csókolta a hófehér bőrt. Tom térdei remegtek, és azon gondolkodott, hogy felnyalábolja, és magával viszi, fel a lépcsőn, a hálószobájába, amikor valami csörrent odakint. Izmai megkeményedtek néhány másodperc alatt visszatért a valóságba. Az utolsó pillanatban engedték el egymást és váltak szét.

- A büdös kurva életbe! - csörtetett be Chris, maga előtt tartva a kezét. A tenyere erősen vérzett, sápadtan kiabált. - Adjatok gyorsan valamit!

A levegő megfagyott. Chris azonnal megérezte, hogy valami volt idebent, és először a feleségére, aztán barátjára nézett. Tom kénytelen volt elfordulni, mert ágyéka még lüktetett, és ha akkor azt Chris észrevette volna, akkor vége mindennek. De sajnos nem volt elég gyors. Elsa észrevétlen igyekezett rendbe szedni magát, és félve nézte a két férfit.

- Mi a francot csináltatok ti idekint?!

- Chris.... - Elsa kipirult arccal lépett hozzá, és megfogta a kezét. - Várj, mindjárt bekötözlek.

De férje indulatosan elkapta a kezét, és még mindig Tomot nézte. - Úgy látom még időben érkeztem, vagy mégsem? Öltözz Elsa, indulunk haza!

- Várj! Ne indulj így útnak! Be kell kötni a kezed - igyekezett Tom is visszatartani, de barátja mindkettőjüket lerázta magáról. Elsa ismerte ezt az arcát, és Tomot kezdte csitítani.

- Semmi baj, majd a hotelben elintézem. Gyere kedvesem, hozom a kabátodat. Viszlát Tom!

A nő kisietett, de már nem a vágytól, a félelemtől remegett. Tom teljesen kijózanodott, és szerette volna megbeszélni, de barátja inkább töltött magának egy erőset fél kézzel, és őt nézve legurította torkán.

- Mi történt köztetek?

- Semmi!

- Tom! Láttam! - öntött még egy pohár italt, felhajtotta, de ettől már megborzongott. - Téged mindenki szeret! Az asszony is odavan érted - áradt a gúny a hangjából. - Az újságírók szerint még én is. Nevetséges! - köpött ki. Tom tudta, hogy amikor Chris ilyen, jobb nem megszólalni. - Mit képzelnek ezek?!

Chris dühöngött, a poharat a földhöz csapta, és mivel nem tört szét, teljes erőből rátaposott.

- Elegem van belőled! Elmegyek! Nélkülem sehol se lennél! A hátamon kapaszkodtál fel! - Tomnak ez már sok volt, főleg, hogy nem volt igaz. De még mindig nem szólalt meg. - Vagyok olyan jó színész, mint te, hiszen évekig megjátszottam, hogy a barátod vagyok. És még te sem vetted észre, te a nagy Tom Hiddleston, a díjaiddal meg az elismeréseiddel! Évek óta nem bírom elviselni, hogy a közelemben vagy!

- Akkor most miért vagy itt? - A kérdés csendes volt, és fájdalmakkal teli. Csalódott benne, mélységesen csalódott. - Mi az istent keresel itt?!

- Nem tudom. - Chris jó színész volt, de pocsékul hazudott, és Tom már túl rég óta ismerte ahhoz, hogy tudja, csak bántani akarja. És igaza volt! Amit tett az megbocsájthatatlan. A legjobb barátja feleségével... vagyis eddig úgy tudta, hogy ő a legjobb barátja. Őszintének kellett lennie, az elvei ezt követelték tőle. Mindig az egyenes út a legrövidebb, ezt vallotta.

- Igazad van, ha nem jössz be, már fent vagyok a feleségeddel és valószínű, hogy megtörténik, már itt elkezdtük...

Megszabadult a tehertől, de ezzel együtt egy baráttól is. Chris ökle meglendült, és betalált. Nem először. Tom kapott már tőle, az egyik forgatáson ő kérte. De ez most más volt. Akkor visszafogta magát, de nem úgy most. Hallotta megreccsenni az állkapcsát. - Te szemét! Megöllek!

Napokig hallotta utána ezt a fenyegetést, és most is hallja, és napokig érezte a vágyat, ahogy a nő ölére gondolt, de csak remélni tudta, hogy egyéb következménye nem lesz a meggondolatlan aktusnak. Alig várta, hogy elmenjenek a vendégek, amire a botrány után nem is kellett sokat várni, és reszketve könnyített magán.

Mennyire más volt akkor Chris, vérben forgó szemei és a mostani fakón ragyogó kékségével. Akkor egy ördög volt, most inkább angyal. Egy sebzett, és bűntudatban fetrengő angyal, akinek a szárnyait megtépték. - Nem akarok elmenni! Nincs hová mennem!

- És ez engem hol érdekel? Azt mondtad nem vagy a barátom! Hogy eleged van belőlem! Hogy gyűlölsz! - kezdte Tom felsorolni a listát, amit azóta a fejében megírt. - Tudom, hogy te miattad írtak ki a filmből.

Hangos nyögés rá a válasz, és Chris a szavakra nem csak lelkileg, hanem egész testében összeroppan. Lezuhan a kanapéra, és nézi a másik még mindig érintetlen dobozt. Nem részeg, tudta jól, Tom neki ebből a fajtából mindig az alkoholmentes változatot vette meg.

- Talán akkor azért történt az, Elsa és köztem, mert bosszút akartam állni, és őt használtam fel hozzá.

Chris végre felemeli a fejét.

- Soha nem mondtam, hogy gyűlöllek, és tudd, nem használtad ki. Ő is akarta. Bevallotta, hogy ő csókolt meg téged, és ha nem megyek be, ahogy te is mondtad, biztosan több is lett volna egy csóknál. - A dobozért nyúl, de megtörik a mozdulat, és a karja ernyedten zuhan az ölébe.

- Már nem vagyunk együtt. Ott lakik, a gyerekek miatt, de...

- Sajnálom testvér! - buknak ki Tomból az őszinte szavak, és kiszárad a szája. Elsa nem árulta el, hogy több volt az, mint egy csók, és ha eddig nem derült ki, akkor maradjon is titok. Kettejük kis titka. -Tudok segíteni?

- Ezen már nem lehet. Három hónapja nem alszunk egy szobában. Két hete, mielőtt eljöttem Angliába, próbálkoztam nála, bevetettem mindent, nekem jó volt, de ő gondolatban máshol járt. Aztán kérdőre vontam, hogy én igyekszem, és tényleg meg akarom menteni a házasságunkat, de rajta ezt nem veszem észre, mire közölte, hogy neki már egyáltalán nem fontos.

Talán percekig tart a némaság, talán egy óráig, de ami utána jön, arra egyáltalán nem számított - Ott a négy szép gyerekünk. Talán nem tudsz róla, de tavaly novemberben megszületett William. Elsa kérése volt, hogy utánad nevezzük el, és én örömmel belementem. Megkérdeztem, hogy miért, hogy miért nem fontos, hogy miért nem akar velem lenni! És tudod miért?

- Miért? - kapja fel a fejét Tom.

- Mert beléd szerelmes! - mosolyog Chris - Ezt így az arcomba vágta.

Valami bevágódik közéjük, ahogy a gránát szokott a néma csendben bujkálók közé. Élesen robban, és elpusztít mindent. Chris arca eltorzul, és Tom önkéntelenül is hátralép.

Ez túl sok egyszerre, túl sok. Az agya iszonyú sebességgel pörög, számolni igyekszik, de képtelen a dátumokra figyelni. Aztán ahogy a másik nem mozdul, lassan hátrálni kezd.

- Itt az ideje, hogy elmenj! - suttogja riadtan.

~~~

#wattpad magyar #twhiddleston #chris hemsworth #hiddlesworth

1 note · View note

metalindex-hu · 4 years

Text

Meghalt Böröndi Tamás, a Vidám Színpad igazgatója

Meghalt Böröndi Tamás, a Vidám Színpad igazgatója - https://metalindex.hu/2020/11/24/meghalt-borondi-tamas-a-vidam-szinpad-igazgatoja/ -

65 éves korában elhunyt Böröndi Tamás, a Vidám Színpad igazgatója.

Közösségi oldalán tudatta a Vidám Színpad a szomorú hírt: hétfőn este elhunyt Böröndi Tamás, a teátrum igazgatója, megannyi színházi darab és több tévés film szereplője, az ország legismertebb mosolygyártója.

“Tragikus hírrel zárja évadát a Vidám Színpad!”

Nevünkhöz méltatlan módon, szívünkben gyógyíthatatlan fájdalommal adjuk tudtára rajongóinak a felfoghatatlan hírt, hogy színházunk vezetője, az ország egyik legismertebb mosolygyártója BÖRÖNDI TAMÁS 65 éves korában, tegnap az esti órákban átadta lelkét az Úrnak!

Gyászolja felesége Götz Anna, ikerlányai, 88 éves édesanyja, kollégái és azok a milliók, akiknek életében mosolyt csalt az arcára!

Saját halottjának temetéséről később intézkedik a Vidám Színpad!” – olvasható a teátrum közleményében.

Böröndi Tamás 1955-ben született Budapesten. A Színművészeti Akadémia elvégzése után 1980-ban a debreceni Csokonai Színház tagja lett. 1984-től a Fővárosi Operettszínházban, majd a Vidám Színpadon játszott, 2002-től szabad foglalkozású művészként dolgozott különböző társulatoknál is. A Rock Színház stúdiójában, illetve az Arany 10 musicalstúdióban zenés színészmesterséget tanított. Színházi szerepei mellett szerepelt néhány játékfilmben, tévéfilmben és alkalmanként szinkronizált is.

A Vidám Színpad 2013-tól új helyszínre, az óbudai Átrium EuroCenter bevásárlóközpontba költözött; Böröndi Tamás lett a társulat igazgatója, aki Straub Dezső művészeti vezetővel folytatta azt a hagyományt, amit korábban Bodrogi Gyula teremtett meg. A színház vezetése és a színészet mellett, díszlettervezéssel is foglalkozott.

Böröndi Tamás 65 éves volt. Nyugodjon békében.

A Meghalt Böröndi Tamás, a Vidám Színpad igazgatója bejegyzés először a On Stage jelent meg.

#Hírek

0 notes

kincsy · 7 years

Text

Jó démon, rossz démon

Másnap ellátogattunk a közeli maszk-múzeumba, ugyanis Ambalangoda nemcsak a halászfesztiváljáról híres, hanem itt gyártják az egész messzire visszanyúló történettel rendelkező démon-kultusz egyedileg készített maszkjait. Ezek a kedves kis démonok felelősek a sri lankaiak szerint a betegségekért, és a gyógyulás köré hatalmas rituálék tartoznak, mikor különféle táncokkal, szertartásokkal és lovely sztorik elmesélésével kiűzik a betegséget (démonokat) az áldozatból. Ezek nagyrészt úgy történnek, hogy a démon kap valami kis offert, kvázi kompenzációt, cserébe a delikvens elhagyásáért. Vannak azért jó démonok is, akik védik a házat, a személyt, szerencsét hoznak, stb. Az én kedvencem talán a Maha Kola démon, aki a főnöke 18 db kedves kis démonnak, akik nem kisebb betegségek és problémák gazdái, mint a vakság, a kolera, vagy a bélproblémák. Ők szépen megjelennek a boss-t és annak cukker kígyóit körültáncolva (ez a Sanni dance, vagyis ördögtánc), a gyógyító ceremóniával pedig könnyen elűzhetők.

Legtöbbször a démonokhoz tartozó sztorik ilyen párkapcsolati, párkapcsolati hűtlenség témakör köré szövődnek; nem tudtam nem észrevenni. Természetesen vettem szerencsét hozó védőmaszkot, valószínűleg így már túl fogom élni ezt a Sri Lankát, tehát mindenki megnyugodhat. Bár a vízumhosszabbításom nem megy túl jól, úgyhogy az egyik szerzetes ultimátuma “vagy elintézem, vagy mész a börtönbe”.

Oldalt látni, hogy helyben dolgoznak a mesterek a maszkokon:

A maszkok után megtekintettünk véletlenül egy esküvőrészletet, erről tök jó kis videóm van, de azt sajna nem tudom ide feltölteni, így íme csak egy kép:

Ja, apró megfigyelés, hogy a nőknél a szépségkultuszhoz annyira hozzá tartozik a fehér bőr, hogy az esküvőkre a menyasszonyok teljesen kifehérítik az arcukat. Ezt nem is tudtam eddig.

A következő amit meg szerettünk volna nézni, az a kikötő volt, de oda nem volt egyszerű lejutni. Egyrészt, át kellett verekednünk magunkat egy olyan igazi ázsiai halpiacon, ami, hát, nem túl higiénikus és gusztusos látvány. Tök olyan helyeken járkáltunk, ahol egy darab turista sem volt, egy idő után ez valamiképp frusztrált minket. A helyi kikötőben ez csak tovább fokozódott, mivel a sok-sok hálasz mind végignézte, ahogy a hajók között fotózkodnak a fehér lányok. Persze érdekes volt, ahogy pakolják a rakományt, javítják a hálót, stb., de viszonylag hamar leléptünk. Mindenképpen kellett egy king coconut, úgyhogy betértünk egy kis zöldséges bódéba, majd tovább haladva meglátogattuk a következő, egyben utolsó nevezetességet, ami guess what, egy buddhista templom volt. Itt egy szerzetes körbevezetgetett minket, jó kis hely volt, kicsit más, mint az eddigi templomok. Az egyik falon fent van Buddha élete rajzokban, és egy csomószor találkoztunk a kék szoborral - neki az a bűne, hogy megütötte az anyját, és ezért büntetésből megbetegedett - ezért kék. Legalábbis ha jól értettem. Megtudtuk azt is, hogy ha a fekvő Buddha lábai el vannak csúsztatva, az mást jelent, mint ha egymás mellett vannak - nekem ez új infó volt abszolút. A cipőnket egy boci félelmetes közelségéből visszaszerezve elhagytuk Ambalangodát és tovább indultunk - a következő úticél Ahungala volt.

(Éva képe, többek közt ez is)

Útközben random buszmegálló - otthon is majdnem mind ilyen, ugye?

Az új helyen kissé problémás volt a szállás megtalálása, ugyanis a google más helyet mutatott, mint amit a helyi kiabálós tuktukos bácsi magyarázott nekünk. Végül úgy tudtunk megszabadulni tőle, hogy bekeveredtünk egy eszméletlen luxus hotel belsejébe, és onnan a parton pár helyi beach boy gyanúsan kedves segítségével és kíséretében megtaláltuk a helyet. Az odavezető út és a hotel nem volt semmi:

A landlady-nk végül elhajtotta a fiatalembereket, és elmagyarázta, hogy őket soha többé ne kövessük, mert csak a pénzünket akarják, én pedig elmagyaráztam, hogy rossz helyen van bejelölve a szállása a bookingon. Miután kellően elmagyarázott mindenki mindent, elkezdtünk picit beszélgetni, egy tündér volt ez a nő, de komolyan. Először is, csupán szívességből hívott nekünk tuktukot, hogy az elvigyen bennünket egy jó helyre ebédelni, külön szobákat akart nekünk adni, hogy ne legyen túl kényelmetlen, és mesélt a családjáról is. A kertje valami csodálatos volt, és az étterem, ahol ettünk, hát leírhatatlan. A dzsungel-ebéd után kifeküdtünk napozni, ami hamar azzal társult, hogy az előttünk elterülő egyetlen röpipályán összegyűltek a mindenféle környékbeliek, és hatalmas röpizés indult. Minket is hívtak, de mi inkább távolról figyeltük mindezt, majd annyira sokáig maradtunk, hogy félig sötétben, a tengerparton mentünk vissza a szállásra.

A kert:

És a Jungle-restaurant:

Ja, a rózsakvarc itt csak így terem:

Amit ettem:

A napágyam:

És amit onnan látok:

Egy fél pillanatra megszakítanám itt a lineáris story-tellinget, mert ahogy ezt írom, egyszercsak mögöttem, az ágyam melletti függöny mögül nyikorogva kinyílik egy ajtó, és benyúl egy kéz. Nem viccelek, ez most történt itt az előbb. Majd visszahúzódott, és becsukódott az ajtó. Na mindegy, csak szerettem volna érzékeltetni, hogy itt Ázsiában bármi megtörténhet, és meg is fog! Lassan már meg sem lepődünk, de egy kicsit mindig mégis. Napi szinten történik valami, amin lehet csodálkozni. A mai nap ilyen szempontból extra, mert meglátogattam egy kórházat, de erről majd egy másik posztban írok.

Visszatérve a tengerpartos hétvégére, másnap egy river safarival kezdtük a napot, szuper korán. Tök jó volt, igazából egy másfél órás kis motorcsónakázás, ami közben végig azon gondolkoztam, hogy hihetetlen, hogy itt vagyok, Sri Lanka déli partján és épp a folyón csónakázom a dzsungel olyan részein, ahol máshogy nem is lehetnék, és valószínűleg nem is leszek többet, és hogy ez mennyire nagy dolog, és gyönyörű. Időnként megálltunk, egy szigeten egy buddhista templomban megint megáldottak minket, egyszóval egy jó nap kezdete volt ez. A tuktuk driverünktől igazi waterlily-nyakláncot is kaptunk :) Ja, azt mondanom sem kell, hogy itt Sri Lankán úgy nőnek bizonyos növények szabadon, vagy gazként, hogy az nem igaz. Mi azokért a dolgokért rengeteg pénzt fizetünk, vagy netán még védett is nálunk, itt pedig tömegével áldozzák Buddhának, irtják, mert épp túl sok, vagy csak hagyják dzsungelnek.

Ebben a milliárd éves könyveben van leírva egy csomó ajurvédikus tudás:

Ezt indulás előtt a hajamba tettem, mert féltettem nagyon:

Bird paradise, madarak nélkül:

Volt egy csomó ilyen halász-les, vagy mi az ég:

A csodás szafari és a kb. fél órás eső-pihi és majomhuhogás után elindultunk a következő városokba, Bentotába és Beruwalába. Az első hely tengerpart volt, méghozzá gyönyörű - itt mégsem strandoltunk, hanem mentünk is át a másik helyre, ahol megnéztünk egy nagy buddhista templomot, és egy muszlin templomot is - előbbinél találkoztam végre elefánttal, utóbbi pedig gyönyörű szép helyen volt, kikötői rálátással. A templomban a tuktuk driverünk elkérte a belépő árát, majd mikor már kifizettük, közölte, hogy tulajdonképpen ez csak adomány a cunami utáni rebuild-be, de mindegy, ennyi baj legyen :D Végülis tényleg szép volt a temple, olyan forró betonnal, hogy nem tudtunk rajta mezítláb gyalogolni. Nem úgy persze a helyiek, akik simán álldogáltak rajta. Na mindegy, végül a kinti napos részhez felvehettük a cipőnket. A muszlin templomnál a kéregetések egészen odáig egyszerűsödtek, hogy “hello, money?”, illetve amikor kértem a tuktukost, hogy vigyen el képeslapot venni, akkor elvitt egy arany boltba, és mondta, hogy bár a képeslapok csúnyák, valami arany nyakláncot vegyek már, ha már itt vagyunk… ezeket én eléggé nehezen viseltem, úgyhogy nem is bántam, mikor továbbmentünk a következő kis városba, ahol még két templom és egy tökéletes ebéd után elindultunk hazafelé, Colombo-ba. Ahol mellesleg megláttam az első KFC és Burger King reklámokat, amin teljesen felpörögtem, ám ilyen élvezetekre nem volt időnk, mert siettünk haza Kaduba.

A dübörgő-zenés buszok egyike <3 :

MÁV.

Ja igen, ez a kis majom nagyon népszerű itt, a tuktukokon is sokszor van ő, és apparently buszokra is felcsimpaszkodik:

Kibírhatatlan:

Fániság:

Ott messze az a híres kis sziget van Beruwalán a világítótoronnyal, ami a tuktuk driverünk szerint több ezer rupia, a kis könyvem szerint pedig csak pár száz. Végül előbbinek hittünk, és nem kompoztunk át:

Na velük nagyon szerettem volna egy közös képet. Nem tudom, kik ők, utóbb már valami esküvős bandára tippelnék, mert ők szoktak ilyen szerelésekben mászkálni, a koszorús lányok és fiúk, de akkor ezt még nem tudtam. Mindenesetre csörögtek mindenfelé, ahová csak mentek (és gyönyörű a hajuk!!):

Ez pedig már Colombo:

Hát ennyi volt a tengerpartos hétvége. Legközelebb kicsit Embiről szeretnék írni, hogy milyen itt az élet, mik történtek, amióta itt vagyunk, és hát közben eltelt egy újabb hétvége - ismét a hegyekben :)

1 note · View note

nemzetinet · 5 years

Text

Kiderült Andy Vajna utolsó terve

Andy Vajna a halála előtt nem sokkal egy zenés film készítésén is gondolkodott: szóba került, hogy filmre viszi Nagy Feró együttesének, a Beatricének a történetét – írta a Blikk. “Elmentem hozzá, beszéltünk róla. Érdekelte is a dolog, hogy egy, a Beatricéről szóló filmet csináljunk együtt. Bólintott rá, aminek én akkor nagyon örültem” – elevenítette fel a 73 éves zenész.

Nagy Feró és 1969-ben alakult együttesének történetét színházban már bemutatták: a Ricse, Ricse, Beatricse című darab 2017 óta fut az Újszínházban. Az énekes Vajnával a Pappa Pia forgatásán dolgozott együtt, a filmben saját magát alakította.

“Elhívtam Andyt, hogy jöjjön el, nézze meg az előadást. A darab a könyvem vázlata alapján játszódik, élő zenével, engem Kurkó Józsi alakít. A tragédia viszont közbeszólt, már nem tudott eljönni” – tette hozzá Nagy Feró, aki barátként tekintett a filmügyi kormánybiztosra.

A zenész jelezte, a Beatrice-mozi megvalósításáról ugyan nem tett le, de egyelőre pihenteti az ötletet.

Andy Vajna január 20-án hunyt el,temetését múlt csütörtökön tartották a Fiumei úti sírkertben. Búcsúztatásán Arnold Schwarzenegger is beszédet mondott.

A hazai filmgyártás felfuttatásáról szőtt terveiről beszélt. A filmipar megújításáért felelős kormánybiztos akkor azt mondta, bár az utóbbi években készültek forgatókönyvek, de mindegyikből hiányzott valami, ami miatt nem támogatta volna saját vagyonából.

A teljes beszélgetés megtekinthető az interjúról készült alábbi videókban:

Vajna András György, Andrew G. Vajna, művésznevén Andy Vajna (Budapest, 1944. augusztus 1. – Budapest, 2019. január 20.) hollywoodi producer, az etyeki Korda Filmstúdió társtulajdonosa, 2010-ig az InterCom Zrt. elnöke.

2011 januárjától haláláig a filmipar megújításáért felelős kormánybiztos tisztségét töltötte be, feladata „a magyar film megőrzésére, fejlesztésére, állami támogatására és az ezzel kapcsolatos kormányzati tevékenység összehangolására irányuló stratégia kidolgozása” volt.

2018-ban Magyarország 14. leggazdagabb és 5. legbefolyásosabb személye volt.

Kiderült Andy Vajna utolsó terve a Nemzeti.net-en jelent meg,

#Andy Vajna #Budapest #kormánybiztos

0 notes

bdpst24 · 5 years

Text

A Vígszínház társulata klasszikus és új remekművekkel, inspiráló, elgondolkodtató, magas színvonalú előadásokkal várja hűséges, érdeklődő, kíváncsi közönségét. Folytonos megújulás, nyitottság a világra, az értékek megőrzése, magas művészi színvonal – ez a Vígszínház hitvallása a 124. évadban is.

A Vígben új zenés darab születik, A nagy Gatsby, fiatalos lendülettel, 20 év után az operett hangjai…

View On WordPress

0 notes

napimagazinn-blog · 6 years

Text

https://www.napimagazin.hu/penteken-kezdodik-a-szentendrei-teatrum-es-nyar-programsorozata/

New Post has been published on https://www.napimagazin.hu/penteken-kezdodik-a-szentendrei-teatrum-es-nyar-programsorozata/

Pénteken kezdődik a Szentendrei Teátrum és Nyár programsorozata

Színes programmal várja a nézőket idén nyáron is a Szentendrei Teátrum: július 6-tól augusztus 17-ig 6 szabadtéri helyszínen 25 produkció lesz látható, köztük több magyarországi bemutató, operaprodukció, ifjúsági és gyerekelőadás, valamint dzsesszkoncert.

A szervezők MTI-hez eljuttatott közleménye szerint a magyarországi bemutatók sorát és a teátrum évadát Lucas Hnath Nóra II. rész című darabja nyitja, amely Ibsen Nórájának folytatása: a főhős tizenöt év után tér vissza azokhoz, akiket elhagyott. A Broadwayn sikerrel futó darabot az Orlai Produkciós Irodával közösen mutatják be Kováts Adél, Csankó Zoltán, Bodnár Erika és László Lili főszereplésével, Galgóczy Judit rendezésében. A darabot július 6-án, 7-én, 13-án és 14-én láthatja a közönség.

Carly Wijs Mi és ők című darabját – amely Londonban fut sikerrel – a magyar közönség szintén Szentendrén láthatja először. A beszláni túszdrámát két fiatal szemszögéből feldolgozó előadást, amely szeretetről, hatalomról, az erőszak elviselhetetlenségéről és általános emberi értékekről szól, Fehér Balázs Benő rendezésében tűzik műsorra. A Szentendrei Teátrum, a FÜGE és az Orlai Produkciós Iroda előadásában László Lili és Vilmányi Benett játssza a főszerepet, a darab július 21-én és 22-én látható.

Carlo Gozzi fordulatos meséje, A Kígyóasszony egy halandó herceg és egy halhatatlan tündér szerelmének története, augusztus 2-án és 3-án látható. A Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE), a Zeneakadémia, a MOME és a Képzőművészeti Egyetem volt és jelenlegi hallgatóinak közös bemutatóját, az élőzenekarral előadott zenés színházi mesét – amely felnőtteknek és gyerekeknek is ajánlott – Varga Bence állítja színpadra. A szentendrei Fő téren A sevillai borbély tavalyi sikere után idén a Figaro házassága látható a Szentendrei Teátrum és több más színház közreműködésével megvalósuló Co-Opera projekt keretében, Szabó Máté rendezésében július 27-én és 28-án.

A Szentendrei Teátrum tavaly FRISS címmel indított előadássorozatot, amellyel gimnazista és egyetemista diákokat, fiatal felnőtteket kíván megszólítani. A sorozat idén is folytatódik, színművészeti egyetemek hallgatói mutatják be vizsgaelőadásaikat, valamint fiatal formációk is láthatók. A Kígyóasszony és a Mi és ők mellett július 19-én a Pájinkás János, augusztus 9-én pedig a Míg fekszem kiterítve című produkciót láthatja a közönség a sorozat keretében.

A Sztalker Csoport William Faulkner regényéből készült Míg fekszem kiterítve című előadása ifj. Vidnyánszky Attila rendezésében látható. A Pájinkás János című produkciót Kárpáti Péter drámája alapján Tárnoki Márk, az SZFE rendezőhallgatója állította színre. A Városháza udvarán Hernádi Judit és Kern András kettőse Stephen Sachs Valódi hamisítvány című vígjátékában látható. Ezen a helyszínen várja a nézőket Rezes Judit és Szabó Győző duettje, a Loveshake, valamint Florian Zeller A kulisszák mögött című komédiája, továbbá Csányi Sándor önálló estje is.

A Ferenczy Múzeum belső udvarán önálló estekkel és a kamaraelőadásokkal várják a közönséget, mások mellett fellép Kollár-Klemencz László, Szulák Andrea, Tompos Kátya és Adorjáni Bálint, Szűcs Nelli, valamint Borbély Alexandra és Ullmann Mónika. A Barcsay Jenő Múzeum udvarán az Effected Band mellett fellép a Bágyi Balázs New Quartet, Szirtes Edina Mókus és Fekete János Jammal, valamint Tompos Kátya. A gyerekeket az Apacuka együttes, az Aranyszamár Bábszínház vásári bábjátéka és a MárkusZínház indiai bábakrobatái várják, de Vitéz László, valamint a Nyáry Bábszínház előadása is látható lesz.

A Szentendrei Teátrum és Nyár közönségtalálkozóra várja az érdeklődőket vasárnap, 14 órakor a szentendrei Fő téren, ahol Vasvári Csaba, a Szentendrei Teátrum igazgatója az idei produkciók alkotóival beszélget. A vendégek között vannak a Nóra II. rész, A Figaro házassága és A Kígyóasszony alkotói.

#program #szentendre #szentendrei teátrum és nyár 2018

0 notes

korkep-blog · 6 years

Text

Programok Nógrádban, Medvesalján

Programajánlónk a Losonci járásból:

június 25.-július 1. Egyházasbást, Mogyoróskút,

Feredőépítő kaláka a Medves alatt

A táj arckép. A tájat létrehozó, alakító ember önarcképe. Történeti változása azonos az emberi tudat metamorfózisával.

Feladatunk, hogy megértsük azokat a folyamatokat, amik létrehozták, a külső hatásokat, amik alakították és belső folyamatait, amelyek valami felé viszik. Az ember a természet része, ahogy a táj az emberé. Nemcsak lenyomat, nemcsak tükörkép, hanem egyéniség a maga sorstörténetével. Egymás nélkül értelmezhetetlenek, megismerhetetlenek. Ez érdekel minket: milyen kapcsolatban vannak egymással, és milyenné váljék ez a kapcsolat a 21 században? A kalákázók részére a szállás és étkezés biztosítva van!

Ha te is aktív válaszkereső vagy és részese szeretnél lenni egy fejlődési folyamatnak, akkor jelentkezz az alábbi e-mail címen vagy telefonszámon: [email protected] +421911615896

június 27., 18.00 óra, Egyházasbást, Bed & More Pogányvár

Egygitáros est Zselenszky Tamással

“Éljetek kalákában, forduljatok a néphagyományhoz, működtessétek a vidéket, fejtsétek meg a régiek üzenetét, örökítsétek gyermekeiteknek, és ajándékozzátok minden népnek, hogy töltekezhessenek!

Legyetek jó szomszédok, adjatok bölcsességetekből mindenkinek, aki kér… nem beavatkozva, nem térítve, hanem rendelkezésre állva, felmutatással, ajándékozva, barátságban! Őseink előtt a legszentebb dolgok egyike volt a barátság, a háttársság. Legyetek barátok, a kapott család mellett választott testvéreitek legyenek!”

június 27., 19.00 óra, Egyházasbást, Bed & More Pogányvár

Kerényi Éva: Fürdőélet a 19. századi Gömörben

Előadás és könyvbemutató a Gömörben működő fürdőkről.

„Könyvemben a 18. század utolsó harmadától az első világháború befejezéséig virágzó-hanyatló gömöri fürdőkultúra bemutatására vállalkozom, mintegy ízelítőt adva a történelmileg sokszínű Gömör-Kishont vármegye természeti, balneológiai, kulturális és épített kultúrát jelentő gazdagságából, amely a magyar fürdők aranykorszakában e régiót is kiemelten érintette“

június 29., 18.00 óra, Ipolyvilke, római-katolikus templom

Böjte Csaba (Erdély) mutat be szentmisét.

június 30., 10.00 óra, Fülek,Városi Park

Muzsikál az erdő

Zenei programok, helyi termékek bemutatója, gyermekfoglalkozások, színházi előadás, erdei koncertek, vezetett séták és túrák

július 2.-12., Fülek – Füleki vár

Táncszínházi tábor

Samo Chalupka:Turčín Poničan c. művének táncos zenés színpadra vitele és szabadtéri bemutatója a füleki vár udvarán. A darab rendezője: Vlado Sadílek. Koreográfia: Gabriela Gazdová, Júlia Dobrocká

Összeállította: Puntigán József

#Bed & More Pogányvár #Böjte Csaba. Ipolyvilke #Egyházasbást #Feredő #Főoldal #Gabriela Gazdová #Júlia Dobrocká #Kerényi Éva #Mogyoróskút #Muzsikál az erdő #programajánló #Táncszínházi tábor #Vlado Sadílek #Zselenszky Tamás

0 notes

zarojel-hu-online-hirmagazi-blog · 7 years

Text

Egy csokor Játékszín

New Post has been published on https://zarojel.hu/egy-csokor-jatekszin/

Egy csokor Játékszín

[vc_row][vc_column][vc_column_text]A több mint 100 éves Játékszín igazán kacskaringós múlttal rendelkezik. Az 1912-ben bérházi garázsból kialakított színház hosszú éveken át kabarénak adott otthont, de a gyakran változó tulajdonosok, igazgatók nem tudták nyereségesen működtetni a teátrumot. [/vc_column_text][vc_single_image image=”138362″ img_size=”800×600″ add_caption=”yes” alignment=”center” onclick=”link_image”][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column width=”1/3″][vc_raw_html]JTNDc2NyaXB0JTIwYXN5bmMlMjBzcmMlM0QlMjIlMkYlMkZwYWdlYWQyLmdvb2dsZXN5bmRpY2F0aW9uLmNvbSUyRnBhZ2VhZCUyRmpzJTJGYWRzYnlnb29nbGUuanMlMjIlM0UlM0MlMkZzY3JpcHQlM0UlMEElM0NpbnMlMjBjbGFzcyUzRCUyMmFkc2J5Z29vZ2xlJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwc3R5bGUlM0QlMjJkaXNwbGF5JTNBYmxvY2slM0IlMjB0ZXh0LWFsaWduJTNBY2VudGVyJTNCJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwZGF0YS1hZC1mb3JtYXQlM0QlMjJmbHVpZCUyMiUwQSUyMCUyMCUyMCUyMCUyMGRhdGEtYWQtbGF5b3V0JTNEJTIyaW4tYXJ0aWNsZSUyMiUwQSUyMCUyMCUyMCUyMCUyMGRhdGEtYWQtY2xpZW50JTNEJTIyY2EtcHViLTI2Mjk3NDgyODM2NzI1MTAlMjIlMEElMjAlMjAlMjAlMjAlMjBkYXRhLWFkLXNsb3QlM0QlMjIxNjk5OTcyMzYzJTIyJTNFJTNDJTJGaW5zJTNFJTBBJTNDc2NyaXB0JTNFJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwJTI4YWRzYnlnb29nbGUlMjAlM0QlMjB3aW5kb3cuYWRzYnlnb29nbGUlMjAlN0MlN0MlMjAlNUIlNUQlMjkucHVzaCUyOCU3QiU3RCUyOSUzQiUwQSUzQyUyRnNjcmlwdCUzRQ==[/vc_raw_html][/vc_column][vc_column width=”2/3″][vc_column_text]

Azok a szép idők

1923-tól változott a helyzet, amikor a pódium méretét megnövelték, és a helyet Terézkörúti Színpad néven nyitották meg újra. Salamon Béla igazgatása alatt, itt konferált először például Kellér Dezső. Később Kamara Varieté, majd Artista Varieté volt, ismét átalakították, végül 1978-ban vált Játékszínné. 1992-ben vette át vezetését Balázsovits Lajos, innentől kezdve már ismerős lehet a történet.

Miután az állami támogatásokat megvonták, a színház csődöt jelentett, Balázsovitsot menesztették. Németh Kristóf nagy szerencsével, pályáztatás nélkül, negyedmagával vette meg 3 millió forintért a játszóhelyet. Nem sokkal az újranyitás után ismét mázlijuk volt az új tulajdonosoknak, mert hirtelen jutott pénz a színháznak, több mint 63 millió.

Ez a színjáték azonban nem sokat változtatott a nézők és a színészek hozzáállásán. A repertoár talán jobb, mint valaha, a színészek maradtak megszokott helyükön.

A Játékszín ismét erős évadot nyit szeptemberben. Habár új bemutatókban az ősz folyamán nem bővelkednek, de a sok friss tavaszi előadás még jó ideig garantálja a teltházat.

A Virágot Algernonnak megunhatatlan drámája Szervét Tibor főszereplésével, lenyűgöző. Hiába ez a darab harmadik évadja, még mindig nagyon nehéz jegyet kapni rá. Azért törekedni érdemes, a jutalom előadás nem marad el.

Októberben mutatják be a 39 lépcsőfokot. Hitchcock krimije attól a megoldástól válik vígjátékká is egyben, hogy négy színész számtalan karaktert alakít az est folyamán. Lengyel Tamás szerényen csak egyet, Lévay Viktória hárommal ver rá, Nagy Sándor és Szirtes Balázs a maguk 26 bőrbe bújásával fölényes győzelmet aratnak. (Én kérek elnézést, még friss az Úszó VB élménye) Horgas Ádám rendezésében láthatjuk az előadást, mely minimum érdekes lesz, de remélhetőleg szórakoztató is.

Ha biztosra akarunk menni, és nevetni, akkor ebben az évadban is beülhetünk a Vidám kísértetre. Gálvölgyi János és Halász Judit tulajdonképpen bármit előadhatnak főszereplőként, az garantált siker lesz. Mellettük Janza Kata, Pásztor Erzsi, rendező Böhm György. Most érdemes jegyet venni, még van![/vc_column_text][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_raw_html]JTNDc2NyaXB0JTIwYXN5bmMlMjBzcmMlM0QlMjIlMkYlMkZwYWdlYWQyLmdvb2dsZXN5bmRpY2F0aW9uLmNvbSUyRnBhZ2VhZCUyRmpzJTJGYWRzYnlnb29nbGUuanMlMjIlM0UlM0MlMkZzY3JpcHQlM0UlMEElM0MlMjEtLSUyMFBvc3QlMjBtJUMzJUExc29kaWslMjBTemlsdmlhJTIwLS0lM0UlMEElM0NpbnMlMjBjbGFzcyUzRCUyMmFkc2J5Z29vZ2xlJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwc3R5bGUlM0QlMjJkaXNwbGF5JTNBYmxvY2slMjIlMEElMjAlMjAlMjAlMjAlMjBkYXRhLWFkLWNsaWVudCUzRCUyMmNhLXB1Yi0yNjI5NzQ4MjgzNjcyNTEwJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwZGF0YS1hZC1zbG90JTNEJTIyNjEyMDU4NzE5MyUyMiUwQSUyMCUyMCUyMCUyMCUyMGRhdGEtYWQtZm9ybWF0JTNEJTIyYXV0byUyMiUzRSUzQyUyRmlucyUzRSUwQSUzQ3NjcmlwdCUzRSUwQSUyOGFkc2J5Z29vZ2xlJTIwJTNEJTIwd2luZG93LmFkc2J5Z29vZ2xlJTIwJTdDJTdDJTIwJTVCJTVEJTI5LnB1c2glMjglN0IlN0QlMjklM0IlMEElM0MlMkZzY3JpcHQlM0U=[/vc_raw_html][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_column_text]

Most érdemes jegyet venni!

Az Eastwicki boszorkányok filmszerű plakátjával hívogat befelé. Mit nekünk Jack Nicholson, Cher vagy Michelle Pfeiffer, ha van nekünk Pokorny Liánk, Parti Nóránk, Lévay Viktóriánk és Gáspár Sándorunk. A tavasszal bemutatott előadást Bagó Bertalan rendezésében láthatjuk.

És még egy filmátirat. A világsikert aratott Életrevalók című vígjáték színpadi változatát idén februárban láthattuk először Hirtling István és Vadász Gábor főszereplésével, Horgas Ádám instruálása alapján. Aki látta a filmet, annak érdekes összehasonlítás lehet, aki nem, annak mindenképp ajánlatos megnézni ezt a megható történetet.

És a megunhatatlan gyerekdarabok: Süsü és Gombóc Artúr. Annak ellenére, hogy évek óta megnézhetjük ezt a két mesejátékot, változatlanul időben kell gondolkodni és jegyet venni, ha be szeretnénk jutni rájuk. A két időtálló történet még mindig aktuális az újabb és újabb generációnak. Zenés, színes, habos-babos, jó mulatság mindkettő. Mivel egyik előadás szünete után sem láttam üres helyeket és saját miniatűr kontrollcsoportom is azonnal újra akarta nézni mindkét nagyméretű főszereplő történtét, így jó szívvel ajánlom őket.[/vc_column_text][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_raw_html]JTNDc2NyaXB0JTIwYXN5bmMlMjBzcmMlM0QlMjIlMkYlMkZwYWdlYWQyLmdvb2dsZXN5bmRpY2F0aW9uLmNvbSUyRnBhZ2VhZCUyRmpzJTJGYWRzYnlnb29nbGUuanMlMjIlM0UlM0MlMkZzY3JpcHQlM0UlMEElM0NpbnMlMjBjbGFzcyUzRCUyMmFkc2J5Z29vZ2xlJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwc3R5bGUlM0QlMjJkaXNwbGF5JTNBYmxvY2slM0IlMjB0ZXh0LWFsaWduJTNBY2VudGVyJTNCJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwZGF0YS1hZC1mb3JtYXQlM0QlMjJmbHVpZCUyMiUwQSUyMCUyMCUyMCUyMCUyMGRhdGEtYWQtbGF5b3V0JTNEJTIyaW4tYXJ0aWNsZSUyMiUwQSUyMCUyMCUyMCUyMCUyMGRhdGEtYWQtY2xpZW50JTNEJTIyY2EtcHViLTI2Mjk3NDgyODM2NzI1MTAlMjIlMEElMjAlMjAlMjAlMjAlMjBkYXRhLWFkLXNsb3QlM0QlMjI2MjA2MzcxMTk0JTIyJTNFJTNDJTJGaW5zJTNFJTBBJTNDc2NyaXB0JTNFJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwJTI4YWRzYnlnb29nbGUlMjAlM0QlMjB3aW5kb3cuYWRzYnlnb29nbGUlMjAlN0MlN0MlMjAlNUIlNUQlMjkucHVzaCUyOCU3QiU3RCUyOSUzQiUwQSUzQyUyRnNjcmlwdCUzRQ==[/vc_raw_html][/vc_column][/vc_row]

#Játékszín #repertoár #színházjegy

0 notes

kavehaz-magazin · 7 years

Text

Jávor „Pali” utolsó mulatása a Csillebérci Szabadtéri Színpadon

A Berekai Art Stúdió a csodálatos időre való tekintettel ezúttal a varázslatos Csillebérci Szabadtéri Színpadon rendezi meg soron következő zenés estjét. A június 15-én 20 órakor kezdődő zenés darab a színészóriás, Jávor Pál emléke előtt tiszteleg, Benkő Péter színművész előadásában. (more…)

View On WordPress

#Benkő Péter #Berekai Art Stúdió #Jávor Pál

0 notes

szupernyeremeny · 7 years

Text

Játssz a Halls-szal a zenés ajándékokért!

Játssz a Halls-szal a zenés ajándékokért! A nyereményjáték június 30-ig tart.

Vásárolj promóciós csomagolású Halls-t, majd regisztráld a csomagolás belső oldalán található egyedi kódot a játék hivatalos oldalán. Őrizd meg a promóciós termék kódot tartalmazó, eredeti csomagolását 2017. október 2-ig.

A Nyereményjáték nyereményei:

80 darab Skullcandy fejhallgató, értéke: bruttó 21.308,- Ft/db HUF…

View On WordPress

#Halls #Halls nyereményjáték #hírek #játék #játssz #nyeremény #nyereményjáték #nyereményjáték figyelő #nyerj

0 notes

vagatlanul · 7 years

Text

Sétáltam már hazafelé a munkahelyemről, de inkább egy iskolának mondanám. Nyalokat rágcsáltam. Nem volt túl finom.... Megláttam a buszt amiből pakoltak át egy másikba. Messzebb állt mint az ösvény , ami haza vezetett, de úgy döntöttem elsétálok arra hátha találkozom vele. Szembe jött, egy nagy darab pasassal beszélgetett. Meglátva rám mosolygott és ahelyett hogy elhaladt volna mellettem megállt. -Mond meg nekik, hogy igen üvölt a zene, de ez egy program. Zenés program, úgyhogy nem értem mi a baj. -Nem akarod inkább te megmondani, mint apa? Mégis csak hitelesebb lenne. -De, igazad van. -a férfi felé fordult- most mennem kell, de majd kereslek! Sétáltunk és én csak mosolyogtam, hogy velem van. Megfogta a kezem. Rànéztem. Csillogott a szeme, mosolygott. - Kit érdekel? Ha meg akarom fogni a kezed akkor megfogom. Sőt... Ami azt illeti szeretnélek megcsókolni. Láttam ahogy közelít felé és éreztem ahogy összeér a szánk. Éreztem a nyelvét. Ugyanolyan finoman csókolt, mint Győrben, a valóságban. Amikor kinyitottam a szemem már a buszban voltunk és kezdett rám mászni. Nem bántam, de nem értettem. Aztán már az ölében voltam , lógtam a lába között. Csókolta a nyakam és a szám. Éreztem a bőre tapintasat, éreztem ahogy felhevül a testem, ahol elvesztem az eszem. Aztán egy ágyban feküdtünk és szeretkeztünk. Éreztem ahogy kitölt, ahogy hozzám ér, a súlyát, az ízét.

0 notes

dalmafanny · 7 years

Text

20+1 pont a görögökről

Mivel mostanság elég sok időt töltök Görögországban gondoltam összeszedem 21 pontban a tapasztalataimat. 1.Nagyon barátságosak, nyitottak és vendégszeretők. Picit őrültek, de jó értelemben. Mediterrán nép, forr a vérük. Általában mindig pozitív életfelfogásuk van, de a mának élnek. A külföldiekkel szemben befogadóak legyen az turista, vagy menekült. Nekünk, magyaroknak lenne mit tanulni tőlük. 2. Gyönyörű az ország, rengeteg szigettel, szép stranddal sőt télen még síelni is mehetsz. 3. Fő mottójuk, siga siga avrió, ami annyit jelent, lassan, lassan, majd holnap. Valóban nem sietnek sehova. :) 4. Az éltelek nagyon finomak, kiemelném a húsételeket, sajtokat, salátákat. Amíg nálunk minden ételnek az alapja a paprika, náluk az olívaolaj. Sok családnak saját olajfa mezője van, és saját maguknak sajtolják az olajat. Egészségesen étkeznek, nincs náluk annyi kövér ember, mint nálunk. 7. Ha gyors kaja, akkor gyros. Egyrészt isteni finom, a pitába raknak sültkruplit, nagy adagot adnak és olcsón degeszre eheted magad. Egy darab 2 és 2,5 euró (700-800 FT) között van, ami ott nagyon olcsónak számít. Nem igazán népszerű a meki, alig lehet találni, még Athénban is. Burger king és KFC nincs. A gyrossal nem tudják felvenni a versenyt. 8. Ha étterembe mész, főleg szigeteken, mindig kapsz valamit ingyen. Vagy desszertet vagy valami felest. Egyrészt ezt nem írják a számlához, így nem adózik utána, esetleg annyira meghatódsz ettől a gesztustól, hogy több borravalót hagysz, vagy megfontolod, hogy máskor is visszagyere. Okosak. 9. Ha vendégségbe mész, előtte 1-2 nap böjtöt ajánlok, ugyanis ott enned kell, sokat. SOKAT. A görögök vendégszeretete páratlan, szívből kínálják, de ha visszautasítod, vagy nem eszel sokat zokon veszik. 10. Kávé, bárhol és bármikor. Kint nem néznek hülyének, ha este 9 órakor kávézol, ez teljesen normális. Legtöbben beülnek egy kávézóba, nem otthon főzik. Egy kávé 3-5 euró között van. Erre soha nem sajnálják a pénzt. Ajánlom a freddo esperssot. :) 11. Cigaretta mindig, mindenhol. Törvények vannak zárt helyen történő dohányzás tiltásáról, de mindenki leszarja. Mindenhol cigiznek, a kávézóban, étteremben. Sőt náluk cikinek számít, ha az utcán dohányzol, mint egy ‘tróger’. 12. Ha egy bárba mész az a kép tárul eléd, hogy az emberek többsége 2-3 órán keresztül szürcsölgeti az italát. Igen, egy koktél 8-9 euró, a sörök 5 eurónál kezdődnek. Nagyon nincsen pénzed berúgni, így nem fogsz sok részeg emberrel találkozni, mint itt Budapesten. 13. A görögök szeretnek táncolni, mulatni és tudnak is. A görög stílusú zene elég különleges, nincs máshol a világon, elég balkános hangzásvilág. 14. A görög zenés hacacárét buzukának hívják, élő zenével. Hangulatos, de ne lepődj meg ha egy üveg ital ára jóval 100 euró felett van. Ha viszont meg nem rendelsz az ciki. Egy-egy buzuka alkalmával a görögök egy vagyont képesek elkölteni. Meg széttörik a közelükben lévő összes tányért. 15. A 2008-as válság előtti időszakot arany, dicsőséges időszakként emlegetik. Akkoriban, főleg az állami alkalmazottaknak magas fizetésük volt különböző juttatásokkal. Így elég magas életszínvonalon élt a legtöbb görög. A válság után a fizetések majdnem a felére csökkentek, de viszont az ár színvonal megmaradt. Az arany korszakból marat foszlány: elég sznobok. mindenből a legmárkásabb, legdrágább legyen az smink, ruha,táska, ékszer. 100 euró alatt nem ruha a ruha, 5 euró alatt nem kávé a kávé. 16. A görögöknek 3 ellenségük van, az IMF, az adó és az idő. 17. Borzalmas, kaotikus, drága a közlekedés. A sofőrök türelmetlenek, nem indexelnek. A tengeren való hajókázást megfontolnám. 18. A görög nyelv elég különleges, egyrészt az abc miatt, másrészt nem hasonlít semmilyen más nyelvre a világon. A hangsúly egy picit hasonlít az olaszhoz. Csupán Cipruson és Görögországban beszélik. Helyesen megtanulni írni elég nehéz, 5-6 különböző i betűt használnak és nem igazán van rá szabály mikor, melyiket használják. 19. Görögök szeretik a hazájukat, tisztában vannak vele, hogy a gazdasági helyzet nem a legjobb, de mégsem akarnak külföldre menni dolgozni. Nem olyan mobilis nép, mint a magyar. A tengerpartról én se nagyon akarnék elmenni, megértem őket. 20. Ha mindig bajban vagy a nevek megjegyzésével, akkor Görögország a te országod. Nem igazán használnak 15 keresztnévnél többet. Főleg a férfi neveknél. Minden görög családban van minimum egy Nikos, Giorgos vagy Yannis. Női neveknél a Maria, Anna, Eleni a leggyakoribb. Ha a tavalyi nyár alatt nem ismertem meg 20 Giorgiost, akkor egyet se.

+1. Görög lányok: A fiatal lányok nagy többségére sötét haj, sötét szemek, napbarnított bőr jellemző, pár lánynál egy kis bajusz is becsúszik. A lányok többsége erősen sminkeli magát, sötét rúzs, fekete kokszos szemek. Karakteres arcuk van, nem igazán van babaarcuk. Öltözködésben hasonlóak, mint bármely másik nép. Általában a kakhi színű kapucnis kabát, boka szellőztető nadrággal és a fehér fekete csíkos adidas cipővel. Nyáron elég hiányos öltözködést produkálnak, cici, has, láb, popsi ki. A nyári szezoncipő a holdjáró szandál. Görög fiúk: A görög férfi neműeknél az első jellemző a szakáll, mindenkinek. Nagyon nagy figyelmet fordítanak erre,ápolt szakálluk van. Nagyon-nagyon barátságosak a turista lányokkal. Görög nők: Szintén a sötét haj, sok smink jellemző, de az idősebbek között sokan váltanak szőkére, de nem igazán passzol hozzájuk, olyan mű hatást kelt. Kifinomult, elegáns stílus jellemzi őket, nagy gondot fordítanak a megjelenésre. A gyermekeik a mindenük, azt se bánják ha 40 éves koráig velük él. A kicsi Giorgios mindig a mama pici Giorgiosa marad. Nagyon család-centrikusak. Görög férfiak: A szakáll kor független. A görög mentalitásban a férfi a családfenntartó, az ő feladata finanszírozni a kiadásokat. Viszont cserébe elvárja, hogy az orra elé tegyék a kaját, a házimunkába nem igazán segít be. A család nagyon fontos összetartó erő az életükben, azért dolgoznak, hogy nekik minden meglegyen. Mindenük a család, a gyerekek, a feleség, a szülők és a 30 unokatestvér. Együtt esznek és esznek, kávéznak, mennek a strandra. Összességében ez a véleményem, természetesen ezek a pontok nem minden görögre igazak. :)

1 note · View note

metalindex-hu · 3 years

Text

Szerkesztőségünk tagjainak kedvenc filmjei – Bársony Péter

Szerkesztőségünk tagjainak kedvenc filmjei – Bársony Péter - https://metalindex.hu/2021/06/07/szerkesztosegunk-tagjainak-kedvenc-filmjei-barsony-peter/ -

Nincs is annál hálásabb és egyszerűbb feladat, mint arra a kérdésre válaszolni, hogy melyik a három kedvenc filmem. Kapásból mondom: Szárnyas fejvadász, Félelem és reszketés Las Vegasban, Alien, 2001: Űrodüsszeia, Ragyogás, Amadeus, Sztalker, Meztelen ebéd, Angyalszív, és még sorolhatnám tovább, de a keretet így is kitöltöttem – még túl is teljesítettem. Ezek mindegyikét szívesen felidézném, de nem engedek a csábításnak, és nem róluk fogok ódákat zengeni, mert egyrészt nem tudok – és nem is akarok –, hármat kiemelni közülük a többi rovására, másrészt, mert ezek elég nyilvánvalóak, popkulturális alapvetések, és nem hiszem, hogy ajánlgatni kellene őket, harmadrészt pedig, mert ott vannak azok a kedvencek is, amik szerényen a háttérbe húzódnak. Szeretek fiókok mélyén kotorászni, és néhány olyan film került a kezembe, amelyek abszolút favoritok, de kevésbé ismertek. Miután ötletszerűen egymás mellé raktam az első hármat, kiderült, hogy mind animációs alkotás. Még az elsőnek napfényre került Tükörálarc is – bár ez csak részben.

Külföldi filmek:

Mirrormask (Rendezte: Dave Mckean, 2005)

A film tervezője és rendezője nem lehet ismeretlen a Rattle olvasói előtt, még ha a nevét nem is kötelező kívülről fújni. Dave Mckean festő, grafikus, digitális művész olyan zenekarok borítóit jegyzi, mint a Machine Head (Burn My Eyes), Alice Cooper (The Last Temptation), a Paradise Lost (Shades of God), a Testament (Low), vagy a Fear Factory és a Front Line Assembly. A képregények szerelmesei sem feledhetik a Batman-Arkham Asylum átlagot meghaladó paneljeit, vagy a Sandman-hez készített illusztrációit. Nevét Az álmok fejedelmének írójaként kult státuszba emelkedő Neil Gaimannal együtt ismerte meg a világ, és együttműködésük számtalan közös művet eredményezett.

A Tükörálarc történetét is régi szerzőtársa írta, Mckean pedig mozgásba hozta képi világának addig statikus elemeit, és a milliószor újrahasznosított „elveszett lány a csudavilágban” sztorihoz olyan mozit alkotott, amelyet épp annyira nehéz elfelejteni, mint amilyen macerás befogadni. Az igazság az, hogy bár egyik kedvenc filmemről van szó, nem tudom racionális érvekkel megindokolni, miért gondolom annak. Valahol a „jó”, az „eredeti” és az „érdekes” határán lavíroz, és az is lehet, hogy csak azért tapadtam rá, mert a szem számára ez a film valóságos orgia. Azt pedig én szeretem. Mckean képi világa rátelepedik mindenre – az összes karakterre, jelmezre, háttérre, mozdulatokra, színekre, képélességre –, és a modern fantasynak is mondható mű úgy funkcionál, mint egy egész estés festmény.

Emellett új dimenziót nyit a CGI animáció felhasználási lehetőségei előtt, és arra mutat rá, hogy a processzorok végtelen kapacitása mellett egy korlátokat nem ismerő alkotói nézőpont is szükséges ahhoz, hogy valóban olyan dolgok kerülhessenek vászonra, amelyek az álmok világán kívül nem nagyon szoktak láthatók lenni. Kis túlzással élve: a Tükörálarc olyan, mint egy másfél órás Tool klip, amit David Lynch és Salvador Dalí rendezett, miután bevették a Pink Floyd koncert mosdójában összeszedett LSD bélyegek jelentős részét.

Akira (Rendezte: Otomo Katsuhiro, 1988)

A hosszú évek munkájával elkészített és teljes egészében kézzel rajzolt mű ’88-as bemutatója óta az anime műfaj egyik alapvetésének számít. Saját korának viszonyai közt akkora költségvetésből készült, hogy külön bizottságot hoztak létre az összetett munkálatok finanszírozására és koordinálására. A rendezői feladatokat Otomo Katsuhiro vállalta magára, aki számára testhez álló volt a feladat, hiszen saját manga sorozatát (több mint kétezer oldal) ültette át celluloidra, és még meg is előzte önmagát – a film hamarabb készült el, mint hogy a végére ért volna a képregénynek. Ez volt az első japán rajzfilm, ami a szigetország határain kívül is jelentős sikereket ért el, felhelyezve ezzel a világ térképére az addig alig ismert műfajt.

Az Akira – anime a maximumon, a legjobb formájában. Csordultig tölti a filmet mindaz, ami az anime lényegének számít, de szerencsére annak maníros szélsőségeitől és émelyítő cukiságaitól mentesen. Nem hinném, hogy gyerekeknek szánták volna, mert patakvér, kiomló belek és szitává lyuggatott szerencsétlenek is akadnak benne, és komplex világának befogadása is feltételez egy mentális érettséget. Feszesre húzott két órájában részlet-gazdagon és spórolásmentesen peregnek a (felnőttes) események, amelyek történetesen motorozó fiatalok körül eszkalálódnak katasztrófává. Utcákat felszántó bandák, vallási szekták, anarchista lázadók, korrupt politikusok és a hadsereg érdekei feszülnek egymásnak egy összeomlás szélén táncoló társadalom olvasztótégelyében, a középpontban különös képességekkel bírók egy szűk csoportjával, közülük is az egyik főszereplő, Tetsuo metamorfózisával.

Szerintem a lelke mélyén mindenki vágyik rá, hogy legalább egyszer az életben olyan ereje legyen, mint amilyen Tetsuo-nak van ebben a filmben – függetlenül attól, mekkora kataklizmába torkollik az egész. A legkevésbé sem tartom magam anime rajongónak – néhány kivételtől eltekintve hidegen hagy ez az egész –, de az Akira minden tekintetben külön kategória.

Renaissance (Rendezte: Christian Volckman, 2006)

A harmadikként műsorra tűzött alkotás sem az átlagos filmek sorát szaporítja. Elmegy addig a végletig, ameddig – egyáltalán bármilyen filmben – el lehet menni. Az angol-francia-luxemburgi produkcióban készült alkotás kizárólag két színnel dolgozik: fekete és fehér, semmi más. Egy pici halványszürke ugyan itt-ott befigyel – főleg üvegfelületek megjelenítésekor –, de a zsigeri élményt a létező legnagyobb kontraszt dinamikájára, a két véglet tű-éles és fájó elhatárolódása adja. A fekete és a fehér közti színspektrum hiányában a filmet kizárólag a mozgás tölti meg élettel – azt viszont magas szinten teszi. Élő emberek arcjátékát és valódi mozdulatait ültették át a fiktív karakterekre, így legapróbb mozdulataik és a környezetükkel való interakcióik is hiteles személyeknek, hófehér fényben mozgó, hús-vér figuráknak láttatják őket.

Az emberrablási ügyet felderítő Karas története a jövő Párizsában játszódik, tech-noir díszletek közt, Hollywoodra jellemző profizmussal és jó adag franciás-európai önállósággal. Az angol nyelvű verzióban olyan színészek hangján szólalnak meg a karakterek, mint Daniel Craig, Jonathan Pryce és Ian Holm. Nagypályán játszik a Renaissance. Az animációs filmek iránt érdeklődők számára ajánlott darab.

Paths of Hate (Rendezte: Damian Nenow, 2011)

A fő fogások után – afféle desszertként – érdemes megnézni Damian Nenow tízperces művét, a Paths of Hate-et. A csodás animációval és brutálisan jó vágásokkal életre keltett, viharos intenzitású történet szemnek és agynak is fokozott élményt jelent. Lengyelek készítették, és a második világháborúban játszódik. Érdemes feltekert hangerőn nézni, mert a zene és az effektek is tízpontosak.

Magyar filmek:

Kontroll (Rendezte: Antal Nimród, 2003)

Ezt nem is kell magyaráznom. Hirtelen döntöttem úgy, hogy beveszem az első háromba – épp ment a tévében és ráragadtam megint. A Kontrollt könnyű szeretni, mert adja magát. Akárhányszor látom, mindig az jön át, hogy erős, jól összerakott mozit nézek. Biztos, hogy kult film lesz belőle. Talán már az is.

A tizedes meg a többiek (Rendezte: Keleti Márton, 1965)

Ha Sinkovits Imrét említik, mindig Molnár tizedes képe ugrik be, meg ez a film és a parádés szerepeket játszó többiek. Valahogy konzerválódott itt a humornak egy olyan zamata, amely évtizedek múltával sem tűnik avasnak, lejárt szavatosságúnak. A vörös farok persze belóg a végén, de ennél több kivetnivalót nem is tudnék felhozni ellene. Túlélte a kort, amelyben született. Úgy lett klasszikus, hogy ez a jelző ebben az esetben nem olcsó plecsni egy kopott szmokingon, hanem nevetésekből szőtt glória, ami csak jó vígjátékok egén szokott megjelenni.

Isten hozta, őrnagy úr! (Rendezte: Fábri Zoltán, 1969)

Van valami félelmetes abban a joviális, vállveregető terrorban, amit a Latinovits alakította őrnagy gyakorol a kegyeit leső, mindenért hálás család felett. Ugyanakkor meg nevetséges is az egész. Abszurd humor, magyar módra. Örkény műve olyan filmes köntöst kapott, hogy az alapműből ennél jobb adaptációt csinálni – de facto – lehetetlen. Külön öröm számomra, hogy tőlünk alig tíz kilométerre forgatták: Szarvaskőn, ahol – ahogy a busz átvitt rajta –, gyakran megakadt a tekintetem azon az útkanyaron, amelyen az őrnagy busza is közlekedett.

Zenés filmek:

A zenés filmekkel hadilábon állok, konkrétan ki lehet velük űzni a világból. Talán A fal az egyetlen, amit mint filmet is nagyra értékelek – a zenéjéről nem is beszélve –, és talán még a Karácsonyi lidércnyomást, azt viszont kizárólag Tim Burton zseniális-groteszk figurái miatt. Ha mégis zenés film kerül szóba, maradok az örök kedvenc Barakánál – ami viszont elég ismert ahhoz, hogy csak megemlítem itt, és nem lihegem körbe. Ezen a vonalon viszont eszembe jut a Barakához némileg hasonlóan elgondolt Naqoyqatsi. Ez egy trilógia harmadik darabja, és csak tág határok közt értelmezhető hagyományos filmként, mert sem története, sem szereplői nincsenek. Van viszont Philip Glass zenéje, amire a rendező, Godfrey Reggio digitálisan megbolondított képi szekvenciákból álló világot épít – áramlást kapcsol az áramláshoz –, a végeredmény pedig egy hangokból és vizuális élményekből komponált, szemkápráztató mozi, amit inkább képzelek el egy koncert hátterében, vetített installációként, semmint „leülök a kanapéra és megnézek egy filmet” élményként. A maga módján elsőrangú darab, de ha valakiről lepereg, meg tudom érteni.

0 notes