Last Seen Blogs
interiorachitecture
INTERIOR ARCHITECTURE
girlygirltournament
Ultimate Girly Girl Tournament
beardedbastardoutdoors
Bearded Bastard Outdoors
ayki
a love in the ice °
Text
Vívódás
Emlék foltok....
Mindenütt beléjük botlok.
Van amelyik csak álom,
van amelyik valóság,
már nem tudom melyik mögött rejtőzik jóság.
"Inkább tedd meg és bánd meg,mint hogy ne tedd meg és megbánd!" mondják sokan,
átéltem mindkettőt,mégsem tudom hogyan tovább.
Jobb e az egyik,mint a másik?
Lövésem sincs.
De hogy mindkettő megőrjít,az egyszer fix!
Álmodozni a lehetetlenről vagy inkább átírni a múltat...
Hogyan,
mondd hogyan lehetne csitítani ezen vágyat?
Legalább egy kis időre,amíg helyre rakom életem bizonyos pontjait,
addig,míg megcsinálom a kirakós legfőbb darabjait.
Mert ha egy darabka nem illik a többi közepébe,
előfordulhat hogy a körülötte levők is elvesznek a semmibe.
Szeretném tudni
volt-e értelme,
az együtt töltött időből,
igaz perc lelt-e?
Elpocsékolt idő és energia,
"toxik az egész" súgja az agyam bugyra.
Hadjuk ezt annyiba
nincs semmi értelme,
mégsem merek lenézni a szívem mélyére.
Tudom mit akarok,
s e mellett hűen ki is állok,
csak ne lepnének el lepkék s egyéb rovarok,
ennyire vágyok.
Mikor meglátom,ne kerülgessen a hőguta,
szemébe tudjak nézni,s mondani:
Bocsi,de ez az egész kuka!
0 notes
Text
Arany pillér
Fáj.
És legszívesebben sírnék,tombolnék.
De nem megy.
Tele a pohár,de valahogy nem bír kicseppenni,
a könnyeim nem bírnak elindulni.
Úgy érzem haladok...
De oda-vissza.
Egy lépés előre,kettő hátra.
Vannak rossz napok,és vannak rosszabbak...
Igyekszem helyrehozni magam,mert megígértem az eljén,hogy nem omlok össze,
de mégis hogyan léphetnék tovább,ha nem hagy nyugodni az emlékek zöme!
A gondolat,hogy mennyire jó volt és mennyire jó lehetne,
de ez mind csak ábránd,hiszen egyátalán nem ilyen volt benne.
Már akkor kusza és boldogtalan volt az egész,
nála sosem létezett a legfontosabb arany pillér.
Kommunikáció...
Az a kulcsa mindennek.
Máig várom az üzenetét,reménykedek,csak azt nem tudom minek.
Mivel lennék előrébb ha bocsánatot kérne?Hisz úgyse fog.
Akkor inkább emelt fővel elsétálok.
0 notes
Text
Buldózer
Önpusztító.
Úgy érzem az vagyok.
Elpuszítom saját magam és a hozzám közel állók boldogságát.
Mint egy buldózer,ami átmegy mindenen.
Haszontalan.
Sokszor így jön le.
Mikor tétlenül ülök egy társaságban.
Kívülállónak érzem magam.
Két lakinak,
aki sehova nem tartozik igazán.
"Mindenhol jó,de a legjobb otthon!",tartja a mondás.
De belőlem ott is előjön a szorongás.
Hol vagyok hát otthon,ez a kérdés.
Ott,
ahol 18 éve élek és ahova minden emlékem köt,
vagy a városban,ahol hétből öt napot eltöltök.
Azt hinnéd könnyű rávágni,
mégis mindenhol megnehezíti valami.
Megvannak az előnyeik és hátrányaik.
Gondolkodom....
És egyre csak egy hely jut eszembe,ahol mindig boldog vagyok.
Bármilyen rossz kedvemben is legyek ott,
bármilyen rossz emlékek is jussanak eszembe róla,
én mindig,
mindig jobban fogok hajlani a tóra.
Ott vagyok otthon,hiába nincs tető a fejem felett,
a világon semmiért nem cserélném azt a környezetet.
Annyira magával ragadó,
nyugtató érzés fogja el az embert.
A fák,a levegő,a tó...
Aki járt arra,tudhatja,
ettől kevés dolog nyugtatóbb.
Igen.
Nekem oda húz a szívem.
Nem tagadhatom,hogy már szerves részem.
Elszaladhatok,elmehetek világgá,
de messzire nem jutok,mert végül úgyis kikötök a tónál.
Csak sétálok.Megyek előre.
S a lábaim maguktól visznek a mezőre.
Mint egy alapértelmezett GPS beállítás,
minden fáradt percért pótol a kilátás.
Ez hát az én megoldásom rövid távon,
ha önpusztításba kapcsolnék,
máris ott termek a gáton.
Nem mondom,hogy a gondok csak úgy elporladnak,
de legalább arra a pár órára tova szállnak.
S ha a világ épp ellenem fordulni készül,
én majd ott leszek a tavon és nézem ahogy a csillagos ég egyre kékül.
1 note
·
View note
Text
Backfire
Csak legyen boldog.
Ne érje bántódás.
Találjon rá a szerelem.
Én a legjobb barátnőmet annyira szeretem.
Volt egy nagyon szép időszakunk,
nem tartott sokáig,
nagyon sajnálom,hogy a dolgok elfajultak egészen idáig.
Passzívan álltam hozzá,amíg tartott,
pedig annyira bírtam azt a srácot.
Érzelmes,kedves,vicces mackó,
tökéletes túra típus,nem a szobában bent punnyadó.
Az volt a célja,hogy megszeressem és kijöjjünk egymással,
sikerült is elérnie,
egy-két kisebb súrlódással.
Végül sikerült nagyon megszeretnem,
de hogy hol futott ki a vonat,máig nem értem.
Megint elszúrta az egészet az önzőségem,
soha meg nem bocsájtok magamnak,
semmiképpen!
Hogy lehet hogy mindig visszafelé sülnek el a jó szándékaim,
ezzel elapasztva az ő boldogság forrásait.
Kezdem azt hinni én maga vagyok a méreg,
nem viselném el,ha ettől még lenne mélyebb.
Belekényszerítettem egy olyan fogadalomba,amibe nem kellett volna,
mindketten megbántuk,
s ebből az lett,hogy velünk forgott a szoba.
Nagy mackó emberünk közben tovább lépett,
nem tartott neki soká,
elkövetett egy nagy vétket.
De nem kenhessük az egészet rá,
hiszen mi voltunk kik elkezdtük ignorálni,
bárcsak lenne valami módom visszafordítani.
Azok voltak aztán a napok,
az volt az élet,
még ha akkor nem is így gondoltuk,
sokkal jobb volt,mint így,
tényleg.
Mire végre hozzászoktunk volna,
megváltozott minden,
még mindig nem értem,
hol csúszott el ily szépen.
Kisiklott az életünk,maga után húzva a terveink,
s ütközéskor kiborulva,
letörtek a szárnyaink.
Letörték őket.
S most közelről nézzük a földet.
De újra talpra állunk és jó lesz minden,
én érzem,helyre jön
és újra lesznek eméleink,szépek.
0 notes
Text
Szeri?
Hogy szenvedhetünk ennyire valaki miatt,
akit még csak nem is szeretünk,
vagy legalábbis nem tudunk róla,
mert kérdéses helyzetünk.
"Szeretlek"
Üres vagy mögöttes?
Viszonozzák vagy csak beleegyeznek?
Komolyan gondolják vagy félvállról veszik?
Magam se tudnám,hogy létezik.
De tudom!
Mert érzem!
Minden egyes nap!
Nem szerelemből hanem mély barátságból.
Minket el nem szakíthatnak soha egymástól.
El nem hagynám egy toxic valamiért,
még titulálni se vagyok hajlandó kapcsolatként.
Se baráti,se szerelmi nem volt,
üres szavak,felszínes képfolt.
Miért?
Miért gondolunk állandóan valakire,kit feledni akarunk?
Egymáshoz sem kötődünk,nincs rá okunk.
Pár csók és egy-két szép este miatt?
Ugyan,
hány lánnyal csinálta végig ezt a körutat!
Állíthassa, hogy ő komolyan gondolja,
de azért tenni is kellett volna hébe-hóba.
Túl sok mindent nem vártam tőlle,
de azért az alap inteligencia hiányzott belőle.
Lovagias tettek sem kellenek,
de legyen már ott, mikor elnyomnak a kételyek.
Először barátság,aztán szerelem,
ez lenne a normális szerintem.
Mi mégis elvesztünk az alapokba,
imerkedés nélkül csaptunk a lovakba.
Később sem hagytál alkalmat bepótolni,
ugyan minek ilyenre időt vesztegetni?!
Miért?
Mondd miért kell állandóan rá gondolnom?
Hisz nem is szerettem,
csak kedveltem.
A több napi gyomorgörcs és pillangók másról árulkodnak,
kimondani azt a 8 betűt mégsem tudtam.
Lehet itt a csavar?
Mégis szerettem?
Tudtam,csak kimondani féltem?
Igen,
van benne igazság.
Hogyan is tudtam volna,ha érzem túl sok benne a turpisság.
Felszínesen hangzott,mit minden embernek elmond,
amivel normál esetben nincs is semmi gond,
de gondoljunk csak bele,
nem más az ha úgy várod tőlle,
mint párod?
Miért?
Miért van az,hogy törölném a fejemből,
mégis ha szépre gondolnék,rögtön ő az első?
Az első aki beugrik,hogy mennyi mindent megélhettünk volna,
de ezen álmok is elúsznak tova.
Hisz sosem volt olyan,hogy "Te meg Én",
csak össze-vissza fűt-fát ígértél.
"Megoldjuk!"
Mondtad....
Végül te voltál az,ki elrontottad.
Semmi erőfeszítést nem tettél,
annyira sem méltattál,hogy megismerjél.
Hogy a te elképzelésed alapján milyen a komoly kapcsolat,kíváncsi lennék,
de ha olyan,amit velem csináltál,sok szerencsét.
Lehet sok lányt behálózol rövid idő alatt,
viszont egyikből sem lesz ily alapon komoly kapcsolat.
Aki ismer már nem fog hinni neked,
nálam már a bizalom is óriási problémát jelentett.
Szerintem érthető.
Hiszen egyértelmű.
Kinek lenne könnyű,ha valaki ilyen szabad lelkű.
Hogyan is illenénk,semmit sem tudunk a másikról,
a legalapabb dolgok sem mennek kapásból.
Arra lett volna az ismerkedési szakasz,
de mégis hogyan,
mondd hogyan ha semmi lehetőséget nem hagysz!
A világ szemléletünk is teljesen más,
mindkettőnk életében más a prioritás.
Miért?
Mondd miért kell minden percben eszembe jutnod!?
Emlékeink minden percét belengi illatod.
Képtelen vagyok szabadulni gondolatodtól és tudom te nem változol,
mégis várok...
Várom az üzeneted.
Várom,hátha valami értelmes lesz,netán megjön az eszed.
De már az is elég lenne,ha szimplán megkérdezed:
"Szia,hogy vagy?"
Kereslek...
Mindenhol téged kereslek.
A tömegben,az utcán,a mezőn,közel és távol,
holott tudom reménytelen.
S a túlzott reményem által,én még mindig várok...
Várom,hogy megjelenjél,egy váratlan pillanatban,
hogy elfelejtsek minden rosszat,
ölelésedet alkotó,biztos karjaidban.
Miért?
Mondd miért kellett,hogy te legyél az első?!
Nem volt ez szerelem,csak pofára ejtő.
"Szeri"
Mennyire számít ha valaki nyálasan rövidíti?
Ugyan olyan erővel bír,
vagy csak fele annyival?
Egyátalán komolyan lehet venni egy béna emojival?
Nem tudtam viszonozva leírni,
hát még kimondani,
viccből sem sikerült elsunnyogni.
Nem ment,
és még mindig nem értem,
vajon taccsra vágta az egész lényem?
Hogyan tovább,nem tudom,
minden percet számolok.
Számolom az időt,mire haza érek,
S újra megnőlnek a valószínűségek.
Megnől az eshetősége annak,hogy lássam,
pedig nem akarom,
de megnyugtat a tény,
hogy közelebb tudom.
Miért?
Mondd miért kell ennyit szenvedni?
Nem lenne egyszerűbb őszintén tisztázni!?
1 note
·
View note
Text
Még egy esély
Hiányzik.....nagyon!
Pedig csak egy hete történt.
Elvesztettem.....többé nem az igazi.
Mégsem tudom neki ezt elmondani.
Hogyan?Hogyan mondd el valakinek,hogy nem látod benne a valódi énjét,
hogy olyan,mintha elzárta volna magában az egyik legjobb részét.
Hiányzik.....de annyira nagyon!
Próbálom elviselni,de nem megy,nem hagyhatom.
Önző lennék?Vagy ez a helyes döntés?
Honnan tudjam,hogy nem csak egy újabb magán jellegű cselekvés.
Azt mondom jót akarok neki,mégis magamra gondolok,
el sem tudom képzelni,hogyan leszünk újra boldogok.
Ő azt állítja az,s mégis, én nem hiszek neki,
talán kéne,de nincs meggyőző alibi.
Önző vagyok.Ez már biztos!
Nagy kalandjaink mégsem érhetnek végett éppen itt és most!
Nem lehet.Nem hagyom.
Én a régi barátnőmet akarom!
Tudom,hogy valahol mélyen még ott van legbelül,
várja hogy kitörhessen és piszkálhasson szüntelenül.
Végtelen szeretetem iránta végül a veszte lett,
igyekszem helyre hozni,
ezért kéne egy nagy és érett tett.
Igazából tudom,az sem segítene,
de valahol el kell kezdeni,ha ezen múlik a jövője.
Mit,miért írok,már nem téma,
sodródok az árral,ahogy ő egykor taníta.
Váratlan szerep csere,akaratunk ellenére,
felrúgta az életünk kilátástalan időre.
Hosszú még az alagút,
nem látni a végét,
oly végtelennek tűnik,
mégis küzdök a célért.
A cél,hogy vissza kapjam azt,ki testi-lelki támaszom minden bajban,
hogy el nevessük magunk bármilyen komoly pillanatban.
Hogy újra ő legyen a tanár s én a tanítvány,
rángasson el bulikba,emberek közé hajítván.
Mégis megmaradjon az antiszociális énünk,
bízzunk a legjobbakban,őszintén reméljük.
0 notes
Text
Nyugovóra
Tik-Tak
ketyeg az óra
újra róla szól az óda.
Ülök várva,várva
hogy elmúljon e perc némasága.
Forognak a kerekek,s kattognak hangosan,
gyorsan vége lesz, reméli ködös agyam.
Hol rontottam el?Velem van a baj?
Ezen kérdések fel sem merülnek,
nem túlzott magabiztosságból,vagy hogy magamnak örvendjek.
Tudom,nem voltam túl szerény,
mégis sejtettem,mibe vágom fejszém.
Ülök várva,várva
de tudat alatt tudom,nem magára.
A test nem minden, mégis sokszor számít,
a hangja az,mivel folyton ellágyít.
Azok az ajkak,melyekkel kiejti nevem,
hab a tortán,ha közben nevet.
Ölelésében el lehet időzni,
a világról mégsem tudok megfeledkezni.
Állunk......
Ő élvezi.
Én élvezem?
Lehet,de abban benne van minden kételyem.
Sosem lesz nyugtató,biztonságot jelentő,
csak lelket melengető,nagyon jóleső.
Ültem várva,várva
s bevégeztetett,
ő soha meg nem érkezett.
Meglepett?Nem.
Csalódtam?Kicsit.
De miatta nem döntök le egy üveg whiskeyt.
Nem beszéltük meg,mégis felszabadultam
a szívem többé nem az övé,eloldoztam.
Egy betűre nem méltatott
teljesen elfeledkezett rólam,
és őszinte leszek,
egyátalán nem bántam.
A dolgom megkönnyítette
ignor lesz az ítélete,
találkozni többet nem tervezek vele,
innentől rábízom a véletlenre.
0 notes
Text
Frickin' Boys
Every boy wants the same,
No matter what they say.
Playin' with the girls,
Playin' hard to get,
Letting them close,
Chasing while finding open doors.
They don't care how does it feel hearing no,
They're just happy,you're wrapped around their fingers for sure.
You're given some compliment,
that's what it takes,
The next second you're out of your mind,
But don't worry,we all make mistakes.
1 note
·
View note