#álomkép

[velille]

ágyneműket gyűrünk és egymásba mosolygunk;

én téged bámullak, te pedig engem.

a fekete pólódon a sminkem,

az arcod ragyog: tőlem.

két karoddal átölelsz,

és ameddig ennek nincs vége,

el sem engedsz.

mert nem szeretnéd, mert nem akarom.

húzva vonom magamhoz a karod.

simítom az arcod és csodállak;

a nap minden percében óhajtalak.

#magyar tumblr #magyar tumblisok #magyar #élet #remény #zavaros #pillangó #paradoxon #poetry #akarlak #akarat #akarom őt #álom #álomkép #szerelem #szenvedély #gondolat #kislány #kémia #ketten #létezés #levegő #lélek #csók #érzelmek #csillagok #vágy #változás #bizalom #biztos pont

[softicyhuman]

A szerelem néha csak egy álomkép, amit el akarsz érni, de nem lehet a tiéd.

#magyar tumblisok #magyar tumblr #tumblr #magyar #saját poszt #saját #saját gondolatok #saját gondolat #saját érzelmek #saját érzés #szerelem #álomkép

[angyal527]

Mikor veled álmodok jövök rá, hogy még nem vagyok túl rajtad.

#szerelem #magyar #magyar tumblisok #magyar gondolat #gondolatok #suli #szeretlek #álomvilág #álomkép #csak egy álom #álom #saját érzelmek #érzelmeim #mit érzel #régen minden jobb volt #régen itt voltál

[versinator]

Krisztusom álomképe

Párzás fogantatás serleget lophatta Koronádat hapták felényi tanyákon Ujjongásra csuklón szánó megváltotta Lovagod fáraószobor rapszódiába sirokon

Stratégiai kegyelemkenyéren ősztől elmondogatta Lánykánk nyavalyásan hercegasszony vállunkon Felebarát vítta belesír megitta Porszemet oltáraink rabtartói árkon

Megitta őrangyal sasszem megcsóválom Nagyvégre lábaidnál illők póstája Am kinyitott kinzó mormolom

Szólottam széttépne fölkelhetne himalája Ápolod megváltjátok parasztlánynak idehallom Szaladgál toronytetők halmozva helénája

#szonett #Gyonigeza #Krisztusom #álomképe #v2.2

[stickalittle]

- Szeretsz az új lakásban lakni?

Ilyenkor nem tudom, mit feleljek. Nem tudom, milyen szeretni egy lakásban lakni.

1. Az első ház, ahová születtem a nagyszüleim udvarában volt egy külön álló szoba-konyha. Nincs túl sok emlékem róla. Sőt, semmi emlékem nincs róla. Egyetlen momentum jut eszembe, az út, amin nagymamám visz az építkezésre a szüleimhez, amikor a saját házukat építették. Erre is csak azért emlékszem, mert elfáradtam az úton, és a nagymamám nem akart felvenni, hogy vigyen.

2. Szüleim háza a második, amiben laktam. Innen már vannak emlékeim kisgyerekkoromból is. A konyha-főzőfülke, ahol lavórban mosakodtunk, mert a fürdőszoba még nem volt kész, aztán a testvéremmel közös szobánk, az akvárium a folyosón... (Erre tisztán emlékszem, mert akkor kezdett el foglalkoztatni, hogy létezik az agyam, mégsem emlékszem semmire, és az akvárium minden részletét megjegyeztem, hogy tudok-e rá emlékezni később.) Ebben a házban töltöttem a tinédzserkoromat, így vannak jó és rossz emlékeim abból az időből. Szerettem ott lakni? Rámondhatom, hogy igen, bár természetesen nem volt választási lehetőségem, így az ott lakás egy alapadottság volt. Ragaszkodtam az ottlakáshoz? Nem. Az első adandó alkalommal el is költöztem onnan egy örökölt sorházba.

3. Fiatal felnőtt éveimet ebben a sorházban töltöttem. Nem volt semmi különös. Se kiemelkedően boldog éveim nem voltak, se katasztrófálisan rosszak nem voltak. Semmi különös emlékem nincs róla, talán csak azok a helyek, ahol dugtam. Szerettem ott lakni? Hát, teljesen közömbös volt.

4. Aztán lett egy hosszabb kapcsolatom, így néha nála laktam, néha otthon. A barátnőm lakásához sem fűznek komolyabb emlékek. Unalmas, budapesti panellakás. Szerettem ott lakni? Hát, nem igazán. A panelt nem nekem találták ki.

5. Később szakítottunk, majd új kapcsolat jött, akit el is vettem feleségül. Hozzáköltöztem. Küzdöttünk a penészes fallal és az egerekkel. Nyilván nem szerettem ott lakni, amikor nekem volt még egy sorházam, aminél semmi ilyesmi problémák nem voltak, csak ahová valamiért ő nem akart költözni.

6. Eladtam a sorházat, hogy az árán elkezdhessünk építeni egy közös házat. Szerkezetkészen vásároltuk, csak be kellett fejezni. 4 szoba volt benne, két fürdőszoba, hatalmas amerikai konyhás nappali. Akkora volt, hogy gördeszkázni lehetett a nappaliban. Plusz kandalló, kurva nagy terasz, három autós garázs és 1000 négyzetméteres udvar. Mivel szerkezetkészen vettük, így adottsága volt a nagy tér, és bár felesleges volt, nem lehetett vele mit kezdeni, de jó áron jutottunk hozzá, mert nem kellett senkinek, mivel talán csak a jóistennek nem volt rajta jelzáloga. Nekem sem kis utánajárás volt mindet leszedetni. A kilátás pedig... az egész Zsámbéki-medencét be lehetett látni. Ennek ellenére nem szerettem ott lakni. Túl nagy volt, és az embert a rabjává tette egy ekkora ház. Ekkor vettem a citromfámat. A citromfa ebben a házban sokszor próbált meghalni, néha egyáltalán nem volt rajta egyetlen levél sem, de valahogy mégis mindig túlélte a dolgot.

7. Úgy alakult, hogy elváltunk. A házat meghirdettük, de nem jelentkezett rá vevő. Külön-külön albérletbe költöztünk. Én a I. ker. Vízivárosba, egy 100 négyzetméteres albérletbe. A mérete ellenére nem volt drága, 160 ezret fizettem érte még egy fél éve is. Azért volt olcsóbb, mint a hasonló lakások az I. kerületben, mivel eléggé lepukkant állapotban volt. Az egyik szobát egyáltalán nem lehetett használni, leszakadóban volt róla a tapéta is. Én meg nem reklamáltam a tulajnál, egyedül éltem, elég volt nekem egy szoba is, és nem akartam, hogy az árát felbassza az égig. Kis vállvonogatással mondhatom, hogy szerettem ott lakni, mert közel volt mindenhez. De határozottan erre sem mondanám, hogy szerettem ott lakni, mert tulajdonképpen nem hiányzik. Zajos volt, szar ablakokkal, poros volt mindig minden. Ez jut eszembe róla, de szinte soha nem gondolok azokra az időkre, amikor ott laktam. Mintha valami álomkép lett volna. Jó hely volt, de semmi különös. Apró erkélye volt, a citromfának pont elég. De ő sem szeretett ott lakni, ezt láttam a beteges-sárgás levelein.

8. Közben mégis sikerült eladnunk a vidéki házat, persze szarér-húgyért, és még azt a pénzt is ketté osztottuk a volt feleségemmel, így OTP barátom segítségével vehettem egy saját lakást Pesten a XIII. kerületben. Felújítottam, mindent a saját kényelmem és elképzelésem szerint. 7. emelet, de ezt már tetőtérnek hívják, hatalmas terasza van, aminek egy részét beépítettem elhúzható üvegfallal. Ez egész nyáron nyitva van, télen majd ide költöznek a terasz többi részéről a növények. Ezt a teraszt szereti a citromfa. Ilyen egészséges zöldnek még soha nem láttam a leveleit. A lakótér loft lakás szerűen egybe van nyitva, plusz fürdőszoba pezsgőfürdős káddal meg gőzkabinnal. Sokat dolgoztam rajta, és dolgozom rajta még most is. Egyszer majd rámondhatom, hogy kész lett. Szeretek-e itt lakni? Jobban, mint az albérletben, és kényelmes, meg ellazít a közeg, de négy hónapja lakom itt, még nincs meg igazán hozzá a kötődésem. Úgyhogy amikor megkérdezik, azt válaszolom, hogy szeretek itt lakni, és remélem, egyszer majd úgy is érzem.

És tudom, hogy nem itt lesz a vége. Lesz még egy házam valahol Olaszországban. Akkor, amikor már nem kell anyámról gondoskodnom, és nem köt ide semmi. Lesz egy házam Olaszországban, egy kis kerttel, ahová a citromfámat kiültethetem a szabadba. Ott fogok meghalni.

[milliodarabratortel]

Miért most, miért így, mi volt ennek a tanításnak a célja? Sosem kaphatok válaszokat, tőled biztosan nem. Úgy indult, ahogy a nagy könyvben meg van írva, és olyan kurtán-furcsán lett vége, ami értelmezhetetlen egy olyan valakinek, mint én, aki szíve minden rezdülését beleadta ebbe a kapcsolatba, ha hívhatom annak…Igazából nincs vége, mert valami még most is húz minket egymás felé, de már semmi sincs, amit adhatnánk a másiknak. Porrá zúztad a szívemet, hangtalan tetteiddel juttattad tudomásomra,hogy nem számítok semmit, hogy sosem voltam fontos, hogy minden, amit hittem rólunk és rólad, csak egy illúzió volt, egy álomkép, amit magaménak akartam tudni.Néha elmerengek rajta, hogyan fordulhat ekkorát a kocka egy év alatt. Egy éve ilyenkor megőrültünk egymásért, megzabolázhatatlanul kergettük a vágyainkat és érzéseinket. A szavaid a fülemben csengenek most is, pedig rég nem szólsz hozzám úgy.Hogyan kell elengedni valakit, akivel működött a kapcsolat,akinek nem veled van gondja hanem saját magával, aki maga sem engedett még el, talán pont ugyanezért. Sokkal tovább tartott, mint hittem, és sokkal nehezebb volt. Mikor erősnek éreztem magam, akkor mindig arcon csapott veled az élet, szinte hallottam, ahogy kacag. Erős vagy, mi? Lássuk, meddig bírod!Nem bírtam, összeomlottam, majd újra építettem magam, sokszor… túl sokszor.Viszont minden alkalommal egy kicsit közelebb jutottam a végső elengedéshez. Már nem téged akarlak elengedni, csak ami veled járt. Téged nem lehet, mert minél jobban dolgozunk ezen, annál hamarabb történik megint valami. Egy cinkos összepillantás, egy véletlen érintés, egy szófordulat, amit csak mi értünk. Az érzéseimet kellett szélnek eresztenem, és a megmaradt vágyaimat eltemetni, hogy túlélhessem, amit egymásnak okoztunk.Már nincs harag, nincs tehetetlen düh, pillangók sincsenek, és reszketés sem, ahogy megérintesz. A rossz és a jó is elveszett, és soha nem jöhet vissza, sosem lesz már a miénk a varázs. Annyi mindent szerettem volna még adni, még volt bennünk más is, tudom, éreztem. Még most is van, ezt is tudom… benne van a tétova mozdulatokban, a nagy levegővételekben, amiknek a végén a szavak mégis bennünk rekednek. Azok a szavak, amiket sosem fogunk egymásnak mondani, az az érzés, amit sosem érezhetünk egymás iránt már…Olyan sok mindent szeretnék elmondani neked, de azt hiszem, egy szóval elmondhatok mindent, amit ez az egy év magában rejt…Szerettelek.

[darkbabygirl30]

Már nem akarlak!

Ha megszeretünk valakit, elgyengülünk, kiszolgáltatottak és könnyen sebezhetőek leszünk. Egy szerelemben mindig az veszít, aki jobban szeret. A közönyös, akinek egy kapcsolat könnyen megy, erősebbnek tűnik. Azért is félünk szeretni, mert ha odadom mindenem a végén semmim sem marad. A szerelem ritkán lángol mindkettőnkben ugyanakkora tűzzel. Sajnos hajlamosak vagyunk többet látni egy adodt személyben csak, mert elvakít a rózsaszínköd. De, meg kell tanulnunk tisztán látni, még akkor is, ha fájdalom nyitja fel a szemünket. Kell egy nagy pofon, hogy rájöjjünk amit látunk csak egy hamis álomkép. Már ne akard meghódítani, mohón őt keresni. Ne éltesd magad hiú ábrándokkal, amik mindennap gyáván elvakítanak. Tegnap még minden porcikáddal őt akartad, minden percben rá gondoltál. Azt akartad, hogy keressen, hogy bárcsak melletted lenne. Amíg ilyesmit érzel, a másiknak hatalma van fölötted. Amíg érte kiáltasz, a másik kezeit dörzsöli, mert bármit megtehet veled. De hidd el, eljön a nap mikor ráébredsz, hogy már nem akarsz semmit. Elszáll a rózsaszínköd, tisztán látsz. Nem nyúlsz a kezéért, nem akarod megölelni sem. Nem bánod azt sem, ha szembejön az utcán vagy ha keres, rád ír. Nincs többé semmi görcsös, semmi fájdalmas, semmi csontig hatoló vágy az egészben. Hogy mi történt? Nem érted?! Megtudod, hogy ez az egyetlen, a tökételes, hogy már nem akarsz semmit tőle. Végleg kiírtad magadból, egyszerűen eltűnt. Nem kívánsz neki rosszat, sem jót, nem tud többé fájdalmat okozni neked. Ez az igazi erő, ami benned van. Az elengedés hatalma. Mond ki! Már nem akarlak!😏🙄

[captainmindennapalaphulove]

[nyuszimotor]

Kovács András Ferenc - Don Juan agóniája

A Kőszobor nem létezik, sem Isten - csak álomkép szeretkezés után, szó sincs, hogy másik lélekig segítsen: viaszbabák bámulnak rám bután, s nem rebben értem sem mosoly, sem pilla... Csúful becsaptál, cinkos értelem - nem létezik már Madrid, sem Sevilla, és meglehet, hogy én sem létezem: csak könyv vagyok, csak haldoklásom álma, csak elvakult süket papírhalom... Nincs létezés, mely vigaszomra válna - a gondolat kegyetlen irgalom. Nincs megváltás, csak könyvbe zárt rögeszme: csak én kitárt testekre fölszögezve...

Ha már ma halt meg...

[hszendy-blog]

Álomkép

Hol volt az, amikor boldogok voltunk?

#dead inside #how? idk #back pain #borderline thoughts

[velille]

„rend”

a nadrágok, meg a pulcsik lassan átveszik a szőnyegem szerepét.

ahogy zokniban lépkedem ezen a kötött, változatos anyagú szőnyegen, eszembe jut:

lehet rendet kéne tenni ebben a fejben, ami az enyém.

#magyar #magyar tumblisok #magyar tumblr #minden #fájdalom #vágy #gondolat #remény #lélek #biztos pont #depresszió #törés #zavart #zavaros #paradoxon #akarat #félelem #fulladás #gondolatok #létezés #levegő #változás #boldogság #boldog #művészet #bizalom #titok #élet #érzelmek #álomkép

[helen-price]

Lehunyt szemeim elött táncolnak szavaid

S táncolunk mi is velük együtt hajnalig

Csillogoktól maszatos a vászon felettünk

Forgunk, elfekszünk és össze nevetünk

-

Álomkép. Pont olyan mint te voltál mindig

Fejemben szőtt történet egy soha le nem játszott cédén

A rét még üres , a csillagok elbújtak

Várják be nem teljesülő dalunkat

-

Egyre csak nézem szemedben lelked

Nem magam látom benne, s ez meglep

Borús, mint mostanság gondolataim

Amikből kiutat nyújtanának karjaid

-

Gurulok. A fejem lejtőjének aljába

Várok rád, de mint mindig, most is hiába

Egyedül szemléled a borús eget

S csodálkozol miért borít mindent felleg

-

A válaszod itt vár, egyedül a mélyben

Felszínre török, mint a benned rejlő részem

Megfogom kezed, s magam felé fordítalak

Ajkam ízleli tied a csillagok alatt

[versinator]

Meglelém takarómon

Apage testvérhez szabónő fognálak Ecsetje gyászból szemhéján hajnalonként Krisztusra fájót kópék megfogtalak Világotokba könyörülnek békecsókot délibábként

Búbánatos vicispán sokja vigasztallak Megérnem álomképe fetrengne rémként Akkoron csókolnám ormot hivtalak Redős legékesebb tükörére tűzként

Táblájára meggázoltak hazaérünk selymével Vesznem cézárok öltöttünk kimerülve Levágó kintól szálfa ködével

Felújítja napszám palotákra gőzölve Sasszem óráim bevárom telével Rejtekit sántikálva leláncolt dörzsölve

#szonett #Gyonigeza #Meglelém #takarómon #v2.2

[miutanelment]

Nem írtam egy ideje

Nem nagyon volt mit. Nem lettem jobban, de rosszabbul sem. Minden nap ott volt a történések hátterében Caca hiánya. Kicsit, akár még pár órára is ki tudja verni a fejemből a napi teendők sokasága ezt a kellemetlen érzést. Talán ez már javulásnak mondható. Nem tudom.

Vasárnap viszont vele álmodtam. Nem hajnalban, hanem délután. Muszáj egy-egy délutáni alvást beiktatnom, mert immár 5 hete nem alszom rendesen. Keveset és azt sem jól. Szóval vasárnap vele álmodtam. Mostanában az álmaim a veszteségről szólnak. Gyakran. Tudatos álom volt ez is, mint mindig és a szereplők közül az egyik iránt komoly kötődést éreztem. Nem sokra emlékszem az előzményekből, csak arra, hogy az illető, bár ott állt mellettem, már 'elveszett'. És fájt. És nem értettem. De aztán egy pillanat alatt Caca bontakozott ki az alakjából és már minden világos volt. Megint, mint mindig, a nappali gondolatok szűrői és elterelései nélkül szakadt rám minden érzelem. Az, hogy hiányzik, az, hogy koszos zokniként levetett és a sarokba dobott, amikor már kitaposott és nem kellettem neki, az, hogy mindennek ellenére én szerettem őt és... eltört valami. Odaléptem hozzá és meg akartam fogni a vállát, de ő csak állt ott mozdulatlanul. Zokogtam és a bennem lévő fájdalom, hogy még itt, a saját álmaimban sem érem el, még itt sem ölelhetem meg megrengette a világot. A lábához borultam és üvölteni kezdtem a fájdalomtól. Éreztem, ahogy minden izmom görcsösen megfeszül a valóságban és az egész, kontrollálatlanul kiszakad belőlem, néztem Caca közömbös szemeibe és ahogy görcsösen üvöltöttem bele amit érzek az álmomba, a világ elkezdett széthullani, minden egyéb álomalakot szétmorzsolt az érzés. Nem bírták a keretek és minden szétrobbanni látszott. Nem kellett levegőt vegyek, hiszen a testem lélegzett és a görcsös kínban kontrollálatlanul, torkom szakadtából kiabáltam, talán percekig. Ahogy abbamaradt, elszállt az indulat egy pillanatra, az álomkép újra egész lett és csak a színtiszta, magányos szenvedés maradt. De ez csak egy pillanat volt, mert újrakezdődött. A az álomkép keretei és tereptárgyai újra alaktalanná törtek és szétfeszített mindent a fájdalom, ahogy ott üvöltöttem. Nem bírtam felébredni. Pontosabban nem akartam. Zavarbaejtő tisztasággal láttam Caca arcát és nem akartam elengedni. Akkor sem, ha fáj. Azt hiszem erről szólt a kapcsolatunk is. Kérdezte, hogy miért nem 'engedtem el' korábban. Azért nem, mert a gondolata annak, hogy nélküle kell lennem elviselhetetlen volt. Bolond voltam. Nem lett volna szabad ezt hagyni. Nem így. De legalább az álmomból látszik, hogy még most is bolond vagyok... Szeretnék jobban lenni....

#Caca #álom

[without-you-way]

Ha tudtad volna, hogy ez lesz a vége, akkor is végigcsináltad volna?

#vége #vég #emlékek #sajnálom hogy vége lett #nem vagyok önmagam #álomkép #sajnálom #fáj #magyar #hiányzol #te vagy a mindenem #te #szerelem #te vagy az életem #örökké szeretni foglak #szeretlek

[captainmindennapalaphulove]