#üres ígéret

[dalszoveg-planet]

Elegem van minden megszegett ígéretedből és üres ölelésedből

Ali Gatie - Fallout

#dal #dalszöveg #dalszövegek #magyar #dalszöveg magyarul #ali gatie #szavak #tettek #ígéret #ígéretek #ölelések #üres #üresség #üres ígéret #megszegett ígéret #hazugságok #hazugság #hazug #érzések #szerelem

[angelofghetto]

Dolgoztam ilyen helyen. A kollégák többségét az tartja meg, hogy a védenceik meggyötört, önmagát feladó tekintetét bizakodóvá tudja változtatni, és néha még mosolyt is varázsol az arcukra, vagy örömkönnyeket a szemükbe. Ez addiktív. Önmagukon segíteni képtelen embereket sínre tenni, jövőt adni nekik olyan érzés, ami messze túlmutat a profiton, nincsenek is egy dimenzióban. Az ilyen helyen dolgozó emberek "munkahelyi ártalma" a sugárzóan kedves személyiség. Egy problémahalmokkal küzdő, hivatalok packázásai között elveszett család befelé fordul, és próbál páncélt növeszteni önvédelemből. Csak akkor nyílik ez a páncél, ha hiteles, kedves, önzetlen emberek nyitogatják. A bizalom felépítése az első és legnehezebb feladat, és ha az megvan, onnantól jön a felelőssége annak, hogy ez a bizalom ne törjön meg, hogy az ígéret ne üres kecsegtetés legyen, hogy történjen valami igazi, hogy a védencek elkezdjenek hinni bennünk, aztán önmagukban.

Találkoztam állami gondozott párocskával, akik egymásba kapaszkodtak az intézményen kívüli életben, és szinte azonnal lebabáztak. Szépecskén éltek, de nem tudták, hogyan kell kenyeret szeletelni, mert az intézetben mindig szeletelve állt az asztal közepén a kosárban a kenyér. Vagy nem tudták, hogyan kell csekket befizetni, hivatalos ügyeket intézni, álláshirdetésre jelentkezni, nem tudták, milyen alapvető felszerelés kell egy háztartásba, mert senki nem tanította meg nekik, senkitől nem tudták ellesni.

Találkoztam családdal, ahol a gyerek csak tanítási napokon evett "rendesen", mert a szülőknek nem volt annyi pénze, hogy hétvégére bevásároljanak. Találkoztam olyan családdal, ahol a gyerekeknek összesen egy pár cipőjük volt, ezért télen felváltva jártak iskolába. Ezek a dolgok egy átlag magyar számára elképzelhetetlenek.

És voltam a másik oldalon is. Volt egy nagyon érdekes beszélgetésem a nagyobbik gyerekem osztályfőnökével, akivel általában csak az üzenőfüzeten keresztül tartottuk a kapcsolatot, mígnem megfenyegetett, ha nem megyek be hozzá, kénytelen a gyerekemet eltanácsolni a hiányzásai miatt. Aztán elmeséltem neki, hogy az utazásom 4 db BKV jegybe került, amit egyébként egy egész hétig tudnánk enni a gyerekeimmel, és a nagy azért hiányzott már többször is, mert a lázas beteg kishúgával kellett otthon maradnia, ugyanis ha én nem megyek be dolgozni, kirúgnak a munkahelyemről. Az osztályfőnök elképedt, és azt hebegte, fogalma sem volt, hogy nálunk ilyen jellegű problémák vannak, mert a gyerekem mindig olyan rendezetten és ápoltan ment suliba. Akkor elmondtam neki, hogy azért mert valaki csóró, még nem kell koszosnak is lennie, elvégre hideg vízben is lehet mosakodni. Akkor, és csak akkor kérdezte meg, hogy esetleg szükségünk lenne-e valamilyen segítségre.

És megint csak voltam a másik oldalon is, mert volt olyan tanulóm, akinek sikerült felépítenem a lerombolt önbizalmát, akivel sikerült megértetnem, hogy utolsóból is lehet elsőnek lenni, ha hisz magában, és ne másokhoz mérje magát, hogy állítson fel apró kis célokat, koncentráljon arra, és ha már megtapasztalta, milyen megvalósítani azokat, akkor a céljai is lehetnek egyre merészebbek. Mindketten sírtunk, mikor a nyakamba csimpaszkodva elbúcsúztunk egymástól az évzárón. Egy ilyen eredményt vajon miféle teljesítmény-grafikonon lehetne ábrázolni?

#nonprofit jutalom #Youtube

[whyyareallnamestaken]

Az ígéret csupán üres szó.

#whyyareallnamestaken #Mercedes Ron #Bűnösök #A te hibád

[diogenesz2020portugal]

Jocó bácsi világa

Bárcsak minden posztom után ilyen gyorsan megoldódna a probléma... Délután jött a hír, hogy Orbán Viktor fizetését 1,5 millió forintról 3,5 millió forintra emelték. A miniszterek bére pedig nincs meghatározva, majd a miniszterelnök dönt róla. Az államtitkároké is jelentősen emelkedett...

Minden másra az a válasz, hogy eddig járványhelyzet volt, most háborús helyzet és gazdasági válság, nincs lehetőség emelésre, értse meg mindenki, fizessen többet a boltban, viselje el a multikra kiszabott extraprofitbefizetés áthárítását, a köz érdekében.

Maguknak meg emelnek. Egy ilyen helyzetben. Szerintem ez arcpirító. Mert egy vezető ilyenkor nem emel, hanem szolidarít mindenkivel. Hogy mutassa, átérzi. Nem arrogánsan mindenki arcába vágni, hogy bezzeg magamnak megtehetem...

Én meg csodálkozom, miért kapok ajándékot pedagógusnapra. Mondjuk a tankerülettől semmit. Gondolom, nem érdemlem meg.

Bezzeg Maruzsa Zoltán államtitkár levelét megkaptam. Ahogy minden pedagógus.

Ebben van köszönöm, meg hála is. Meg ígéret, hogy dolgoznak, hogy tovább emeljék a szakma presztízsét.

Tovább?!

Eddig mit is tettek ezért?

Évek óta semmibe veszik a tanárok kéréseit, véleményét.

Évek óta lesöprik a béremelést.

Az egyre rosszabb munkakörülmények, a növekvő munkaterhek ellen nem tesznek semmit.

Vezető politikusok propagandistának titulálhatják a tiltakozó pedagógusokat, tüncikézés, hiszti, rinyálás szavakat használva.

Nincs következménye annak, amikor a Kamara elnöke nyíltan hazudik a pedagógusokról.

Nyilvánosan hergelik a közvéleményt ellenük, és mennek neki politikusok a tanároknak.

Mélyen hallgatnak, amikor az alkamazottaikat listázzák szélsőjobboldali szervezetek.

Ellehetetlenítik a sztrájkot, retorziókat alkalmaznak, fenyegetnek véleményüket felvállaló pedagógusokat.

Bárki mondhatja, hogy ha nem tetszik, akkor el lehet menni máshová dolgozni.

Hát, ezzel mind növelték a pedagóguspálya megbecsültségét az elmúlt időszakban, ugye?! Szerintem is. Ezt mind tették.

És látható is, csak úgy tolonganak a jelentkezők, hogy tanárok akarnak lenni...

Az meg aljas rágalom, hogy pedagógushiány van. Mondjuk akkor, ha tényleg ennyire jó minden, miért hallok naponta arról, hogy hol és hányan mondanak fel, és lesznek pályaelhagyók?!

Nem baj, majd kinyomtatom ezt a szép levelet, meg Németh Szilárd tulipános istenáldását, és megpróbálok fizetni vele a boltban. Biztos menni fog. Hisz ők mindent megtettek, még erőn felül is.

Kíváncsi vagyok, hány politikus teszi még ki a hétvégén, hogy boldog pedagógusnapot. Álszent módon. Kifejezve a megbecsülést. Mondjuk üres szavakkal, frázisokkal. Majd azokkal is megpróbálok fizetni a boltban. Hátha azt is elfogadják a vatikáni valuta mellett...

Próbáljuk ki!

---------------------

(Kiegészítés - Hoppá, ezt csak most láttam)

[petrany]

Nem csak az infláció világított rá, viszont Haász remek leigazolás volt.

[aranysziv]

ha ott lettél volna, te nem árultad volna el. soha nem. most szereted a fájdalomtól megtisztult verseit, kézírását elemzed, könnyes szemmel, elcsukló hangon beszélsz róla, és akkor, ott, te lettél volna az első, aki felismeri benne a zsenit, nem rúgtad volna, gyaláztad volna, és nem végezted volna őt ki. és azt a verset rólad írta. imádod festményeit, zenéjét, építészetét, lángelméjét, géniuszát, a patetikus centenáriumok ünnepi szónoklatait nem te tartod, mert bolondnak sem te nézted volna, ha ott lettél volna mellette, hanem szerethető, értékes embernek. csodának. terészed, terészed, teigennagyrészed, mondanád az osztozáson. egyházakba, kulturális egyesületekbe nem tömörülsz, mert akkor, ott, te nem dobtad volna rá az első követ, és nem bírtad volna kéjjel vagy rezzenéstelen arccal nézni a vergődését. nem rángatnád le a keresztről, hogy újra és újra megfeszítsd. az nem te lennél. mert akkor épp most ölted volna meg. és holnap meg már te lennél az életmű-felfedező. a tűzön-vízen értő, érző jó barát. a sorok közt is jól olvasó. a mindent is értő kritikus. a jogos örökös.

de így csak egy lány vagy. akire az a fura csavargó azt mondja éjnek évadján a Boráros téri aluljáróban, hogy egy angyal. és más talán válaszra sem méltatná őt, de te nem bírod ki, hogy ne mondd neki, csak hogy tisztázásra kerüljön: kedves uram, én egy boszorkány vagyok, a viszontlátásra!, és vissza sem nézel, és egyébként is kikéred magadnak. a felkelő nap első fényeiben kifújod a levegőt és látszik a füst, azt gondolod, tán varázslat, elfújod neki, elfújod odáig a szívsérv emlékeit. de ez még gyónásnak is kevés. vajon megharagudnál, ha felnyitnám inkább a mellkasod, hogy megmelegedjek benne? mert ha kivesszük a bizsergést, a drámát és a motorikus hangokat, hogy elférjek, mi maradna neked? én is csak egy hang vagyok, vagy a hangnak az érzése. kikoptak belőlünk, elfogytak, elapadtak a harapások. de te vagy nekem mégis a korinthusi levél, amit az egyházi iskolában belém vertek, hogy szóról szóra tudjam, és milyen groteszk ez így utólag. pedig az a szeretet himnusza. és mégis megkövetelték, tudnom kellett, és én tudom is, azóta is, ez egy örök ígéret volt, amit csak a Hold érthet. ez is csak egy átírás, pont az ellenkezője valaminek, egy igazi tollból, igazi szavaké, igazi embertől. de valójában nem jutsz szóhoz, mikor először látod meg egy rákkal küzdő ember kemoterápiájának a nyomait a testén a szeretet ünnepén. árván kérdezed, mi az a folt, ami kilóg az ingje alól, és nem is érted, és nem is akarod, és hirtelen üres leszel, nem is érzel semmit, sem együttérzést, sem hálát, csak úgy kong a szíved, és félsz, rettegsz, hogy visszhangzik majd, és hallják mások is. pedig van ott szusz, nem is kevés, hiszen ott a hegy, és benned meg a gyűrődés, de eldugtad, elrejtetted, nem kell ide szem elé, próbálod a döbbenetet is eltüntetni, de kiül az arcodra, a szemedben minden válasz, attól kék, a tengertől, ott lapul minden a hullámok alatt. de már tudod kezelni. csak attól félsz, hogy más összeroskad a súlya alatt, hiszen megmondták, hogy túl nehéz. csak te bírod el. de ha feloldozna az idő alól, akkor a visszaszámolásnál a jég nem szakadna be alatta. de így csak minden egyes nap keresi majd, kutatja, és ha megvan, majd leköpi, aztán lenyeli, de megemészteni, azt még akkor sem fogja tudni, ha utolsó szó jogán is könyörög. és az nyolc napon túl fog gyógyulni, velem is, nélkülem is.

[bluestrawberrycoffe2]

Újból egy álom, de most nem ő volt benne

Egy újabb üres ígéret

Könnyekkel végződik,

És végül egy üres gödörben a halál.

Felkelek, mert azt már

Nem tudja feldolgozni az agyam.

[sinnumber21]

digi-napló1.

Üres ígéretek, amik csak ideig-óráig tartanak. Üresek. Pedig olyas valamit ígérnek, amely jót hozhat, véget vethet a szenvedésnek.

De ebben a világban csak az érvényesül, aki nem esik bele ezeknek a mocskos hazugságoknak a hálójába.

Túl sokszor hittem azt, hogy egy ember képes változni. Képes lesz végre túltenni magát olyan dolgokon, amiken más simán túllépne rövid idő alatt. Mindig hittem, hogy ezek az ígéretek olyan változásokat hoznak majd, amik semmisé tehetik az addig átélt fájdalmakat.

Könnyebb volt mindig más, ígéretesebb dolgok mögé bújni, amik nem csak magát az embert, de a körülötte élőkre nagy hatással van.

A szeretet hamar át tud alakulni gyűlöletté. Olyan hamar, hogy észre sem vesszük. Gyakran, abban csalódunk többszörösen is, akit teljes szívünkből szerettünk. Ez egy óriásian kihasználható dolog. 

Lassan úgy érzem senkiben sem lehet megbízni.

#nem akarok érezni #hungary #hungarian #magyar #magyarország #tumblr quotes #tumbl #diary #napló #ígéret #nem jó ez így #nem jó #for you #family #család #üres szív #üresség #miért kell ezt? #miért #miért történik ez #gyűlölet #utálat #szeretet #csalódás #megint

[sushiandherthings]

s mostanra üres szó az ígéret, félelem a bizalom.

#magyar #magyartumblr #idezet #szerelem #depresszió #egyedül #gondolat #szomorú #viszonzatlan szerelem #szakítás #breakup #ez van #bizalom #ígéret

[haeztlatodmegertesz]

Tartás

vagy az ígéreteidet tartsd be

vagy távolságot

#saját #saját gondolat #saját idézet #magyar #magyar tumblr #magyar tumblisok #magyar idézetek #ígéret #ígéretek #megígérted #miért van ez így? #hazugság #hazudtál #hazug szavak #üres szavak #kamu emberek #kamu barátok #hagyjuk egymást #felejtés #felejts el #nem értelek #nem érdekelsz #nevetséges #távolság #szakítás #szomorú #szerelem #hiányzol #hiányzik

[wrongnumbernwrongdecisions-blog]

Tudod, nagyon rosszul érzem magam.

Azért, mert hihetetlen módon belédhabarodtam, mégis valami nem okés. Olyan érzés, mint amikor félig kapcsolod fel a villanyt és hallod ahogy az áram áthúz. Tudat alatt ez van. Kattogok. Nem látom a jövőképem. Kétségbeejt. Nagyon kellenél ide, mellém, mindezt megbeszélni. Csak úgy, mert veled annyira jó! Látod? Már most hiányzol, pedig még el sem kezdtem búcsúzkodni. Nem akarok semmit ígérni, de csak azért, mert nem tudnék. Az üres ígéret meg afféle porcelánváza-könnyen törik-.

Tudod, nagyon rosszul érzem magam.

De mit ad az élet?! “Használd ki a mai napot!” Mondta az éppen aktuális topjoy kupak. S mivé lettem? Saját magam lidércévé. Kergetem a kósza érzéseket, mindeközben rögeszmésen meg akarom magyarázni mindet.

Tudod, most már nagyon rosszul érzem magam!

Én nem tudok a tekintetemmel ígérni, ahogy te teszed. Én nem vagyok ehhez elég tiszta! Hozzád elég tiszta! Segítségre van szükségem, de nem merek kérni. Én adni szeretek. Magamból, minnél többet a világnak. Mindeközben elfogyok, mint a jó bor, ha az asztalon hagyják. Lassan nincs mit adnom, még magamnak se. Adni se, kérni se.

Tudod, most már tényleg nagyon rosszul érzem magam!

Mire fel a boldogság? Taszít a gondolat, hogy távolodjak tőled. Közelebb nem merek menni. Pedig milyen jó a közeledben… El sem hiszed! Minden egyes pillanatát ékes platina betűkkel jegyzem szívem belső falára.

Tudod, most egy kicsit jobban érzem magam.

Elég volt csak rád gondolni. Pulzusom még kissé szapora, de rendeződik. Milyen kár, hogy nem lelhetem meg önmagam benned. Az élet már csak ilyen… Hétfő után a kedd, utána szerda. Telik a hét, megy az idő szüntelen. De nélküled üresen telik. Telik tovább, üresen. Közelít a hétvége és csak az foglalkoztat, hogy veled legyek. Lázasan olvasom a könyvet, amit adtál. Azért, hogy önmagam tudjak lenni akkor is, ha te nem vagy ott.

Hát üdvözülj kérlek életem kétségekkel teli, kesze-kusza útvesztőjében. Én egyedül nem találok ki innen…

Tudod, most már nem érzem magam.

[geoparduc]

kicsit örülök, hogy pont ma jött ki ez a cikk, mert ma van a harmadik évfordulója, hogy nem haltam meg. Hetek óta nem alvás, egy csúnyán félrekezelt betegség és a gyógyszerek mellékhatásaként felerősödő szuicid gondolatok. Egy jó adag rivotril és a bevillanás még 14 éves koromból, mikor szintén ilyen rossz passzban voltam. Egy honlap, ami arról szólt, hogy nem szokott sikerülni az öngyilkosság viszont hogy teszik vele nyomorékká magukat az emberek. És arra a megkérdőjelezhetetlen gondolatra jutottam, hogy hát én egy kibaszott peches lúzer vagyok, tuti csak szétmaratnám a gyomrom ezzel a rahedli gyógyszerrel és egész életemben ennek a terhét viselhetném, szóval kihívtam a mentőt. mire a toxira értünk már mindenen csak vigyorogtam. két dologra emlékszem igazán, hogy nagyon helyesnek tartottam az ügyeletes dokit, akiről már a pillanatban is tudtam, hogy nagyon csúnya, meg hogy kint volt a ValóVilág táblája a falon. Nem mosták ki a gyomrom, azt mondták talán ennyihez még nem kell, majd alszom egy nagyot. Egy éjszaka a zártosztályon, ez a protokoll. A pokol. A rohadt sok gyógyszerrel bennem, hetek óta tartó álmatlanság ellenére alig aludtam vagy két órát. Aznap estére cuccot csak stikában, az ablak rácsain keresztül beadva kaptam. A szobában kiürítetlen ágytálak voltak, a folyosón egy fickó bolyongott, aki be be nyitott a kórtermekbe és állandóan levetkőzött. Ki akartam ülni a társalgóba/étkezőbe olvasni, hogy ne feküdjek a szarszagú szobában és hogy ne érezzem magam olyan gyámoltalannak a bolyongók miatt. Tíz percet ülhettem ott csendben, nem zavarva senkit, mikor az éjszakai ápoló megfenyegetett, hogyha nem megyek vissza a szobába, akkor nem engednek fel a nyílt osztályra. Tudtam, hogy reggel az orvosbíróság fogja eldönteni mi lesz velem (így emlékszem a nevükre, lehet rosszul mondom). Szóval a darabokra szakadás helyett, annak feldolgozása helyett, hogy mit csináltam vagy mi történt elkezdtem beseperni mindent a szőnyeg alá és összerakni azt a maszkot, amivel éveken keresztül embernek látszottam. Kicsit elhazudni a rosszul levésem szintjét, legalább a higgadt intelligenciám által megmenekülni. Talán a harmadik ember voltam reggel az orvosbíróságon és az egyetlen, akit felengedtek a nyíltra. Kicsit azóta is nyögöm azt az elfojtást, hogy azt az élményt egy pszichiáter sem engedte azóta, hogy kibeszéljem magamból. Akkor nagyon sok mindenre ígéretet kaptam, hogy máshogy lesz, hogy majd jobban odafigyelnek rám, kevesebb balhé lesz, kivesznek nekem egy albérletet, hogy lehet egy kutyám, ami által szeretve érezhetem magam és én is szerethetek végre valakit úgy, hogy nem utasít vissza. Mikor hazaengedtek úgy rejtegettem mindenki elől a zárójelentést, ne olvasson bele senki abba, amit én mondtam, és abba amit az orvos írt, hogy a számomra legártalmasabb közeg ez az itthoni. Az ígéretekből semmi nem teljesült, s pillanatok alatt gyakorlatilag el lett felejtve a történet. Se barátok, se család nem beszélt arról az egy hétről többet. Az azt követő hónapok kínkeserves szenvedéséről sem, ahogy megpróbáltam újból emberré lenni. Talán minden január meg fog csapni ezentúl, az ablakon lévő rács és a sok üres ígéret miatt. Hogy legalább a kutya lenne meg, hogy valakinek tényleg fontos legyek, hogy legyen, akit nem zavar, ha gondoskodni akarok, de persze félek, hogy neki sem lennék elég. 

Szóval vigyázzatok egymásra, mert ezek kitörölhetetlen emlékek, jobb, ha minél kevesebb embernek van ilyen és persze még jobb, ha minél kevesebb ember hal meg így. És nagyon nagy szükségünk van most már a lazításokra. Igen, például a hozzám hasonlóaknak nagyon nehéz kihagyni azt a “kocsmázást”. Ha másfél méter távol akkor úgy. Ha egy vendéglátóipari egységbe csak százan mehetnek be, akkor úgy, ha csak megfelelő szellőzőrendszerrel rendelkezők nyithatnak ki, akkor úgy. Nincs az a rohadó járványkórház, ami ijesztőbb, mint a zárt osztály volt. Rengeteg ember épsége múlna most azon, hogy kicsit csökkentsünk a bizonytalanságon, a munkahelyek instabilitásán, hogy mégis lehetőséget teremtsünk valamilyen kikapcsolódásra. Mert ezek is szövődmények lesznek, illetve már most is azok. Én már tudom, hogy nagyon kell figyelnem a lelki világomra, mert ismerem az alapbetegségem. De talán még a lányod nem tudja, az apád meg elnyomja, a nagynénéd beszélne róla, de nem mer, hiszen megbélyegeznek mindenkit, aki nem ülne akár 5 évet a 20 négyzetméteres szakadt lakásában kovászt nevelgetve, csak hogy biztos ne tőle kapja el senki; a főnököd már szenved, de erősnek mutatja magát feléd, a pénztáros meg már kimerült, de őt mindig olyannak láttad. Nagyon vigyázzatok egymásra, akár az idegenekre is, ez most százszor fontosabb, mint amennyi szó esik róla. 

#rinya

[ferenc6307]

Hogy is van a híres mondás? Az ígéret szép szó, ha betartják úgy jó.

Csak annyi a baj, hogy a mai világban az ígéretek csak üres mondatok, amivel az emberekbe hitet tesznek, hogy utána jól pofára essenek.

#hittem neked #hit #nem múlik el #elveszítelek #nem hiszem el #első lépés #elmélkedés #elhittem #halál vágy #halálvágy #halálosan #halálom #halál #elegem volt #kapja be mindenki #mindenkinek #te vagy a mindenem #régen minden jobb volt #minden #elegem lett

[a-halal-angyala]

Felhívtam őt.

Kértem, hogy segítsen. Kértem, hogy legalább csak hallgasson meg. Azt mondtam, szükségem van valakire, aki most nem hagy cserben. Valakire, aki meghallgat.

Azt mondta, most nem ér rá. Azt mondta, nem tud segíteni, oldjam meg egyedül.

Lerakta.

Egy újabb üres ígéret volt az övé is.

[orsosviktoria]

Legnagyobb álmom egyszer ki jutni Párizsba.

Egyszer nagyon régen ezt azt álmot meg osztottam egy fiúval aki akkoriban nagyon sokat jelentett nekem. Aki azt mondta hogy bármi történik is Ő meg én egyszer együtt el utazunk oda.

Ez ma már csak üres ígéret de attól függetlenül hogy Ő mit ígért én akkor ha el jutok oda vigyorogva fogom csinálni a képeket hogy meg mutassam neki hogy nélküle is sikerült.

[faszomfajra]

harc

Rettegve elengedett üres kezek vagyunk,

S nem érezzük a forró lehelet égető erejét,

Mert minket már semmi nem tartott össze,

Hiába volt minden egyes felesleges ígéret,

Hiába volt a lágyan ölelő mosoly,

Mely kiszaggatta lelkünk maradék igazságát,

Most úgy érezzük, eltűnt minden

halványan szikrázó reménykép,

És tudjuk, hogy ebben a háborúban

nincsen jól elkövetett lépés.

Kértelek, hogy maradj így, hogy maradj csak nekem,

De két ellentétes szívet próbáltunk összeilleszteni,

S megannyi felesleges sebet szereztünk,

Melynek hegeit egy életen át cipeljük,

S majd jön az alkohol, jön a dohány,

Hogy enyhítsük ezt a rettenetes hiányt.

Miért futottunk olyan messzire,

Én nem voltam kész a végére,

S most keresem az elhibázott lépteket,

Ne engedd, hogy a sötétség örökre elnyeljen,

Mert kellettünk egymásnak, hogy belássuk,

Gyilkosai voltunk saját elménknek,

S most a végső csatamezőn állva,

Menthetetlenül el vagyok veszve érintésedre várva.

Mindketten rossz emberbe szerettünk bele,

Mert szenvedélyünk megmérgezte a harmóniát,

S hiába vagyunk mesterei a lángoknak,

Kezeink egymásra többé nem találnak,

Mert megégettük fagyos érzelmeink kavalkádját,

Mik mint az utolsó csepp csordogáló vér mondták;

viszlát.