#majd lesz valahogy

[ejfelikivansag]

Úgy voltam vele, hogy sehogy. Lesz ami lesz, már nem érdekel...

#nem érdekel #szerelem #szeretlek #hiányzik #hiányzol #család #mindegy #már mindegy #majd lesz valahogy #egyedül #magány #magyar #magyar tumblisok #magyar tumblr #saját

[fuckinglove77]

Mert nem mutathatod, hogy újra összetörtél..a héten már negyedszerre..pedig hétfő van.🙃

Azt kell mutatni, hogy erős vagy és kurvára nincs benned semmi érzelem, csak a köcsög álarc (....) és semmi más.

Mások boldogsága a legfontosabb és már csak ez számít, hogy ők boldogok és vidámak legyenek. Ezáltal nekem is jobb lesz. (Egyszer biztosan)

Innentől kezdve hideg és komoly arccal fogok kilépni az utcára.

Többet közel engedni magamhoz senkit nem fogok. Az én életem, az én problémám.

Potyogó könnyekkel és zsibbadt oldallal kell ezt most kiírnom, de talán lenyugtatott pár másodpercre, ki kellett adni magamból..

Remélem ezt sosem fogod látni, mert nem szeretném hogy szomorú legyél. A mosoly neked mindigis jobban állt és jelenleg is nagyon passzol hozzád! Csak egyszer hinnéd el nekem, hogy kibaszott gyönyörű vagy és megérdemled, hogy olyan életed legyen, amilyet szeretnél!

Szeretném, hogy vigyázz mindig magadra, mert néha elég béna vagy, és bármelyik pillanatban történhet veled valami. Már nem vigyázhatok rád, úgyhogy te tedd meg helyettem.

Mindigre..💔

#gondolataim #fajdalom #szakítás #az ő boldogsága a legfontosabb #szeretlek #szeretem #3 év #osszetorve #majd lesz valahogy #fapofa #köcsög #álarc #mindennel jobban #mindigre #az en kicsi manókám #örökre #5M

[zoeeozzoeeoz]

A szomszédomban lakik két idős nő. A fiatalabbik 65 éves, az idősebbik az Ő Anyukája, aki 85 éves. Az idősebbik néni már nagyon rég óta nem járkál ki a házból sem, a lánya szokta a teraszra kiültetni néha, mikor jó idő van. A fiatalabbik, a múlt héten rosszul lett, pont akkor értem haza, mikor elvitte a mentő. Két napig semmi mozgást nem tapasztaltam tőlük, de aztán megláttam az idősebbik nénit leselkedni a függöny mögül. Átcsengettem hozzá. Nagyon lassan nyitott ajtót, nem is engedtem hogy lejöjjön a lépcsőn nekem kaput nyitni, inkább vissza mentem, és kerítésen keresztül kérdezgettem. Kiderült, hogy a lánya enyhe szélütést kapott, saját maga hívta ki a mentőket, nem tudja mi van vele, mikor jön haza stb. Nem tudom a telefonszámát, a néni azt sem tudta melyik kórházba vitték. Kiderült azóta nem evett, nem ivott Ő sem. Megkértem, dobja át a kulcsokat, hogy át tudjak menni hozzá. Átmentem. Találtam a hűtőben neki zöldséglevest, megmelegítettem neki, megette. Megnéztem a hűtőjét, szendvicsnek valók voltak neki, kidobáltam amik lejártak, és vittem át neki friss kenyeret is. Van egy kutyájuk is, kértem, hogy engedje ki őt a kertbe, el lesz majd ott, ne legyen láb alatt, és majd etetem kerítésen keresztül, amíg haza jön a lánya. Eltelt 2 nap, ismét semmi mozgás. Csengetek, semmi. A kulcsokkal bemegyek, néni ül az ágya szélén, valamit motyog. Feleszmél hogy bent vagyok, megörül nekem, kiderült azóta nem evett, hogy én 2 napja átvoltam. Csináltam neki szendvicset, majd segítettem neki fürdeni, rendbe tenni magát, meg közben kérdezgettem, hogy hol van a telefonja. Gondoltam azon csak megtalálom a lánya telefonszámát, és valahogy előkerítem. Meg is mutatta hol van, szerencsére nem volt lezárva,sem lemerülve, viszont volt kismillió nem fogadott hívása. Tudtam hogy hívják a lányát, és tőle is volt sok nem fogadott, uh felhívtam. Szegény lánya annyira megörült a hívásnak, hogy sírva fakadt, aztán aggódni kezdett hogy én szóltam bele, elmondtam neki mi a helyzet anyukájával, mondta hogy pont ezért aggódott, mert tudja hogy csak akkor eszik ha adnak neki, meg tjdkpn semmit nem tud egyedül megcsinálni. Ekkor mondta nekem hogy Ő meg enyhe szélütést kapott, de hogy elvileg pár nap múlva haza jöhet. Megadtam neki az én számomat, azon elér, én is őt most már. Szóval onnantól , mostanáig minden reggel munka előtt átmentem a nénihez, megreggelizttettem, rendbe tettem, bekapcsoltam neki a tévét, tettem be neki a hűtőbe ebédet, amit sajna soha nem evett meg, hanem este vacsira én melegítettem meg neki, megfürdettem, lefektettem. A gyógyszereit és adagolását megtaláltam az egyik szoba asztalon, arra rákérdeztem a lányánál, hogy valóban az, és hogy adhatom neki. Ma reggel jött haza a lánya, pont mikor jöttem el a nénitől. Nagy volt az öröm köztük, sírva köszönte meg, hogy segítettem anyukájának. Mondtam neki hogy kajára ne legyen gondja még, főztem friss húslevest, meg a néni tökfőzeléket kért, uh az is van a hűtőben, jut mindkettejüknek. Potyogtak a könnyei. Mondtam vásárolni se menjen, írja össze mi kell, és meghozom este neki, csak küldje majd át a listát telón. Mikor mondtam h ne zokogjon, mert felmegy a vérnyomása, azt mehet vissza a kórházba, akkor abba hagyta, megölelgettük egymást, elköszöntem, este jövök. Egész jó állapotban volt a fiatalabbik néni, uh szerintem ezután már csak majd a bevásárlásban kell nekik segíteni, de ez csak tipp részemről. Szokott netezni/rendelni/stb, uh lehet abban sem kell. Majd kiderül. Szól segítek. Ha nem szól, rákérdezek. Majd este beszélgetek vele, hogy rendezzünk valami szociális ide járó segítő ápolót nekik. Bár régebben mondta nekem a fiatalabbik néni, hogy ha úgy hozza, beköltözik a közeli idősek otthonába, de amíg él az anyukája nem fog. Majd ha egyedül marad. Na majd este szóba hozom ezt a témát is neki.

#napi én off

[csakszavak]

Végül mindig arra jutok, hogy annyira felesleges olyan dolgok miatt aggódni, amiket nem irányíthatunk… Majd úgyis lesz valahogy, mert hiszen mindig van valahogy, nem?!

#magyar tumblisok #magyar idézetek #magyar tumblr #tumblr quotes #idezetek #tumblr #sajat iras #saját érzelmek #sajat erzes #quoetes

[ajtostolahazba]

Jövőre Veled, ugyanitt...

Tegnap találkoztunk. 28 éve szerettünk egymásba, hittük, hogy majd egyszer mi együtt leszünk, mert ennek így kell lennie, mert két ilyen egyforma ember egymásnak van rendelve. aztán egy véget nem érő saga után mindketten jártuk a magunk útját, elváltunk az épp aktuális felségünktől/férjünktől, rosszul időzítettünk, elköltöztünk egymástól távol..de valahogy mindig ott volt bennünk a gyermeki hit, hogy eljön a mi időnk, sokszor vicceltük el, hogy egy koedukált idősotthonban fogjuk majd egymás kezét és beszélünk arról, milyen jó is volt a szex, amikor még tudtunk mozogni...:)) Fotók oda-vissza, gyerekek, unokák, örömök, gyász, egy-egy részeg éjszakán titkos telefonok, amikor ugyanazzal az érzéssel tudtuk mondani a másiknak, hogy szeretlek, mint régen. És el is hittük. 6 éve találkoztunk, akkor töltöttünk együtt pár órát, de a rendszeres beszélgetések megmaradtak. És eljött a tegnap... Megöregedtünk, de senkit nem érdekeltek a hason azóta keletkezett hurkák, a megőszült szakáll, mely alól ugyanaz a mosoly villant ki, a gondokban elmélyült ráncok, a rövidlátás vicces tünetei... Így volt ez mindig: félszavakból is tudtuk mire gondol a másik, ültek a poénok, a régiek is, amiket csak mi tudtunk, be se fejeztük a mondatot, a másik már tudta mi lesz a vége. És nevettünk rengeteget. Boldognak és elégedettnek kéne lennem, hogy tudom, valahol valaki szeret, tényleg, aki keresztül autózza a fél országot pár együtt töltött óra kedvéért, ami most hajnalig tartó beszélgetést jelentett, hol mélyen, hol viccelődve, keveset rágódva múlton és jövőn, de nem feszengve, csak úgy, mint régen... de volt ott valami, amit azelőtt sosem láttam: csak kétszer-háromszor vettem észre, valami idegen... szomorúság? Sosem éreztem ilyen erősen az idő múlását, sosem rémített meg ennyire még, hogy tudom nincs már előttem annyi, mint mögöttem. Büszke vagyok arra, aki lettem. Még ha el is tűnt a számból az az émelyítően édes íz: a reményé, tudom, hogy az út, amit választottam, még ha magányos is, szabadabb, mint bármi! Önkéntelenül is hátrébb léptem, sokkal bölcsebben néztem pár pillanatig ezt a két embert, akik ma már tudják, hogy elszalasztották életük nagy lehetőségét. És így már el tudom engedni. Dolgunk volt egymással, van is, lesz is. Mindig szeretni fogom, de ez a börtön az ő élete, az ő választása. Én a helyemen vagyok. Szabadon.

[r3mlato]

Phở

regebben kulonosebben nem rajongtam a pho-ert, ha vietnami etterembe mentunk en inkabb mindig valami mast rendeltem, de nem olyan reg vettunk egy csomo zacskos pho-t, ami viszont bitang jo volt egy zacskos leveshez kepest (az arahoz meg plane), ugyhogy azt beszeltuk zsuzsoval, hogy akar csinalhatnak is, mert amugy o viszont mindig is szerette, nekem ugy latszik csak ernem kellett hozza.

szoval jo szokasom szerint megint elolvastam es megneztem egy rahedli receptet, gyorsan ra is jottem, hogy nem tradicionalisat csinalok eloszor, leven az tobb ora fozes es a szempontom most is az volt, hogy ha nem is olyan gyorsan mint a kedvenc ramenunket, de azert viszonylag elfogadhato idon belul legyen az asztalon egy tanyer leves. nyilvan ez aldozatokkal jar, de ha nem ragaszkodsz egy erdeti vietnami etteremben keszult, hosszu orakon at fozott pho broth-hoz, akkor ez a recept nekem eppen megteszi, egy oran belul megvan, gazdag, izletes, zamatos.

igazabol az alapleven kivul minden olyan mintha tradicionalisan keszitenenk, szoval ha akarod es van idod, marha veloscsontod, marha szugyed es nyakad akkor fozd egy par oran keresztul es helyettesitsd be a leveskockat.

mielott belekezdesz, szukseged lesz par dologra:

komuves ujjnyi gyomber, hosszaban szeletelve 3 zoldhagyma, 2 az alaplebe, 1 talalashoz 1 voroshagyma, felbevagva, hejastul

3 csillaganizs 3 szegfuszeg 1 fahej rud 1 tk koriander mag opcionalisan: 1 fekete kardamom mag (ezt miota lattam az indiai boltban, ki akartam probalni valamihez, ha van ra lehetoseged szagolj meg egyet, egyszeruen zsenialis az illata, fustos, foldes, bor szaga van, gyozkodtem zsuzsot, hogy valahogy csinaljon belole majd kenyeret) 1 tk edeskomeny mag 1 tk szemes fekete bors

2 liter viz

marha leveskocka (annyi amennyi a vizhez kell)

3 ek halszosz (itt a red boat fish sauce-ra eskusznek, de abbol 10 dodo egy uveggel, szoval en se azt vettem) ha szereted lehet tobb is.

rizsteszta babcsira marhahus talalashoz:thai bazsalikom koriander zold thai chili lime szeletek

hoisin szosz/sriracha vagy mindketto

ne ijedj meg ezeknek a nagy resze nem esszencialis ha epp nem talalsz, a vietnami szomszed nem fog megkergetni ha kihagysz ezt-azt.

fuszerek: ami nelkul nincs pho az a koriander mag, csillaganizs, szegfuszeg, fahej. ezek nelkul nem lesz olyan mint egy igazi pho. en meg tettem bele fekete borsot, edeskomeny magot es fekete kardamom magot is, de ezek teljesen opcionalisak ha epp nincsenek keznel. tegyel mindent egy serpenyobe es piritsd meg oket amig illatozni kezdenek. par perc az egesz.

hagyma, gyomber es zoldhagyma. egy ontottvas serpenyoben vagy simaban, de akar kozvetlenul a gazrozsan alaposan piritsd meg a hagymat es a gyombert. legyen szenes. a hagymat csak felbe vagom a hejat rajtahagyom, mert nagyon szep szine lesz tole a levesnek. a gyombert csak csikokra vagom, nem kell meghamozni. a zoldhagymat csak felvagom, ezt nem kel megpiritani.

tegyel fel foni 2 liter vizet. en levagtam a marharol a zsirt es bedobtam a vizbe, foztem addig amig a zoldsegek es a fuszerek el nem keszultek.

aztan ment bele minden, fuszerek, hagyma, zoldhagyma, gyomber, 3 evokanal halszosz, a leveskockak, 1 evokanal cukor, 1 teaskanal so. vannak akik sot nem tesznek bele hanem addig adagoljak a halszoszt amig eleg sos nem lesz, ennyire burzsujok azert nem vagyunk, azert a halszosz nem olcso :) az autentikus megoldas a cukorra a rock sugar, de ilyet meg nem is lattam, szoval maradt ami van otthon. fozd egy 20-30 percet, kostold meg es adj hozza meg halszoszt vagy cukrot/sot ha akarsz. erdetileg en 4 szegfuszeget tettem bele, de eppenhogy csak egy kicsit, tul szegfuszeges lett, ezert irtam a hozzavalokhoz csak harmat. de alapvetoen ha neked jobban izlik mashogy csak adj hozza tobbet/kevesebbet barmibol. ha gondolod a vegen potold a vizet ami elfott.

altalaban a ramenhez 350 ml-vel szamolunk egy adagra, de az joval laktatobb, itt szamolhattok 4-500 ml-vel adagonkent. szurd le es maris kesz a pho alapleved. tedd vissza a tuzre es forrald fel.

gyakorlatilag ha teszel bele fott rizstesztat ez mar egy pho-nek minosul, de ha van ra lehetoseged es kapsz hozza mindent erdemes azert ennel magasabb szintre emelni a levest.

mikor mar majdnem kesz az alaple melegits vizet, ha forr dobj bele annyi babcsirat amit epp megennetek, blansirozd egy percig, majd szedd ki. mehet ugyanabba a vizbe a rizsteszta (vannak olyanok amiket csak aztatni kell, vagy aztatni kell fozes elott, nezd meg a csomagolast neked eppen milyen van) ha megfott mehet egybol a tanyerba a csirakkal egyutt.

en a marhahust vekonyra felszeltem es nyersen tettem a tanyerba majd a tuzforro leves ahogy raszedtem pont megfozte annyira hogy tokeletes legyen, de ha te jobban szereted jobban atfove csak dobd bele az alaplebe es fozd par percig.

aztan mehetnek a feltetek ha szeretned es kapsz, thai bazsalikom (a sima nem jo, a thainak anizsosabb ize van), koriander zold, thai chili ha szereted csiposen, finomra vagott zoldhagyma es egy gerezd lime rafacsarva a levesre.

sokan ugy eszik, hogy tesznek kis tanyerba hoisin szoszt es/vagy srirachat es a levesbol kihalaszott marhadarabokat abba tunkoljak mielott megennek. ez mar tenyleg csak izles kerdese, nekem is feluton jutott eszembe mert annyira belefeledkeztunk az evesbe.

de ha valakinek meg ez is tul sok ido lenne elkesziteni egy levest, vettem egy ilyet az azsiai boltban amirol azt hittem, hogy olyan mint a leveskocka:

de mint kiderult vannak benne fuszer tasakok is, szoval gyakorlatilag benne van minden ami ahhoz kell, hogy csinalj egy pho alaplevet, par heten belul kiprobaljuk azt is aztan ha erdekel valakit beszamolok rola.

jo etvagyat!

#pho #pho bo #foodporn

[drakvuf]

Kőgazdag Fiatalok 1: A pénz boldogít.

Alapvetően a társkeresős realityket szeretem, de nagy rajongója voltam a Luxusfeleségeknek is, szóval gondoltam teszek ezzel is egy próbát.

"Aki azt mondja a pénz nem boldogít, az hazudik".

Az első fiatal akit megismerhetünk PSG Ogli, influenszer, aki valamiért azt hiszi, hogy ő találta ki a kis pénz, kis foci mondást.

Róla hallottam már több ismerősömtől is, Tiktokon nagyot megy, de szerencsére engem megkímélt tőle az algoritmus. Talán, ha kigyúrt nő vagy macska lenne én is belefutottam volna.

Szegényt nagyon nehéz érteni, mert borzalmasan hadar, meg fotykos is picit.

Elmondása szerint szeret pénzben fürdeni és ezt demonstrálják is a kamera előtt: a managere, Ádám, szórja rá a lét.

Mivel szerinte Magyarországon csak középszerű bulik vannak, ezért szervez egy jó házibulit, amire meghívja az összes Kőgazdag Fiatalt. A belépés feltétele, hogy legalább kétmillás szettekben jelennek meg a meghívottak. Sajnos többen nem értik, hogy mit mond, de majd lesz valahogy.

A kádban feküdve eszébe jutott Commodus császár története, akit vízbe fojtottak a fürdőben és felveti a managerének, hogy szüksége lenne egy testőrre.

Ádám meghozta az ország legelitebb testőreit, de Ogli nincs elájulva a felhozataltól.

Véletlenül coming outol, amikor azt mondja, hogy nem az esetei ezek a férfiak.

Mindenesetre leteszteli őket, hátha mégis méltóak a feladatra. Először az intellektusukat teszteli, ami abból áll, hogy elhadarja nekik a napirendjét és vissza kell mondaniuk, de sajnos nem mindenki értette, amit mond.

Ezután az erőnlétüket tesztelte: fekvőtámaszokat kellett csinálniuk, de ezzel is voltak gondok. Utána romantikusan fel kellett vinniük a lépcsőn, mert olyan férfit szeretne maga mellé, aki hercegnőként bánik vele. Itt is csak csalódás érte.

Végül senki nem felelt meg neki. Ádámot elzavarja, hogy keressen másik jelölteket.

Annyira felbaszta a managere, hogy el megy edzeni, levezetni kicsit a feszkót. A teremben meg is pillantja az igazit: egy kb minden létező szteroidot szedő, nem túl szép faszit.

A csávó, viszont tisztában van a saját értékével és nem vállalja a melót a felkínált egymisiért, lazán bekért ötöt havonta. Megegyeztek. Ennek örömére Ogli felhívja a managerét, hogy lebassza, amiért ezt se tudta neki elintézni.

A második szereplőnk, Dulin Metta, "világutazó". A nő 32 éves és bár örök fiatalnak tartja magát, azért már nem biztos, hogy a Kőgazdag Fiatal mindkét feltételét teljesíti.

A szemfüles olvasóim emlékezhetnek rá a Nagy Őből, amiben elég sokáig jutott, de végül Attis nem őt választotta.

Elmondása szerint, neki minden nap vasárnap, természetesen arra gondol, hogy rendszeresen jár templomba. Van egy cukorborsó macskája, aki viszont depressziós, mert mindig utazik a nő és nem foglalkozik vele. Cicaterapeutát akar találni neki.

Megismerjük Lizát is, a lány bejárónőjét, aki kurva idegesítő Metta szerint, de az egyetlen ember, aki eddig normálisan kitakarított.

Liza felborítja Metta csizmáját és a nő egyből meg is jegyzi, hogy többe van, mint a féléves fizuja.

Egyrészt, geci undorító az a csizma, másrészt, lehet többet kéne fizetned, akkor a takarítónőnek.

A nagy izgalmak után megismerjük Herceg Csabit, a luxusautó gyűjtőt.

Csávókám azzal nyit, hogy kimegy napozni az esőbe, mert ő akkor is napozik, ha nincs nap.

Van egy menyasszonya, Leti, aki szerint Csabi segghülye, viszont a faszi előtt azt se tudta mi a luxus, szóval nem számít, hogy retardált.

Csabin egy másik fazon is élősködik, Aurél, aki elvileg a barátja, de ő csak fogadott fiaként hivatkozik rá. A gyerek 19 éves.

A srác szerint nem az iskola számít, hanem, hogy milyen emberek veszik körül. Üzenném a barátaimnak, hogy köszönöm, hogy miattatok vagyok csóró.

Csabi szeretne venni egy új autót, de a szalonba ahova besétált sajnos pont nincsenek azok, amiket kinézett.

Közben vészhelyzet van, mert Leti haja szarul áll, de szerencsére nem kellett hívni a fodrászát.

Csabi csalódott, amiért nem viheti el azt az autót, amit kinézett de kapott helyette átmenetileg egy másikat. A férfi ezzel is elégedett, de Leti szerint szar a kocsi, mert nincs benne elég hely. Meg amúgy se érti, miért ekkora kocsibuzi a vőlegénye.

Az új vásárlás meghozza Csabi kedvét egy kis versenyzéshez és ki is viszi, jól meghajtani egy lezárt útszakaszra.

Aurél véletlenül pont erre jár a saját verdájával, így nyilván versenyezniük kell. A srác összefosta magát, mert azt hitte szarabb kocsival fog jönni az "apja".

Csabi megnyeri a versenyt és hogy megalázza a vesztest, rábaszott egy marék füvet Aurél autójára.

Ezután a testképzavar hazai nagykövetét Katát ismerjük meg, akit bár 25 évesnek írnak, erősen éreztetve van, hogy mintha kurvára több lenne már. Mindenesetre ő bejelenti, hogy még kb 10 évig 25 marad.

Első utunk a plasztikai sebészhez vezet, mert Katának bőrfeszesítő műtétre van szüksége.

De nem ám Magyarországon megyünk sebészhez, mint a csóró prolik, hanem repülünk Dubajba.

Hamár itt járunk, veszünk egy lakást is, mert miért ne. Kicsit shady az ingatlanos, akit Kata talált, de magyar.

Nem csak Kata van Dubajban, hanem egy másik "versenyzőnk", Szandi is, aki elmondása szerint aranykanállal a szájában született.

Saját bevallása szerint testére költött eddig a legtöbbet, de nem ám a saját pénzét, kizárólag a szüleiét.

Mit ad Isten, nagy barinők Katával. Nagyon megörülnek egymásnak.

Szandi elhívja egy jó partikára a nőt, de ő ezzel nem tud azonosulni, mert már girlboss mindsetben van. Ezt meg is villantja szöszi barátnőjének és elhívja megnézni a lakást amit meg akar venni.

A lakásba belépve Szandi nincs elájulva, de a legnagyobb fájdalma az ingatlanos maga. Nem tudja komolyan venni, mert szerinte egy Aladdin papucsos pufirizs.

A nő szerint az ingatlanos átkúrja Katát és valszeg igaza is van, mert a nő elszalad "telefonálni", aztán közli, hogy hahó, másik ügyfél vinné a lakást...

Kata időt kér, hogy megmutassa a faszijának az ingatlan képeit, mit ad Isten, tud időt adni az ingatlanos.

Kata elpanaszolja a férjének, mennyire paraszt volt Szandi. A férfi szerint foglalkozhatna a szöszi a saját dolgával és használhatna valami normális hidratálót is.

A lakást természetesen megveszik.

A dubaji kalandok után jön Filip, aki rendezvényszervező. Minden nap étteremben eszik, de nem a Pléhcsárdában, hanem fine-dining éttermekben.

Nem tudja, mit vegyen fel a bulikára, de szerencsére ott van a barinője, Lia, aki stylist.

Nem érzik pontosan a buli vibeját, szóval Filip a ballagási öltönyében akar menni, de az már kicsi rá (csak Pléhcsárda lesz ez).

Sajnos a férfi nem tudja elengedni az öltönyt és elviszi egy szabóhoz, de szerencsére nem lesz kész a buliig.

Beesteledett és érkeznek a fiatalok (és Metta) a partikába. Ogli frissen felbérelt gorillája fogadja őket az ajtóban és gyors lecsekkolja, hogy megvan-e a kétmilliós szett a belépéshez.

Szandi azzal nyit, hogy csak a mellei voltak kétmillába, szóval lehet átengedni.

Kata közli, hogy a fülbevalóiból kijön az összeg. Hozzáteszi, hogy eleve egy drága autóval érkezett és hogy egy húszmillió alatti kocsi olyan mintha traktorba ülne.

Filip, Ungár Péternek öltözve lép be és a kamerának megjegyzi, hogy kurva szarul öltözik Ogli.

Metta úgy jut át a kétmillás csekken, hogy neki az eszmei értéke kétmilla, aztán beszól, hogy szar a festmény Ogli falán.

Aurél fennakad a szűrőn, mert csak kb másfél millás szettben érkezett, de villantott egy geci drága Ferrari feliratú pezsgőt. Elmondása szerint félmillás ital.

Hercegéket is visszatartja a biztiőr, mert ők is csórón öltöztek, de Csabi zsebből előránt kétmillát, amit odaad a vendéglátójuknak és már bent is vannak.

Metta felhozza, amire mindenki gondol: Oglinak el kéne mennie logopédushoz, de a srácról ez lepereg vagy nem fogja fel.

Sajnos a fergeteges házibulit megzavarja, hogy pókok kerültek Leti italába. A lány szerint a színvonal a béka segge alatt van.

Ezután Ogli klubszendvicsekkel kínálja a vendégeit, de ettől sincsenek elájulva.

Filip kiakad, hogy a kaviár mellé járna pezsgő is. Aurél inkább pizzát rendelne. Kata úgy dönt legközelebb megadja a gyereknek a séfe számát.

Eléggé bezuhant a végére a hangulat és sajnos csak ennyi fért a mai epizódba, a következőben folytatjuk a bulikát.

#tv #tv2 #kőgazdag fiatalok #rich kids hungary #hogyvolt

[diogenesz2020portugal]

Volt egy kérdés egy macskás csoportban arról, hogy miért nem tudjuk kialudni magunkat a macskák miatt.

Az esti szertartás vacsora után kezdődik, amikor az egész család falkázik. Mi tévét nézünk, #Sámson (kutya, 15), Margit (#MargaritaNyikolajevna macska, kb. 5) és Lajos (#SzörnyetegLajos macska, 5) szellősen elhelyezkedik az ágyon, gondosan ügyelve arra, hogy egymástól minél távolabb legyenek. Az, hogy mi hogy férünk el, mellékes.

Miután az Öreget levittük az esti biztonsági pisilésre, megágyazunk, vagyis kezdődik az elalvás előtti játék. Lajcsi kicsi kora óta szeret a paplan alatt rejtőző szörnyekre vadászni, egy ideig ráunt, talán két éve kezdte újra keresni. A különbség csak annyi, hogy ma már nem érdeklik a paplan alatt mocorgó rémek, csak és kizárólag kilátszó végtagokra vetődik. Elég sok véres ujjvég után tanultuk meg, hogy a préda az ugrás pillanatában nem mozdulhat. Ha sorozatosan nem tudja elkapni, felhúzza magát és harminc körömmel kapja el. Szintén evolúciós fejlődés, hogy ilyenkor utána is nyúl, nem elég a kezet visszarántani a paplan alá, a legjobb azonnal elhagyni a helyiséget, mivel mélyen a takaró alá nyúl kimeresztett karommal. Tudja továbbá, hogy az incselkedő ujjakhoz egy kar is tartozik, amit, amennyiben a karmával nem éri el, meg is haraphat. Margitkának viszont minden új, talán egy éve kezdte el érdekelni, Lajos mit művel ilyenkor. A csendes szemlélődésből mára aktív résztvevő lett, a gyorsasága vetekszik egy kobráéval és míg Lajos a karmait a fél karunk letépésére használja, Margitka tűhegyes és borotvaéles karmocskáit inkább beleakasztja az áldozatba. Lajossal ellentétben őt érdekli a paplan alatti mozgási is, illetve szívesen várakozik a takaró szélénél keletkező kicsi grottáknál a meglepetésre. Akkor is, ha senki más nincs a hálószobában. Ő még az utcán szerezte az első, képzeletbeli barátait, akik azóta is velünk laknak.

Miután mindenki elunta a játékot, kikapcsoljuk a tévét, lekapcsoljuk a villanyt és lefekszünk. A két macska ilyenkor szokta hangos ropogtatással elfogyasztani a második vacsoráját, időnként kergetőznek, elvégzik a dolgukat, alaposan elkaparják. Aztán jön Lajos. Sohasem lehet tudni, hol ugrik fel az ágyra, úgy landol, mintha nem lenne súlya. Aztán elindul kettőnk között a lábunktól a fejünk irányába, miközben egy B52-es hangerejével dorombolva jelzi, hogy kész az alvásra. Gondosan ügyel arra, hogy nehogy túlmelegedjünk azáltal, hogy túl közel vagyunk egymáshoz, ezért a lábunktól a fejünkig utat tör magának, majd visszatér a lábunkhoz, ahol kizárólag a paplanon lehet aludni. Általában az enyémen, lehetőleg teljes hosszában kinyúlva, a hosszanti tengelyemhez viszonyítva merőlegesen lehet csak kényelmesen aludni. Így nincs más választásom, mint felhúzott lábakkal aludni. Fő a kényelem. Mármint az övé.

Cserébe viszont vigyáz ránk, éjjelente többször őrjáratozik, ilyenkor ismét beindítja a fönt említett hajtóművet és néhányszor körbejár a lábujjamtól a fejtetőmig, majd ott teljes súlyával (ilyenkor olyan, mintha a repülő különösen nehéz fémből készült bombákkal lenne megrakva) a hajamra telepedik, majd először a párnán dagasztva húzgálja maga alá a kósza tincseimet, aztán a hajtöveimnél megragadva a szálakat kezd el fésülgetni, miközben a karmai félig kilógnak. Szerintem valahogy rá is tekeri a hajszálakat, az nem lehet, hogy csak nyomkodással ilyen erősen tudja húzni. Közben a karmocskáival ellenőrzi a fejbőröm vérellátását. Pozíciótól függően ilyenkor felnyúlok és simogatni kezdem, amit vagy megun és elmegy, vagy mindketten belealszunk. Ha nem tudom annyira tekerni magam, hogy simogassam, akkor egy idő után sértődötten elvonul.

Amennyiben nem hajtépésre vágyik, deréktájon áll meg, ilyenkor simogatni kell, mindketten megfelelünk a célnak, a simogatásból Lacinál gyakran kiskifli-nagykifli lesz, engem ritkábban tisztel meg vele. Néha-néha pedig magányosnak érzi magát, ilyenkor valamelyikünk mellkasára telepszik, elnyúlik, ahol álomba lehet simogatni. A mellkason alvás feltétele, hogy legalább paplan vastagságú takaróval legyen fedett a kérdéses terület. A mellkason alvásba Margitka is szívesen bekapcsolódik, mivel ketten vagyunk, egy szabad mellkas mindig akad. A takarás neki talán még fontosabb. Viszont amennyiben a mellkas iránya nem megfelelő (például hason vagy oldalon alszok), Lajos nem kompromisszumképes, ám Margitka az én esetemben szívesen kivételt tesz, és hajlandó akár az élvonalamon, akár a vállamon végig nyúlni, akár a hátamon összegömbölyödni. Margitka, Lajossal ellentétben, statikuszaj-generátorral van felszerelve, a dorombolását alig hallani, viszont jól érzékelhető huppanással érkezik az ágyra. Minden esetben csak és kizárólag Lacin keresztülmászva lehet megközelíteni engem is. Szintén rá jellemző, hogy nehezen dönt, több pozíciót is kipróbál mindkettőnkön, mielőtt kiválasztja a legmegfelelőbb alvóhelyet. Azt is tudni kell róla, hogy a közhiedelemmel ellentétben az ő léptei nem pihe-puhák. Olyan, mintha pici, ólommal bélelt tűsarkú cipellőben toporogna az emberen, amelynek a sarkait minél jobban próbálja megvetni a takaró és az alatta lévő test egyenetlen felületén.

Az ébresztési hadművelet fél négy és fél öt között kezdődik, függetlenül a téli-nyári időszámítástól. Szerintem ismerik az órát. Habár ennek a műfajnak a nagymestere, egyebek mellett Sámson kiképzője, Bettyke volt, néhai cicánk, a tapasztalat hiányát számosságuk pótolja. Lajos elkezd fészkelődni és beindítja a hajtóműveit. Margitka, a kis tűsarkúiban ’véletlenül’ nem találja a helyét, ezért alaposan végigtapos bennünket. Sámson előbb jól hallhatóan ásít, megrázza magát, majd kikocog inni. Lajos visszatér, vészjósló végtelen nyolcasokat ír le körülöttünk, de simogatni már nem lehet. Margitka egészen közelről ellenőrzi az életjeleinket, különösen a légzésfunkcióink érdeklik, ezért egészen közel hajol a szánkhoz, a kicsi, nedves orra ilyenkor szintén véletlenül hozzánk ér. Szélsőséges esetben a lezárt szemhéjunkhoz. Sámson az ásításról sóhajtozásra vált. Lajos ismét körbeberreg minket. Az esetleg kilógó lábujjaim felébresztik a vadászösztönét. Amennyiben véletlenül a hátunkon fekszünk, Margitka előadja a hólyagtáncot: a hátán alvó fél óvatlanul exponált alhasán a fent említett, különösen hegyes sarkú kis cipellőiben, közvetlenül a húgyhólyagon bemutatja Ginger Rogers életművét. Sámson már nyüszög. Lajos és Margit borogatja az asztalt a konyhában, halljuk, ahogy figyelmeztetésül megcsörrennek a kint felejtett poharak a konyhapulton. Sámson hangosat ásít, nyújtózik, megrázza magát, majd csóválva megáll az ágy mellett. Közben megérkezik az alom felől Margitka első bűzbombájának a szaga. Lebuktunk, nincs mit tenni, egy újabb csodálatos nap virradt ránk. Amúgy is, mindjárt hat, nemsokára csörög az óra.

[sztivan]

azt hiszem, tegnap Ádámnak összehoztuk élete első politikai emlékét

a tüntetés egy dolog, arra nem tudom, emlékezni fog-e később, de útközben a Navalnij-megemlékezés nagyon megfogta. először csak azt kérdezte, miért van annyi gyertya és miért van mindenki csöndben, aztán ahogy elmeséltem neki pár alaprészletet, utána még ma reggel is kérdezgetett

nyilván azért is, mert mostanában kezd képben lenni a halál fogalmával, és persze plasztikus részletek helyett annyiban maradtunk, amennyit ötévesen megért az ember, de ez fontos, hogy meglegyen

nekem az első ilyen emlékem az volt, ahogy Apa tüntet, meg Ceausescuék karácsonya 89-ből. azt már akkor elhintették bennem, hogy akármi is van, az igazunkért ki kell állni, aztán valahogy majd lesz

és igen, ezzel megyünk tovább egy generációval arrébb, akkor is, amikor annyira sötét a jövőkép, mint most

Free at last

They took your life

They could not take your pride

azt nem hiszem, hogy egyhamar a történelem győztes oldalán állnék, de hogy a jón igen, az biztos. és azért ez sem rossz abban, amit egy szülő átadhat a gyerekének

[csacskamacskamocska]

Elmúlik-e végleg

Vannak ilyen semmi közöm hozzá „problémák” amik mégiscsak foglalkoztatnak meg inspirálnak. Egy társaságba járok egy lánnyal, nőnek kéne mondanom mert már nem huszonéves, aki együtt járt a társaságból egy pasival. A lány szerelmes volt, a pasi nem, van ilyen. Szakítottak, kicsit érzelegtek rajta, de tulajdonképpen, érdekes módon, az együttjárásról mi már csak akkor értesültünk miután szakítottak. A fiú mondta, hogy bocs, ha kicsit furán reagálnak dolgokra, de helyzet van. Pislogtam is sűrűn, hogy most mi is történik, beszéltem a faszival privátban, hogy mondja már el mi ez az egész. Innentől kezdve némileg ki volt hegyezve a figyelmem a lányra, akit jobban szántam mint a faszit. Különlegesebbnek, érdekesebbnek, műveltebbnek láttam, mint a pasast, akinek ez a fantasztikus lány nem volt elég jó. Mindkettőjüknek van már párja, a pasasnak már gyereke is. A pasi felesége kedves, jópofa, tényleg szuper, kedvelem, de nem tudom azt mondani, hogy jobb mint a másik lány. Más. Mindketten eljönnek, sőt mindhárman, a viszonyok tiszták, beszélnek egymással, soha meg nem mondanád, hogy bármi közük volt egymáshoz. Nem is érdekel senkit, csak engem. Gőzöm nincs miért van bennem az, hogy én nem hiszem el, hogy egy szerelem elmúlik attól, hogy azt mondják, hogy vége a kapcsolatnak. Onnantól majd nem látja annak aminek előtte? Ha ott van, nem találja vonzónak? Amikért rajongott az nyomtalanul eltűnt? A fájdalom, hogy ő nem kellett, túlléptek rajta az lényegtelen dologgá válik? A másik teljesen idegenné? Ez a kapcsolat nem kiürült, elsikkad, elhidegült, hanem az egyik elutasította a másikat. Sebet ütött. Folyamatosan látni egy alternatív képet, egy másik utat, másik választást, szerintem idegborzoló. Voltam persze én is úgy, hogy évekkel később találkoztam azzal a pasival, aki iskoláskorom meghatározó szerelme volt, és nem hittem el, hogy ezt az embert valaha is vonzónak láttam. Nem is találkoztunk többször. Minek találkoztunk volna?

Van a társaságban más pár is, akik együtt éltek. Nekem irritáló, ahogy a közeli kapcsolat maradványai át meg átszövik a kommunikációjukat és terhet rak a mostani élettársra. Mert ne áltassa magát senki, terhet rak. Ezt nem akarni tudni, erre nem figyelni szerintem maradványa a birtoklásnak. Persze, mindenki csináljon amit akar, mindenkinek a saját felnőtt döntése, hogy marad vagy szakít vagy szakít és marad, és akinek valami nem tetszik az mondja, aztán majd lesz valahogy. Én csak arról mesélek amik bennem lecsapódnak, a zacc, a mocsok... Van persze rengeteg ellentmondás: A szabadságunkat nem kéne valaki más kárára, direktmód megélni. A korlátozás nem elvárható azon az alapon, hogy nekünk valami nem esik jól vagy kellemetlen. Az emberek hazudnak arról is, hogy fáj-e nekik valami. Az emberek önzők és kegyetlenek egymással.

És akkor mindenféle elejtett mondatok innen-onnan: Már nem fáj, de amikor összetalálkozom vele, igyekszem feltűnés nélkül kikerülni, mert nem akarok találkozni vele meg a nőjével. (aham, akkor most túl vagy rajta vagy nem?) Már csak barátok vagyunk. (aham, a legjobb barátok és csak te mondod neki, hogy milyen okos meg vicces, senki más.) Már elmúlt. (de minden ismeretlen üzenetről, telefonról, sosem látott tumblisról ő jut eszedbe, azt gondolod Ő volt) Jobb, ha nem találkozunk többet. (mert bármikor lefeküdnél vele és az is zavarna, ha nem) Hogy édesemnek, drágámnak, szívemnek szólítom, ez semmi, ez csak a megszokás. (baszki, 15 éve elváltatok, milyen megszokás ez?) Nem zavar, hogy megnősült és gyereke van. (csak leiszod magad, ha látod. Értem, hogy nem zavar) Felidegesít mindig, amikor találkozunk. (akkor mi a fasznak találkoztok?) Barátok tudtunk maradni. (nem akarjátok megdolgozni az érzelmi munkát a szakítással) A kapcsolataim elfogadják, hogy barátságban vagyok az exeimmel. (a kapcsolataid hazudnak) Nem akarom, hogy újra bántson vagy bármi ilyesmi. (Tudna bántani? Akkor nem utálod eléggé.) Stb, stb.

Amúgy az egész dolog érzelmi részét csak én feltételezem, teljesen elképzelhető, hogy a lány teljesen túl van a pasin, beleképzelek mindenfélét amit semmivel sem tudok igazolni, csak azt gondolom, hogy hacsak nem csalódik az ember orbitálisat a másikban, akkor a vonzalom nem múlik el, csupán háttérbe szorul, valahova a tudat eltompított mélyére kerül és ha nem piszkálják, akkor örökre ott is marad, és nem a vonzalom múlik el, csak elfelejtjük, hogy hova tettük.

#szerelem #szakítás #emlékek #viszonyok #barátság #ex #03-20

[pokmajom]

A halügyi posztomhoz

beérkezett kérdéseket, az alábbiakban szeretném egyben megválaszolni:

Azt kérdezném, hogy az ecetes hal pacolasanal a sorrend tényleg úgy néz ki, hogy a rántott halat már készen, bundában érlelem napokig? Masszívan halevő vagyok, de ez némileg broáf 😀 Igen, forró olajban aranybarnára kell rántani és úgy pácolni. A bunda meglepően egyben marad és jó az íze a pácolás után. De csinálják ezeket, csak simán, bunda nélkül sütve és pácolva is.

@sztupy: Azt lehet tudni, hogy a brit lengyel boltokban árult pontyot karácsonykor honnan szerzik be? Mivel a pontytermelés dobogósai: 1. Csehország, 2. Lengyelország, 3. Magyarország, azt gyanítom, hogy a lengyel boltban, lengyel hal van. Termelnek amúgy pontyot a UK-ban is, de csak horgászatra nagy halakat.

@eleteskonyvtar: A tiszai szürke harcsa is tenyésztből jön? Valahogy sokkal jobb az íze mint az afrikainak, mondjuk aranyárban is van… Bár a szürke harcsát is lehet medencékben, tápon nevelni, a Magyarországon legálisan kapható szürke harcsa, a halastavakból származik. Ide 1-2% arányban azért telepítik, hogy kicsit edzésben tartsa a pontyokat és hogy kiegye a feltöltő vízzel bekerülő, gazdaságilag nem annyira értékes halakat. Főleg az ezüstkárászt. Mivel a halastóban, kb ugyanazt eszi, mint amit egy természetes vízben enne, ha a tó a Tiszából kapja a vizét, akár tiszai szürke harcsának is nevezhetjük ezeket a ragadozókat.

@verunikornis: Jobb megvenni a hűtőpultból és lefagyasztani vagy akkor már vehetek mirelitet? Van hogy majd később akarom megsütni. Mélyhűtött halakat, sokkoló hűtővel, nagyon gyorsan hűtik le -20 fokra. A te otthoni hűtőd ezt nem tudja, de 2-3 hetes mélyhűtés abban sem fog jelentős minőségromlást eredményezni. Pár hónap után viszont már érezhető lesz az avasodás. Általában eltér egymástól a friss és a mirelit hal kínálat, de ha valamiből van ugyanazon fajból készült termék, érdemesebb a frisset venni. Például az afrikai harcsa növekvő népszerűségével, megjelent a boltokban a Vietnámban termelt afrikai harcsa (önmagában is szép történet, egyszer megírom) fagyasztva, de a friss az még azért, helyi magyar termelés. Jobb, környezetkímélőbb és a helyi gazdaságot erősíted a fogyasztásával. Rá van írva egyébként minden haltermékre, hogy hol fogták vagy termelték.

@korivagyok: a pácolt halaknak (pl. hering) hogyan változik csomag bontás után az omega-3? mire érdemes figyelni? Na ehhez nem értek. Ennyire nem vagyok otthon a tartósítási technológiákban. Csak okoskodásból azt mondanám, hogy szerintem az ecetes tartósítás is gátolja a zsírsav oxidációt, úgyhogy az omega-3 zsírsav tartalom nagy része megmarad ezekben a termékekben is. Valaki esetleg ért hozzá?

[oldmacykerenew]

Uuuuristen, annyira idiota vagyok!! Mar olyanok vannak a fejemben, hogy holnapra kiveszem a PC-imet az orrombol, hogy nehogy megszoljanak majd miatta…. 😩😩😩 Nem hiszem el, hogy ennyire nagy bennem a megfelelesi kenyszer irantuk. Hat mennyire vagyok beteg idiota??? 😤 Volt egy baratnom regen, aki ilyen volt, mint en most. Tetovalt, piercinges… GYULOLTEK. Mondtak, hogy “jaaajj azt a lanyt hagynod kene, borzalmas azokkal a szarsagokkal, ugy ahogy van.” - a legjobb baratnom volt. 🥺 Imadtam ot. Voltak szarsagai, de szabad volt es boldog… en ezt csak a huszoneves koromra “kaptam” meg magamtol, es foleg apukam halala utan kezdtem nagyon vadulni… es szeretek ilyen lenni. Ez vagyok en. Lehet ok igy sem, ugy sem szerettek… oket kell elfelejtenem, nem magamat felaldozni.

Ahh ne foglalkozzatok az irasaimmal … nyuglodom. Bocsanat, csak jo kiirni magambol es valahogy itt jo, mint regen… 😅🥺

Holnap estere vege lesz :D addigra tul leszek mindenen. Aludni sem fogok kb…

#nyugok #eletem

[megtudommagyarazni]

meg tudom magyarázni

• Ez az évem majdnem teljes egészében elúszott a szartól bugyogó magyar egészségügy fekélyes kloákáján. Tél végére megvoltak a tervek, Islas Canarias, legalább 3-4 hét, aztán kocsivásárlás, lakóautóként berendezés, és indulás. • Tavaszra bedurrant a bokám. Szép fekete és lila színekben játszott, eddig ismeretlen, rendkívül érdekes fájdalmakat ismertem meg. Tenger szenvedés után (a láblevágás is szerepelt halvány kurzív betűkkel a lap alján, pedig tudvalevőleg abból nem túl sok van az embernek, mármint lábból), végül összekaszaboltak, kihúztak mintegy 80 cm vénát belőle, utána már csak 3 hónap, többszöri kórház, és már kész is. Bazmeg élet. •Még nem 100%-os (nem is lesz), de 2 hét múlva óvatosan megyek Cataniába egy hétre, innék már egy igazi kávét, és újra látni vágyom az Etnát és a teatro antico di Taormina-t. Onnan Belgium, nagy unokázás. Az egész kör kijött 120eur-ból. Las Palmas kb februárban.

• Talán írok még kamionos emlékeket, sztorikat, meg talán nekiállok annak a kamionos típus-márkaismertetőnek (1978-2021), amit ígértem, és amire többen nagyon kedvesen noszogattok.

• Csakhogy, ez kicsit olyan nekem, mintha a gyógyulófélben lévő sebről vakarnám le a frissen k��pződött vart, vérezzen és fájjon újra. Két éve vagyok itthon, azóta nem láttam közelről kamiont. És rohadtul hiányzik, nem gondoltam volna. Még naponta eszembejut, még álmodom is róla.

Valamelyik éjjel arra ébredtem, hogy valami motoszkálás hallatszik a pót vége felől. Kikászálódtam, közben csukott szemmel megállapítottam, hogy ma is szép idő lesz, çok güzel hava, a Yeşilbayır és Ömerli közt lévő Transalkim raktár hatalmas parkolójában álltam, hallottam a makulátlan azúrkék ég előtt suhogó kézilabda-pályányi félhold-csillagos zászlót. Hátrabotorkáltam a pót hátuljához, hogy megnézzem a vámzárat, de csak annyi történt, hogy belerúgtam mezítláb valamibe, és tadám, ott álltam az otthoni ágyam végénél. Sírás.

Na de majd lesz valahogy.

[csarliharper]

úgy néz ki, hogy itthon felszámolok mindent, szeptemberben meglátogatom Hamburgot, és ott is maradok, már csak a St. Pauli miatt is, majd lesz valahogy, egyszer élünk, ugye 🤷

#fuck orban

[ajtostolahazba]

30 éve ilyenkor anyósom darált kekszet csinált. Kurva meleg volt, pont, mint ma, én segítettem, ahogy mindig. Sose tudtam megállni, hogy ne csipegessek bele, valahogy megvan a nyers linzertésztának az a varázsa, hogy muszáj beleenni. Aztán este lett, aztán éjjel, és én éreztem, hogy valami nem fasza. Ment a hasam, a lázam is kezdett felkúszni, de ezt pont leszartam, mert azzal voltam elfoglalva, hogy az órát néztem, hogy a furcsán jelentkező görcsök előbb 30, majd 20, majd 10 percenként kezdtek jönni. 39 hetes terhes voltam. Elindultunk a kórházba, 100km-el arrébb, mert csak ott volt akkor lehetőség apás szülésre. A görcsök egyre erősödtek, 5km-ként meg kellett állni, mert hasmenésem volt, szóval az a másfél órás út elég kalandos volt. Aztán odaertünk, akkor már 39,7 volt a lázam, 2 perces fájásaim voltak, nem volt kérdés, hogy itt szülés lesz, de közben kiderült, hogy szalmonellás lettem... Hajnali 3-kor vettek fel. Nem ihattam, a zuhany alatt kellett állnom, hogy hűtsenek, ott loptam pár kortyot, miközben az orvosok próbálták kitalálni, hogy mi legyen. Normál ( de erre nagyon büszke vagyok: csendes) vajúdás után 3/4 6-kor jött a vizit, orvosok, orvostanhallgatók, vizsgálat. Ez császár. Miközben vizsgált, egy pillanatra megállt...szülünk! Most! És 6.05-kor megszületett. Szalmonellásan, de teljesen egészségesen. Elkülönítettek minket, 3 napot voltunk bent, aztán mehettünk haza. Másodjára is anya lettem. Nehezen találtunk egymásra. Nagyon szerettem, de nagyon apás volt, sok-sok idő volt, mire megnyíltunk, mire a kapcsolatunk igazi lett. Nehéz volt ,kudarcnak éltem meg anyaként, hogy nem ment könnyen. És neki sem volt könnyű. Másodiknak lenni egy olyan családban, ahol a léc az elsővel nagyon magasra került (pedig nem volt kényszer semmi) nagyon nehéz lehetett. És annyira büszke vagyok rá! Minden várakozást felülmúlt, nyelveket beszél, lediplomázott, csodálatos anya, kitartó, türelmes, csodálatos ember! Minden megvan benne, ami belőlem hiányzik.

És holnap 30 éves lesz! Én meg 30 éve 2 gyermekes anya. Büszke vagyok rá, nagyon! ❤️❤️❤️

A darált kekszet azóta is emlegetjük, hogy mekkora kreténség volt nyersen enni...😁

[pajjorimre]

Azt mondod, Ungváry megússza?

Szerintem repedezik az egész. Nem tudnám megmondani hogy pontosan honnan gondolom, de megváltozott valami a kommunikációban, valahogy nem érzem mögötte azt a kikezdhetetlen kíméletlenséget, inkább védekezőben vannak. Szerintem semmi nem lesz Ungváryval és ha lesz is próbálkozás a tiltásra, nagyon alacsony szinten próbálják meg valami slapajjal elzáratni az iratokat. Jelenleg én azt látom, hogy a kormány kurvára magára maradt Orbánostó-mindenestől, botrányosan szarul állnak az EU-ban, a NATO-ban, költségvetés rottyon, a gazdaság recesszióban, mindegy hogy az akkugyárak mennyit tesznek hozzá, az kozmetikának lesz jó, kétvállon fekszik az utcai harcos és ilyesmibe nem mernek majd beleállni, ami pedig akár egy éve is elképzelhetetlen lett volna. Lesz persze kiabálás, de semmi egyéb. És én valahogy vérszagot érzek.