#nem meghalni akarok

[halk-lelek]

Létezik egy arab mondás:

"Szeretnél meghalni? Dobd magad az óceánba és meglátod: küzdeni fogsz azért, hogy életben maradj."

-igazából nem meghalni szeretnél, hanem csak kiölni valamit magadból

#idézet #quotes #hungarian girl #idézetek #magyar idézet #magyar idézetek #szerelem #szeretet #nem saját #mondások #közmondás #mondás #élet a halál előtt #halál #halálvágy #nem meghalni akarok #nem akarok élni

[amiketmegaterapeutamnaksem]

Mivel van egy olyan babona, hogy egész évben azt fogod csinálni, amit új év első napján csinálsz - elmentem "futni". Sportolni akarok egész évben, jógázni, futni.

Az idézőjel annak szól, hogy pulzus kontrollal futok és az aerob teljesítményemet szeretném fokozni, magyarul javítani szeretnék a zsírégető képességemen.

Ezért pulzusmérős órával futok 1-2-3-as pulzus tartományban. Azaz az óra néha enged futni, de leginkább csak sétálást ír elő. Ez egyrészt érthető, 5 év semmit tevés nem múlik el nyomtalanul, meglehetősen edzetlen vagyok, ha PK-t használok, akkor gyökkettő lesz a sebességem nagyon sokáig.

A módszerben hiszek, hiszen kétszer is futottam félmaratont pulzus kontrollal való felkészüléssel. Most az 5 km a cél újra, sok sok nagyon sok alapozással.

Teljesen meg vagyok hatva, Gabi boldog új évet kívánt, illetve lájkolta az én jó kívánságomat is. Feltételezem ő bulizott az éjszaka, én nem. Én este 8-kor lefeküdtem egy fél órára szundítani, majd fél kettőkor arra ébredtem, hogy akkor most már kényelmesebb lesz farmerben. A TV-ben nem volt semmi érdekes, én nem hívtam senkit, ahová hívtak, ott ismeretlenekkel kellett volna lennem, az, hogy pl. Gabival szilveszterezzek fel sem merült :-) pedig én biztosan benne lettem volna :-) ígyhát aludtam többnyire.

Mit várok 2024-től? Remélem idén egy rokonom sem fog meghalni. Egy kis boldogságot. Talán egy társat. Jó munkákat.

[konnyeknelkul]

Én már semmit nem akarok csak meghalni....

#öngyilkos gondolatok #öngyilkosság #saját írás #nem bírom #elegem van #érzéseim #segítség #egyedül #magány #szenvedés #magyar #magyar tumblr

[anonim-lelek]

Nem akarok meghalni de így élni se…

#depresszió #öngyilkos gondolatok #i hate everything #life

[myteddycomeback]

Mindig azon gondolkodom, hogy miért nem vagyok elég jó, miért nem vagyok szerethető, miért nem marad senki sem mellettem, miért rontom el mindig a dolgokat, miért okozok mindenkinek csalódást, miért nem tudok érdekes lenni, miért vagyok túl érzékeny és aztán túl hideg, miért nem tudom megérteni a szeretetet és fontosságot, miért nem tudom kimutatni az érzelmeim, miért lökök el mindenkit magamtól, miért félek az élettől ha meghalni sem akarok, de néha jobb lenne, miért engedek nehezen közel mindenkit magamhoz, miért csak nekem számít a másik, miért nyomom el a fájdalmaim, miért nem  beszélek senkinek arról ami fáj, miért kínzom magam, hogy másnak jobb legyen, miért vagyok ennyire érzéketlen, miért nem tudom hogyan kell élni és boldognak lenni, miért érzek ürességet és fájdalmat a lelkemben, miért van az, hogy egyik pillanatban jól vagyok a másikban pedig sírok.

- kérdések amiket mindennap felteszek magamnak ..

[r3vx]

Nem akarok meghalni boldog akarok lenni, de nélküled ez lehetetlen, akkor most mi legyen?

#szeretlek #depresszió #hianyzol #szerelem #magány #szakítás #véget ér #orokke szeretni foglak #nagyon szeretem #érzések

[konyveimrejtekei]

Szeretni téged, olyan, mint a cigaretta rabjává vállni.

Nem tudom hogyan kezdődött ez a függőség. Talán a hangod, egy pillantás a szemedbe, égő kezed törékeny érintése. Nálad volt mindenem, mielőtt nemet mondhattam volna.

De az a helyzet, tudom, hogy nem vagy jó nekem.

Tudom, hogy minden füst beszívással, lassan megölsz belülről kifele, de nem bírom abbahagyni, nélküled élni, ugyanolyan halálos lenne.

Szerintem az a legrosszabb, hogy tudom, mennyire szükségem van rád.

A legártatlanabb, és legkétségbeesett módokon, csak az érzés az ajkaidon vigasztal, tudva, hogyha jól játszom ki a kártyáimat, soha nem kell nélküled élnem.

De nincs szükséged rám.

De már nem akarok meghalni érted, csak veled akarok lenni.

Forrás: TikTok

#gondolat #idezet #idézet #idézetek #gondolatok #magyar idezet

[zoeeozzoeeoz]

Elmúlás

Van, az ismeretségi körömben Valaki, akinek közeli rokonai, most eléggé tanácstalanok.

Történet kb 15-20 évvel ezelőtt kezdődik. Házaspár, feleségnél először depressziót diagnosztizálnak, később agysorvadást, alzheimert. Ekkor kb 45 éves volt. Az évek során, szép lassan leépült. Férje, és gyerekei, annak családjai ápolják. Mostanra már 24 órás felügyelet kell neki, megoldották, mert a férje közben nyugdíjas lett, ő volt vele többnyire. Karban vitte ki a fürdőbe, vagy levegőzni az udvarra, akár az éjszaka közepén is többször. A gyerekei is a közelben élnek, napi szinten segítettek. Az évek alatt,a férj is össze szedett elég nagy betegségeket. Én csak a szív betegségéről tudok, pészmékere is lett, de ezen kívűl is , még az elmondások alapján, volt vagy 3-4 , egyenként is súlyos betegsége. Kb fél éve, neki is elkezdett rosszabbodni az állapota. Végül kórházba került, és a napokban sajnos meg is halt. A felesége 24 órás ápolását/felügyeletét otthon, a család, elég nehezen tudja megoldani. Pénz nincs sem kijáró ápolóra, sem bentlakásos otthonra. Felváltva vannak vele, de így sem tudják lefedni a 24 órát. Megoldják. Miközben intézni kezdték a férj/apa temetését, előkerült egy végrendelet, amiben azt kérte a férj/apa, hogy ha ő halna meg előbb, akkor hamvasszák el , de csak a feleségével együtt, egy szertartáson, egyszerre temessék el. Ha a felesége megy el előbb, akkor is egyszerre temessék el őket. A család egyik fele, jogosan tette fel a kérdést, hogy addig hova teszik a hamvakat, de a másik fele azonnal rábólintott, és megoldják.

A szüleim, de főleg Anyu halála óta, folyamatosan megtalálnak az ilyen történetek. Családon belül, baráti társaságban, ismerősöktől, minden honnan. Néha már eléggé olyan érzésem van, hogy feltűnően sokan halnak meg a környezetemben. Lehet , hogy régebben is, csak nem tűnt fel, nem foglalkoztam vele, de az is lehet, hogy abba a korba léptem, amikor ez már "természetes". Minden esetre, ha lehetne választani, én úgy szeretnék meghalni majd, hogy vagy hirtelen, vagy simán csak aludjak el, minden féle fájdalom, hónapokon/éveken át tartó ápolás, nyűglődés, fizikai, és szellemi leépülés nélkül. Nem tudom mi rosszabb. Ha agyilag rendben vagy, de végig tudatában vagy annak, hogy fizikailag épülsz le, és meg fogsz halni, vagy ha szellemileg épülsz le, semmit nem értesz a külvilágból, és ehhez jön még a fizikai lépülés is. Mind a kettő megterhelő a hozzátartozóknak is. Én , sajnos, mind a kettő változatot végig kisértem a szüleimnél. Épp ezért szeretnék vagy elaludni, vagy hirtelen elmenni.

DE! Nem most! Nem akarok bevonzani semmit!!! Még élni akarok!

[padgany]

Mostanság sokat gondolkodom azon, hogy miért nincs senkim és miért vagyok magányos. A tényeket nézve az az egyszerű következtetés vonható le, hogy nonszensz, hogy nem kellek senkinek. Viszont ha egy kicsit mélyebbre ások, akkor kiderülnek a valós okok.

A tények a következők: Nem nézek ki szarul, vannak napok amikor kifejezetten jó faszinak látom magam a tükörben. Nem vagyok ostoba, bunkó vagy hülye. Nem számítok értelmiséginek, főiskolát vagy egyetemet nem végeztem, de van hét szakmám és technikus vagyok. Sokat tanultam és jól értek egyes gépészeti ágazatokhoz. Sokat tanultam és ugyan nem egy irodában töltöm a munkaidőt, ennek a sok év tanulásnak meg lett az eredménye és olyan munkahelyem van, ami nagyon jól fizet. Persze magyarországi viszonylatban. Nyilván Németországban egy szakmabéli munkás átszámítva kb. 3 milliót visz haza, de az én éves jövedelmemből számított havi bérem így is ennek az ötöde, ami itthon azt hiszem elég jó fizunak számít. Összefoglalva nem nézek ki szarul, nem vagyok hülye és még jól is keresek. Nem vagyok egy humorista, de meg tudok nevettetni másokat, nem vagyok karót nyelt de idegesítően sem szoktam viselkedni.

De ez nem elég, bár tény, ezt a posztot leszámítva nem szoktam kérkedni magammal. Talán azt kellene, de ez nem én vagyok. Ezek többnyire külsőségek és hiszem, hogy mindenki egyenlő és senki sem több vagy jobb a másiknál, ezért én nem is tartom igazán relevánsnak ezeket a tényeket. Viszont vannak, akik annak tartják, viszont ők sem vesznek észre. Talán az ilyen embereket én sem. De akkor mi az igazság és mi számít? Akkor mi a baj és miért vagyok magányos? Miért vagyok egyedül? Egyáltalán miért akarok valakit?

Az okokat nem tudom, de amióta az eszemet tudom (óvodás időszak óta), valamiért - közhelyesen fogalmazva - egy falat húztam magam köré. Nem vastag falat, inkább csak egy plexit amin keresztül látom a világot, de nem érintkezhetek azzal, inkább csak megfigyelem, de valamiért nem válok, nem válhatok a részévé. Ezen keresztül nézem az embereket, az életüket és a kapcsolataikat. Ki- kitekintgetek, de sosem a világhoz szerettem volna kapcsolódni, inkább a számomra szimpatikus embereket magam mellé zárni, a saját világomba a falaimon belülre. Talán ezért klikkesedtem mindig és talán ezért van az, hogy jóideje egyedül érzem magam. Tudom, hogy a falon túli élet egyszerre szép és borzalmas, de azt is, hogy ez a falon belüli sem megoldás arra, hogy boldog legyek. Nem tudom, hogy mutathatnám meg magam a világnak, hogy tudnék a részévé válni ennyi év önkéntes bezártság után. Szeretném, ha észrevennének az olyan emberek, akiket eddig a falaim közé zártam volna. De úgy, hogy az ő világuk részese lehessek, falak nélkül. Talán nem késő, de nem tudom, hogyan álljak neki. Mostanra már annyira magam vagyok, hogy mégha tudnám, hogyan kell ezt csinálni, akkor is nagyon félnék tőle. Talán nem is tetszene. Nem akarok magamutogató provokatív nagyszájú emberré válni, nem szeretnék kérkedni, harcolni, vetélkedni vagy versenyezni. Még mindig azt érzem, hogy a falaimon belül talán jobb lehetne, de azt is; ha ott maradok, akkor egyedül fogok meghalni. És nem akarok egyedül maradni. De a falaim közé sem akarok már zárni senkit.

Szóval erre jöttem rá. Olyan nem létezik, hogy ennyire láthatatlan legyek, nem létezik, hogy ennyire nem kellek. Az viszont létezhet, hogy senkit sem érdekel és senkinek sincs szüksége egy olyan bizonytalan emberre, aki a saját kis várából nézelődik, de tenni nem tesz azért, hogy kiszabaduljon.

Októberben kezdem a terápiát, kiváncsi leszek, hogy mi lesz a pszichológus véleménye erről, és milyen tanácsokat ad majd. Megbeszélni ezt mással úgysem tudom, a falak nem vonzanak senkit.

#magány #egyedül #tények #falak #okok? #Youtube

[colorful-blacksheep]

Nagyon szórakoztatónak tartom amúgy végignézni a régi Tumblr-ös posztjaim

Mármint végre nem akarok meghalni, és már az étkezési zavarom is javult valamennyit azóta (legalábbis már nem pánikolok annyira ha emberekkel kell ennem, és tényleg azt érzem, hogy jobb lett minden).

Szabaduljatok meg a mérgező emberektől minél gyorsabban, és csináljátok azt, amihez kedvetek van. Vágd le a hajad, menj el arra a koncertre...

Csinálj bármit, amitől eddig féltél, mert másképpen örökre azt fogod érezni, hogy nem élsz és meg akarsz halni.

Ennyi volt az életbölcsességem mára, sziasztok<3

[talanjobbanjartal]

Küldjetek padlóra nyugodtan 🙂 nem vagyok még elég szarul, csak néha akarok meghalni.

#család

[justloveforlife]

szeretnék egy napra az intenzív osztályra kerülni. nem akarok meghalni, de látni szeretném ki az, aki eljön hozzám, mert az intenzív osztály más. amikor valaki oda kerül, eltűnik minden gát és csak ő van. őt látják. nincs önzőség vagy egó csak az ember aki ott fekszik az életéért küzdve. és aki igazán szereti mindent eldobva odamegy hozzá. nem fájdalmat akarok az embereknek, hanem látni ki szeret igazán. és szeretem ha üres a gyomrom. tükrözi azt amit most belül érzek és jó érzés a testemen érezni azt amit nem tudok igazán átadni senkinek. lehet őrült vagyok és beteg. de egyetlen dolgot szeretnék: szeretetet.

[borderline-story]

Jól vagyok, túllendülök ezen is. Nem akarok én igazából meghalni, á dehogy.

[mimca]

Falakat emeltél magad köré…

Nem véletlenül. Meguntam. Unom mindegyikőtöket. Nem akarok szeretni. Nem akarok reménykedni. Nem akarok kötődni soha többé senkihez! Nem akarok ismerkedni. Nem akarok gyereket. Nem akarom elmesélni én ki vagyok. Nem akarom megkérdezni mi a kedvenc színed. Nem akarok beszélni senkivel. Igen bassza meg 21,5 évesen ki vagyok égve és nem érdekel senki. Ne szóljatok hozzám, ne keressetek, hagyjatok egyedül! Jobb magamban szomorkodni és egyedül a gondolataimba roskadni. Jobb a csend. A békesség. Szomorúság. Szeretnék meghalni. Engedjetek meghalni. Nem bírom a csalódásokat tovább. Csak legyen végre csend. Béke. Nem vagyok én ide elég jó. Nem vagyok elég jó semmihez. Kevés vagyok mint ember, mint barát, mint lány gyermek, mint szerető, mint pár. Nem tudok küzdeni tovább. Nem megy.

@mimca

#magyar #magyar poszt #tumblr #tumblr post #magyar tumblr #own post #tumblr girl #magyar tumblisok #hungary girl #saját poszt

[playapoor]

arrol miert nem beszel senki amikor mar nem is az okoz szenvedest hogy o nincs

hogy mar nem szeret

vagy hogy talan sosem szeretett

hanem az hogy idovel reszedde valt es sosem fogsz tudni megszabadulni tole

nem akarom hogy a reszem legyel

elegem van hogy minden mozdulatomban vagy abban, ahogy beszelek, abban is ott vagy

nem fogom szepiteni

hanyingerem van a tudattol hogy kozom volt hozzad

hanyingerem van attol hogy mikozben ugy neztem rad te arra gondoltal bar mas lennek

hogy szerettem volna elhinni hogy szeretsz mikozben sose lettel volna kepes ra

egyszeruen nem az a tipus vagyok akit szeretnek

nem haragszom

magamra haragszom

oszinten hiszem hogy egy ember eleteben egyszer lesz szerelmes es utana mindenkit hozza hasonlit

mert sosem lesz megegyszer igazan

utalom hogy ezt a lehetoseget rad pazaroltam el

olyanra, aki sosem tudott volna ugy nezni ram

mert mar volt valakije akire ugy nezhetett

szornyu volt a felismeres,

nemhogy nem szerettel

de soha meg csak nem is kedveltel

azt hiszem nem is tudnek veled lenni

valami elbaszott indokbol nem fogadja el az agyam hogy ilyen nehezen szerettel meg

nem akarok veled lenni mert mindig arra gondolnek hogy neked o kell, mert o kell, es ha visszajonne ot valasztanad ujra es ujra

tudom mert en teged valasztanalak ujra es ujra es ujra es elegem van ebbol es utalom az egeszet utalom hogy nem tudtam es nem leszek sose annyira fontos mint o es faj es uvolteni tudnek es nem tudom mit kezdjek a szorito fajdalommal es nem ertem miert ilyen eros ez az erzes de ha tehetnem csak veget vetnek mindennek mert nem mulik ez az erzes akarmit teszek es ilyen kegyetlen vilagban nem vagyok hajlando elni kozben csak arra tudok gondolni hogy te ugyanigy erzel iranta ettol csak megrosszabb es gyulolom az erzeseim es szegyellem

mert tudom hogy ha elotted allnek es neked mondanam nem reagalnal semmit

nem mondanam hogy nevetnel vagy nem erdekelne

de szanakozoan neznel ram, egyutterzoen

ennek a gondolatatol szanalmasnak erzem magam, ha megtortenne akkor elsullyednek a szegyenben

de neha ugy erzem hogy csak beszelni akarok veled errol, veszekedni, kiabalni, bantani, megolelni, sirni mert akarom hogy tudd mit erzek de tudod, hisz iranta erzel igy

amikor azt mondtam neked hogy nem meghalni akarok, csak nem letezni es azt mondtad ,,vegre valaki erti” majd folytattad ,,mert nem akarok senkinek fajdalmat okozni azzal hogy veget vetek az eletemnek”. nem, nem ugyanarrol beszeltunk. en felek a halaltol, de attol megjobban hogy eletem vegeig teged foglak szeretni es orokke ezt fogom erezni.

ejszakakat sirtam at, evekig, amiota ismerlek, konyorogve az istennek akiben nem hiszek, hogy vessen veget az erzeseimnek, az eletemnek, mert nem akarok ugy elni hogy teged kell szeretnem.

nem akarom ezt elmondani, mert valahol abban remenykedek hogy visszajossz es jo lesz minden, de nem tudnek boldog lenni veled attol rettegve hogy sosem fogsz ugy szeretni mint ahogy ot szeretted. nem akarom elmondani, mert felek emiatt nem jonnel vissza. nem akarom kinozni magam veled tobbe, de erezni akarom ahogy szeretsz es ahogy megnyugszik az agyam amikor veled vagyok. szurrealis erzes volt, az elso perctol kezdve, mintha kicsekkolnek az eletbol, megall az ido, es nem kell felnem semmitol. bar at tudnam adni neked amit erzek. de nem, nem akarom hogy ezt tudd mert ha tudnad nem jonnel vissza, es nem erezhetnek igy megint, akar csak par orara. csak akkor tudnek boldog lenni, ha azt mondanad hogy jobban szeretsz engem mint ot szeretted, vagy mint barkit eddig. csak ebben az esetben.

mindenki igy erzett irantad? ok miert tudtak tovabblepni? hogy tudnak mast szeretni, ha mar szerettek teged? en miert nem?

miert kell magamban beszelnem rolad? miert kell irnom rolad? miert nem erti senki? miert nincs erre megoldas?

miert tartott eddig hogy belemszeress? valoban szerettel? milyen erzes volt? elmult mar? elfelejtettel? miert adtad nekem a pulovered? nem szamitott semmit, igaz? csak ugy odaadtad. probaltal szeretni, de nem ment.

azt hittem ha nem latlak jobb lesz, de nem, nem jobb. meg mindig remalmaim vannak rolad, es meg mindig eszembejut hogy ugy neztel ram mintha szeretnel. de ezert nem ment, nem ertettem es nem hittem benne. ugy voltam vele, ha szeretsz valakit, akarmennyire felsz, probalkozol. nem probalkoztal, ezert biztos voltam benne hogy nem szeretsz, hiaba mondtak masok hogy ,,ez nem olyan egyszeru”. de, de tenyleg ilyen egyszeru. ha rola lett volna szo, probalkoztal volna.

es oszinten, tiszta szivbol gyulolom ot. gyulolom hogy azzal hogy koztetek vege lett, en megismerhettelek. gyulolom hogy azert kell keresztulmennem ezen, mert o nem latta benned azt amit en. gyulolom hogy nem vagyok o. gyulolom az egeszet.

azt hiszem, ezek szerint, van eleg pulcsid ahhoz hogy minden lanynak adj egyet.

[lillon]

Azt hiszem, itt az ideje, hogy elmondjam, nem vagyok senki más, csak én. Én csak én vagyok. Nem vagyok kedves, se szorgalmas, se segítőkész, se sokoldalú. Nem vagyok idilli, kellemes, nem rendelkezem tökéletes élettel, gondolatokkal, érzésekkel. Nem vagyok az, aki bármilyen szerepre képes, aki mindent elfogad. Nem vagyok bábu, aki szolgaként érzi jól magát és nem vagyok senkinek az elképzelt életének a főszereplője, nem élem senki más életét, csak a sajátomat. Nem vagyok mentség, nem vagyok kifogás, nem vagyok egyáltalán semmilyen érv sem. Nem vagyok elfogadó, nem vagyok előítéletmentes, nem vagyok feltétlen jóindulatú. Nem vagyok alkalmazkodni ügyesen tudó lány, nem vagyok mások gondolatait követő. Nem vagyok se olyan, mint amilyennek a mama hisz, se olyan mint aminek anyám. Nem vagyok csodás, nem vagyok nagyszerű, nem vagyok több, nem vagyok kevesebb. Én mindig is ez voltam. Változtam ahogy telt az idő, de az alap temperamentumom sose fog formálódni. Sosem voltam nagy, befolyásos ember, és ha mégis, ezután nem kívánok az lenni.

Szóval elmondom, hogy:

Igen, azzal a fiúval együtt aludtam, míg egy másikkal kavartam ugyanazon a napon.

Engedtem hogy kihasználjanak.

Sokat várok el az emberektől, mind barátoktól, mind idegentől.

Leszoptam.

Egy részét még mindig szeretem.

Egy részem mindig is szeretni fogja.

Hülyítettem már fiút aztán eljátszottam az áldozatot.

Gyáva vagyok.

De minden nap küzdök.

Valójában sosem tudtam igazán megszeretni az anyámat, vannak jobb napok, de a legtöbbön idegesít és hátráltat.

Szerintem a pénz visszajön, az élmény megmarad.

Irtózatosan előítéletes és bizalmatlan vagyok.

Másoknak sokat kell bizonyítani, hogy ne rossz szemmel nézzek rájuk. Egy botlás, és kezdődik elölről.

Utálom a várost, és ritka az az ember akit ott élőként nem.

Ezer célom van, de csak kevésért teszek.

Ha valamiben nem látok potenciált, lehet életbevágóan fontos és nagyhírű dolog, leszarom.

Imádok csúnyán beszélni, a kurva életbe is.

Utálom a generációm.

Attól, hogy valaki a rokonom, nem feltétlen szeretem, sőt!

Szerintem van amikor hazudni ér a saját hasznunkra, akár kicsi akár nagy dolog.

Nehezen élek együtt bárkivel is.

Mindenbe a legkevesebb energiát teszem, amivel még fenttartható a haladás.

A barátaim többségét 3-4 hónap után meguntam.

Akartam már meghalni.

És akartam már mindenkit legyőzni a családból.

Utálom a családi összejöveteleket.

Számomra a tanulás nem több, mint mások vágyának kielégítése.

Nem akarok egyetemre menni.

Lenézem azt, aki szerint a diploma mindenre megoldás.

Nagyon tudok szeretni, és nagyon tudok utálni.

Nem szeretem a középutat. Vagy igen, vagy nem. Esetleg nincs.

Másokhoz igazodni időpazarlás. Csak ha a helyzet megköveteli.

Attól, hogy valaki tanult, nem tartom többre magamnál.

Senkit nem tisztelek jobban, mint magamat.

Nem vagyok egyszerű személyiség. A gyengék mind kiesnek mellőlem.

Ha a lelki békémhez valami szükséges, mindenáron megcsinálom.

Nem hajszolom bele magamat a pörgésbe, nem kell folyton produktívnak lenni. Csinálni a semmit nagyon is ér.

Nem a mának élek. A pillanatnak.

Attól, hogy megbántok valakit a döntésemmel, nem változtatok.

Ha másokkal túl nehéz, lelépek.

Nem fektetek fölösleges energiát semmibe. Kivéve az iskolába.

Nem hallgatok másokra a jó tanácsokban. Előrébb vagyok, ha magam tapasztalom meg.

A világ haldoklik, és már rég elkéstünk.

A régi idők ugyanilyen rosszak voltak, mint a mostani.

Tehetnék többet azért, hogy jó kapcsolatom legyen az anyámmal, de nem látom értelmét.

És nem utolsó sorban, bánom, hogy így vannak? Nem.