#nem tudom hol rontom el

[the-last-teardrops]

Tényleg nem tudom hol rontom el, hogy ennyire nem vagyok szerethető…

[twobodiesareonesoul-329]

#család #hiányzol #magyar tumblr #szerelem #szeretet #vége #érzések #depresszió #örök szerelem #örökké #faj a szívem #otthon test #sajnalom #ongyilkos hajlam #onbizalomhiany #nem tudom hol rontom el #utalok elni #orokke szeretni foglak #azt hiszem még mindig szeretlek #az igazi #igazi #vege #rupi kaur #fogd ujra meg a kezem #kerlek szeress #szeress #kezdjuk ujra kerlek mielott vegleg elmulna #kerlek gyere vissza #sajnalom baba

[tolerans-blog]

tudod

kifejezetten udvariatlan amit csinálsz

mondanom sem kell hogy az időhatározó nem “most”

hanem “megint”

és unom

unom hogy sosem tudok olyan szerepet betölteni az életedben mint egy melegebb kabát vagy térdvédő

hogy igaz vagyok neked de csak mint holmi biciklicsengő

alkalom adtán arcodba villanok

szólítanál de

mikor keresel általában nem vagyok

vagy nem akarok

mert görcsösen próbálom minden gyökeremet kicibálni belőled

hogy majd a végén ne tépjenek úgy és annyit

egyesével fogom meg őket és csak remélni tudom hogy nem kerülte el sok minden a figyelmemet

ha már a te figyelmedet én akaratom ellenére egy jó ideje jól elkerülöm

és nem tudom hogy mindig hol rontom el

talán ott hogy túl sok a szálam amit hozzád kötök

H.P.

2019.

nemtudomhanyadik

#hp #own #magyar #hungarian #toleransblog #tolerans #tolerans blog #blog #fy #baratsag #barat #barátság #barát #legjobb fiú barát

[parsorosok]

Nem tudom hol rontom el, évek óta egyedül vagyok

sokáig azt hittem hogy a standarjaim nagyok, most meg amikor végre találok valakit, aki optimális (értékek, irány megegyeznek), nem megy a szex.

És nekem meggyőződésem, hogy ezen lehet változtatni és nem kell azonnal mennie, de egyedül nem vagyok elég ahhoz, hogy kapcsolat legyen a dologból. Ráadásul ő fontolgatja, h el fog menni néhány hónap múlva az országból.

Mit kell tenni ilyenkor? Erőltetés lenne ha javítani akarnék a helyzeten? Vagy jobb elengedni? És örüljek, hogy kiderült: nem megfelelő az időzítés, és ez bebizonyosodott még mielőtt elment.

Abban az időszakban van, amikor bizonytalan. Azt sem tudja még biztosan, hogy el akar-e menni vagy sem. És én csak nehezíteném a döntését. Viszont magamat is felelősnek érzem ebben a helyzetben: az, hogy eddig eljutottunk, magamnak köszönhető (folyamat én kezdeményeztem minden találkát), lehet, hogy ha nem próbálkozom tovább, az is az én felelősségem lesz, ha ez mind abbamarad. Én nagyon jól tudom, hogy mit szeretnék. Megvan hozzá a megfelelő elköteleződésem, nyitottságom és kitartásom. Megtanultam, hogy KÉSZ dolgokat keresni ebben a világban ábránd, ezért is nem keresek ideális, tökéletes embereket/munkahelyet/szinte semmit. Mert tudom, hogy elég ha a váz stabil, és olyan, amilyenre nekem van szükségem, a többi az MUNKA. Viszont nagyon nagyon kevés embert ismerek, aki hasonlóan gondolja, és hajlandó lenne tenni azért, hogy a dolgok működjenek. Valahogy vele is ez az érzésem, hogy tökéletest keres. Nem ment a szex, inkább lemond az egészről, rólam.

Vajon segítene, ha ezt így elmondanám neki, vagy megijesztené? Ti mit tennétek a helyemben?

[secret-anomalies]

Bár elég tudnék lenni a számára...

Akármit teszek egyszerüen képtelen vagyok boldoggá tenni...

Nem tudom hol rontom el mindig...

[porquesoyninaperdida]

itt nem csak arrol van szó, hogy neki nem voltam elég jo. hanem ez altalanossagban mindig igaz. ezen gondolkodom minden egxes ejszaka, hogy miert nem vagyok soha eleg. annyira vagyom a szeretetre, de sosem kapom meg, mindig csak majdnem. pedig annykra igyekszem es nem tudom hol rontom el mindig.

[nos-infinitatem-non-habemus]

lock(ed)down

Általánosságban véve kevés olyan dolog van instagramon ami bármilyen hatással is van rám, de amitől mindig kiráz a hideg, azok azok a képek, amiket a barátaim (??) posztolnak arról, hogy éppen együtt vannak valahol. Én meg nézem itthonról, és kikészülök. Napokra. Mert ilyenkor azt érzem, hogy az a hely, azok az emberek, ahova és akikhez igazán tartozni szeretnék, valójában kurvára nem az a hely és azok az emberek, akik számításba veszik a létezésem. Ilyenkor annyira kegyetlenül egyedül és csalódott vagyok. És nem tudom mit kéne reagálnom. Hol rontom el mindig?

#unseen diaries #magyar #20210410

[lovemostesorokke]

Nem tudom hol rontom el mindig

[valamipermanens]

Szóval most újra itt.

Mármint ebben a helyzetben. Új tumblr, lószart új, csak sosem írtam rá, mert ha már belekezdek valamibe, minek legyen teljes. Oké. Akkor ezt az önmarcangoló faszságot abbahagyni, gondolkodni. Nem írtam rá, mert nem foglalkoztam magammal. Vagyis ebben a formában nem. Abban a formában igen, hogy más emberekkel kerüljek intim viszonyba, testileg-lelkileg, lepkeileg meg (fu de mocsok éhes vagyok) mindenhogyan. Amúgy ezt a stílust most nem tudom miért, abszolút nem ezt érzem, mármint jó volna tudni, hogy mit érzek, de nem ebben a stílusban élem a mindennapjaimat, de talán akkor harag szerűség, főleg magam irányába. Jó, akkor mostantól el kéne kezdeni valamit. Valami önfejlesztés szerűséget. Na már most nem arról van szó, hogy időben lefeküdni, meg egészségesen élni, meg fiszemfaszom, himihumi. Persze. Még mit nem. Nem adom a hajnali két órás zabáimat. Senkinek, semmiért. Kellek? ADJÁL ENNI HAJNALI KETTŐKOR. Na jó, kicsit érződik, hogy talán csak ilyen szeretnék lenni. Legalábbis így vagyok vele. Hogy ne legyen már a kurva túlaggódás/gondolás minden cselekedetben, érzésben, gondolatban, emberben és kapcsolatban benne. Mint egy nem kívánt méreg, mintha én fognék egy tűt, kicsapnám a karom, leveszem az övem, rászorítom pár centire az alkaromtól és mehet. Valójában gyakorlatilag úgy működöm, ahogy egy szerhasználó, amikor belövi magát. Hol van a kezdet. Legyen az, hogy leveszi az övet. De lehetne az is, hogy pénzt szerez az anyagra, de akár az is, hogy a tesó mindig jobb volt, de nem a versenyszellem kiépítése volt a szülők előtt, hanem, hogy bezzeg a nagytesó. Na ő bazmeg, ő tudja! Na mindegy, szóval nem tudom, honnan kell bárminek a kezdetét kezdetnek venni. Akkor ez most egy kezdet? Vagy már kezdet volt az, amikor létrehoztam ezt a tumblit? Vagy mi? Az, amikor eleve regisztráltam ide? Kezdetet nem lehet meghatározni, véget azonban annál könnyebb. Legalábbis nekem most könnyebb. Vagyis nehezebb. (Amúgy közben folyamatosan arra gondolok, hogy annyira jó lenne ezt az egészet, ezt a nyugtalanságot, ezt az emberben folyó űrt, erőt, meg most kéne tudni egy csomó menő dolgot mondani, olyan dologba fordítani, aminek van értéke. Szóval jó volna tudni írni szépet, értékeset, nem középszerűt, olyat, amitől valaki azt érzi, hogy áh bazmeg, ez a csávó vágja, vagy vágni akarja és ezt adom. Majd egyszer, talán, persze munka nélkül a faszom sem áll fel. Na ez a stílus nem én vagyok, de viccesnek kéne lenni, mint, ami amúgy eskü vagyok!) Szóval olyan vagyok, olyannak érzem magam, mint aki lövi magát. Próbálok nem bántó kifejezéseket használni, mert muszáj. Ma már mindenben muszáj nem bántó kifejezések irányába terelődni. Na de. Szóval lövölde. Vegyük kezdetnek az öv levételét, mert én mégis mi a faszomat vennék kezdetnek. Vehetjük az övet egy eszköznek, vehetjük egy darabnak belőlem, vehetjük a kedvességemnek, a még éppen nem tenyérbemászósságomnak, az érdeklődésemnek, a manipulativitásomnak. Szóval azzal szépen rásegítek, hogy könnyebben meg lehessen találni a vénát. Azt hiszem ezért teszik ezt, amikor lezajlik a folyamat. Atyám, de geci keveset tudok. Szóval, ahogy ezt a folyamatot megindítom (ezt amúgy így szokták élvezni? totál nem tudom elképzelni, mármint a megelőző folyamatokat, bár gondolom elég izgalmakat tartogat, hogy lehessen élvezni, már csak a közelgő jutalom miatt is) ha a viselkedésemmel, a személyemmel összevetjük ezt, akkor a rászorítást követően mindenképpen lenne egy kis idő, amit egyfajta élvezkedésnek is nevezhetnék. Szóval tart ez az élvezkedő periódus, kint vannak az erek, lüktetnek és egyre feszesebbek, guess így van a másik személy is, ha már így beléptem. Megy az, hogy minél jobban megnyílik, én még jobban rászorítok a kezemre és közben a másik kezemmel már készülök is belökni az anyagot. Ezt szerintem valahogy később fogom folytatni, mert fáradok és fél 3 van. Ki akartma hozni az egészet oda, hogy nem akarom megbántani a Vikit. Nem akartam én megbántani soha senkit. Nem akartam soha, hogy rossznak, vagy infantilisnek (hú de nagyon muszáj volt ez és még mennyiszer lesz, mennyire egy fos ez) tűnni. Nem tűnni, nem akartam, hogy annak higgyenek emberek, mert nem vagyok. És annak sosem akartam tűnni, ami nem vagyok. Ennek ellenére mégis azon dolgozom nap nap után, hogy fenntartsam a képet magamról, ami nem is én vagyok. Szóval ez az egész, most a szerencsére jelenleg nagyon erős javulási vágyamból, az általad okozott újbóli és már megszámlálhatatlan fellángolásból van. De lehetne most egyszer, hogy nem rontom el? Lehetne egyszer, hogy tudom kezelni a dolgokat? Mármint, valamilyen szinten már most sincs helyén kezelve, hisz itt vagyok, ide írogatok és azt hiszem, hogy ez tényleg fontos lesz egyszer annyira, hogy megéri ide írni ezt, mint valaminek a kezdete. Szóval remélem az lesz. Nem most. Majd egyszer. Most egyedül. Mindenképpen egyedül. Muszáj. 

#personal #20180602

[twobodiesareonesoul-329]

Ha tudnám mi a faszt csinálják másképp hogy neked jó legyen, én esküszöm megtenném...

#más #másképp #két test egy lélek #kattogok #jár az eszem #hiányzol #nem tudom #nem tudom hol rontom el