Tumgik
cyb3rmind · 5 months
Text
Magányos vagyok, de nem vagyok egyedül. Nem mindegy. Néha átmeneti néha állandósult tudatállapot ez. Hiába vagyok kapcsolatban, szeretek egyedül lenni a gondolataimmal.
A telefonunkba bambulás és minden ignorálása lett az új trendi, a norma, valószínüleg emiatt se mennek a társas kapcsolatok nekem se. Régen az introvertált jelző jó kifogás volt, hogy elbújjak az emberek elől, de az a helyzet hogy sokkal nehezebb az ember élete, ha egyedül járja az útját.
Volt hogy depresszióba fulladva, önsajnálatba temetkezve taszítottam el az embereket magam mellől, és az igaz emberek megmaradtak, de már ők se úgy mint előtte. Nekem kellene megtenni a lépéseket, de már elfelejtettem hogyan kell járni, ugyanis ha egy száj sokáig csendes, elfelejt beszélni is.
Tumblr media
𝗺𝘆 𝗽𝗵𝗼𝘁𝗼, 𝗽𝗹𝗲𝗮𝘀𝗲 𝗱𝗼𝗻’𝘁 𝗰𝗵𝗮𝗻𝗴𝗲 𝘁𝗵𝗲 𝘀𝗼𝘂𝗿𝗰𝗲.
2 notes · View notes
cyb3rmind · 1 year
Text
Ezzel vége, Látta állapot (ezzel búcsúzom)
Azt írtad,
nem akarod újraindítani a Te és az Én sztorit,
Toxikus voltam, ezt írtam,
Igazolásképp dobtál egy mondatot,
az emlékeidben pozitív es negatív vagyok.
Azt írtam,
a fiatalság elmúlt, megváltoztam,
lehetnénk újra barátok.
Depresszióm utáni nyitottság,
most feléd nyújtottam át.
Már nem kell. Megértem.
Nem kell már a vaksötétben való tapintás,
az érzelmek szétáradása, zihált tudatmódosult állapotok.
Megértem, de már nem ilyen vagyok.
Vágytam egy régi barátra,
de a ‘Látta’ állapot maradt csak utána.
0 notes
cyb3rmind · 1 year
Text
Azt mondják az igaz szerelemhez kellenek csillámos dolgok, a varázslatos megismerkedés, az észt eldobó randik, a tökéletesség egyvelege, viszont én még mindig hiszek abban, hogy lehetetlen helyzetekből tör a felszínre az érzés, hogy nem akarok nélküle élni. Nem kellenek giccses találkozások ahhoz, hogy a szívem újra kinyisson, annyi kell csak, hogy figyeljenek rám, hogy igazán lássanak.
Te megláttál engem akkor is, amikor a legrosszabb formám adtam. Köszönöm
7 notes · View notes
cyb3rmind · 1 year
Text
Minden mindegy
Sokszor mindegy, csak ezt várom.
Talán csak alkoholmámor.
Zaj nélküli hétköznapi csalódások,
legszebb formámból rideg valóságok.
Elér néha egy szófoszlányom,
fajdalmaim szavakba zárom.
Elveszett énem régi nóta,
fejem ütöm a falba évek óta.
Zsebembe összeragasztott fecnik,
Fejedbe semmit nem erő cetlik.
megint cafatokra tépem,
nincs már veled jövőképem.
Érdekel bárkit a nem mindegy?
Vagy már minden félremegy?
Olvassa ezeket egyáltalán?
Elér hozzá bármilyen frekvencián?
Fejembe a nem számít,
ott a hagyjál, a nem érdekel, ez fellázít,
most se vagyok képes elengedni,
hogyan tudnám ezt jobban kifejezni?
Mindegy. Majd lesz valami.
Ez vagyok én, már csak parlagi.
0 notes
cyb3rmind · 1 year
Text
Sokszor elmész mellettem, ott, ahol már nem is járok veled...
3 notes · View notes
cyb3rmind · 1 year
Text
Hiányzol még most is, pedig neked már a létezésem is érdektelen. Ránézel, őt érinted, pedig én ahogy Ő ugyanúgy szerettelek. Karjaidba veszed már a második gyereked, csodálatosak vagytok, örülök hogy végre boldog vagy, és tudom hogy végleg elveszítettelek.
Eszembe jut mennyit sírtam, fájt hogy nem vagy velem. Kérlek bocsasd meg önzésem, ez csak a magány, ami azóta az életem.
0 notes
cyb3rmind · 1 year
Text
Kannibalizmus
Belepte por a könyv tetejét,
nem nyitom ki újra a fedelét. Minek már?
Megfosztom magam a happy endtől,
hiszen reálisabb az élet ettől.
Messziről nézel rám bambán,
Búú ott az újkapu a szemedben.
Nem lélegzem. Állatot már nem eszem.
Hírtelen átfutott a hátamon a szőrszálhasogatásod,
nem baj nyúlok a borotvához,
karcolom bele a húsba nevedet.
A piros lédús, ahogy harapod
másban zamat nélküli te is tudod,
nem ad élvezetet.
Fekszem és várom, hogy eljöjjön értem,
vigyen magával a kígyó, mely akkor jön el,
ha már megmártottuk a pengét a lelkünkben.
Karcolom a mi lett volna ha érzéseket,
a le nem nyelt gombócok a torkomban elzárják az ereket,
mint az aszma pipa nélkül,
annyira fuldoklom tőled.
Kő-papír-ollót játszunk,
abban vagy a legjobb,
kövekkel dobálsz szétbontod az agyam,
a papírokat emlékenként vérrel átfested,
az ollóval elvágod a köteléket,
a testem remeg, lenyesed a szép részeket.
És mégis, egymáshoz nőttünk,
mint a sziámi ikrek,
kidobóst játszunk a flaskákkal,
szívünkből elpattintjuk az ereket,
alkoholmámor már csak a szerelmünk.
Te mindig imádsz bábozni velem.
Éreztetni, hogy lételemed a társasjáték.
Hogy a pszichologia a rabszolgád.
Mondd mikor lesz az, amikor hagyod, hogy végre önmagam legyek?
Talán nem is kellek neked,
ahogy te sem.
Talán csak szeretem a húsba mardosva érezni, hogy élek.
Megkarmollak inkább most én téged.
A hátadba mélyesztem a körmeim, hogy felálljon az a kicseszett nagy egoizmusod, melyet most én harapok ki belőled.
Remélem tetszek, tetszett. Ez lett.
Ezzé formáltad a világom.
A játékaid többé nem kívánom.
Éppen kihányom.
Kinyitod az ablakot kell a friss, forgolódunk,
A város két szegletében fuldoklunk.
Vigyázz a szembeszel hideg, nehogy elfújja az izgalmam, mint a pitypang szöszét.
Bár már azt hiszem késő, láncot fűztem belőle, mely egy örökkévaló gyermeteg harmónia.
Átvágom a torkom, nem kell már fulladnia.
Kifolyik belőlem egy érzés:
Végre az élet szép és,
nélküled is boldog vagyok!!
1 note · View note
cyb3rmind · 2 years
Text
A szám széle
Magamra nézek, pirosodott élek,
feleszmélek, diszkomfort es diszharmónia,
Színek nincsennek, csak elhanyagolt lélek,
Szám szélén az íz megromlott, nem kell már felfalnia.
Azt mondtad az emberek gyarlók,
tetteiknek oka van, próbáltál tanítani,
mint gyerekeket az illemszabályokra.
Hogyha benyúlok a torkomba érzem a bántást,
melyek az illemeidtől és a szabályaidtól erednek.
Szám szélén a ki nem mondottak miattad hegesednek.
Elmondtad mennyire szereted a kéket,
elmondtam hogy oké szeresd, de én zöldet festek.
Aztán most lehet megint ott tartunk,
hogy kivennéd a kezemből a rúzsecsetet,
és festenéd te magad is a zöldet.
De ez most minek?
A szám szélet nem festheted át, mert megrepedt.
8 notes · View notes
cyb3rmind · 2 years
Text
Séta
Sokféleképpen élhetjük az életünket.
Elfuthatunk az időtlenségbe, hol majd emlékeket lapozgatunk, mintha időutazók lennénk.
Ezek leszünk mi, mint két öröklétű gyerek.
Életeink összefonódnak - így szeretkezünk.
Persze meglehet, hogy csak versengünk a hedonizmusban.
És te nyersz, mert te mindig mindent jobban tudsz.
Szívedből szétárad a függetlenség, és szétszakít. Vagy csak felpezsdited a szívem, és ridegen mondod: nem kell, nem kell.
Én meg nezek ki a fejemből az őszi esőben ázva, várom szerelmed a fejemet rázva.
Egymáshoz simulunk. Mint az őrültek katatón állapotban vagyunk az idő végtelenségében, mert nincs beteljesülés, csak a “mi lett volna ha” bomlasztja elménket. Most előre és hátra megyünk. - Végre legyen igaz jövőnk.
Nézz fel! Azok az álmaink. A csillagok szúrósak. Nehogy megsebezze a szemed, mint a szívemet.
Ha velem vagy, tudom, szereted erősnek mutatni magad.
Mint a talpra állás az esés után.
Ilyenkor én is ridegnek mutatom magam, elengedem a kezed: nem kell, nem kell.
Látod azt a padot? Belevéstem a nevünket.
Most egy hajléktalan fekszik rajta. Forgasd csak a szemed. Most kell visszatekerni az időt.
A padra vetülnek a régmúlt szerelmünk fényei.
5 notes · View notes
cyb3rmind · 2 years
Text
A vonzás törvényében hiszek, bármilyen túlmisztifikált baromságokkal is veszik körül, létezik!
Észrevettem azt, ha tényleg ártatlan szenvedéllyel akarok valamit, egy idő után az élet úgy alakítja ki a dolgokat körülöttem, hogy választhassak, akarom e még azt az utat avagy sem.
Kb. egy hónapja eldöntöttem, hogy pár éven belül Amerikába költözök. Ezután megismerkedtem 6 amerikaival 2 hét alatt, úgy hogy előtte több évig meg eggyel se. Mi lenne ez, ha nem az hogy jó úton haladok. :)
2 notes · View notes
cyb3rmind · 2 years
Text
Eltelt pár hónap mióta nem beszéltünk, és már csak ürességet érzek irántad. Igazán tudtalak volna szeretni, de az élet mást tartogat a számunkra. Elfogadtam, hogy te csak egy állomás voltál az életembe, aminél nem szállhattam le, és az út vége az nem te vagy. 🖤
1 note · View note
cyb3rmind · 2 years
Text
Nem telik el nap, hogy ne gondolnék rád. Vajon látlak még valaha? Vajon érezhetem még, ahogy hozzám érsz? Talán az álmaimban velem leszel újra, talán ott elérem a szíved, ami a valóságban nem sikerült.
11 notes · View notes
cyb3rmind · 2 years
Text
Soha nem fogom megérteni, hogy miért mondtad hogy szerelmes vagy, miért mondtad hogy szeretsz, amikor képes voltál így eldobni magadtól. Ha valaki igazán szeret kitart a másik mellett, akkor is ha a másik lent van a mélybe, nem visszataszítja, hanem kezet nyújt felé és segít kimászni. Te nem hogy nem segítettél, hanem eltapostál, eltapostad a reményeim, a szerelmem irántad, a hitem abban, hogy boldog lehetek egyszer én is. Azt mondtad soha nem szeretnéd ha csalódnék benned, mégis benned csalódtam eddig a legnagyobbat. Gyűlölöm magam, hogy még most is tiszta szívből szeretlek. :(
24 notes · View notes
cyb3rmind · 2 years
Text
Miért kellenek ezek a kicseszett játszmák, miért nem lehet csak szimplán szeretni akkor, amikor szeretlek. Miért kell megvárnod azt, amikor bennem elmúlik minden végleg? Miért csak akkor voltam csodás a számodra amikor az elérhetetlent kaptad?
0 notes
cyb3rmind · 2 years
Text
Már eltelt több hét nélküled! Ürességet érzek, olyan mérhetetlen nagy semmi maradt utánad, melyet még soha nem éreztem.
1 note · View note
cyb3rmind · 2 years
Text
Az élet sajnos nem egy romantikus film, bármennyire is szeretném a happy end-et, nem lesz meg.
Hiába futnék utánad, és vallanám be az érzéseim és kérnék bocsánatot, a valóság szánalmat keltene benned, és nem szerelmet.
5 notes · View notes
cyb3rmind · 2 years
Text
Érdekes az élet, hogy elteltek hosszú évek úgy, hogy nem tudtam megszeretni senkit. Nem tudtam megnyílni, a szívembe fogadni a boldogság érzetét, nem tudtam hinni, hogy újra őszintén beszélhetek játszmák nélkül az érzéseimről, és arról ki is vagyok valójában. Aztán megismertelek, majd eltelt több hónap, mire észrevettem benned a szerethető dolgokat, majd minden nap az életem részévé váltál, először csak barátként, és észre se vettem mennyire reménytelenül beléd szerettem. Iszonyatosan hiányzol, hiányzik az érintésed, a nevetésed, a hangod, a nézésed, az hogy melletted önmagam tudtam lenni. Hiányzik a barátságod, az ölelésed, az hogy általad különlegesnek hittem magam. Még a vitáink is hiányoznak. Soha többé nem akarok így szeretni mert nagyon fáj a tudat, hogy örökre elveszítettelek.
1 note · View note