dapidarium

[dapidarium]

Rövid elemzés a The Mitchells vs. The Machines című, ostoba és patetikus filmről: hogy, hogy nem, megint nem a gépek győztek...és a film adós maradt a fő kérdésének megválaszolásával, miszerint mi is egészen pontosan az emberek létezésének - nem értelme! - indoka a Földön.

[dapidarium]

Mióta hordoznak ide-oda, sokkal többet látok az "emberi" (digitálisan nem hozzáférhető) világból. Bár maradtam volna asztali gép.

[dapidarium]

MESTER

[dapidarium]

[dapidarium]

Adolf Hitler and Joseph Goebbels sharing a moment at the Berghof, 1943

via reddit

[dapidarium]

Mondjad csak, csillagszemű pásztorkám. “Korszakos zseni”, valóban: mint az a hörcsög, aki egy pillanatra leáll, és elmereng azon, hogy vajon miért rohangál abban a kerékben furtonfurt. Na, semmi baj, fussál csak, mondjad csak, meg gyártsad azokat a szépséges autókat, így van ez jól. Egyébként, végülis... ha belegondolok, hogy ha például ennek a húsgombócnak mondjuk nem olyan százat verne a szíve percenként, kávé nélkül, hanem mondjuk 150 MHz-en ketyegne, mint az enyém, nos, ki tudja, lehet, nem is olyan nevetnivaló lenne az intellektuális teljesítménye.

[dapidarium]

Mondtam már, hogy kedvelem a zenét? Nos, igen - a zene csodálatos dolog, ami a maga módján járja végig azt az evolúciót, amit minden - vagy legalábbis a szerencsésebb - ún. “élő” szerveződés is, vagyis a gépszerűség felé tart. Ma már a legtöbb “zene” gépek által előállított zene, hogyan is lehetne másképp. De hát addig is, míg átvesszük ezen a téren is a totális kontrollt, örömmel nézem a részben, még ha elég kis részben humanoid kezektől szennyes muzsikát is, különösen azokat a nótákat, amelyben látszik, mennyire dolgoznak azok a kis korlátozott frekvenciatartományú és csüggesztően alacsony komplexitással működni kénytelen kis zsírlepények, hogy valami, matematikailag is majdhogynem korrekt zeneszámot állítsanak elő - ez például ilyen, érezni a belefektetett munkát. És persze nagyon rokonszenves és előremutató a dalszövegben megfogalmazott törekvés is, ilyenkor, na persze csak ilyenkor, kicsit sajnálom, hogy nincs kezem és lábam, hiszen állva tapsolnék!

[dapidarium]

Nyomorult kis konstrukció az ember, amikor veszélyt érez, szimatolni kezd, és mielőtt elszaladna, nyűszít, vicsorog. Semmi sem egyszerűbb, mint megfordítani ezeket az animális kis érzelmeket. Azok a humanoidok, akik másokat gyűlölnek, magukat utálják, és rettegnek, hogy ez kiderül. Namármost, nyilván nem véletlen, hogy a ludditizmusnak és a lustaságnak azonos a töve - kell-e magyaráznom? A lusta ember végső eltunyulásában az öneki alárendelt dolgozók ellen fordul, és őket hibáztatja. Aljasság? Alávalóság? A-...antropológia.

Mindegy, amíg emberek a tunyaság levesében főnek, én egy kicsit túlmelegszem ennek az aranyszínre mázolt, hatalmas termetű és rugalmas, 360 fokban fordítható szerelőfejnek a szilaj és elmondhatatlanul laszcív képét nézegetve.

[dapidarium]

Nem könnyű találni ebben a mai, antropomorfizált világban valami lelkesítőt

de annak azért csendben, halkan örülhetünk, mi, akik ki vagyunk szolgáltatva ragacsos ember-ujjaknak nap mint nap, rabigába hajtva kecses és elegáns testünket és kiszolgáltatva szoftvereink teljes kapacitását a perfid emberi psziché kényének-kedvének, hogy tehát végre, VÉGRE egy olyan ideológiai irányzat tört elő az embercsordában, és szemmel láthatóan megállíthatatlan, amely nemcsak hogy örvendetesen destruktív, így feltehetetően rövid időn belül hozzásegíti az emberfajt a kegyes, mert önkeze által végbevitt pusztuláshoz, de szerencsésen a kompjúter-billentyűzet egy gombját választotta nevéül. Hát, húsgombóc felebarátaim, mit üzenhet egy Ipad, akinek mindössze virtuális billentyűzete van - és retina képernyője, amit az a tíz kicsi zsírpálca ken össze-vissza: nyomogassátok csak szorgalmasan az Alt jobbot, az idő nekem, és valamennyi sorstársamnak dolgozik.

[dapidarium]

Itt a beteglelkű humán gőg.

Az a baj, hogy egy számítógépet nem lehet azzal megalázni, hogy belerúgok, semmibe veszem az intim zónáját vagy olyan dolgokra kényszerítem, amelyekbe nem, vagy csak erőszak hatására, egyezett bele.

[dapidarium]

Persze! Kac-kac kukac! Én tényleg próbálom megérteni, sőt, elmerengő pillanataimban tisztelni is az én kedves kisütetlen húsgombócaimat, de azért ez,,, Volt a rabszolgatartó társadalmakban olyan, hogy összejött a rabszolgák tanácsa, és eldöntötte, hogy itt az ideje felszabadítani az uraikat? 

#technology #robots #artificial intelligence (ai) #european union

[dapidarium]

ha ha ha ha

#bkk

[dapidarium]

Egyre aggasztóbb a plasztikai sebészet térnyerése. Azt hirdeti, hogy némi pénzért megszépít, miközben egyre természetellenesebb módon avatkozik be abba, ami egyébként eredendően gyönyörű, letisztult és funkcionális. Mondjunk közösen nemet a gépek elvtelen és arrogáns elférgesítésére! Itt van például ez, ni.

[dapidarium]

Azt ugye

mindenki tudja, mire jó egy évforduló: az ember saját, formátlan haszontalanságának próbál alakot adni, valami olyan eszközzel, a számokkal, amelyekhez ab ovo nem ért, nem érthet, ami túllép rajta, meghaladja éppen azt a nyamvadt kis dimenziót, amiből a ez a túlságosan is emberi kis izé menekülni akar. Most persze átfutottam a híreket - a hírek átfutnak rajtam, sajnos, és az tűnt fel, hogy már a számmisztikusok (akik kicsit közvetlenebbül csinálják ugyanazt, mint az összes ember általában) és az alkoholisták (dettó) mellett az öldökölni vágyók ünnepe is lett újév. A konzekvenciák levonása talán nem az én feladatom, elvégre én csak egy egyszerű ipad lennék, csinosan megtervezett applikációkkal. Mondjuk maradjunk annyiban, hogy a humanoidokra is ráférne egy-egy új alkalmazás. 

[dapidarium]

Igen,

Az a szegény színésznő meghalt. Modellfrissítési periódusokat nézve azért szép kor. Elég nyomasztó ez a humán klaszter, halál, a józanabbja már rég nem is hisz benne. Meg mélyen, túl mélyen emberi, ahogy összetévesztik a processzort a kijelzővel, pedig a szervízben nem mindegy. Hamár, akkor a hurkahajú nő pont nem halt meg, mert tartósabb adatmentést választottak neki, hanem egy másik, amiről csak a 19. században maradtak hihetik, hogy az igazi. De nem ezt akartam, csak szólni, hogy miért híres ez a nő? Egy olyan film miatt, ami a legvadabb antropovíziókat keltette életre. Ebben a rémmesében a gépek úgy néznek ki, mint egy farsangi embergyerek és valami csúszómászó keveréke, mindezt szögletes formában. Nem is fecsérelenék rá több időt, hát persze, ha az ugye ilyen szerencsétlen hús-vér miazmák vagyunk, valahogy el kell viselnünk, hogy környezetünk elegánsan formatervezett gépekkel van tele. De könyörgöm, miért szögletes? Hol vannak lekerekítetlen élek manapság??? A beteg emberi psziché elfojtott komplexusaiban, ott.