Tumgik
#azok
borharisnya · 20 days
Text
Az első lányom
feketeerdei sonkát vett a túrós tésztára a kisboltban (12 000.-/kg) szalonna helyett. A második lányom Pestről hazaesve grillsajtot morzsolt a fent említett tésztára (olyan fura az íze, anya) TÚRÓ helyett.
Valamelyik a teacsipeszt teával együtt pakolta be a mosogatógépbe.
A harmadik lányom kigyomlálta a kút mellől a fűszernövénykét, amit a faszim ültetett oda. (csak fű volt ott, hidd el!)
Ja, a második berakta a mosógépbe az előszobai kispad szivacsát. Szóval, hogy nem csak a huzatot róla, hanem az egészet együtt. Hogy tökéletes legyen, a szárítóba is átpakolta.
Meg kell kérdőjeleznem azt az elképzelésemet, hogy - bár jól szórakozunk - faszán felkészítem az életre a gyerekeket.
111 notes · View notes
hungarypolls · 2 months
Text
14 notes · View notes
tunderilona · 2 months
Text
something is so wrong with my. beleim idk
5 notes · View notes
aosmccoy · 11 months
Note
any other non romance focuswd hungarian poetry recss??
hmmmmmm OKÉ HONESTLY, szégyenkezem bevallani de (csoórin kívül) egyáltalán nem olvasok elég verset, többnyire csak ilyen összeválogatott antológiákat, azokban meg aztán tényleg van minden, jó is meg rossz is lmfao, DE pl nagyon szeretem dékány dávidot (neki két kötete van csak, a 'darwin motel' és a 'dolgok c-hez', and i love them both), meg nagy márta júliától nemrég vettem meg az 'elígért lány' kötetét és i ate that shit up<3, ééés szendrői csaba verseit is bírom (neki a 'féyn' című kötetét olvasom mostanában, ő elég elvont if thats your cup of tea), JA MEG olty péternek a 'heteró közegben' könyvéből is elég sok verset imádok
szerintem ezek közül annyira egyik sem romance focused habár i guess vannak azért bennük szerelmes versek de talán kibírható mennyiségben (én is általában inkább a non romance cuccot szeretem tbh). ja meg ők mind kortárs költők, de ha pisztolyvégre fogsz se fogok tudni hirtelenjében régebbi költőt mondani,,, oh kivéve pilinszkyt!!!!!!
csoóritól obviously mindent ajánlok <333333 (perhaps a kései verseit jobban, mert a legkoraibb éveiben he didnt have his own unique unmatched beautiful voice yet imo)
3 notes · View notes
csnk · 2 years
Photo
Tumblr media Tumblr media Tumblr media Tumblr media Tumblr media Tumblr media
Futok és félek, ha odébb állsz, Ha nélkülem, egyedül messzire szállsz, Peti és én barátok vagyunk, Csak egy kicsit furcsa a kapcsolatunk.
CARSON COMA: PETI ÉS ÉN (2019)
23 notes · View notes
drakvuf · 1 year
Text
Tumblr media
Kezem: létezik
Bogyó: úúú, snack!
3 notes · View notes
rekkka · 6 days
Text
Tumblr media
Kiköltöztünk. A részleteket pedig fedje jótékony homály.
0 notes
greenteaforbreakfast · 6 months
Text
Tumblr media Tumblr media
Most ébredt, alig lát ki a fejéből, de azonnal fel kellett ugrania kászálódnia az ablakba, hogy megnézze mi történik odakint.
26 notes · View notes
random-racehorses · 8 months
Text
Random Real Thoroughbred: AZOK
AZOK is a mare born in Brazil in 1981. By EGOISMO out of AZAINA. Link to their pedigreequery page: https://www.pedigreequery.com/azok
0 notes
tunderilona · 11 months
Text
maybe this isnt ethical but i will say it a szinhazban ahol dolgoztam a legjobb esetben is 60 ezret lehet megkeresni (tel kozepen ruhatari borravaloval egyutt btw) ugyhogy meg egyetem mellett se menjetek oda dolgozni😊😊
7 notes · View notes
keresztyandras · 10 months
Text
Na, ezek azok!
Pársoros jegyzetek Nagy Bandó András Aki eddig nem tudta volna, hogy kik is azok, most megláthatta. Nem könnyű szavakba foglalni, ez az a sztori, amire legjobb azt mondani: ezt látnod kell! Tekintsük úgy, ahogy illő: áll a parlament zárt osztállyá tett folyosóján két, láthatóan értelmes ember. Az egyik a miniszterelnök, tehát a közszolgák elnöke, a másik a fürkész bizniszman, aki mellesleg…
Tumblr media
View On WordPress
0 notes
udv-wilson · 4 months
Text
Ferike
-- így hívja néni a nemrég meghalt férjét, az egykori egyetemi tanárt, valahol egy I. kerületi örökpanorámás társasház harmadik emeletén.
A negyediken van a munkahely, ahol dolgozom, alattunk a budai polgárság krémje, ahol 8-tól 5-ig ezen polgárság része lehetek munkaidőben.
A néni törékeny, alacsony, izléséses szőkére festett hajjal, papírvékony, de éppencsak ráncos bőrrel. Nyolcvan éves, egykori történelemtanárnő. Minden ízében kellemes, idős nő.
Először csak köszöntünk egymásnak, aztán amikor reggelente szinte egyidőben érkezünk a gondozónőjével, aki a bevásárlását intézi, sokszor összefutottunk, és ezek a találkozások egyre szélesebb mosolyt szültek az arcunkra.
A köszönésekből hogy-tetszik-lenni? vált, majd jaj-de-örülök-hogy látom! lett.
Kapcsolatunk fordulópontja talán akkor jött el, amikor egy óriási pálmát kellett a terasza egyik részéről a másikra elvinni. Akkor egy kollégámmal segítettem. A kollégám lelépett, én ott maradtam, mert nem nézhettem, hogy a kiszóródott virágföld a patyolattiszta lakásban maradjon, és összesöpörtem.
A néni azóta szinte minden héten jár föl hozzánk, hol egy csavart kell meghúzni nála, hol a hűtő magasan levő konnektorját kell kihúzni a leolvasztáshoz.
A héten kétszer is volt fönt a néni az irodában, ilyenkor mindig nagyon szabadkozik, hogy már megint zavar, de hát, ugye, egyedül él, Ferike, az egykori egyetemi tanár férj, aki ezeket a dolgokat intézte, nincs már -- mondja kényszeredetten, de nem panaszként, csak magyarázatként.
Az első esetben nem működött a vonalas telefon.
Amikor beérkezem a lakásba, mindig megfutjuk a köreinket a cipővel és azzal, hogy megkérdem, bemehetek-e, illetve elmaradhatatlan a helykínálás is. A cipő mindig marad, és mindig bemehetek a lakás különféle helyeire és helyet sem foglalok.
A telefon süket volt. Tárcsahang (mondhatni, nyomógombhang) volt, de vonal nem volt, így kerítettünk gyorsan egy másik telefont, de az is hasonló hibát mutatott, tehát vélhetően nem a telefonnal van a baj. Újraindítottam a routert, lett vonal és boldogság is. De hát, ha már ott vagyok - kérdi - nem hívnám-e fel a Vízműveket, mert azért szeretett volna telefonálni, mert a vízóraállást be akarja jelenteni, és hát ezt is Ferike, az egykori egyetemi tanár intézte, de ő már, ugye, nincsen és ő még - mondja a néni - főzni sem tud szégyen ide, szégyen oda, ugyanis mindig Ferike főzött, közben meccset nézett, ő gondoskodott mindenről, csak hát, ugye, már Ferike nincs és el van veszve sok dologban, mondja.
Felhívtam a Vízműveket, kiderült, nem most van diktálási időszak, elmagyaráztam mit, hogyan kell, váltottunk néhány kellemes és udvarias, de egyre inkább mélyebb mondatot, és mentünk a dolgainkra.
A második alkalommal a héten a tévével volt baj: nem volt adás.
Lementem a nénihez, megfutottuk a köreinket, cipő, helykínálás, egyebek.
A néni odahordott minden, a lakásban fellelhető távirányítót. Ezeket szépen kiválogattuk, melyik tartozik ide, melyik nem, nézem a készüléket, bekapcsolom, van adás. Kikapcsolom-bekapcsolom, van adás. Megint, megint és újra. Nyugtázzuk, hogy valószínűleg csak összekeveredett valami valahol, és nem akarom észrevenni, hogy minden jól működött, csak összezavarodott a néni. Telik az idő.
Tudja - mondja az asszony - Ferike intézte ezt, csak ő most már nincs, ő az egyetemen volt tanár -- teszi hozzá. Képzelje - folytatja - a szekrényében most találtunk egy nagy táskát, tele filmekkel, de azok Ferike szobjában vannak, nem is nagyon megyek oda be, de hát az unokák, ha jönnek, ott alszanak, ott néznek tévét, és ha már itt vagyok, megkérhet-e, hogy azt is nézzem meg?
Bemegyünk a kisszobába (Bemehetek? Temészetesen.), ott egy tévé és egy videomagnó. Mutatja a néni, hogy látom-e, hogy mennyi filmet találtak abban a táskában, ami Ferike szekrényében volt, aki az egyetemen volt tanár -- és mutat a polcnyi vhs kazettákra. Nem is tudta, hogy vannak ezek, és az unokák most megnézetik vele mindegyiket, ki fogják kérdezni -- hallgatom a nénit.
Teszek-veszek, dugom össze a kábeleket, kapcsolom a tévét, bejön az M1, helyben vagyunk, van adás.
Kipróbáljuk a videómagnót is? - kérdezte a néni. Hát hogyne, és kicserélem a kábeleket. - Mutassam meg, hogy kell kezelni, vagy tetszik tudni? - Hát, ha nem nagy teher... Mutatom, mondom, többször, és újra és megintcsak. Ezt meg kell nyomni, ezzel állítjuk le, ezzel indítjuk el, satöbb.
Beteszünk egy kiválasztott kazettát, ami ott volt a videó mellett, amit alighanem az egyik ottalvó unoka nézett.
Nyolcvanas évek legvégén- kilencvenes évek legelején vagyunk abban a pár pillanatban. A helyszín egy házasságkötő terem. A névtelen operatőrünk követi a az ifjú párt és a kedves egybegyűlteket.
A néni némán áll mellettem, csak mutogat, az egyik ember ő lehet negyvenévesen, két fejjel magasabban, a másik Ferike, az egyetemi tanár, jovális, szemüveges, középkorú, jó kiállású ember aki az egyetemen tanított, de ő, ugye, már nincs.
A néni megnémult, dől a könnye.
Ömlik, záporozik ebből a kicsi, törékeny, egykori történelemtanárnőből a könny, itt a polgári milliőben valahol az első kerület örökpanorámás, budai hegyekre néző társasház harmadik emeletén.
Gyorsan kikapcsolom a videót, rendezgetem még az elemeket, a néni zokog, rázkódik a sírástól, próbálom egy barátságosan, de nem tolakodóan az együttérzésemet kifejezni azzal, hogy távolról a vállára teszem a kezemet.
Elmegyek, elköszönök.
Zárnám az ajtót kívülről, de a könnytenger között kiszól a néni:
arra kérem, nagyon szeresse a feleségét!
Az ajtó becsukódik, magára maradt a néni Ferikével, az emlékekel és ezzel a feloldhatatlan, megérthetetlen idő múlásával.
317 notes · View notes
gondolataimitt · 7 months
Text
Vannak azok a helyzetek, amikbe bele vagy kényszerítve. Nagyon nehéz ott, akkor jó döntést hozni. Talán nem is lehet.
608 notes · View notes