Az előző bejegyzés után valami kellemesebbel zárnám a napot.
Úgy gondoltam, megpróbálom megosztani itt néhány munkám. Volt egy dA galériám, de túlságosan idegesítővé váltak a profilomon önreklámozók, és nincs már meg az a légkör, ahol jól érezném magam.
Ha tetszik, annak örülök, ha nem, akkor kérlek csak állj tovább, és ne foglalkozz velem! Köszönöm! :)
Lelopni nem érdemes, úgysem töltöm fel akkora felbontásban, amivel lehetne bármit kezdeni, másfelől ilyet ti is tudtok, csak esetleg még nem próbáltátok. :)
„Amikor a kívánságok valóra válnak.”
20 éves Bogyó és Babóca. A népszerű sorozat szerzője, a Magyar Nyelvőr Díjas, Pro Familiis, Aranykönyv és Janikovszky Éva-díjas írónő, Bartos Erika első kötete 2004-ben jelent meg. Az első rajzfilmsorozatot 2010-ben mutatták be, Bogyó és Babóca 1. – Barátság címmel. A sorozat és a belőle készülő moziváltozat sikere után következett a Mézeskalácsok, a…
Kerestem azt a videót, amiben a magyar barackot hozzák fel pozitív példának, de nem találtam még meg.
Vannak más kisfilmek is, mint például ez, amit az Unió területén betiltottak. (Vajon miért nem csodálkozom ezen?)
Eddig is figyeltem a származási hely megnevezésre. Szlovák cukor, lengyel só, kínai fokhagyma, ami egy hét alatt összeaszik és megbarnul. Óriási de íztelen spanyol eper, hatalmas vízízű halványpiros paradicsom. Naná hogy keresem a hazait.
youtube
Évekre eltűnt a boltokból a Pilótakeksz (ami Angliában olyan fajta fizető- és csereeszköz, mint a böriben a karton cigi), miközben mindenhol nyomatták ezt a nyomorult Oreo-t. (Egyszer megkóstoltam, hogy mit tudhat: két égett ízű tészta között egy édeskés, semmilyen ízű talán tejszínes krém. Kétszer ettem belőle: először és utoljára.) Valakitől azt hallottam, megszűnt a gyár, ahol a Pilótakeksz készült, felvásárolta valami külföldi cég. Aztán újra megjelent, jóval kisebb átmérővel és jóval drágábban. Most majdnem háromszor annyiba kerül, mint az Oreo.
Még emlékszem, micsoda alsó rúgás volt az EU csatlakozás a hazai mezőgazdaságnak. Ahogy MP is idézi, meghatározták az uborka görbületét is. Már többé nem az íz számított, hanem a kinézet. Ez persze a francia és spanyol termelőknek kedvezett.
Szóval az Unió nem jótékonysági intézmény, hanem piacnyitás kelet felé. Csak épp a bérek nem gyűrűznek be ide, hogy vásárlóerő is legyen nálunk. Furcsa aszimmetria ez, de lehet ezen dolgozni.
Mégis itt volt a lehetőség, hogy megerősödjünk, beszálljunk a buliba, de a pénzből inkább, uradalmak, stadionok, lombkoronasétányok, 20 centis kilátók és maffiahálózatok épültek. Az ivóvizünk, a termőföldjeink, a levegőnk, a klímánk, a természetvédelmi területeink és élő vizeink veszélybe kerültek, áldozatai lettek egy végtelenül rövidlátó és mohó hatalomnak.
Hogy is szokták mondani? A huszonnegyedik órában vagyunk.
És nem vagyunk teljesen tehetetlenek. Ha mást nem, csak annyit, hogy az ablakpárkányon virágokat, a függőfolyosón, teraszon csilipaprikát, paradicsompalántát, hagymát, retket vagy salátát, a konyhaablakban fűszernövényeket nevelünk, a sok kicsi sokra megy alapon, már tettünk egy közös lépést. Aki kezdő, és csak egy cipősdoboz méretű "földje" van, ahova nap süt, kezdje kövirózsával: ezek a kis növények szinte elpusztíthatatlanok, és nagyon hálásak. Akinek kertje van, ültessen fákat, hogy legyen árnyék, ültessen bogyós gyümölcs bokrokat, hogy legyen organikus vitamin a családnak tabletták helyett. És máris jobb hely lesz a világ. Eszméletlen jó érzés látni, ahogy a kis csírák kidugják a fejület a földből, és növekednek. Minden másra ott a gugli.
Van egy álmom. Úgy hívják, Kertmagyarország.