#belerug | Explore Tumblr Posts and Blogs

takarodjatokamehembol · 4 years

Text

Voltunk anyamekkal nyaralni, bátyám és családja is jött. Már régóta ragodom ezen, azt hittem velem van a baj, de barátom is megerősített benne, úgyhogy most leírom, mert nem hagy nyugodni. Tudni kell rólam hogy nem rajongok a gyerekekért, de olyan 6-8 éves koruk körül elkezdenek egyre elviselhetőbbé válni, kiskamaszokat meg kimondottan szeretem. Unokaocsem (bátyám gyereke) 5 éves és... Hát nem tudom, egyszerűen nagyon para a gyerek. Okos meg minden, de valahogy az első pillanattól, egészen kicsi baba korától egyszerűen ki nem állhattam. Más kisbabakkal kapcsolatban semleges vagyok, nem tartom őket aranyosnak de nem is irtozom tőlük, de ezt a gyereket valahogy sose tudtam elviselni.

Jó a szülei mondjuk eléggé elbasztak, ez már az elején látszott, az anyja ilyen brutális helikopter szülő, az apja (bátyám) meg pont olyan érzelmi analfabéta mint a mi apánk, szóval kész csoda lenne ha normális lenne. De ez a gyerek egyszerűen para. Nem ilyen "ki az a bácsi ott mögötted" típusú para (ilyen is van a családban, ezzel nincs bajom), hanem rám néz és borsodzik a hátam para. És ez gecire megijeszt, mert elég jó emberismero vagyok, pár perc alatt le tudom venni, ki merre hány méter, és ilyen borzongast akkor szoktam átélni, ha egy pszichopatat látok. Pl néztem videókat annak idején Jake Paulrol valami faszsaga kapcsán, és azon kaptam magam, hogy ha a kamerába néz, el kell kapnom a tekintetem, annyira nyugtalanít. Ellen de Generes vagy hogy hívják, ugyanez. Élőben még nem volt hozzájuk szerencsém, vagy még kicsi voltam és jól manipulaltak (bár ha jól tudom elég ritka, szoval lehet nem volt senki), de unokaocsemmel kapcsolatban kurvara ez az érzésem.

Pl tok sokáig nem beszélt. Geci idegesítő volt, hogy inkább percekig mutogatott meg nyekegett, hogy megertesse magát, mint hogy kinyissa a száját, pedig érteni már mindent megertett. Aztán ugye a gyerekek nem szeretik, ha osszepuszilgatjak őket (én se mellesleg), de egy pacsiban általában meg lehet állapodni velük köszönés gyanánt. Na vele nem. Úgy bújik el előled, mintha legalább is verted volna az elmúlt fél órában. Valamiért nagyon rám volt akadva most nyaraláson. Pasim később jött le egy nappal - erre szabályosan besertodott rám, hogy hogy merek vele lenni. Vacsoránál odajött, megállt mellettem és ilyen "megöllek" szemmel bámult, de amikor kérdeztem mi baj, elszaladt. Később megpróbált barátom és az én szekem közé befurakodni, folyton ilyen geci idegesítően úgy ment ha sétáltunk, hogy lépni se tudjak tőle. De ha épp nem akar feldarabolni, akkor is ilyen kurva paran néz, vigyorog, de bazdmeg ilyen darabolos gyilkos szemmel, nem viccelek. Másnap barátom korábban megreggelizett mint mi, a kölyök reggeli közben többször is elmondta, hogy örül, hogy barátom nincs itt, és bárcsak máskor se lenne. Mondtam neki, hogy ez nekem elég rosszul esik, akkor kicsit visszafogta magát. De ez a poszesszív ragaszkodás kurvara kikészített. Engem csak idegesíteni szokták a kölykök, nem szoktam szabályosan félni tőlük.

Ja, a másik, azt hittem kinövi, de az apját konkrétan folyton üti meg rugdossa. Nem "apaaaa!" Hanem belerug egyet. Odamegy, és elkezdi ütni. Miafasz??? Köszöntünk el ma reggel, jöttünk haza, mondom adsz puszit? Mert úgy rám volt állva egész hétvégén. Erre megint elbujik azzal a sorozatgyilkos vigyorával.

Nem tudom ez mi a fasz, sokáig azt hittem csak bekepzelem, de barátom szerint is tiszta szociopata. Esküszöm félek hogy mi lesz, ha felnő.

11 notes · View notes