Tumgik
#eltapos
csontporcelan · 2 years
Text
Szorongással kelek,
Azzal is fekszem.
A megfelelési kényszer a torkomat szorítja,
Ujjbegyei elfehéredve ülnek a bőrömön,
De nem enged,
Nem hagy alább,
Egy szusszanatnyi levegővételhez sincs erőm,
Hiszen ha volna is,
A torkomban lévő kavicsok ezt egészen biztosan meggátolnák.
A sírás égeti a szemem,
Miközben kiszárad a szám,
És csak az ágyamon fekszem,
Ne gyere közel hozzám.
Most nincs kedvem semmihez,
Csak aludnék, vagy eltűnnék innen,
Talán inkább utóbbi, ha megoldható.
Nem értem meg a földi léthez,
Így az minden percben egyre inkább eltapos.
(mint az indiai hölgyet az az elefánt)
2 notes · View notes
Text
eltapos:
eltapos
eltapos
crush
verb: tread, trample
demolishing
eltapos
to overrun, overran, overrun, to tread on
eltapos
to tread on,to overrun,overran,overrun
eltapos
to overrun, overran, overrun, to tread on
eltapos
to overrun, overran, overrun, to tread on
eltapos (tüzet)
crush ( fire )
eltapos: crush, demolishing
tüzet: fire, a fire, of fire, fires, fire on
eltapos (tüzet)
to tread out
eltapos (tüzet)
to tread out
eltapos (tüzet)
to tread out
eltapos (tüzet)
to tread out
0 notes
romhalmaz · 3 years
Text
Azt hiszem ez volt életem egyik legrosszabb napja.
Hátba szúrtak
Eltapostak
Összetörtek
2 notes · View notes
Text
A kövek olyanok mint mi. Az emberek belerúgnak ahol tudnak, összetapossák, és hanem elég kemény akkor a végén összetörik.
116 notes · View notes
me-is-real · 7 years
Text
Segített felállni miután a sok köcsög eltaposott
2K notes · View notes
felhokfelett-1 · 2 years
Text
Hitegettél mintha igazán kellenék,
Hazug ajkaidnak elhittem, hogy szerettél.
Megsebzett szívem sosem lesz a régi,
Mert törött lelkem többet senki nem kéri.
Szemem sírástól dagad egy ideje,
S porladozó életem már hitetlen.
Egyes-egyedül szenvedni mindentől,
Ez a vágyam innentől.
Elszigetelve sötét budokban élek,
Fák rothadó gyümölcseként érek.
Reszkető testtel várom utolsó percem,
Hisz a könyörtelen vég eltapos, csendben.
15 notes · View notes
akaromacsillagokat · 2 years
Text
Létem leárazva adom
Olcsó, most akciós!
Csak kisebb szépséghiba a lelkén.
Apró betűs rész: esetleges fekete mágia esetén a lélek körül. Visszatérítés nem vállalunk!
Vidd nyurga kezem!
Nyújtsd ki egészen a mély végtelenségéig.
Ott az alján, hosszú-hosszú karmokkal
önmagam még mélyebbre majd lerántom.
Hisz ez való az ilyennek,
még ha zavarodott is, hogy miért.
A lepra korszákban én vagyok a hamis gyógyszer.
A hitben a mennyországba vezető
(csakis pénzért) vehető jegy.
Az emberkísérletek mocsok s kegyetlen titkai.
S annak a mai orvostudományra való létfontosságú befolyásai.
Olyan magas infláció, hogy eldobsz engem
mint akkoriban a már értéktele pénznemet az utcára.
És fizetsz a dohánnyal.
Apropó, van egy kis dohányod?
Szívnék belőle egy kis falatot.
Jó hosszan, talán addig,
míg lejár a létezésem.
vagy kifolynak a szemeim
vagy kiszökik a mély mélytelenségem
Esetleg a füstje vissz el.
Magasra, egy fa vastag ágához.
Nyakammal lelógatva onnan
Karmoló füst kötéllel táncolnának lábacskáim a levegőben.
Karcolt testemmel, önmagam pusztításával.
Repülnék a léttel.
Összekacsintanék a mohákban lakó
picin lényekkel.
Megcsókolnám önmagam,
majd szégyenlősen pirulnék.
Aztán, természetes és nyilvánvalóan
Kikaparnám mindazt mi kong bennem odabent.
Had legyenek vörösek térdeim,
a sok ocsmányságtól
Legyen perzselt a bőröm,
mint máglyán égő boszorkánynak
Ereszkedjen alá az éjszaka,
úgy is kezet kell fognom a holddal.
És mostmár tényleg utoljára!
Bőgök is ha kell! Csecsemő leszek újra!
Megszületek még ahányszor, megannyiszor
és aztán mégegyszer újra!
Mérget is nyelek amúgy.
Csak kérlek
könyörgöm
ordítom
Hagyj végre te szenvedő önmagam
végre önmagamra!
Most inkább csendesen maradj hátra.
Nyakadon minden lehetőség.
Eltapos a sok örülni való cipőtalp.
Neked meg soha semmi nem elég!
Kárhozatos! Szégyen! Időpocsékolás!
Forrón lobogó hátamon
az évek terhének palástja.
Ahogy neki is neki is meg neki is.
Meg mindenkinek is.
Marja a bőröm,
mintha vastag sóval szántanám
sebeim termőföldjét.
És csillagokhoz emelkedő homlokomon
ott olvad a koronám.
Arany a hajkoronámon végre.
Csakhogy ez éget.
Ragadozóként én csupán
önmagam húsából táplálkozom.
Nem kérek belőled belőled meg belőled sem.
Meg belőlük sem.
És ugyan csak.
Halandóként én félek effajta halhatatlanságtól.
Halhatatlanként fekete égben testtel ketté hajolva.
Pedig megesik, hogy néha a halandóságtól.
4 notes · View notes
ejfelikivansag · 5 years
Text
“Kezd el becsülni magad - különben mindenki eltapos.”
211 notes · View notes
cry-baby-69 · 5 years
Text
Mért nem tudom elfogadni,hogy örökre vége,miért várom most is, hogy visszajöjjön végre?Mért álmodom mindig, hogy velem van újra?Miért kell naponta gondolnom a múltra?Miért fáj, ha látom, vagy miért fáj, ha nem,Miért van,hogy feledni nem tudom ma sem?Miért fáj, ha szavak nélkül, némán eltapos,hisz ez köztünk szinte már mindennapos.Miért érzem azt, hogy mégis jó lehet?Miért kell szeretnem, ha ő nem szeret?
208 notes · View notes
sksjsksjk · 5 years
Text
istenem, nagyon utálom magam
összetör, eltapos, megtör és eltör..
erre én miafaszt csinálok??
SZERETEM TOVÁBB
2 notes · View notes
lelkifroccs-blog88 · 6 years
Text
Mindig
Mindig ez van Hogy beleszeretek A szépbe A kőkemény szívbe Csábító szenvedélybe Aztán a pofon Durva és alattomos Földhöz basz Eltapos És padlót velem felmos Mikor már azt hiszem Nem érzek Bekopogtat Újra Más arc Más név mögé bujva És hiába tudom Hogy vége Beleugrom ismét Mert egy kicsit Boldoggá tesz ~Gregorij Martonov
251 notes · View notes
Photo
Tumblr media
Ha elsétálsz most innen, Tudom, hogy veled együtt minden Varázslat porrá lesz, és végül Munkába menet Eltapos a tömeg.
9 notes · View notes
halalvagyamvan · 6 years
Text
Miért van az, hogy mindenki átnéz rajtam, és eltapos de mégis azt várom, hogy egyszer odajöjjön valaki, és megkérdezze "Szia, Hogy-vagy?"?
214 notes · View notes
lm23 · 6 years
Text
A büszkeség mindent elbasz, ha megalázkodsz mindenki eltapos.
45 notes · View notes
szamoscintia · 6 years
Quote
Mért nem tudom elfogadni,hogy örökre vége,miért várom most is, hogy visszajöjjön végre?Mért álmodom mindig, hogy velem van újra?Miért kell naponta gondolnom a múltra?Miért fáj, ha látom, vagy miért fáj, ha nem,Miért van,hogy feledni nem tudom ma sem?Miért fáj, ha szavak nélkül, némán eltapos,hisz ez köztünk szinte már mindennapos.Miért érzem azt, hogy mégis jó lehet?Miért kell szeretnem, ha ő nem szeret?!
1 note · View note
hatezegynem · 7 years
Text
Amikor valaki annyira fontos számodra, hogy bármire képes lennél érte, ő pedig csak egy mozdulattal eltapos téged.
96 notes · View notes