#habsburg család | Explore Tumblr Posts and Blogs

pszeudoertelmisegi · 2 years

Text

Egy arisztokrata építkezése Tihany partjainál

Ha azt gondoljátok, hogy csak a NER építkezik természetromboló módon a tihanyi félszigeten, akkor nagyon is tévedtek.

1924 augusztusában a Magyar Távirati Iroda az alábbi hírt adta közre: „József főherceg Tihany mellett nyaralót építtet. Egyik német napilap »Entdeckungsfahrten im Sommer« [Nyári felfedező út] »Rund um einen Villenbau« [Egy villaépület körül] címmel tegnap cikket közölt, amely József főherceg személyével is foglalkozik. E cikk arra indította a főherceg főudvarmesteri hivatalát, hogy a következő nyilatkozatot tegye közzé: »Mivel József főherceg tábornagy úr királyi fenségének kistapolcsányi kastélya és uradalma cseh megszállás alatt van és így a fenséges család 1919 óta kénytelen minden nyarat budavári palotájában tölteni, ő királyi fensége arra a magas elhatározásra jutott, hogy önmaga és családja részére Tihany kies partján villát építtet, mely már a jövő évben rendelkezésének átadható lesz, úgy hogy a fenséges család a jövő nyarat már ott töltheti.” József főherceg a Habsburg-Lotharingiai-ház nádori ágából származott és a Horthy-korszak közéletének agilis szereplője volt.

(A tihanyi félsziget keleti oldala 1900-ban, 1912-ben és 1941-ben. Képek forrása: MANDA, Fortepan)

A tihanyi apátság alatti balatoni partszakasz évszázadokon keresztül érintetlen volt. A területen először a hajókikötő épült meg 1909 és 1911 között. (A félszigetre érkező kirándulók gyakori panasza volt, hogy kikötő hiányában csónakon kellett kiszállni. A víz kiszámíthatatlan hullámzása sok esetben próbára tette a látogatókat.) 1923 augusztusában a tihanyi sportszállót adták át a közönségnek. József főherceg villája 1925-re épült fel a kikötőtől délebbre, közvetlenül a Balaton partján. Az épületet Kotsis Iván tervezte. (Az ő tervei alapján épül fel néhány évvel később a főherceg kastélya mellett a tihanyi Biológiai Intézet.) A kastélyt egy szintén 1925-ben készült állami műúton lehetett megközelíteni autóval. 1926-ban a villa előtti tópartot félkörben elkerítették, majd a területet teljesen feltöltötték és parkosították. A területen zajló munkálatok hatására a hegyoldal többször leomlott, 1942-ig a műutat a főhercegi kastély folytatásában három alkalommal kellett az elcsúszás miatt helyreállítani. A problémát – amire akkoriban Cholnoky Jenő és Tóth Kálmán is felhívta a figyelmet – a hegy laza összetétele és a fentről szivárgó víz okozhatta.

(A kastély az 1920-as évek derekán még közvetlenül a parton állt. Kép: MANDA)

(A parknak kijelölt részt elkerítették a vízben, majd teljesen feltöltötték a területet. Kép: MANDA)

(Bár a sportszálló már 1922-ben megnyitotta kapuit a szomszédban, odavezető műút csak 1925-ben készült el. Kép. Fortepan)

A kastély rendkívül előkelő belsővel rendelkezett. A Pesti Hírlap újságírója eképp számolt be az ott tett látogatásakor: „A kastély belseje. Amint ez a külsőhöz illik, idebenn is minden szép, tiszta fehér. Egy tágas, kedves hall, ahonnan lágy kanyarodással kapaszkodik föl egy piros szőnyeggel leterített falépcső az emeletre, a magánlakosztályokhoz. A hall egyik oldalán tompa vörösbarna színekkel, elmerülő, álmos kis szalon. Ebből nyílik a hatalmas ebédlő. Fényes parketten óriási kék szőnyeg. A középen masszív, kerek asztal. A falakon a vaskos fehér oszlopok közét halványzöld selyemtapéta borítja Szemben az ablakokkal, két óriási fehér oszlop között, félkör alakban öblösödik be a terem. Itt óriási fehér cserépkandalló. A hall másik oldalán rengeteg szála. Ebből pompás szalon lesz valamikor. Ma úgyszólván nincsen más ékessége, csak a két szemközt eső szögletben két bájos empire kályha. Fehér porcellánból. Az emeleten a privát lakosztályok. Itt már nagyjából teljes a berendezés. A vízparti bejáró fölött, a nyitott erkélyre nyílik a József főherceg szalonja. Mellette a Fenséges asszony szalonja. Azután a hálószobák. Egészen, külön lakosztály a fiatal főhercegi pár számára. A tó felől nézve baloldalt, az első emeleten a nyitott erkély az ő balkonjuk. Egy pillanatra kilépünk ide is. Gyönyörködünk a kilátásban.” (József főherceg nyári kastélyában Tihanyban. Pesti Hírlap, 1926. május 23.) A villa Tihany egyik látványosságává vált, az ide érkező turisták általában hajóról tekintették meg a pompás épületet.

(A Pesti Hírlap képriportja József főherceg nyaralójáról. Képek forrása: Pesti hírlap, 1926. május 23. - ADT)

József főherceg általában Tihanyban töltötte a nyarat a családjával. Nyaralójában számos főherceg, arisztokrata és politikus fordult meg, például a szász király, Bethlen István, Klebelsberg Kunó, Horthy Miklós kormányzó és Gömbös Gyula. József főherceg nem kizárólag barátságból fogadott vendégeket a villájában, hanem mert rendkívül aktív közéleti életet élt a két háború között. Horthy Miklós az elsők között avatta vitézzé a főherceget. József főherceg az 1927 és 1945 között az országgyűlés Felsőházának volt tagja, valamint 1936 és 1945 között a Magyar Tudományos Akadémiai elnöki tisztségét töltötte be. Lakatos Géza vezérezredes visszaemlékezése szerint részt vett Szálasi Ferenc nemzetvezetői eskütételén, amely gesztussal legitimnek ismerte el a nyilasok hatalomátvételét. A főherceg rádióbeszédben is támogatta a nyilasok uralmát.

(Habsburg-Lotharingiai József Ágost főherceg a nyaralójában. Kép forrása: Pesti hírlap, 1926. május 23. - ADT)

A háború végén feleségével, Auguszta főhercegnővel elhagyták Magyarországot. A kastély néhány évvel később a szovjet utazási irodának, az Inturistnak volt szállója és éttereme. 1955-től Park Szállóként üzemelt tovább a hely, majd az MSZMP pártüdülője volt.

#történelem

4 notes · View notes

homregeszet · 3 years

Text

Madarak és fák hava - Kétfejű sasos kályhacsempe Cserépvárból

Kétfejű sasos kályhacsempe Cserépvárból (Cserépváralja – Vár, 2004-2009. évi ásatásaiból, ásatásvezető: Szörényi Gábor András).

Fotó: Baranczó Benedek

A TÁRGY:

Cserépkályha egy darab csempéje.

Azonos mintájú darabok alkotta sorokból épült fel a kályha teste. A kályha azon kívül, hogy a ház melegét biztosította, nagy teste miatt a ház dísze is volt, reprezentatív szereppel is bírt.

A (KELTEZÉSI) IDŐ:

17. század legvégén készült, pontos párhuzama ismert az egri várból. Készítési helye feltételezhetően egy miskolci fazekasműhely, innen szállították a megrendelők számára.

A (TALÁLÁSI) HELY:

Cserépváralja, az Egri Bükkalja egyik települése, közel Egerhez. Cserépvár az egri erődítmény egyik előretolt vára volt. Így mind földrajzilag, mind taktikailag Egerhez kapcsolódótt.

A MADÁR:

Kétfejű sas a Habsburg család címerállata. A várakban állomásozó császári katonaság számára készültek ezek a kályhacsempék. Mivel Eger és Cserépvár is 1596 – 1687 között török uralom alatt volt (ez volt az Oszmán birodalom legészakibb pontja), ezért ebben az időben nem készülhetett, ekkor nem állhatott ilyen kályha itt. 1687-ben foglalták vissza a császári csapatok ezen várakat. Ezután rendelhettek meg sasos ábrázolású kályhákat egy Miskolcon dolgozó fazekastól.

Dr. Szörényi Gábor András

#kályhacsempe #madár #kerámia #17.század #szörényigábor #madarakésfáknapja #madarakésfák #hermanottómúzeum #hermanottó #múzeum #miskolci #miskolc #régészet #magyar #kétfejű #cserépvár

5 notes · View notes

fovarosiblog · 5 years

Text

A Habsburg kripta

Alig tud róla valaki, de van egy egészen ép állapotú része a Budai Várnak. Az egykori Zsigmond-kápolna mára megsemmisült, de az alatta megépült kripta a mai napig is megvan, sőt, temetkeznek is ide. Nem is akárkik: a Habsburgok magyar ágának ez a hivatalos temetkezési helye.

A Nemzeti Galériából (C épület) lehet lejutni, bár elég nehézkes a bejutás - érdemes a Kulturális Örökség Napjait és hasonló rendezvényeket figyelni, vagy szervezni egy csoportot a látogatásra.

1769-ben temetkeztek ide először, és 1837-ben lett a Habsburg család temetkezőhelye. Jobbra egy kis kápolna található, míg a legnagyobb síremlékeket balra találjuk. A középpontban József nádor (1776-1847) síremléke áll.

Szobrát Zala György, a Millenniumi emlékmű szobrásza készítette el. József nádor első felesége Alexandra Pavlovna orosz hercegnő volt. Az ő koporsóját is itt találjuk, bár földi maradványait 2004 óta az Ürömön található kápolnában őrzik. A második feleség, Hermina és azonos nevű lánya is a várbéli kriptában nyugszik. (És nem a Hermina kápolnában.) A harmadik feleség, Mária Dorottya síremléke is itt található - őrá mint a Habsburgok magyar ágának megteremtőjére emlékezhetünk. A nádor nagy méretű szobra mögött fia, József főherceg és az ő felesége, Klotild nyugszik. József adta át a fővárosnak a Margit-szigetet, a cserébe kapott, a mai Jászai Mari tér közelében található területen emelt házakat rá emlékezve nevezték el Palatinus-házaknak. Klotild nevét pedig a Ferenciek terén álló paloták őrzik.

A középső helyiség eredetileg ravatalozónak épült, de később temetkezési hellyé is vált, miután a bal oldali helyiség betelt. A mennyezeti festés az éjszakai csillagos égboltot idézi, a sarkokban angyalok néznek le ránk. Itt nyugszik Habsburg László is: ő volt az egyetlen családtag, aki 1945 után nem hagyta el Magyarországot - a rákövetkező évben hunyt el. Az 1990-es évekig az óbudai temetőben temették el, sírjára a teljes név helyett csak annyit írtak, hogy "H. László".

#budapest #fovarosi.blog.hu

19 notes · View notes

duplapresszo · 5 years

Text

Herbertstöckl

A képen látható öltönyös úriember Götz von Boyneburg-Lengsfeld, a szoba, ahol van, az pedig a Herbertstöckl. Mind a kettőnek érdekes sztorija van, és kapcsolódik a filozófiához.

Először a Herbertstöcklről (a Stöckl egy bajor-osztrák tájszó a kis, általában egyemeletes kastélyra, kúriára). A von Herbert család története Johann Michael von Herberttel (1726–1826) kezdődik, aki a Habsburg Birodalomban elsőként kezdett el ólomfestéket előállítani. A vállalkozás anyagilag nagyon bejött, Mária Terézia bárói rangra emelte. A zsetonból pedig jutott egy szép rokokó Stöckl építésére is:

A reprezentatív termeket pedig Luigi Grossi csecse szobraival és Caspar Franz Sambach grisaille-jei ékesítették, amelyek a terem díszei mind a mai napig.

Johann Michaelnek két gyermke volt, Franz Paul von Herbert és Maria von Herbert. Maria minden bizonnyal szerencsétlen szerelmi kalandba keveredett, majd mikor második udvarlójának hosszas hallgatás erről belső vívódás után beszámolt, az szakított vele. Viharosnak legfeljebb a provinciális Karintiában nevezhető szerelmi élete közben a két testvér körül kialakult a Herbert-kör, akik a XVIII. század végén aufkärista, republikánus eszméket népszerűsítettek és a felvilágosodás német irodalmát és filozófiáját olvasták, többek között Kant Az erkölcsök metafizikájának alapvetését. Olvasmányélményétől indíttatva Maria levelet írt Kantnak, amelyben beszámolt öngyilkos gondolatairól. Kant az erkölcsi törvény parancsa nevében egyrészt elítélte korábbi hazugságát, amelyet kategorikusan bűnnek nyilvánított, ugyanakkor felhívta rá a figyelmét, hogy az öngyilkosság nem kevésbé bűn. Maria még két levelet írt Kantnak, majd az erkölcsi törvényre fittyethányva öngyilkos lett. Maria esetében semmilyen bizonyíték nincsen arra, hogy az első szerelmével lefeküdtek volna, Franz Paul tucatnyi törvénytelen gyermeket hagyott maga után. A kandalló felett a testvérpár képe látható.

Illetve ugyanez a kép nagyban, amelynek egy jobb változata Tel Avivban van jelenleg, és amelynek megvásárlása érdekében a Klagenfurti Egyetem crowd funding kampányt folytat (vagy fog folytatni, mert nem találtam erről semmit a neten):

A von Herbert-család sajnos nem követett jó házasodási politikát, így a XX. század elejére az utolsó von Herbert egy az arcából meredeken előre kiálló fogazatú, deformált fejformájú púpos óriás volt, akihez a hatalmas vagyon ellenére senki se akart se hozzámenni; több nőt is megerőszakolt, ami miatt börtönbe került. Miután kiszabadult, hogy ne haljon ki a család, hozzáadták az egyik kastélyuk intézőjének a lányát, akitől két fia született. Mindenesetre ez a házasság volt minden morganatikus házasságok legmoraganatikusabbja, mivel a ház első emeletén élt az erőszaktevő von Herbert báró, a földszinten a cselédekkel a feleség a gyerekekkel. Ebből kikövetkeztethető módon a gyerekek sem főúri neveletetést nem kaptak, sem nem rajongtak az egész úri huncutságért, így az öreg halála után régi álmukat igyekeznek megvalósítani azzal, hogy a Herbertstöcklt le akarják rombolni és helyén benzinkutat akarnak nyitni.

Itt jön azonban a képbe Götz von Boyneburg-Lengsfeld, akinek a nagypapája állítólag 1932-ben egy kastély eladása után az egész házat kibérelte 300 akkori schillingért (belőlem itt előbújik a történész forráskritikája, mivel az 1932-es dátum annyira kényelmesen megelőz mindent, ami ebben a régióban kínos, viszont az 1908 óta vezetett vendégkönyvben tényleg van egy létező törés 1932 és 1946 között, ami relatíve hitelesnek tűnik, de a vendéglátónk érzékenységére tekintettek nem vizsgáltam meg jobban, hogy mennyire preparált a könyv). Mivel Ausztriában az egyszer megállapított határozatlan idejű bérleti szerződések felmondhatatlanok, ma is a Boyneburg-unoka átszámított áron, 15€-ért bérli Klagenfurt központjában a Herbertstöckl úri lakosztályát (30€ lenne az egész ház, de a földszint és a második emelet bérléséről nagyvonalúan lemondott). Többször felajánlotta, hogy emeljék meg a bérleti díjat azzal a feltétellel, hogy a házat felújítják, de ebbe az örökösök nem mennek bele, akik arra játszanak, hogy a ház összeomlása után megépíthetik a benzinkútjukat.

Ezen a ponton pedig érdemes tenni egy kitérőt a von Boyneburg-Lengsfeld család történetéhez, mivel ennek is van filozófiai vonatkozása.

A Boyneburg-család egy minimum a XII. század óta létező thüringiai nemesi család, amelynek ősi fészke a Kassel és Eisenach között található Boyneburg vára. A családból került ki többek között Johann Christian von Boyneburg, aki mainzi titkostanácsos, generális és főmindenes volt. Ilyen minőségében pedig Leibniz munkaadója volt egy ideig. Leibniz az öreg Boyneburg fiát, Philipp Wilhelm von Boineburgot nevelte, illetve tőle remélte, hogy a révén európai diplomáciai szolgálatban kap valami kényelmesen nagyköveti állást, ahol elfilozofálgathat. Ha ezt remélte, megszívta, mert Johann Christian hamar meghalt, úgyhogy Leibniznek maradt Wolfenbüttel, ami neki akkor nagy veszteségnek tűnt, a filozófia viszont valószínűleg sokat nyert vele, hogy Gottfried Wilhelm nem a birodalmi diplomácia köreiben, hanem a monászok és lehetséges világok birodalmában kamatoztatta tudását.

(Amúgy ez a Boyneburg-ág a főhercegi ág, amelyik azóta kihalt, tehát Götznek, aki a bárói ághoz tartozik nem egyenesági ősei, de ettől még érdekes sztori, főleg, mivel Philipp Wilhelm portréja is kint lóg ebben a teremben, csak azt elfelejtettem lefényképezni. Engesztelésül egy búcsúkép Götz-cel, két kutyájával – Byronnal és Lizával –, illetve még egy Sambach-grisaille-lel)

52 notes · View notes

szantograf · 6 years

Text

A Habsburgok is belőlünk gazdagodtak

SzántóGráf - https://szantograf.hu/2018/01/27/a-habsburgok-is-belolunk-gazdagodtak/

A Habsburgok is belőlünk gazdagodtak

Egy kiállítás kincsei – A bécsi Kunstkammer világhírű gyűjteménye vajon még mennyi eltulajdonított magyarországi értéket rejt?

Évekig tartó felújítási munkálatok után, március 1-jétől újra látogatható a Habsburgok kincseskamrája, a bécsi Kunstkammer. Húsz teremben kétezernél is több rendkívüli arany- és ezüsttárgyat, műkincset csodálhatnak meg az érdeklődők a Habsburgok évszázadokon át tartó gyűjtőszenvedélyének köszönhetően.

A nagy művészettörténeti esemény nem feledtetheti, hogy az összesen mintegy nyolcezer darabból álló különleges gyűjtemény háromnegyede továbbra is rejtve marad a nagyközönség elől, mint ahogyan az a tény is, hogy ennek a világviszonylatban is rangos kollekciónak egy részét a 16-17. században ellopott páratlan magyar kincsek alkotják. A tárgyak többségének beazonosítása – gondolom – mára lehetetlen, hiszen a Habsburgok évszázadok óta gondosan ügyeltek arra, hogy az eredetet bizonyító megkülönböztetéseket eltüntessék.

A magyar régmúlt meghamisítása és európai hegemóniájuk biztosítása érdekében loptak, aztán fúrtak, faragtak, kapartak. (Elég csak a Szent Koronán elvégzett barbár műveletekre – Szűz Mária képének felcserélése Dukász Mihályéval – vagy a Képes Krónika nekik nem tetsző részeinek kikaparásaira gondolni.)

Évszázadokon keresztül áramlottak magyar műkincsek Bécsbe, máig nem alakult azonban magyar tudósokból, szakértőkből álló vizsgálóbizottság a tanulmányozásukra, de 1932 óta komoly kísérlet sem történt a Habsburg família által eltulajdonított kulturális örökségünk visszaszerzésére.

“Egy szerencsétlen órában a Habsburgok becsempésztettek az országba. Nem hívattak, hanem a szó szoros értelmében becsempésztettek. És e pillanattól kezdve ránk zúdult az elnyomás, a nyílt erőszak és alattomos ármányok összes eszközeivel a szenvedések végtelen sora.” “.Sohasem volt uralkodóház a világon, melynek a korlátlan uralmi vágy annyira vérében lett volna, mint az osztrák-háznak. Náluk ez természet, családi jellemvonás, mely, mint a vastag ajk nemzedékről-nemzedékre örökbe szállt” – írta róluk Kossuth Lajos.

Hazánk már az Árpádok korában kincses ország hírében állt, s amikor Habsburg Alberttel megjelent a család a magyar trónon, héjaként vetették rá magukat az aranyra és a páratlan műkincsekre. Már megjelenésük is a magyar történelem színpadán önmagáért beszélt: 1440. február 22-ére virradó éjszaka Albert özvegye, Luxemburgi Erzsébet királyné német komornájával, Kottanner Jánosnéval kilopatta a visegrádi fellegvárból a Szent Koronát. Évszázados uralmuk és elnyomásuk tehát egy gigantikus lopással kezdődött. Zsigmond király javai – benne az Anjouktól örökölt kincsekkel – leánya, Erzsébet révén Habsburg Alberthez kerültek.

A Corvina könyvtár pusztulása

Hunyadi Mátyás üres kincstárat vett át, de színültig megtöltve hagyta utódaira.

A budai palota termeit freskók, faliszőnyegek, csodálatos festmények borították, a mennyezet aranyozott volt, s drágakövekkel kirakottak az ajtók és az ablakkeretek. Szoborremekek álltak a palota udvarán és a termekben, az ötvösművészet tenger kincse alatt roskadoztak a polcok. Világhírű könyvtárának, a Bibliotheca Corvinianának a kor humanistái csodájára jártak. Mátyás minden fellelhető kincset, tudást – értékmentés céljából – összegyűjtött, a kereszténység jegyében akarta a neoplatonikus filozófia felhasználásával a deszakralizált európai elit kultúráját újraértelmezni. A budai könyvtár fénykorában, 1490-ben kb. 3000 kötetnyi kódexből, kéziratból állt. Helye a 340 szobás királyi palotában a Dunára néző keleti oldalon az emeleten, a királyi kápolna melletti boltíves helyiségben volt.

A két bolthajtásos teremben a könyvek, kéziratok hárompolcos állványokon feküdtek, melyeket arannyal átszőtt piros bársonyfüggönyök védtek a portól és a fénytől.

Mátyás halála után hatalmas műve széthullott, Jagelló II. Ulászló és II. Lajos uralkodása idején külföldi humanisták szerezték meg és hordták el a könyvtár legértékesebb darabjait. Német humanisták (Brasicanus, Celtes, Cuspinianus) – a Habsburgok megbízásából – lopták ki a kódexeket Bécsbe, pár évvel később Faber János bécsi püspök már pénzt is hajlandó volt áldozni a további kötetekért.

A mohácsi csata után Szulejmán háromszor vonult be Budára, 1526-ban, 1529-ben és 1541-ben. 1526. szeptember 3-án lóháton érkezett, megtekintette Buda várát, s onnan szemlélte a túlsó parton felgyújtott Pestet. A zsákmányolt kincseket hajókon, valamint 1400 tevével vitette Konstantinápolyba.

Oláh Miklós kancellár tudósított a mérhetetlen pusztulásról. “1526. szeptember 8-án a törökök betörve a palotába leszaggatták az ezüstláncokat a könyvekről és elpusztították az értékes köteteket.” Azokra a Corvinákra, melyeket Szulejmán elvitt Konstantinápolyba, enyészet várt. 350 év múlva Abdul Hamid szultán ajándékaként került vissza 16 Corvina hazánkba.

Ma Mátyás egykori világhírű könyvtárának 216 kötete ismert, köztük 52 kötet van Magyarországon, 41 került Bécsbe, a többi 43 külföldi város 47 könyvtárát gazdagítja.

A bécsi udvari gyűjtemény kezdetét III. Frigyestől számítják, e gyűjtemény első tápláló forrása Mátyás páratlan gazdagsága volt. Utóda, I. Miksa folytatta apja kincstárának gyarapítását. A bécsi udvari könyvtárat 1495-ben alapították, máig emléktábla hirdeti, hogy a császár Corvin Mátyás könyvtárának nagy részéből hozta létre az intézményt. Miksa szenvedélyesen gyűjtött minden kincset, amely Mátyásé volt. Megszerezte kardját, pajzsát, ezek ma is láthatók Bécsben.

Miksa abban is zseniális volt, hogy háborúkkal és házassági szerződésekkel (16 gyermeke született három feleségtől és számtalan ágyasától) kiterjesztette a Habsburg-befolyást: Németalföldre, Spanyolországra, Csehországra, Lengyelországra, Itáliára és Magyarországra. Fiát, Ferdinándot és lányát, Máriát II. Ulászló magyar király gyermekeivel házasította össze. Ferdinánd felesége Jagelló Anna, Mária férje II. Lajos magyar király lett.

Jagelló Anna, amikor a mohácsi veszedelemről értesült, ami kincset csak felpakolni tudott, hajókon Pozsonyba szállíttatta. Ami Habsburg Máriához került, azt vitte magával Németalföldre. Ferdinánd 1527-ben vonult be Budára, és módszeresen végezte az ország kifosztását. Összeíratta, aztán összeszedette a még megmaradt egyházi kincseket, ezek egy része a királyi magángyűjteménybe került, zöméből pénzt veretett. (Fráter György meggyilkolása után az ő javai Anna császárné gyűjteményébe vándoroltak.)

Ami mozdítható volt, ellopták

Ferdinánd, az udvari gyűjtemény megalapítója 1564-ben bekövetkezett halálával három részre osztódott a kollekció fiai: II. Miksa császár, Tiroli Ferdinánd főherceg és Stajer Károly főherceg között. Bécsben, Innsbruckban, Ambrasban, Gratzban létesültek önálló gyűjtemények, majd századokkal később ismét egy helyen, Bécsben egyesültek. Tiroli Ferdinánd volt az ambrasi gyűjtemény megalapítója, hozzá került II. Lajos magyar király fegyverzete és a szigetvári hős, Zrínyi Miklós sisakja is.

Miksa megszerezte Mátyás és Beatrix domborműves arcképét, de regnálása idején kerítettek sort Zsámboky János magyar polihisztor, orvos, történetíró felbecsülhetetlenül értékes könyvtárának megkaparintására is.

Zsámboky 530 kódexet ajánlott megvételre 3000 dinárért, Blotius Hugó udvari könyvtáros pedig tájékoztatta a császárt: “ha Zsámboky János kéziratai is a bécsi könyvtárba kerülnek, a francia király könyvtárát felülmúlja, és a vatikánival lesz egyenlő”. Zsámboky könyvtárát a vételár megfizetése nélkül szerezték meg, fantasztikus numizmatikai gyűjteményét is ellopták.

Az ország műkincsállományának kirablása tovább folytatódott az elmebeteg Habsburg Rudolf alatt is. Rudolf császár kabbalista volt, egy szenvedélyének hódolt, mindenből aranyat akar csinálni, alkimista céljának megvalósítása érdekében pedig fanatikusan gyűjtött mindent.

Ügynököket bérelt, akik feltérképezték a régi nemesi családok műkincseit, rendszeresek lettek a vagyonelkobzások. Konkrét műtárgyakra is vadászott, Zrínyi Miklóstól egy pajzsot, Báthory István örököseitől Szent László koronáját kaparintotta meg. Vágyakozott a váradi királyszobrok után is (ezek több méteresek voltak, és arannyal borítottak), azonban ezek a török pusztításának estek áldozatul. Bocskai István híres koronáját, melyet a török szultán nyújtott át neki Rákos mezején 1605-ben, fejedelmi jelvények kíséretében körmönfont ravaszsággal szerezte meg az udvar. 1606-ban, mikor Bocskai meghalt, nagy riadalom támadt Bécsben. Bocskai ugyanis végakaratában kikötötte, hogy koronája az ország tárházában őriztessék, külföldre ne kerüljön. Thurzó György rávette Bocskai örököseit, a homonnai Drugeth-családot, szolgáltassák ki e kincset a nádornak, így került az is a bécsi kincstárba.

A Thököly-Rákóczi-kor meghatványozta a Habsburgok zsákmányszerzését. Minden politikai per hátterében ott lappangott a kapzsiság, mely Magyarországot csakugyan koldussá akarta tenni. I. Lipót 1671-ben küldte vérpadra a 17. század legnagyobb magyar műgyűjtőjét, a sárvári gróf Nádasdy Ferencet. Nyolc kötetre terjedt elkobzott műkincseinek leltára. Például: egy drágakövekkel kirakott aranyszekér, melyet egy elefántcsontból faragott Bacchus ékesített a kíséretével s díszítették még szentek ezüst szobrai, köztük Szent István király három láb magas ezüstszobra.

A fegyvertár egyik dísze volt a sok között a Szigetvár ostrománál elesett Deli Vid ezüsttel díszített kardja s egy hétszáz rubinnal ékesített pallos.

A Thökölyek likavai várát Heister császári tábornok fosztotta ki. Ékszerek, ruhák, könyvtár, arany- és ezüstnemű, éremkincsek és drága perzsaszőnyegek, gobelinek és szövetek vesztek el a magyarság számára, felbecsülhetetlen értékben. Nyílt szekereken, esőben áztatva szállították a kincseket Bécsbe. A költő-hadvezér, gróf Zrínyi Miklós könyvtára, gyűjteménye is erre a sorsra jutott, s gróf Batthyány Ferenc műkincsei is. II. József az egyházi javak elárverezésével fosztotta meg az országot ősi kincseinek maradékától. Klastromi könyvtárak java került az udvari könyvtárba.

A 18. század végére, ami mozdítható volt, ellopták, de a magyar föld még hatalmas kincseket rejtett.

július 3-án a hajdani Torontál megyei Nagyszentmiklóson egy szerb parasztgazda az udvarán árokásás közben aranykincset talált. Szeptember 18-án Neumann abbé, a császári-királyi Régiségtár igazgatója kérte, hogy a császár intézkedjék, mert a Bánátban páratlan aranylelet került elő, s ennek megszerzésére a Régiségtárnak mindenki előtt joga van. E kérés következtében szeptember végén a kincs már Bécsben volt. Ezt a világon egyedülálló magyar aranykincset – 23 aranyedényről van szó, 9924,98 gramm színarany súllyal – a bécsi Kunsthistorisches Museum őrzi.

A nagyszentmiklósi lelet 23 gyönyörű aranyedényéből tizenkettőn rovásírásos felirat található, melyet a kutatók máig nem fejtettek meg, csak annyit sikerült megállapítani, hogy azok leginkább a székely rovások jeleihez hasonlítanak. A lelet keletkezésének korát az 5-7. századra teszik, ebből a tényből, valamint az ötvöstechnika és az ábrázolási stílusból kikövetkeztetve állapította meg 1878-ban Pulszky Ferenc, hogy ez esetben Attila kincséről lehet beszélni.

Miről mesélnének kincseink?

A Monarchia felbomlása után a közös birodalmi vagyont, így a Habsburgok császári és királyi gyűjteményeit, kincstárát is jogszerűen fel kellett volna osztani. 1919 februárjában a békekonferencián a csehek, az olaszok és az ukránok be is jelentették igényüket. 1920 után a magyar kormány is kísérletet tett elkobzott kulturális örökségünk visszaszerzésére, de a tárgyalások éveken át nem vezettek eredményre, így a vitás kérdésben végül nemzetközi döntő bíróság hozott határozatot. Az 1932-es velencei egyezménnyel a Bécsbe került magyar műkincseknek töredéke került csak haza, így Anonymus Gestája, a Képes Krónika, a Corvinák.

A magyar múlt hiteles tanulmányozásához a 21. században már elengedhetetlen lenne, hogy visszakapjuk jogos nemzeti örökségünket. A középkori oklevelek, kódexek, valamint olyan régészeti leletek, mint a nagyszentmiklósi kincs beható tanulmányozása alapjaiban rengetné meg a hivatalos történetírás bevett dogmáit, mind a magyar, mind az egyetemes történelem vonatkozásában. Gyakorlatilag át kellene írni a történelmet!

Dr.Bohus Géza egyetemi docens Miskolc

#Egyéb

0 notes

tehetetlensegem-csapdajaban · 4 years

Text

Gondolkodtam a mai ún “igazságszolgáltatási” rendszeren. Tegyük fel ellopsz valamit, elkapnak, megbánod, leülöd a büntetésed.....

Aztán priuszosként egy életen át tovább bűnhődsz.

Kossuth Lajos is lopott fiatal korában..... de ha egész életében priuszosként bűnhődött volna, akkor ma talán nem is lenne magyarság.... mert legalább 100 évre helyrette a magyarság önbecsülését, amit a degenerált habsburg család oly hévvel rombolt előtte és utána is.

0 notes

hirzilla · 5 years

Link

Novák Katalin migránsozása még az olasz keresztény-konzervatívoknak is sok volt http://hirzilla.hu/hirek/online-hirek/444/2019/03/30/novak-katalin-migransozasa-meg-az-olasz-kereszteny-konzervativoknak-is-sok-volt/?feed_id=1225&_unique_id=5c9f4b53e7399 Pénteken startolt Veronában a három napos Családok Világkongresszusa (World Congress of Families - WCF), itt mondott beszédet Novák Katalin család- és ifjúságügyi államtitkár is. Az esemény, melyen főleg olyan előadók és szervezetek vesznek részt, akik és amik előszeretettel repítenék vissza a világot a középkorba, a nőket meg a konyhába, már hónapokkal megrendezése előtt tiltakozásokat váltott ki. A magát családbarátnak és életvédőnek mondó, abortuszellenes és oroszbarát mozgalom 2017-ben Magyarországon rendezte meg kongresszusát, ami hivatalosan a Családok Budapesti Világtalálkozója nevű programsorozat része volt. Az eseményt támogatta a magyar kormány és maga Orbán Viktor is. A szabadság, élet- és boldogságellenes előadók beszédeiről és az ehhez boldogan asszisztáló Novák Katalinról akkor itt írtunk. Katasztrofális a demográfiai helyzet Európában, de szerencsére vannak jó családpolitikai intézkedések Magyarországon és Lengyelországban - mondta Allan Carlson, a programot szervező mozgalom alapítója a kongresszus megnyitóján. A magyar helyzetről aztán hallott eleget a közönség, a WCF magyar vendége Novák Katalin volt, aki a beszámolók szerint arra biztatta az olasz kormányt, hogy kövessék a magyar családpolitikai példát. A hallgatóságot statisztikai adatokkal szórakoztatta, melyekkel igazolni kívánta, hogy a magyar kormány jó úton jár a demográfiai gondok megoldásában, majd rátért arra, hogy azért is fontos, hogy magyar gyerekek szülessenek, hogy a migránsoknak ne maradjon hely. „A migráció nagyon komoly fenyegetést jelent Európára nézve” - mondta Novák az Open beszámolója szerint. „Olyan emberek érkeznek, akik fenyegetik a kultúránkat. Meg kell védenünk keresztény kultúránkat, európai értékeinket, és ebben Magyarország és Olaszország partnerek” - hangoztatta. Magyar fülnek ezek a szavak már fel sem tűnnek, de a beszédnek ez a része az olasz közönség számára meghökkentő volt, és meg is osztotta rendesen a hallgatóságot. Magyarországgal ellentétben Olaszországban tényleg sok a menedékkérő, így valamivel többet tudnak a probléma összetettségéről, és még a kongresszus alapvetően korlátolt holdkórosokból álló közönsége is rácsodálkozott Novák beszédére. A kérdés elől, miszerint felsőbbrendűnek tartja-e Európát, inkább kitért, és azt ismételgette, Olaszországnak a magyar példát kellene követnie. Novák beszéde kapcsán még a római katolikus egyházhoz köthető Avvenire is inkább köhécselve írt, egyúttal felhívták a figyelmet arra, hogy a nacionalista politika eszköze nem lenne szabad, hogy a család legyen. Arra meg pláne nem kéne felhasználni, hogy ezzel takarózva dobja le magáról a kormány a szolidaritás, az elfogadás és a tisztelet kötelességét - ezzel nyilván a migránsellenességre utaltak. Beszédet mondott egy másik magyar kötődésű résztvevő, Habsburg-Lotharingiai Eduárd is. Hazánk vatikáni nagykövete hasznos tippeket osztott meg hallgatóságával arra vonatkozóan, hogy kell okosan, kedvesen használni a Twittert a keresztény-konzervatív módon. Ennek az okításnak fontos része volt, hogy hogyan kell kezelni a a más világnézetű tweetelőket. (Szeretettel és türelemmel.) Nyilván nem véletlenül került szóba, hogy mit csináljanak az abortuszellenes homofóbok azokkal, akik szerint nem áll a magzat érdeke az anyáé felett, és akik szerint nem akkora baj, ha a nők nem a családjuk cselédei, hanem mondjuk dolgoznak is. A kongresszus óriási tiltakozást váltott ki nemcsak Olaszországban, de Európa-szerte is. Országon belül is vitákat generált: míg az Öt Csillag Mozgalom határozott nemet mondott arra, hogy bármilyen közösséget vállaljanak a kongresszus résztvevőivel, a Ligából hárman is, köztük a miniszterelnök-helyettes Matteo Salvini is részt vesz az eseményen. A WCF ellen melegjogi szervezetek, feminista csoportok és a szabadságjogaikhoz ragaszkodó aktivisták szerveztek megmozdulásokat, ezek kicsúcsosodása vasárnapra, a rendezvény utolsó napjára várható. Ekkor vonulnak ugyanis az utcára a kongresszus résztvevői és a mozgalom szimpatizánsai, vonulás a családokért címszóval. A Non una di meno nevű mozgalom Facebookon dokumentálja a tüntetéseket, egész Európából várják a tiltakozókat. A felháborodás hatására a szervezők kifelé az olyan családbarát értékek fontosságát hangsúlyozták, melyekkel normális ember nemigen vitatkozik, azaz hogy a család jó dolog, a gyermekvállalás jó dolog, de maguk közt azért jóval nyíltabban hangoztattak melegellenes és az abortusz szigorítását kívánó szólamokat. A résztvevők részéről jóval korrektebb képet kaphatott a sajtó arról, milyen elvek vezérlik a kongresszus szimpatizánsait, akik az újságírók kérdéseire készséggel válaszoltak. Finomkodás helyett a megkérdezettek nyíltan vállalták, hogy a homoszexualitást betegségnek és bűnnek tartják, és hogy szerintük semmiképp sem szabad hagyni, hogy azonos nemű párok összeházasodjanak, azt meg pláne nem, hogy gyereket fogadjanak örökbe. Többségük úgy gondolja, a melegek "kigyógyíthatóak", csak elhatározásra és sok imára van hozzá szükség. A rendezvényre pénteken az akkreditált újságírókat sem engedték be, helyette egy rögtönzött sajtószobát állítottak fel az udvaron, és ha valamelyiküknek a vécén támadt dolga, őrök kísérték őket az épületben. A kongresszus hangulatát ezzel jól megalapozták, de aki számára nem volt eléggé világos, pontosan hova is érkezett, megtudta már az első percekben, ugyanis meglehetősen formabontó repiajándékkal lepték meg a szervezők a vendégeket: egy 11 hetes magzat műanyag verziójával. A kongresszuson részt vesz szombat délután Matteo Salvini, az ország belügyminisztere és miniszterelnök-helyettese, Lorenzo Fontana családügyi miniszter, aki korábban Verona polgármestere volt, ésMarco Bussetti oktatási miniszter. Salvini korábban már kijelentette, hogy a kormány nem tervezi, hogy szigorítják az 1978 óta érvényben lévő abortusztörvényt, más terveik vannak a demográfiai problémák megoldására. Valószínűleg ezekről beszél majd a kongresszuson, ahol csak fél órát tervez eltölteni. Kapcsolódó Népszerű https://444.hu/2019/03/30/novak-katalin-migransozasa-meg-az-olasz-kereszteny-konzervativoknak-is-sok-volt

0 notes

dreamconsumer · 5 months

Text

Charles VI (1685-1740), Roman-German Emperor, King of Hungary, Bohemia etc. Lithograph by Josef Kriehuber.

#haus habsburg #house of habsburg #holy roman emperor #holy roman empire #königreich ungarn #kingdom of hungary #full length portrait #magyar királyság #magyar király #habsburg dinasztia #habsburg család #josef kriehuber #full-length portrait

11 notes · View notes

roehenstart · 1 year

Photo

Leopold I (1640-1705), Roman-German Emperor, King of Hungary and Bohemia. Lithograph by Josef Kriehuber

#josef kriehuber #Magyar Királyság #magyar király #königreich ungarn #kingdom of hungary #habsburg család #habsburg dinasztia #haus habsburg #house of habsburg #full-length portrait #heiliges römisches reich #full length portrait

15 notes · View notes

nemzetinet · 5 years

Text

Elhunyt Elisabeth Sandhofer főhercegnő, a törcsvári kastély egyik örököse

A törcsvári (Bran) kastély ügyvezetősége szerdán közölte, hogy elhunyt Elisabeth Sandhofer főhercegnő, a Habsburg-család tagja, a törcsvári kastély egyik örököse.

„A törcsvári kastély mélységes szomorúsággal tájékoztat ő császári és királyi fensége, Elisabeth Sandhofer főhercegnő távozásáról, aki hosszú és súlyos szenvedés után tért meg az örökkévalóságba. Melegszívű, diszkrét jelenléte, finom humora meghatározó volt abban, hogy a kommunizmus hosszú éjszakája után a törcsvári kastély ismét életre kelt. Nevét mindig imáinkba fogjuk foglalni nagyanyjával, Maria királynéval, és édesanyjával, Ileana hercegnővel együtt” – olvasható a törcsvári kastély ügyvezetősége által az AGERPRES hírügynökségnek eljuttatott közleményben.

Elisabeth Sandhofer főhercegnő 1942-ben született.

Bogdana Balmuş, a törcsvári kastély ügyvezetőségének szóvivője arról tájékoztatott, hogy az épület belső udvarán külön helyet alakítottak ki a főhercegnő emlékére gyújtott gyertyáknak és a részvétnyilvánítási könyvnek.

A törcsvári kastély 2009-ben került vissza teljes egészében Ileana hercegnő leszármazottai – Dominic von Habsburg főherceg, Maria Magdalena Holzhausen főhercegnő és Elisabeth Sandhofer főhercegnő – tulajdonába. A műemlék azóta is Brassó megye leglátogatottabb turisztikai célpontja, 2017-ben több mint egymillióan keresték fel.

Agerpres

Elhunyt Elisabeth Sandhofer főhercegnő, a törcsvári kastély egyik örököse a Nemzeti.net-en jelent meg,

#kommunizmus

0 notes

korkep-blog · 6 years

Text

Markó Béla: A román király

Egyvalami hiányzott az arcáról, ami viszont a politikusokra annyira jellemző, ezt ma már rögtön észreveszem: a hatalomféltés feszültsége.

Sajnáljuk ezt a kilencvenhat éves öregembert, aki végül is Lear királyként távozik az övéi közül, miután ezelőtt hat évvel jobb beszédet mondott a román parlamentben, mint bármelyik eddigi elnök.

A kilencvenes évek legelején, talán 1990 novemberében néhány napos svájci körúton voltam egy román ellenzéki küldöttséggel. Egy ottani alapítvány hívott meg minket, több svájci politikussal találkoztunk, és kisebb-nagyobb fórumokon is részt vettünk, ma is emlékszem egy népes közönség előtt lezajlott genfi vitaestre. Persze a résztvevők zömmel ottani románok és magyarok voltak, de a vita franciául folyt.

(…)

Látogatásunk második vagy harmadik napján vendéglátónk, a meghívó alapítvány titkára valamilyen ürüggyel egyenként félrehívott minket, és megkérdezte, hogy hajlandók lennénk-e megállni Versoix-ban, találkozni Mihály királlyal. Nem nagy kitérő, tulajdonképpen útba esik. Ez a megálló természetesen nem szerepelt a hivatalos programban, hiszen Hohenzollern Mihály abban az időben még persona non gratának minősült Romániában.

1990 áprilisában megpróbált ugyan Zürichben repülőre szállni, hogy Bukarestbe utazzék, de ezt a román hatóságok valamilyen ürüggyel megakadályozták. Gondolom, akkor még beutazási vízumra lett volna szükség. Nem sokkal svájci látogatásunk után pedig, 1990. december 25-én ismét megpróbálkozott a romániai úttal, el is jutott kíséretével együtt Otopeni-re, sőt, gépkocsival elindultak Curtea de Argeș felé, de végül a csendőrség feltartóztatta őket, visszavitték a repülőtérre, és gyakorlatilag kitoloncolták őket.

Csak jóval később, 1992 húsvétján látogathatott haza Romániába

az a férfiú, aki személy szerint is nagy bátorságról tett tanúbizonyságot 1944. augusztus 23-án, amikor elrendelte Ion Antonescu marsall letartóztatását és a hadsereg átállását. Huszonhárom éves fiatalember volt akkor, nyilván a körülötte levő román politikusok készítették elő a román nemzet huszadik századi történelmében sorsdöntőnek számító lépést, de azért a legnagyobb kockázatot ő vállalta.

Sokat köszönhet Románia a Hohenzollern családnak már a tizenkilencedik század második felétől, amikor I. Hohenzollern Károlyt meghívták uralkodónak, és attól kezdődően a román állam sokkal szorosabban illeszkedett Európába, királyainak az európai monarchiákkal való szerteágazó kapcsolatait – a rokoni szálakat – kellőképpen kihasználva. Aztán 1947 végén a köztársaság kikiáltásával a még mindig csak huszonhat éves Mihályt megfosztották trónjától, és az országból is kiebrudalták.

(…)

Az iskolában sulykolt kommunista ideológia mellé szüleink, nagyszüleink Kossuth-pártiságát, Habsburg-ellenségét is figyelembe véve, nem fűzött engem semmiféle kései nosztalgia a monarchiákhoz és ehhez a fiatalemberhez sem, akinek arcvonásait az akkor már értéktelen vasdarabokon, a forgalomból kivont százlejes érméken (román szóval “szutásokon”, ahogy a Székelyföldön mondták a régi pénzzel játszó gyermekek) láthattam eleget. Éppen ellenkezőleg: gyűlöltem mindenfajta privilégiumot, dühös republikánus voltam én is Petőfivel együtt, és mi tagadás, ma is az vagyok. Meggyőződésem szerint egyenlőnek kellene születnünk, de ma már azt is jól tudom, hogy nem születünk egyenlőnek.

(…)

Nemcsak én, hanem a romániai közvélemény túlnyomó része is monarchia-ellenes volt még a kilencvenes években.

(…)

Nos, nem győzöm ismételni, nem vagyok monarchista,

ráadásul a Hohenzollern-dinasztia sok jót a magyaroknak nem hozott az elmúlt másfél évszázadban. Ennek ellenére szívesen találkoztam Mihály királlyal. Némi lobbi-lehetőséget is láttam ebben, de főként kíváncsi voltam arra az emberre, akinek arcképére az egykor „szutásokról” emlékeztem.

(…)

Megálltunk tehát Versoix-ban. Szép, de meglepően kicsi tóparti villában lakott a királyi család. Mint a mesében: király, királyné és három királykisasszony fogadott minket (ezek szerint a másik kettő éppen máshol volt), Margit, Ilona és Zsófia, vagyis Margareta, Elena és Sofia. Margit, a trónörökös fáradt, de még fel-felsugárzó szépség, Zsófia kissé molett, vonzó teremtés, Ilonára nem emlékszem, csak tudom, hogy ott volt, ha össze nem tévesztem Irénnel (Irina) vagy Máriával (Maria). Mihály viszont… hát ő hatvankilenc évesen, megráncosodva is szakasztott olyan volt, mint azokon a gyermekkori pénzérméken a fiatal király.

Nem torzult semmit a tartása sem, az arca sem, csak meggyűrődött nyilván.

Előbb figyelmeztettek minket, hogy a kötelező megszólítás: „Maiestate”, vagyis „Felség”, ez Țepeleának meg Bleahunak nem is okozott nehézséget, én viszont csak jónapottal és enyhe meghajlással köszöntem, de ez végül nem keltett megütközést, hiszen egy magyar politikus jelenléte önmagában is fontos gesztus volt a királyi család számára. Rokonszenvvel fogadtak, a társalgás hol románul, hol franciául zajlott, ugyanis a királyon kívül a többiek nem beszéltek románul.

Anna királyné egyszer vagy kétszer franciásan Michel-nek szólította a férjét, de egyébként nagyon visszafogott volt. Mihály a sok évtizedes száműzetés után is meglepően jól tudott románul, de kásás beszédét elég nehezen lehetett érteni. Nem lepett meg, olvastam róla, hogy műteni kellett annak idején, farkastorokkal született ez az egyébként jó kiállású férfi, az automobilok és repülőgépek szerelmese. Beszélgettünk hát, időnként szinte kívülről láttam magamat, hogy mibe is csöppentem.

Akasszátok fel a királyokat? Hol van az már! Mint egy sci-fiben, különös időhurokba kerültem, mintha a gyermekkorom előtti években lennék. És mégsem. Mert közben a körülöttünk levő világ tele volt új kérdésekkel, amelyekre választ kellett adni. Mihályt is felkészíthették persze, nem mulasztotta el a magyarokról kérdezni, és mintha nem csak udvariasságból kérdezett volna. Próbáltam precízen felvázolni az otthoni helyzetet, de laza voltam közben, nem volt túlságosan nagy tétje a találkozásnak, kíváncsian figyeltem a királyi családot, mintha a Louvres-ban jártunk volna, egy színes, furcsa, élő múzeumban, a megelevenedett történelemben. Ami nonverbális üzenetként leginkább megmaradt bennem: a nyugalom.

A király nyugodt, szinte derűs arca. Egy ilyen beszélgetés, akárcsak a későbbi két-három alkalom, amikor még szót válthattunk, nem volt alkalmas arra, hogy felmérjem politikai képességeit vagy tájékozottságát. De egyvalami hiányzott az arcáról, ami viszont a politikusokra annyira jellemző, ezt ma már rögtön észreveszem: a hatalomféltés feszültsége. A vérbeli politikusok szemében mindig ott van az ugrásra kész vad nem lankadó figyelme, a szörnyű éberség, hogy bármelyik pillanatban meg kell harcolni a hatalomért, taktikázni kell, hátulról bekeríteni vagy édesgetni, csapdába csalni, aztán felmorzsolni az ellenfelet. Saját hatalom-megszerzési és hatalom-megtartási technikáinak rabszolgája a politikus, és ez az örökös szenvedés van az arcán. Sem Mihálynál, sem valamivel később Habsburg Ottónál nem láttam ezt a szenvedést. Az osztrák és magyar trónörököshöz emberileg is közelebb éreztem magam.

(…)

Gyűlölnöm kellene mindenféle privilégiumot, plebejusnak neveltek, ilyen vagyok, de a politikában megtanultam, hogy valamit valamiért. És mostanában sokszor elgondolkozom azon, hogy az igazi demokrácia analógiája vajon nem a csonka kúp vagy csonka gúla-e sokkal inkább, mint egy kihegyesedő mértani idom? Más szóval: a körülöttünk levő, fel sem épült és máris széteső demokráciák láttán óhatatlanul el kell töprengenem, talán ezeknek a rendszereknek az egyik nyavalyája éppen az, hogy a csúcsot nem hagyhatjuk üresen. Például úgy, hogy a legfőbb állami méltóságot, az elnöki tisztséget nemcsak időben korlátozzuk – két mandátumra általában –, hanem igazi hatalmat sem kellene a kezébe adnunk, kivéve a válsághelyzeteket.

(…)

Újabban fel-felötlik bennem, hogy egy született király, aki komoly hatáskörök nélkül, csakis azért került oda, hogy más ne lehessen azon a helyen, vajon tényleg olyan nagy kompromisszum lett volna-e éppen a felépítendő demokrácia érdekében. Nyilván ez ma már tárgytalan. Meghalt a király, és nem mondhatjuk, hogy éljen a király, mert ahogy látom, a Hohenzollern családban is dúl már a harc a hatalomért vagy talán a bőven visszakapott vagyonért, ki tudja.

(…)

Az én időutazásom is véget ért, nincs már a „rosszpénzen”, a „szutáson” látott „jó arc”, eltűnt az a fiatalember, akinek gyerekként úgy állítottak össze iskolai osztályt, úgy válogattak különböző társadalmi rétegekből és régiókból osztálytársakat, hogy még egy magyar fiú is volt közöttük. Nem lett ő ettől magyarbarát, nincsen mit köszöngetnünk neki, de mégis sajnálom ráncos arcát, amelyet nem a hatalmi harc dúlt fel, csak a megállíthatatlan idő.

A demokrácia dolgát pedig nekünk kellene elrendeznünk minél hamarább, egy olyan országban, ahol a kilencvenes években másodjára is kiűzték a királyt, aztán visszafogadták, kárpótolták palotákkal, kastélyokkal, sok tízezer hektár erdővel, most meg hisztérikus lelkiismeretfurdalással gyászolják.

Talán azért, mert csak azt lehet gyászolni igazán, akinek nem volt semmiféle hatalma fölöttünk, és éppen ezért nem kellett megkönnyebbülnünk titokban, hogy itt hagyott minket. Éppen ellenkezőleg,

sajnáljuk ezt a kilencvenhat éves öregembert, aki végül is Lear királyként távozik az övéi közül,

miután ezelőtt hat évvel, 2011. október 25-én, kilencvenéves születésnapján, a szavakat nehézkesen formálva is jobb beszédet mondott a román parlamentben, mint bármelyik eddigi elnök, Iliescu, Constantinescu, Băsescu vagy Iohannis. Pedig sem olyan felkészült, sem olyan rafinált politikus nem volt, mint a többiek. Csakhogy az elnökök arcáról letörülhetetlen a szavazatgyűjtés mimikája, mondataikból kiirthatatlanok a kortesbeszéd utálatos fordulatai, és miközben az országot emlegetik, a pártjukra gondolnak, és választóikat számolgatják magukban.

Milyen jó lenne egy hatalom nélküli elnök, egy mandátuma végeztén vulkánfíber bőrönddel távozó, koronázatlan király, aki csak sétálgat azon a képzeletbeli tisztáson, hiszen semmi dolga, kizárólag azért van ott, hogy más a helyét ne bitorolhassa…

Transindex.ro – Markó Béla: A román király

#Băsescu #Constantinescu #Hohenzollern család #Iliescu #Iohannis #Markó Béla #román király #Szemle

0 notes