#hermanottó

[homregeszet]

Ritkán látott felvételek a HOM archívumából!

Vadon élő, veszélyeztetett kamionok kis csapata békésen legelészik a Bükk hegylábi területeken. Jól látható, hogy természetes élőhelyükön, biztonságban érzik magukat és a nagy melegben ők is behúzódnak a fák árnyékába.

Kovács-Attenborough Niki

#hermanottómúzeum #miskolcimúzeum #régészet #archaeology #hermanottó #feltárás #ásatás #magyarrégészet #kamion #természet #nature

[homregeszet]

“A legjobb császár.”

“A legjobb császár” ezüst érméje került elő minap az egyik feltárásunkon.

Tudjátok, hogy ki volt ő?

#homrégészet #régészet #ásatás #ezüst #érme #ezüst érme #lelet #múzeum #hermanottómúzeum #magyarrégészet #római kor #római #miskolc #miskolcimúzeum #hermanottó #archaeology #silver #silver coin #roman period #szarmata

[homregeszet]

Szakfelügyelet A-tól Z-ig

 avagy megyei körút Abaújkértől Zalkodig

Az összes, terepi tevékenységünk közül a régészeti megfigyelés – rövidebben szakfelügyelet – a nagyközönség számára talán a legkevésbé látványos munkánk. Ugyan ez is egy nagyon fontos és előírt feladatunk, azt is érdemes megjegyeznünk, hogy ennél a munkánál bukkanunk a legritkábban klasszikus értelemben vett „kincsekre”.

A régészeti megfigyelések elvégzését a kormányhivatal írja elő a különböző engedélyekben. Éppen ezért gyakran megyünk vezetékszakaszok létesítéséhez, építkezésekhez megtekinteni a földmunkákat. Többnyire akkor érkezünk ki a kivitelező hívására, amikor a felszínről már eltávolították a humuszréteget vagy kiásták az alapozást, vezetékárkot. Az érintett területet vagy szakaszt végig járjuk, megnézzük, hogy jelentkezik-e valamilyen objektumnak (pl. háznak, gödörnek, tűzhelynek vagy éppen sírnak) foltja a területen. Ha találunk erre utaló nyomokat, akkor azokat leírjuk, lefotózzuk és GPS segítségével rögzítjük, hogy pontosan merre helyezkednek el. Ha nem ásnak tovább a területen, akkor az esetek többségében elég ennek a dokumentációnak az elkészítése.

Noha a szakfelügyeletek 95%-ában nem találunk semmi olyat, ami régészeti szempontból fontos volna, azért számunkra is akadnak emlékezetes helyszínek. Volt olyan esetünk, hogy a rendőrség telefonált be a múzeumba azzal a hírrel, hogy a településen emberi csontok kerültek elő. Az ingatlan tulajdonosa ásás közben egy sírt talált, ennek köszönhetően egy addig nem ismert temető létére derült fény. A rövid, helyszíni konzultáció után a rendőrök megnyugodtak, hogy nem kell bűntényként kezelniük az ügyet; mi örültünk az új információnak és végül a tulajdonos is – a lábon kihordott szívinfarktus után – boldog volt, mert „élőben” még sosem látott régészeket munka közben. A helyszínelő rendőrökkel pedig azt is megállapítottuk, hogy a nyomok rögzítése alapvetően mindkettőnk munkájában hasonló módon történik.

A szakfelügyeletekben az ilyen ritka alkalmak mellett talán az a legjobb, hogy rengeteg helyszínre eljutunk. Kevés olyan pontja van a megyénknek, ahol még nem jártunk valamelyik ügyünk miatt. Az is megesik, hogy egy nap alatt több, egymástól távol eső helyen kell dolgozunk. A régészeti megfigyelések ugyanis a beruházások üteméhez igazodnak.

Bár sokszor nem találunk semmit, mégis fontos számunkra a szakfelügyelet elvégzése, mert a régészek számára az egyik legnagyobb kincs az információ. És ha nincs a területen lelet, az is egyfajta infó.

 Itt egy csarnok épül majd. (Fotó: Gál Viktor)

 Így néz ki egy épület alapozási árka. (Fotó: Bakos Gábor)

Megbolygatott emberi csontok. Néha leletre bukkanunk. (Fotó: Honti Szabolcs)

Idén ezeken a helyszíneken már biztosan megfordulunk a megyében. (Térkép: Miskolczi Melinda)

#régészet #miskolc #hermanottómúzeum #múzeum #miskolcimúzeum #archaeology #szakfelügyelet #miskolczimelinda #magyarrgészet #hermanottó #borsod #borsodabaujzemplen #museum

[homregeszet]

Kazincbarcika - csapó 3.

A Sajószentpétert és Berentét elkerülő út nyomvonalába eső kazincbarcikai lelőhelyen az elmúlt év novemberétől tartó régészeti feltárás lassan a végéhez közeledik. Jelenleg a lelőhely keleti-északkeleti részén lévő régészeti objektumok bontása és dokumentálása zajlik. A régészeti leletek tanúsága alapján a Sajó partján elterülő dombot elődeink különösen kedvelték és több régészeti korszakban is intenzíven lakták, amit mi sem érzékeltet jobban, mint, hogy a mindössze 6000 m² nagyságú lelőhelyrészleten eddig 1100 régészeti objektumot tártunk fel.

Élt itt egy neolitikus közösség, számos településjelenség keltezhető a bronzkor időszakára, és használta a területet a vaskor embere is. Előkerültek egy római császárkori, germán falu maradványai: gödrökkel, közöttük 8 négyszögletes, erősen átégett oldalfalú tüzelőgödörrel, házakkal és cölöphelyekkel. Nagy számban láttak napvilágot egy a 10. századtól továbbélő, szolgáltató közösség vaskohászati és településmaradványai. E korszakhoz elhelyezkedése, szerkezete, valamint a leletanyaga alapján több ház is köthető, melyeknél meg lehetett figyelni a házgödröket, oszlophelyeket, tüzelőberendezéseiket, valamint kisebb-nagyobb gödröket. A házak többnyire négyzetes alaprajzúak, részben f��ldbe mélyítettek voltak, de a humuszolt felszínhez képest – egyet kivéve – nem rendelkeztek jelentős relatív mélységgel. Kőkemencéik az északkeleti sarokban álltak.

1.kép: S 751 ház az északkeleti sarkában kőkemencével (fotó: Gál Viktor)

2.kép: S 252 ház, az északkeleti sarkában kőkemencével (fotó: Gál Viktor)

Az egyes objektumok közötti szuperpozíciók és a kerámiák alapján az is világossá vált, hogy az Árpád-koron belül több periódussal számolhatunk.

3.kép: S 884 ház és az ezt vágó S 883 szabadtéri kemence. (fotó: Gál Viktor)

Korábban már beszámoltunk róla, hogy a 10-11. században itt élt közösség által használt, 10 feltárt kohóból egyet in situ felvettünk és a múzeumba szállítottunk. Ezt követte még egy kohó metszetének és egy kohó rendkívül jó állapotban megmaradt medencéjének in situ felvétele.

4.kép: Az S 693 kohó bontás közben. (fotó: Gál Viktor)

5.kép: Az S 693 kohó előkészítése az in situ felvételre. (fotó: Gál Viktor)

6.kép: Az S 310 kohó dokumentálása az in situ felvétel előtt. (fotó: Gál Viktor)

Jenei Anita

#hermanottómúzeum #miskolcimúzeum #régészet #miskolc #múzeum #archaeology #hermanottó #ásatás #magyarrégészet #feltárás #kazincbarcika #jeneianita #középkor #kohó #neolitikum #római császárkor #furnace #middleages #photography #photo

[homregeszet]

"Játszani is engedd..."

Apák napja alkalmából egy olyan fotót osztunk meg veletek két kollégánkról, amelyen a felelősségteljes kutatóként dolgozó édesapák egy pillanatra kilépnek a mindennapok monotóniájából.

:)

#hermanottómúzeum #miskolcimúzeum #hermanottó #miskolc #régészet #múzeum #HOMrégészet #moments #photography

[homregeszet]

Valaki ma bal lábbal kelt fel... 🤭

Nálatok is #nagyonhétfő van?

#archaeology #HOMrégészet #magyarrégészet #HermanOttóMúzeum #kerámia #láb #neolitikum #photo #leg #regeszet #régészet #miskolcimúzeum #neolith #neolithic #ásatás #feltárás #hermanottó #múzeum #nagyonhétfő

[homregeszet]

#hermanottómúzeum #miskolcimúzeum #régészet #miskolc #múzeum #archaeology #hermanottó #magyarrégészet #ceramic #monday #hétfő #homregeszet #kerámia #mondayfunday #emoji #rawrrr #archaeoemoji

[homregeszet]

"Egy Gyűrű mind fölött, Egy Gyűrű kegyetlen, Egy a sötétbe zár, bilincs az Egyetlen"

Szóval az négy....? 🫢

#hermanottómúzeum #miskolcimúzeum #hermanottó #miskolc #múzeum #régészet #archaeology #magyarrégészet #homregeszet #gyűrű #ezüst #ezüst gyűrű #lord of the rings #péntek #for fun #funnyfriday #fémkeresőzés #metaldetecting #silver #silverring

[homregeszet]

Hejőpapi 2.0

Idén júniusban kezdődtek meg a földmunkák Hejőpapiban, ahol a kavicsbánya bővítését megelőzően végzünk teljes felületű feltárást immár második éve. Tavaly közel 40 hektáros felszínen folytattunk próbafeltárást, akkor 74 kutatóárkot nyitottunk meg, és a feltáráson tapasztalt megfigyeléseink tükrében további területek összenyitását határoztuk meg. Az egyik lelőhelyet, mely a Nyögő-dűlő 3. elnevezést viseli, tavaly teljesen fel is tártuk. Ott rézkori és római császárkori település szélét tudtuk lehatárolni.

1.kép: kép: A 2021. évi feltárásról készült poszter (2020-ban még a szomszédos bányában kutattunk. Készítette: Balogh Marcell – Hajdu Melinda)

2022-ben az ÉNy-DK-i irányú magasparti terület vonalát követő és hosszan elnyúló Hejőpapi-Nyögő-dűlő lelőhely egy részén kezdtük meg a földmunkát. A több mint egy hektáros ásatási felszínünk mélyebben fekvő, lapályos része felől haladunk a magasabban elhelyezkedő területek felé. A „humuszolás” során a felső szántó- és termőréteget távolítjuk el, mely jelen esetben 50-150 cm között váltakozik, az alatta jelentkező agyagos és löszös „altalajban” sötét folttal jelentkeznek a régészeti objektumok.

2. kép: Az ásatási felszínünk a távolból (Fotó: Hajdu Melinda)

A tavalyi próbafeltárás és a humuszolás során középső neolitikus emlékanyagot (Kr. e. 5300-5000) tudtunk meghatározni. Idén nagyméretű agyagnyerő gödreink vannak, emellett több települési objektum és sír került elő eddig.

3.kép: Nagyméretű agyagnyerő gödör folt fotója (Fotó: Simon József)

A humuszolás jelenleg is folyamatban van, úgy tűnik 2 hét múlva a bontó munkásaink el tudják kezdeni az előkerült jelenségek feltárását. Tikkasztó hőségben, szárazságban és nagy mennyiségű porban idén sincs hiány, de bízunk benne, hogy a munkánk megtérül és érdekes információkkal szolgálhatunk a továbbiakban. Így a beszámolónkat is hamarosan folytatjuk…

4.kép: Dolgoznak a gépek (Fotó: Hajdu Melinda)

5.kép: És dolgozunk mi is (Fotó: Hajdu Melinda)

Hajdu Melinda

#hermanottómúzeum #miskolcimúzeum #hermanottó #homrégészet #régészet #múzeum #archaeology #ásatás #magyarrégészet #feltárás #humuszolás #neolitikum #neolithic #hajdumelinda

[homregeszet]

Így raktározunk mi!

Még májusban, a Múzeumi Világnap kapcsán Facebook követőinkkel megosztottuk terveinket a készülő Látványtárunkról / Látványraktárunkról.

Itt pedig egy kis videó keretében járhatjátok be múzeumunk raktárának különböző részeit! :)

Így raktározunk mi!

Látványraktár

#hermanottómúzeum #miskolcimúzeum #miskolc #régészet #múzeum #archaeology #hermanottó #magyarrégészet #raktár #látványtár #magyarmúzeumok #dr.szörényigáborandrás #homrégészet

[homregeszet]

"Illa berek..."

Leletek a Berekben

Hogy vizenyős, ingoványos volt a Sajó melléke, mi sem bizonyítja jobban, mint a 2010-es árvíz elöntései és az ezt megörökítő 2011-es Google Earth felvétel. A meanderező folyó számtalan lefűződése kanyarog Sajószentpéterrel átellenben. Nem véletlenül nevezték Bereknek a helyet, amit most keresztezni fog a 26. főút várost elkerülő új szakasza.

1.kép: A 2010-es árvízi kép tükrözi az egykori vízivilágot

A békés folyóparti lapályból alig érzékelhető módon emelkedik egy-egy hát, teret engedve az emberi megtelepedésnek. 2011 őszén egy középső Árpád-kori faluhely bő 3000 m2-es peremrészletét tártuk fel az útépítést megelőzően. Több tényező – köztük a 2010-es árvíz tapasztalatai – viszont újratervezést indokolt a főút kivitelezésében, ami ekkor megállt. Az építkezés tíz esztendőnyi Csipkerózsika-álmából felébredve a közelmúltban kapott új lendületet, aminek nyomán visszatértünk az egykori lelőhelyünkre.

2. kép: Illa berek, nádak, erek… gépek zaja töri meg a berek egykori csendjét

A már korábban feltárt terület déli oldalában további 3000 m2-es részletet vizsgáltunk át. Már tíz éve sem a faluhely centrumát, hanem annak perifériáját azonosíthattuk a feltárási felületen, tárológödrökkel, kutakkal, külső kemencékkel. Idén még marginálisabb részletet találtunk – néhány gödörrel és gazdasági egységek kerítő falazatának oszlophelyeivel. A korábbi és a mostani ásatás sajátos eredménye, hogy több, a folyó lefűződéseivel párhuzamos, északnyugat - délkeleti tengelyű humuszos, leletgazdag sáv olyan mikrodomborzati részleteket jelölt ki, amelyek egykori mélyedések voltak a településen belül. A rendszeres árvízi elöntésekkor ezeket a lapályokat feltöltötte a víz és itt ülepedett le a falu belső magjából kimosott hordalék, korabeli szemét. Sok 12-13. századi kerámiatöredéken túl néhány pénzérme, vagy éppen egy korai tüskés végű sarkantyú is a középső Árpád-korra keltezi a település életét.

3.kép: Árpád-kori tüskés végű sarkantyú

Ám nem kis meglepetésre egy honfoglalás kori veret is napvilágot látott az önkéntes fémkeresős múzeumbarátok detektorainak segítségével. A hosszanti mederszerű mélyedést sakktábla mintában felosztottuk és minden második négyzetét bontottunk ki, így dokumentálva annak sekély formáját.

4.kép: Ásatási sakktábla, háttérben a kanyargó Sajót övező galériaerdő.

A faluhely valós központja az útépítés nyomvonalán és az ásatás helyszínén kívül, a Sajó folyásirányával szemben haladva keresendő. Innen hordta le a víz a lelteket azok megtalálási helyére. Szerencsére a település magját elkerülte a főút beruházása, így bolygatatlanul megőrizve egy középső Árpád-kori kistelepülést.

Illa berek, nádak, erek. Így szól a régi mondás, amely jelentése: elfut, elillan a nádak, berkek rejtekébe. A Sajó lefűződő erei és berkei bizonyosan elrejthették és megvédhették ezt a falut és az ide illant embereket. Ám ami egyúttal védelmül szolgált a helynek, ugyanaz jelentette a veszélyét is – a berket és lakóit időnként kiöntötte az folyó vize.

Dr. Szörényi Gábor András

#hermanottómúzeum #miskolcimúzeum #hermanottó #homregeszet #régészet #archaeology #magyarrégészet #feltárás #ásatás #múzeum #sajószentpéter #sajó #middle ages #middleages #középkor #árpádkor #dr.szörényigáborandrás #chessboard #sakktábla

[homregeszet]

Óriás a szomszédban

Lehet, hogy a világon a Bagger 293 a legnagyobb, de Európán belül akad vetélytársa, méghozzá a nem is túl messzi MVM Mátra Energia Zrt. bükkábrányi lignitbányájában tevékenykedő MT-14-es, kompakt marótárcsás kotrógép. 12 méteres átmérőjű marótárcsája 12 millió köbméternyi meddő és lignit megmozgatására képes évente.

Itt látható egy pár éve, a bányában készített kisvideó az MT és a bánya működéséről:

Ha pedig ásatási fotókon szeretnétek megnézni, ahogy Őkéksége felbukkan a háttérben, akkor kövessétek be az Instagram oldalunkat is – ahol az MT-14 tárcsája mellett még sok más érdekesség is megfordul 😉

#régészet #miskolcimúzeum #hermanottómúzeum #archaeology #ásatás #bükkábrány #telex #hermanottó #borsodabaujzemplen #Mt14 #Munkagépek #magyarrégészet #feltárás #múzeum #borsod #bánya #lignit #föld #óriás

[homregeszet]

Figyelemmel követitek a Magyar Régészet online-t? Megjelent ám a tavaszi szám és többek között arról is olvashattok, milyen volt a régész-élet a Herman Ottó Múzeum HOMeOffice időszakában.

Volt kedvenc bejegyzésetek abból az időszakból? 😏

http://www.magyarregeszet.hu/

#magyarrgészet #régészet #miskolc #hermanottómúzeum #múzeum #miskolcimúzeum #archaeology #hermanottó #magyarrégészetonline

[homregeszet]

Archaeo moodboard -🎨 A RÉGÉSZET SZÍNEI: NAPSÁRGA

A természetben végzett munka mindig megörvendeztet bennünket valami izgalmassal. A tavasz kezdetével egyretöbb kis virág bont szirmot a zöld fű rejtekében, az erdei kutatások során pedig számtalan ritka virágot van lehetőségünk megcsodálni, vigyázva azok épségére.

Gyakran megesik, hogy mire lezajlik egy helyszín munkaterületté minősítése, már felnő rajta a vegetáció. Ilyenkor külön kihívás a térdig érő gabonában, vagy ember magasságú napraforgó- és kukoricaszárak között lavírozva kimérni és kitűzni a leendő ásatási felszín sarok- és töréspontjait. 

Van, amikor barátságosabbnak tűnő növényzet övezi az ásatási területet, mint a szemet gyönyörködtető, napsárga tengerként hullámzó repce. Nos itt kell megjegyeznünk a helyes kis virágok... érdekes... aromáját, amely hosszú hetekig lengi be a munkaterületet. Ilyenkor a méhek is szorgalmas látogatóink.

 Munavédelmi szempontból okos választásnak tűnhet a sárga színű öltözet, azonban ezt az apró rovarok óriási virágnak vélik és fel-alá kísérnek bennünket az ásatáson.

Kertész Gabriella Nikoletta 

Folytatása következik!

Kollázs: Kertész Gabriella Nikoletta 

A fotókat válogatták: Csengeri Piroska, Fábián Sára, Horváth Antónia, Kertész Gabriella, Kovács Niki

#régészet #miskolcirégészet #magyarrégészet #homrégészet #hermanottómúzeum #hermanottó #hermuz #múzeum #miskolcimúzeum #arégészetszínei #archaeomoodboard #terep #ásatás #feltárás #kaland #rejtély #fieldwork #excavation #archaeology #kertészgabriella

[homregeszet]

Régészet - Hagyományőrzés - Harcművészet és a Kard

Már az emberi értelem ébredésének hajnalán megjelent az igény arra, hogy nagy tetteink ne vesszenek feledésbe, szolgáljanak tanulságul a jövő nemzedékei számára. Az emberiség korai történetének időszakában a letűnt generációkra, ősökre visszanyúló emlékezést írás híján a szájhagyomány őrizte. A történetek, a közösség múltjának, hagyományainak megőrzését és továbbadását az ének és a tánc segítették. Ezek a korai időkben még nem a szórakozás és a szórakoztatás eszközei voltak, hanem sokkalinkább egyfajta szakrális tevékenység. Malin még a XX. század közepén is többszáz éves hagyományt őriztek az énekmondó családok, az úgynevezett jelik. Itt a múltról szóló, dalban elmesélt történeteket speciális énektechnikával és jellegzetes hangszeres kísérettel adták elő, megkülönböztetvén a hétköznapok énekeitől. 

1. kép Ún. Griot történetmesélő, Nyugat-Afrika 

Hérodotosz történelmi munkáinak hála már írásos feljegyzések is vannak majd 2500 évvel ezelőttről. Őt olvasva nyomban felmerül a gyanú, hogy az emberiség történelmének legnagyobb fejezeteit végigkísérik a háborúk, csaták, fegyveres csetepaték.[1] A legendás történetíró szemléletesen mutatja be írásaiban a harcmodor mellett a fegyverzetet és az eszményivé emelt harcos személyét is. A kisebb-nagyobb volumenű küzdelmekhez, csatákhoz pedig életek kioltására specializált eszközökre, fegyverekre volt szükség. Történelmünk legkorábbi, kifejezetten e célra kifejlesztett eszköze pedig a kard, melyet egy technológiai ugrás, a fémmegmunkálás (bronzöntés) hív életre. 

2. kép: A hajdúsámsoni bronzkincs 

Bordeau francia szociológus a szokást, szokásrendet, az egyéni magatartás mögött meghúzódó attitűdök összességét, gondolkodási sémát a habitus kifejezéssel írta le. Elmélete szerint a kard megjelenése, a fegyverek használata is habitus alakító tényező, társadalmi változásokat idézett elő. Bár Bordeau elméleteit ma már érdemes kritikai szemlélettel vizsgálni, vitathatatlan, hogy a specializált fegyver komoly változásokat hozott az emberiség történetében.

Míg a törzsi társadalmak időszakában jellemzően a közösségek által kiállított egy-egy harcos küzdelmével vagy kisebb csetepatékkal, rajtaütésekkel rendezte a konfliktusokat, a technológia fejlődésével lehetővé vált az egyre szervezettebben működő, harcos elit réteg kiépítése, mely az egyre szervezettebb támadási stratégiákat hozta magával. Persze ez nem maradt válasz nélkül.

  Európában a késő-bronzkor időszakától egyre gyakoribbá váltak a tájban megjelenő erődítések, földvárak. Az ókori közel-kelet birodalmaiban pedig az egyre fejlődő ostromtechnikákra válaszul az egyre bonyolultabb védművek, városfalak. Bár Mezopotámia kora-dinasztukus időszakában még a balta bizonyult a leghatékonyabb közelharci fegyvernek, az óbabiloni korban már egyértelműen a sarlókard vette át a szerepet. 

3. kép: Az uri standard  “háború oldala”  kb. i.e. 2600-2400. 21.59 x 49.5 x 12 cm (British Museum) [2]

A nagy birodalmak történetében fontos szerepe volt a háborúk megörökítésének, mind képi, mind írásos forrásokban, hiszen az évszázadokra visszanyúló győzelmek a birodalom és az azt megtestesítő uralkodó erejét, nagyságát hirdetik. Ősi harcok, küzdelmek emlékeit őrzik az eposzok is. A történetek elmesélése a szakralitásból kilépve egyre inkább begyűrűzött a profán világba is. A dalok, táncok, színdarabok, játékok által felidézett történetek már nem csupán a hagyományt őrizték, de szórakoztatták is a közösséget.

Adott tehát az igény arra is, hogy az ember a lehető leghitelesebben újraélje, újrajátsza a történelem nagyobb csatározásait. Az első újrajátszáshoz hasonlatos események közé tartozhattak a római kor nagy gladiátor viadalai is, valamikor az időszámításunk kezdete előtti 2-3. századból. Mindezek csúcsa a megrendezett tengeri csaták, a naumachiák voltak. A gladiátorokkal kapcsolatos gondolatok már önmagukban is megérnek több külön blogbejegyzést is, így erről most nem is szólok bővebben. 

A múlt eseményeinek megéléséhez szükséges alapinformációk megszerzésében segítséget nyújtanak a történészek és a régészek. A hiátusok gyakorlati jellegű, leghitelesebb befoltozását pedig egyrészt a hagyományos módszerekkel dolgozó kézműves mesterek, másrészt a hatékonyságot vizsgáló – a régészek kutatói és a kézművesek gyakorlati tapasztalatait ötvöző – kísérleti régészettel foglalkozó szakemberek végzik.

4. kép: A forrás-hegyi íjász sírja  A kísérleti régészet segítségével rekonstruálhatjuk leghitelesebben az írott források előtti időszakok nagyobb eseményeit, de eredményei jól használhatóak bármely korszakra vonatkoztathatóan, az emberek hétköznapi tevékenységeinek megismerésére is.

Ezt a fajta kísérleti régészeti módszert használja fel a mai modern hagyományőrzés is. Az újrajátszás szó talán hitelesebben írja le ezt a tevékenységet, de az egyszerűség kedvéért maradjunk inkább az elterjedtebb hagyományőrzés kifejezésnél. Természetesen ez a fajta megközelítés nem csak a fegyveres harcot, az ellenfelek módszeres lemészárlását foglalja magában. A igényes hagyományőrző törekszik az általa kedvelt korszak(ok) lehető leghűbb újraélésére. Egyfajta szerepjáték is ez, hiszen valaha élt, ismert személyek vagy kevésbé ismert figurák, esetleg egy fiktív szereplő bőrébe bújunk ilyenkor és ezt igyekszünk a viseletünkkel, viselkedésünkkel és a korszakról gyűjtött háttértudásunkkal is tükrözni. A felhasználható források alapján törekszünk a ránk szabott figura ismert vagy karakteréből fakadóan valószínűsíthető személyiségjegyeit megformálni.

5. kép: Kardrekonstrukció - 15. század 

De maradjunk a fegyveres hagyományőrzésnél: honnan tudjuk, hogyan küzdöttek a régmúlt évszázadok harcosai?

Egyrészt a régészet szolgáltat hatalmas mennyiségű leletanyagot a fegyverekről a különféle építményekig - gondolunk itt például arra, hogyan építettek erődítményeket. A különféle fegyverek hatékony használatára való törekvés az idők folyamán nem sokat változott. Az adott kor embere az élet kioltására alkalmas eszközök alkalmazásában, továbbá az ezek ellen való védekezésben mindig is a hatékonyságra törekedett. Bár ezek egymás hatására, gyorsabb-lassabb léptékben, folyamatosan fejlődtek. Noha az emberiség történelme során az átlag ember testfelépítése jelentősen nem változott, a fegyverek használatából eredő, esetleges testalkati torzulásokat (pl. íjász váll) a feltárt sírok elemzése során az antropológia segítségével jól ki lehet mutatni. Így az egyes csatákról szóló írásos beszámolókat a régészeti és antropológiai anyaggal összevetve már jóval árnyaltabb képet kaphatunk az adott kor harcászati módszereiről. 

Másrészt a 13. század végén, 14. század elején megjelentek a fegyveres kiképzéshez készült oktatóanyagok is. Az első ilyen ránk maradt képes dokumentációt, a Walpurgis vívókönyvet [MS I.33.] középkori latin nyelvezettel írták német földön és jelenleg az angliai Leeds-ben őrzik. Ismereteink szerint e kézirat feltételezett megjelenésétől (1270 - 1320) beszélhetünk Történelmi Európai Harcművészetekről.

6. kép: I. 33. Walpurgis manuscript. 

De hogyan fogjunk neki a hagyományőrzés keretein belül történő harci tevékenységek gyakorlásának, ha a kard szerelmesei vagyunk? Csaták során az elsődleges fegyverek a távolsági és szálfegyverek voltak. A különböző pengék használata kifejezetten közelharci tevékenység. Nos, a vívás gyakorlását elkezdeni nem igazán körülményes. Fontos hozzá a fejvédelem és egy sportkard, no meg persze kell vívó partner is. Ha ezek adottak, akkor több lehetőség közül is választhatunk az általunk kedvelt korszaktól, mozgásigényünktől és anyagi helyzetünktől függően. 

HEMA (Historical European Martial Arts): Ha valaki szeret(ne) vívni - de nem feltétlenül akar tőr, párbajtőr vagy kardvívó olimpikon lenni - és érdekli a történelmi harcmodor, annak talán az egyik legjobb út a fejlődéshez a HEMA vívás. A HEMA ugyanis a kísérleti régészetnek az az ága, ahol a vívók elsősorban nem a történelmileg hű  külsőségekre (pl. viseletre), hanem a meglévő dokumentációkban fellelhető mozgáskultúrára helyezik a hangsúlyt.

 7. kép: HEMA gyakorlás A Szegedi Ars Ensis csapat. 

Jelenleg több mint 100 fennmaradt, európai harcművészettel foglalkozó iratot ismerünk. Ezek kutatása körülményes, mert a képi anyag és a sokszor verses, már-már filozófiába hajló leírások jó alapot adnak a kor vívó technikájára vonatkozóan, de az elsajátításához szükséges módszerek leírása csak ritkán maradt fenn bennük. Ezt orvosolja a modern sporttudomány, amelynek segítségével használhatóvá válnak a történelmi oktatóanyagok. E mellett figyelembe kell vennünk azt a mai elvárást, hogy a lehető legkisebb sérülést okozzuk illetve szenvedjük el vívás alkalmával. Eleve nagy a különbség a korabeli anyagminőségtől eltérő, illetve éles vagy életlen fegyver használatában (pl. a fegyver törésének elkerülése, vagy a pszichés terhelés: sérülés okozásától vagy elszenvedésétől való félelem). A használt vívótechnika nagyban függ a fegyvertipustól, a szimulált harci helyzettől (1-1, 1-csapat, csapat-csapat elleni küzdelmek)  illetve a találatok pontozásához használt modern szabályrendszertől is amely felettébb szerteágazó lehet!

8. kép: Cane fencing Sétapálcás önvédelem.

Magyarországon a legtöbb nagyvárosban már működik HEMA vívást oktató szervezet. Ezek legnagyobbika az Ars Ensis egyesület és annak társszervezetei. Sok hagyományőrző egyesületben is gyakorolnak HEMA vívást. A leggyakrabban oktatott fegyveres technika alapja a hosszúkard, ami szinte már a HEMA szimbólumává vált, de ezeknél az egyesületeknél számtalan harci technikát tanulhatunk a középkori birkózástól a botvívásból kialakult, viktoriánus kori csodáig, a sétapálcás vívásig.

Szót kell ejtenünk a hagyományőrzéshez kapcsolódó harcművészetről, a középkori páncélos bajvíváshoz sorolható BUHURT-ról is.

BUHURT: A kifejezést a lovagi tornák azon részére használják, ahol a lovagok csoportosan, valós csatahelyzetet utánozva küzdenek meg egymással. Az összecsapás során nem törekednek egymás megölésére, itt az ellenfél lefegyverzése, térdre kényszerítése, harcképtelenné tétele, a tiszta találatok azaz a legyőzött ellenfél felett aratott harci dicsőség a fontos. A lovagi tornák kezdetén persze jóval nagyobb volt az elhullás mint modern változatában. Az ilyen mértékű brutalitást hivatalosan még az Egyház is ellenezte, erről árulkodik az 1130-as évek pápai ediktuma, amely arról rendelkezett, hogy a játékokon elhunyt személyeket nem lehet megszentelt földbe temetni. A buhurtot, mint küzdősportot a ‘90-es években élesztették újjá Kelet-Európában. Eredete a 11. században fellendülő, majd a lőfegyverek elterjedésével jelentőségét szép lassan elvesztő lovagi tornákra vezethető vissza. A modern tornákon évről-évre egyre több nemzet vett részt, megalkották a sportág szabályrendszereit és a nemzetközi buhurt szövetség is létrejött. Innentől a buhurt iránti érdeklődés meglehetősen gyorsan terjedt Nyugat-Európában is. Magyarországon nagyjából egy évtizede kezdett gyökeret verni ez a küzdősport. Bár ebben a műfajban nem a korhűség az elsődleges cél, azonban a felszerelésnek - legalább külső jegyeiben - meg kell felelnie a 13-16. századi lovagi páncélzat elemeinek.

9. kép

Ma már világbajnokságot is rendeznek ebben a sportágban Battle of the Nations néven - 2021-ben Nagyvárad adott otthont a harcosoknak - és 2015 óta a magyar csapat tagjainak is szurkolhatunk. A hölgyek külön kategóriában mérkőzhetnek meg egymással. 

Sok hagyományőrző csoport rendelkezik itthon is nehéz páncélzatú lovagsággal, ahol a tagok nagy része hódol e küzdősportnak. Kétségbe vonhatatlanul színes elemei ők az újrajátszott csatáknak, viadaloknak. Bár vonzó lehet modern sportba ültetve ápolni őseink harcművészetét, a hagyományőrzés magja azonban mégsem ez. A történelmi harci játékok ma a szórakoztató testedzés formái.

Fontos megtalálni az egyensúlyt a különböző korok, társadalmi rétegek eltérő életmódjának bemutatásában. Ebben nagy a felelőssége a hagyományőrzőknek! A minőségi hagyományőrzés haszna viszont kétségtelen nem csak a szórakoztatás terén, de a régészet és történelemtudomány eddigi feltételezéseit is segíthet megerősíteni vagy akár meg is cáfolhatja azokat! Mindemellett jelentős szerepe van a hagyományőrzőknek a történelmi ismereteink játékos, oktató átadásában, terjesztésében is. A megelevenített történetek (élő történelem), méltó hátterei lehetnek kulturális rendezvényeknek, rendhagyó történelem óráknak vagy akár múzeumpedagógiai foglalkozásoknak!

További témábavágó érdekességekről beszélgethetünk majd a  “ Három Asszó – Kardok, történetek, kitekintések a Kárpát-medencéből” előadássorozat keretében.

[1]   Lawrence H. Keeley antropológus szerint a korai kultúrák 90-95 %-a háborúskodik, ezzel szemben a fémfegyvereket nem ismerő Amerikai bennszülött törzsek 13% folytat évente háborút.

[2]  Röviden a tárgyról: https://tudasbazis.sulinet.hu/hu/muveszetek/muveszettortenet/muveszettortenet-7-evfolyam/a-sumer-muveszet/a-sumer-dombormu  (Utolsó elérés: 2021.08.31.)

Honti Szabolcs - Kertész Gabriella Nikoletta

Képek forrása:

1. kép:  https://theculturetrip.com/africa/mali/articles/what-is-a-griot-and-why-are-they-important/  

(Utolsó elérés: 2021.08.31.)

2.kép:  http://epa.oszk.hu/03200/03255/00006/pdf/EPA03255_hatartalan_regeszet_2018_2_042-046.pdf    

(Utolsó elérés: 2021.08.31.)

3. kép:  https://smarthistory.org/standard-of-ur-and-other-objects-from-the-royal-graves/ 

(Utolsó elérés: 2021.08.31.)

4. kép:  https://museumapgallery.hu/regesztortenetek/forras-hegy  

 (Utolsó elérés: 2021.08.31.)

5. kép:  https://sites.google.com/site/hagyomanyesmultidezo/  

6. kép:  Royal Armouries

7. kép:  Horváth András Csaba

8. kép:  https://www.theatlantic.com/health/archive/2013/11/how-to-fight-like-a-victorian-gentleman/281163/  (Utolsó elérés: 2021.08.31.)

Hasznos:

Hagyomány és múltidéző tudástár: https://sites.google.com/site/hagyomanyesmultidezo/

Fegyverhasználat okozta elváltozások vizsgálatával foglalkozó doktori disszertáció http://doktori.bibl.u-szeged.hu/id/eprint/10654/1/PhD%20ertekezes_Tihanyi%20B.pdf

Az első ismert vívókódex: https://royalarmouries.org/stories/our-collection/an-introduction-to-royal-armouries-manuscript-i-33-the-oldest-known-european-fencing-manual-in-existence/

Az Ars Ensis egyesület honlapja: https://www.arsensis.hu/bemutatkozas.php

A Kard Rendje egyesület honlapja: https://kardrendje.hu

Különlegesség: az urak önvédelmi sportja, a sétapálca vívás: https://fencingclassics.wordpress.com/2008/12/16/walking-stick-fencing-france-1906/ Battle of the Nations hivatalos oldala: https://botn.info/

BotN X MASS BATTLES ◆ Battle of the Nations 2019

Plusz, ha valakinek kedve támadna elkezdeni a történelmi vívást, de nem tudja, hogyan vágjon bele: Barta Emil - A történelmi kardvívás alapjai https://mek.oszk.hu/16200/16267/16267.pdf

Ajánlott irodalom:

V. Szabó Gábor:  Akhilleusz barbár kortársai. Fegyverzet és harcmodor a Kárpát-medencei késő bronzkorban. Határtalan Régészet - Archeológiai Magazin III. évfolyam 2. szám (2018).

Kilenc fegyver, amellyel az ókori Egyiptom világverő hatalommá vált  2020. december 10. 08:36 Múlt-kor: https://mult-kor.hu/kilenc-fegyver-amellyel-az-okori-egyiptom-vilagvero-hatalomma-valt-20201209?pIdx=3

Lawrence H. Keeley: War Before Civilization: The Myth of the Peaceful Savage 1996.

  Quincy Wright : A study of war 1961.

W. J. Hamblin: Warfare in ancient Near-East to 1600 BC. 2005.

#kard #háború #harc #régészet #harcművlszet #vívás #kísérleti régészet #hagyományőrzés #miskolci #múzeum #őskor #középkor #hagyomány #hermanottó #hermanottómúzeum #kísérletirégészet #hema #buhurt #kardvívás #vívástörténet #honti szabolcs

[homregeszet]

Beporzók hava: A méhek hagyatéka – történeti és régészeti adatok a világból

A beporzást végző rovarok közül az egyik legfontosabb faj a méheké. E különleges rovarokhoz fűződő viszonyunk ősrégi eredetű, hiszen az ember és a méhek közös történetének kezdete egészen az emberi faj kialakulásának hajnalára nyúlik vissza. A kezdetben egyoldalú, kizsákmányoláson alapuló kontaktus idővel mindkét fél számára több-kevesebb előnnyel járó kapcsolattá alakult. A modern világ azonban rohamosan változik, a méhek élettere folyamatosan csökken, a gyomirtók és növényvédő szerek használata miatt pedig a vadon élő méhcsaládok egyre jobban fogyatkoznak. Mára világossá vált, hogy a méhek nélkül nem csupán a méz tűnne el a boltok és kamrák polcairól. Törékeny ökoszisztémánk nem tudja nélkülözni e rovarok munkáját, mivel a természetes életközösségek alapját jelentő egynyári növények nélkülük egy, a kétnyáriak két éven belül eltűnnének. Alapok nélkül viszont összedől a rendszer, ez pedig nagyon rövid időn belül kihat ránk is, ezért nagyon fontos a beporzók védelme. Közülük a méhek pedig kiemelt figyelmet érdemelnek, hiszen annyi mindent adtak az emberiségnek. E rövid bejegyzés csupán néhány érdekességet ragad ki a könyvtárnyi ismeret közül, mely a méhek hagyatékát képezi.

Hogy mikor kezdődött az emberek és méhek kapcsolata, nem ismert. A méhek által előállított anyagok használatára utaló legkorábbi nyomok Dél-Afrikába vezetnek, ahol a méhviasz ragasztóként való felhasználása nagy hagyományokkal rendelkezik. Itt már mintegy 40 000 évvel ezelőtt méhviasz és egyéb összetevők keverékét használták különböző eszközök nyélhez történő rögzítésére.[1] Ismert egy szintén ebből az időszakból származó, Spanyolországból előkerült pattintott kő lándzsahegy is, melynél a vizsgálatok kimutatták, hogy méhviasszal rögzítettek a nyélhez.[2] Ez persze nem jelenti azt, hogy kapcsolatunk e rendkívüli rovarokkal nem kezdődhetett volna még korábban, hiszen a méhek sokkal régebb óta jelen vannak a Földön, mint a Homo sapiens. A tavalyi évben, Argentínában előkerült 100-105 millió éves fészekfosszília [1. kép] egyértelműen a karcsúméhekhez köthető.[3] Az északi féltekén a leggyakrabban előforduló méhfélék, köztük a háziméh is ehhez a családhoz sorolható.  A karcsúméhek egyes alfajai ma is pontosan ugyanolyan fészket alakítanak ki a föld alatt, mint amilyet Argentínában megőrzött a megkövesedett talaj.

1. kép:    Az argentínai Tronador-kanyonban előkerült megkövesedett méhfészek (GENISE et al. 2020)

Az ember számára mindig is hőn áhított csemege volt a méz, hiszen az édes íz iránti vágy evolúciós örökségünk. A méhek jelentőségét mutatja, hogy gyakorlatilag a méz volt az egyetlen édesítő a kezdetektől a középkorig. Habár az ókori görögök és rómaiak számára nem volt ismeretlen növény a dél-ázsiai és indiai származású cukornád, azonban az abból előállított nádcukor csak a középkorban terjedt el arab közvetítéssel. De nemcsak a táplálkozásban betöltött szerepe miatt volt fontos ez a magas biológiai értékű anyag, hanem antiszeptikus hatása révén gyógyításra is használták, sőt, varázserőt is tulajdonítottak neki.[4] A vadméz gyűjtése kapcsán a legkorábbi képi források a Közel-Kelet, Afrika, Ausztrália és Európa-szerte ismert barlang- és sziklafestmények, melyek közül a legidősebb a holocén időszakra, mintegy 9000 évvel ezelőttre keltezhető.[5] A kelet-spanyolországi Bicorp közelében 1924-ben felfedezett, epipaleolitikum idejére datált, nagyjából 8000 éves barlangfestmény szemléletesen mutatja be a mézgyűjtést[6] [2. kép].

2. kép:    Mézet gyűjtő ember. A kelet-spanyolországi  Bicorp közelében húzódó barlangrendszer egyik festménye (forrás: valencia-international.com)

Mint korábban láthattuk, nemcsak a mézet hasznosították eleink, a méhviasz is igen fontos alapanyag volt. Szerencsére a méhviasz jelenléte a régészeti leleteken könnyen vizsgálható. Az anyag összetétele állandó, mivel genetikailag a rovar biokémiája határozza meg. Így a méhviasz kémiai „ujjlenyomata” megbízhatóan kimutatható a régészeti lelőhelyekről származó szerves maradványokban.[7]  A méhviaszt nem csupán különböző technológiai célokra használták, például porózus kerámiaedények vízzárására, festékek alkotóelemeként vagy ragasztóanyagként. Minden bizonnyal kulturális funkciókat is ellátott: rituális, kozmetikai és gyógyászati szerepe egyaránt lehetett. Utóbbi ékes bizonyítéka egy dél-szlovéniai, 6500 éves emberi alsó állkapocstöredék, mely betekintést nyújt a neolitikumi fogászatba. A Trieszti Természettudományi Múzeum gyűjteményében található leleten 2012-ben különböző analitikus módszerekkel a baloldali szemfogon méhviasz tömés nyomait sikerült kimutatni [3. kép]. A vizsgálatok alapján a tömést nem sokkal a halál előtt készíthették, és valószínűleg a megrepedt fog érzékenysége miatti fájdalomcsillapítás volt a célja. A lelet az egyik legkorábbi bizonyítéka a terápiás fogászati kezeléseknek.[8]

3. kép:    A dél-szlovéniai Lokából származó állkapocs, a méhviaszt töméssel ellátott szemfoggal (BERNARDINI et al. 2012).

A méhviasz, mint említettük, régóta használatos ragasztók alapanyagaként is, azonban az Alpoktól északra a közelmúltig nem számoltak be ezt igazoló leletről. Egy Vesztfáliából (Németország nyugati részéből) származó tüskés csonthorog elemzése az első bizonyíték a méhviasz ilyen módon történő felhasználásának. A Federmesser-csoportba (i. e. 14.000 – 12.800 között) tartozó lelet a Seseke folyó szabályozása során került elő Bergkamen-Oberaden közelében, az 1930-as években [4. kép]. A horog tövén látható fekete elszíneződésről kiderült, hogy fő összetevője a méhviasz, melyhez zúzott szenet adtak, hogy megakadályozzák a ragasztó használat közbeni elrepedését. A vizsgálat bizonyítékot szolgáltatott arra is, hogy a méhek már a késő pleisztocén idején, legalább 2000 évvel korábban megjelentek Közép-Európa északi részén, mint azt korábban gondolták.[9]

4. kép:    A Bergkamen-Oberaden-i csonthorog (BAALES – BIRKER – MUCHA 2017).

Nem ismert pontosan, hogy az ember mikor hagyott fel a vadméhek kifosztásával, és kezdett el méheket háziasítani és gondozni. A méhészet legfontosabb tárgyi emléke az ember alkotta kaptár. A méhészet vonatkozásában a legkorábbi írásos emlékeink az ókori Egyiptomból, i. e. 2500-ból ismertek. Az egyiptomi írásokban méhekre, viaszra és mézre több mint 500 utalás található.[10] Hogy mennyire nagy jelentőséget tulajdonítottak az ókori egyiptomiak a mézelő méheknek, jól mutatja, hogy i. e. 3500-ban Alsó-Egyiptom királyának szimbóluma a méh volt. Az egyiptomi méhészek az ókorban is hasonló módszerrel építettek kaptárakat a méheknek, mint napjainkban. Agyagból vagy sárból kialakított csöveket helyeztek egymásra [5. kép], melyeket speciális tutajokon, az évszaknak megfelelően a Níluson úsztattak fel és le, annak érdekében, hogy a lehető legtovább dolgozhassanak a méhek, a teljes vegetációfejlődést kihasználva.[11]

5. kép:    XXVI. dinasztia kora beli ábrázolások. Fent egy méhész és a csőszerű kaptárak láthatók, míg a rekonstruált hieroglifán a mézgyűjtés jelenetét örökítették meg, az egymás mellett sorakozó kaptárakkal együtt (forrás: www.apicultural.co.uk).

A méhészetnek viszonylag kevés tárgyi bizonyítéka maradt fenn, de az ismert források alapján földrajzilag igen elterjedt volt ez a tevékenység. Izraelben, az i. e.  10–9. századi Tel-Rehov városának 2005-2007 között végzett feltárásán 30 kaptárt dokumentáltak a régészek[12] [6. kép]. A használat idején a becslések szerint összesen 100 kaptár működött a nagy népességű város területén. Ez a felfedezés több okból is jelentős volt. Nemcsak a méz és más méhészeti termékek kiemelkedő szerepét mutatja az ókori gazdaságokban, de a nagyszámú kaptár jelenléte városi környezetben tanúsítja a méhek táplálékául szolgáló növényzet gazdagságát is.[13]

6. kép:    Az izraeli Tel-Rehov városában feltárt kaptárak keleti sora (MAZAR – PANITZ-COHEN 2007, 205).

Természetesen a méhészet a mezőgazdaság fontos szegmense volt az ókori Római Birodalomban is. Több írásos forrás is fennmaradt e témában. Írók és költők, mint Varro, Ovidius, Eliado, Plutarchos, Columella, Plinius Secondo és Palladio műveiből a leggyakrabban használt méhészeti praktikákról is és azok koráról is tájékozódhatunk. A rovarok életéről is számos leírás keletkezett, melyekben a méheket az egység, a takarékosság, tisztaság és szorgalom jelképeinek tartották. A római íróktól megtudhatjuk, hogy az akkori hagyományoknak megfelelően az összeházasodó pároknak mézalapú italt adtak vízzel vagy tejjel keverve. E szokásból származik a "mézeshetek" kifejezés, amelyet ma is használunk a házasság első időszakának jelölésére.[14] Az egyik legfontosabb mű a témában az i. e. 1. századi író, Publius Virgilius Maro műve. A 4 kötetes Georgica című mezőgazdasági munka utolsó kötetét teljes egészében a méheknek és a méhészetnek szentelte.[15]

Később, a középkor folyamán is egész Európában számos gazdaságban foglalkoztak méhészettel. A Geoponika című, 10. századi munka részletes forrása a témának. A bizánci írók válogatott írásainak gyűjteménye VII. Konstantin császár uralkodása alatt keletkezett, és egy teljes fejezet a méhekről és a méhészetről szól. Ebből megtudhatjuk, hogy ez időben nem agyagból készítették, hanem leggyakrabban fából ácsolták a méhek lakhelyeit. „A legjobb kaptárakat bükkfa deszkákból, fügéből, fenyőből vagy valonia tölgyből készítik; ezeknek egy sing szélesnek és két sing hosszúnak kell lenniük, és kívülről hamu és tehéntrágya összegyúrt keverékével kell bedörzsölni, így kevésbé fognak rothadni.”[16]

A középkor későbbi századaiból is ismerünk forrásokat a témában. Ebben az időben az apátságok és a kolostorok voltak a méhészet központjai, mivel az egyházi liturgiához szükséges gyertyák egyik alapanyaga a méhviasz volt, továbbá olyan területeken, ahol a borhoz szükséges szőlőt nem lehetett termeszteni, mézsört készítettek.[17] A szerzetesek az általuk másolt kódexekben gyakran megörökítették a méheket. Bestiáriumokban is többször feltűnnek e rovarok, mint például az Oxfordi Egyetem által őrzött 13. századi angol kéziratban [7. kép].[18] Bartholomeus Anglicus 13. századi angol tudós De proprietatibus rerum című enciklopédiájában csodálattal ír a méhekről, részletesen taglalva életüket és társadalmi berendezkedésüket. Hosszas leírásából egy részletet kiragadva képet kaphatunk, miképpen vélekedik a tudós e rovarokról: „A méhek királyt választanak maguk közül, és alattvalókat rendelnek alá. És bár a király uralma alá tartoznak, mégis szabadok, és odaadóan szeretik királyukat, és teljes erejükkel védik, és életüket adják érte. Oly nagy imádatuk a királyuk iránt, hogy egyikük sem mer kimenni a házukból, sem élelmet szerezni, ha a király elpusztul. A méhek pedig azt választják királyuknak, aki a legméltóbb és legnemesebb, és szelídségben a legtisztább, mert ez a király fő erénye. Mert bár királyuknak van fullánkja, mégsem használja pusztításra. És a méhek, akik nem engedelmeskednek a királyuknak, saját végzetüket beteljesítve önnön csípésük sebe miatt pusztulnak el.”[19] Habár e fantáziadús leírás egy idealizált középkori monarchia képét festi le, és erősen antropomorfizálja a méheket, mégis van némi valóságalapja, mely az író gondos megfigyelésein alapszik.

7. kép:    13. századi bestiárium illusztrációja a méhekről (Bodleian Libraries 2017).

A késő középkorban tovább növekedett az egyház igénye a templomi gyertyákhoz használt méhviasz iránt. Szinte minden régiónak megvolt a maga jellemző a kaptártípusa, melyeket általában vesszőből, kerámiából, fából vagy parafából készítettek. Északon a méhek lakhelyeit szalma- és kéregrétegekkel kellett bélelni, hogy a rovarok életben maradjanak a tél folyamán. Kelet-Németország és Lengyelország területén a méhrajokat néha üreges rönkökben tartották. A középkori lengyel méhészek ezeket dekoratív formává faragták, gyakran nagyszoknyás nőt megmintázva. A méhészet elterjedése „méherdők” kialakulásához vezetett, amelyek általában az egyház, vagy az arisztokrácia tulajdonában voltak. Ezek az erdők 100-500 üreges fát számláltak, melyek egyszerre akár 20 rajnak is otthont adtak.[20]

Később, a reformáció több száz kolostor megszüntetését és méhészetük szétszórását eredményezte. Az új protestáns egyházaknak már nem volt szüksége drága méhviasz gyertyákra a liturgiához. Ez némileg ugyan csökkentette a keresletet, azonban továbbra is fontos áru maradt, mivel a méhviasz tisztán, füst nélkül ég, így a világításra szánt gyertyákhoz továbbra is előszeretettel használták.[21] Mivel a méhészet már nem csak a monostorok falai mögött zajlott, a korabeli szerzők és tudósok figyelme a méhek tanulmányozására irányulhatott. A reformáció után a méhek társadalma, mint politikai modell elfogadott koncepcióvá vált. 1599-ben William Shakespeare írta az egyik legismertebb szövegrészt, amely leírja a kaptárban élő méhek munkáját, összehasonlítva őket az európai társadalommal.[22] A következő évszázadokban egyre több tudományos felfedezés történt a méhekről és viselkedésükről. A 18. századra az európai természettudományi filozófusok a méhcsaládok tanulmányozása révén elkezdték megérteni életük komplexitását. A tudományos úttörők között kiemelkedő volt René Antoine Ferchault de Réaumur, aki az elsők között alkalmazott mikroszkópot a méhek boncolására.[23] Az ipari forradalom idején a technológia fejlődésével a méhek szerepe megváltozott. Már nem követendő társadalmi modellt láttak a méhekben, hanem a szüntelen munka és takarékosság szimbólumává váltak.[24] Képük szorosan összefonódott a munkásosztállyal, mivel a királynő által uralt, keményen dolgozó embert, a munka és a közösség ideális megtestesülését látták bennük. A forradalom alatt lett az erősen összetartó lakosságú Manchester jelképe a dolgozó méh. A város közösségi erejét jellemzi, hogy a 2017. évi terrortámadás[25] után Manchester számos lakója magára tetováltatta a település jelképének számító rovart, a tetoválás árát pedig a merényletben elhunytak hozzátartozóinak ajánlották fel.[26]

Mai szemmel nézve a méheket, még többet jelentenek számunkra, mint a történeti korok bármelyikében. Ma már tudjuk, hogy a méhek nem pusztán „példaképek”, vagy egy szintetikusan lemásolhatatlan, különleges édesítőanyag készítői, esetleg páratlanul összetett kommunikációval és társadalmi élettel rendelkező, tanulmányozásra érdemes rovarok. Mindenki számára ismert, hogy mekkora szerepük van az ökoszisztéma fenntartásában, és azt is tudjuk, mekkora veszélybe sodortuk őket a modern mezőgazdasággal. Igaz, hogy nem a méhek az egyedüli rovarok, melyek a számunkra nélkülözhetetlen növények beporzását végzik, de olyan jelentős szerepet játszanak ebben, hogy nélkülük az általunk ismert és szeretett világ katasztrofális átalakuláson menne át. Az egész emberiség érdeke tehát, hogy mielőbb megoldást találjon a méhek eltűnésének megállítására.

Fábián Sára

 Felhasznált irodalom:

 Baales – Birker – Mucha 2017 – Michael Baales – Susanne Birker – Frank Mucha: Hafting with beeswax in the Final Palaeolithic: A barbed point from Bergkamen. Antiquity, 91 (359), 2017. 1155-1170.

https://www.academia.edu/34647240/Baales_et_al_2017_Hafting_with_beeswax_in_the_Final_Palaeolithic_a_barbed_point_from_Bergkamen_Antiquity Letöltés ideje: 2021.02.24. 11:24.

 Bernardini et al. 2012 - Federico Bernardini, Claudio Tuniz, Alfredo Coppa, Lucia Mancini, Diego Dreossi, Diane Eichert, Gianluca Turco, Matteo Biasotto, Filippo Terrasi, Nicola De Cesare, Quan Hua, Vladimir Levchenko: Beeswax as Dental Filling on a Neolithic Human Tooth. PLoS ONE 7(9) September 2012.

https://doi.org/10.1371/journal.pone.0044904 Letöltés ideje: 2021.02.24. 16:32

 Bodleian Libraries 2017 - Bodleian Libraries, University of Oxford, MS. Bodl. 764, Summary Catalogue 2543. 2017-09-21

https://iiif.bodleian.ox.ac.uk/iiif/viewer/e6ad6426-6ff5-4c33-a078-ca518b36ca49#?c=0&m=0&s=0&cv=192&r=0&xywh=-886%2C2047%2C6397%2C3805 Letöltés ideje: 2021.02.28. 17:51

 Bonet – Mata 1997 - Helena Bonet Rosado – Consuelo Mata Parreño: The Archaeology of Beekeeping in Pre-Roman Iberia. Journal of Mediterranean Archaeology 10 (1), 1997. 33–47. https://www.researchgate.net/publication/250014346_The_Archaeology_of_Beekeeping_in_Pre-Roman_Iberia Letöltés ideje: 2021.02.24. 11:11

  Briggs 2015 – Helen Briggs: Prehistoric farmers were first beekeepers. BBC News Science, 11. November 2015.

https://www.bbc.com/news/science-environment-34749846 Letöltés ideje: 2021.02.24. 11: 23

 Catlin 2017 – Colin Catlin: A Marvelous Scene of Little Things. Honeybees and the Natural Order in the Fourth Georgic of Virgil. Senior Honors Thesis. May 12, 2017. Retrieved from the University of Minnesota Digital Conservancy.

https://conservancy.umn.edu/handle/11299/189086 Letöltés ideje: 2021.02.24. 15:45

 Crane 1999 – Eva Crane: The World History of Beekeeping and honey Hunting. Routledge, New York, 1999.

 Fudala 2017 – Ayla Fudala: The Sacred Bee: Ancient Egypt. Planet Bee Foundation, 6. November 2017.

https://www.planetbee.org/planet-bee-blog//the-sacred-bee-bees-in-ancient-egypt Letöltés ideje: 2021.02.24.11:49

 Genise et al. 2020 - Jorge Fernando Genise – Eduardo S. Bellosi – Laura C. Sarzetti – J. Marcelo Krause – Pablo A. Dinghi – M. Victoria Sánchez – A. Martín Umazano – Pablo Puerta – Liliana F. Cantil – Brian R. Jicha: 100 MA sweat bee nests: Early and rapid co-diversification of crown bees and flowering plants. PLoS ONE January 29, 2020. https://journals.plos.org/plosone/article?id=10.1371/journal.pone.0227789#abstract0 Letöltés ideje: 2021.02.25. 9:44

 Greshko 2020 - Michael Greshko: Oldest evidence of modern bees found in Argentina. National Geographic, 11. February 2020.

https://www.nationalgeographic.com/science/article/oldest-ever-fossil-bee-nests-discovered-in-patagonia Letöltés ideje: 2021.02.23. 14: 43.

 Kristensen 2018 – Kurt Kristensen (ed.): Beekeeping in the Roman World. Extract from Degree Thesis, Cagliari – Milan, July 21th 2007. Milan, 2018.

https://www.academia.edu/38293473/Beekeeping_in_Roman_Age_pdf Letöltés ideje: 2021.03.02.12:34

 Mazar – Panitz-Cohen 2007 - Amihai Mazar – Nava Panitz-Cohen: It Is the Land of Honey: Beekeeping at  Tel Rehov. Eastern Archaeology, Vol. 70. No. 4. (2007) 202-219. https://www.academia.edu/2579540/It_Is_the_Land_of_Honey_Beekeeping_in_Iron_Age_IIA_Tel_Rehov_Culture_Cult_and_Economy Letöltés ideje: 2021.02.25. 10:47

 Norton 2017 - Holly Norton: Honey I love you; our 40 000 year relationship with the humble bee. The Guardian International. Wed. 24. May 2017. https://www.theguardian.com/science/2017/may/24/honey-i-love-you-our-40000-year-relationship-with-the-humble-bee Letöltés ideje: 2021.02.23. 14:29

Roffet-Salque et al. 2015 - Mélanie Roffet-Salque – Martine Regert – Richard P. Evershed et al.: Widespread exploitation of the honeybee by early Neolithic farmers. Nature 527, 226–230 (2015).

https://www.nature.com/articles/nature15757#citeas Letöltés ideje: 2021.02.24. 04:24

 Steele 1893 – Robert Steele (ed.): The science, geography, animal and plant folklore and myth of the Middle Age. Being classified gleanings from the Encyclopedia of Bartholomew Anglicus On the property of things. Elliot Stock 62, Paternoster Row E. C. London, 1893. https://archive.org/details/medievalloreane01bartgoog/page/n6/mode/2up Letöltés ideje: 2021.02.28. 16:48

[1] Baales – Birker – Mucha 2017, 1157.

[2] Norton 2017.

[3] Greshko 2020.

[4] Bonet – Mata 1997, 33.

[5] Briggs 2015.

[6] Forrás: https://valencia-international.com/pre-historic-taste-honey/ Letöltés ideje: 2021.02.24. 17:38.

[7] Roffet-Salque et al. 2015.

[8] Bernardini et al. 2012, 1.

[9] Baales – Birker – Mucha 2017, 1157.

[10] Forrás: https://www.apicultural.co.uk/tears-of-re-beekeeping-in-ancient-egypt Letöltés ideje: 2021.02.25. 10:24

[11] Fudala 2017.

[12] Mazar – Panitz-Cohen 2007, 205.

[13] Norton 2017.

[14] Kristensen 2018, 1-2.

[15] Catlin 2017, 3.

[16] Forrás: https://www.medievalists.net/2015/06/medieval-beekeeping/ Letöltés ideje: 2021.02.25. 11:33

[17] Forrás: https://historyofbees.weebly.com/europe.html Letöltés ideje: 2021.02.25. 18:40

[18] Bodleian Libraries 2017

[19] Steele 1893, 103.

[20] Crane 1999, 540.

[21] Crane 1999, 491.

[22] William Shakespeare: V. Henrik király. Első felvonás, II. szín, 191-212.

[23] Crane 1999, 592.

[24] Crane 1999, 605.

[25] https://www.theguardian.com/uk-news/2017/may/22/manchester-arena-police-explosion-ariana-grande-concert-england Letöltés ideje: 2021.03.02. 13:19

[26] https://hu.euronews.com/2017/05/29/mehet-tetovaltatnak-magukra-a-manchesteriek Letöltés ideje: 2021.03.02. 13:23

#beporzóknapja #beporzókhava #méhészet #méhek #régészet #kultúrtörténet #miskolcirégészet #miskolc #fábián sára #miskolcimúzeum #hermanottómúzeum #hermanottó #méhvisz