#árpádkor | Explore Tumblr Posts and Blogs

homregeszet · 2 years

Text

"Illa berek..."

Leletek a Berekben

Hogy vizenyős, ingoványos volt a Sajó melléke, mi sem bizonyítja jobban, mint a 2010-es árvíz elöntései és az ezt megörökítő 2011-es Google Earth felvétel. A meanderező folyó számtalan lefűződése kanyarog Sajószentpéterrel átellenben. Nem véletlenül nevezték Bereknek a helyet, amit most keresztezni fog a 26. főút várost elkerülő új szakasza.

1.kép: A 2010-es árvízi kép tükrözi az egykori vízivilágot

A békés folyóparti lapályból alig érzékelhető módon emelkedik egy-egy hát, teret engedve az emberi megtelepedésnek. 2011 őszén egy középső Árpád-kori faluhely bő 3000 m2-es peremrészletét tártuk fel az útépítést megelőzően. Több tényező – köztük a 2010-es árvíz tapasztalatai – viszont újratervezést indokolt a főút kivitelezésében, ami ekkor megállt. Az építkezés tíz esztendőnyi Csipkerózsika-álmából felébredve a közelmúltban kapott új lendületet, aminek nyomán visszatértünk az egykori lelőhelyünkre.

2. kép: Illa berek, nádak, erek… gépek zaja töri meg a berek egykori csendjét

A már korábban feltárt terület déli oldalában további 3000 m2-es részletet vizsgáltunk át. Már tíz éve sem a faluhely centrumát, hanem annak perifériáját azonosíthattuk a feltárási felületen, tárológödrökkel, kutakkal, külső kemencékkel. Idén még marginálisabb részletet találtunk – néhány gödörrel és gazdasági egységek kerítő falazatának oszlophelyeivel. A korábbi és a mostani ásatás sajátos eredménye, hogy több, a folyó lefűződéseivel párhuzamos, északnyugat - délkeleti tengelyű humuszos, leletgazdag sáv olyan mikrodomborzati részleteket jelölt ki, amelyek egykori mélyedések voltak a településen belül. A rendszeres árvízi elöntésekkor ezeket a lapályokat feltöltötte a víz és itt ülepedett le a falu belső magjából kimosott hordalék, korabeli szemét. Sok 12-13. századi kerámiatöredéken túl néhány pénzérme, vagy éppen egy korai tüskés végű sarkantyú is a középső Árpád-korra keltezi a település életét.

3.kép: Árpád-kori tüskés végű sarkantyú

Ám nem kis meglepetésre egy honfoglalás kori veret is napvilágot látott az önkéntes fémkeresős múzeumbarátok detektorainak segítségével. A hosszanti mederszerű mélyedést sakktábla mintában felosztottuk és minden második négyzetét bontottunk ki, így dokumentálva annak sekély formáját.

4.kép: Ásatási sakktábla, háttérben a kanyargó Sajót övező galériaerdő.

A faluhely valós központja az útépítés nyomvonalán és az ásatás helyszínén kívül, a Sajó folyásirányával szemben haladva keresendő. Innen hordta le a víz a lelteket azok megtalálási helyére. Szerencsére a település magját elkerülte a főút beruházása, így bolygatatlanul megőrizve egy középső Árpád-kori kistelepülést.

Illa berek, nádak, erek. Így szól a régi mondás, amely jelentése: elfut, elillan a nádak, berkek rejtekébe. A Sajó lefűződő erei és berkei bizonyosan elrejthették és megvédhették ezt a falut és az ide illant embereket. Ám ami egyúttal védelmül szolgált a helynek, ugyanaz jelentette a veszélyét is – a berket és lakóit időnként kiöntötte az folyó vize.

Dr. Szörényi Gábor András

#hermanottómúzeum #miskolcimúzeum #hermanottó #homregeszet #régészet #archaeology #magyarrégészet #feltárás #ásatás #múzeum #sajószentpéter #sajó #middle ages #middleages #középkor #árpádkor #dr.szörényigáborandrás #chessboard #sakktábla

5 notes · View notes

magyarokpontlife · 8 months

Photo

A tari Árpád-kori katolikus templom egyedülálló művészeti értéket képvisel a Palócföldön. #magyar #Magyarország #magyartájak #népviselet #magyargasztro #példaképeink #népzene #magyartudósok #árpádház #árpádkor #palócföld

#magyar #Magyarorsz #magyart #n #magyargasztro #p #magyartud #pal

0 notes

nemzetinet · 6 years

Text

A honmegtartó pozsonyi csata – a legfényesebb magyar győzelem

A 907-ben történt sorsdöntő ütközet szilárdan biztosította helyünket Európa közepén, sőt a X. század legerősebb katonai hatalmává tette hazánkat a kontinensen. A győztes csata lehetővé tette a későbbi erős magyar királyság kialakulását, a kelet-európai hegemóniánk megteremtését, majd a virágzó Árpádkor után, a magyar nagyhatalom megszületését. Ezt jelentette ez az ütközet, melyről iskoláinkban nem nagyon beszélnek, elhallgatják, nem ismerik, nem törődnek vele.

907-ben ezekben a napokban (az adatok szerint július 4 és 7 között) zajlott le magyarság egyik legfontosabb katonai ütközete a pozsonyi csata. Ebben a fényes győzelemben a keleti frank hadat semmisítette meg a magyar hadvezetés. A nyugati sereg nagy része megsemmisült (egy herceg, három püspök, tizenkilenc gróf is életét vesztette). A bajorok által vezetett egyesült sereg, a Kárpát-medencében új hazát alapított magyarok megsemmisítésére készült, miként annak idején az avarok elleni nagy frank hadjáratokban. A pozsonyi csata alighanem a legfontosabb legfontosabb hadtörténelmi eseményünk. Kiváló vezetéssel elsöprő győzelmet arattak őseink a nagy túlerőben lévő ellenséges seregen.

Jellemző módon a beteges atmoszférájú (a szocializmusból itt ragadt szolga szellemű) hivatalos történelemszemléletünk egyszerűen átsiklik a pozsonyi csata ténye felett. Helyette az általános iskolából kikerülő gyerekeink álmukból felébredve fújják a két sötét dátumot: 933 Merseburg, 955 Augsburg. Ezt mindenki tudja, a két vesztes csata dátuma beleivódott a mai nemzedékbe. A csaknem félszáz győztes honbiztosító hadjáratunkból (lekicsinylően sokan „kalandozásként” nevezik) pont a két vesztesnek titulált csata ment át a köztudatba. Pedig a korábbi merseburgi csatában még csak ütközet sem történt! A magyar csapatok összecsapás nélkül, egyszerűen visszavonultak. A 955-ös második augsburgi csata (az első csata természetesen győztes ütközet volt, de mily’ meglepő, ezt sem tanítják!) valóban, egy nagyobb ütközet volt, de csak annyi történt, hogy ez után már nem indultak nyugatra komolyabb hadjáratok.

Az egész népünk sorsát meghatározó – sőt kimondhatjuk, a magyarság létét biztosító – pozsonyi csatáról nem beszélnek. Miért nem ez a honvédelem napja? Miért nem nemzeti emléknap ez a nap? A rendszerváltás után negyed évszázaddal, ideje lenne átírni a dohos kipárolgású, szovjet mintájú történelemkönyveinket, a valós és felemelő győzelmeinkről megemlékezni, kultúránk alapjává (vissza) helyezni azokat. Az nem járható út egy nemzet életében, hogy mindig a vesztes, sötét eseményekre emlékezzenek, mintegy önostorozásként. Ilyet csak beteg szellemiségű, zavart tudatú egyének és népek tehetnek. Mi magyarok nem! Vannak kiemelkedő, világra szóló teljesítményeink, amelyek ráadásul egész jövőnket befolyásolták. Ezek az igazi ünnepeink, melyek fénylő csillagként ragyognak múltunk egén, mi magyar hagyományőrzők ezeket ünnepeljük. Ünneplünk, és emlékezünk a hagyományőrző rendezvényeken, az Ősök Napján, a Kurultájon, és szeretnénk, ha a kulturális életünket meghatározó vezető értelmiségiek (köztük történészek is!) észrevennék a fától az erdőt. Végre szakítanának a berögződött szocialista dogmával a „merjünk kicsik lenni” gúzsba kötő gondolatbéklyójával. Rázzuk le magunkról az évtizedekig belénk nevelt “kicsi és bűnös nép” téves képzetét. Mert ez az út nem vezet sehová. A valós tényeken alapuló, felemelő és meghatározó győzelmeinket, dicsőségünket kell ünnepelnünk, hiszen így lehet fejlődni és a jövőbe lépni. Rázzuk le a múlt béklyóit!

Emlékezzünk hát büszkén a legfényesebb magyar hadtörténelmi eseményre, a pozsonyi csatára! A Kurultaj – Magyar Törzsi Gyűlésen álljunk ki a legjelentősebb magyar honvédő csatánk emléke mellett. Mutassuk meg együtt, hogy a magyar hagyományőrzők és hagyományéltetők a legnagyobb ünnepeink közé szeretnénk beemelni a pozsonyi csata emlékét! Csakúgy, mint a honalapító Árpád nagyfejedelemnek és a magyar múlthoz ezer szállal köthető Atillának, Isten Ostorának tiszteletét. A Kurultaj és az Ősök Napja ünnepek emléket állítanak a magyar nemzettudat kiemelkedő hőseinek és hősi küzdelmeinek.

A honmegtartó pozsonyi csata – a legfényesebb magyar győzelem a Nemzeti.net-en jelent meg,

#Európa #hagyomány #Isten

1 note · View note

homregeszet · 3 years

Text

Kedves Ásatási Naplóm: Cigándi ásatási történetek

Vajon mit ástak a Herman Ottó Múzeum kollégái egy tó partján Cigándon? Talán vicces, de éppen itt lesz Cigánd város tanuszodája.

Ma már ez a tó nem létezik, de fontos gazdaságtörténeti szerepet töltött be annak lecsapolásáig, a cigándiak számára. 1850-ig, a Tisza bodrogközi szabályozásáig élővízként csillogott a Kistónak nevezett tavacska Kiscigánd házai között. Most a tanuszoda építése előtt a vízpart múltját vizsgáljuk - nagyon érdekes ipartörténeti eredményekkel. Ahol a cigándi múzeumporta (http://www.muzeumporta.hu/soregi-haz) textilfeldolgozást bemutató néprajzi tárlata kezdődik, ott ér véget a mi régészeti feltárásunk.

Milyen vékony mezsgye választja csupán el a néprajzot és a régészetet? Cigándon például csak egy keskeny tó. Az egyik parton a múzeumporta mutatja be, hogyan is készült kenderkócból fonal, a tó túlpartján több tucat gödör árulkodik a nyersanyag előkészítéséről.

Több mint kétszáz régészeti objektum található mindössze 2000 négyzetméternyi felületen. Ezek között kiemelkedő számban találtunk sírokhoz hasonlatos, lekerekített sarkú téglalap alakú, vagy ovális gödröket. Ám temetkezések helyett ezek a lépcsőzetes padkákkal összeszűkülő mélyedések egykori kenderáztató gödrökként szolgáltak. Nem véletlenül a tó partjára ásták őket, oda, ahol a magas talajvízszint okán szinte mindig vizenyős, nedves környezetbe lehetett puhítani a kenderkévéket.

Leleteik alapján az Árpád-kortól egészen az újkorig – minden bizonnyal az 1850-es vízrendezésig és a tó lecsapolásáig – ástak ide ilyen kenderáztatókat. (Persze sokan a Tiszára hordták áztatni a kévéket, és ez a szokás a 19-20. századtól egyeduralkodóvá is vált. Ekkortól már nem is említettek gödrös áztatási módot Cigándon.)

Baksálás, kenderáztatás után - Szent István Király Múzeum, CC BY-NC-ND (Forrás: http://forumhungaricum.hu/kiallitas/hogyan-keszult-az-egykor-hires-magyar-kender/)

A nedvességtől megpuhított kévéket ezután összetörték és a rostokból szöszt készítettek, a fonal alapját. A hosszú száraz napoknak egy záporeső vetett véget az ásatáson, mely rövid idő alatt feltöltötte a kiásott objektumainkat esővízzel. Így (sajnos) láthattuk eredeti funkciójuknak megfelelően, vizesen is a kenderáztatóinkat.

Addig jár a korsó a kútra, amíg el nem törik… vagy éppen úgy jár a korsó, hogy eltörik, mire egy kutat ásnak oda.

A cigándi Kistó partján pontosan egy tucat kutat (kis nyelvtörő:) tártunk fel. Az egyszerű földbe mélyített aknakutatól, a kivájt fatörzsből készített bodonkutakon át, a deszkából ácsolt fabélésű kutakig előfordultak víznyerőhelyek a feltáráson.

Az újkori eredetű kutak közül kiemelkedő objektumnak bizonyult egy fabéléses kútakna. A kiásott munkagödörében tölgyfadeszkákból ácsoltak számára négyszögletű béletet, majd a gödröt visszatömedékelték földdel. A tömedék megszűrte a vizet, a fabélés kidúcolta az omlékony homokos altalajt.

Egy méterre a kúttól egy szinte ép, 18. századi korsó hevert. Vajon ebből a kútból hordták vele a vizet? … Nem.

A választ a rétegtani (stratigráfiai) helyzete adta meg. A környéken ugyanis több egymásra ráásott (szuperpozícióban lévő) kenderáztató gödör volt, melyeket még később megbolygatott a jelen kút készítője, amikor kiásta a víznyerőhely számára a munkagödröt. Itt egy többszörös ráásás történt, melyek közül a legkorábbi gödörben hevert a korsó és csak a legkésőbbi objektumként született meg a kút.

„Hej halászok, halászok, mit fogott a hálótok…”A Tisza partján, a Bodrogközben valóban szinte minden a vízzel kapcsolatos.

Kép forrása: Herman Ottó, A magyar halászat könyve

Mint fentebb már említettük, létezett egy belső tó, melynek partján kenderáztató gödrökről és víznyerő kutak tucatjai sorakoztak.

Ahogy távolodunk a lecsapolt Kistó peremétől egyre több „szárazföldi” tárolóvermet találunk. Ám ezekben is vannak „vizes” leletek. A napokban több hálónehezékre bukkantunk. Herman Ottó, A magyar halászat könyvében részletesen beszámolt a különböző hálótípusok súlyairól és lejegyezte, hogy az egyes nehezékeken azok jellegzetes egyoldalú kopásnyomai tanúskodnak halászati használatukról. Kőből és égetett agyagból készült, gyöngyszerűen átlyukasztott hálónehezékeket találtunk egy 16. századi és egy újkori gödörben. Ezek a kissé megkopott, hengeres súlyok is mesélnek az egykori cigándi halászokról.

Az ásatási menü végére, „desszertnek” hagytuk egy Árpád-kori kemence kibontását. A fénykép középpontjától jobbra látható vöröses kerekded folt az egykori szabadtéri kenyérsütő búboskemence sütőfelülete és oldalfalai, belsejében a boltozatának beomlott maradványaival. Délkeletre nyíló szája előtt (az uralkodó széljárással ellentétben) munkagödör volt, ahonnan táplálták a tűzteret.

Első írásos említésében Zygand névalakban írták le a települést, 1289-ben. Körülbelül ugyanebben az időben készült ez a zygandi kemence is.

Történetünk végére érve búcsúzik a csapat: dr. Szörényi Gábor András, Nagy S. József, Nagy Zoltán és a szatmári munkások.

dr. Szörényi Gábor András

#régészet #magyarrégészet #hermanottómúzeum #hermanottó #miskolcimúzeum #cigánd #halászat #néprajz #árpád-kor #árpádkor #feltárás #ásatás #archaeology #textil #kender #miskolc

36 notes · View notes

homregeszet · 3 years

Text

Nagypéntek alkalmából: Isteni jelképek a kereszténység előtt és után

Nagypéntek az evangéliumokban Jézus szenvedésének, halálának és temetésének napja. E naptól elválaszthatatlan szimbólum a kereszt. A kereszt, mely ebben a vonatkozásban egyszerre testesíti meg Krisztus szenvedésének és megfeszítésének eszközét, szimbolizálja az emberi sors terheit, ugyanakkor kifejezi Isten feltétlen szeretetét, a megváltást. Bár a keresztet magától értetődően azonosítjuk a keresztény egyház jelképeként, csupán I. Constantinus római császár uralkodása (306–337) alatt vált azzá. Ugyanakkor a kereszt ábrázolása már az emberi civilizáció legkorábbi korszakaiban, jóval a kereszténység előtti időkben is jelen volt. A körrel határolt keresztábrázolások vélhetően napszimbólumok voltak. Számos kultúrkörben felfedezhetők ábrázolás béli variánsai, mint az egyiptomi ankh kereszt vagy az Indiából és Kínából is ismert svasztika. Az antik világban a T betűre emlékeztető formájú lator-kereszt a rabszolgák kivégzésének eszközévé vált. Ezt vonszolta Jézus is kálváriája során, s ez a forma ragyogott fel 3 évszázaddal később I. Constantinusnak is.

“In hoc signo vinces” (e jelben győzni fogsz) 9. századi bizánci ábrázolás

A kereszt az egyház szempontjából összetett tartalmakat közvetít, mint a szeretet áldozatát. A hívő számára emlékeztet, hogy valaki velük van, aki elviselte az elviselhetetlent, és erőt nyújt a megpróbáltatásokhoz. A művészet számára a kereszt a hit és hódolat kifejezője. A népi kultúrában a vallásosság és babonás hiedelmek határán jelenik meg rítusokban, bajelhárításban vagy amulettként.

Pillantsunk most vissza régiónk egy-egy izgalmas régészeti leletére a kereszténység kezdeti történetének idejére, valamint az Árpád-kor időszakára.

Balta alakú csüngők

A kereszténység megjelenésével egy időben, a Római Birodalom határain túl, a pogány vallásosságot reprezentálták az úgynevezett balta alakú csüngők. A mai Alföld területén a Kr. u. 2. századtól egészen az 5-6. századig különböző formában fellelhető tárgyat a szarmata és germán népek is előszeretettel viselték. A leggyakrabban egy kisméretű, fémből készült, egy-, vagy kétélű, széles fejű baltát formázott, amit általában a fokon átfűzve hordtak a nyaknál, vagy a csuklónál. Valószínűleg bajelhárító szerepe volt, de összefügghetett még az időjárással, földműveléssel és termékenységgel is. Eredete valószínűleg hellenisztikus gyökerű, nagyon hasonló tárgyak a Hercules buzogányok is, a germán hitvilág ezt átvette a saját szájíze szerint, így lett belőle balta, illetve kalapács és a mennydörgő Donár, vagy más néven Thor szimbóluma.

(Korábbi korszakok balta alakú csüngőiről szóló írásunk itt olvasható.)

Balta alakú bronz csüngő a Bükkábrány-bánya XII/B lelőhelyről

(3D modell hamarosan, látogass vissza később)

11. századi mellkereszt

A honfoglalás előtti magyarság hitvilága a sámánizmuséhoz volt hasonlatos, azonban a Kárpát-medencébe érkezésük előtt, vándorlásuk során -más vallási irányzatok mellett – már találkoztak a kereszténységgel is. Ezek egyes elemei beépültek hitvilágukba is. Letelepedésük után, mint ismeretes, már Géza fejedelem elkezdte a magyarság kereszténység felé terelését, fia, Szent István király pedig kialakította az egyházi intézményrendszert. Hazánkban azonban még ezek után is párhuzamosan éltek tovább a pogány hagyományok, többek között a babonákban, temetkezési rítusokban és ékszerekben. A kora Árpád-kori Sály-Lator, Örsúr- vára lelőhelyen 2014-ben előkerült balta alakú csüngő is ezt a párhuzamos vallásosságot bizonyítja. A keresztek megjelenése a sírokban még nem jelentette azt, hogy a benne fekvő elhunyt valóban keresztény volt, mivel mellkeresztek a honfoglalás és államalapítás korában gyakran még ékszerként, amulettként szolgáltak, nem, mint vallási jelképként. Ezt alátámasztja az is, hogy gyakran egyértelműen pogány rítusú temetkezésben találják a feltárók. Nem kerülnek elő túl nagy számban még a már biztosan keresztény temetők sírjaiból sem, így viseletük nem volt túl elterjedt. Az S-végű hajkarikák és a félhold alakú csüngők sokkal gyakoribbak. A kereszténység államilag elrendelt felvétele és a hittérítők hatására később kezdett fokozatosan, már valóban a Megváltó szenvedésének jeleként megjelenni a temetkezésekben.

Rásonysápberencs- Szőlő alja lelőhelyen 2014-ben ásatás során szórványként előkerült 11. századi, apró mellkereszt

A Rásonysápberencsen talált kereszt tipológiai besorolás szerint azok közé tartozik, melyeket még leginkább bajelhárító célból viseltek. Egyszerű, lapos, ónból öntött, díszítetlen kereszt. A párhuzamok alapján a 11. század második felére keltezhető, de már a 10. századot megelőzően az avarokhoz köthető leletanyagban is felbukkannak hasonló darabok.

3D modell:

https://skfb.ly/onn6o

Szerzők: Horváth Antónia, Kertész Gabriella Nikoletta, Németh Attila

Stúdió és 3D Fotó: Baranczó Benedek

3D modell: Honti Szabolcs, Kiss Dániel

Felhasznált irodalom:

Gulyás Gyöngyi: A balta alakú csüngők a szarmata leletanyagban. – Axe shaped pendants among Sarmatian finds. Hadak Útján XXIV. 1. kötet. Bupapest-Esztergom. 2015, 129-163.

LANGÓ Péter – TÜRK Attila: Honfoglalás kori sírok Mindszent-Koszorús-dűlőn (Adatok a szíjbefűzős bizánci csatok és a délkelet-európai kapcsolatú egyszerű mellkeresztek tipológiájához) in: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 10. (Szeged, 2004) https://library.hungaricana.hu/hu/view/MEGY_CSON_EK_Sa_10/?query=SZO%3D(Erd%C3%A9lyi%20Attila)&pg=368&layout=s (utolsó elérés 2021. 03. 31.)

Sudár Balázs szerk.: MAGYAR ŐSTÖRTÉNET 6. A honfoglalók műveltsége 2018. http://arpad.btk.mta.hu/images/kiadvanyok/6-a-honfoglalok-muveltsege.pdf (utolsó elérés 2021. 03. 31.)

Türk Attila szerk.: Studia ad Archaeologiam Pazmaniensia A PPKE BTK Régészeti Tanszékének kiadványai Hadak útján XXIV. A népvándorláskor fiatal kutatóinak XXIV. konferenciája Esztergom, 2014. november 4–6. 2. kötet https://www.arpad.btk.mta.hu/images/e-konyvtar/turk-attila/axe-shaped_amulets_among_the_11th-_and_1.pdf (utolsó elérés 2021. 03. 31.)

VISY ZSOLT szerk.: MAGYAR RÉGÉSZET AZ EZREDFORDULÓN 2003. http://www.ace.hu/curric/elte-archeometria/irodalom/Magyar_regeszet_az_ezredfordulon.pdf (utolsó elérés 2021. 03. 31.)

12 notes · View notes

homregeszet · 4 years

Text

Régészeti Adventi kalendárium 2019 /10. “ablak”: Az Upponyi-szoros titkai

Ugye jártak már az Upponyi-szorosban?

Ha esetleg nem, okvetlenül kiránduljanak egyet Magyarország talán legszebb szurdokvölgyében. Egyik oldalban látványos mészkősziklák kopár mezői, másik oldalon függőleges sziklafalakkal határolt erdőségek, köztük a völgyben az Upponyi-patak, mely a Láz-bérci víztározó különlegesen szép tavába torkollik. Talán nem érdemtelenül fut a völgyben az országos kék túra útvonala is.

Tudják, hogy a patkó alakú szurdok mit ölel körbe? A völgy fölötti magaslaton áll a kicsiny upponyi Földvár. Noha a közhiteles lelőhelyadatbázisban Földvár névvel illetik, az erősség nevével ellentétben egy kővár. A 13. század végén emelt erődítés a völgy fölötti meredek, sziklás gerinc végében, ún. sarkantyú helyzetben áll. Újkori nevét minden bizonnyal romos mivolta eredményezte. Csonkakúp alakú magjában szétszórva kisebb-nagyobb omladozó, mohos falcsonkok pusztultak, míg a gerinc felé egy, ma is mély, köríves árok védelmezte az objektumot.

Egy miniszteri pályázat révén kissé megbolygattuk a szunnyadó földvárat. Késő nyáron és ősszel a romló falcsonkokat kitisztítottuk, előterében a terepet rendeztük. Kisebb ásatásunk során a csonkok egy egész falazattá álltak össze. Egy toronyszerű építmény 8 méter hosszú, 2,2 méter széles alapfala tárult fel.

E falvastagság több szintes, akár 10 méternél is magasabb épületre utalhat, mely 8x8 méteres négyzet alaprajzú lehetett. Bár ezen falszakaszon kívül további terepi feltárást nem végeztünk, az őszi erdőben, a súrlófényes időben kirajzolódott mikrodomborzati elemek terepjelenségei alapján úgy sejtjük, hogy a toronyhoz egy hasonló nagyságú falazott udvar is csatlakozhatott. A szűk alapterületű várhegyen további épület aligha férhetett el.

Vár és szomszédvár viszonya… Vár várat szül.

A Földvártól alig kőhajításnyira, a völgy túloldalán hasonló adottságú és méretű erősség magasodik, az Uppony – Dedevár. E helyszín még egyáltalán nem kutatott. Miért áll itt, farkasszemet nézve a Földvárral? Talán Uppony falu és környékének birtokos nemzetsége ágakra, családokra oszlott a késő Árpád-korban? A völgy egyik oldalát az egyik örökös fiú, míg a másik oldalát a másik fiú kapta? A fiúk várakkal demonstrálták hatalmukat egymásnak és a külvilágnak? Ha az egyik várat emelt, akkor a másik is követte? Számos kérdés és a válasz talán köztük lehet. Van még tehát min merengeni e szép helyen álló várakban a látogatónak.

Hasonló várhálózat ma is álló toronyvárai léteznek a német, svájci, dél-tiroli régióban. Ezek az egymás hatására emelkedett szomszédvárak megjelennek olyan hétköznapi tárgyainkon is mint a magyar kártya. A piros kilences és a piros tízes (ezek is szomszédok!) lapjain ábrázolt 12-13. századi alpesi erősségek hasonló körülmények között születtek, mint az upponyi Földvár és Dedevár.

Várépítők 700 esztendővel később…

A feltárt falszakaszt az ősz folyamán állagvédelmi munkálatokkal konzerváltuk.

Ám a jelenkori várépítés legnagyobb kihívását nem is a kőműves-munka jelentette, hanem a nyersanyag helyszínre juttatása. Hogy vigyünk fel egy hegytetőre közel fél tonna habarcsot és több száz liter vizet? Tudvalevő, hogy a középkorban a várépítési hely egyik kritériuma volt a megközelítést biztosító út. Azonban 700 esztendő alatt a beerdősült upponyi várban az út már eltűnt, így a nyersanyagot más megoldással juttattuk a helyszínre. A völgyből egy kötélpályán át, csörlővel juttattuk fel a fák között.

A falszakasz megerősítése megtörtént.

Most egy kitisztított alapfal hirdeti, hogy a Földvár valójában egy igazi kőtorony, bár további részletei még föld alatt rejtőznek.

Turistajelzés nem vezet a várba, de a völgyből, vagy a gerincre vezető kék kereszt jelzésről közepesen nehéz túrával megközelíthető. Lombmentes időben páratlan kilátást nyújt, érdemes felkeresni.

/Szörényi Gábor András/

25 notes · View notes

homregeszet · 4 years

Text

Miskolci Régész Enciklopédia: Veremház

Veremház: A letelepedett emberek házakat építettek maguknak, melynek régészeti nyomai különbözőek lehetnek. A földfelszíni házaknak általában csak a tető- és falszerkezetet tartó oszlopok helyeit, esetleg az agyag falak vörösre égett omladékát (patics) találjuk meg. Azonban gyakrabban tárunk fel földbe mélyített házakat. Ezek az Árpád-korban téglalap vagy négyzet alakú 2x3-3x4 méteres, a sárga anyag altalajba mélyedő gödrökként jelentkeznek. Az épületek falát a gödör oldala képezte, esetenként volt még vesszőből font, agyaggal betapasztott felmenő faluk is. Tetőszerkezetükre az azt tartó cölöpöknek ásott mélyedések számából következtethetünk. Általában két ágasfa tartotta az épület középtengelyében a szelement, ehhez támasztották azokat az ágakat, botokat, melynek végei a földre támaszkodtak. Ezt a szerkezetet növényi szárakkal, sással fedhették le. Ha a ház négy sarkába mélyül az oszlop, akkor sátortető jellegű tetőt tételezhetünk fel. A bejárat meneteles, azaz lejtős lehetett, e mellett, vagy ezzel szembeni sarokban helyezkedett el a kemence, mely kőből vagy agyagból rakott volt. A ház fontos része a padka, mely a földbe mélyített gödör széle, és a tető közötti sávból állt. Ezen alhattak és tárolhattak is a lakók. A padlóba mélyedhetnek ülő illetve tároló gödrök, melyeket deszkával lefedhettek.

Szócikk: Horváth Antónia

#régészet #HermanOttóMúzeum #Miskolc #Miskolcimúzeum #régészenciklopédia #enciklopédia #veremház #árpádkor

6 notes · View notes

nemzetinet · 6 years

Text

A honmegtartó pozsonyi csata – a legfényesebb magyar győzelem

A honmegtartó pozsonyi csata – a legfényesebb magyar győzelem a Nemzeti.net-en jelent meg,

#Európa #hagyomány #Isten

0 notes