#homrégészet

[homregeszet]

Állatok világnapja

Egy közel 2ooo éves, bajelhárító kabócával szeretnénk megemlékezni az állatok világnapán. Tartsa távol tőletek is az ártó szellemeket! 😉

#HermanOttóMúzeum #HOMrégészet #rómaikor #régész #régészet #miskolcimúzeum #miskolc #múzeum #muzeum #kabóca #állatokvilágnapja #allatokvilagnapja #jelesnapok #világnapok #fotó #fotózás #nofilter #szarmata #archaeology #magyarrégészet #ásatás #feltárás #homregeszet

[homregeszet]

A már-már szokásosnak mondható #Péntekiszarmata rovatunk mai bejegyzésében is két új csecsebecsével kedveskedünk nektek. 😏A római gemmáknak két fajtája van - az intaglio és a kámea.Szerencsénkre mind a két típus napvilágot látott a bükkábrányi szarmata temető feltárás utolsó etapjában.Szerintetek melyik darab melyik típusba tartozik!? 🤔

#HermanOttóMúzeum #HOMrégészet #miskolcimúzeum #miskolc #múzeum #muzeum #múlt #magyarrégészet #regeszet #régész #feltárás #régészet #rómaikor #szarmata #péntekiszarmata #ékszer #gemma #színek #jewelry #jewellery #sarmatian #archaeology #museum #friday #fridayfun #fridayfeeling #ásatás

[homregeszet]

Cserépvár

Cserépvár a Herman Ottó Múzeum régészeinek többet jelent egy korábban feltárt területnél. A közösségi régészet megvalósulásának lehetőségét látják benne.

Nagy S. József grafikája a várról

A különféle régészetei tevékenységek – mint a kutatás, a feltárás, a lelőhelyfelderítés – iránt érdeklődők az utóbbi években egyre gyakrabban találkozhattak a közösségi régészet kifejezéssel. Ez az új szemléletmód paradigmaváltó gondolat, hiszen a közösségi régészet a kulturális örökség megismerése és megmentése céljából a civil szféra és a régész szakma képviselői által közösen végzett kutatói tevékenység.[1] Nulladik lépése a közösségteremtés, hiszen közösség nélkül nincs közösségi régészet. Ehhez be kell csatornázni, illetve közös nevezőre kell hozni a lelkes, kíváncsi civileket és a régész szakmát.

2004-2009 között Dr. Szörényi Gábor András ásatásvezetése alatt feltárást végeztek a várban. Kisebb falkonzerválási, állagmegóvási munkálatok el is kezdődtek a feltárást követően, azonban a karbantartás financiális okokból nem tudott folytatódni.

Hosszú szünet után a vár jelenkori történetének fonalát újra kézbe vették, de immár kifejezetten a közösségek bevonása céljával. A vár törököktől való visszafoglalásának 335. évfordulójához közeli hétvégén 2022 októberében a HOM régészei ostromnappal emlékeztek meg Cserépvár több évszázados múltjára. Az egész napos ostromnapi programban volt előadás az erősség történetéről, "bőröndkiállítás" a feltárások leleteiből és vezetett séta a föld alatt és a föld felett.

A cserépvári közösségépítés 2023 tavaszán folytatódott. Idén április 1-re tavaszköszöntő közösségi régészeti napot hirdettek meg a HOM munkatársai. A műszeres lelőhelyfelderítési napon mintegy 20-25 civil dolgozott a régészekkel. A szakvezetéssel kísért nap eredményes volt, hiszen itt még sosem volt ilyen jellegű kutatás. Pénzérmék, kőfejtő vasékek, valamint számos korhatározó lelet került elő a területről.

Április 15-én újra az önkéntesek segítségét kérték, és a rossz időjárás előrejelzés ellenére is 20-25 lelkes önkéntes vett részt a vártisztító programon. Elkezdték kitisztítani a várdombot a sűrű aljnövényzettől, hogy az egyébként is kedvelt turistacélpont még jobban áttekinthető és bejárható, a várdomb értelmezhető, később pedig kutatható legyen.

Miért ilyen fontos ez a vár? Egyrészt kultúrtörténeti és geológiai érdekesség, hiszen, a történelmi Borsod vármegye egyetlen tartós török birtokban volt vára, másrészt a kőkultúra kézenfekvő példája, továbbá remek terep a közösségi régészet megszervezéséhez. Itt találhatóak Magyarország legnagyobb kaptárkövei, gabonatárolóit a sziklába vájták. Bizonyítékot találtak rá, hogy a várat a 18. század első harmadában a Rákóczi-szabadságharcot követően szétbontották, köveiből kastélyt építettek a várhegy alatt. Társszervőként van jelen a Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Régészeti Intézetének Közösségi Régészeti Osztálya, a helyi önkormányzat, illetve közvetve kapcsolódik a projekthez az UNESCO Globális Geopark címre is pályázó Bükki Nemzeti Park Igazgatósága is.

Kiket szólíthat meg a közösségi régészet? Diákok, kiránduló családok, amatőr fémkeresősök mind együtt töltenek 1-1 napot, vártúrán vesznek részt, előadásokat hallgatnak meg, terepmunkát végeznek, kincseket keresnek.

Mindezek hosszútávú célja kimondottan a figyelemfelhívás, a várra történő fókuszálás és természetesen lehetséges mecénások keresése, akik támogatásával a műemléki romok állagvédelme, valamint a feltárások tovább folytathatók lennének.

A várdomb takarítási munkálatai előreláthatóan idén ősszel is folytatódnak. A Herman Ottó Múzeum régészei mindenkit szeretettel várnak közösségi eseményeikre, szervezett kutatásikra, romtisztító akcióikra.

Dr. Szörényi Gábor András, Vass Levente

[1] Rácz Tibor Ákos (2019): Közösségi Régészet. Egy új kutatási eljárás születése. 149. o.

#hermanottómúzeum #homrégészet #homregeszet #miskolcimúzeum #miskolc #múzeum #muzeum #cserépvár #szörényi gábor #magyarrégészet #közösségirégészet #közösség #régészet #regeszet #fémkeresőzés #fémkereső #Youtube

[homregeszet]

A művészet világnapja

Az ember ősidőktől fogva díszítette otthonát, ruházatát, használati tárgyait, ékszereit. Díszítő törekvésének egyik első megjelenési formája a legegyszerűbben elkészíthető, de anyagában, megjelenési formájában és szimbolikájában is nagy változatosságot mutató gyűrű.

Az elmúlt évben Kazincbarcika-Hősök kertje dél lelőhelyen számos gyűrű látott napvilágot, köztük az alábbi képen látható, négy, ép állapotban megőrződött, öntött, ezüstözött bronz fejesgyűrű.

1.kép. Öntött, ezüstözött bronz fejesgyűrűk Kazincbarcika-Hősök kertje dél lelőhelyről. (Fotó: Gál Viktor, restaurátor: Telekes-Nagy Krisztina)

Valamennyi gyűrű feje dudorokkal, három kis gömbbel, és enyhén vésett vonalakkal díszített, karikájuk, a gyűrűsin külső oldalán él húzódik. Az egyik gyűrűn aranyozás nyoma is megfigyelhető. A négy gyűrű mindegyike fémkereső műszer segítségével a humuszból, mindössze 10-40 cm mélységből került elő.

2.kép. Az egyik gyűrű restaurálás előtt. (Fotó: Telekes-Nagy Krisztina)

A Kazincbarcikán előkerült gyűrűk párhuzamai a megye területén ismeretesek a Miskolc-Repülőtéri honfoglaláskori temető 4. sírjából (női váz, jobb kéz gyűrűsujján és a jobb combcsont mellett egy-egy darab), valamint a Kistokaj-Homokbánya lelőhelyen feltárt honfoglalás kori temetőrészlet 5. sírjából (női váz, bal kéz gyűrűsujján). Ez alapján tágabb időhatárok közé helyezhetők a kazincbarcikai öntött fejesgyűrűk, használatuk a X. sz. első két harmadától a XI. századig nyúlik.

Irodalom: Révész László: Honfoglalás és államalapítás kori temetők Miskolcon. Rémiás Tibor szerk.: Miskolc város történetének dokumentumai II. Régészeti tanulmányok Miskolc korai történetéből (Miskolc, 1992) 91-115.

K. Végh Katalin: A kistokaji honfoglalás kori temető. HOMÉ 30-31/1. (1993) 53-103.

Jenei Anita

#hermanottómúzeum #miskolcimúzeum #homrégészet #homregeszet #miskolc #múzeum #magyarrégészet #gyűrű #honfoglaláskor #bronz gyűrű #kazincbarcika #jeneianita #régészet #feltárás #ásatás #ékszer #fémkeresőzés #fémkeresősleletek #fémkereső #muzeum

[homregeszet]

Miskolci Régész Enciklopédia - Ágyútorony

A mohácsi csatát követően a tábori tüzérség 16. századi, felgyorsult fejlődése azt eredményezte, hogy középkori eredetű váraink védelmi funkcióit tovább erősítsék, fejlesszék. A korábbi évszázadokra jellemző aránylag vékony várfalak, magas, kis alapterületű tornyok nagyon sérülékenyek lettek a 10 kg-nál nehezebb vasgolyókat lövő ostromágyúkkal szemben.

A 16. század második harmadában a Magyar Királyság középső területit megszálló Oszmán Birodalom további terjeszkedése ellen a többségében magánkézen vagy egyházi birtokban lévő várak korszerűsítése került reflektorfénybe. Ahol erre lehetőség nyílt, elsősorban a síkvidéki erősségeknél, ott az 1556-ban megszervezett bécsi Udvari Haditanács által felkért német és itáliai hadmérnökök tervezték és irányították a modern, sokszögű bástyák, bástyarendszerek kiépítését.

Megyénk területén a 16-17. században is meglévő, de a 13. században emelt várakban az új rendszerű, szabályos alaprajzú bástyák mellett találkozhatunk archaikusabb formákat mutató védművekkel, azaz rondellákkal, ágyútornyokkal is. A dombos illetve hegyvidéki környezetben emelt erősségek esetében nem mindig volt hely nagy méretű ágyúállások kiépítésére.

A várfalak síkjából kiugró, legtöbbször kerek vagy félkör alaprajzú ágyútornyokat az erősségek veszélyeztetett pontjain emelték. Az ágyútornyok közös jellemzője, hogy megjelenésükben kis vagy közepes alapterületű, minimum kettő vagy többszintes építmények, melyek legfelső védelmi szintje a várfalak tetejének síkjában vagy a felett helyezkedett el. A védmű belső terei nyitottak, azaz a bástyákkal ellentétben az ágyútornyot földdel nem töltötték fel. Az egyes szinteket boltozatos- vagy síkfödémek választották el egymástól, jellemzően vastag falait több lőrés tagolta. Az elsősorban szakállas puskákkal felszerelt, a kerek alaprajz miatt több holt térrel is rendelkező tornyok esetében katonai értéküknél sokkal jelentősebb volt pszichológiai szerepük.

Szűkebb pátriárkánkban a sárospataki vár Vörös tornyát tekinthetjük hazánk egyik legkorábbi ágyútornyának. A Perényi Péter által 1534-41. között emeltetett reprezentatív megjelenésű, a főúri lakásigényeket is kielégítő lakótorony a falakban futó, a lőállásokat is magában foglaló folyosórendszerrel rendelkező ágyútorony is egyben.

De akad példa ezek kései, 17. századi kiépítésére is. Szádvár északi oldalán emelkedő, impozáns megjelenésű és méretű, a forrásokban „Szabó ház melletti bástya” néven említett védmű, lényegében egy síkfödémmel elválasztott, kétszintes ágyútorony. A félkör alaprajzú, alsó szinten több mint 2 méter vastag falakkal, szintenként 3-3, eredetileg „kulcslyuk alakú” lőréssel rendelkező, övpárkánnyal tagolt „bástyatornyot” 1633-ra fejezték be. A védmű teljes régészeti feltárását, majd állagvédelmét 2013-2014-ben végeztük el, 2020-ban kilátóponttá alakítottuk át.

Gál Viktor

#hermanottómúzeum #homrégészet #miskolcimúzeum #miskolc #múzeum #muzeum #régészet #regeszet #magyarrégészet #gálviktor #szócikk #régészenciklopédia

[homregeszet]

Lak-Hatás

avagy miként festhetett egy neolit ház?!

Június első szombatja a Lakáskultúra napja. 

Ennek apropóján 3 nap alatt 3 különböző időszak lakás-kultúráját mutatjuk meg.

Az újkőkor vagy neolitikum (Északkelet Magyarországon Kr. e. 5500–4500/4400 közötti időszak) kutatásban sokáig élt a nézet, miszerint a neolitikus emberek szabálytalan alakú, fal nélküli, földbe mélyedő építményekben ún. „gödörházakban” laktak.

A neolitikus „házakkal” kapcsolatban jelentős szemléletváltást az 1970–1980-as években zajló többrétegű „települési halmok” (tellek) kutatását követően főként az 1990-es évektől zajló nagyfelületű feltárások hoztak. A sok esetben több hektáros felületen történő bontó munka ugyanis lehetővé tette az egykori települések térhasználatára és építkezési szokásaira vonatkozó adatok bővítését.

A korszakból feltárt jelenségek tükrében elmondható, hogy azok formailag és méretben régiónként, vagy lelőhelyen belül is eltérőek lehetnek. Mégis a neolitikum nagyjából 1000 éves periódusa alatt jellemző építészeti megoldásnak tekinthető a sátortetős, felmenő és tapasztott sövényfalú, cölöpszerkezetes konstrukció, melyek nyomai az ásatásokon a humuszolást követően válnak láthatóvá. Az egykori építmény helyét szabályos sorokba rendeződve, sötét folttal jelentkező, kisebb-nagyobb, kerek vagy ovális oszlophelyek, alapárkok jelzik. Szerencsés körülmények között a letapasztott agyagpadló és „berendezési tárgyak” (kemencék, tűzhelyek, szövőszékek nyomai, edények, és egyéb használati tárgyak) maradványai is azonosíthatók.

1. kép: Polgáron rekonstruált épületről készült sematizált metszetrajz. Forrás: Raczky Pál – Anders Alexandra – Sebők Katalin (2005)

A Dunától keletre eső területeken méretük alapján a rövid (6–12 m) és a hosszú (12–18 m) épületek, illetve ezeknek változatai különíthetőek el. Az előbbi gyökereit balkáni, az utóbbiét Közép-európai lelőhelyek emlékanyagában kereshetjük. Jellemzője továbbá, hogy egy vagy több helyiséggel rendelkeztek. A korábban házhelyként azonosított földbemélyedő változatok vélhetően a gazdálkodáshoz tartozó mellék építményként funkcionálhattak.

Borsod-Abaúj-Zemplén megye középső neolitikus (főként az AVK 1–2. fázis) lelőhelyein kerültek elő nagyobb településrészletek házalapokkal. Bükkábrány-Bánya, II. lelőhelyen (Kőkúti-dűlő) két rekonstruálható házalapot találtak a feltáró régészek. A Hejőpapi-Hulladéklerakó, 1. és 4. lelőhelyen, valamint a Bükkábrány-Bánya, VII. és XI. lelőhelyen szintén előkerültek hasonló korú házhelyek, hosszanti oldaluknál agyagnyerő gödrökkel, melyekből a fal kialakításához szükséges agyagot nyerhették ki. Legutóbb Hejőpapi-Darvas-föld DK lelőhelyen figyeltünk meghasonló, oszlopszerkezetes konstrukciót.

2. kép: Bükkábrány-Bánya II. lelőhelyen feltárt 1. ház. Fotó: Veres János

3. kép: Bükkábrány-Bánya II. lelőhelyen feltárt 1–2. ház. Fotó: Veres János

Régiónkban a késő neolitikus korú Polgár-Csőszhalom-dűlő horizontális településéről ismert a legtöbb, összesen 79 cölöpszerkezetes téglalap alakú épületmaradvány.

4. kép: Házrekonstrukció építése az M3 Archaeoparkban (Polgár). Forrás: Raczky Pál – Anders Alexandra – Sebők Katalin (2005)

5. kép: A házrekonstrukció berendezett belső terei az M3 Archaeoparkban (Polgár). Forrás: Raczky Pál – Anders Alexandra – Sebők Katalin (2005)

Mezőköves-Mocsolyáson feltárt 5 ház esetén elsősorban a tapasztott fal egyidejűleg átégett összefüggő paticsomladéka és az alatta található néhány oszlophely jelzi az egykori cölöpszerkezetes építmény meglétét.

A Középső-Tisza-vidéken a késő neolitikus Tiszapüspöki-Karancs-Háromág-dűlő lelőhelyről ismert paticsomladék alatt az egykori oszlopok helyét jelző gödröket nem sikerült azonosítani emellett paticstöredékek cölöpök vagy hasított deszkák nyomát őrzik, úgy, mint Polgár-Bosnyák-domb lelőhelyen.

Az említett maradányokról néprajzi példák alapján feltételezhető, hogy talpas vázszerkezetű épületek lehettek, betapasztott deszkafallal, melyek kialakításához szintén fejlett ácsolási, kötési ismeretek szükségesek. A kutatók hasonló szerkezeti megoldást feltételeznek késő neolitikus építményeknél.

A korszakból főleg német területekről de megyénkből is ismeretesek olyan szerencsésen megőrződött, konzerválódótt fabéléses kutak, melyek szerkezeti vizsgálata segít megismerni a neolitikumban használatos ácsolási technikákat. A kutak vizsgálata során kiderült, hogy a szerkezeti elemeket csapolással, kötéssel illesztették össze. Ily módon a neolitikum emberei fejlett ácsolási technikával rendelkeztek, mely ismeretet, tudást vélhetően épületek kialakításánál is felhasználhattak.

Hajdu Melinda

Felhasznált irodalom

Csengeri Piroska (2013): Az alföldi vonaldíszes kerámia kultúrájának késői csoportjai Északkelet-Magyarországon (Az újabb kutatások eredményei Borsod–Abaúj–Zemplén megyében). Doktori disszertáció

Domboróczki, László – Kalli, András – K. Tutkovics, Eszter (2017): The Füzesabony-Gubakút Settlement Development Model of the Alföld Linear Pottery Culture in the Light of the Recent Archaeological Discoveries at Hejőpapi- Szeméttelep (2008-2011) and Bükkábrány-Bánya VII -Vasúti Dűlő (2009-2011). Journal of Historical Archaeology & Anthropological Sciences (2017) 2.2.

https://www.academia.edu/35286716/The_F%C3%BCzesabony_Gubak%C3%BAt_Settlement_Development_Model_of_the_Alf%C3%B6ld_Linear_Pottery_Culture_in_the_Light_of_the_Recent_Archaeological_Discoveries_at_Hej%C5%91papi_Szem%C3%A9ttelep_2008_2011_and_B%C3%BCkk%C3%A1br%C3%A1ny_B%C3%A1nya_VII_Vas%C3%BAti_D%C5%B1l%C5%91_2009_2011

(Utolsó elérés: 2022. 05. 31.)

 Kalli András – K. Tutkovics Eszter (2017): Meddő idők – Régészeti kutatások a Csincse-patak völgyében. Magyar Régészet. Online Magazin

http://files.archaeolingua.hu/2017TA/kalli_tutkovics_h17ta.pdf

(Utolsó elérés: 2022. 05. 31.)

 Kalicz Nándor – Koós Judit (2014): A neolitikus Szatmár-csoport (AVK I) települése és temetője a Kr. e. 6. évezred második feléből, Borsod-Abaúj-Zemplén Megye Régészeti Emlékei 9. Miskolc

 Kalicz Nándor – Kovács Katalin (2012): Háztípusok az aszódi késő neolitikus lelőhelyen, Ősrégészeti Levelek, 12.

https://www.academia.edu/2447116/H%C3%A1zt%C3%ADpusok_a_k%C3%A9s%C5%91_neolitikus_asz%C3%B3di_lel%C5%91helyen_House_types_at_the_Late_Neolithic_settlement_of_Asz%C3%B3d

(Utolsó elérés: 2022. 05. 30.)

Kovács Katalin (2014): Kísérlet új építéstechnikai megoldás azonosítására egy késő neolitikus házomladék alapján - An attempt to identify a new construction-technology solution based on ruins of a late-Neolithic house, Tisicum XXIII. 7–14.

https://www.academia.edu/21378437/K%C3%ADs%C3%A9rlet_%C3%BAj_%C3%A9p%C3%ADt%C3%A9stechnikai_megold%C3%A1s_azonos%C3%ADt%C3%A1s%C3%A1ra_egy_k%C3%A9s%C5%91_neolitikus_h%C3%A1zomlad%C3%A9k_alapj%C3%A1n_An_attempt_to_identify_a_new_construction_technology_solution_based_on_ruins_of_a_late_Neolithic_house

(Utolsó elérés: 2022. 05. 30.)

 Raczky Pál – Anders Alexandra (2009): Régészeti kutatások egy késő neolitikus településen – Polgár–Bosnyákdomb. Előzetes jelentés – Archaeological research at aLate Neolithic settlement – Polgár–Bosnyákdomb. Preliminary report. Archaeologiai Értesítő 134. 5–21.

 Raczky Pál – Anders Alexandra – Sebők Katalin (2005): Újkőkori ház kísérleti rekonstrukciója Polgár-Csőszhalom településéről. Ősrégészeti Levelek 7. 24–49.

 Selján Éva – Veres János (2008): Újabb lelőhelyek az alföldi vonaldíszes kerámia kultúrájának korai időszakából Borsod-Abaúj-Zemplén megyében (Előzetes jelentés) – New early Alföld Linear Pottery sites in county Borsod-Abaúj-Zemplén (Preliminary report). Herman Ottó Múzeum Évkönyve 47. 5–28.

 Tóth Krisztián – Király Ágnes (2012): Régészeti kutatások Sajószentpéter - Harmadik vetőn

https://www.academia.edu/9938161/R%C3%A9g%C3%A9szeti_kutat%C3%A1sok_Saj%C3%B3szentp%C3%A9ter_Harmadik_vet%C5%91n

(Utolsó elérés: 2022. 06. 01.)

#hermanottómúzeum #homrégészet #régészet #magyarrégészet #archaeology #neolitikum #házak #lakás #ház #house #neolithic #miskolcimúzeum #hajdumelinda #household #household archaeology

[homregeszet]

Lakáskultúra a vaskortól a középkor hajnaláig

A Kárpát-medencében a vaskortól kezdődően több mint másfél ezer évig a lakóépületek egységes szerkezettel és technikával készültek. Ez azt jelenti, hogy a nagy méretű, hosszú házak helyett sokkal kisebb, lemélyített gödörre húztak fel falakat és tetőt.

Legelőször a szkítákhoz köthető Vekerzug kultúránál lehetett megfigyelni, hogy kerek, vagy négyszögletes lemélyítést használtak házalapnak. A gödör belsejében, illetve a külső széleken megtalálható cölöphelyek mutatják, hogy a felmenő szerkezet és a tetőzet miképpen képzelhető el. A falat vesszőfonatra tapasztott paticsból készítették, a tető pedig valószínűleg nádból volt. Régészeti bizonyítékok az előbbiből maradnak meg csupán.

1. kép: Szkíta kultúrához köthető kerek alaprajzú ház

2. kép: Szkíta kultúrához köthető szögletes alaprajzú ház

A La Tène kultúra, vagyis a kelta megtelepedés idején egységesen téglalap alaprajzú földbe mélyített vagy úgynevezett veremházakkal számolhatunk. Ez tulajdonképpen az előző típus letisztult változata. Tőlünk nyugatra élt kelta törzsek (Cseh-, Német-, Franciaország és az Egyesült Királyság területén) összetettebb technikájú, kőfalazással készült, általában kör alaprajzú házakban laktak.

3. kép: Nyugat-európai kelta kerek ház rekonstrukciós rajza

4. kép: Ménfőcsanakon feltárt földbe mélyített házak rekonstrukciós rajza (Szőnyi, E.: Römerzeitliche Altansässigensiedlung von Ménfőcsanak (Umgebung von Győr). Arh. vest. 47, 1996, 249-256.

Itt már felmerül a kérdés, hogy mitől másabb a Kárpát-medence házépítési divatja? Egyáltalán hányan laktak egy ilyen 6-10-15 m2-es alaprajzú épületben? Hogyan fűtöttek? Sok hasonló kérdésre a kutatás ma is keresi választ, hiszen a római császárkor idején Pannonia provincia és a környező Barbaricum területén is ugyanezeket a földbe mélyített épületeket használták a falusias településeken. Ezen felül még az avaroknál és a már letelepült magyaroknál is ezt a házszerkezetet találjuk meg.

A miértekre a válaszok még vita tárgyát képezik, de az ilyesfajta változás a lakáskultúrában valószínűleg több különböző okra vezethető vissza. Az egyik ilyen a nyersanyagok hozzáférhetősége - követ nehezebb volt beszerezni, mint például fát, agyagot és nádat. Egy ilyen egyszerű szerkezetű házat viszonylag gyorsan fel lehetett építeni és javítani is könnyebb volt. A nagyállattartó nomád, vagy félnomád népek, mint a szkíta vagy a szarmata kultúra is könnyebben elsajátíthatta egy ilyen épület felépítését, a tartósan letelepült népeknél pedig az egyszerűség is fontos szempont lehetett.

Klimatikus viszonyok is szóba jöhetnek, azonban jelentős felmelegedés a késő vaskorban következett be. Ehhez képest belső tűzhelyet nem minden esetben lehetett megfigyelni. Ezt a jelenséget több módon próbálták magyarázni (komoly és kevésbé komoly ötletekkel), de egyik sem tudott teljesen megnyugtató módon választ adni: csak a parazsat vitték be az épületbe, elég volt összebújni, hogy ne fázzanak, nem is volt olyan hideg stb. Felvetődött, hogy nem is lehet a tűzhely nélküli építményeket lakóházaknak tekinteni, viszont akadnak olyan lelőhelyek, ahol csak ilyen típusú épületek kerültek elő. Tény, hogy a földbe mélyített házak jelentős része műhely volt vagy gazdasági célt szolgált, de ebben az időszakban nem biztos, hogy a háziipari tevékenységek (pl.: szövés-fonás) teljes mértékben elválaszthatóak az élettértől.

5. kép: Kelta fazekasműhely

6. kép: Kelta házbelső rekonstrukciója, Nemzeti Múzeum, Prága

Itt már a különböző méretek meglétére is megkaptuk a választ, hiszen egy 6 m2-es gödör négy fallal és tetővel még egy garzonnak is sovány. Ha elfogadjuk, hogy a lakóépületekhez csak a 10 m2 feletti épületek tartoznak még mindig kérdéses, hány embernek volt ez elég? Ezekre a választ nem tudjuk megadni, kivéve, ha előkerül egy korabeli postaláda, vagy lakcímnyilvántartás. Annyi biztos, hogy az őskor korábbi időszakaihoz képest maga a lakóközösség összement, talán egy kisebb vagy közepes méretű családnyira. Falusias jellegű településeknél felvetődik, hogy az emberek sokkal több időt töltöttek el a természetben, földeken, de természetesen még ez sem jelenti azt, hogy egy esős hétvégén valakinek mindig kint kellett volna áznia, mert bent nem volt elég ülőhely.

Meg kell említeni egy másik háztípust, aminek régészeti nyomát nehéz, vagy egyáltalán nem lehet megfigyelni. Ilyenek a fából készült cölöpös, vagy boronaházak, amelyek kevés esetben mélyültek le az altalaj szintjéig, ahol a régészeti feltárás zajlik. Nagyon szerencsés körülmények kellenek az ilyen típusú épületek megtalálásához. Ugyanebbe a kategóriába sorolhatók a felszínen meglévő jurták, vagy sátrak, amelyek főleg a nomád életmódot folytató népeknél kerülhetnek szóba.

Ami a jövőben segítheti az ilyen régészeti objektumok megértését, az a részletes, természettudományos vizsgálatokkal egybekötött kutatás. A hasonlóan mélyreható vizsgálatok céljai a régészek és történelemkedvelők kíváncsiságának csillapításán túl még az, hogy megtudjuk a régi korokban hogyan tudott alkalmazkodni az ember a változásokhoz (természeti, gazdasági, stb).

7. kép: Kelta ház elszenült cölöpjének a darabja. Vizsgálata által nem csak a fafajta, de kivágásának ideje és a környezeti viszonyok is megismerhetők.

#hermanottómúzeum #homrégészet #ironage #miskolcimúzeum #régészet #vaskor #ház #házak #lakás #household #household archaeology #laténe #celtic #scythian culture #reconstruction #némethattila

[homregeszet]

“A legjobb császár.”

“A legjobb császár” ezüst érméje került elő minap az egyik feltárásunkon.

Tudjátok, hogy ki volt ő?

#homrégészet #régészet #ásatás #ezüst #érme #ezüst érme #lelet #múzeum #hermanottómúzeum #magyarrégészet #római kor #római #miskolc #miskolcimúzeum #hermanottó #archaeology #silver #silver coin #roman period #szarmata

[homregeszet]

Miskolci Régész Enciklopédia - Raktározás

Régészeti fogalomgyűjteményünkben első látásra érthetetlennek, esetleg túl kézenfekvőnek tűnhet a raktározás kifejezés szerepeltetése, de a dolgok mélyére nézve hamarosan megvilágítjuk ennek a tevékenységnek a jelentőségét és a szótárunkban való létjogosultságát.

Raktározás alatt általánosságban az áruk tárolását, állagának megóvását, a készletek elhelyezését értjük, mely egy logisztikai láncolatnak a része. Ha az előbbi értelmező mondatban az áru főnevet kicseréljük a lelet, esetleg műtárgy szavakra, akkor máris kész a múzeumi raktározás magyarázata.

„Gyűjt – Megőriz – Feldolgoz/Közread” – szól a múzeumokban dolgozó régészek feladatát definiáló klasszikus hármas.

Mégis, a régészetre gondolva két általános kép ugrik be az emberek fejébe: a terepen ásó régész figurája, valamint a múzeumi vitrinben elhelyezett feltárási lelet, mint műtárgy. Azaz a klasszikus hármas besorolás első és harmadik eleme. Ám joggal merülhet fel a kérdés, hogy mi történik e két esemény között.

Noha kevésbé látványos, de ugyanolyan fontos a megtalálás és bemutatás lépései között a megőrzés, azaz a raktározás. Alapvető szerepét mi sem bizonyíthatja jobban, mint hogy az ásatásból kikerülő lelet leghosszabb életciklusát éppen egy raktárbázison tölti, mielőtt hosszabb-rövidebb időre bekerül egy múzeumi kiállítás enteriőrébe, vagy éppen tudományos dolgozatot készítenek róla.

Milyen részei vannak egy régészeti raktárnak? A feltáráson anyagtípusonként (kerámia, csont, fém stb.) szétválogatott és papírzacskókba, műanyag önzáró tasakokba csomagolt leletek kerülnek be a raktárbázisra. Mivel ezek, a terepen begyűjtött tárgyak földesek, porosak és nem keveredhetnek a más lelőhelyekről őrzött, már tisztított műtárgyakkal, ezért először egy ideiglenes tárolóhelyiségbe, a külön bejáratú SÁROSANYAG RAKTÁRba érkeznek. Itt meg is történik az elsődleges nyilvántartásuk, gyarapodási naplóba vesszük a bekerülő mennyiséget.

A Sárosanyag raktár szomszédos helyisége a MOSÓ, ahol a leletek elsődleges tisztítása történik. A megtisztított és teljesen megszáradt leletanyagot visszacsomagoljuk és következő állomására, a restaurátor szakemberek műhelyébe juttatjuk. A restaurálás boszorkánykonyhájának titkait itt nem részletezve – hetekkel, hónapokkal később – onnan ismét a raktárban landol a már válogatott, ragasztott, kiegészített, vagy éppen konzervált leletanyag. Ebben a kész állapotban már végleges tárolási helyiségben keresünk nekik teret. Raktározás során különös kihívást jelent, hogy a terepről behozott sárosanyag űrmértéke kisebb, mint a már restaurált leletek légköbmétere. Ezt könnyen elképzelhetjük, ha belegondolunk abba, hogy az ásatáson megtalált maréknyi, vagy éppen zacskónyi törött cserépdarab a restaurátor munkája révén ép kerámiaedény gömbtestévé változik át. Persze azért nem minden lelet restaurálható és egészíthető ki. A tárolás optimalizálása ezért nagyon fontos feladat. A ki nem egészíthető, töredékekben maradó anyagot azonos típusú dobozokban, tömörítve raktározzuk. Míg a kiegészített műtárgyakat önállóan dobozoljuk be és ezeket a tárolóegységeket egymáshoz igazítjuk.

A racionális helykihasználás ún. TÖMÖRRAKTÁRban, sínrendszeren gördíthető és egymásra tolható szekrények polcain történik. Dobozok ezrei így helyezhetők el legmegfelelőbb módon. A szekrények, polcok és dobozok tartalmát a bepakolás során kataszterbe véve tartjuk nyilván. Ez a nyilvántartás azonosítja a lelőhelyet, azon belül a feltárási objektum számát és anyagtípusát.

Ebből a szigorú rendszerből fogjuk majd egyszer-egyszer kivenni egy-egy lelőhely egy-egy műtárgyát, ha azt valamelyik kiállításba beemeljük.

Egy raktár ajtaján bepillantani mindig is izgalmas. Kifejezetten, ha ezt a raktárt már egy és negyed évszázada folyamatosan töltik fel. Ez a hely titkok és ismeretek millióit rejtő kincseskamra, minden egyes doboz lelet mögött egyedi történetek lapulnak. Mesék a tárgy készítéséről, ismeretek annak használatáról, történetek a pusztulásáról és újbóli megtalálásáról.

A miskolci múzeum közel 125 esztendős gyűjteményének régészeti raktárába hamarosan bárki beleshet. Az új Látvány(rak)tárunkat rövidesen megnyitjuk a kíváncsi tekintetek előtt.

Dr. Szörényi Gábor András

#hermanottómúzeum #homrégészet #homregeszet #miskolcimúzeum #miskolcirégészet #miskolc #régészet #regeszet #raktározás #raktár #leletek #szörényi gábor #látványtár #látványraktár #magyarrégészet

[homregeszet]

A Család-napja

Ők egy család voltak?

Májusban, az Anyák napját követően a Családok napja következik a hónap közepén, amit majd a Gyereknap követ az utolsó vasárnapon. Az ENSZ kezdeményezésére jelölték ki ezt a dátumot 1994-ben, hogy a család, mint a társadalom legfontosabb ˝intézménye˝ kiemelt figyelemben részesüljön ezen a napon.

De miként határozzuk meg a családot?

1. Pácin - Alharaszt hegedű alakú idolok

A család emberek közössége vagy több közösség kapcsolata, ahol a tagok között leszármazotti, házassági vagy örökbefogadási kapcsolat van - ahogy a szociológia fogalmaz. Társadalmi funkcióját tekintve pedig az alappillér, az a környezet, ahol az ember szocializációs folyamata megkezdődik, kialakul az értékrendszere és képességinek nagy részére szert tesz. Optimális esetben egy olyan miliő, melyben a kölcsönös szeretet, gondoskodás és tisztelet, biztonság és harmónia honol, amit általában, de nem szükségszerűen vérségi alapokon nyugvó csoport alakít ki. Tagjairól gondoskodik, megvédelmezi őket, utódait felneveli, ezáltal hagyományait és értékeit tovább örökíti. Egy ilyen család képét ábrázolhatja az az idolcsoport, mely Pácin-Alharaszton került elő.

2. Pácin - Alharaszt hegedű alakú idolok oldalról

A Vásárhelyi-terv munkálatainak megelőző feltárásai közben, a lelőhelyen három korszak, majd 1700 objektumát találtuk meg. A terület legkorábbi lakói a késő bronzkorban telepedtek meg, a leletek alapján a Gáva-kultúrához tartoztak. A nagy kiterjedésű település, közel ezer tárolóvermének egyikéből került elő a négy hegedű alakú idol és a vélhetően hozzájuk tartozó tálka.[1] A négy idol közül a két kisebb női alakot ábrázol, mellkasukon gyöngysorral, hátukon hosszú hajjal, mely tincsekbe rendezve lóg, a derék vonala alá. Arcvonásaik nincsenek, szemüket két ponttal jelölték, oldalt füleiket vagy azok ékszereit ábrázolták, valamint váll vonaluktól indulva, a derekuk előtt tartva karjukat is feltüntették. A másik két figura férfiakat ábrázol. Vállukon átvetett övet vagy szalagot figyelhetünk meg rajtuk, az egyiken díszesebb kivitelben. Fejükön az előbbiekhez hasonlóan csak szemüket jelölték, valamint a fülüket. Füleik jelölése különbözik – az egyszerűbb övvel ábrázolt idol, mindkét oldalán egy-egy beszúrt ponttal jelölték a fület, míg a másikon, annak bal oldalán a női idolokéhoz hasonló pontozással díszítették, így elképzelhető, hogy valóban viseleti tárgyat jelöl. A platform vagy oltár, amin elhelyezhették őket 7x7 cm területű és 1 cm magas, kézzel formált, vörösre égetett, pereme kihajló és rovátkolással díszített.

3. Pácin-Alharaszt hegedű alakú idolok háta

Bár jelen interpretációnkban az idolok egy családot alkotnak, nehéz ezt meghatározni teljes magabiztossággal, még az emberi maradványok esetében is csupán azok kontextusából (pl. többszörös temetkezések) ítélve lehetséges. A tudomány fejlődésének köszönhetően azonban egyre pontosabb képet tudunk alkotni egy lelőhely embermaradványainak rokoni kapcsolatairól és bizonyos esetekben azok családmodelljéről is, amit a németországi Eulau-ban feltárt sírok vizsgálatának eredményei is példáznak.

4. Kép A 99-es sír és a genetikai kapcsolatok ábrája

A Zsinegdíszes kerámia kultúrájához (i.e. 2900-2350) tartozó többszörös temetkezéseket tártak fel, melyekből négy sír anyagának DNS-ét vizsgálták meg, melyből két esetben sikeresen nyertek ki adatokat. A 99-es sírban négy egyén nyugodott, egy nő (35-50 éves), egy férfi (40-60 éves) és két fiúgyermek (4-5 és 8-9 éves).[1] A fiúk mitokondriális haplocsoportja (továbbiakban mtDNA) megegyezett a nőével, valamint Y-kromoszómájuk haplocsoportja a férfiéval. Ezzel bizonyítást nyert, hogy a felnőtt egyének, valóban a gyermekek szülei.[2] Ezzel szemben a 98-as sírban, ahol egy nő (30-38 éves) és három gyerek (0,4-1, 4-5 és 7-9 éves) volt együtt eltemetve, nem volt kimutatható a felnőtt egyén és a két idősebb korú gyermek között rokonság. A két gyermek legkevesebb anyai ágon rokonok voltak az egyező mtDNA haplocsoportjuk alapján. Habár a halottak pozíciója utalt erre, mivel a felnőtt nő a két gyereknek háttal lett eltemetve, a DNS vizsgálatoknak köszönhetően nyert megerősítést az eltérés relevanciája. Ennek ellenére nem kizárható, hogy szociális alapon nyugvó kapcsolat (pl. örökbefogadás) állt fenn az eltemetett egyének között.[3][1] Haak et al. 2008. 18226.[2] Haak et al. 2008. 18228.[3] Haak et al. 2008. 18228-29.

Bár a kutatás kimutatta az egyik legkorábbról ismert, mai értelemben vett hagyományos, vérségi alapon szerveződő család létét, nem szabad általánosítanunk, más kultúrák vagy korszakok népességére. Továbbá nem szabad elfelejtenünk azt sem, hogy a család nem csupán vérségi alapon működik, hanem szociális interakciókból álló rendszer, mely azok hiányában megszűnik funkcionálni. Forduljunk hát szeretettel családunk felé, legyen az kicsi vagy nagy, hogy megőrizzük és erősítsük annak kötelékét, ezen a napon és a többin is.

Fölföldi Boldizsár

Források: 1. Szörényi Gábor András: Régészeti kutatások a cigándi árvízi tározó területén (Pácin-Alharaszt) Magyar Múzeumok XIII/1. (2007), 36-39.

2. Wolfgang Haak, Guido Brandt, Hylke N. de Jong, Christian Meyer, Robert Ganslmeier, Volker Heyd, Chris Hawkesworth, Alistair W. G. Pike, Harald Meller, Kurt W. Alt: Ancient DNA, Strontium isotopes, and osteological analyses shed light on social and kinship organization of the Later Stone Age. PNAS 105. (47) (2008). 18226-18231.

Képek forrása: 1.  Pácin – Alharaszt „hegedű alakú” idolok. (Fölföldi Boldizsár) 2.  Pácin – Alharaszt „hegedű alakú” idolok oldala. (Fölföldi Boldizsár) 3.  Pácin – Alharaszt „hegedű alakú” idolok háta. (Fölföldi Boldizsár) 4.  A 99-es sír és a genetikai kapcsolatok ábrája Wolfgang Haak, Guido Brandt, Hylke N. de Jong, Christian Meyer, Robert Ganslmeier, Volker Heyd, Chris Hawkesworth, Alistair W. G. Pike, Harald Meller, Kurt W. Alt: Ancient DNA, Strontium isotopes, and osteological analyses shed light on social and kinship organization of the Later Stone Age. PNAS 105. (47) (2008). 18227.

#régészet #HOMrégészet #HermanOttóMúzeum #miskolcimúzeum #archaeology #család #tárgyak #pácin #magyarrégészet #fölföldiboldizsár #dns #kutatás #eredmények #eredmény #idol #idolok #bronzkor #későbronzkor #gáva #közösség #egység

[homregeszet]

"Játszani is engedd..."

Apák napja alkalmából egy olyan fotót osztunk meg veletek két kollégánkról, amelyen a felelősségteljes kutatóként dolgozó édesapák egy pillanatra kilépnek a mindennapok monotóniájából.

:)

#hermanottómúzeum #miskolcimúzeum #hermanottó #miskolc #régészet #múzeum #HOMrégészet #moments #photography

[homregeszet]

Kézművesség napja 2.

Kézzel formált edények az őskorból

Az évezredek alatt a technikai fejlődésben messze kerültünk őskori elődeinktől, fejlettebbek lettünk náluk – gondoljuk itt, a 21. században. Az őskori kézművesség és ennek részeként az edénykészítés remekei azonban rácáfolnak erre!

1. kép. A bronzkori füzesabonyi kultúra edényei Mezőkeresztesről és Tiszakeszi-Szódadombról (fotó: Baranczó Benedek) A háztartásokban használt edényeket, akár mindennapi, akár különleges darabokról van szó, manapság főként nem agyagból és fából/növényekből készítjük, mint az őskorban, hanem üvegből, fémből és műanyagból– nagyipari szinten. Mégsem feltétlenül tudjuk újraalkotni azokat a tárgyakat, azokkal a technikákkal, melyekkel az őskori kerámiakészítők és fazekasok dolgoztak. A neolitikum (újkőkor) egyik fontos újítása volt az agyagból készített, kiégetett edény, mely lehetővé tette a főzést, és a nedvességtől elzárt tárolást. A fából, háncsból, vesszőből készült evőeszközök, edények, tárolók továbbra is használatban voltak, de ezek a szerves anyagból való tárgyak nem maradtak ránk a Kárpát-medence talajviszonyai között.

Az újkőkorban (Kr. e. 6100–4500) és a rézkorban (Kr.e. 4500–2700) az egyes háztartások maguk készítették használati és rituális célú kerámiáikat, míg a bronzkorban (Kr. e. 2700–900) és a vaskorban (Kr. e. 900 – Kr. e. 1. század vége) már erre szakosodott fazekasok, fazekasműhelyek is működtek. A kézzel hajtott korongon készült edények a vaskorban, a szkíta kultúrával jelentek meg hazánk területén, és a keltákkal terjedtek el igazán. A fazekaskorong létrehozását a tömegtermelés igénye hozta el. A megelőző korszakokban mindvégig kézzel formálták az agyagedényeket. Ennek ellenére, vagy talán éppen ennek köszönhetően változatos és szemet gyönyörködtető tárgyakkal találkozhatunk. :)

2. kép. A neolitikus bükki kultúra edényei Garadnáról és Felsővadász-Várdombról (fotó: Baranczó Benedek) A Kr.e. 5200–5000 között élt neolitikus bükki kultúra kerámiakészítői például tojáshéj vékonyságú edényeket adtak ki a kezük közül! Ezeket gyönyörű, sűrű bekarcolásokból álló mintákkal látták el, sokszor színes festékekkel kitöltve a díszítéseket (inkrusztáció). Tudjuk, hogy a festékbetéteket színes/színezett agyagból készítették, de maguknak az edényeknek és a bekarcolásoknak a készítési technikáját nem ismerjük pontosan, és korabeli technikákkal és eszközökkel utánozni sem tudjuk.

3. kép. Formázási technikák: 1. hurka-/szalagtechnika, 2. laptechnika, 3. modellálás, 4. formába nyomás, 5. kalapálás (Solnay 2021, 4. kép) A kisméretű, egyszerű formájú őskori edényeket egy agyagtömbből alakíthatták ki nyomkodással, míg a nagyobbakat lapított agyagszalagokból, agyaghurkákból, vagy lapokból építették fel. Előfordul, hogy az elhasználódott edények építőelemeik illesztése mentén törtek el, és így találjuk meg őket a régészeti leletanyagban. Szintén előfordul az Afrikában ma is használatos edénykészítési mód, amikor egy agyagtömbből, ütögetés általi nyújtással, felhúzással, kézi elfordítás mellett alakították ki az edények formáját. Ismert eljárás volt a formába, vagy formára nyomás is, melynek során egy ütő segítségével dolgozták rá, vagy bele az agyagot a formába. A bütyköket és egyéb díszítéseket egyszerűen „rátették” az edények oldalára, vagy hígabb agyag segítségével odaragasztották. A neolitikum végén megjelenő, és attól fogva elterjedten használt edényfüleket is ilyen módon, vagy „csapolással” illesztették a helyükre.

4. kép. Fülcsapolás nyoma rézkori edényen (Horváth T. 2010, 8/5. kép) Az őskorban a kerámiakészítéshez nem a ma ismert agyagnyerő helyek „tiszta” agyagját termelték ki, hanem a folyó- és patakpartok szűrt, de sokszor kőzettörmelékekkel, kvarchomokkal és egyéb szennyeződésekkel vegyes, agyagos üledékét használták. Vagyis a legrosszabb nyersanyagból is tudtak kerámiát készíteni! A neolitikumban növényi részeket is kevertek az előkészített agyaghoz, de előfordul az összetört edények soványítóanyagként való felhasználása is. Ez nem csupán technológiai fogás lehetett, hanem az identitás megőrzésében, az ősökkel való folytonosság fenntartásában is szerepet játszhatott.

5. kép. Félig lekopott neolitikus edénybevonat Sajószentpéter-Vasúti őrház lelőhelyről (fotó: a szerző) A soványított agyag egyenetlenségeit egy finomabb agyagból készített, híg agyaglé segítségével tüntették el, melybe belemártották az edényeket. Az így keletkezett bevonatokat sokszor még fényezték is egy kaviccsal vagy fadarabbal, amivel az edény vízáteresztő képességét csökkentették.

6. kép. Kátrányos fekete festés a neolitikumból Szentistvánbaksáról (fotó: a szerző, rajz: Homola Krisztina) A plasztikus és bekarcolt díszítések mellett égetés előtti és utáni festéseket is alkalmaztak, melyhez ásványi nyersanyagokat, vagy növényi színezékeket használtak. Égetés előtt vitték fel például a nyírfakéreg kátrányból készült fekete festékeket. Az égetést kezdetben máglyán vagy gödrökben oldották meg, a bronzkorban és a vaskorban viszont már ásatásokon előkerülő nyoma is van a rostélyos fazekaskemencék használatának. Az edények formája alapvetően a funkciótól függött, de az egyes közösségek számára a hagyományok is meghatározóak voltak, hiszem magát a kerámiakészítést is ezzel együtt sajátították el mestereiktől/felmenőiktől. Mindenhol találunk főzésre-sütésre használatos fazekakat és tepsiket, folyadéktárolásra szolgáló „amforákat” vagy „korsókat”, ivópoharakat és/vagy füles bögréket, tálakat és különleges edényeket, de minden korszak és „kultúra” edénykészlete más és más. Ez nagyban segíti a kormeghatározást is a régészek számára.

7. kép. Különleges díszítésű arcos edény Garadnáról (rajz: Homola Krisztina) Az őskori kézzel formált edények hűen mutatják egy-egy közösség technológiai tudását, a modern kémiai vizsgálatokkal pedig közelebb kerülhetünk az edények funkciójának meghatározásához. Ugyanakkor az edényekre került, szintén nem öncélú, hanem az adott közösség számára határozott jelentéssel bíró, akár identitást kifejező szerepű díszítőmotívumok megfejtése lehetetlen feladat marad…

Csengeri Piroska

Ajánlott irodalom:

Füzesi András: A késő neolitikus edények megformálásának technikai jellegzetességei – Öcsöd-Kováshalom leletegyüttese alapján. In: Vicze Magdolna – Kovács Gabriella (szerk.), MΩMOΣ X. Őskoros Kutatók X. Összejövetelének konferenciakötete. Őskori technikák, őskori technológiák, Százhalombatta, 2017. április 6–8. Százhalombatta, 2019, 84–109. p

Gucsi László: Kerámiatechnikai megfigyelések a badeni kultúra leletein. A Wosinsky Mór Múzeum Évkönyve XXII, 2000, 89–99. p

Gucsi László: Rézkori és kora bronzkori kerámiákon végzett technikai megfigyelések. In: Holló Szilvia Andrea – Szulovszky János (szerk.), Az agyagművesség évezredei a Kárpát-medencében. Budapest – Veszprém, 2006, 7–18. p

Horváth Tünde: Megfigyelések a középső és késő rézkori kultúrák fazekasáruin Balatonőszöd–Temetői dűlő lelőhelyen. Készítéstechnikai vizsgálatok. Archeometriai Műhely 2010/1, 51–81. p

Jakucs János – Sándorné Kovács Judit: Északkelet-magyarországi és északnyugat-romániai középső neolit festett kerámiák festékanyagának azonosítása Fourier-transzformációs Infravörös Spektrofotometriai (FTIR) módszerrel. In: Kreiter Attila – Pető Ákos – Tugya Beáta (szerk.): Környezet–Ember–Kultúra: Az alkalmazott természettudományok és a régészet párbeszéde. Budapest, 2012, 307–316. p

Kreiter Attila: Bronzkori kerámia technológiai vizsgálata Százhalombatta-Földvárról. In: Kolozsi Barbara (szerk.), MΩMOΣ IV. Őskoros Kutatók IV. Összejövetelének konferenciakötete, Debrecen, 2005. március 22–24. Debrecen, 2012, 251–277. p

Mihály Judith et al.: A bükki kerámia inkrusztált díszítéseinek vizsgálata mikoranalitikai módszerekkel. Archeometriai Műhely 2010/4, 249–257. p

Solnay Eszter: A kerámiaedények formázásnak technológiai vizsgálata: Áttekintés a módszertan alapjairól és alkalmazásáról. Archaeologiai Értesítő 146, 2021, 197–224. p

#hermanottómúzeum #miskolcimúzeum #homrégészet #kézművesség #régészet #archaeology #múzeum #magyarrégészet #pottery #fazekasság #neolitikum #neolithic #rézkor #copperage #bronzkor #bronzeage #Csengeripiroska

[homregeszet]

Utolsó lépcsőfok a múlt otthonába

Lakás-kultúra kapcsán a Honfoglalás kor és az Árpád kor vonatkozásában ezúttal csak a lakóépületekről ejtünk szót, a településszerkezetre és a különféle település objektumokra ezúttal nem térnénk ki.

Eleink a Kárpát-medencébe érkezésük után sem már csupán csak jurtákban laktak, hanem letelepedésük helyén földfelszíni és félig földbe mélyített házakat is építettek. Megyénkben, az Államalapítás korában létesített Borsodi földvárban Dr. Wolf Mária tárt fel felszíni boronaházakra utaló jelenségeket. Ilyen típusú hajlékot a későbbi időszakban is építettek természetesen. A Dr. Szörényi Gábor András által Szikszó-Bercelen feltárt 12-13.századi településrészleten is előkerült hasonló konstrukció. Fából, ácsolással készültek ezek az épületek, melyek talpgerendáinak alapárkot ástak, a falazat megerősítéséhez pedig oszlopokat vertek le, amik a helyüknek ásott cölöphelyek formájában jelentkeztek az ásatáson. Mindkét lelőhely esetében közös jellemző még a továbbiakban, hogy kőből rakott kemencét használtak a házakon belül, melyeket nem közvetlenül a házfal mellé tettek, nehogy a fából készült falazat kigyulladjon a hőtől.

1. kép: Boronaház Szikszó-Bercel lelőhelyen. 

A földfelszíni, vagy boronaházaktól azonban sokkal gyakrabban tárunk fel a korszakból félig földbe mélyített házakat. Fedelük lehetett nyeregtetős vagy sátortetős megoldású. Erre a tetőt tartó oszlopok helyei adnak utalást.

A nyeregtetőt tartó szelemenfák a ház hosszanti tengelyének két végén voltak, esetleg középen még egy támasztéknak. A gerenda ezekre feküdt fel, melyhez hozzá támasztották oldalról a vékonyabb fatörzseket, vastagabb ágakat. Ezt aztán befedték szalmával, növényi részekkel és földdel is.

2. kép: Nyeregtetős ház Olaszegyházáról

A ház alapgödre és /vagy az ehhez csatlakozó felmenő tapasztott fonott fal adta a falazatát ezeknek a épületeknek. A házak belsejét bélelhették akár deszkával is, ekkor karólyukakat találunk a fal mellett kis távolságra, melyekbe beleállított karókkal szorították a falhoz a deszkákat, esetleg befonták vesszővel és kitapasztották. Amennyiben volt egy kis földfelszíni fala is az otthonuknak, úgy az ereszaljában is alhattak, ami a fal és a tető között képződött. A szabadban, de mégis védve az esőtől pihenhettek le éjszakára.

A padló lehetett letapasztva, ekkor vékony, sima réteget találunk az altalajon. Kevésbé maradandó anyaggal, pl. gyékénnyel is leteríthették a padlót, hogy esős időben ne legyen saras a ház belseje.

3. kép: Fennmaradt padló Rásonysápberencsen. 

A házakba a komfortérzet megteremtéséhez szükséges még egy tüzelőberendezés, melyeknek nagyon sok formája létezett. Az agyagból rakott kemencék lehettek vesszőfonatból kialakított boltozatúak, melyeket betapasztottak. A ház alapgödrének kiásásakor meghagyhattak egy agyagtömböt, melyből kivájták a tüzelőtér nyílását. Esetleg a ház agyag oldalfalába vájták őket. Kőben gazdag vidékeken a kemence falazatát kialakíthatták teljesen kőből rakva, esetleg vegyesen, agyaggal kombinálva is. A sütésen-főzésen kívül hideg időben hőforrásként is szolgáltak. Szikrafogókat is tehettek a kemence szája elé, mely apró karólyuksorokból látszik a kemence körül.

4. kép: Agyagtömbben kialakított kemence.

5. kép: Ház falába vájt kemence, Olaszegyháza.

6. kép: Kőből készült kemence maradványa, Olaszegyháza

A füst a házakból vagy a tetőzeten keresztül átszivárogva távozott, de valószínűbb, hogy hagytak neki nyílásokat.

Általában a kemencével átellenes sarokban volt a bejárat, mely meneteles, tehát „lejtős” volt, de lépcsőket is vájtak az agyagba. A bejáratot néha tetőzettel is védték, ennek neve a gádor.

Ablak gyanánt a nyílásokat hagyhattak a felmenő falakban. Ablaküveget ugyan még nem használtak, de fából egyszerű tolóablakokkal is megoldhatták, hogy ne essen be az eső.

A hol alhattak kérdésre a padka lehet a válasz. A nyeregtető nem pontosan a gödör szélére támaszkodott, hanem túlnyúlt azon, így kialakult egy elég nagy felület körben. Lefedése  elképzelhető deszkával, állati bőrökkel, nemezzel, vagy szénával, szalmával is többek között. A padka ezen kívül tárolásra is szolgálhatott.

Raktározásra házon belül még kisméretű gödröket is vájtak a padlóba, melyet fával lefedhettek.

7. kép: Tárológödör, Olaszegyháza.

Az alapgödör nagysága 6-12 m2 alapterületű épületeket tételez fel. Ehhez az alapterülethez hozzá kell számítanunk a padka által kínált lehetőségeket is. Azonban ez nem azt jelenti, hogy ebben a még így sem túl nagy helyiségben szorongott az egész nagycsalád. A sütés-főzés a szabadban történt jó idő esetén, ugyan így, különösen férfiak esetén az éjszakai alvás is. Kevés időt tölthettek otthonaik négy fala között.

 Felhasznált irodalom:

1.  Wolf Mária: A Borsodi földvár. Egy Államalapítás kori megyeszékhelyünk kutatása. Budapest – Miskolc – Szeged, Herman Ottó Múzeum – Szegedi Tudományegyetem Régészeti Tanszék – Martin Opitz Kiadó, 2019.

2. Szörényi Gábor András – Pusztai Tamás et al.: Hét metszet a Hernád folyó völgyéből. Az M30-as Miskolc–Kassa autópálya építését megelőző régészeti feladatellátás és kutatás. A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 2019-2020. 103-148.

https://hermuz.hu/wp-content/uploads/2021/01/book_home_LVIII-LIX_WEB_06_szorenyi.pdf

(Utolsó elérés: 2022.06.03.)

#hermanottómúzeum #homrégészet #magyarrégészet #régészet #archaeology #középkor #middle ages #ház #házak #település #settlement #household #house #household archaeology

[homregeszet]

Erre az ásatásra sem mondhatod már, hogy “ez bizony hal(l)atlan”!

Megkezdtük Alsózsolca melletti ásatásunk egy újabb ütemét az előző felszínünkkel szomszédos területrészen. Az eddig előkerült régészeti jelenségek és leletek két korszak lenyomatát őrzik. Egyrészt – az előző ásatási területhez hasonlóan – a középső neolitikumra keltezhető telepjelenségeket találunk, másrészt az őskor legkésőbbi időszakából, a késő vaskorból azonosítottunk településnyomokat.

A feltárási felszínünk Alsózsolca mellett (fotó: Tóth Magdolna)

A neolitikum és a vaskor találkozása két gödör képében: a megközelítőleg háromszög alakú, bugyrokkal tagolt neolit gödröt a kép bal felső részén látható sekély, kerekded vaskori gödör vágja (fotó: Polyák Teodóra)

A feltárás jelenlegi szakasza eleinte kis mennyiségű leletanyagot eredményezett; a jellegzetes, korhatározó és díszítésükben, formavilágukban különleges leletekre napokig türelmetlenül vártunk. Ám a leletbőség ideje is elérkezett, amikor egy nagy méretű, valószínűleg agyagbányászat során létrejött neolit gödröt kezdtünk kibontani, melyben lépten-nyomon mintegy 7000 éves kerámiákra, tapasztásdarabokra és pattintott kövekre bukkantunk.

Az egyik agyagnyerő gödörben nagy mennyiségű középső neolitikumra keltezhető kerámiatöredéket találtunk (fotó: Polyák Teodóra)

Dokumentálás a felszínen (fotó: Polyák Teodóra)

A régészeti objektumok formája meglehetősen változatos… (fotó: Tóth Magdolna)

Polyák Teodóra

#régészet #magyarrégészet #hermanottómúzeum #homrégészet #alsózsolca #polyákteodóra #feltárás #archaeology #neolitikum #vaskor #kerámia #ezegyhal #neolithic #pottery #ironage #fish #kreativitás #creativity #archaeologygames #vicc #vicces #humor #joke

[homregeszet]

Végállomás? Nincs megállás!

Kazincbarcika-Alsó, végállomás

Egy gyeppel, burjánzó gyomnövényekkel és az árnyékukban nyíló őszi kikericsekkel fedett, kisebb domb a Sajó jobb partján. Ez a kép fogadott bennünket az elmúlt év őszén, amikor a Sajószentpétert és Berentét elkerülő út kivitelezési munkái kapcsán régészeti megfigyelést végeztünk a Sajó jobb partján elterülő, az első világháborúban elesettek tiszteletére emelt, egykori emlékhely, a Hősök kertje területén. 

A lelőhely dombja K-ről (Fotó: Jenei Anita) 

Tekintünk átsiklott a dombon és a mellette magasodó, rekultivált hulladéklerakó körtöltését, és annak előterében, Rudabánya irányába, a Sajón átvezetett iparvágányt követte…mindaddig, amíg nem vettünk észre régészeti jelenségeket és régészeti leleteket az épülő út nyomvonalába eső élő közművek felkutatására nyitott árkokban. Ez elegendő volt ahhoz, hogy a Hősök kertje előterében elterülő dombot alaposabban is megvizsgáljuk, és bár fedettsége miatt nem igazán volt alkalmas terepbejárásra, fémkereső műszerrel több római kori érmét, ép és töredékes fibulát sikerült gyűjtenünk, és hogy az épülő út nyomvonalába eső Hősök kertje se merüljön teljesen feledésbe, az eddig ismeretlen lelőhelynek a Kazincbarcika, Hősök kertje dél nevet adtuk.

A lelőhelyen eddig összesen 2283 m² nagyságú területet humuszoltunk le, melyen novemberben, majd – a fagyok, a zord téli időjárás okozta tartós leállást követően – márciustól mintegy 700 régészeti jelenséget tártunk fel.   

Drónnal felvételt készítettünk a foltokról és látható széleiket átrajzoltuk. (Készítette: Kiss Dániel)

A közel 2300 m² nagyságú lehumuszolt lelőhelyrészlet folttérképe. (Készítette: Kiss Dániel)

Néhány idősebb helybéli csodálkozva mérte végig a leginkább ementáli sajtra emlékeztető felszínünket, mert emlékeikben ez a terület ártérként élt, amely a Sajó áradásai miatt sokszor víz alatt állt.

A felszín más szemszögből (Fotó: Galkó József)

Az elmúlt korok emberei azonban szívesen megtelepedtek e víztől körülölelt magaslaton, amit mi sem bizonyít jobban, mint a számos régészeti korszakhoz tartozó, egymást vágó településobjektum. Több korszak maradványait fedeztük fel a lelőhelyen. Feltártuk például egy neolitikus település két fontos részletét: kútját és egy temetkezését.

A neolit kútból előkerült bükki kerámia inkrusztált díszítéssel (Fotó: Gál Viktor)

Számos településjelenségünk keltezhető a bronzkor, illetve a vaskor időszakára. Előkerültek egy római császárkori, germán falu maradványai is: gödrök, köztük 8 darab négyszögletes, erősen átégett oldalfalú tüzelőgödör, és nagy cölöplyukas területek, ahol – a szerény leletanyag miatt - leginkább a cölöphelyek méretbeli és betöltésbeli hasonlóságai alapján rajzolhatók ki különböző korszakokhoz köthető struktúrák.

Négyszögletes, erősen átégett oldalfalú tüzelőgödör. (Fotó: Galkó József) 

E korszakból fémkereső műszer segítségével számos fémtárgy került elő, köztük fibulák, piperekészlet darabjai és több mint kétszáz érme. Előkerültek továbbá egy a 10-11. században itt élt közösség vaskohászati és településmaradványai, sok-sok kerámiával és fémlelettel.

Díszített agyag orsógomb (Fotó: Horváth Fanni) 

Fémkereső műszerrel a humuszból előkerült ezüst gyűrűk (Fotó: Jenei Anita)

  A vaskohászat két fázisát sikerült eddig rögzíteni a lelőhelyen, a kohósítást és az újraizzítást. Feltártunk két kerek alaprajzú, a belső felületén szürkére, a külső felületén vörösre átégett bucakemence maradványát (és további négy még feltárásra vár).

Kohó fújtatócsövek töredékeivel (Fotó: Gál Viktor) 

A két, feltárt kohótól távolabb, egy csoportban pedig négy kerek, 40-50 cm külső átmérőjű, kissé lemélyített tűzhely maradványait dokumentáltuk, ezekről a helyi tűzhelyekről azt feltételezzük, hogy a kohókból kihúzott nyersvasat izzították újra bennük.

A feltárás jelenleg is tart, és folyamatban van az út nyomvonalába eső további lelőhelyrészletek humuszolása, a hosszabb folytatásra remek ásatási csapatunk már be is rendezkedett :)

A rövid ebédnek is meg lehet adni a módját (Fotó: Galkó József) 

Defektet követő kerékcsere a 26-os főút mentén egy tikkasztó nap után (Fotó: Horváth Fanni)

Mi pedig igyekszünk nemcsak a felszínen, de azon kívül is helytállni :)

Jenei Anita

#homrégészet #hermanottómúzeum #régészet #magyarrégészet #kazincbarcika #feltárás #JeneiAnita #miskolcimúzeum #múzeum #fémkereső #neolitikum #bronzkor #vaskor #római császárkor #ásatás #kemence #orsógomb #magyar régészet #település

[homregeszet]

Április bolondjai...

2021. április 6. 2022. április 6. És hogy mi a közös nevező a két dátummal kapcsolatban? Lehet, hogy a számmisztikusok, jósok, tajkártyából és kávézaccból jóslók sem jutnának dűlőre vele – de mielőtt valaki előkapná a tarot kártyát, megsúgom.

Megkezdődtek a feltárások az MVM Mátra Energia Zrt.-hez kapcsolódó Bükkábrány-bánya lelőhelyen.

Tudtátok, hogy 2 területen is zajlik a bányán belül ásatás? Mégpedig XIV. és a VIII/E jelzéssel ellátott lelőhelyeken. Az elmúlt hetekben, akik követnek minket Instagramon vagy Facebookon, azokhoz már elért pár tárgy- és természetfotó a feltárásról, de most egy picit részletesebben vetünk számot az eltelt bő egy hónappal. Idén is a XIV-es jelzésű, Maszolaj II.-n indult meg elsőként a munka.

A lelőhelyen, a VIII-astól eltérően igen elszórtan jelentkeznek a főként őskor (neolitikum - rézkor) időszakára datálható telepjelenségek. Ebből adódóan nem is nyithatunk nagy, összefüggő felszíneket - kisebb rábővítésekkel dolgozunk.

(Kiss Dániel felvétele a XIV-es lelőhely legnagyobb megnyitott szelvényéről és a mellette húzott kutatóárkokról.)

 A jelenségek többségében gödrök, agyagnyerők voltak, viszont az idei év tartogatott ez utóbbiakkal kapcsolatban is meglepetéseket.

Két esetben is a folt, és a bontási periódus állása alapján neolit agyagnyerő gödörnek tartottuk az objektumot - mígnem kiderült, hogy a közepükben 1-1 kutat létesítettek még szintén ebben az időszakban. Egyelőre nem meghatározható, hogy van-e időbeli eltérés a kút és az agyagnyerő keletkezése között - ez majd a feldolgozás során derülhet ki.

(Neolit agyagnyerő gödör - metszetfalainak találkozásánál pedig a kút. Kiss Dániel felvétele.)

(A kutakra igen jellemző “csíkos” betöltési réteg.)

A leletanyag önmagáért beszél, csak a sebtiben, a fotó kedvéért összeválogatott darabok között is vannak fekete és vörös festéssel ellátottak is.

(Leletanyag az egyik neolit agyagnyerőből.)

Azonban jelenleg berobbanni látszanak a római császárkor időszakához kapcsolható objektumok. Négy épület mellett egy jókora tárolóverem és egy igencsak nagy méretű kút feltárása zajlik még éppen ezen sorok megírása közben is. A nagyméretű jelzőt ez esetben nyugodtan komolyan vehetjük, nincs benne semmi barokkos túlzás. Mindkét esetben szélességük meghaladja a 200-250 centit, mélységük pedig túllépi a 190 centimétert.

(S:300-as számmal jelölt római császárkor időszakára datálható épület foltja és totálbontás után készült fotója. Fotók: Kovács Niki, Németh Attila)

(Szarmatákhoz kapcsolható kútról készült metszetfotó. És még vajon hol lehet az alja....?! Fotó: Németh Attila)

Kiemelkedő leletnek számít - és hálásak vagyunk az megtalálásért a Pelta Bt.-nek -, az egyik épületből előkerült Traianushoz köthető ezüst érme. (linkek lent)

Marginálisan meg kell jegyezzük, a VIII-as lelőhelyen éppen zajlik a humuszolás, így várhatóan következő beszámolónk már azzal a lelőhellyel kapcsolatban érkezik.

Kovács Niki

Linkek a a koszorút tartó szárnyas Viktóriához:

Tumblr

Instagram

Facebook

#hermanottómúzeum #homrégészet #régészet #magyarrégészet #magyar régészet #kovácsniki #bükkábrány #neolitikum #római császárkor #település #miskolci régészet #archaeology #regeszet #múzeum