#közösség | Explore Tumblr Posts and Blogs

krezigranat · 2 months

Text

A #BLOKKOD A TIÉD!

Trenddé vált megalázóan viselkedni a kereskedelemben dolgozókkal szemben.

Nem köszönsz sorra kerülve. Nem nézel az eladóra egy pillanatra sem. Telefonon ügyet intézel és meetingeket tartasz fizetés közben. Tegeződsz csak úgy, mert miért is ne! Leejtesz valamit, eltörik, eldugod a polcon hátulra és sunnyogsz tovább. ...ezeket még talán mentális kondíciókkal magyarázni lehet.

Ami engem mostanra teljesen kikészített az az, hogy azzal is megrögzötten igyekszünk a pénztárt kezelő polgártárs tudtára adni, hogy a létezése a sajátunknál alábbra való, hogy A BLOKKOT, amit neki hatóság által szabályozott kötelessége kiállítani és nekünk odaadni, azt MI VÁLLAT VONVA HAGYJUK A PULTON és csesszük vissza rájuk a teendőt egy kumma szó nélkül, hogy legyen azzal a nyomorult papírral valami. A blokk, amit a boltban kapsz, az a TIÉD. Arról döntést hozni NEKED KELL. A döntést MEGHOZNI és azt KOMMUNIKÁLNI IS NEKED KELL! Nem az eladóé és nem a takarító személyzeté, aki a padlót tisztítja a nap végén!

A Fogyasztóvédelmi Egyesületek Országos Szövetsége szerint "amikor egy fogyasztó megvásárol egy terméket, kifizeti a vételárát, akkor közte és a kereskedő között jogi értelemben szerződés jön létre. A vételár megfizetése után a vevő nyugtát (blokkot) vagy számlát kap, amellyel a későbbiekben igazolni tudja a vásárlás tényét: helyét, időpontját, a megvásárolt termék árát. A kereskedőnek kérés nélkül kell a bizonylatot kiállítania, azonban ha elmulasztja a nyugta vagy számla elkészítését, a vevőnek – a saját érdekének védelmében – kérnie kell ezt, ugyanis a későbbi reklamáció meghiúsulhat ezek hiányában."

Nézzük az egészet úgy, mint egy egyszerű folyamat. Vannak résztvevői, fázisai és felelősei. Ezek alapján a tranzakciót igazoló bizonylat (blokk) a kiállítást követően a folyamatban már azt a fázist képviseli, amiért te vagy a felelős. A kereskedő és az általa alkalmazott eladó felelős mindenért, ami téged addig eljuttat a bolton belül, hogy javakat birtokba vehess és a tranzakció megtörténtéről egy írott bizonyítékod is legyen. Node a nyomtatás befejeztével rád kerül át a lámpa és amit te teszel azzal a papírral az a TE FELELŐSSÉGED.

Ez annyit jelent, hogy HA NEM KÉRED, mert mondjuk nem kívánod gyakorolni a fogyasztókat megillető reklamációs jogaidat, akkor AZT EL KELL MONDANOD A PÉNZTÁRT KEZELŐ EMBERNEK! A pénztárt kezelő ember elárulom, hogy NEM KÖTELES TENNI RÓLA, HOGY A BLOKKOD A KUKÁBA KERÜLJÖN, MIUTÁN TE LEMONDTÁL RÓLA. Másnak kidobni a te nyomorult blokkod egy SZOLGÁLTATÁSnak minősül, mert egy szükséglet vagy egy sajátos igény kielégítése érdekében végrehajtott cselekvéssor. Ha szolgáltatás, akkor pedig felnőtt emberek között megállapodás függvénye, vagyis A BLOKKOD KIDOBÁSÁBAN A KÖZREMŰKÖDÉST AZ ELADÓTÓL NEKED MINIMUM KÖTELEZŐEN ÉS ALÁZATTAL KÉRNED KELL!

Mit is tanultunk? 1. VEDD EL A NYOMORULT BLOKKOD A PÉNZTÁROSOKTÓL! 2. TEGYÉL VELE AMIT AKARSZ! 3. HA NEM KELL NEKED ÉS NEM AKARSZ TENNI VELE SEMMIT, KÉRDEZD MEG, VAN-E NEKIK KEDVÜK TENNI VELE VALAMIT HELYETTED? 4. HA NEKIK SINCS, AKKOR FOGD MEG ÉS VIDD EL EGY KUKÁIG MAGAD!

Mi történik, ha ignorálod mindezt? 1. lerázod magadról a teljes felelősséget 2. megvonod a minimális tiszteletet a bolti dolgozótól 3. másokra indokolatlan terhet raksz 4. nyilvánvalóvá teszed, hogy nem érted a saját szereped a társadalmi helyzetekben, nem tudsz a közös terekben megfelelően viselkedni és tájékozódni és a segítség kérése is problémát jelent ... ezzel gond egy szál se, mert van aki támogasson.

Mi történik, ha már tudod mit csinálsz és továbbra is ignorálod ezt? Ebben az esetben a viselkedésed nem csak felháborító, de bűzlik is majd a tanulatlanságodtól és a komplexusaidtól is. A választottan szűkített látókör és a szociális tanulási hiányosságok büszke hirdetése alapvetően megkérdőjelezik az alkalmasságod a társadalmi létezésre és bár az agresszió tud előnyt teremteni párválasztásnál, az utódgondozás nehézségeit a belátási képesség hiánya erősen előjelzi. (mai napig a reproduktív kényszer az egyik leghatékonyabb motiváló faktor)

Jaaa, hogy a bojkott fontos, mert a papír az milyen indokolatlan, miért nem fejlesztenek végre egy appot és miért nincs EKSZT, ahol minden, az országban végrehajtott vásárlásod visszakövetheted? Az eladókkal tiszteletlenül viselkedni nem bojkott, hanem logikai tévút és elvakult, kicsinyes rosszindulat keveréke. Ha bajod van a rendszerrel, írj petíciót, zaklasd a NAVot meg a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumi dolgozókat.

Egyszóval SEGGET HORDANI A FEJED HELYÉN NEM TESZ SZEXIVÉ SENKIT. Még ha mosod, akkor sem. A SZÁJA KINYITVA MINDIG BÜDÖS MARAD.

#közösség #kisbolt #kereskedelem #vásárlás #blokk #nyugta #számla #szemetes #felelősség #boltieladó

0 notes

felhangolo · 6 months

Text

Térfelhangoló

Kezdeném azzal, hogy eddigi életemben többször költöztem, mint ahány éves vagyok. (egy előadói tréningen azt mondták kell egy ütős kezdés, most ennyire tellett sry). Jó amúgy nem számoltam össze, de szerintem megállja a helyét az állítás. Egyébként nincs is kedvem összeszámolni és talán jobb ha nem is. Mindenesetre ez egy folyamatos része az életemnek. Mondhatjuk úgy is, hogy egy mintázat.

Nem tudom feltétlen eldönteni, hogy sajátom-e vagy “otthonról hozom”. Mert már gyerekkoromban is jóóó sok helyen laktunk. Konkrétan a 8 általánost, 8 iskolában jártam ki. Ez a helyzet kicsit normalizálódott gimis koromra és ott beállt némi stabilitás. De amint a saját lábamra álltam, folytattam a vándorlást önerőből, mintha csak kötelező lenne. Én egyébként nem is éltem ezt meg kellemetlenségként. Talán azért, mert ha valamiben felnő az ember, akkor azt tekinti normálisnak. Vagy mert egyébként ad valamit, a folyamatos változás.

Szokás mondani azt is, hogy valamit felépíteni vagy sikert elérni csak hosszú kitartó munkával lehet. Abba meg nem fér bele a csapongás. Na de mi van ha én hosszan és kitartóan csapongok? Az nem ér? Egy fél pontot csak lehet rá adni. Végülis a megoldás ugyanaz, csak más úton jutottam el hozzá, vagy mi.

Mert amúgy valamit tényleg ad.

Túl azon hogy folyamatos változást, de leginkább a lehetőséget egy új térre. Amikor huszonéves korom elején elkezdtem önállóan élni és létezni, ezzel együtt önállóan költözködni, akkor észrevettem, hogy amint megérkezek valahova, elkezdek rendezkedni. Fel se nagyon merült, hogy bárhol is jó lett volna úgy a berendezés ahogy volt. Egyszer egy albiban elvitettem egy egész falat betakaró szekrénysort, amiről a tulaj azt mondta, hogy szerinte ez volt a lakás selling pointja. Hát én meg csak porfogónak éreztem. Mert hogy hol fogunk táncolni, meg jógázni, meg videókat felvenni, meg körbeülni, hogyha ez a nagy szekrény itt elfoglalja az értékes teret. Nem? És végül elvitte. Én meg pár hónap után elköltöztem. De hát ilyen az élet. (egyébként évekig üresen állt a lakás mert a párjával való összeköltözés után 3-4 évig gondolkodtak rajta, hogy eladják vagy kiadják. Hát én segítettem eldönteni. Szívesen.

A rakodóhelyre meg azért nem volt szükségem, mert egy 2014 körüli TED videó élmény a Minimalistákkal megadta a kezdőlöketet, hogy redukáljam a holmijaimat. Mint az előadó páros egyik tagja, nekem se fért a fejembe, hogy ha megvettem minden cuccot, egy valag ruhát és az össze kütyüt, amit csak emberre rásózhatnak, akkor miért nem vagyok olyan boldog, mint amilyen hittem ,hogy leszek ezektől? Úgyhogy elkezdtem megszabadulni tőlük. Mert hogy jobban belegondoltam, az íróasztalhoz sose ültem, a forgószéken csak ruhákat tartottam, főleg az ágyon laptoppal az ölemben tevékenykedtem. Abból a sok ruhából, amit felhalmoztam nem is volt ennyi szabadidőm, hogy mindet felvegyem. Ráadásul elkezdtem a Steve Jobs féle “ne gondoljuk túl mit veszünk fel” stratégiát alkalmazni, így a legtöbb ruhám tárgytalanná is vált.

Szóval, ahogy elkezdtem jobban megismerni magam, a szokásaimat és a prioritásaimat, egyre világosabbá vált, hogy mi is az minek tényleg van hely és funkció és mi az, amit csak jólesett megvenni vagy a reklámok sózták rám. Úgyhogy igyekeztem tudatosan különbséget tenni és így megválogatni a dolgokat. Így jutottam el onnan, hogy egy kisteherautó és egy utánfutó kellett a holmijaimnak, oda, hogy most a költözés nekem annyi, hogy egy óra alatt összepakolok, egy Opel Corsa méretű autó hátuljába befér minden holmim, és az érkezés után egy óra alatt kipakolok mindent már a helyére (amire ráérzek) és készen vagyunk. 2-3 órás művelet. Elutazni nyaralni is kb. ekkora effort.

És akkor ezzel most azt akarom mondani, hogy ez egy követendő példa és mindenkinek hasonlóan kéne eljárni, és ilyesmire törekedni? Nem. Ez csupán az én storym, és én azért folytatom a minimalizálást, mert

1. jól esik

2. praktikus

3. több teret és időt teremt arra amit szívesen csinálok (ez főleg az alkotó tevékenység)

Na de vissza a történet fő sodrásához.

Mert még ha nem is a bútorokon vagy az elrendezésen változtattam egy költözéskor, akkor elkezdtem dekorálni. Legyen már otthonos az a tér. Meg ismerjek magamra ha benne vagyok. A következő lépés az volt, hogy DIY vagy barátok által készített dolgokkal igyekeztem megtölteni a teret. Ez ugye valamelyest kéz a kézben jár az alkotási folyamattal. Egyrészt nagyon szeretem a saját magam által vagy a barátaim által feltett képeket körülöttem, mert valamilyen történetet vagy üzenetet hordoz. Sokkal személyesebb az energiája, mint mondjuk egy tömeggyártott IKEA-s képnek.

Másrészt kellett a hely a flipchartnak és a filctáblának a tervezéshez, meg a világos falfelület és háttér a videók készítéséhez. Ez valamelyest egy ilyen funckiónális teret igényel, ami illeszkedik ahhoz az életmódhoz, amit igyekszem kultiválni. Aminek láthatod időnként a produktumát valamelyik közösségi csatornámon.

Mert míg a korábbi életmódomat inkább a fogyasztás jellemezte, mostmár igyekszem termelni is. Illetve ennek a két oldalnak az ideális egyensúlyát megtalálni. Ezt úgy nevezik, hogy ‘Prosumer’. Amely a producer és a consumer szavakból lett összerakva, és arra utal, hogy habár az ember quite obviously fog ezt meg azt fogyasztani, tehát a fogyasztói oldalunktól nehéz teljesen megszabadulni és hát nem is feltételen cél. De mellette kultiváljuk az alkotói oldalunkat és hozzunk létre dolgokat mi magunk is. Van akinek ez a munkája része, hogy alkot és létrehoz valamit. Van akinek a hobbyja és otthon, szabadidődben barkácsol bútorokat vagy fest képeket, esetleg vesz fel éneklős videókat. De valamit létrehoz, amit megoszt a közösséggel.

Én azt vettem észre, hogy ez esszenciális része a kapcsolódás élménynek. Egyrészt mert az alkotó folyamat egy olyan flow állapotot indukál, amiben most is találom magam épp ahogy ezt írom. Érdekes, hogy akkor jöttem rá, hogy benne vagyok, amikor leírtam, mert annyira benne voltam, hogy nem vette m észre hogy benne vagyok. Ez az állapotok jellemzője :P

Másrészt azért mert ezek a termékek, produktumok, vagy bármi ami így létrejön az egy kapcsolódási mód, ahogy az alkotóhoz a világ többi része kapcsolódni tud. Ráadásul jellemzően ezek a folyamatok elég egyediek és önazonosak, hiszen ha valaki választhat hogy mindentől függetlenül mivel szereti az idejét tölteni, akkor valami olyat fog választani, amiben őszintén örömét leli és lelkesen tud vele foglalkozni. Ez meg nyilvánvalóan érződni fog az eredményen. És ennek az energiáját megérzik az emberek. Ez szerintem egy nagyon élettel teli és kiegyensúlyozott élethez tud vezetni. Hogy az ember alkot, teremt, létrehoz, megvalósít.

Azért is, mert a megvalósítás során a folyamatban való elveszés közben nincs idő pl. aggódni. Vagyis pontosabban nincs idő. Úgy általában. De éppen ezért nem jár az agyunk olyan dolgokon, amik fölött nincs hatalmunk, nincs kontrollunk és csak összezavarna vagy felstresszelne. Helyette olyan folyamat veszi fel a figyelmünk teljes kapacitását, amely fölött totális kontrollal rendelkezünk és amelyről aztán azt gondoljuk, hogy dehát mit ér ez a világ nagy problémáihoz képest, azért ne legyen kétségünk, hogy akármit is csinálnunk teljes figyelemmel és odaadással, az a mindenkori full potenciálunk. És kb. semi sincs amit éppen aktuálisan többet tudunk tenni a világ helyzetéért. Get into your flow state and save the wold. vagy whatever. Do it for fun really.

Na de ezt az egészet azért mondtam el, mert hogy van ez a kapcsolódásom a terekkel. Mióta egyre jobban ismerem magam és hogy mit szeretek csinálni és akarok csinálni. Aminek egy része a fent említett alkotási folyamat és közösségi programok. Azóta persze ilyenebb szemmel választom meg hogy éppen hova költözök. Ennek volt az egyik vetülete a közösségi házas, vagy másnéven co-living, co-housing projektek.

Mert ha már ebben az alkotó állapotban törekszem lenni és ezt az életmódot élem, akkor nem logikus, hogy olyan emberekkel élem az életem, akik hasonlóban vannak és egymást erősítjük a jelenlétünkkel?! Szerintem de. És ez be is bizonyosodott, amikor Budakalászon egy nagy családi házban laktunk együtt barátokkal. Ahol folyamatosan mentek a brainstormingok, az éjszakába nyúló beszélgetések és a közös projekteken való közös munka. Ráadásul mindig volt nálunk valaki, aki emelte a hely fényét és új színt és hangot hozott be, a már így se unalmas és hétköznapi terünkbe. Emlékszem, hogy a beköltözés után milyen sebességgel újult és tisztult meg a tér. Nagyon érdekes figyelni, ahogy új emberek kerülnek be egy egy helyre, hogy milyen hatással vannak. Én magamon azt vettem észre, hogy amint betettem a lábam elkezdek takarítani és átrendezni a teret. Ez elment egy olyan szintre, hogy már ki is füstölöm a teret palo santoval meg füstölővel, de ez már egy másik téma :P (19:19 ahogy most épp az órára pillantok )

Ez viszont megint egy érdekes otthonról hozott dolog. Mert gyerekkoromban azt figyeltem meg, hogy anyukámnak voltak ilyen napjai, amikor betett valami zenét vagy bekapcsolta a rádiót és átment takarítós üzemmódba és akkor a fél nap azzal ment el hogy kitakarított. Én ezeket akkor nem annyira szerettem, mert általában szellőztetett közben és én meg fáztam :D meg hát némi felfordulással is járt. De érdekes módon ez felnőtt koromban nálam is bekapcsolt és nekem is vannak ilyen napjaim. Sőt, ezt ilyen mentális egészség megőrző céllal is szoktam folytatni, mert mire kitakarítok és rendet rakok, addigra bennem is rend lesz és kitisztulok lelkileg. Szokás mondani, hogy ha bent rend van ,akkor az ember kint sem tűri a rendetlenséget. De jó hír, hogy ez fordítva is igaz, és a belső rendrakását egy külső, azaz lakás vagy ház rendbetétellel is lehet kezdeni. Működni fog mert analóg.

Szóval van ez a takarítós rendrakós rituálém, aminek része az is hogy mindent lepakolok és kipakolok, és rendszerezek, és szortírozok, mert a minimalizmusból az megmaradt nekem ,hogy törekedjek az egyre kevesebb holmira. Nem vagyok annyira radikális mint a hard core minimalisták, akik a 30 napos kihívás során az első nap egy dolgot dobnak, ki a második nap kettőt, a harmadik nap hármat, és így tovább a 30. napig. Nekem nem is lenne már ennyi holmim, amitől megszabaduljak. Ezt. talán inkább olyan átlag amerikai családoknak lehet hasznos ahol egy indokolatlanul nagy házat megtöltenek cuccokkal, aztán amikor már nem férnek el akkor vesznek egy nagyobb házat, hogy legyen helye az újabb cuccoknak. De azért folyamatosan felülvizsgálom, hogy a jelenlegi dolgaim kellenek-e. Erre vannak is ilyen kis irányelvek, hogy pl. ha valami 20 dollárnál olcsóbb vagy 20 percnél kevesebb idő beszerezni, akkor nem feltétlenül szükséges otthon taratani. Ez nekem sok apróságtól segített megszabadítani, amelyek a “majd jó lesz az még valamire “ fiókban voltak. Ilyenek tipikusan a töltőkábelek, amelyekhez már nincs is az adott eszköz, de hát most miért dobjam ki, nem?

Na és akkor elkezdem átrendezni a berendezést, mert érzem, hogy nem így lesz nekem jó. Nem így praktikus, nem így életszerű és nem így szolgál a legjobban. Általában úgy indul, hogy csak ezt az egy asztalt arrébb tolom. De aztán kiderül, hogy akkor már a szekrény is mehet. De akkor meg hol lesz az ágy? És végül egy teljesen új térben vagyunk. Akkor meg már ki lett takarítva a bútorok mögött, és kicsit beillatosítva, és kész is az új tér. Amiben meg új energiák lesznek, más mozdulatokat teszünk, máshogy érezzük magunkat, más döntéseket hozunk, és kicsit megváltozik az életünk. Minthogy a mikro környeztünk végülis a makro környezetünk leképzése. És mint a takarítós példánál, itt is reverzibilis a folyamat, tehát mindegy hol kezdem a világ megváltoztatását, ha a kisszobában, akkor is kifejti a hatását :D

Aztán van az a pont, amikor úgy érződik, hogy egy helyből kihoztam a maximumot. Ennek néha térbeli, néha pedig emberi okai vannak. De lehet hogy ez csak a térfelhangoló sámánokra igaz. Ilyenkor én odébbállok. Úgy érzem, hogy a dolgom elvégeztetett, és vár a következő felhangolandó tér. Én meg megyek mint egy jó szolga. The Space Monk.

Így kerültünk Szentendrére, ami egy upgradnek számított Budakalászhoz képest. Ez már egy 12 apartmanból álló ház volt, aminek nagyon jó adottságai voltak co-living közösség számára. Akik közül ráadásul többen is segítői, programtartói életmódot élnek és jól jön nekik ha ehhez van egyrészt tér, másrészt pedig hasonszőrű társak, akiknek a társaságában mindig jobban éreztük magunkat. Már csak azért is, mert folyamatos volt az inspiráció. Képzeld el, hogy folyamatosan 8-10 hasonló gondolkodású ember van veled egy térben és lépten nyomon összefutsz velük a lépcsőházban, a kertben vagy a közös konyhában. Ott csak felteszel egy kérdést, vagy megkérdezed, “hogyvagy” és máris egy másfélórás mindfuckology loopba kerültök, ami a mentális Narnián át több dimenziót érintve egy kreatív feketelyukba vezet, ahonnan sikeresen visszatérve mind a ketten úgy köszöntök el, hogy ‘na akkor ezt beadjuk”. Ezek ilyen általános jelenetek voltak.

Nagyon érdekes volt azt is megfigyelni, hogyan fejlődünk mi magunk is a térrel és hogyan növünk bele. A 3 szintes épület legaljáról egy pici apartmanból indulva, hogyan jutottam egy szinttel feljebb egy nagyobb helyre, ami több lehetőséget adott az alkotásra. És hogyan követtem figyelemmel ezt a többieken is. Érdekes volt látni, hogy kik és honnan érkeztek mi célból, és meddig maradtak. Mit adtak hozzá a közöshöz és mit vittek magukkal. Nagyon érzékletes és beszédes volt a folyamat.

És hogy hogyan és miért ért véget ez a projekt? Ez esetben az emberi tényező volt az erősebb. Az ingatlan tulajdonos elképzelései nem egyeztek a közösséggel és az útjaink szétváltak. De valami megmaradt. Bennem a felismerése annak, hogy vándorként haladok és keresem az újabb izgalmas tereket, amiket először belakhatok, aztán pedig ennek mentén felhangolhatok. Olyan mintha a jelenlétemmel szétáradna az az energia, ami én vagyok. Ez a jobbító, upcycling, dekoráló, ráérző, berendező, átalakító, gyorsító flowsító, kivilágosító, ideális funkcióra és elrendezésre ráérző (g)energia hatna a térre. És hat is. Így lesz 7. Mert ugye a hetedik Te magad légy.

Szóval ezzel a lendülettel haladok most tovább. Tegnap pedig megnéztem az új helyet, ami szintén egy felújításra vár és ahogy beléptem éreztem, hogy ájjj nem hiába rakosgattam össze az elmúlt hetekben azt a pinterest táblát, amiben az a kép is van, amivel most ezt a posztot megoszottam. Mert én már tudtam előre. A tér már kommunikált velem, mielőtt találkoztunk. Hiszen nincs idő. Csak a tudat és annak korlátlan teremtő ereje. Valószínűleg ezért van az is ,hogy bizonyos dolgok csak később nyernek értelmet. Pl. az hogy miét olvasgattam indokolatlanul Feng shui könyveket 13 évesen, amikor művészeti suliba jártam. Hogy ott miért rajzoltam órákon át, miközben művtöri előadásokat hallgattam , és hogy mi a jelentősége a szecessziós csigazáznak, amire csillagos ötöst kaptam. Biztosan ezért bújtam az IKEA katalógusokat és építettem házakat a Simsben egész hétvégéken át gimis koromban. Valószínűleg már akkor is éreztem ezt a hívást ezt a vonz��dást, amikor még nem állt össze a kép, amikor még intellektuálisan nem teljesen értettem a miértet és az összefüggéseket. Nos, a fent említett területek közötti összefüggés az én vagyok. Ez az én pedig folyamatosan tágul és egyre több mindent magába foglal. Nem csak az otthonos és funkcionálisan esztétikus terek szeretetét és vonzalmát. Hanem a spirituális töltetű közösségi alkotó terek meghittségének megoldási lehetőségeit is.

Mert lakni minadnnyiunknak kell valahol. Ráadásul a munkát, a szabadidőt, a baráti találkozásokat is terekben töltjük el, amikor csak nem a szabadban vagyunk. Így hát egyáltalán nem mindegy hogy azok a terek milyen terek. Ezt érettem meg amikor megismertem a dánok meghittségről alkotott fogalmát a Hygge-t. Nekem nem kellett magyarázni vagy eladni a koncepciót. Úgy éreztem hogy “navégre”. Vagy norvégre :D Mert mi lehet fontosabb és önazonosabb egy rák jegyű térfelhangolónak, mint a. cozy vibes. Ha van érték, akkor nekem az amikor egy nagyon jó táraságban flow élményű időt töltünk, egy szép és otthonos környezetben, ahol pusztán csak lenni is gyógyító. Ilyen terek létrehozása az egyik fő célom és mozgatórugóm. Éltető energia van ezekben a terekben és az alkotásukban különösen.

They say the designer is a planner with an aesthetic sense. Hát igen. és a szálak összekötőjeként nem is nagyon tudok nemesebb kihívást, mint úgy összerakni a komponenseket hogy azok olyan egyedi és odaillő alkotásokat teremtsenek mint ezek a meghitt és gyönyörű közösségi terek.

Utakat török.

Szóval ez a következő fejezet és nem csak a költözésem szempontjából hanem az építkezésem, az önfejlesztésem, a valamivé válásom útján is. Ilyen életvitelszerű dizájnerség. Hogy a létem mentén teremtem a tereket. Otthagyom a lenyomatát annak, ami inspirál és megyek a következőre. Mert ha folyamatosan váltogatok is és nem állapodok meg egy helyen, azért abból még lehet karriert csinálni, hogy csapongok, nem? Legalábbis ha amit hátrahagyok azok jobb, mint ahogyan találtam. Erre azért csak lehet adni egy fél pontot :P

#térfelhangoló #space #minimalisták #költözés #közösség #tér

0 notes

bdpst24 · 7 months

Text

Beilleszkedés a közösségbe – így tudjuk támogatni a gyermeket

Túl vagyunk a szeptemberen, de igazából az egész őszi időszak sok család számára nagy kihívás. Akár az első óvodai napokról van szó, akár az iskolába lépésről, vagy csupán a nyári vakációról való visszatérésről, ez mindenképpen egy komoly váltás a gyerekek számára. A környezetváltozást és az ismeretlen helyzeteket sok gyermek nehezebben éli meg. Az új pedagógusok és társak, valamint az új…

View On WordPress

#közösség

0 notes

viragfold · 2 years

Text

Közösség / Community

#közösség #community #liget

0 notes

thelangosfactory-blog · 2 years

Photo

❌Unfortunately cancelled! ❌ Due to unpredicted circumstances unfortunately our attendance had to be cancelled in Bournemouth this weekend. We are very sorry and hope that soon we will be able to serve Langos in this beautiful location to our dear customers! Thank you all! 🚍🤞🏻 🇬🇧 Hey #langos 🔥 #lovers ❤️‍🔥 We’re delighted to announce that we will be serving #hungarian #langos at @thewayoutback - Street Party on this weekend. 📆 Date: 4th & 5th of June 2022. Catch The Langos Truck 🚍 there! ❌Sajnos a rendezvényen való részvételünk elmarad. ❌Rajtunk kívül álló okok miatt, ezen a hétvégén nem leszünk ott Bournemouth-ban. Nagyon sajnáljuk és elnézést kérünk azon vendégeinktől akik számítottak megjelenésünkre. Bízunk benne, hogy hamarosan bepótoljuk! Köszönettel, The Langos Factory csapata 🚍🤞🏻 🇭🇺 🔊 #lángos 🔥 #imádok ❤️‍🔥 A hétvégén megtaláltok minket a @thewayoutback rendezvényén,ahol ezen a hétvégén szolgáljuk számotokra a legfinomabb, legkülönlegesebb lángosainkat. Gyertek és egyetek egy igazán jó lángost!❤️‍🔥 #bournemouth #beach #festival #party #beer #beergarden #craftbeer #langos #lángos #magyar #közösség #uk #weekendonthebeach #chillin #chillvibes #magyarokkülföldön #angliaimagyarok #magyarokavilagban (helyszín: Bournemouth Beach) https://www.instagram.com/p/CeOQ5UxInHC/?igshid=NGJjMDIxMWI=

0 notes

amit-sose-mondtam-el · 9 months

Text

Annyira nehéz lenne elmagyarázni, de érezni még nehezebb.

733 notes · View notes

homregeszet · 4 months

Text

Köszcsipuszcsiszercsi

2️⃣3️⃣🎀🎄

Köszönet

Gugli barátom azt mondta nekem, hogy a kommunikáció az latin eredetű, és a „communio” – közösség szóból ered. Amikor eónokkal ezelőtt átvettem a HOMRT korábbi kommunikációsának helyét, senki nem mondta, hogy ez ennyire hektikus lesz.

Az éves terepi és dokumentációs feladatok mellett nincs annyi időm és energiám a különböző platformokkal foglalkozni, mint amennyit a feladat maga megérdemelne.

Mégis, tök sokan vagytok, és napról napra többen, akik követtek, olvastok, kommenteltek és véleményeztek minket.

Köszönöm, köszönjük a kedves szavakat, és az adventi hajrában nagyon sok erőt adott mindenkinek! 😊

Reméljük, jövőre is velünk tartotok ;)

Niki

*2023.december 19-ei adatok láthatók a képen.

#hermanottómúzeum #miskolcimúzeum #múzeum #magyarrégészet #régészet #miskolc #homregeszet #kommunikáció #social media #közösség #közösségi média #social #adventi kalendárium #advent #adventikalendárium

40 notes · View notes

heyjoe-pcrpgkozosseg · 1 year

Text

Az archívumból – A The Witcher 3 készítői - 3. rész: Interjú Török Balázzsal – Lead Engine Programmer - A programozás rejtelmei

Az Archívumból c. rovatunkkal a korábbi oldalunkkal együtt elveszett régebbi, ám nem kevésbé érdekes cikkeinket igyekszünk feltámasztani, kellemes olvasást! (Az alábbi cikkünk még a The Witcher 3: Wild Hunt megjelenése előtt készült, 2014-ben.) Akik gyakrabban látogatnak minket, már észrevehették, hogy elég sokat cikkezünk a Witcher szerepjátékok készülöben lévő 3. részéről. Bár mostanában…

View On WordPress

8 notes · View notes

aszexi · 1 year

Text

“Akkor ezt majd kinövöd, ugye?”

„A szüleim hisztérikusan reagáltak. Apám szerint nem normális, hogy egy egészséges srác ne akarja a legyet is röptében, anyám meg először azt hitte viccelek, aztán elkezdett bőgni, hogy sose lesz unokája.”

#aszexualitás #aszexuális #aszex #szexualitás #lmbtqia #lmbt #szexuális irányultság #szexuális vonzalom #biszexuális #lmbtq #heteroszexuális #homoszexuális #aromantikus #leszbikus #magyar aszexuális közösség

5 notes · View notes

szepkerekkocka · 2 years

Text

(Jó, hát biztos én vagyok lemaradva, hogy ez 10 hónap után most került először a szemem elé, na.)

#jobbatérdemelnek #szülői hang #szülői hang közösség #szószóló a gyerekekért

10 notes · View notes

krezigranat · 2 months

Text

#terápia mindenkinek!

Sosem értettem, miért van legalább annyi oldala az érzelmi világomnak, mint ahány féle részeg törp van ebben a filmrészletben és miért olyan hangos mind? Itten van a rringy-rongy törp: https://youtu.be/MM6O9ZuJ2jE?si=VFmRqDZuDtDzItFG.

Felhalmoztam kellő mennyiségű sérülést, beiratkoztam pszichológia szakra, majd a második évem elején a személyiséglélektan kurzus első alkalma után leszerződtem egy pszichológussal diagnosztikára, mert végre nyakon tudtam csípni valamit.

Berzenkedtem. 😣 Milyen dolog az, hogy 10 éve ki-be sétálgatok pszichológusi rendelőkben, s mégis be kellett iratkozzak egy drága egyetemi képzésre ahhoz, hogy egy értelmezhető mérföldkőben megkapaszkodva valós irányt vegyen az életem??? Néztem bután. 🥴Mire ment el akkor az a rengeteg lóvé az elmúlt 10 évben???

A válaszban nincs semmi fancy: pont arra ment el, hogy eljussak idáig; egyik nincs a másik nélkül; az élet türelem, kíváncsiság és remény nélkül brutálisan szar tud lenni. Ezen felül módszeresen elfelejtettem az időpontokat; olyan időben egyeztem meg amiről előre tudtam, hogy nem érek oda; szüneteltettem a konzultációt hónapkig; kiléptem csoportokból egy-két alkalom után; a javasolt önsegítő módszereket terápián kívül SOHA nem gyakoroltam; váltogattam a szakembereket; hazudtam nekik; felülbíráltam a segítőket; és persze mindenben kezdeményezésben az elejétől a végéig kételkedtem, ami tőlrm önálló munkavégzést követelt. Én voltam az önakadályozás, a bojkott és a változás előli menekvés mintapéldánya, a szakemberek tankönyvi rémálma.

Én a saját életemben azt tapasztalom, hogy mikor már kellően elfáradtam és tényleg tudni szeretném, mit is irányítok valójában - akármennyire is megfoghatatlan - annak a valós mérésével és kitartó szembesüléssel lesz megértése. Igazán vicces ezt írni azok után, hogy 8 évig mérnököket cikiztem azért, mert a ránotthúst is csak mérve eszik meg. Elfogadva a tényeket, a mértek alapján célirányosított tanulással beszélhetünk majd valódi irányításról egy olyan szerkezetben, mint az emberi elme és a személyiség.

Miért írok róla? Mert 1000 ismerősből 2 veszi komolyan a saját állapotait és a maradék 998 olyan szélsőséges bizalmi problémákkal küzd, hogy vagy inkább cserbenhagyja önmagát és elmegy a kedve az élettől, vagy a közvetlen környezetét terheli túl azzal, hogy a saját határait tartatja meg velük ahelyett, hogy "elérhető" közelségű, képzett segítséghez fordulna önmaga megerősítésében. Érdemes összehasonlításképp hadd említsem, hogy a májunkat belgyógyászhoz valamiért megkérdőjelezhetetlen prioritással megyünk mutogatni mikor a vérképen valami eltérés látszik, de a módszeres alkoholizmusunk (társaságban csak alkohollal létezni az már az), vagy a notórius konfliktus kerülésünk, vagy épp a konfliktusokból nőtt hegyek, esetleg a támogató közeg teljes hiánya, na ez mind nem gyújtja fel ugyanazt a piros lámpát. Ezek mind egy kétségek között hagyott gyerek keze által zöldre átszínezett redflagek.

Egyre hatékonyabbak a módszerek a pszichológusi szakmában és alkuképesek a szakemberek is az elhivatottság és a megértési nehézséggel küzdő tömeg végre láthatóbb léptéke okán. Egyre jobban képviseltetik magukat az emberek, de egyelőre az agyunk úgy van összerakva, hogy minden olyan tevékenységhez a legmagasabb küszöböt rendeli, ami a saját kiegyensúlyozatlan működésével engedne végre foglalkozni. Nem hiába van ez a téma is szőnyeg alá, négy fal közé, titkos írással tolva. Nem hiába vállalsz politikai és média karriert és taposol szét, zaklatsz rommá közben embereket magad alatt sokkal hamarabb és könnyebben, minthogy elvidd magad pszichológushoz és komolyan véve csináld végig a saját terápiád! Az agyad az a csirke, aki sokszor inkább megdöglik éjjel a róka szájában, minthogy védve legyen a körbekerített ólban, ha azt az ólat nem ő találta ki. Igen, csirke, mert tanyán nőttem fel és bírom az ilyet, kopirájt én! (Terapeutának hazudni olyan dolog, amivel a szakember tisztában van és nem várja el tőled, hogy nem fogod csinálni, max egy ponton felkínálja a lehetőségét annak, hogy módot válts.)

"Elérhető" idézőjelben, mert igen drága a magánpraxist vivő szakember és eszméletlen hosszú a várólista a közintézményekben. Jellemzően nem fogtok kétszázezret kifizetni azért, hogy megerősítést kapjatok abban, milyen ideális körülmények szükségesek a jó mentális működésetekhez, de ki fogtok fizetni azért, hogy kényelmes legyen a lábatoknak a lesiklás a havas pályán az idei szezonban. Nekem rendbe tennem dolgokat és rutint szerezni egy jobb minőségű élet vezetésében az egy éves és egymilliós költségvetésű projektet jelent. Azért mondom, hogy legyen viszonyszámotok. Kérdés nélkül végig fogom csinálni, mert nem csak azonnali eredménye van és elégedettséggel tölt el, de a szerzett tudás a közösségem számára is értéket teremt.

Ijesztőek ezek a számok és közösségi támogatás nélkül el sem lehet ezt érni. A jelenlegi gazdasági/társadalmi berendezkedést, a bérsávokat, az adórendszert, a közszolgáltatásokat, a vagyonfelhalmozás mértéke közötti különbséget mind a társadalom teszi lehetővé amiben az megtörténik, amit csak azért mondok, hogy a szerencsésebbek (köztük én is) észben tarthassák, mennyi ember hátán utazva élik az életüket. Jellemzően nem mozdul semmi ezen a sakktáblán, ha nem beszélünk róla.

Akkor mondom: ÉR ALKUDNI egy szakemberrel az árból és ÉR KÉRNI KÖLCSÖN egy olyan projektre, ami sokszor nem csak a saját, de a hozzád kapcsolt, esetleg tőled függő, neked kiszolgáltatott életek minőségét hivatott garantálni!!! Én egy időben, mikor rosszabbul ment, barterben ablakot pucoltam a terápiás konzultációért cserében. NEM CIKI, hanem MENŐ, TISZTELETRE MÉLTÓ, és TÁMOGATÁST ÉRDEMEL! Ér BESZÉLNI RÓLA amíg meg nem unod és kezdesz is vele végre valamit, ér társaságért KUNCSOROGNI és ér kutyát, macskát, pókot, nyulat, kígyót és békát SIMOGATNI akkor, amikor majd beledöglesz a magányba, a szorongásba, a pánikrohamokba és a vonatkozó esetleges tévképzetekbe is.

Legyen végre alapvető az, hogy a fiatalok és fiatal felnőttek összemérik az aznap elfogyasztandó alkoholra fordítandó összeg árát egy 50 perces terápiás foglalkozás díjával és szerezhessenek végre támogatott terápiás tapasztalatot már legkésőbb 14-18 éves koruk között ahhoz, hogy értsék, mit mérnek össze ebben az összehasonlításban mivel.

A fiatalkori alkoholizmus marketingje, a magyar szórakozóhelyeken tapasztalható módszeres cserbenhagyás és a felelősség konzekvens visszahárítása a döntéshozatalra képtelen személyekre ELFOGADHATATLAN! Decemberben a belvárosban egy alkoholmérgezéses kiskorút kidobtak az utcára, hogy ne lehessen megállapítani, hogy a szórakozóhelyen fogyasztott és ne indulhasson eljárás a hely ellen. A feljelentés nem maradt el.

A segítségre szorulók, a segítséget kérők megbélyegzése, megalázása, hibáztatása és módszeres bántalmazása ELFOGADHATATLAN!

A szaksegítség piaci elvek alapján történő árazása, értékesítése állami támogatottság nélkül, a hozzáférés gazdasági és szociális helyzettől való függővé tétele ELFOGADHATATLAN! Ezen a pofám leszakad.

Az "én majd ezt megoldom"-ság és közben tovább csinálom az elvakult, másokra is káros és veszélyes működésem ELFOGADHATATLAN!

FELNŐTT EMBERNEK EGYETLEN IGAZI KÖTELESSÉGE VAN AZ ÉLETBEN: AZ, HOGY MEGTANULJA ÖNMAGÁT ÁRTALMATLANNÁ TENNI. EZ A KÖZPONTI ELV TÁRSADALMI SZINTRE FELSKÁLÁZVA IS VÁLTOZATLAN MARAD.

Legyen legalább egy olyan ember a társaságodban, aki ezt bizonyítottan komolyan veszi, hogy legyen kivel diskurálnod a témában.

Kérdezz!!

#terápia #pszichológus #bátorság #diagnózis #segítség #közösség #pénz #karrier

0 notes