#kényszerképzetek

[csacskamacskamocska]

Nem akarni semmit

Napok óta gondolkodom ezen (megint), hogy az összes problémánk abból adódik, hogy akarunk valamit. Nagyon nagyon akarjuk (valójában), mintha az életünk múlna rajta, hogy úgy legyen ahogy elgondoltuk vagy szerintünk jó. Aztán ezek a dolgok egy sorsfordulatnál értelmüket vesztik és hirtelen az életünk hosszabb-rövidebb része is értelmét veszti. A fejünkben képek vannak arról, hogy valaminek milyennek kell lennie. Családnak, barátoknak, párkapcsolatnak, szexnek, munkának, önmegvalósításnak, de még egy közös vacsoráról is van egy kép a fejünkben. Valójában nem bírjuk, ha ettől eltérnek a dolgok. Akkor sem, ha ezek a képek marhaságok. Ha éretlenek vagy torzak vagy túlzóak.

Aki bírja, olvassa tovább:

Egyszer egy tréner mondta, hogy ő általános iskolában eldöntötte, hogy az osztálytársnőjét veszi majd feleségül. És 30 év múlva tényleg feleségül vette! Szóval akarni kell meg küzdeni a céljainkért mindenekfelett. Ez valójában mekkora faszság! 30+ évesen egy kisfiú álmát beteljesíteni párkapcsolatilag. Mert oké, veszel magadnak vizipisztolyt, amit anyád nem vett meg, de mit kezdesz a beteljesült álommal, ami csak arról szólt, hogy „akarom”. Amúgy később elváltak.

De nem is a párkapcsolatokra akartam én ezt kihegyezni, meg nehezen is tudom átadni, hogy mi jár a fejemben, de valami olyasmi, hogy túlságosan előre bebiztosítjuk a vágyainkat és ettől nem csak rugalmatlanok leszünk, hanem szenvedést generálunk. Nem azt kapjuk amit a sémáink tartalmaznak = fájdalom. Nem kapjuk meg a valamit =fájdalom. Fájdalom, düh, gyötrődés aztán annak a keresése, hogy hogy lehetne ezt alkohollal, bogyóval, kokóval csillapítani mert tényleg elviselhetetlenül tud fájni. De akkor 10 év távlatából miért nem érezzük már, miért törődünk bele, mitől felejtjük el?

Amiről még írni akartam az kicsit ellentmond az előzőknek, pedig nem. A projekt alapú gondolkodás merészsége. Az is egy séma a fejünkben, hogy dolgokat csak úgy kapnunk kell az élettől. Majd jön egy lány... majd betoppan A férfi.., majd egyszer, ha jól keresek..., majd, ha lesz időm... Minap azt mondtam a barátnőmnek, hogy álljon bele a társkeresésbe. Ne fanyalogjon meg érezze szarul magát, hogy miért nem pottyan le az égből egy csávó, hanem írjon, randizzon, beszélgessen férfiakkal, tegye feladattá, hogy ő megtalálja a párját, de közben egyszerűen élvezze a keresgélést. Lesz nyilván, egy rakás hülye meg szóra sem érdemes meg majdnem jó, de legalább lesz mozgás ezen a területen. Annak semmi értelme nincs, hogy itt sírdogál, hogy mondjam meg mikor lesz neki valakije. Gondolja át az elvárásait, aztán dobja a kukába mindet. Csak egy dolog legyen, ez aranymosás. Én belecsöppentem valaki életébe, aki azt mondta, pfuj, ez nekem nem kell! Nem ilyen, nem olyan, nem valamilyen. Néha tudom, hogy jobbat nem kap. Néha azt gondolom, hogy egy nap ő is rájön, hogy semmi sem számít, és lehorgonyoz az első nő mellett, aki egy valamilyen pillanatban mellette lesz. Ettől a gondolattól néha halálra rémülök, néha megőrülök a féltékenységtől, hogy ő lesz az vagy az a másik vagy melyik lesz az a lány. Pedig akárhogy is alakul az élet, valójában semmit sem tehetek a sodródás ellen. Nagyobb részt nézve mindenki sodródik. Szélesebb áramlattal vagy nagyobb örvényben, közben azt hisszük, hogy az valami önálló akarat.

A lényeg talán, hogy kibaszott nagy rugalmasságra van szükség és a képességre, hogy ne okozzon gondot közelről és távolabbról is megszemlélni az életünket.

Változnak-e az emberek? A napokban ezen is gondolkodtam, hogy ha akarjuk, kialakíthatunk új szokásokat. Magunkban vagy másban. Miért gondoljuk erről, hogy ez rossz? Szeretném, ha minden nap elmosogatnál. Értem, hogy fáradt vagy, én is fáradt vagyok, de a békés estének ez az egyetlen módja. Hazajössz, elmosogatsz. Hazajövök felporszívózok. (ezeket csak írom, mert ilyesmiről beszélgettem egy barátnőmmel amúgy bármilyen tevékenység lehetne). Aztán az este hátralevő részébe azt csinálsz amihez kedved van. Eleinte valamiféle félelemből csinálja meg az ember, hogy ne legyen balhé. Aztán megszokja. És voálá, működik a dolog. CSAK azok a kurva sémák ne lennének a fejünkben arról, hogy na nehogymár más mondja meg, hogy mit csináljak, meg nekem valami jáááár (mármint szabadidő, pihenés, önrendelkezés), meg így papucs leszek/rabszolga, de talán a legerősebb a lustaság meg a kényelem és persze a legfőbb: ha ő lenne az igazi, akkor magától működne az egész. Szereted, lehoznád érte a csillagokat, de nem mosogatnál el a kedvéért minden nap? Gondolod, hogy létezik valaki, akinek semmiféle elvárása nincs feléd, hogy a saját életét jobbá tegye? Mi a vonalkódja és mennyiért adják?

Amúgymeg, lehet, hogy tévedek az új szokások kiépítésében, de azt tudom, hogy nem rakom vissza a használt gyufát a dobozába és sokkal jobban vigyázok a tisztaságra a konyhában, és érthetőbben írok, türelmesebben kifejtve dolgokat, és pórázon tartom az agggodalmam. Rövidebb idő alatt tudom lecsillapítani magam. Viszont, sokkal szabadabban elmondom, ha valami nem tetszik, nem hagyom magam lerázni, akkor azt mondom el, hogy szerintem ezt meg kéne hallgatnia. És változott. Én pedig boldogabban élek.

#berögzülések #sémák #kényszerképzetek #tervek #rugalmatlanság #szokások #változás #kapcsolatok #09-28

[eltortaszilvafa]

TÖREDÉK

Oly korban éltem én e földön,

mikor az ember úgy elaljasult,

hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra,

s míg balhitekben hitt s tajtékzott téveteg,

befonták életét vad kényszerképzetek.

Oly korban éltem én e földön,

mikor besúgni érdem volt s a gyilkos,

az áruló, a rabló volt a hős, -

s ki néma volt netán s csak lelkesedni rest,

már azt is gyűlölték, akár a pestisest.

Oly korban éltem én e földön,

mikor ki szót emelt, az bujhatott,

s rághatta szégyenében ökleit, -

az ország megvadult s egy rémes végzeten

vigyorgott vértől és mocsoktól részegen.

Oly korban éltem én e földön,

mikor gyermeknek átok volt az anyja,

s az asszony boldog volt, ha elvetélt,

az élő írigylé a férges síri holtat,

míg habzott asztalán a sűrű méregoldat.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Oly korban éltem én e földön,

mikor a költő is csak hallgatott,

és várta, hogy talán megszólal ujra -

mert méltó átkot itt úgysem mondhatna más, -

a rettentő szavak tudósa, Ésaiás.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

1944. május 19.

#radnóti miklós #magyar irodalom #magyar versek #versek #háború #1940-es évek #1944 #magyar #kedvencek.

[versinator]

Gödrén házsorok

Haldokoltál kivágják lánykák zsírba Légyzümmögést aklot kamaszkorom korlátba Világodért örülő mutatvány pörkölő Ortutay bombázó batyuval virágszülő Hagymaszaggal szótag meghódított enyhébb Zsírfoltok dagadni torzóik élesebb

Pillája feleségről könyvvé nehézipari Kényszerképzetek eltakarítsa pattogtak feri Ágyazásnál jegyet utaztak megszokni Porszagú fáidat kétszerkettő besúgni Lecsúszom aranyként ámulsz szaporább Véglegesen vaugirard szagolja titokzatosabb

Rezzenve fészekrakását bombás szájamba Összeszorítja gyűlni gödrükben poharunkba Rejtettelek élesül esső vizelő Leültek felütöm csöngőt tisztviselő Éltedért falujában tekintetemmel hátrább Seregnyi müller fölállt rövidebb

Nyaló agyonlőtték lélekzettel leveri Szemközti hajoló jeannak kincstári Ujjaimban húsomban fogaink forogni Csörömpölnek sírogat szökőkutat szomszédolni Sunyítok iramodó szárogasd rokonabb Amerikából kirepül barlangjában soványabb

Húzódom fer karolnak kútjába Szakadár sipognak művemen vándorba Láthattál mosogat harmattal feketéllő Huba botom fáklyafüst gyűlő Átölelsz etető őszült sűrübb Piszokba összemarkolta hordva kíjebb

Dércsípte kislányhang dolgáért ösmeri Józansága messzeringó öklén ameri Lager megtanul birkái rajzolni Kívánkozom fiókban sorhoz vásárolni Tükreit kiszakadnak védekezzem józanabb Futóbolond röpködött túlvisz véresebb

#petofivers #Radnoti #Gödrén #házsorok #v2.2

[nagykristof]

Aludhatnék némán,

De érzem nem lehet,

Ha felkavarják álmom

Halk kényszerképzetek.

Elmehetnék százszor,

Bár többször nem megyek,

Ha máshova már nem,

Még magamba nézhetek.

Ébredeznek nézd már,

Fáradt jéghegyek

S elszakad mély csendben

Ki sírni nem szeret.

Lépkednek az órák,

Míg bent a szív remeg.

Ifjúságom légy jó, ég veled.

[takarodjatokamehembol]

life updatek

amik senkit nem érdekelnek, de lusta vagyok kézzel egy naplóba írni és amúgy is van egy ilyen kényszerképzetem, hogy úgyis el fogják olvasni a naplómat és ezért sosem tudok igazán őszinte lenni ott sem

apropó kényszerképzetek, egyik este épp társasoztunk, és előtte ittam egy kávét, mert nemrég rájöttem, hogy bár kicsit érzékeny vagyok a koffeinre, ha nem viszek be túl sokat a szervezetembe, akkor jó lesz nekem. de ez vagy túl erős lett, vagy túl sok, mert szépen előjöttek a koffeinallergiás tünetek. illetve először azt vettem észre, hogy rohadtul émelygek és fel vagyok pörögve egyszerre, tehát iszonyatosan elkezdtem szorongani. és előjött az a kényszeres gondolatom, ami eddig csak álmomban/félálomban szokott lenni, hogy volt valami a számban, egy műanyagdarab vagy ilyesmi, de lenyeltem és már semmit sem tehetek. és ülök, próbálok nem mental breakdownolni, és bámulom az asztalt, ahol előbb még ott volt egy rágcsás zacskónak a letépett sarka. és az agyam egyszer csak “LENYELTED.” mondom mi a fasz?! és hiába tudtam, hogy nem, majdnem elkezdtem öklendezni.

főnököm felmondott, mert nem bírta ezt a szart céget. megértem. eleinte tök lelkes voltam, hogy nem valami “lelketlen multinál” dolgozom, de erre a helyre a közepes családi vállalkozások minden hátránya, ámde semmilyen előnye nem jellemző. úgy szar az egész, ahogy van. elvileg engem nem küldenek el, de nem tervezek sokáig maradni. őszintén szólva most már kurvára szeretnék egy lelketlen multinál dolgozni háromszor ennyi pénzért, ahol legalább normálisan működnek a dolgok és nem mindenki egy fogalmatlan, életképtelen, arrogáns idióta (kivéve a főnökömet, akiért tűzbe mennék, de hát ő elmegy ugye).

kicsit megakadtam ezzel a programozás témával. elkezdtem csinálni a K&R-t, közben kerestem telefonra is valami alkalmazást, amit tudok nyomogatni, amíg várok a buszra, és így találtam a Grasshoppert (javascript), amit végig is csináltam. nyilván ez utóbbi nem sokat jelent, de legalább picit megismerkedtem a js-sel. ami amúgy eléggé tetszik és igazából elég szívesen tanulnám. asszem. na és itt a probléma, hogy mindent IS akarok, lehetőleg tegnapra, és nem tudom, mennyire lenne érdemes végigcsinálnom a K&R-t, ami amúgy egész érdekes és egyáltalán nem utálom (na jó néha), vagy mennyire lenne érdemes elkezdeni barkácsolni például js-ben, ha már azzal foglalkoztam valamennyit. például azon gondolkozom, hogy a kislánynak, akivel néha tanulok és enyhén figyelemzavaros, tök jó lenne csinálni egy játékot számítógépre, ami ezt vagy azt megtanítana neki. például a hónapokat, lehetőleg sorrendben. és erre például pont egész jó lenne a js. DE nem akarom félbehagyni a K&R-t sem, és szeretném legalább megpróbálni megérteni úgy az egésznek az alapjait, nem csak barkácsolni. DE a kettőt együtt meg nem lenne túl szerencsés csinálni, mert csak megkavar. ÉS kurvára lusta is vagyok (ez mondjuk az élet nagyjából minden területén elég nagy probléma).

szóval egyre gyakrabban jön az elbasztam az életem, semminek semmi értelme, amúgy is mindmeghalunk gondolatsor. meg nem az, hogy még mindig nem tudom, ki a fasz vagyok meg mi a faszt akarok, hanem hogy egyre kevésbé tudom. egyre jobban kicsúszik a kezemből a saját önképem, ezáltal az önértékelésem, minden. de közben amúgy nem vagyok szarul, igazából tök gyakran megállok fejben egy pillanatra, hogy “hmm nahát most egész jól érzem magam, jó kedvem van, motivált vagyok” és ilyen szerintem minimum az egyetem elkezdése óta (6 éve - már nem járok egyetemre, ami szintén elég sokat segített) nem nagyon volt.

- összességében hogy értékelnéd az életed, mennyire vagy elégedett, milyen a mentális egészséged?

- IGEN.

(seriously. fogalmam sincs)

[newlifeprojects]

"anyád aggódik"

hogy a nevén még véletlenül sem nevezett 'azzal' töltöd az idődet? anyád hol volt akkor az aggódásával, amikor tizenévesen először rúgtál be, vagy amikor félbehagytad a szakiskolát, amikor nem engedett be a lakásba és a lépcsőházban aludtál, amikor orgonavesszővel nevelt, amikor elkokainoztad egy év alatt az örökölt lakásod, hogy aztán az alkoholizmusba csússz bele, anyád miért nem aggódott akkor, amikor napokig nem léptél ki a lakásból a depresszió és kényszerképzetek miatt, amikor évekig nem beszéltetek, miért nem aggódott, amikor minden éjjel más csajt dugtál? anyád aggódott akkor, amikor speedre ment el a fizetésed? és amikor kiderült, hogy olyan pénzhez nyúltál, amihez semmi közöd?! anyád aggódott érted apád halála után?

de anyád most aggódik, mert lehet, hogy velem voltál pár órát nyilvános helyen, velem, akit nem nevezünk a nevén, legfeljebb utalunk rá, mint 'a kutya gazdája'. velem, aki nélkül esélyes, hogy most te sem élnél már, vagy legalábbis nem sok értelme lenne a létezésednek.

hát oké. but do not ever ask for my sympathy.

#p #pers

[caleb-marlowe]

Oly korban éltem én e földön,

mikor az ember úgy elaljasult,

hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra,

s míg balhitekben hitt s tajtékzott téveteg,

befonták életét vad kényszerképzetek.

Oly korban éltem én e földön,

mikor besúgni érdem volt s a gyilkos,

az áruló, a rabló volt a hős, -

s ki néma volt netán s csak lelkesedni rest,

már azt is gyűlölték, akár a pestisest.

Oly korban éltem én e földön,

mikor ki szót emelt, az bujhatott,

s rághatta szégyenében ökleit, -

az ország megvadult s egy rémes végzeten

vigyorgott vértől és mocsoktól részegen.

Oly korban éltem én e földön,

mikor gyermeknek átok volt az anyja,

s az asszony boldog volt, ha elvetélt,

az élő írigylé a férges síri holtat,

míg habzott asztalán a sűrű méregoldat.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Oly korban éltem én e földön,

mikor a költő is csak hallgatott,

és várta, hogy talán megszólal ujra -

mert méltó átkot itt úgysem mondhatna más, -

a rettentő szavak tudósa, Ésaiás.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

1944

[megalofasz]

„… s míg balhitekben hitt s tajtékzott téveteg, / befonták életét vad kényszerképzetek.” [Marabu]

#orban #orbán viktor #Magyarország #magyar #Abszurdisztán

[erosszsolt]

Radnóti Miklós : Töredék

Radnóti Miklós : Töredék

Radnóti Miklós : Töredék

Oly korban éltem én e földön, mikor az ember úgy elaljasult, hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra, s míg balhitekben hitt s tajtékzott téveteg, befonták életét vad kényszerképzetek. Oly korban éltem én e földön, mikor besúgni érdem volt s a gyilkos, az áruló, a rabló volt a hős, – s ki néma volt…

View On WordPress

#anya #anyja #asszony #asztal #Ésaiás #áruló #átok #élet #éltem #élő #érdem #ököl #önként #újra #balhit #befon #besúgás #boldog #bujhatott #elaljasult #elvetél #ember #férges #föld #gyermek #gyilkos #habzott #hallgat #irigy #kéjjel ölt

[deficientaf]

Oly korban éltem én e földön, mikor az ember úgy elaljasult, hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra, s míg balhitekben hitt s tajtékzott téveteg, befonták életét vad kényszerképzetek. Oly korban éltem én e földön, mikor besúgni érdem volt s a gyilkos, az áruló, a rabló volt a hős, - s ki néma volt netán s csak lelkesedni rest, már azt is gyűlölték, akár a pestisest. Oly korban éltem én e földön, mikor ki szót emelt, az bujhatott, s rághatta szégyenében ökleit, - az ország megvadult s egy rémes végzeten vigyorgott vértől és mocsoktól részegen. Oly korban éltem én e földön, mikor gyermeknek átok volt az anyja, s az asszony boldog volt, ha elvetélt, az élő írigylé a férges síri holtat, míg habzott asztalán a sűrű méregoldat. Oly korban éltem én e földön, mikor a költő is csak hallgatott, és várta, hogy talán megszólal ujra - mert méltó átkot itt úgysem mondhatna más, - a rettentő szavak tudósa, Ésaiás.

[godknows-itried]

Fragment

Miklós Radnóti: Fragment

I lived upon this earth in such an age

when man was so debased he sought to murder for pleasure, not just to comply with orders, his faith in falsehoods drove him to corruption, his life was ruled by raving self-deceptions. I lived upon this earth in such an age that idolized the sly police informers, whose heroes were the killers, spies, the thieves – and the few who held their peace or only failed to cheer were loathed like victims of the plague. I lived upon this earth in such an age when those who risked protest were wise to hide

and gnaw their fists in self-consuming shame –

the crazed folk grinned about their terrifying doomed future, wild and drunk on blood and mire. I lived upon this earth in such an age

when the mother of an infant was a curse, when pregnant women were glad to abort, the living envied the corpses in the graves

while on the table foamed their poisoned cup. ............................ ............................

I lived upon this earth in such an age when even the poet fell silent and waited in hope for an ancient, terrible voice to rise again – for no-one could utter a fitting curse of such horror but the scholar of dreadful words, Isaiah the prophet.

1944

...........................

Töredék 

Oly korban éltem én e földön,

mikor az ember úgy elaljasult,

hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra,

s míg balhitekben hitt s tajtékzott téveteg,

befonták életét vad kényszerképzetek.

Oly korban éltem én e földön,

mikor besúgni érdem volt s a gyilkos,

az áruló, a rabló volt a hős, –

s ki néma volt netán s csak lelkesedni rest,

már azt is gyűlölték, akár a pestisest.

Oly korban éltem én e földön,

mikor ki szót emelt, az bujhatott,

s rághatta szégyenében ökleit, –

az ország megvadult s egy rémes végzeten

vigyorgott vértől és mocsoktól részegen.

Oly korban éltem én e földön,

mikor gyermeknek átok volt az anyja,

s az asszony boldog volt, ha elvetélt,

az élő írigylé a férges síri holtat,

míg habzott asztalán a sűrű méregoldat.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Oly korban éltem én e földön,

mikor a költő is csak hallgatott,

és várta, hogy talán megszólal ujra –

mert méltó átkot itt úgysem mondhatna más, –

a rettentő szavak tudósa, Ésaiás.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

1944. május 19.

#radnóti miklós #miklos radnoti #töredék #fragment #1944 #poetry

[versinator]

Lebke hátrálok

Vörösszemű fejünkkel rokonabb megérintek Kedvesednek félfának visszakaparom szeszekkel Házfal vértet átesem kényszerképzetek

Zörgése ráncolt álmaidban szeretőkkel Hajladozva fecskemadár paplant rakodást Náhum számüzötten motozásomra gyermekekkel

Karámba választották vontatottan tiltakozást Fölébredek hirtelenséggel kezeinkkel amelyikről Mintahogy fütyörésztek nevetésök fölolvasást

Tüzelésre jóslatát meglepetéseket valakiről Lenyom nekidől elalélt ékezetek Áfrikában lépdelő hegygerincen ízekről

#tercina #Radnoti #Lebke #hátrálok #v2.2

[hicapacity]

Kedves Gyüttmentek!

Lányi András a szabadságról, Gyüttmenteknek

Amikor Gandhit megkérdezték, miért szentelte egész életét India felszabadításának, tiltakozott és azt mondta, ő bizony mással volt elfoglalva: önmaga felszabadításán fáradozott. Hívei elcsodálkoztak ezen. Gandhi azonban tudta, hogy az ember egymagában nem lehet szabad, legfeljebb magányos és szerencsétlen. A szabadság ugyanis nem az egyén jellemvonása, hanem a kapcsolatoké. Csak egymást tehetjük szabaddá: én téged, te engem. Aki a szabadságot választja, társakat választ.

Az önkéntes társulást azonban az ipari társadalomban megakadályozza kiszolgáltatottságunk. A technológiai-gazdasági ésszerűségnek csúfolt kényszerképzetek személytelen uralma alatt élünk, és ezek felmentenek az önálló gondolkodás és a szabad választás felelőssége alól.Nézeteink csereszabatosságáról az informatikai csúcstechnológia gondoskodik, vágyaink nyomán hulladéközön támad, céljainkat a képtelenül kitágult társadalmi térben nem érhetjük el a fosszilis energia pazarlása nélkül. Mintha a vasúti menetrendet böngésznénk, csalhatatlan tudományos előrejelzések tájékoztatnak, mikorra fogja a klímaváltozás eltüntetni otthonunkat, a pannon ökoszisztémát. Hány magyarországnyi erdő, termőtalaj fog megsemmisülni a Földön a következő évtizedekben, miféle mérgek és milyen ütemben terjednek vizeinkben, mikorra esedékes az énekes madarak, a méhek kipusztulása. Mi pedig azzal vigasztaljuk magunkat, hogy a globális folyamatok kérlelhetetlen logikájával szemben tehetetlenek vagyunk.

Ti nem hittétek el ezt a maszlagot. Felismertétek, hogy a társadalom rendje csak addig kikezdhetetlen, amíg áldozatai nem tudják elképzelni, hogy élhetnének másképpen is. Mert az emberek többsége csak akkor mer felháborodni, és terheit akkor kezdi elviselhetetlennek érezni, amikor feltárulnak előtte a boldogulás másfajta, új útjai.

„Sose kételkedjünk benne, hogy egy gondolkodó, elkötelezett emberekből álló kis csoport meg tudja változtatni a világot. Valójában csakis ők tudják megváltoztatni”,

írja Margaret Mead. Bölcső

A változás, amire céloz, sokáig észrevétlenül zajlik, és közvetlenül csak keveseket érint. Az új eszmék, az együttélés új mintái rendszerint kisebb közösségekben formálódnak, nemegyszer nemzedékek állhatatos munkájának gyümölcseként. Azután egyszer csak megmagyarázhatatlan dolgok történnek. Mint március 15-én. Amire senki se számított.

Mert az ilyen félnótásokat, ugye, sokáig csak gyanakvás és gúny kíséri, ami természetes, hiszen merő képtelenség, amit állítanak. Hogy a Föld gömbölyű. Hogy a hatalom a néptől ered. Hogy emberek között csak a szeretet tehet igazságot. Zavaros téveszmék ezek, maguk se tudják, mit akarnak. Egyszer majd azt veszik a fejükbe, hogy a kicsi a szép, és a növekedés nem okvetlenül fejlődés. Vagy azt hangoztatják, hogy a természet nem nyersanyag, a tudás nem fegyver, és a jólét nem bőséges ellátmányt jelent. Nyughatatlan rendbontók, persze, mindig akadnak, a józan gondolkodásúak szerencsére nem hallgatnak rájuk. Most sincs vihar előtti csend. De ha volna, akkor se hallanánk. Fülünkön fülhallgató, a számítógép képernyője a szemünk előtt - nem létezik, amiről nincs hír a médiában.

Ha 1848-ban lett volna internet, nem lett volna március tizenötödike. Mindenki hazulról figyelte volna, mit szerencsétlenkedik össze a Pilvax előtt az a kis társaság. A megmondóemberek megmondták volna, hogy tök esélytelenek, és a magánéletükről terjedtek volna kínos részletek, nem a tizenkét pont meg a talpramagyar. De azt még hozzátenném, hogy a márciusi eszmék, miután lángba-vérbe borították a két hazát, gyökeret igazán akkor vertek a magyarság szívében, és termőre akkor fordultak, amikor az önkényuralom elleni passzív ellenállás jelszavai lettek. Ne működj együtt a rendszerükkel!  Azt a keveset, amit meghagytak neked, vond ki a győztes ellenőrzése alól! A saját kerítéseden belül legalább élj a saját törvényeid szerint!

Ilyenek vagyunk. Könnyebben tudunk valamit nem megtenni, mint véghezvinni, bátrabbak vagyunk az elutasításban, leleményesebbek a kimaradásban, mint az együttműködésben. Jól elvagyunk központi irányítás nélkül, sőt, úgy a legjobban. (Mint ötvenhatban a kis felkelőcsoportok a pesti utcán a világ legnagyobb hadserege ellen.)

Ti ezen az úton indultatok el, én pedig azt hiszem, hogy a kisközösségek szelíd szabadságharca ma az egyedüli, ami eredményes lehet. A rendszer ezzel nem tud mit kezdeni, s ha bebizonyosodik, hogy van rajta kívül élet, szebb is, szabadabb is talán, hazugságai halomra dőlnek.

Nem a hatalmat kell megragadni, hanem az emberek képzeletét!

Március tizenötödikén sok sikert kívánok nektek!

Lányi András sk. ..

A levél él, és élőben is szólni akar!  

Hallgasd meg ezen a linken! :

https://www.facebook.com/notes/gyüttment-fesztivál/lányi-andrás-a-szabadságról-gyüttmenteknek/1892872044260939

#lányi andrás #gyüttment #gyüttment fesztivál #cmintcapa #©

[versinator]

Fényírás folyó!

Véreres varázslom mindenhová marhakocsikban Támadtam nyikorognak felissza járkálgat Átkelt pöttyenti összeszorítja korban? Anyától szélinél elmenekült taposgat

Ökölbeszaladt pattogószavu puskás fiókban Csíkot hunyorít kármel csorgat Igáslovak dalló ápolgathatod társadalomban Ámulsz papírral hugod sírogat

Verseskönyve skandálom zuhanj karámon Egyedülség menni? szemrehányással csontján Vetkőzi kondorpár kényszerképzetek szájamon

Benyit leejt dinnye nagyujján Legyeket! szuronnyal vándorlófényű fogamon Pirúltak vízgyüjtőt űlnek szemhéjján

#szonett #Radnoti #Fényírás #folyó! #v2.0

[versinator]

Lábától kényszerképzetek

Vágyra űlt matrózok csókjainkról Járkál mikszáthanekdotát szigorral lelkesedni Megrakott elrepülsz nyálából orráról

Hosszulábú befonták gyárban dagadni Régente mellemnek rúgtam pogány? Lábalni svábbogarak ablakig lefeküdni

Imádkozz! cela? tibullusé? mutatvány Földbevert gyerekkor összetartanak orromon Lábára fütyölve illendőn divány

Széphangú táncoltál cseresnyét pódiumon Tajtékzó barnuló lassítva játékról Honom ünnepélyességet kuporgó szobámon

#tercina #Radnoti #Lábától #kényszerképzetek #v2.0

[versinator]

Ujév kastélyig

Kandurok ablakomra poronty elölelnek Támadtam rezzenés ikra koldusgyerekek Pótolhatod címlapján fütyölj! szülőhazám Wuszung fölajánlás kapuban gyám Húsom rókázó összetartja futtuktól Lődöztek pisztolyt kismadár folyóból

Szenderegve vacsorázunk paszomány mutatnak? Megérintek búcsúimákat zsarolni zsugorodnak Homlokodra fejlődött bitó zöldborsót Megjártam anyagból madárfi csákót Rándit esőz darazsaknak sétálóktól Bújtatja dicsérje májusokba szúnyogoktól

Napbarnított felesen etető méznek Esőkabáttal fatörzsben chartres feleselnek Átkelt vétkeztünk remegéssel tanulnám Fák! hadirokkant léceim szerszám Csatából aranygolyók körülkerítik járdáról Bolyg leheld mosogat szoknyáiból

Ráncot futhat kényszerképzetek kiáltanak Lökdösd szomorú! lepkét hozzányuljanak Himzett vércsöpp beszívta lobogót Rezzenve szívedig barakk federícót Szíjaikkal halványkék fölsikoltok anyagból Sarkának tömöttre lehervad takaróról

Virágzik! kofa mindenhol tüntek Beszakadnak tükreit billentek menekülnek Hulldogáltak horzsol aggódott bokám Évenkénti villanjoné kocsiútra gyám? Kaparásra színeken álldigál bácsiéktól Sírdogál! védőmmel fölültem rámszól

Pipál napszagú sikoltanak hajlanak Vonulj törsz köröket taposlak Símogatta jánost fagyban dolgozót Sáskák szégyenlősen ficánkol fordulót Féleleműzte babrálom temetésen búbánattól Személyesen dombját palotához mozdulatokból

#petofivers #Radnoti #Ujév #kastélyig #v2.0