#magyarul minden szebb

[diogenesz2020portugal]

Április elején érett meg bennem az elhatározás, hogy elhagyom Magyarországot. Az okokat itt most nem fogom hosszan sorolni, mert minek. Ami nem megy, azt nem kell erőltetni. Egy erős fél évszázadot fektettem ebbe a történetbe – akadtak szebb pillanatok, kellemes évek, de az arány egyre inkább eltolódott. És amikor már nem tudtam őszintén örülni egy Felcsút–Gyirmót örökrangadónak sem, akkor úgy döntöttem, hogy agyő.

Az első fogadalmam szerint, ha egyszer már távol vagyok, akkor nem leszek olyan, mint azok az egykori emigránsok, 56-osok vagy 45-ösök, akik aztán a nyugati világ kényelmében mást sem tettek, mint a magyar híreket figyelték, magyar újságokat olvastak, nagyokat sóhajtottak, hogy mi minden történik itt. Néha, amikor hazalátogattak, persze Bécsben bérelve csatahajó méretű amerikai rendszámú autót, mindenkivel közölték, hogy a múlt hónapban kétszer is az angol királynővel vacsoráztak, vagy éppen jövő héten vásárolják meg a Taj Mahalt, mert az asszonynak az nagyon tetszik. Miki egeres filctollat és őrölt kávét osztogattak. Közben persze irigykedtek azokra, akik a kalandot választották és maradtak. És háromévente nézhettek körül a rothadó nyugaton, zokniban kellett kicsempészniük az uzsorás áron váltott schillinget és az egész úton Globus káposztát zabáltak, mert nyilván, hogy is futotta volna kinti vendéglőkre. Ezért el is mondták mindenkinek, hogy a franciák csigát és macskát zabálnak, nyilván hogy mi vittünk magunkkal kosztot, pörköltet is – csak nem eszem meg azt. És máris könnyebb volt elsétálni a terasz előtt.

Közben a visszanéző rokon meg magyarázta: mennyivel jobb nektek itt, mert nekem harmincféle fogkrémből és 50 joghurtból kell választanom – nektek ilyen problémátok nincs. Na és az a csomó újság, mi mindenfélét ír – az ember csak kapkodja a fejét.

Hát én nem akarok így járni. Ha elmentem, hát elmentem. Nem olvasom el, hogy minek mondja ma a teljesen ellenkezőjét a kis vezető, miként próbálkozik szegény ellenzék, vagy hogyan fészkeli be magát a parlamentbe egy náciskodó kis provokátorcsapat.

Tudom, más országban is akad gond és a kerítés sincs kolbászból. De ez nem az én gondom. Csak cicás és kiskutyás posztokat nézek meg és baromira nem érdekel az a volt kollégám, aki mindig megátalkodott antikommunista volt, ha abból lehetett üzletet csinálni, most meg éjt nappallá téve ontja a putyinista háborús propagandát.

Nem érdekel. Vagy csak annyira, mint egy távoli, egzotikus ország hírei – amin elcsodálkozom a híradó képeit nézve, hogy nézz már oda, ott mik folynak. És már kattintok is tovább, mert valaki küldött egy jó kis sri lankai elefántos filmecskét.

Kinek küldjem tovább?

Akad néhány könyv, pár író, akit továbbra is olvasni fogok, egyelőre persze magyarul. De a világirodalom nagy, a friss és a szabad levegő élénkítően hat a tüdőre és a szellemre. Csak legyintek, ha valaki megint rákezd, hogy a Micimackó magyarul a legjobb – mert nemcsak úgy a legjobb, hanem még eszperantóul is.

"Nem érdekel a naptár képe, sokkal inkább a kaptár népe” – azt hiszem, új hazám nyelvén ez szerepel majd címeremen jelmondatként.

Ahová most kerültem egyelőre minden nagyon jó, kedves, befogadó és tetszik. Nem is értem, miért nem korábban jöttünk ide.

Itt Margináliában, ahol most élek Árkádia és Nakonxipán között, ahogy mi mondjuk margináliául: minden gromek. Ha majd nyáron megyek haza, mesélek.

Dési János jegyzete, a Hetes Stúdió április 30-ai adásában hangzott el.

[kaici]

Fumecu no Anata e

Némileg szünetet tart most a Golden Kamuy, egyrészt a harmadik és a (még be nem jelentett) negyedik évad között vagyunk, másrészt a manga eseményei is állnak most. Ez nem jelenti azt, hogy ne lenne izgalom, hiszen egyre érdekesebb dolgok derülnek ki a múltból, és minden hétre jut némi feszültség és döbbenet, mert Noda remekül illeszti a helyére a Golden Kamuy kirakó darabjait.

Ennek ellenére úgy gondoltam, foglalkozok egy kicsit más animékkel is, mivel remek japán rajzfilmekkel indult a 2021-es tavaszi szezon, melyek közül hármat igyekszem követni más-más okok miatt. Az legjobban várt sorozatom a Shaman King (シャーマンキング), melynek 2001-es eredeti változatát bő 15 évvel ezelőtt hétről hétre néztem magyar szinkronnal a Fox Kids (később Jetix) csatornáján. Ennek szánok egy önálló blogbejegyzést is hamarosan. A másik idei kedvencem a Fumecu no Anata e (不滅のあなたへ), amiről lentebb részletesen írok majd. Ahogy megláttam az ajánlóban a farkast meg a fehérhajú srácot, és meghallottam Cuda Kendzsiró misztikus narrációját, rögtön tudtam, hogy ezt követni fogom. A harmadik anime, aminek adok egy esélyt, az a Vivy - Fluorite Eye's Song (ヴィヴィ フローライトアイズソング), mert bár sokaknak unalmas lehet, én továbbra is szeretem a „mesterséges intelligenciával rendelkező humanoid robotok átveszik az uralmat” témakört, ráadásul a WIT Stúdió készítette az animációt, akiket azóta kedvelek, hogy ilyen csodás munkát végeztek az Attack on Titan 3. évadával.

Nézzük meg részletesebben a Fumecu no Anata e (magyarul Neked, az Örökéletűnek) c. animét!

A rajzfilm alapjául szolgáló manga Óima Jositoki (大今 良時) tollából származik, aki egy fiatal női mangaka, és a Fumecu no Anata e a harmadik önálló képregénye. 2016 novemberétől kezdve publikálja a fejezeteket a Weekly Shonen Magazine-ban, és eddig 14 kötet jelent meg könyv formátumban. A mű alapján készült rajzfilm animációját a Brain’s Base stúdió végezte, az openinget Utada Hikaru (宇多田 ヒカル) énekli, az első epizód pedig 2021. április 12-én került adásba. Egyelőre csak ezt az egy részt láttam, és igen nehéz szavakat találni rá…

Az első epizód ugyanis önmagában is megállná a helyét kisfilm kategóriában, de a jelenlegi világba belehelyezve megfelelhet egy pandémia ihlette rövidfilmnek is: magány, bezártság, kilátástalanság, ismerősök emléke, s a velük szemben álló apró örömök, végtelen optimizmus, remény, küzdés, hit egy jobb világ megtalálásában… soroljam még? Nagyon erős kezdés, kíváncsi vagyok, mennyi hasonló hangulatot tartogat még a sorozat többi része, és vajon a végkicsengés végül optimista vagy pesszimista lesz-e. Van ugyanis a háttérben egy titokzatos Megfigyelő, aki elindítja a történetet (róla lesz még szó később), kérdés, hogy ő milyen véleményre jut a Földdel kapcsolatban és mihez kezd az emberi világból összegyűjtött információval. Valamiért nekem az Amikor megállt a Föld c. film jut erről eszembe, mikor egy idegen lény (Keanu Reeves) érkezik a bolygóra, akinek szándékában áll elpusztítani az emberiséget, ám a sok rossz dolgon felül megtapasztalt jó miatt végül megkegyelmez mindenkinek. Meglátjuk.

Az első rész tartalma röviden: egy különleges gömböt látunk, amit a titokzatos elbeszélő a Földre küld, hogy megfigyelje azt. A gömb kezdetben egy kő alakját veszi fel, majd egy holtan összeesett farkas bőrébe bújik, és a fagyban céltalanul bolyongva véletlenül épp az eredeti farkas gazdájával találkozik. A fiú egy magányosan álló kunyhóban lakik, sorban eltemette már a falu öregjeit, és emlékezetből rajzolja a falára rokonainak és régi ismerőseinek arcképét. Érthető módon nagyon megörül a farkasának, egy kötéllel össze is köti magukat, hogy többé ne kóborolhasson el az állat. A „farkas” persze furcsán viselkedik, hiszen a kunyhó és az emberi világ minden részlete ismeretlen számára. Először nem tud például enni sem. A fiú erőt merít a farkas visszatértéből, összepakol és nekivág megkeresni a Paradicsomot, ahová a falu korábbi lakói vándoroltak valószínűleg. Hajtja a vágy, hogy megtalálja ezt a legendás földet, ahol megízlelheti a hallomásból ismert gyümölcsök zamatát és megtudhatja, milyen is az édes íz. Többnapos útja közben azonban beszakad alatta a jég, és az összegyűjtött tűzifa megsebzi a combját. Arra kényszerül, hogy hazatérjen, viszont a sérülése komolyabb, mint gondolta…

Érdekesség, hogy egy fiatal szinkronszínész debütál ebben az animében, ráadásul főszerepben. A halhatatlanná vált fehérhajú fiú, Fusi szerepében a 26 éves Kavasima Reidzsit (川島 零士) halljuk, aki profi munkát végzett. Nem értem, miért nem ilyen ifjú férfi tehetségekre osztják az animékben a fiatal fiúk hangját. Továbbra sem tudom megemészteni, hogy például a Beyblade vagy a Shaman King eredetijében női szinkronszínészek adják a hangjukat a srácoknak.* Szeretem némiképp azonosítani a megrajzolt karaktereket a mögöttük álló színészekkel, de így nehezen megy…

Kedvenc japán férfihangom, Cuda Kendzsiró (津田健次郎) is hallható az animében, mi több, az ő soraival kezdődik az első epizód. Ő a titokzatos, egyelőre arctalan Megfigyelő (観察者, Kanszacusa), aki a háttérből elindítja a történetet úgy, hogy egy az-ként (japánul それ, szore) emlegetett rejtélyes dolgot a Földre juttat. Remélem, minden részben hallható lesz majd mint narrátor.

Zárásként leírom az első epizód egyszerű, de annál szebb bevezető sorait, saját fordítással a végén:

それははじめ球だった。ただの球ではない。ありとあらゆるものの姿を写しとり、変化することができる。私は“それ”をこの地に投げ入れ、観察することにした。それはしばらく石の姿になってすごした。暖かくなると今度はコケを写しとった。やがてこの地に雪が降り始めた。１匹のレッシオオカミが南方から現れ、そして力尽きた。それはオオカミの姿になった。そして意識を獲得した。歩き方を知らなかったが、すぐに再現することが出来た。動きがニブい…傷口も複製したらしい。初めての不快感、初めての痛み。しかし２０秒かけて回復。問題はない。それは歩きはじめた。初めて感じる風の冷たさや雪の匂いを覚えながら…あてもなく…

Szore va hadzsime kjú datta. Tada no kjú de va nai. Ari to arajuru mono no szugata o ucusitori henka szuru koto ga dekiru. Vatasi va szore o kono csi ni nageire, kanszacu szuru koto ni sita. Szore va sibaraku isi no szugata ni natte szugosita. Atatakaku naru to kondo va koke o ucusitotta. Jagate kono csi ni juki ga furihadzsimeta. Ippiki no ressiókami ga nanpó kara aravare, szosite csikaracukita. Szore va ókami no szugata ni natta. Szosite isiki o kakutoku sita. Arukikata o siranakatta ga, szugu ni szaigen szuru koto ga dekita. Ugoki ga nibui, kizugucsi mo fukuszei sita rasii. Hadzsimete no fukaikan, hadzsimete no itami. Sikasi 20 bjó kakete kaifuku. Mondai va nai. Szore va arukihadzsimeta. Hadzsimete kandzsiru kaze no cumetasza ja juki no nioi o oboenagara... atemonaku...

Kezdetben gömb volt. De nem egy átlagos gömb. Képes volt lemásolni bármilyen létező dolog alakját és azzá is tudott változni. Lehajítottam hát erre a földre és úgy döntöttem, megfigyelem. Hamarosan egy kő alakját vette fel és így töltötte idejét. Mikor melegebb lett, mohát képzett magára. Később havazni kezdett ezen a vidéken. Dél felől feltűnt egy fehér farkas**, akit végül elhagyott az ereje. Az pedig felvette a farkas alakját. Öntudatra ébredt. Nem tudta, hogyan kell járni, de képes volt rögtön reprodukálni. Nehézkesen mozgott, mert a sebet is magára másolta. Az első kellemetlenség, az első fájdalom. Ám 20 másodperc alatt meggyógyult. Semmi gond. Miközben emlékeibe véste az először tapasztalt szél hidegét és a hó illatát, elkezdett s��tálni… céltalanul…

* Bezzeg németül micsoda hangot kapott Kai a Beyblade-ből, mai napig emlékszem rá és természetesen Minárovits Péterre is!

** Az eredeti japán szöveg ressi-ókamit (ressi farkast) említ, de ilyen farkasfaj nem létezik, ez csak fantázianév. Én fehér farkasnak fordítottam.

#fumetsu no anata e #anime #tsuda kenjiro

[hallgatonaplo]

Szolgáld a szolgákat

A Nirvana talán legfurább tulajdonsága, hogy mindhárom albuma (a sok kiadatlan demót nem számitom semminek, non-canon) olyan, mintha három különböző zenekar játszaná. Sziasztok, ez itt a Hallgatónapló, és ma régi zenéket hallgatunk rogyásig.

Szeretném megérteni, mi tetszhetett, nem tetszhetett ezekben a zenékben. Az In Utero volt talán a legkevésbé kedvenc albumaim egyike. Szövegileg ma sem értem egészen, de annak idején csak kapisgáltam, mint elsőéves hallgató a zárthelyi fogalmát.

A Bleach-hez képest shakespeari magasságokban ivelő szövegek (no sarcasm) jól irják: a tinikori düh jól kifizetődött - öreg vagyok és életunt. Ez százszorosan igaz lehetett Kurtre, aki már túl volt egymillió lemezeladáson, multimilliomos volt, és többezres koncerteket adott - harminc éves kora előtt, diploma, munkahely nélkül. Egy alkesz, drogos seattle-i munkanélkülit imádott minden tini Washington államtól Ojmjakonig. Hogy lehet ez?

Szagtalan Szolga

Andalitanak az alliterációk, igy az apprentice-t szándékosan szolgának irtam. Ez a szám leginkább az albumboritót irja le jól, paradox módon. Egy formalinszagú kórbonctermet, vagy próbababát, üvegcsékben üldögélő belső szerveket, anatómiai könyveket. Egy kis visszacsatolás a Lounge Act-ra az előző albumról - hiszen ott egy féltékenységi dráma kiváltó oka volt egy másik nő (micsoda?!) parfümje. Itt pedig egy igazi szagmester, egy illatmágus születik a semmiből, és tünik a semmibe.

Sziv Alakú Doboz

Gyerekként félelmetes volt, talán ma a kedvenc videoklipem lenne a Heart-Shaped Box. A vörös háttér, a keresztrefeszitősdi, a holló - a zenétől olyan élesen eszembe jut, mintha most is nézném, a pipacsföldekkel együtt. Kurt igazi géniusza szabad kezett kapott talán, nem hiába. Bárki dolgozott a klipen, maradéktalanul értette, és érezte mitől Nirvana a Nirvana. 

Valami másnapos kábult rémálom egy végigtombolt este után, amire alig emlékszel, de összevesztél, talán verekedtél is a csajoddal, és fogalmad sincs hogy kerültél ide. Ötven forintos gépi kávé, töltött cigi, szivfájdalom. “Hé, várj, van egy új panaszom! Hálám örökre üldözni fog / felbecsülhetetlen tanácsodért”.

Erősen érzelmes, szerelmes dal ez, talán a 90-es évek amerikai “Megrakják a Tüzet”-je, ahol az ember úgy veszi sorra a régi emlékeket, mint Forrest Gump a bombonokat - egy sziv alakú dobozból.

RÉP MIII

Egy koncertvideora emlékszem, amiben Kurton vizszintes csikos póló volt, valami amcsi Fábry Sándor müsorában énekelgettek. Életemben először hallottam torzitó pedált, tudniillik az “akusztikusgitáros” rész váratlanul megy át zúzásba, amitől mállékony, befolyásolható elmém totális eksztázisba ment át. Mit sem sejtettem sem én, sem szerető szüleim, hogy az üvölt a hangszórókból. ERŐSZAKOLJ MEG, BARÁTOM. 

Valami Farmer bosszút áll Seattle-n (vasvillákkal vagy nem tudom, nem vagyok farmer)

Wooow. Wow. Ezerszer is wow. Az elhadart, elherdált amcsi akcentus mögött az rejlik a refrénben, hogy I miss the comfort in being sad - hiányzik a jóleső bánat, énekli az ifjú bárd. Szokásos módon, a Nirvana olyan jól hangszerelt rockzenekar, hogy ha kazahul, vagy mongol torokénekkel adnának elő angol helyett, akkor is mindenki megvenné. Maga a dalszöveg, merüljön el benne aki kulturális könnyübuvár akar lenni az USA emésztőgödrében, valami seattle-i belső poén, in-joke lehet úgymond, vagyis kulturális referencia. Önmagában semmi botrányos nincs benne, ahogy mondják, aki érti érti.

Buta

Azt hiszem, buta vagyok. Ez talán már tiniként is kapisgálódott bennem, hogy miért énekelné ezt bárki is magáról? Hát, tizenöt év, és megértettem. Felcsillan ismét a Nirvana képzeletbeli zenei irányát jól meghatározó cselló, a Something In The Way c. dal az előző albumról már bemutatta milyen jól müködik. A Nirvana, talán az utolsó képviselője az amerikai “kulturális olvasztótégely” koncepciójának. Bátran keverik, nem csak ötletszerüen, a klasszikus zenei (azaz akusztikus gitár, és cselló), a rock, és a punk elemeit, hogy valami igazán meglepő, de jól sikerült katyvasz legyen, mint a citrom-lime üditő royal vodkával.

Nagyon majom

Kicsit ez a dal is, mint talán a Bleach-en a Downer, egy kis kulturális élcelődés (Nyakig ülök / kétszinü hazugságokban). Zseniális, a “Ha valamire szükséged van / Kérlek ne habozz / valaki máshoz fordulni” fordulat. Ugyanis, a “please don’t hesitate to contact me” annyira bevett fordulat mind a magán-, mind az üzleti életben, hogy gyakran már elköszönés helyett is ezt irják az angolszászok. Ez az untig ismert udvariassági formula, corporate mantra gyönyörü feloldása a “please don’t hesitate / TO ask someone else first” (hogy valaki máshoz fordulj).

Fej(ts)d meg

Ez a kimondott depiroham talán csak az utolsó mondata miatt érdekes - a szagod még mindig itt van, a gyógyulásom helyén. Mindig ez az illatmetafora, mely úgy sző át mindent, mint vizipipadohány illata az egyszeri egyetemista albérletét.

Filléres Tea

Magyarul talán Sir Mortonnak is hivhatnánk, egy melankolikus visszatekintéssel induló, Sinkanszenként gyanútlan kinai rénszarvasba csapódó refrénbe érkező nóta ez. Érdekes lesz később látni, mennyire más életet kezd az Unplugged koncerten akusztikus formában, itt azonban a depis-másnapos tötymörgést egy igazi felszabadult düh- és boldogságroham követi. Azt mondja a fáma, a hashajtók (laxatives), és a savlekötők (cherry-flavored, tehát cseresznye izü, antacid) az intravénás kábitószer fogyasztás mellékhatásait enyhitendő eszközök. Ezért is emliti a költő itt őket, mint “szintén zenész”, fogyasztó. 

Radio Friendly Unit Shifter

Első Wikipedia-kalandjaimból tudom, hogy ez bizony szóvicc, a “rádióbarát” ugyanis rádióban bátran lejátszható zenék szleng-neve (a Rape me nem az), a Unit Shifter pedig az a dal, ami miatt megveszik az egész albumot (lásd Smells Like Teen Spirit). 

Meglepő módon, talán csak egy összecsapott dal, de vannak benne érdekes képek. Cigarettával katicásra pöttyözött lepedő, egyszerhasználatos, elpusztitott dolgok, “beavatkozás a kalózkodásunkba” (szójáték a privacy - magánügy és piracy - kalózkodás szavakkal). A felkiáltás, hogy “Mi a baj velem? Mit gondolok Rólam?” talán sose volt aktuálisabb.

Maga a dal egy aurális őskáoszba fordul, teljes megsemmisülés.

Tourette’s

A Tourette szindrómát sokan csak a South Park c. epikus káromkodós meséből ismerik (amiben angolul fele annyit sem káromkodnak amúgy). Itt azonban csak egy kifejezett szépités, csürés-csavarás arra a dührohamra, ami ez a “dal”, talán csak levezették a rögzités közepette felgyülemlett feszültséget.

Ezer Bocs

Az All Apologies szintén a rádióbarátabb, és müvészibb alkotások közé tartozik, gyöngy a disznók között. A magasztosabb zenei értékeket megjelenitő cselló is fel-fel tünik benne, nem csoda hogy az Unplugged-on is ott lesz a dal. Talán mindig is az album közepén megjelenő “Dumb” párjának tartottam. Méltó befejezés ehhez a zenei utazáshoz, és az untig ismételgetett mantra “All in All is All We Are” - Minden a Mindenségben Minden A-Mi Vagyunk - talán az egész Nirvana munkásságának egyetlen mondata, amiről a keleti filozófia és buddhizmus jut eszünkbe.

Összefoglaló

A trió legérettebb, befejező alkotása, a Magnum Opus. Az Unplugged in New York koncerttel együtt előrevetit valami sokkal érettebb képet egy felnőtt, de érdeklődő, nyitott, és szabadelvü zenekarról, akik nem félnek elmondani mit gondolnak. Orditva. Trágárul.

A maga hullámvölgyeivel könnyen azonosulhatunk, egyszer fenn, egyszer lenn, mégis szabadon. Minden napra juthat egy dal, ha törni-zúzni van kedvünk, vagy ha csak fetrengünk az önsajnálatba, ez az album ott van. 

Utólag, érettebb fejjel, ez tetszik a legjobban a három közül. A Nevermind, mondhatni, túl jól sikerült, minden egyes hangjegy tökéletesre lett csiszolva. Itt van egy kis disszonancia, egy kis feszültség, ami miatt szebb. Ahogy Petri György irta - a szépség füszere és forrása - a hiba. Ez az album is, ahogy a Nirvana története, tele van hibákkal. Mégis, kénytelen voltam együltő helyemben meghallgatni a három studió albumot.

Bár az első már közel hallgathatatlan számomra, a második so-so, összességében, nem szépültek meg az emlékeim, csak én is felnőttem. Mielőtt elkezdtem ezt a projektet, azt gondoltam, Nirvanát soha többé nem tudok hallgatni, gagyi ocsmány szar lesz. Szerencsére, nem volt igazam. Nem teljesen.

Persze, van benne rengeteg infantilis bénaság, de hát melyik tinédzser korban nincs? És ezek a srácok, bár nem voltak hülyék, jól tudtak hülyéskedni. Erre volt szükség, hiszen a tinédzserek mindig a 6-7 évvel idősebbek hülyeségeire a leginkább vevők - sem a fiatalabbak, sem a saját korosztályuk, sem a sokkal idősebbek nincsenek rájuk olyan hatással, mint egy unokatestvér, nagytesó, vagy szomszéd gyerek, aki idősebb.

Egy szó mint száz, örülök, hogy vannak ezek a kis zenék, és ez alapján, meg pár régi interjú alapján amire emlékszem velük, olyan tagoknak tünnek Nirvanaék, akikkel én is szivesen megittam volna egy sört huszonévesen. Talán még most is. 27 évvel később.

#nirvana #zene #album #történelem #rock

[metalindex-hu]

Bryan Adams - Please Forgive Me magyarul

Bryan Adams - Please Forgive Me magyarul - https://metalindex.hu/2022/05/24/bryan-adams-please-forgive-me-magyarul/ -

<!--/*--><![CDATA[/* ><!--*/ .embed-container position: relative; padding-bottom: 56.25%; height: 0; overflow: hidden; max-width: 100%; .embed-container iframe, .embed-container object, .embed-container embed position: absolute; top: 0; left: 0; width: 100%; height: 100%; /*--><!]]>*/

Still feels like  Még mindig olyan érzés,  our first night together mint az első közös éjszakánk. Feels like the first kiss,  Olyan érzés, mint az első csók, it’s gettin’ better, baby és egyre szebb lesz, bébi. No one can better this… Senki sem tudja ezt felülmúlni… Still holdin’ on, Még mindig ragaszkodom hozzád, you’re still the one. még mindig te vagy az igazi. First time our eyes met,  Amikor először a szemedbe néztem same feelin’ I get ugyanolyan, mint amit akkor is éreztem Only feels much stronger,  Csak sokkal erősebbnek tűnik,  wanna love you longer tovább akarlak szeretni. You still turn the fire on… Még mindig felgyújtod a tüzet bennem…     So if you’re feelin’ lonely—don’t Ne érezd hát magányosnak magad  You’re the only one I ever want. Te vagy az egyetlen, akit valaha is akartam. I only wanna make it good Csak azt akarom, hogy jó legyen So if I love you a little more than I should… Ha egy kicsit jobban szeretnélek, mint kellene…     Please forgive me Kérlek, bocsáss meg I know not what I do. Nem tudom, hogy mit teszek Please forgive me Kérlek, bocsáss meg  I can’t stop lovin’ you Nem tudom megállni, hogy ne szeresselek. Don’t deny me. Ne tagadd meg tőlem  This pain I’m going through… Ezt a fájdalmat, amin keresztülmegyek Please forgive me  Kérlek, bocsásd meg  if I need you like I do. Ha szükségem van rád, úgy, ahogy nekem. Please believe me. Kérlek, higgy nekem Every word I say is true… Minden egyes szavamat elhiheted… Please forgive me Kérlek, bocsáss meg  I can’t stop loving you Nem tudom megállni, hogy ne szeresselek.     Still feels like  Még mindig úgy érzem our best times are together. a legszebb időnket töltöttük együtt. Feels like the first touch,  Olyan érzés, mint először megérinteni, still gettin’ closer, baby még mindig közelebb kerülünk egymáshoz, kedves Can’t get close enough. De nem lehet elég közel kerülni Still holdin’ on,  Még mindig ragaszkodom hozzád,  you’re still number one. még mindig te vagy  az első nekem. I remember the smell of your skin, Emlékszem a bőröd illatára, I remember everything, Emlékszem minden pillanatra, I remember all your moves Emlékszem minden mozdulatodra  I remember you, yeah! Emlékszem rád, igen! I remember the nights,  Emlékszem az éjszakákra,  you know I still do. Tudod, hogy még mindig emlékszem rá.     So if you’re feelin’ lonely—don’t Ne érezd hát magányosnak magad  You’re the only one I ever want. Te vagy az egyetlen, akit valaha is akartam. I only wanna make it good Csak azt akarom, hogy jó legyen So if I love you a little more than I should… Ha egy kicsit jobban szeretnélek, mint kellene…     Please forgive me Kérlek, bocsáss meg I know not what I do. Nem tudom, hogy mit teszek. Please forgive me Kérlek, bocsáss meg  I can’t stop lovin’ you Nem tudom megállni, hogy ne szeresselek. Don’t deny me Ne tagadd meg tőlem  This pain I’m going through. Ezt a fájdalmat, amin keresztülmegyek Please forgive me  Kérlek, bocsásd meg  if I need you like I do Ha szükségem van rád, úgy, ahogy nekem. Oh, believe me. Oh, higgy nekem Every word I say is true. Minden egyes szavamat elhiheted Please forgive me Kérlek, bocsáss meg  I can’t stop loving you. Nem tudom megállni, hogy ne szeresselek.     One thing I’m sure  Egy dologban biztos vagyok of is the way we make love. abban, ahogy szeretkezünk And one thing I depend on is for  És egy dolog, amire számíthatok, us to stay strong. Hogy mindketten erősek leszünk. With every word and every breath I’m prayin’ Minden szóval és minden lélegzettel imádkozom That’s why I’m sayin’ Azért, amiért azt mondom:     Please forgive me Kérlek, bocsáss meg  I know not what I do. Nem tudom, hogy mit teszek. Please forgive me Kérlek, bocsáss meg  I can’t stop lovin’ you. Nem tudom megállni, hogy ne szeresselek. Don’t deny me. Ne tagadd meg tőlem  This pain I’m going through. Ezt a fájdalmat, amin keresztülmegyek Please forgive me Kérlek, bocsásd meg if I need you like I do. Ha szükségem van rád, úgy, ahogy nekem. Babe, believe it. Bébi, hidd el Every word I say is true. Minden egyes szavamat elhiheted Please forgive me  Kérlek, bocsáss meg if I can’t stop loving you. Ha nem tudom megállni, hogy ne szeresselek. Never leave me Soha ne hagyj el  I don’t know what I’d do. Nem tudom mi lenne velem. Please forgive me Kérlek, bocsáss meg I can’t stop loving you, Nem tudom megállni, hogy ne szeresselek.     I Can’t stop loving you. Nem tudom megállni, hogy ne szeresselek…

bryan adams

[egylanyvalahol]

Elegem van ebből az egészből!!!

Hogy a kibaszott kurva eletbe semmi nem jön össze!!! Hogy nem mondhatsz el senkinek se semmit mert másnap már vissza halod mindenkitol! Hogy olyan nagy szájuk van az embereknek de kibaszottul semmit sem érnek! Hogy ha szótlan vagyok akkor mindenki kérdezgeti hogy mi bajom és meg vannak sértődve ha nem mondom el! A gecim kivan a szüleimmel hogy allandoan azt mondjak hogy “en meg kicsi vagyok” DE PERSZE TAKARITANI A SZOBAMAT VAGY EL MENNI EGY KIBASZOTT PARADICSOMERT A VÁROS MÁSIK FELÉBE NEM VAGYOK KICSI UGYE? Egyből le szidnak hogy ha haza hozok egy rosz jegyet, és eszre se veszik hogy hoztam haza jót is. Hogy mindenki megjegyzést tesz hogy ha nem vagyok gyönyörű és nincs olyan testem mint egy modellnek. Amikor azt mondom hogy fogyozni szeretnek akkor nem azt kell vágni a fejemhez hogy hulye vagyok, meg hogy híva fogyjak. GECI AZT CSINALOK AMIT AKAROK EZ AZ ÉN TESTEM NEM?! Hogy meg haza sem ertem de már uvoltoznek velem hogy mekkora egy pöcs vagyok. Hogy az a fiú aki a legtöbbet jelent most hirtelen szeret. És nem is azzal van a baj hogy szeret. Csak amikor el mondtam neki hogy szeretem o azt válaszolta hogy “ertem” MEG JO HOGY ERTED BAZDMEG HISZ MAGYARUL ÍRTAM!! Aztán meg meg mondja higy 1 héttel ezelött megtetszettem de aztán elmúlt és jott egy másik lány aki persze sokkal szebb és ismertebb mint én. Aztán már masnapra engem szeretett újra. Mivan dobott a csaj? De lehet higy ezt az egeszet csak én reagalom túl. Dehat én is lány vagyok... apropó! LANYOK!! MI AZ HOGY A LANYOK NEM IHATNAK/BUFOGHETNEK/EHETNEK ÚGY MINT EGY MALAC???? Ezt ki találta ki?! Mert azzal étetném meg a saját szarát! A fiúk persze dughatnak naponta lányokkal de ha ezt egy lány csinálja kurvanak nézik.. A FIU MEGCSALHAT??! Hova fajul a világ? 13 évesen már a srácok minden lanyt meg csalnak kb 8 másik lánnyal. Nem minden barátodnak bízhatsz meg, sőt lehet hogy meg a szuleid én sem. Vagy a csaladodban. “A család az első és a legfontosabb” mondjak ezt a szuleim. Igen???! Akkor meg mondana tok anya és apa hogy miért van néha olyan gondoltom hogy “ha meghalnak vajon kinek hiányoznak?” Hogy miért szívok a cigit, és hogy miért sírom le minden áldott nap a szemfestékem? Lehet nem a család miatt.. azaz nem mindig.DE az már nekem sok hogy mindent titkoltok előlem. ÉS MI AZ HOGY HULYEGYEREK VAGYOK MERT HOGY NEM VAGYOK JO TANULÓ??? Hogy egyem ki a zúzádat de csicska geci!! Ilyenkor talan nem azt kene mondani hogy hulye vagyok hanem segíteni kene hogy ne legyen rosz jegyem. DE TUDOD MIT?! SZAROK AZ EGÉSZBEN BELE!

[labjegyzet]

A Ciceró Könyvstúdió idei megjelenései egy képen és egy cikkben!

Nem szeretnénk a vírus okozta helyzeten búslakodni, vidáman kívánjuk lezárni ezt az évet, megmutatva idei könyveinket és eredményeinket. Így kívánunk minden olvasónknak és követőnknek békés ünnepeket!

Az Egérőrséggel kezdtük 2020-at, célunk lett a minőségi képregényválaszték kialakítása, ami jellemezte is az évet, mert három kötet is követte. De haladjunk sorban, egyesével…

David Petersen Egérőrség – 1152. ősz Eisner-díjas alkotása, keményborítású, színes képekkel teli kötet, amely az egerek egy középkorhoz hasonló világában játszódik, ármány és cselszövés jellemzi a hősök életét, a gonosz kígyók és más ragadozók árnyékában.

Ugrálunk a korosztályok között, mert következőnek P. G. Wodehouse egyik remeke, a könnyed szórakozást ígérő Gyöngyök, nők és Monty Bodkin érkezett felnőttek számára. A romantikus irodalom kedvelőinek is kedvében jártunk, hiszen szerzőnk, Federico Moccia A felhők fölött 3 méterrel trilógiája után az Ezer éjszaka nélküled kötetét jelentettük meg.

A Ciceró nevével szinte összeforrt Philip Pullman angol író neve, havonta megjelenő toplistánkban szinte mindig szerepel legalább két könyve. A legújabbat – A Titkos Birodalom címmel – nyáron vehették kézbe olvasóink, amely Az Úr sötét anyagai világában játszódik és A Por könyve trilógia második kötete lett. Lyra és daimónja, Pantalaimon már húszévesek és a kalandos gyermekkor után hétköznapi életet próbálnak élni, de nem ez a sorsuk. Új utazásra készülnek, ráadásul külön utakon, ahol régi ismerősök, mint Alice Lonsdale és Malcolm Polstead is segítik őket. Az Úr sötét anyagai című HBO sorozat által Magyarországon még nagyobb lett az érdeklődése ezen varázsvilág iránt, így közösen várhatjuk a folytatást, Lyra életének harmadik és egyben valószínűleg záró kötetét.

Papp Dóra átdolgozza Helena-trilógia című korábbi munkáját, az YA romantikus fantasy sorozatnak évente egy-egy része jelenik meg. Idén a Szabadesés, a trilógia második kötete jelent meg, amely hozza a zsáner izgalmas elemeit, és az új szereplő és a Helenában szunnyadó szörny által felkorbácsolja az érzelmeket.

Fontos témát is választottunk az idei évre: a finn alkotópáros, Laura Ertimo és Mari Ahokoivu Micsoda idő! Miért változik a klíma című, képregényes formában megjelenő ismeretterjesztő könyve a tízévesnél idősebb korosztálynak szól, és rávilágít a környezetvédelem fontosságára, megmutatja a klímaváltozás okait és ötleteket is ad a fiataloknak, hogyan tehetik tisztábbá és fenntarthatóan működtethetővé bolygónkat.

A Cybils-, Harvey- és Eisner-díjas Ánya kísértete ősszel jelent meg a kritikusok és a képregényes világ nagy örömére. Vera Brosgol első alkotása a kamaszlányok életét és problémáit helyezi a középpontba, melyhez külön csavart ad egy furcsa szellem-barátnő megjelenése.

Még egy P. G. Wodehouse regény is belefért az évbe és már az Anonim Agglegények Klubja is elérhetővé vált magyarul. A tipikus angol humor és komikus helyzetek, erős karakterek kedvelőinek minden megjelenés nagy örömöt jelent.

Év végére felgyorsultak az események és novemberben öt könyv is megjelent, hogy mind a gyerekeknek, mind a kamaszoknak jusson megfelelő könyv a karácsonyfa alá. Huszti Gergely a Mesteralvók viadala című regénnyel befejezte duológiáját, ezzel lezárta a három szálon futó történetet a varázslatos világban, ahol háború készülődött a hatalom megszerzéséért és különleges képességű személyek dönthették el a végkimenetelét.

A fantasynél maradva a Spiderwick krónika részeit eddig is a Ciceró Könyvstúdió adta ki, pár kötetet már nem is lehetett kapni, most viszont egy különleges és gyönyörű kiadást készíthettünk, amely az eredeti öt részt tartalmazza, és Spiderwick krónika címen került a könyvesboltokba.

Két klasszikust is leporoltunk, Kököjszi és Bobojsza egy fiatal grafikus, Makoviczki Dóra Lahara keze alatt kelt újra életre, üdítő és vidám, színes formában. Pumukli és Eder mester Jan Saẞe alkotásaival lesz egy új generáció kedvence!

Az évet egy képregénnyel kezdtük és egy képregénnyel zárjuk. Raina Telgeimeier egy új stílust, egy új kategóriát teremtett a képregényeken belül, nem egy kitalált világot és karaktereket sorakoztat fel, hanem a hétköznapi életet, hétköznapi személyeket és hétköznapi történéseket mutatja be füzeteiben. A Nővérekben két kamasz lánytestvér állandó viszályának vet véget egy utazás és onnantól kicsit jobban odafigyelnek egymásra. Amerikában olyan sikeresek Telgeimeier alkotásai, hogy nem csak a képregények, hanem a könyvek között is első helyen állnak a New York Times bestseller listáján.

Nagy örömünkre szolgált, hogy idén több cicerós könyv is a figyelem középpontjába került, mivel nyáron Huszti Gergely Mesteralvók hajnala és Hajdú-Antal Zsuzsanna Visszatérünk regényei is versengtek a HUBBY Az Év Gyerekkönyve Díjért az ifjúsági kategóriában. A díjat végül az előbbi, a fantasy kategóriába sorolható kötet nyerte el. Ősszel szintén izgulhattunk, hiszen a Mesteralvók hajnala, valamint Szigeti Kovács Viktor A táltos című könyve is bekerült a Merítés-díj legjobb tíz könyve közé. Végül a zsűri díját Viktor nyerte el magyar mitológiát életre keltő művével.

Megújult a Facebook-oldalunk, több és szebb kép, ajánló érkezett és nagyobb aktivitást érzékelhettetek. A Könyvhét és Könyvfesztivál idején írásbeli interjúkkal és különböző online eseményekkel igyekeztük közel tartani magyar szerzőinket az olvasóikhoz, és három képregényes rendezvényen tudtunk fizikailag is jelen lenni.

Bízunk benne, hogy 2021-ben többet találkozhatunk olvasóinkkal és szerzőinkkel, valamint további minőségi gyermek- és ifjúsági, valamint felnőtt kötetek kerülnek a Ti kezeitekbe.

#Ciceró #Ciceró Könyvstúdió #képregény #újdonság #idei megjelenés #könyvek #gyerekkönyvek #YA könyvek

[nvivieenn-blog]

Egyutt egy eve ❤️

1 hónap : Ez volt az a nap ami megvaltoztatta az egesz eletemet es szebbe tette minden percet , masodpercet .Nagyon örültem és boldog voltam , hogy van EGY olyan fiú az életemben aki igazán szeret és törődik velem Elso kozos zenenk ❤️ 2 hónap : Már két hónapja együtt voltunk és ez mégjobban megerősítette kapcsolatunkat ❤️ 3 hónap : Már nagyon éreztem és otudtam , hogy te vagy az igazi és te mindig velem maradsz jóban rosszban ❤️ 4 hónap : Már olyan sok emlékünk volt amit minden nap szóba hoztunk es újra átbeszéltünk Csodálatos volt veled ez a hónap is ❤️ 5 hónap : Már sokszor szóba hoztam hogy hú milyen lesz ha fél éve együtt leszünk meg majd ha egy éve egyutt leszunk es mar olyan sokszor leirtuk egymasnak amit egymas irant erzunk hogy azota se latok a rozsaszin kodtol❤️ 6 hónap : "Emlekszel amikor azt mondogattam milyen lesz hogy fel eve egyutt leszunk?" tettem fel a kerdest es most ezt irva ujra es ujra atelve minden napot orat percet atelek . Csodalatos erzes volt hogy fel eve van egy hercegem es tudom hogy mas mint a tobbi es nagyon imad ami megjobban kolcsonosebb , eszembejutnak az emlekek amikor azon veszekedtunk hogy ki imadja jobban a masikat es hogy3-4 ev mulva eljegyzel ❤️ 7 hónap : el sem hittem *-* eltem legszebb leghosszabb es legkomolyabb kapcsolata itt mar tudtam nagyon biztosan . Sok filmezes , telefonals , rajzok , kepek . Kozos zeneink , ❤️ 8 hónap : szinte mar sirtam az oromtol , annyira boldog voltam mint soha eletemben , sok versed vissza olvasva folyton elmosolyodok es konny szokik a szemembe 😍 idezem egyik versedbol : "Te megadsz nekem mindent mindent ami szep , nem olyan vagy aki melyen a szivembe tep "" draga szerelmem ! Teljes szivembol irom neked e verset hogy teljes boldogsag legyen ennel nem is kivnhatnek szebbet veled vagyok boldog veled szep az eletem , boldogsagomat mar nincs miert feltenem"❤️ 9 hónap : Megbolonditott szerelmed , megvaditott a szep szemed , ejjel nappal csak azt neztem elnyerted a szerelmem 9 honapja edesem , Tudtam te vagy az en hercegem , tudtam te vagy a legszebb csillag az egen ❤️❤️❤️ 10 hónap : Tudtam mar teljes szivembol , hogy te vagy a nagy ő , te vagy az en mindenem , tevagy az en ferjem , gyermekeink apja , kivel az egesz eletem alap hogy leelem😍😍😍😍 Sok vitan mar atmentunk de mindent megbeszeltunk . Sok lany irigykedik meg mindig hogy enyem vagy es sok fiu irigykedik hogy en a tied vagyok ❤️❤️❤️ 11 hónap : Minden este erted sirok , minden percben felek hogy elveszitelek , remeg a testem remeg a lelkem hogy nem lehetsz mellettem . Te vagy a holdnak fenye , napnak sugara . Olyan vagy mint tavasszal a viragok illata , elcsabito megbolondito . Minden este erzem velem vagy ❤️Minden nap nezem az orat mikor ersz haza es mar tudom fejbol nem kell a jegyzetet hasznalnom❤️❤️ 12 hónap : Azt hittem almodok es csak egy szep alom vagy de felebredtem es tudtam valosag vagy , tudtam te vagy az igaz szerelem , elvarazsolt a hangod elvarazsolt mindened . Ha nem vagy velem szivem bele remeg es lelkem eltunik . Ha velem vagy gyorsabban ver a szivem es csak a jot latom , eszembe jutnak a kozos filmezesek , a sok baromkodas es csak a jo emlekekbol van sok , tied a szivem orokre , es tudom hogy a te szived is az enyem es nagyon vigyazni fogok ra amig meg nem halunk , mindennel fontosabb vagy nekem , nekem csak te kellesz semmi mas , kizarom a kulvilagot es csak te rad gondolok minden percben , elkepzelek egy vilagot amiben csak mi ketten elunk boldogan ahol sosincs rossz es szomorusag❤️ Te vagy a drogom te vagy a levegom mely eletben tart te vagy a szivveresem te vagy a mindenem❤️ Kozenk sokan probaltak allni de szerelmunk eros es nem tud soha senki ❤️ eszembejutnak a kitalat szavak mint pl .: Inadlak , imadla , huni es sorolhatnam sokaig😍😍 Minden este rolad almodok es almunkban mindig boldogok vagyok sosem veszekszunk orokre egyutt vagyunk de ez a valosagban is igy van mert ez a szerelem megmutatta nekunk hogy mennyire eros es kibirja a tavolsagot es orokre egyutt maradunk❤️ Par idezet a kozos zeneinkbol ( magyarul irok mindent ) "Vegyel szereto karjaidba , csokolj meg ezer csillag fenye alatt " "Neked csak en nekem csak te egymashoz tartozunk ne tagadjuk le kellesz nekem nem lesz semmi baj hisz megint csak nekunk szol ez a dal "❤️ "Gyere velem baby mar nem faj faj ami elmult itt a nyar nyar nyar nyar ez a dal mar mind nekunk szol szol szol szol "❤️ "Latom hogy szeretned hogy akarod a drog vagy te nekem es te neked en a napod " "Megorulok erted es nem erdekel ki latja mert a tied vagyok" " emlekszem meg julisra emlekszem minden kimondott szora nehez volt minden percunk de nem banom hogy megtettuk mert rad talaltam mar itt vagy velem bujj hozzam fogjad a kezem eletem vegen is ott leszek veled olelni foglak es nezem a szemed " "Testemben eros lelek hajnali tompa fenyek arnyak kozt kek lidercek de nem felek mert itt vagy velem mar almodban teged nezlek kimondhatatlan erzest erzek atkarolva ovlak teged a felhok felett a lelkunk egyutt szall"❤️ "Ha nem lennek te sem lennel mert nekem te vagy neked pedig en mert ez rolunk szol szol szol " "Minden nap meghaltam amig vartam rad kedvesem ne felj szerettelek ezer evan at es szeretni is foglak meg ezer evan at"❤️ "Barmikor nezek en az egre fel az arcodat magam ele kepzelem veled minden jo veled minden szep veled minden perc ajandek ❤️ " "Nekem te lettel a drogom te lettel a mindenem te lettel a szenvedesbol kisegito istenem "❤️ "Csak bebi te es en ketten budapesten csapattunk a varosban szivtunk egesz este .. ontottuk a vodkat es csinaltuk egesz este ❤️" "Te vagy a feny , te vagy az este te vagy a verem szine Te vagy a gyogyir Te vagy a fajdalom Te vagy egyetlen amit erinteni akarok"❤️ Köszönöm Szerelmem , hogy egy éve velem vagy es elvisled a hulyesegeimet nagyon imadlak es mindig veled fogok maradni eletem es addig nem lesz az Imadla(k) szo vegen ott a k betu amig nem lehetunk egymas mellett dragam❤️❤️❤️❤️ ❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️ ❤️I M Á D L A ❤️ https://youtu.be/lp-EO5I60KA

[mostanaban]

Pálffy Zsófi: Nincs több virsli, nincs több parizer

Sok mindenről nem szól ez a szöveg.

Nem szól a hetekben az egész világon hírhedtté vált román Btk.-t módosító sürgősségi rendeletről és az emiatt feltámadt korrupcióellenes tüntetésről, ahol százezrek mentek ki főterekre, önkormányzati épületek, országház elé munka után, és váltak együtt lelkes vattacukorevő, miccsező civil forradalmárrá.

Nem szól Donald Trumpról, nem szól Putyinról, nem szól Orbánról és a budapesti bevándorlókról, akikről igen néznivaló filmet készített Vranik Roland Az állampolgár címmel, két bevándorló főszereplésében: Arghavan Shekari iráni hölgy és Cake-Baly Marcelo bissau-guineai úr. Miközben néztük a szintén bevándorló ismerősömmel, aki keveset beszél, többet ért magyarul, hiszen 8-10 éve itt él, azon gondolkodtam, hogy kinek készült ez a film? Akiknek készült, azok átérzik-e, és változtat-e valamit a gondolkodásukon? Változtathat-e Budapesten vagy Magyarországon a valóságból merített téma, a civil bevándorlókkal készült magyar film? Megnézi majd a filmet az a sok főbérlő is, aki ha meghallja, hogy egy fekete ismerősömnek próbálok lakást szerezni, kategorikus NEM-mel elhajt, kizárva a lehetőségét is annak, hogy esetleg szimpatikus lehet neki egy bevándorló, aki mellesleg fizetni akar a lakásáért?

Nem szól a melegekről, akiket hasonló módon leírnának a főbérlők, mint a fekete ismerősömet. Érdemes lenne ezzel kísérletezi: „- Halló, jó napot kívánok, a jófogáson meghirdetett kétszobásért érdeklődöm, mikor lehet megnézni? - Ugye nem bevándorló? - Nem, nem, én egy buzi magyar vagyok. sípszó” Ez még a finomabb, európai reakció. Az iráni meleg ismerősöm rosszabbul járt: az ő szerelmét Teheránban felakasztották, halálra ítélték. 

Nem szeretnék a reggeli emberszagról sem írni a BKV-n, nem szeretnék az üres, fülhallgatós tekintetekről sem beszélni, említésre sem méltatnám a sok nyikhaj suhancot, kövér csitrit, fiatal menedzsert és középkorú kőművest, akiket nagyon ritkán látok helyet átadni idősödő hölgyeknek. Hihetetlen, de legutóbb, amikor ezt tettem a 47-es villamoson, a hatvan körüli néni csokival jutalmazott a helyért cserébe!

Szóval nem szeretnék ilyen hétköznapi ócskaságokról beszélgetni, van nekünk fontosabb dolgunk is itt a bolygón: várni.  

Várok a Keletinél, várok a buszra, várok a 4-es kasszánál az Aldiban, várok a nagy lehetőségre, várok a fizetésre, várok egy facebook-üzenetre, várok egy e-mailre, hogy pöröghessen tovább a meló, várok valakire, nagyon rég, várok arra, hogy időm legyen dolgokra. Várok arra, hogy szebb legyen a világ. Várok az Igazira.

Nézem az órát. Szívom a cigit. Szívom a fogam. Ciccegek. Ideges leszek. Felmegy a pulzusom. Kényszerképzeteket gyártok. „Biztos valami történt.” „Lehet, hogy nem is jön.” „Valaki mással van most.” „Egyáltalán, hogy gondolhattam azt, hogy…” „Bassza meg!” Szívom a cigit.

Egyszer olvastam valamit a türelmetlenségről, hogy minden Igazi betoppan, minden történet megtörténik, minden bomba, aminek robbanni kell, felrobban, minden nap, amire várunk, eljön, minden, amit szeretnénk, megkapunk, a világ is jobb hely lesz. Már túl vagyunk a legsötétebb időszakokon, és lassan feljön a Nap. Új energiák jönnek, új béke költözik az emberi szívekbe, nem lesz buzizás, nem lesz zsidózás, sem négerezés, nem akarjuk megölni egymást. Amerika nem akar atombombát bevetni, nincs korrupció, nincsenek arab terroristák és szexrabszolga csadoros feleségek, nem esznek műanyagot a halak és nem reped szét a GMO-marhák bőre az agyondoppingolt hústól, nem lesznek összetört szívek és részeg egyéjszakások, nem halunk meg soha, vagy ha mégis, akkor csak álmunkban. Nem szívok be reggel több szmogot, és nem látok több piás homelesst a lépcsőfordulóban. Nem büdös többé a Blaha-aluljáró. Többet nem haragszom rád, mert nem te vagy az igazi. Többet nem irigyellek, mert szebb az autód. Senkinek sem lesz gazdagabb az apukája. Lesz tiszta ivóvíz Indiában. Becsődöl a gyógyszeripar. Jó ételeket eszünk, egészségesek vagyunk. Nincs több virsli, nincs több parizer. Nagy a boldogság. Visszajönnek a Hufnágel Pistik és elvesznek minket feleségül. 

Csak várni kell.

De nem mindegy, hogy hogyan.

Meg kell tanulni a hasznos várakozást.

A jó életre jól kell várakozni.

Ha rosszul telik: rosszul várakozunk.

Nem lehet csak úgy várni. Jól kell várni.

Én várok.

Várok a Keletinél, várok a buszra. Várok arra, hogy szebb legyen a világ. Várok az Igazira.

Rágyújtok egy cigire, mert akkor biztos jön a busz.

Pálffy Zsófi

Fotó: Fortepan

#Pálffy Zsófi #Budapest #Fortepan

[roboriblog]

2020. aug. 13.

Tesók és Bori és Bozi, nálatok mi a helyzet a Kököjszi és Bobojszával? Ha olvassa ezt a bejegyzést valaki közületek, feltétlen reagáljatok rá emailben, vagy itt (csak ki kell sütnöm, hogyan láthatom a kommenteket, Köksi már elvileg írt rá, de én sehol nem találom, hiábba van beállítva a settingsben, hogy lehet rá írni bárkinek.) Történt ugyanis ma, hogy elkezdtem olvasni Larának a Kököjszi és Bobojszát, merthogy befejeztük a Labdarózsát, amire a kezdeti kis vonakodás után Lara teljesen rákattant - és én is imádtam. Köszönjük, Rékáék! Szóval mint nagy klasszikushoz, amit úgy szerettünk és amivel gond nem lehet nyúltam a Kököjszi és Bobojszához, belenéztem, mert rájöttem, hogy nem emlékszem, és kicsit beleolvasva látom, hogy kisgyerek születésére érkeznek, felnőtteknek láthatatlanok, csak a gyerekeknek nem, na ennél tutibb nem kell, Lara teljesen odáig van mindenért, ami a születés-babavárás körül van és kisbabákkal kapcsolatos, ráadásul hosszabb ideje a kedvence a manója, ami kvázi hozzánőtt, szóval a manó/törpe is stimmel. Sikerült is bezsongatni, ahogy lapozgattam, de valahogy pont azt nem láttam, egészen addig, amíg el nem kezdtem neki olvasni az első fejezetet, hogy az első oldaltól tele van Istennel és azzal, hogy Isten lepillant a földre, és így tovább. És hogy minden párnak pont olyan lesz a gyereke, mint amilyennek a manók belerajzolják a szívébe - de valójában amilyennek ők maguk a szülők akarják. Hm. És Isten küldte Kököjszit és Bobojszát, tinektek ez megvolt?! Hálisten egyébként bár lelkesen látott az első másfél fejezet után Lara rengeteg kis manót, amik számomra természetesen láthatatlanok voltak, a szobájában, főleg Kököjszit és Bobojszát mindenütt, de azért bevallotta, hogy túl nehéz neki a szöveg, "nem-értős". Ez elsősorban szerintem az Isten lepillantása és minden ehhez kapcsolódó dolog miatt volt, és megbeszéltük, hogy eltesszük későbbre, amikor már majd minden ért. Majd azért kicsit átfutom meg megdumálom veletek is, gondoltam én Még emlékszem, amikor Réka nem akarta Almádiban, hogy Kinga barátnőm manózzon a gyerkeknek, merthogy manók nincsenek. Eléggé érhető módon. Eddig elég jól sikerült csomó mesebeli lényről, szereplőről azt megbeszélni Larával, arra a kérdésre válaszul, hogy hát akkor élnek vagy nem élnek, hogy hát a mesékben élnek! A valóságban nem. Istent még nem tárgyaljuk. Tegnap elmondta, hogy igazából Télapó nincs, de Mária és József és Jézuska bizony igen. Nézünk rá tátott szájjal Mauricióval, hogy hát ezt honnan szedi? Noelia mondta. Abban maradtunk, hogy hát igen Mária és József és Jézuska régen éltek, már ugyan nem, de Jézuska még mindig viszi az ajándékokat (valahogy az égből), és nagyon erős, és Télapó tényleg a mesékben van, viszont nagyon sokban és nagyon sokféle formát ölt, és sokan szeretnek beöltözni is Télapónak és ez jó. Nade erről még egy eszembe jut, amit tök fontos: Lara kijelentette pár napja, hogy neki a magyar sokkal könnyebb, mint a spanyol. És hogy jobban szereti a meséket magyarul, mint spanyolul! Leesett az állam. És tényleg, magyarul sokkal de sokkal nagyobb szókincsű, bonyolultabb, szebb, irodalmibb stb.stb . meséket olvasunk itthon, mint amilyenek a sokszor kissé bárgyú mesék, akármilyen jó pedagógiai célzatúak is, mint amiket az iskola-ovi nyomat. Ami franciául érthető, merthát tanulják a nyelvet. Spanyolul meg nagy korkülönbség van a legkisebb és a legnagyobb=Lara között, nade akkor is. Szóval a magyarja lehagyta a spanyolját! A koronavírus derűs oldala. Azt is mondta még Lara, hogy ha nagy lesz, keres majd egy magyar fiút, és elhozza ide Chilébe, és megmutat itt neki mindent - hasonlóan ahhoz, ahogy apa anyának. Hmm.

[nemzetinet]

A svájciaknak nincs humoruk

A Svájcban élő, németül író Irena Brežná 18 évesen, 1968-ban hagyta el Csehszlovákiát. Dolgozott az Amnesty Internationalnek, írt tudósításokat Csecsenföldről, levelezett szovjet politikai foglyok ügyében, tolmácskodott Svájcba érkező menekülteknek, miközben saját magán is vizsgálta az emigráció hatásait.

Hálátlan idegen című regényéért megkapta a Svájci Konföderáció Irodalmi Díját. A zsűri paradox módon a német nyelv briliáns használatát emelte ki nála. A szlovák fordítás idehaza is nagy siker volt, bekerült a rangos Anasoft Litera tíz legjobbja közé. Ez a kötet jelent most meg magyarul, a pozsonyi Anima Társaság gondozásában, Vályi Horváth Erika fordításában.

Az olvasó hajlamos önéletrajzi regényként olvasni a Hálátlan idegent. Milyen mértékben változtatta meg a főhős karakterét?

Valamivel fiatalabb, mint én voltam, amikor Svájcba érkeztem. Szebb, okosabb, határozottabb és lázadóbb nálam. Számos olyan tulajdonsággal felruháztam, amelyek tipikusak az új környezetbe kerülő fiataloknál. Ezt érdekesebbnek tartottam, mint egy az egyben leírni a saját történetemet.

Ön nem volt lázadó?

Ha voltam is, nem mutathattam ki. Hálásnak kellett lennem, amiért befogadtak. Sokáig tartott megértenem egy teljesen más társadalom működését, az ottani kultúrát. És nem voltam képes olyan átfogó, frappáns összegzésekre, mint amilyenek a könyvben szerepelnek.

A fiatal hősnő beilleszkedésének, eszmélésének folyamatát megszakítják más emigránsok szomorú történetei, amelyeknek ön tolmácsként volt tanúja. Ezek mennyire autentikusak?

Szinte száz százalékban. Minimális változtatásokat eszközöltem, hogy dinamikusabb, rövidebb, irodalmibb legyen a szöveg. Csak egy példa: a könyvben szerepel egy örmény menekült nő, akinek a szülésénél tolmácsoltam, és a kint várakozó férj búcsúzáskor kezembe nyomott egy görögdinnyét. Na, ez nem történt meg. Egy doboz bonbont kaptam tőle. De jelképesnek és vizuálisan erősnek tartottam a gömbölyödő has és a dinnye párhuzamát. A lényegen viszont sosem változtattam. Körülbelül tíz éve tolmácsolok kaukázusi politikai menekülteknek, valamint cseh és szlovák gazdasági bevándorlóknak. Több megrázó történetet már korábban publikáltam különböző lapokban. Aztán amikor elkezdtem írni a Hálátlan idegent, kevésnek találtam a monológszerű prózatechnikát, az egy szemszögű ábrázolást. Ráadásul egy regény nem nagyon lehet 120 oldalnál rövidebb, én pedig egy idő után többet húztam a szövegből, mint amennyit hozzáírtam. Ez az újságírói hivatás átka: az ember sosem kap akkora teret, amekkorára szüksége lenne egy történet kifuttatásához. Az évek alatt annyira hozzászoktam a tömörítéshez, a díszítő jelzők kihagyásához, hogy akkor is csinálom, ha nem muszáj. Szóval be kell vallanom, nem ez volt az eredeti koncepció, hanem szó szerint kapóra jöttek mások történetei a sajátom mellé. Míg ugyanis az én hősnőm aktívan igyekszik irányítani saját sorsát, és szóvá teszi, ami nem tetszik neki, a többiek inkább passzív áldozatok, akik örülnek, hogy élnek. Ez a kettősség új dimenziót ad a szövegnek.

Milyennek látta a svájciakat 1968-ban, és milyenek manapság?

Szívélyesen fogadtak minket, amit akkor barátságos gesztusnak éreztem. Aztán konstatálnom kellett, hogy rendkívül kimértek, távolságtartók, nem lépnek át bizonyos határokat. Egy új hazában az embernek viszonylag gyorsan ki kell alakítania a kapcsolati hálóját, és ha az ottani emberek kevésbé kommunikatívak, ez nehezen megy. Akkor még nem voltak ingyenes nyelvtanfolyamok, szociális programok, munkaközvetítés, jogvédő civil szervezetek, önkéntesek, akik segítenek a különböző ügyek intézésében. Mára már kiépült ez infrastruktúra, aminek köszönhetően könnyebben beilleszkedhetnek a menekültek. Viszont a svájciak manapság már nem fogadják őket szívesen.

  Ön mihez kezdett tizennyolc évesen egy idegen országban?

Azonnal beiratkoztam az egyetemre, ahol megtanultam önállóan gondolkodni. Ez teljesen új élmény volt. A csehszlovák oktatási rendszerben ugyanis senki sem volt kíváncsi az én véleményemre. Például bekopogtam a svájci professzorhoz, és megkérdeztem, mit olvassak. Azt mondta, nézzek szét a könyvtárban, és magam válasszak. Ez az akadémiai szabadság. Meg is követelték tőlünk a kritikus gondolkodást, nem volt elég, ha valakinek a nézeteivel egyetértettünk. Az egyetemen teljesen kinyíltam. Bár eleinte nehéz volt, hiszen alig tudtam németül…

Aztán olyannyira megtanulta a nyelvet, hogy ízesebben ír németül, mint a svájci szerzők.

Idegen nyelven az ember kevésbé gátlásos, és minduntalan rácsodálkozik valamire. Amikor pár éve felkértek egy tárcasorozatra az egyik szlovák napilapba, alig mertem elvállalni, mert úgy éreztem, túl konvencionálisan írok az anyanyelvemen. A németet egyébként úgy tanultam, hogy gyorsan hozzámentem egy svájci íróhoz. Aki viszont keveset segített, inkább vérig volt sértve, amiért olyan bátran használom az ő nyelvét. Úgyhogy hamar el is váltak az útjaink.

A Hálátlan idegent ugyanakkor sokan azért nem szeretik, mert keményen bírálja benne a svájci mentalitást.

Pedig ezt a hozzáállást ők tanították meg nekem. Ez a könyv a kulturális dogmák összecsapásáról szól. A főhős magával hoz bizonyos dogmákat, és szembesül valami teljesen mással. Ez olyan, mint egy földrengés, csak azok értik, akik átélték. Az én főszereplőm azt használja, amit otthonról hozott: humorral próbál reagálni. Nevet bizonyos helyzeteken, kibeszéli őket a barátnőjével, így sikerül megőriznie a lelki stabilitását. A svájciaknak viszont nincs humorérzékük.

Ez utóbbi megállapításért ön kapott hideget-meleget…

Ez így van, de nincs mit tenni, hiszen a saját kultúrámból máig a humort becsülöm a legtöbbre. Ami persze minden kultúrában jelen van, de Svájcban kevésbé mutatkozik a mindennapi érintkezés során. A kelet-közép-európai embernek hosszú ideig ez volt az egyetlen fegyvere az elnyomó hatalom ellen. Az összekacsintások, a gyors félmosolyok, az ironikus megjegyzések. Erről le kellett szoknom, például nem kezdhetek egy átlagos beszélgetést humorosan, mert a másik fél egyszerűen nem tud mit kezdeni ezzel. Írásban viszont bármit megtehetek. A Hálátlan idegen kapcsán több mint 250 író-olvasó találkozóm volt, és sokan azzal jöttek oda hozzám az est végén, hogy köszönik a pontos jellemzést, amit a nemzetükről adtam. Német nők panaszkodtak nekem, hogy nem érzik magukat otthon Svájcban, pont azok miatt az apróságok miatt, amikről én írok. Pedig a németek sem a humorukról híresek. Elcsépelt mondás, hogy az irodalom tükröt tart elénk, de szerintem tényleg ez a legfontosabb feladata. És az, hogy jobbá tegyen minket.

A svájciaknak nincs humoruk a Nemzeti.net-en jelent meg,

#beilleszkedés #dinnye #földrengés

[gabriellatabajdi]

Pisa, nem csak a Ferde Torony városa

Tudom, kicsit eltűntem a legutóbbi, vizsgaidőszak összegzős posztom óta, de igazság szerint semmi különösebb nem történt, a február a feltöltődésről és a tavaszi félévre való felkészülésről, na meg még Olaszországban is a hidegről, borult, szomorkás időről és a Hóról szólt. Ez utóbbi ritka jelenség itt, még az olasz idős házaspárok is csodájának jártak a 4 napos folyamatos hóesésnek. Na de vééégre beköszöntött a tavasz, ami egyet jelent az éledezéssel, a kalandjaim új erőre keltésével…

…Ha Pisa, akkor garantálom, hogy minden embernek első körben a híres Ferde torony jut eszébe, pedig a város sokkal több ennél, Toscana minden bizonnyal egyik gyöngyszeme, állíthatom most már minden bizonyossággal én is.

Legfrissebb kirándulásunk úti céljául ezt a felettébb szemrevaló várost választottuk. Már február végén terveztük, hogy na menjünk most, már le is volt foglalva a szállásunk, de a hideg, a kezdeti szakdoga para és az, hogy egy internet nélküli lakásba jöttünk vissza arra a döntésre sarkallt bennünket, hogy kicsit eltoljuk az utazást, így végül március 14-re esett a választásunk, bár az eredetileg 2 naposnak szánt útból egy naposat kellett csinálnunk.

Reggel a 6:35-ös Intercityvel mentünk. Vonat utunk többek között Genován keresztül, a tenger mellett és hegyeken keresztül vezetett, mígnem 10:20-kor megérkeztünk Pisába. Az állomás a milánóitól és genovaitól eltérően kis hangulatos volt, kb akkora lehetett, mint a szegedi Nagyállomás, és nagy meglepetésemre volt benne egy McDonald’s aminek egyáltalán nem volt az a tipikus meki szaga :D. Az állomás előtti tér tele volt padokkal, illetve néhány térkép is kihelyezésre került a turistáknak.

Innen indultunk meg a központ felé. Utunk során belebotlottunk Vittorio Emanuele II. király szobrába narancsfák és aranyos körhinták közepette egy kedves kis téren. Ennek a térnek az egyik sarkán találtunk rá a Morale Tuttomondo-ra, amit Keith Haring festett a Szent Antal apát templom falára. Érdekessége, hogy a kb 10 méter magas és 18 méter széles festményen minden egyes emberke a béke egy-egy elemét szimbolizálja.

Néhány kép után folytattuk sétánkat az Arno folyó felé. A folyó parton megnéztük a világ szerintem legaranyosabb kis templomát a Santa Maria della Spina-t, ami 1230-ban épült, ugyan nem jelenlegi helyére, hanem közelebb a folyóhoz (mondjuk így is elég közel van :D) ám a folyó áradásai végett áttelepítették jelenlegi helyére. S ha hiszitek, ha nem, ezt nem a Wikipediáról tudom, hanem a városban a nevezetességek mellett elhelyezett olaszul, angolul és németül is megírt kis táblácskákról, amik röviden bemutatják az adott nevezetességet. Szerintem egy átlag, nem idegenvezetővel érkező turista számára ezek a táblácskák rettentően hasznosak tudnak lenni :)

Na de. Miután kicsodáltuk magunk a kis templomkánál folytattuk tovább utunk át a folyón, ami egyébként szerintem egészen olyan mint a Tisza :D Az utunk Pisa vélhetőleg fő utcáján vezetett tovább, amit mi elneveztünk az egyetemi utcának, ugyanis ezen utcán végig voltak az egyetemi karok. Ez az utca vezetett a Piazza dei Miracoli-ra és egy felettébb vicces olasz srácba, aki drogellenes aláírásokat gyűjtött és ezt a kifejezést tudta is magyarul, na meg azt, hogy a magyarok a legszebb lányok és hogy Ciccolina is magyar :D Illetve nem akarta elhinni, hogy semmi olasz felmenőm nincs, mert hogy annyira olasznak nézek ki. Azután hogy azt mondta, hogy a magyar lányok a legszebbek, most nem tudom az, hogy olasz fejem van pozitív-e vagy negatív :D Minden esetre foglalkozásomnak a Spice Girlt mondta :D

A Piazza dei Miracoli az egyik leggondozottabb és legszebb tér, amit valaha meglátogattam. Erre a térre illetve környékére összpontosul a város legtöbb és legszebb látványossága. Itt található egy aranyos kis angyalkás szökőkút a Fontana dei Putti, egy igen érdekes szobor egy lezuhant angyalról, az Angelo Caduto és egy szobor mely Róma alapítását szimbolizálja a Lupa Capitolina. Emellett itt található a katedrális is, annak keresztelőkápolnája, a Campo Santo ami egy felettébb érdekes és szép temető és természetesen mind közül a leghíresebb a Ferde Torony. Ezen a téren kb. két órahosszát töltöttünk el. Felmentünk természetesen a toronyba, ahonnan gyönyörű kilátás tárult elénk, bár tériszonyosként megmászni egy kb. 58 méter magas megdőlt tornyot elég meredek vállalkozásnak számíthat, de erőt véve magamon felmentem a legtetejére, ahol aztán igazán érezhető volt a torony egyébként 5 fokos dőlésszöge. Ettől függetlenül teljes bizonyossággal mondhatom, hogy megérte :)

A toronyból lejőve körbesétáltuk a gyönyörű zöld fűvel bevetett teret és megcsodáltuk a látványosságait kívülről, illetve felvállalhatatlanul sok időt töltöttünk fényképezéssel, bár mentségünkre szóljon nem csak a torony kiegyenesítésén való erőlködést fotóztuk, hanem az egész teret körbe, minden szép látnivalójával. Azonban az igazi kalandunk most kezdődött, ugyanis célul kitűztük, hogy átmegyünk Marina di Pisa-ba a tengerpartra. Kb. egy órát bolyongtunk a városban mire megtaláltuk azt a buszmegállót, ahonnan indul az a busz, amivel kijuthatunk, bár több szempontból is megérte a keresgélés. Egyrészt így olyan részeit is megláthattuk a városnak, amit ideális körülmények között valószínűleg nem tettünk volna, beleértve szép lakóházakat. Továbbá a buszút a Migliarino San Rossore Massaciuccoli Nemzeti Parkon keresztül vezetett, ami gyönyörű zöld övezetekkel volt tele, illetve végül maga a kis település és a tenger végett is érdemes volt kóvályogni és buszmegállót vadászni.

A tengerparton kb egy óránk volt, hiszen időben vissza kellett indulnunk, hogy az utolsó vonatunk haza el tudjuk érni, de ennek ellenére jól éreztük magunkat. Sétáltunk apró köveken és nagy sziklákon, tengerbe merítettük a kezünket, szebbnél szebb képeket csináltunk a már nyugovóra igyekvő napsütésben, és relaxáltunk kicsit a tenger morajlására. Végül este hétkor indultunk vissza Paviába élményekkel telve, de el is fáradva. A nap végére ez a város is teljesen belopta magát a szívembe, örülök, hogy most mentünk, mert szerencsénkre ragyogó napsütéses kellemes meleg időnk volt, és még a szezon elején járva a város turistáktól sem hemzsegett, így kényelmesen s nyugodtan tudtunk közlekedni. Mindenkinek teljes szívvel ajánlom Pisát, de aki meg szeretné látogatni, ne feledje, Pisa nem csak a Ferde Toronyból áll, emellett temérdek gyönyörű látnivalót rejt :)

Legyen szép napotok! :)

Ciao,

Gabi

#pisa gabisitalianadventures

[hallgatonaplo]

Felejtsd el

Tárazz be és hozd el a spanokat - mert ma este a Nirvana 1991-es “Nevermind” c. albumát hallgatjuk. Ez a zenekar második, leghiresebb, legvadabb, legkelendőbb, és leg-leg-leg albuma.

Rögtön az első dal, az ikonikus “Smells Like Teen Spirit” minden tinédzsernek első hallgatásra úgy tépi szét a dobhártyáját és önbecsülését, mint egyszeri javaslat az édeshármasra a kétéves stabil párkapcsolatot. Ahogy irtam, ez a blog azért született, hogy újraértelmezzem tinikorom kedvenc zenekarait, és 10-15 év távlatából képbe helyezzem magam, kikért is rajongtam korábban, és ki is vagyok én.

Tiniszag

A “Tiniszellem Szaga Van” tipikusan az egyik legfélreértettebb dal, talán Bob Marley “No Woman No Cry”-jával vetekszik a félreértések eposzi csúcsának birtoklásáért. Sebaj, minden értelmetlen szövegért, és meg nem értett szarkazmusért, amit Cobain annak szánt, kárpótól a forgószélként minden elpusztitó Riff.

Virágzásban

Ugyanezen a gondolatmeneten cikázik végig a második dal, az “In Bloom”, vagy “Virágzás”. Már emlitettem, Nirvana dalszöveget forditani annyi értelme van (”Nature is a whore” - “A természet egy ribanc”?), mint kecsöpöt nyomni a vishu tésztára és spagettinek hivni. Erre nem szoritkozom, de a Sikorsky UH-60 oldalának csapódó RPG-7-es robbanófej erejével világot lángba boritó refrén megér pár szót.

Bár még nem tudta, hogy gyémánt minősitésü, tehát 1 millió eladott példányt produkál, Cobain prófétaként figurázza ki saját rajongóit, akik csak szeretnek lövöldözni, vadulni, zenét hallgatni, de lövésük sincs mire gondolt a költő.

Gyere Ahogy Vagy

Talán az album legerősebb dala, amely két ellentétes pólust, a barátságot és ellenségképet állitja szembe. A kis gitármizéria az első pár felvezető hangban nem csak a dalt, de talán egész további életünket is végig kiséri. Szövegileg az “And I swear that I don’t have a gun” (És esküszöm, hogy nincs fegyverem) nem csak a költő profetikus halálát vetiti előre csehovi puskaként. Magyar áthallást is rá tudunk erőltetni - itt a kezem, nem disznóláb, mondták a kuruc kor felkelői hősei, ahol a disznóláb egy rövidcsövü, ruha alá rejthető pisztolyt jelentett.

Maga a hozzá tartozó videoklip, mely szintén minőségibb a “Smells Like Teen Spirit”-nél, az utolsó pár szó (”Memoria”) ismételgetése nyomán elmosódott, akár pár régi emlékkép.

Iskola, ismét

Ahogy az előző albumon megszokhattuk, itt is a negyedik dal bontja le a házat és a maradék elménket. Egy irtózatosan pörgős, punk rock alapokra orditott szerelmi vallomás, kicsit olyan mintha az előző album “Love Buzz” c. dalát telenyomva speedel Ramboként ledobnánk az ellenséges vonalak mögé hogy lőjjön szét mindent amit lát.

Párzás - azaz “Még ha van is már / Még ha kell is még / Nem bámullak meg / Dugnunk se kell még” - tudatja talán egy seattle-i házibulin valaki, valakivel.

Lithium

Megszámlálhatatlanszor nyomtam le a “Lithium lyrics” videókat a 2005-2006-os, “régi Youtube-on”. Hiányzik az az időszak, mintha az egész website semmiből nem állt volna csak Metallica és Nirvana videókból.

Talán egy alapképzéses BTK szakdolgozatot megérne a dal amerikanisztika szakon, de érjük most be kevesebbel. “Oly boldog vagyok ma / Mert barátokra leltem - a fejemben / Oly csúnya vagyok, de nem is baj, mert szebb Te sem vagy” - mondaná Kurt Cobain, ha magyarul tudna, dalszöveget irni pedig nem.

Az első Internetes tévképzet szerelmek és chates pettingelés halovány emlékeit felidező szivfájdalmat megrenditően adja vissza e pár teleorditott verssor. Az igazság azonban, a lithium (mely egy anekdota szerint a 7uP üditő alapanyaga volt kivonásáig) a depresszió kezelésére használt gyógyszer. Hány és hány szerelmes pár egy tagja esküdött meg vajon, hogy nem szivok többször? Legalább annyi, ahányszor Cobain elénekli “nem fogok crackezni”.

Polly

Lukács Laci egyik örökzöldjét ihlette, és ezáltal ez a négy akkord nem csak az amerikai, de magyar gitárosok első pengetéseit is jelenti. Ez bizony - ahogy Lukács is mondja - Egyszerü Dal, talán a Lithium gondolati folytatása egyben, egy átmulatott házibuli utáni fetrengés és álmodozás képe sejlik fel mögötte.

A Territorial Pissings talán még amerikai anyanyelvü hallgatókon is kifog, Cobain artikulátlan orditásai mögött azért mégis felsejlik némi tartalom. Egyrészt érdekes a “sosem találkoztam bölcs emberrel / ha mégis, nő volt” kocsmabölcsesség. Másrészt, életem során nagyon sokszor eszembe jut ez a mondat: csak azért mert paranoiás vagy, még nem azt jelenti, hogy nem üldöznek. Konteó, konteó.

Lecsapolni Téged

Az angoltanulás, a pubertáskori nemi érés, a szótárazás, és a zene még soha nem alkotott szorosabb egységet mint a Drain You. Abban az életkorban, amikor minden új és minden izgató, még egy 5 pixelből álló nő is a GTA-ban, nehéz komolyabb szellemi és érzelmi kihivást találni mint bogarászni a refrén szavait.

A pattanásig feszülő második refrén, mely időzitett bombaként ketyeg, és viszi magával az egész házat, talán a rocktörténelem legjobb húzása volt. 

“Egy utazás a csövön / lesz a fertőzés a köbön” - mondhatnánk ezt is arra, hogy a “travel through a tube will end up in your infection” - és ismét örülhetünk picit, hogy nem angol anyanyelvü családban nőhetünk fel, és vasárnap délelőtt bömbölhet a Drain you miközben a muter takaritgat gyanútlanul.

Előtéri jelenet (lol)

A Lounge Act óriási meglepetés számomra, a Drain Youban felvázolt szerelmi viszony féltékenységgel megspékelt, civakodó hangulata valahol a Love Buzz szellemi örököse is egyben. Egy egész történetet sejtet fel, és főként a sor mely szerint “kerül amibe kerül, bizonygatják / hogy az ő szaga tapadt rád” felsejteti számunkra Cobain különös gondolatvilágát, mely az In Utero albumon is visszaköszön, már ami a szagokat illeti. De ne szaladjunk ennyire előre.

Ez is minden idők legelkeseredettebb, legrekedtebb harmadik verszakával és harmadik refrénjével ajándékoz meg minket, ami a soron következő “Stay Away” (Kerülj El) csak fokoz.

Kerülj el

Mókásan számomra a “Smell Like Teen Spirit”-re kacsint vissza a “monkey see monkey do” sorral, mely talán arra utal, ilyen zenét a hülye is tud játszani. “Minden sor rimel - nem tudom miért” - énekli a költő, majd hozzáteszi “A kevesebb több, a szerelem vak”. Ennyike.

On a Plain

Legfélreértettebb dalok, 3. felvonás (számomra). Én mindig úgy értettem, hogy a “plain” itt “airplane” akar lenne, air nélkül. De ki tudja, lehet egy széles középnyugati sikságra gondolt. Szövegileg igen összetett dal, egy nagydoktori értekezés is kevés lenne kibogozni. A kedvenc sorom azonban, amit már akkor is értettem: “valahol hallottam anno / egy álom emléket tárol”, és nem tudok nem arra gondolni, ez igaz is lehet. Álmodni olyan, mint amikor a Windows XP töredezettségmentesitést végez, és sorbapakolgatja a FAT32 táblán a sok feltört játékot, és családi fotót, amivel teleszemeteltem.

Mindenesetre, ez egy nagyon lendületes, pörgős nóta, mely csodás átalakuláson fog átalakulni mire a 1994-es Unplugged koncertre megérkezik.

Valami Útban Van

A Something in the Way melankólikus lassúságával méltó lezárása egy első évében egymillió példányos albumnak. Mint a takaritás egy agyrohasztó háromnapos buli után, vontatott, és fájdalmas. Szinte látom magam előtt a félig hajléktalan gitáros srácot, ahogy benyomva üldögél egy seattle-i hid alatt, a Wishkah patak partján (Keleti főcsatorna valaki? vagy Eger? Miskolc?), nincs mit ennie, nincs mit innia. Érzi, valami útban van, de ő sem tudja mi, ami megakadályozza a hétköznapi életben. Valami ami feszit belülről, mint egy növekvő Alien, ami nem tudja kirágni a húst, nem tudja kitörni a csontot, csak emészti magát a savban.

És növekszik, növekszik, akár egy magzat a méhben. In Utero.

#nirvana #zene #rock #történelem #szerelem #halál #alkohol