#napi felesleges off.

[zoeeozzoeeoz]

1,

Vevő: Ezt szeretném kinyomtatni.

Én: hmmmm......ez egy képernyőfotó.

Vevő: Igen, tudom. Csak legyen szíves felnagyítani, mert nem lehet elolvasni.

Én: Kinyomtatás előtt felnagyítom, kinyomtatom.

Vevő: Megnézi majd: Ez nem jó. Nekem az kell ami a második oldalon van, meg a negyedik oldalon.

Én: őőőőőőőőőőő...... Ön egy képernyő fotót nyomtattatott ki velem, ami egy oldalas. Nincs több oldala.

Vevő: De én otthon kitöltöttem egy 8 oldalas dokumentumot, de annak csak a 2. és a 4. oldala kell nekem.

Én: Megnézem ismét, ekkor tűnik fel h konkrétan lefotózta a telójával a monitort, és azt a képet küldte el nekem nyomtatásra. Nem tudtam mit mondani, annyira meglepődtem uh megkérdeztem: A telefonján is elmentette a dokumentumot?

Vevő: Igen, és megmutatja a teljes dokumentumot.

Én: Áttudná azt küldeni?

Vevő: Nem! Azon olyan adatok vannak, amiket nem szeretném ha kikerülne bárhova is.

Én: Rendben, de ez esetben nem fogom tudni kinyomtatni a kért oldalakat, mert nekem csak egy fotót küldött át, az első lap felső egyharmadáról, és azt nem lehet lapozni, mert abból az egy képből áll. Én azonnal törlöm, még itt a jelenlétében az átküldött anyagot a címemről, meg minden honnan, és ígérem, én sem fogok beleolvasni.

Vevő: Ön is egy adathalász csaló gazember! Viszlát!

Én: Őőőőőőőőőőőő........viszlát....

2,

Vevő: Hoztam egy pendrive-t, ami rajta van azt kérem kinyomtatni.

Én: Nézem. Konkrétan egy parancsikon lett elmentve , ami természetesen az én gépemen nem nyit dokumentumot. Elmondom a Vevőnek, de nem érti.

Vevő: De nekem tegnap este megmutatták, hogy hogy kell, és mindent úgy csináltam, nem értem most miért nem jó.

Én: Mert Ön nem a dokumentumot mentette rá a pendrive-re, hanem csak a parancsikont.

Vevő: De az otthoni gépemen ez nyitja a dokumentumot.

Én: Igen. Azért, mert az Ön gépén van elmentve a dokumentum. De az Én gépemen nincs rajta az a dokumentum, így nem tudja megnyitni.

Vevő: Nem értem. Mindegy. Viszlát!

Higgyétek el, nem én találom ki ezeket, és még csak nem is az idősebb korosztályból kerülnek ki ezek a történetek, mert ők többnyire kezembe adják a telefonjukat, hogy oldjam meg amit kérnek. Tisztában vagyok azzal, hogy hiába élünk a 21. században, és hiába nem mindenkinek egyértelműek ezek a dolgok, vagy nem ért hozzá, nem használja nap mint nap, de ha szembe jön egy ilyen eset, akkor kicsit ledöbbenek.

Nem gúnyolódásból írom le ezeket! Sokkal inkább meglepődésből.

#napi felesleges off. #napi nyüsz off

[kittaroundtheworld]

Phong Nha - a barlangok földje

Phong Nha egy falu, ami kb az elmúlt 10-15 évben került az utazók célkeresztjébe. Miután Vietnám legközepén van, ahol az a legkeskenyebb és szerencsére még nincs reptér a környéken így ismertsége még mindig a kezelhető szinten van. És miért is jön ide az utazó? Mert elképesztő barlangrendszerek rejtőznek a nehezen szavakkal körbeírható vad zöld hegyei között. És miért ez a sok barlang? Mert mindkét fontos hozzávaló rendelkezésre áll: hatalmas föld alatti folyók, amelyek az esős évszakban többszörösére duzzadnak és rengeteg mészkőhegy. Meg sok millió év, amíg ez a barlangalakító buli zajlik. Szóval Phong Nha és környéke kb 15 évvel ezelőttig egy a vietnámi háború által nagyon szétcseszett (Ho Chi Min ösvény stratégiai része ment itt, ami miatt az amerikaiak nem kicsit bombázták szét) és szegény környéke volt Vietnámnak. Aztán a 90-es évek végétől kezdve újra a geológusok és barlangászok fókuszába került, hiszen ez a hatalmas terület eddig 400 eddig feltárt barlangot, illetve azok komplex rendszerét rejti. Itt van a világ harmadik legnagyobb barlangja is, amelynek állítólag saját dzsungele, mikroklímája van, és egy operátornak van engedélye limitált számú barlangásznak évente ebbe utakat szervezni.

Szóval mikor ez mind tudomásunkra került az út tervezésekor egy biztos lett: ide jövünk. Ami sok kérdést felvetett, hogy bevállalunk e valami több napos barlangtúrát, vagy több kisebb… ez részben bátorság kérdés is, mert még a könnyű túra sem könnyű mert a hely sziklás, meredek, csúszós, sáros kívül és a barlangokon belül is a sztori rengeteg meglepit és vizet rejt. És január pont az a hónap itt is, ami lehet azért 10-15 fok is, na ilyenkor 3 napig vizesen menetelni nem vicces. No és pont a hely különlegessége és így a túra spec feltételei miatt a több napos túrák borsos árba is fájnak. Szóval úgy döntöttünk most még nem alszunk barlangban, de egy 1 napos kalandot bevállalunk és második napon meg robogóval bejárjuk a túraszervező nélkül is megközelíthető barlangot.

Az eső áztatott már minket lassan 3 napja amikor Ninh Binhből elindultunk ide vonattal. Az út 8 óra hosszú így az ún sleeper 1. osztály kategóriára vettünk jegyet, ami jó ötlet volt, bár még így is meglepően kicsi volt a fülke, amit egy német párra osztottunk meg. Az út 80%-ban szakadt az eső, ami némi aggodalomra adott okot és az amúgy tök felesleges időjárás előrejelzés is stabilan állította hogy még 3 napig nuku napsütés. Királyság. Innen szép nyerni. Aztán valahogy szerencsénk volt és még egy kis napsütés is fogadott minket érkezéskor, és a túranap első felében is okés volt az idő. Ennél többet meg nem is kérhetsz januárban nem?

Phong Nha egy nem kicsi falu egyébként, van egy nagyobb turista utca, jó 2km, kávézók, hostelek, motorbérlés, kaja. Aztán pedig ott a folyó és annak partján is végig kis bungalók, homestayek. Sikerült megint kicsit távolabb találni szállást, viszont szép folyóparti kilátással, igaz a második napi eső miatt sokat a parti nyugágyakban nem ejtőzhettünk.

Megérkeztünk tehát délután, elfoglaltuk a bungalót és elmentünk vacsit vadászni, és aztán pakolás a másnapi mókára. Ugyan kaptunk listát hogy mit vigyünk, de amíg az ember nem vesz részt egy ilyenen nem tudja, hogy akkor itt igen tényleg cipőstől és ruhástól ugrok majd bele a barlangon belül a vízbe hogy aztán 100 méter múlva kibukkanjak a barlang egyik kijáratánál….

Nagyon off szezon volt, a csoportunk is kicsi 7 fős volt szóval nem volt semmilyen nyomasztó turista feeling. Reggel felvettek minket egy kisbusszal es kb egy órát mentünk befelé a hegyekbe a kiinduló ponthoz. Ekkor szereztünk tudomást az ún Ho Chi Min highwayről, ami nem összekeveremdő a híres háborús Ho Chi Min ösvénnyel. Ez az előbbi egy egész Vietnámot hosszábban belül átszelő út a hegyeken keresztül, ami szerencsére nem forgalmas és s motorosok kedvelt útvonsla, főleg ez a középső rész, amit meg tudunk erősíteni mert kb 30-40km-t láttunk belőle és omg….

Azt is megtudtuk hogy az út egyik része a hegyek előtt azért ilyen egyenes mert ez volt az észak vietnámiak bombázóinak felszálló pályája, Hanoiból hozták darabokban a gépeket, itt összeszerelték és aztán ment a bumbum. Nem véletlen, hogy az amerikaiak szétbombázták ezt a szegény környéket anno (a háború témáról később, pont tegnap voltunk Saigonban a háború múzeumban és újfent sokkolt, hogy mennyire beteg a világ és mennyire kegyetlen volt ez a hidegháborús korszak)….

Szóval megkaptuk a felszereléseket és egy bivalyok által dekorált rizsföldön elindultunk a mészkőkúpok felé, hogy felfedezzük a Patkány barlangot (ami egyébként ha jól emlékszem 30km mélyen kígyózik, de mi csak egy kilométernyit mászkálunk benne), meg a második barlangot aminek elfelejtettem a nevét. Ott lesz majd a 15méteres létra meg az opcionális vizeskedés, meg az ebéd a tónál és hasonlók. A barlangok bejárataihoz hol folyón mész keresztül, hol sziklás meredek dzsungellel borított kisebb vagy nagyobb kúphegyeken mész át. A vizeskedés mértéke, a sárossági szint és a sziklás dzsungelkedés hossza az ami a túrákat megkülönbözteti. Biztos vagyok benne hogy ide vissza kell jönni egy komolyabb kalandra, de kicsit örülök, hogy egy “könnyebbel” indítottunk:).

A barlangok belsejét se levideózni se lefotózni nem lehet úgy, hogy átadja az élményt. Plusz egy kesztyű van a kezeden ami tiszta sár így goprosok előnyben. De azért itt egy kis hangulatfilm….

Hatalmas élmény volt, és csak az utolsó órában, már a vízszintes részen kezdett szakadni az eső.

A második nap szakadó esőre ébredtünk, így ment a latolgatás, hogy akkor most hogy legyen, béreljünk e motort, menjünk e el a Paradise barlangig stb. Egy jó kávé és reggeli erőt adott és dél körül útra keltünk és a már említett Ho Chi Min úton kanyarogtunk a napi barlangcélpont felé.

A Paradise Cave a legturistásabb helye a környéknek, egy gigantikus barlang, ráadásul száraz mert 300 méterrel a tengerszint felett van. Egy 1km hosszú épített fapalló van benne. Köszönet az esőnek, meg az előszezonnak kb tök egyedül voltunk benne. Kb 2 órát bámultuk vallásos áhítattal azt amit a természet itt belül megformált. Képcunami a következő posztban….

#vietnam #Youtube

[neighbourart]

VESZPRÉMI GABRIELLA – textiltervező/textile designer

A reggeleket mindig egy tejeskávéval indítja, anélkül nem lehet hozzászólni. A nyár a kedvence, ugyanis nagyon nem szeret fázni. Három testvére és rengeteg őrült jó gyerekkori emléke van. A tervezés első fázisának csöndje után a kedvenc zenéire kezdi el a kísérletezős műhelymunkát. Az alkotásain keresztül azt szeretné kifejezésre juttatni: „mindenki merjen önmaga lenni!”

She always kicks off her mornings with a latte, otherwise no one can talk to her. Summer is her favorite season, as she really doesn’t like to be cold. She has three siblings and plenty of awesome childhood memories. After the silence of the first phase of design, she starts the experimenting work with her favorite tunes in the background. What she would like to express through her creations is that “everybody should dare to be themselves!”

Gabi asztala/Gabi’s table.

Milyen típusú emlékek inspirálnak jobban: a jók vagy a rosszak?/What type of memories inspire you the more: the good or the bad?

Mind a kettő, egyik sincs a másik nélkül. Az inspiráció is pont ilyen, mindig kicsit más energiákra van szüksége.

Both, neither exists without the other. Inspiration is the same: it always needs somewhat different energies.

Hogyan lendülsz túl az időszakos alkotói válságon?/How do you overcome a temporary creative crisis?

Mivel alkalmazott művészként dolgozom, muszáj túllendülnöm az olyan időszakokon, amikor esetleg nehezebben megy a munka. Ilyenkor igyekszem kicsit átcsoportosítani a feladatokat. A márka életében nagyon sokféle feladatot kell ellátnom és kézben tartanom, éppen ezért, ha valamelyik része akár a kreatív, akár az adminisztratív kicsit nehezebben megy, másra helyezem át a hangsúlyt. Így amikor odajutok, újult erővel tudok nekilátni. Ha konkrétan a tervezési résznél akadok el, akkor próbálom teljesen új szemszögből vizsgálni az adott problémát. Ez igazából mindig érdekes része a tervezésnek és szükségszerű is , úgyhogy ehhez már hozzászoktam.

As I work as an applied artist, I must overcome the periods where working is more difficult. In these cases, I try to regroup the tasks a bit. I have to fulfil and manage diverse tasks in the life of the brand, and so if any parts, either the creative part or administration doesn’t go so well, I shift my focus to something else. This way, when I get to the hard part, I can start it off again with new momentum. If I get stuck specifically at the design process, I try to examine the given problem from a completely different angle. This is always a very interesting part of the design process and it is also necessary, so I’ve got used to it.

Kinek mutatod meg először a legújabb alkotásodat?/To whom do you show your latest pieces first?

A barátaimnak és a családomnak. Egyrészt azért, mert ez egy biztonságos terep, másrészt pedig, mert nagyon különbözőek, így sok új szempont felmerülhet. Minden kollekciónál, még a tervezési-kísérletezési fázisban igyekszem megmutatni nekik, hogy az általuk mondott esetleges kritikát még be tudjam építeni a végleges darabokba. Persze vannak olyan dolgok is, amikből nem engedek (mosolyog).

To my friends and family. On the one hand, because it’s a safe zone, and on the other hand, because they are very different, and so many new aspects can emerge. I try to show them the pieces of every collection in the design-experiment phase so that I can incorporate any potential feedback received from them into the final pieces. Of course there are some things where I am holding my ground (smiles).

Fotók: Lakos Máté

Mi a legkedvesebb gyerekkori emléked?/What is your favorite childhood memory?

Rengeteg van, és általában a testvéreimhez és a családomhoz kötődnek. Mivel három testvérem van, elég sok őrültséget csináltunk együtt, de nem tudnék csak egyet kiemelni. Otthon időről időre eszünkbe jut egy-egy emlék, amiken mindig jókat nevetünk.

I have many, and the majority of them is related to my siblings and my family. As I have three siblings, we have done quite some crazy things together, but I couldn’t highlight only one out of them. When I am at home, memories come up every now and then and we always have a good laugh about it.

Mit érzel, amikor egy másik művész a tiédhez hasonló munkát készít?/What do you feel when another artist creates a work similar to yours?

Számomra az a legfontosabb, hogy olyan kollekciókat és tárgyakat készítsek, amelyeket mindenki egyértelműen hozzám tud kötni – márkajelzés nélkül is tudják, azt a táskát vagy cipőt én csináltam. Mindig értetlenül állok az olyan helyzetek előtt, ahol azt tapasztalom, valaki nem akar egyedit és újat alkotni.

The most important thing for me is to create collections and objects that can be associated with me by everyone – so that they know even without a brand name that that specific bag or shoes were made by me. I am always baffled by the situations where I experience that someone doesn’t want to create something unique and new.

Mit szeretnél, hogy miről emlékezzenek majd rád?/What would you like to be remembered by?

Attól függ, kire vagy kikre vonatkozik a kérdés, de nem túl kellemes azon gondolkodni, hogy mi lesz, ha majd nem leszek. Jobban foglalkoztat, hogy mit tudok addig tenni, amíg élek (mosolyog). A tervezéssel kapcsolatban próbálok mindig magam lenni, és az engem foglalkoztató dolgokra összpontosítani. Mindig hajt az alkotni vágyás és az új dolgok kutatása. Aztán majd meglátjuk…

It depends on whom the question is about, but it’s not very pleasant to think about what’s going to happen when I’m no longer here. I rather think about what I can do while I’m alive (smiles). In terms of design, I always try to be myself and concentrate on the things I care about. I am always driven by a desire to create and to search for new things. Then we’ll see…

Fotók: Lakos Máté

Gyűjtesz valamit?/Do you collect anything?

Régen rengeteg dolgot gyűjtöttem, most már igyekszem nem felhalmozni felesleges dolgokat, és csak olyan tárgyakkal körülvenni magam, amelyek jelentőséggel bírnak.

I used to collect a lot of things, now I rather try not to pile up unnecessary stuff and I try to surround myself with things that are significant.

Van olyan gyerekes szokásod, amit akkor csinálsz, amikor senki nem figyel?/Do you have any childish habits that you do when no one is watching?

Persze, hogy van és egyértelmű, hogy nem mondom el (nevet).

Of course I have, and I won’t tell you (laughs).

Van-e napi rutinod?/Do you have a daily routine?

A reggelem mindig egy tejeskávéval indul, anélkül nem lehet hozzám szólni. A nap további részét, ha akarnám sem tudnám rutinszerűen csinálni.

I always kick off my mornings with a latte, without that I am not very sociable. I couldn’t do the remaining part of the day routinely even if I wanted to.

Hogyan fogsz neki egy új munkának?/How do you start a new project?

Ha egy új kollekcióról van szó, akkor a legelső lépés , hogy megpróbálom megfogalmazni, milyen hangulatot, milyen látványt szeretnék általa kifejezni. Tehát valójában körbejárom az éppen engem foglalkoztató dolgokat. Ebből inspirálódva formákat, anyagokat, technológiákat gyűjtök, és csak utána kezdődik a tényleges tervezés.

If it is about a new collection, the first step is to try to formulate the mood and visuality I would like to express with it. So I canvass the things that are currently on my mind. By getting inspired from these, I collect materials and technologies and the actual design process only starts afterwards.

GabriellaVeszpremi X FruzsiFekete Fotó: Pék Dániel Model: Döbrösi Laura Smink/haj: Koma Tímea Zsófia Enteriőr: Daken Studio Ruha: Je Suis Belle

Van egy jól körülhatárolható hangulat, amikor könnyebb számodra az alkotás?/Is there a specific mood that makes creation easier for you?

A tervezés első fázisához tökéletes nyugalomra van szükségem, egyedül, csendben, általában ez még otthon történik. Ha megtaláltam a vezérfonalat, már megyek is be a műhelyembe, bekapcsolom a gépeket, a kedvenc zenéimet és elkezdem a kísérletezgetést.

I need perfect calmness for the first phase of the design process, alone, in silence - usually this takes place at home. If I have found my clue, I immediately go to my workshop, I turn on the machines, put on my favorite music and I start experimenting.

Sör vagy bor?/Beer or wine?

Nem tudnék választani, időszakaim vannak. Most éppen boros vagyok, fehér vagy vörös.

I couldn’t decide, I have periods. I am a wine-fan currently, red or white.

Mit szeretnél kifejezni az alkotásaidon keresztül?/What would you like to express through your pieces?

Hogy mindenki merjen önmaga lenni. Szépségideáloktól és divatirányzatoktól függetlenül a lényeg igazából csak annyi, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben. Ami nekem is nehezen megy, de egyre jobban és imádom, hogy bármit, amit szeretnék felvenni, azt meg tudom magamnak csinálni. Szeretném, ezt másoknak is átadni.

That everybody should dare to be themselves. Regardless of beauty ideals and fashion trends, the essence is to feel good in our skin. This is also problematic for me, but I am getting better in it and I adore that I can make everything I would like to wear. I would like to pass this on to others, too.

Fotó: Albert Anna Model: Bach Kata Smink/haj: Koma Tímea Zsófia Ruha: Je suis belle, Kele Clothing, INQ

Mi az, ami a leginkább feltölt?/What can recharge you the most?

Ha a számomra fontos emberekkel tölthetem az időmet.

If I can spend my time with the people that are the most important to me.

Kedvenc évszak?/Favorite season?

A nyár, imádom a meleget, nagyon nem szeretek fázni. Nyáron pedig nehéz fázni (mosolyog).

Summer, I like hot weather, I really don’t like to be cold. And it is hard to be cold during summer (smiles).

Ha egyetlen tanácsot kellene adni más, esetleg még kezdő tehetségeknek, mi lenne az?/If you had to give a single piece of advice to other, possibly beginner talents, what would that be?

Valószínű egy csomó közhelyet mondanék, ami amúgy mind igaz :) Szóval, csak akkor kezdjenek bele saját márkába, tervezésbe, ha komolyan gondolják, és szeretnek nagyon sokat dolgozni!

Probably I would say many banalities, which are all true, by the way :) So I think they should only get started with their own brand and design if they are serious about it, and if they like to work a lot!

NÉVJEGY | ABOUT – Veszprémi Gabriella:

Fotó: Viszlay Márk

„2017-ben diplomáztam textiltervezőként a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen, de már az egyetemi évek alatt lehetőségem nyílt több magyar márkának is tervezni. Később ezekből a tapasztalatokból építkezve indítottam el saját márkámat, melynek alapját a LAYERS névre keresztelt diplomakollekcióm adta. A mestermunkám alapötletét a bőrtárgyak kivitelezése során visszaáradó, értékes bőrdarabok újrahasznosításának szándéka inspirálta. Felhasználásuk során egy kifejezetten újszerű, rétegelési technológiát választottam, mely választ ad a szabászati hulladék felhalmozásának problémájára. A márka azóta bemutatott kollekciói a lehetséges irányokat, utakat, felhasználási területeket hivatottak bemutatni. Éppen ezért a táskák és cipők mellett  az ékszerek is feltűntek a márka kínálatában („LAYERS of impressions” kollekció Fekete Fruzsival).

A GabriellaVeszpremi márka a fenntarthatóság szem előtt tartásával készít kiegészítőket, amelyek formai stílust tudnak teremteni, megújítva ezzel az újrahasznosított, eko termékekről alkotott fogyasztói prekoncepciót. Az általunk alkalmazott technológia miatt minden darabunk egyedi és megismételhetetlen, éppen ezért olyan nőknek tervezünk, akik nem félnek kitűnni a tömegből, és a saját ízlésükre tudják formálni az általunk megálmodott tárgyakat.”

“I graduated from the Department of Textile Design of Moholy-Nagy University of Art and Design in 2017, but I had the chance to design for several Hungarian brands already during my university years. Later on I started off my own brand by building on these experiences, the basis of which was provided by my diploma collection titled LAYERS. The original idea of my diploma project was inspired by the intention to recycle the valuable pieces of leather that remain after the manufacturing of leather items. I chose an expressly novel layering technology for manufacturing, which offers a solution to the problem of piling up tailoring waste. The collections of the brand presented since all intended to display the possible directions, paths and areas of use. For this reason, in addition to the bags and shoes, the selection of the brand has been expanded with a jewelry line, too („LAYERS of impressions” collection with Fruzsi Fekete).

The GabriellaVeszpremi brand creates accessories by keeping sustainability in mind that can create a formal style, this way renewing the consumer preconceptions about recycled and eco products. Owing to our technology, each and every piece we make is unique and unrepeatable. Therefore, we design for women who are not afraid to stand out from the crowd and who can shape the objects imagined by us to their own taste.”

Gabriella Veszprémi | Website | Facebook | Instagram

[hangszerelem]

Napi műhelykép: Jolana Tornado fogólap szegélyezés, a felesleg eltávolítása

Daily workshop: new binding for a Jolana Tornado neck, shaving off the surplus material

#Jolana #Tornado #guitar #electric guitar #hollow body guitar #Czechoslovakia #neck #neck binding #chisel #repair #musical instrument repair #luthier #hangszerelem

[zoeeozzoeeoz]

Elkezdtem fogyózni a yazio- val. Ma kezdtem, uh még csak 2 negatív tapasztalatom van vele. Mikor felmentem, h jelőljem a vízfogyasztásomat, a testsúlyomat felvitte 500kg felé. Ez a " Mi vaaan?" érzés, és nem tartottam viccesnek. Gondoltam véletlenül hozzáértem valamihez, ezért elkezdtem a minuszolasokkal vissza állítani, erre minden egyes - kg- nál örült, és megdicsért, hogy leadtam a súlyomból. Ott hagytam. Bejelőltem a vízfogyasztásomat. Csá. Erre kb 2 óránként kijelez, rámszól,h igyak vizet. Basszus! Értem én, de ez eléggé idegesítő lessz így. Tudoooom. Állítsam le az értesítéseket, de ez pl direkt van beállítva h szóljon, mert kevés vizet iszok, van h napi 1 pohárnyi az adagom, és 2litert kéne magamba önteni. Szóval basszogasson csak, max eléri hogy idegből is fogyjak......

#napi felesleges off. #napi én off #napi nyüsz off

[zoeeozzoeeoz]

Tisztában vagyok azzal, hogy reggelente nem mindig vagyok vállalható állapotban, főleg ha csak elrohanok otthonról, de mi az már, hogy ma reggel 2x is megállítottak a rendőrök szondáztatni ?? Múlt hét végén is 1x szombat reggel, a szokott helyen, az Éles saroknál, meg később,kicsit arrébb megint. Még csak nem is a belvárosban, mert külső kerületekben mozgok. Kell a pénz, vagy megint valamilyen "akció" van náluk?

#napi felesleges off. #napi én off

[zoeeozzoeeoz]

Amikor nem vagyok szimpatikus a Vevőnek:

Vevő: Ezt szeretném.

Én: Rendben, de ez nagyon fog látszani. Tudok ajánlani egy olyan megoldást, aminél semmi nem fog látszani, és minőségben is sokkal jobb lesz a végeredmény.

Vevő: Ne oktasson ki engem! Úgy csinálja meg, ahogy kérem!

Én: Rendben, de ebben az esetben nem fogok tudni garanciát vállalni arra, hogy az úgy jó is lesz.

Vevő: Nem baj! Mennyibe fog kerülni?

Én: x Ft

Vevő: Ahhhhh, inkább nem kérem! Kész rablás! Elrohan.

Kb 2 óra múlva hív az egyik partnerünk, akik szintén vesznek fel ilyen rendeléseket, de azokat hozzám hozzák elkészítésre, hogy lenne egy megrendelésük, de elég hepciás a megrendelő, nem értenek szót vele. Szerintem érdemes e vele foglalkozni. És részletesen vázolja a megrendelő igényeit, közben behallom a telefonba a Vevő hangját, és azonosítom h ez az én előző Vevőm, meg a munka leírásból is egyértelműsítem hogy ez egy és ugyan az. Mondom a Partnerünknek, elmesélem neki, hogy én hogy jártam vele, ennek ellenére,az adott munkát hogy, milyen kivitelezéssel tudom megcsinálni, és mennyiért. Döntsék el , Ők, akarnak e ezzel foglalkozni, én nem tudom olcsóbban, ha az ár lenne a gond, és másképpen sem tudom megcsinálni. Kb fél óra múlva vissza hívnak, hogy felvették a rendelést, úgy ahogy én mondtam. Remek.

Azt még tudni kell, hogy az én áraimra, a Partner cég, még rátette a saját %-át, plusz a szállítási költséget, amiért elhozzák, és vissza viszik tőlem, és az én 1 hetes átfutási időmre, ők még rácsaptak +1 hetet, mert nem fognak 1 valamiért rohangálni, megvárják a többit is. Szóval 2x annyi idő alatt, de cserébe kb 2,5 x drágábban is fogja megkapni ugyanazt, amit nálam,az elején, és ráadásul, ugyan úgy, én fogom megcsinálni. Én ugyan úgy a pénzemnél leszek, ugyan úgy nem vettem előrébb, és ugyan úgy fogom megcsinálni, amit ő nem fogadott el az elején.

Ja! És tudta, hogy nem a Partner cég fogja megcsinálni, hanem elviszik valahova megcsináltatni, csak azt nem, hogy hozzám.

#napi felesleges off.

[zoeeozzoeeoz]

Lépd át! Nem érdekel ez téged!

Oké hogy nem vagyok szabvány méret, de:

Vettem egy nadrágot : Levarrtam a zsebeit elől, svéd zsebes, utálom a svéd zsebeket, tudoooooom, miért vettem meg, mert tetszett. Kiszedtem a zsebtasakokat, mert minek legyen benne, ha a zsebet sem használom. Most már csak az a a bajom vele, hogy ilyen most divatos, mintha kinőttem volna hosszúságú, vagyis bokáig ér, és ha leguggolok, vagy leülök, ez még feljebb csúszik, ráadásul fázik benne a lábszáram. Viszont!!!!! Kurva kényelmes, az anyaga is bőrbarát, és már most imádom. Még a hosszával kéne valamit kezdenem.

Vettem egy farmert is. Végre találtam egy olyan farmert, ami nem csipő naci, de nem is jön fel a mellemig. Övet én mindig hordok, uh azt elengedtem már hogy nekem minden nadrág eláll hátul a derekamnál, ez is. Nincs végig szaggatva, ergo nem úgy néz ki, mintha az utcában lévő összes kutya szétrágta volna, vagy beakadtam volna egy drótkerítésbe. Nincs agyon koptatva, tehát nem olyan mintha a dédim télire elrakott kerti csapjának körbekötözésére használta volna,majd én elkunyiztam volna tőle h dejóóóóóóóóó. Cserébe viszont kb 20 cm-rel hosszabb mint én, és mivel nem találtam egyenes szárút, mert vagy cuppanos nacik vannak, ami még a vérkeringésemet is elszorítja vádliban, vagy annyira trapéz szárúak, hogy térdtől lefele olyan a lábam benne, mint a lovaknak, amelyiknek térdtől lefele hosszú szőre van. Szóval találtam olyan farmert, ami csak enyhén trapéz szárú, és leegyenesítettem egyenes szárúra, és levágtam/felhajtottam a hosszát is a nekem megfelelőre. A színe nagyon tetszik !

Vettem egy tréning nacit is, alul szűkített, és lent passzés. Ezzel csak az a bajom , hogy lent vádliban lehetne kicsit bővebb, és a passzé sem az én világom lent, de ezzel már úgy vagyok, hogy itthonra elnézem ezt neki. Max ha megint bezizzenek, akkor kezdek vele valamit, ami nehéz lesz, mert hosszban meg tökéletes, uh ha leszedem a passzét alulról, akkor meg rövid lesz. Valszeg ez így marad.

Szerencse, hogy vannak gépeim, és tudok varrni, meg tudom ezeket csinálni magamnak. De én vagyok csak ilyen szerencsétlen, hogy a kis bojler testemre nem kapok normális ruhát? Az hogy minden hosszú, az nem érdekel, mert tudom hogy kicsire nőttem, bár fent is megemlítettem h találtam egy nacit, ami bokámig ér még nekem is, de hogy így szabásilag, meg érzésvilágilag, meg tetszésileg semmit??? Mindenhez hozzá kell nyúlnom még igazítani??? Nem hinném hogy nagyon válogatós lennék, de olyan érzésem van sokszor, hogy az üzletekben olyan ruhák vannak most, amit sehol máshol a világban nem tudtak eladni, és most ide, ránk öntik a szart, cserébe méreg drágán. Én sajnos vagy nem sajnos, nem vagyok az a tipikus nő, aki órákat/napokat el tölt vásárlással, mert nincs türelmem hozzá, meg kedvem, meg nem vagyok pláza cica, de azért vannak igényeim az öltözködésemre, meg magamra, de kvázi én ezt a 3 nacit kb 15 perc alatt vettem meg, úgy hogy végig néztem az üzlet készletét, próbáltam is, és fizettem. Egy üzletben vettem meg mindegyiket, mert már tudom, hogy az az adott üzlet kielégíti az én méret és tetszés igényeimet, tehát minek túrjam át a létező összes üzletet, ha tudom, hogy úgy sincs azokba olyan amit én meg is fogok venni. Barátnőimmel sem járok már el vásárolni, mert én vagyok az, aki kb az 2. üzletnél leül a gyerek megőrzőben mesét nézni, hogy ne türelmetlenkedjek látványosan. Hát ki a fenének van türelme ehhez????

#napi felesleges off. #napi nyüsz off #napi én off

[zoeeozzoeeoz]

Hosszú idő után,ma végre ismét eljutottam masszőrhöz. Szerintem még decemberben voltam nála utoljára. Elfelejtette hogy kicsi a fájdalomküszöböm, de aztán megszoktam a kezét, és nem volt gond. Nem kicsit küzdött a csukjámon, meg a lapockámon, nagyon be volt állva. Mármint a hátam. Nem a masszőr! 😉 Hirtelen felindulásból köpölyözött is. Na azt nem élveztem! Cserébe, most kb egy hétig úgy fogok kinézni, mint akit megtámadott egy polip!😆😆😆 Átmozgatott/ nyújtott/ ropogtatott is, szóval most sokkal jobb. Havi 1- 2x szeretnék eljutni hozzá. Szükségem van rá! ☺️

#napi felesleges off. #napi én off

[zoeeozzoeeoz]

Hogy én az életben soha többet nem állok neki lakásfelújításnak, az tuti biztos! Nem csak azért, mert többet soha az életben nem lesz rá pénzem, és még csak nem is az idegeskedés miatt! Holt nyugodt vagyok egyébként! Tényleg! Minden a terv szerint megy. Minek idegeskedjek??? De hogy ez a kupi ami van! Hogy kvázi félig a garázsban élek, mert oda van lehordva minden, hogy nincs konyhám, hogy folyamatosan takarítom a port, pakolok egyik helyről a másikra, hogy egész nap járkálok mint a mérgezett egér.........hát kinek kell ez megint??????

#napi felesleges off. #napi én off #napi nyüsz off

[zoeeozzoeeoz]

A hétvégén voltam haverokkal .........valahol. Nem ez a lényeg. Hanem hogy rohadtul feltűnt, és zavart az, hogy mindegyik csak panaszkodott. Vagy szidott valakit. Vagy kibeszélt valakit. Vagy kritizált valakit. Lehúzott mindenki mindenkit, és hát kezdtem elég szarul érezni magam ebben a társaságban. Ha megpróbáltam valami pozitív hozzászólást valamire, vagy megjegyeztem valami jót és szépet, egyből hülyének néztek, és mondtak rá valami rosszat. Egy idő után nem is figyeltem rájuk, nem érdekelt miről beszélnek, kivontam magamat a társaságból, és azzal foglalkoztam, amiért mentünk. Próbáltam jól érezni magam, egyedül. Ez fel is tűnt nekik, és mikor kérdezték mi a gond, csak annyit feleltem: " Nem tudok, és nem is akarok belefolyni a témátokba, meg Én azért jöttem, hogy kikapcsolódjak, és jól érezzem magam. " Persze én lettem a következő célpont számukra.

Szerintem, új haverok után kell néznem............

#napi én off #napi nyűsz off #napi felesleges off.

[zoeeozzoeeoz]

Autós jobbra akar kanyarodni, de egy biciklis, valami tákolt utánfutó szerűséggel, beteker mellé, úgy, hogy addig a járdán tekert, és nem tudni miért, a kereszteződésnél, ahelyett h átment volna/megállt volna a zebrán, lejött a járdáról, valszeg az autós holterében, meg miért is számított volna rá, hogy így tesz, szóval konkrétan betekert az autó alá. Az autós satufékezett, meg elrántotta úgy a kormányt, hogy felment a padkára/füves területre, de így is csak azt érte el, hogy a biciklist ugyan nem, de a tákolt utánfutóját azt szó szerint kilapította, közben a bringás a bringán maradt, a rántás szedte csak le róla, nem sérült. Én szemben velük álltam a piros lámpánál. Az autósnak zöld volt, ha a bringával a járdán marad, és a zebrán megy át, akkor neki piros lett volna.

Mennék be a körforgalomba, előtte zebra. Hosszú pórázon egy kutya, ő már átért a zebrán, a gazdi a póráz másik felén, még le sem lépett a zebrára, egy pici gyereket vezet. Felnéz, látja hogy megálltam, elkezd átsétálni a gyerkőc tempójában, de közben a kutya is tovább tud haladni, így a pórázzal most már nem a zebrát zárják el totálisan, hanem a bicikli utat is, amit az arra jövő bringás későn vesz észre, és fékez ugyan, de keresztül megy a pórázon, ami feltekeredik a kerékhez. Bringás szó szerint lerepül a bringáról, szerencsére bukósisak, könyök védő, kesztyű volt rajta. Kutya szintén elesik, a nő, mivel a póráz végét rácsavarta a csuklójára, ő is dob egy hasat a zebra közepén, magával rántva a pici gyereket is. Kiszállok, felsegítem a picit, a nőt, ránézek a bringásra, jelzi, hogy nála minden rendben, vizsgálja a bringát, majd ordítozni kezdenek. Mivel senki nem sérült, eljövök.

Kijövök a körforgalomból, előttem busz beáll a megállóba, előtte ismét zebra, látom hogy a leszállók közelednek a zebra felé, megállok. Mögöttem satuzik valaki, tükörbe nézve nem látom őt, mert kapucni van a fején, napszemcsi, és konkrétan a kormánykerék elfedi a fejét. Gyalogosok át, busz indul, én indulok, kereszteződés, busz balra el, én egyenesen, satufékes most már padlógázt ad, engem kikerül, majd majdnem frontálisan beleszáll egy parkoló autóba, vissza elém, én satu, ő balra el a házak közötti parkolóba be. Mind ez kb 50méteren belül. Tőlem egy "Gratulálok te barom!" tőmondat, majd tovább 50 métert, kereszteződésben balra el. Ez a tegnap reggelem volt, munkába jövet. Az első félúton, a másik kettő már majdnem a célban, 2 perc különbséggel. Vajon, mit akar nekem üzenni az univerzum? :P

#napi én off #napi felesleges off.

[zoeeozzoeeoz]

Vevő: Nyomtatni szeretnék. Hova küldhetem?

Én: [email protected]

Vevő: Pötyög, majd percekig várjuk, hogy megérkezzen az email.

Én: Keresem a spamok között is, kérdezem, hogy jól írta be a címet, van net a telefonján, szerepel az elküldöttek között,???

Vevő: Jaaa, lepattantam. Elküldi megint.

Én: Keresem.....

Vevő: Lehet rosszul írtam be a cí[email protected]?

Én: Igen,

Vevő: Felém mutatja a telóját, és látom h nem jó a cím. Javítom hogy az "onlájn" nem jól van leírva.

Vevő: Javítja, majd mutatja: [email protected]

Én: t-online.hu Kimondva minden betűt így, ahogy leírtam most.

Vevő: Mutatja: faszfutyuru@téonlineponthu

Én: Kimaradt a kötőjel........oh.....hmmm......beírhatom? Beírom helyesen. Vissza adom a telót.

Vevő: Oh. Elküldtem.

Én: Megérkezett, kinyomtattam, tessék.

(Nehezen indul ez a hétfő reggel )

#napi felesleges off.

[zoeeozzoeeoz]

Tudjátok mi az Én bajom? Hogy türelmetlen vagyok! Ezt el is ismerem, tényleg az vagyok.

Belekezdek egy nagy munkába, de vannak olyan részletei, amit nem tudok saját magam megcsinálni, és mivel nem akarok kokány tuningot, vagyis nem a youtube 2 perces videóiból akarok megtanulni profi lenni valamiben, ezért szakembert keresek. Ennek első lépése, hogy árajánlatokat kérek, és személyes felméréseket. A személyes felmérés azért fontos számomra, mert itt találkozok elsőre a szakemberrel, az a bizonyos első benyomás ugyebár, és azért mivel annyira nem vagyok laikus, így feltudom mérni, hogy mennyire profi, mennyire akar átbaszni, stb.

Na most, az árajánlat. Én saját magamból indulok ki. Igyekszem minél hamarabb össze hozni az árajánlatot, mert tudom, hogy abból még nem biztos hogy elvégzendő munka is lesz, de dolgozni akarok! és lehet hogy sok munkám van, és kurvára nem érek rá , nincs kedvem már este mikor haza érek, még ezzel is foglalkozni, de igyekszem minél hamarabb megcsinálni, ami nálam 2-3 nap alatt megvan. Munka nagyságától függően, lehet hogy azonnal. De 2-3 napnál tovább nem húzom. Mert minden munkára, ami adódik, amivel megtalálnak, elakarom végezni, dolgozni akarok. Igen, Én is eljutottam oda, hogy szerencsére válogathatok a rám bízott munkákból, de ha nem tudom megcsinálni, azt egyből közlöm is, és nem hitegetem árajánlattal. És ha valaki ajánlott engem, azt igyekszem megtartani.

Szóval! Voltak a hétvégén 3-an is felmérni, ígért mind a 3 árajánlatot. Most csütörtök van, és még egy sem futott be ebből a 3-ból. Nekik, az ő munkájuknak most nincs szezonja. Vannak munkáik, de nem dübörögnek. Tavasztól viszont már pörögnek ezerrel. Szóval, így november végén, nem tudnak azzal takarózni, hogy annyi munkájuk van, hogy nincs idejük árajánlatokat készíteni. Szóval a 3-ból 2 nálam ment is egyből a kukába, a maradék 1 csak azért nem, mert Őt az egyik rokonom ajánlotta nekem. Dolgoztak már együtt, haverok, földik, stb. Nem utolsó sorban ez a rokonom fog utána dolgozni majd. Nála várok még.

Tudom, hogy hülyén vagyok össze rakva, de úgy gondolom, ha valaki dolgozni akar, pláne ha ajánlják is, akkor azért össze kapja magát.

Én meg türelmetlen vagyok! :P

#napi én off #napi felesleges off.

[zoeeozzoeeoz]

Mindig elcsodálkozok azon, mikor emberek oda vannak a hiper-szuper-csilli-villi új, és méregdrága telefonokért, hogy ezt meg azt tud, meg ilyen meg olyan, többszázezres árban, és konkrétan lenézik, ha valakinél egy 40-50 ezres/vagy ezalatti értékű bármilyen teló van. Csak hogy! Ő ennek a többszázrbe kerülő, hiper-szuper telefonja tudásának, kb a 10%-át használja ki, mert konkrétan csak telefonálásra használja! Nem tud még egy emailt sem elküldeni vele, nem hogy képet szerkesszen, dokumentumokat lementeni sem tudja, sok esetben megnézni sem, nem hogy csatolni egy emailhez, vagy esetleg egy képet szerkeszteni sem, és ezek csak a legegyszerűbb dolgok, amiket megemlítettem. Villognak vele, folyton a kezükben van , hogy mutogassák. Hogy ezt most miért mondom? Mert ez nálam hatványozottan előjön a munkám során. Jönnek hozzám nyomtatni, és konkrétan lefagynak, mikor át kéne küldeni emailen amit nyomtatni szeretnének. Nekem kell navigálnom őket, hogy mit csináljanak. Van hogy a kezembe adják, azzal az ürüggyel, hogy nem látják, rossz a szemük. Persze, alig feltűnően, csak az ilyen telefon tulajdonosoknak rossz a szemük. Volt, akinél navigáltam, és arra nem volt képes, hogy azt csinálja, amit mondok neki, össze vissza nyomkodta a telóját. Volt már a kezemben emiatt olyan teló is, amit féltem kézbe venni, és jobban izgultam én, hogy jót csatoljunk, mint a tulajdonosa, ugyanis ő abból sem értett semmit, amit kérdeztem, nem hogy a telóját tudta volna használni.

Félre értés ne legyen ebből! Azok, akik ki is használják a telefonuk tudását, aki dolgoznak vele, vagy hobbiból, de tényleg kell , és persze használni is tudják, azokkal semmi bajom. De akiknek még az is gondot jelent, hogy hogy keressék meg a telefonjukban azt akit hívni szeretnének, azoknak tényleg csak a magamutogatás/dicsekedés marad, hogy ők megtehetik, hogy ilyen telójuk legyen, de ott buknak nagyot mások szemében, mikor egy Papír boltban, jobban értenek a telefonjukhoz, mint ők, saját maguk. Nem irigylem tőlük, vegyék meg, ha ehhez van kedvük. Én vagyok csak nagyon földhöz ragadt, hogy olyat veszek, amire szükségem van, és kihasználom a tudását, és nem adok ki feleslegesen olyan dologra, ami csak státusz, fitogtatásra jó, de gőzöm nincs róla hogy kell használni, csak jól mutat a kezemben. Mondjuk, én alapból sem lennék jó a státusz dolgokban. Nem érzem jól magam, idegen tőlem az a terület.

#napi felesleges off. #napi én off

[zoeeozzoeeoz]

Azért, ezt sem gondoltam volna....

Vevő: Ezt kérem szépen.

Én: Tessék. Ennyi lesz. Köszönöm szépen.

Vevő: Azért járok ide Önhöz, mert itt mindig Rock zene szól! Nem igazán értem, hogy az Ön állandó nyugalma, hogy bírja a rock zene lüktetését, de, jó ide bejönni.

Én: Köszönöm :) Jól bírja! A zene, ami kikapcsol. Amúgy nekem a rock zene, gyógyír mindenre. Ha ideges vagyok lenyugtat, ha szomorú vagyok, felvidít, ha jó kedvem van, még jobbat csinál. Meg amúgy sem tudok csendeben ülni, és nézni ki a fejemből (pedig néha jól jönne) még munka közben sem. Szoktam más zenét is hallgatni néha, de nálam 0-24-ben szinte csak a rock szól.

Vevő: :):):) Közös az érdeklődésünk, ennek is örülök. Eggyel több ok, hogy ide járjak. Jóóóóóóóó, a munkájával is megvagyok elégedve :D

Én: Köszönöm :) Viszlát.

Vevő: Viszlát.

#napi felesleges off. #napi én off