#rendőrállam gyengébb nálam | Explore Tumblr Posts and Blogs

telaviv-delhi · 4 years

Text

Magyarok Japánban

Tribuszer aka Spúrgeci gyerekkora óta Japánba vágyott, oh, Mesés Kelet, pagodák, virágzó cseresznyefák, kamikázé, bukákké, Bruce Lee, valamint elkerülik az olyan dekadens újdonságok, mint a női egyenjogúság. Japán még Magyarországnál is faszcentrikusabb ország (nem, most nem a felcsútira gondolok), a japán parlamentben a nők számaránya még a magyarországit is alulmúlja. Sajnos a bolti eladói fizetéséből meglehetősen nehéznek tűnt eljutni, noha példamutatóan spórolt, senki sem érezhette magát biztonságban tőle (adsz egy kis harit a szendvicsedtől? Ihatok egy kortyot a sörödből, úgy, de úúúúgy megszomjaztam a szendódtól…). Cserében mindig hosszasan, naturalisztikus részletességgel tájékoztatott minden ráérő fület az aktuális emésztési zavarairól, melyeket két nagy halmaz tartalmazott: fosás vagy rekedés. Üdítő kivételként egyszer a berepedt rektumáról tartott kiselőadást, de most nagyon előre szaladtam a történetben.

Tribu apró hibái ellenére népszerű volt, mert szívesen átengedte a műtőtisztaságú és ridegségű lakását házibulik céljából (kitakarítjátok, ugye?), azzal a nem titkolt céllal, hogy egyszer majd ő is elveszíti a szüzességét, mert eddig még nem sikerült a markán kívül máshova dugni a péniszét. A házibulik természetesen puttonyosak voltak, mindenki azt hozott, amit inni vagy enni akart, az események előtt Tribu gondosan becsomagolta a lakásában levő összes élelmiszert és italt, majd átszállította Szomszédnénihez, nehogy kár essen bennük. Egyszer még azt is felvetette, hogy wc-papírt is hozhatnánk magunkkal, de ezt már eléggé fagyosan fogadta a brigád. Tribu a pénztárcájából mindig gondosan kiszedegette az aprópénzt, nehogy tönkremenjen a drága buxa, majd pedánsan csoportosítva csuda kis tornyocskákban tárolta az asztalán (mindig annyit veszek el belőlük, amennyit költeni akarok). Az új, még nem domesztikált vendégei érkezése általában a következőképpen zajlott:

Tribu: - Sziaszia, jajdejóhogyeljöttél, nem kell kezet mosnod, de tényleg!!!!

Vendég: ?

Tribu: De tényleg, tényleg nem kell kezet mosnod, csak ha nagyon akarod!

Vendég: ????????

Tribú: De van szappanom is meg kétfajta antibakteriális kézfertőtlenítőm, ha mégis kezet szeretnél mosni!

Ilyenkor általában egy bennfentes haver könyörületesen beavatkozott és cinkos hunyorítgatások kíséretében felhívta az értetlenkedő, zöldfülű vendég figyelmét, hogy egy jó, alapos kézmosással lehet a legjobban feldobni a bulit.

Tribu ezek után hatalmas mohósággal rávetette magát a mások által hozott piára, kajára, fűre, porra, aminek mellékhatásaként a buli második felét általában a wc-ben töltötte, a fürdőkád és a wc-csésze között ingázva.

Ugorjunk: Win-win. Tribu felfedezi valódi szexuális irányultságát, kijön a szekrényből és az anális személyiségű, kényszeres-rögeszmés hősünk egy, laza, extrovertált, barátságos egyéniséggé válik, mely csodálatos átalakulás egyik csúcspontja, hogy meghív egy sörre a kocsmában.

Ugorjunk: Hősünk egy pesti melegbárban megismerkedik az izraeli maffia askelóni csoportjának néhány tagjával (a néhai Várkert kaszinó megvan?), akik segítenek neki eljutni álmai földjére. Itt a haverjai megbízásából Rolex-órákat árusított, egy járdára leterített pokróc képezte az üzletét. A Rolexek Hong-Kongban készültek, de ez sem a vásárlókat, sem a rendőrséget, sőt még a Jakuzát sem zavarta, amelytől az izraeli maffiózók a járdaszakaszt bérelték. Tribu beilleszkedett, megtanult japánul, fény, siker, azonban sok kaland és kacagás után lecsapott rá a Kibaszott Nagy Balszerencse egy lelkiismeretes, frissen végzett, tapasztalatlan és tájékozatlan rendőr képében. A rendőr munkavállalási engedélyt (sic.) kért a bokáig Rolex-órákban ácsorgó, erősen értetlenkedő gaidzsintől, aki végül a rendőrségen találta magát. Ügyvédet, nagykövetet meg a mobilját követelte, neki vannak jogai, rendőrállam gyengébb nálam, semmit sem ír alá, se fölé. Jó, akkor te most Nikuya bácsi zárkáját kapod – mondták kaján vigyorral a rendőrök és vitték. A zárkában egy ötvenes bácsi fogadta örömteli mosollyal, beszélsz japánul? Nagyszerű. És miért kerültél be?!!!! Te is a jakuzának dolgoztál?!!!! Melyik klánnak?

Tribuszer itt kissé elbátortalanodott, mert még sohasem találkozott élőben az utca tulajdonosaival, azt meg mégsem mondhatta, hogy Yakovnak és Avinak a spanja. Közölte, hogy ő külső vállalkozó, nem szabályos belső tag, specialista. Nikuya bácsi nem erőltette a témát, bárkinek lehetnek titkai, viszont megmutatta a tetkóit, drága, fájdalmas és hosszadalmas kézimunkával készülnek, mert a szamuráj hagyományokat tisztelni kell. Aztán belekezdett ��lete elmesélésébe, számkivetett, kaszton kívüli, burakumin (bőrművesek, sírásók, hóhérok, hentesek stb., elszigetelten élő „tanyasi emberek”) anyától és koreai, ugyancsak hátrányos helyzetű apától született, innét szép Japánban nyerni, fémgyűjtögetés meg drogárusítás között választhatott, vagy maradt a némiképpen magasabb társadalmi státusszal bíró önmegvalósítás a Jakuzában.

Amúgy nyílt titok, de a japán társadalom nem akar szembenézni azzal a társadalmi békét veszélyeztető ténnyel, hogy a sokadik generációs, de Japánban jogfosztott koreaiak és az ezer éve pária burakuminok „számarányukhoz képest túlreprezentáltan” vannak jelen a jakuzában, tulajdonképpen ők alkotják a japán. nemzeti bűnszervezetet, például a legnagyobb Yakuza csoportban, a Yamaguchi-gumi-ban az „igazi” japánok tíz százalékos törpe minoritásként vannak jelen (már megint ezek a migránsok meg cigányok meg zsidók!!!). A Jakuzában való tagság explicite nem tilos, de akár egy Pokol Angyala tag esetében, az ember inkább átmegy a túloldalra, ha szembejön egy ilyen fickó az utcán.

Az állam sokáig szemet hunyt a jakuzák tevékenysége fölött, kurvákra, drogra, fegyverekre, szerencsejátékokra mindig szükség lesz és inkább a szervezett bűnözőkre bízzák ezek működtetését, hiszen Istentől sem várhatjuk el, hogy személyesen lássa el a pokol felügyeletét… Ráadásul a jakuza, akárcsak a betyárok, igyekeznek jófiúk lenni a helyi közösségekben, amolyan magánrendőrségként megregulázva a pitiáner rablókat, betörőket, bolti szarkákat meg zsebeseket (a Felcsúti Géniusz sem foglalkozik autólopással). Természeti katasztrófáknál zseniális pr körítéssel, teherautókkal, helikopterrel, nádi hegedűvel sietnek a bajba jutottak segítésére, gyakran hatékonyabban, mint a bürokratikus állami szervezetek. De hiába nevezik magát a gengszter jelentésű Jakuza „lovagias szervezetnek”, a politikusokhoz hasonlóan bűnözők ők is és ezt egyre inkább felismeri a társadalom is. Ahogyan egy piti magyar gengszterbanda (nehogy rámlicitálj, geci, meghalsz) képes az árveréseket megfélemlítéssel befolyásolni, ugyanúgy a középhaladó Jakuza egy nagy cég részvényesi gyűlésének határozatait képes félelemkeltéssel manipulálni, egy pszichopata politikus meg egy egész országot képes túszul ejteni.

Itt az ideje lezárni mára a japán kirándulást. És mondja, Nikoya úr, miért került a rendőrség vendégségébe? Nikoya úr erre kissé pironkodva bevallotta, hogy egy üzenetet kézbesített egy kollégának. És mi volt az az üzenet, Nikoya úr? Hát az inkább figyelmeztetés volt… És mi volt az a figyelmeztetés, Nikoya Úr, ha ez nem titok? Hát állítólag megsérült az üzenet címzettje, de már visszavarrták a kezét, mert a postás a kard kezelésének művésze, nem egy trancsírozó hentes.

Tribuszer ekkor döntött úgy, hogy deportáltatja magát Japánból.

(Következő számunk tartalmából: Pataki Attilával kéz a kézben űrsétára indulunk, de aztán beúszik Anettka a képbe, az Együtt c. dalt dudorászva).

#jakuza #japán #yakuza #japon #nippon

128 notes · View notes