Gyertya láng vagyok szemedbe
De ha hevesen égek, te elfújsz
Ha újra feléled tüzem, te ismét eloltod azt
Megint kuporgok vizes kanócomat szorongatva de már nem merem meggyújtani..
Erre te szárazra törlöd és újra lángot adsz. De már késő...
Most már önként ugrok fejest a vízbe, és oltom el önmagam.
13 notes
·
View notes
Végül a nap végén tudom, jó ember vagyok. Nem vagyok tökéletes, de a szándékaim helyesek és a szívem tiszta.
Megelégszem azzal, amim van, mert sokkal több, mint amit valaha szerettem volna.
30 notes
·
View notes
Szeretek törölni minden értesítést a telefonom.
Szeretem az üres postaládát.
Szeretem törölni az alkalmazásokat.
Szeretek leiratkozni a marketing e-mailek-ről.
Szeretem blokkolni az embereket és szeretek nehezen elérhető lenni.
17 notes
·
View notes
minden hónapban emlékeztet valami arra hogy magyar vagy aztán elfelejtem és sokkot kapok mikor ismét megtörténik
😭 sírok. maradjunk annyiban, hogy a jelenlegi helyzetünkben ezt nem túl előnyös reklámozni, szóval nem verem nagydobra...xd de azért néha ez-az elárulja :')
4 notes
·
View notes
Énekeld le a pacsirtát az égről (ha tudod)
Nem tudtam ennél hülyébb címet adni (pedig higgyétek el, próbáltam :3), de hát ez stílszerű egy újabb bizarr álomposzthoz...
Az alapszituáció hasonlít ehhez: csak itt nem volt "kötelező" az énekverseny, hanem egyik barátom (nem emlékszem, melyik) szervezett egy házibulit, aminek az volt a koncepciója, hogy mindenki adjon elő egy dalt egy MAGAS EMBERTŐL.
Ez olyasmi, amibe elég könnyű belekötni, mert hát hol húzzuk meg a határt, ki számít magasnak? Nemenként meg pl. országonként külön határok vannak, vagy egy globális átlaghoz viszonyítunk? Az előbbi elég melós, az utóbbi nem igazságos. Vagy önkényes demokráciával (oximoron), közfelkiáltással szavazza meg a vitás eseteket a közönség? ...ezek a kérdések persze álmomban nem ilyen kristálytisztán fogalmazódtak meg, csak sejtés szintjén, de ott voltak.
Ehhez képest persze én is főleg fehér férfiakban gondolkodtam. :( De nem is sok jutott elsőre eszembe - ez olyan, mikor valaki aszongya, "mesélj valamit"... adásszünet. Ki magas, mondjuk... öö... Marilyn Manson??? De tőle nem sok számot ismerek meg nem is annyira szeretném. Ó! Hiszen ott van Müller Péter Sziámi, meg akkor már Földes László Hobo is. Ők több szempontból is előnyösek: 1. vitathatatlanul magasak 2. magyar szövegeik vannak, nem kell nagyon rátanulni 3. lássuk be (halljuk be???), egyikük sem egy dalos pacsirta, ami nekem csak jó, mert hát én aztán duplaplusznem vagyok az...
De aztán támadt egy ragyogó ötletem és azt mondtam: ez lesz az. JOEY RAMONE. Ő aztán olyan lóbaszó magas volt, hogy senki nem tud majd belekötni :) - meg azért az is számít, hogy a Ramones mégis csak, hogymondjam, könnyedebb és bulira alkalmasabb, mint Hobótól vagy Sziámitól bármi. Már csak az villant be, hogy nekem addig meg kell tanulnom a szöveget, míg odaérek, mert mekkora ciki lenne telefonról olvasni. Meg ahogy lehajoltam, körülnéztem a padlón a többi lábbelim között, nincs-e valami tornacsuka. Meg arra is gondoltam, nem kéne-e beöltözni is, úgyis mindenki bele van őrülve még mindig a Stranger Thingsbe, a Ramones-szerű (hotyanhejjes???) szerkó nagyot dobna. Bár már nem tudom, hogy verseny volt-e vagy csak belelovaltam magam ezen a ponton.
De olyan szempontból mindegy, hogy ott volt titokban az egyik áltsulis barátnőm, T., aki mesélt öcsémnek a buliról és tőle visszahallottam, hogy T. szerint olyan hangom van, hogy "ha csak belefúj a mikrofonba, már tudod, hogy ....." - a vége nem maradt meg, de arra célzott, hogy orrhangom van. :( Saját magamhoz képest is meglepő módon azonban ez nem lombozott le, pozitív élmény maradt az álom felébredve is.
És hogy mit énekeltem a Ramonestól? EZT:
2 notes
·
View notes
A torkom kapar. A szívem fáj. Érzem, hogy sírnék, de a könny se jön már.
Elmondom, hogy szomorú vagyok, s te ahelyett, hogy megkerdeznéd miért, azt mondod te is. Ugyan mit is várok, hiszen soha nem lehet egy pillanatig sem szó rólam, hiszen te vagy a lényeg... Ha minden napos, azt hiszed, hogy csak te tehetsz róla. Ha minden felhős, azt hiszed, csak az én hibám. Mindig te vagy a jó, mindig te vagy a tökéletes. Nekem meg marad a vád, az önvád és a gyűlölet.
6 notes
·
View notes