#hagyjuk is

[banatostenger]

Jobb életet akartam magunknak…

#magyar iras #fájdalom #szomorú #elegemvan #magyar #magyar idézet #sírás #mindig ez van #nagyon sajnálom #kurvára utálok élni #mind1 #hagyjuk is

[murdock-and-the-sea]

Valahányszor megnyitok egy lakáshirdetést ami kivételesen jól néz ki, mint valami kopó úgy figyelem a képeket hogy a sütő-hűtő-mosógép szentháromságából ugyan melyik hiányzik

#vidra.txt #fel nem tudom fogni hogy valaki hogy képes pl sütő nélkül élni #azt meg hagyjuk hogy némelyik lakáson látszik hogy nagymama kb 3 napja hunyhatott el mert még a csipke ott van a vitrin mögött #csodás budapest istenem

[nobody-is-only-an-alien]

És... megint elhittem!

~csakegyidegen~

👽👽👽

#magyar tumblr #vicces #bizalom #fájdalom #sírás #nem hiszem el #miertvagyilyen #miert #szeretlek #becsaptál #átvertél #mindegy #hagyjuk #csakegyidegen

[russellius]

atyaég 🤸

george russelles szép estét 🇭🇺

#:-) #őszinte leszek ez a rím nem volt szándékos de így hagyjuk xd #answered

[isemykal]

Nem mindegy, hogy akkor voltál vagy csak azután, és az se mindegy, hogy nem érdekel.

- @isemykal

#saját #én 2016ból #szia #ok #hagyjuk #nem mindegy #ki vagy #mikor #hol #miért #magyar #hungary #magyarul #idézet #szeretni #szerelem #nem érdekel #kuss #lány #fiú #hungarian #gondolat #isemykal #azután #irodalom #nem tudom #egyedül #hazudozók

[bye-bye-bye-someone-in-the-sky]

Mi ertelme van annak hogy keressem a kovetezot ha aki epp itt van ugyis elhagy

#hagyjuk

[ciganyolga]

fos

Egyébként mindig annyira megindul a kis szívem, mikor jön az értesítés, hogy megszólított valaki egy posztban, hogy hiányzok neki itt!

Fel is van amúgy írva "mit fogok kurvára unatkozó GYESES édesanyaként csinálni" todo listámra, hogy megint írjak ide, csak hát aztán nem tudom, érdekelhet-e bárkit, ahogy azon dödögök, hogy minek kell olyan rugdalózót gyártani, amit csak a fején keresztül lehet a gyerekre adni és gyerekről leszedni, és vajon törvényszerű-e az, hogy ezeket a fajtákat viselve szeretnek a legjobban a hátuk közepéig felfosni, hogy aztán te próbáld lehetőleg az éjszaka közepén, félálomban úgy áthúzni a fején, hogy ne legyen fosos a kis arcocskája meg a hajacskája is neki (a te kezedet hagyjuk, azt már megette a rosseb). Ennél rákendrollabb dolgok nem nagyon vannak most ugyanis...

Szóval még meg kell találnom az anyuka olga hangot, csak azt akarom mondani.

#fos

[banatostenger]

Egy újabb csalódással teli szar😊

#magyar iras #fájdalom #szomorú #sírás #elegemvan #magyar #na mind1 #engedd el #hagyjuk is

[nobody-is-only-an-alien]

Mikor elmondja hogy engem kíván...és engem akar...közben mást csókol és másnak add élvezetett....

#magyar tumblr #csakúgy #csakegyidegen #mindegy #nem megy #hagyjuk #lenyegtelen #nem ertem

[ndav1d42]

mire kész lett az erkélyen a cicaháló, addigra ez a kis pukkancs fogta magát, és beköltözött a rovarhotel mögé, úgyhogy a cicáknak most egy darabig megint nincs kijárás. ha kimegyünk, a rozsdafarkú rögtön elkezd reklamálni. úgyhogy most hagyjuk nyugodtan alkotni.

#hüvi #birb #pipi #rozsdafarkú

[isemykal]

most pedig egy perc néma csendet azoknak, akik azt hiszik, hogy jobb emberek csak azért, mert leírják a “nem akarok szórakozni veled” szavakat a hetekig tartó hülyítés után.

nos, nem... nem vagytok jobb emberek ti se!

@isemykal

#gondolatok #magyar #isemykal #lol #hülyítés #gondok #egy perc néma csend #egy perc #cseng #ostoba #buta #hülye #hinni #rosszabbak #rossz ember #jó ember #fiúk #lányok #hagyjuk már #irodalom #szórakozás #szórakozni #lehet #nem akar #mégis #randi #lemondja #nem ír #ír #randizni

[csakszavak]

Kezdjük újra vagy hagyjuk a faszba, csak haladjunk már valamerre, kérlek…

#magyar tumblisok #magyar idézetek #magyar tumblr #tumblr quotes #idezetek #tumblr #sajat iras #saját érzelmek #sajat erzes #quoetes

[zeroz2ro]

És mehetnek a reklámra a milliárdok. Öreg Soros helyett a Soros gyerek az Új Patás, nem tudom mennyire vannak befosatva a Zemberek tőle, szerintem nem építették fel eléggé. Von Der Leyent a Fidesz szavazta meg elnöknek, óriási döntési jogköre nincs is, nem úgy mint az Európai Tanácsnak, amiben Orbánnak vétójoga van. Dehát hagyjuk is a részleteket ...

[csacskamacskamocska]

Lakatlan sziget kísérlet

Tegnap hallgattam egy anyagot arról, hogy a narcisztikus konkrétan megbolondulna egy lakatlan szigeten. Egy pillanatra megijedtem, mert rájöttem, hogy azért én is figyelem-függő vagyok, és mivel egyedül élek, az elsődleges figyelem forrásom az internet, a blogok. Pont ettől az ijedségtől vált érdekessé számomra a dolog, hogy végiggondoljam a lakatlan szigetet.

Gyakran mondjuk, hogy úgy elköltöznénk egy lakatlan szigetre! De olyankor valójában csak a stressztől szeretnék megszabadulni, nem mások figyelmétől és szeretetétől. Képzeld el, hogy valójában mi történne veled! Én megpróbáltam felidézni hasonló dolgokat. Mennyire leszek ideges, ha kihúzzák alólam az interetet? Ha napokig nem beszélek senkivel, se élőben se telefonon. Nem nézhetek filmet, nem olvashatok, nincs semmi külső táplálék az agyamnak. Ha kettesben maradok a "hangokkal" (:D) a saját narrációmmal a fejemben. Van-e olyan pozitív belső világom (nem narcisztikus énképem), amire támaszkodhatok. Mi történik, ha szembe kell néznem a saját motivációimmal vagy motiválatlanságommal, meg a saját érzelmeimmel. Ha nem kapok dicséretet, se visszaigazolást, nincs semmilyen támogatás a döntéseimben, akkor vajon hogy élek? (a világhoz való viszonyítás is támogatás ám) Ha nincs semmilyen kontaktom más emberekkel, akkor vagyok-e én? Hogy van-e elég ismeretem, erőm, ügyességem a túléléshez, azt most hagyjuk, tételezzük fel, hogy nem egy kopár szikla, némi ügyességgel életben lehet maradni, a baj csak az, hogy mi vagyunk magunk számára az egyetlen társaság. Mi, a múltunk, az összes döntésünk, minden ami a fejünkben van vagy nincs. Mert lehet, hogy semmi nincs. Ha nincs külső inger, akkor semmi nincs csak az őrjítő üresség. Ezt csak a narcisztikusok és a pszichopaták ismerik. Az unalom.

Mikor voltál utoljára napokig internet, telefon nélkül? Szerintem már nagyon kevesen. Még barátom is, aki elmegy elvonulásra, minimálisan még ő is elérhető, és az elvonulás alatt van kontakt másokkal (akikkel együtt van), csak nem a stresszes külvilággal. Szóval, még ők se tudják milyen. Aki élt már külföldön kapcsolatok, barátok és komoly nyelvtudás nélkül, az már közel jár, de telefon és internet neki is volt. Van, aki imád erdőben, a természetben lenni, egyedül. Nem posztolja ki, nem érez vágyat, hogy elmesélje. Csak örömmel megéli. Nos, ő valószínűleg nem narcisztikus.

A lakatlan szigeten nincs semmi, csak te és a belső világod és a túlélés. Azért nehéz ezt kideríteni, mert fel sem tudjuk fogni mennyire ráfüggtünk az internetre, és mennyi mindent tartunk tök normálisnak, ami... nem arról van szó, hogy nem normális, nem az internet vagy a szocmédia ellen vagyok, hanem csak arról beszélek, hogy elfed zavarokat, problémákat. A narcisztikus személyiségzavar táptalaja az internet.

Egy lakatlan szigeten... Nem az a baj, hogy nem mutathatod meg, hogy sikeresen összecsomóztál két pálmalevelet. Nem az a baj, hogy senki sem köszön, hogy jóreggelt, nem szólnak, hogy esik az eső, vagy senki sem segít kaját szerezni (de ha van, azt sem posztolhatod ki). A nárcisztikus legnagyobb baja, hogy egy lakatlan szigeten, ahol semmilyen külső inger nem éri napokig, szembe kell néznie azokkal az elfojtott érzelmekkel, amik narcisztikussá tették gyerekkorában, vagyis amik miatt eltorzult a személyisége, és amire azóta sem sikerült megoldást találnia, mert felnőttként vagy az alkoholba vagy a hamis énképbe menekült, amit mások igazolnak vissza számára. Ezek nagyon súlyos dolgok, nem Joy magazinos életmódtanácsadós szint. Olyan súlyos fájdalmak, veszteségek vannak a mélyben, amivel mi magunk sem tudnánk szembenézni, ha nem apránként tettük volna. Egy lakatlan szigeten ránk is ez várna. Az emberek nagy részét, ha nem is narcisztikus, mégis a saját pszichéje zabálná fel, betegítené meg a testét és halna meg. Minél távolabb vagyunk a természettől, minél több pótcselekvésünk van, annál valószínűbb, hogy az agyunk már drogos. Aki tényleg csak egyetlen dologért képes lelkesedni, egyetlen dolgot imád az életben, az internetet vagy a támblert, arra mi várna?

#lakatlan sziget #kommunikáció #kapcsolatok #internet #érzelmek #szembenézés #05-22

[donb]

advent

megint eszembe jutott egy régi-régi cikk (zárjelben: Vietnám ma már á-val írandó)

Karácsonyi jegyzet a vietnami kalapról

Van nekem egy öreg, szakadozott vietnami (zárójelben: kéne arról is egy Korrektorblog-post, hogy Vietnamot a-val kell írni, nem á-val, ahogy annyi mindenfele írják-mondják (én csak tudom (higgyék el nekem, nemcsak a helyesírási szótárakból tudom, igazi vietnamiaktól is (mellesleg Viet Namban latin betűs írás járja, márcsak azért is a (namost próbáljuk meg bezárni az összes zárójelet))))) kalapom, tudják, az a lapos, kúp alakú izé. A kalap a vietnami szesz- és dohányárus asszonyról jutott eszembe, akitől a minap becherovkát vettem a Lehel alagsorában; hozzá járok Teacher's viszkiért meg kávéért (és ha már ott vagyok, bagóért, köhögőscukorkáért satöbbiért) is.

A vietnami szesz-dohány-édesség árus asszonynak – európai uniós aspektusból különösen – szívszagattó sorsa lehet; ő zár ott az aluljárószinten utoljára (gondolom, boltja a hajnali redőnyhúzáskor is mindig nyitva van már), mégis, akárhány órája rohangált már le-föl zsúfolt polcai közt, mindig ugyanazzal a kedves mosollyal kérdezi, amikor elém rakja az utoljára kért minimálárréses gyarmatárut: „mást nem?”. Mást, momentán, nem. A halottaimat nem volna rossz, de őket, kedves, úgyse tartja a polcain.

A minap sírtam ide, ebbe a rovatba Edit halálát, és igen, jutott eszembe keserűen, pakolhatnék ide tovább egy sorozat könnyfacsarós jegyzetet (ötven felett, úgy látszik, ez úgy adódik, mintegy) nagyanyáimról – a kőbányai proletár asszonyról (igen, prolizós buzik, igazi ember volt, az orsószilánkkal a szemében, félig vakon, világháborús özvegyen, beteg dédanyámmal (anyósa, mellesleg) a nyakán, nevetve-adva mindig magától értetődőn (rumos praliné, istenem)); meg a tiszteletes asszonyról, az elsős elemisták örökös tanítónőjéről (ő nevelt fel, ha meggondolom (mennyi mindent cipelünk belőle apámmal, jézusom)) –; Dénes unokabátyámról, szinte kölyökként pusztult (szinte szó szerint); vagy Lajosról, a pofázógép-vitabuzi reformkommunistáról, ordítva vitatkoznánk hetente a politikáról filozofice, dehát az önpusztító baromja – fiatalabb volt nálam bár – nem érte meg még az Antall-kormányt sem (hiányzik, rettenetesen); és vannak még, de hagyjuk.

Illetve, pofátlanul belelököm még a sorba Andrást. András él és virul, de amióta megjárta a politikai-államigazgatási hatalom magasb régióit, nem lehet emberi hangon szót váltani vele, isten bizony, elsiratom néha emiatt. Azért, mert ő is benne van, hogy nekem fontos, ki van-e téve egy vessző, lent vagy fönt nyit-e az idézőjel, egyáltalán, tükröz-e bármit is a szedéstükör. Gimnazisták voltunk, 1971., elcipelt magával nyári munkára a Révaiba, trógeroltuk a félkész könyveket a kötészeten, birkóztunk röhögve a spénben, jártunk a szakik nyakára nyomdásztudományért (tudja még valaki ebben a komputéros világban, mi az a linószedés?), betűmintakönyvért, életért; András kezdett dumálni ott a folyosón a három vihorászó, csitriszerű vietnami lánnyal.

A csitrik végzős egyetemisták voltak, derült ki lassan, hozzánk képest érett asszonyok, összehaverkodtunk mégis rendesen, egy évig mászkáltunk hozzájuk a műegyetemi kollégiumba. A nevetős cigányképű vagány és a légiesen karcsú gyönyörű nevére, szégyenszemre, már nem emlékszem (András lökné őket kapásból, biztosan), de Huongot nem felejtem el soha. Villamosmérnöknek tanult, arra a karra vezényelte a kommunista párt, pedig bölcsész volt, velőig, nyelvzseni, úgy beszélt magyarul, mint senki született, és vágta a József Attila-összest, eszméletlenül. Igazi kelet-ázsiai fazon volt, rövid lábak, kis mellek, nagy fenék, kerek arc; és szerelmes voltam abba az addig sosem tapasztalt hatalmas szellembe; meg abba a mindent kibíró vietnami mosolyba. Tőle kaptam azt a foszladozó kalapot.

72-ben ő lediplomázott, hazament, én előfelvételis katona voltam a legsivárabb Duna–Tisza közi homokon (buzi tudós, hülye zsidó, fókára, katona!). A század-KISZ-klubban láttam meg a szoc.-modern csővázas dohányzóasztalon púposodó újsághalom tetején mosolygó arcképét. Hosszú antiimperialista cikk volt a Népszabadságban annak apropóján, hogy Le Kim Huong, a Pesten végzett mérnöklány néhány nappal hazatérte után Hanoiban (Ha Nôi, vietnamiul, és j-vel kell ejteni, hanoj) meghalt. Bombatámadás áldozata lett. Az Amerikai Egyesült Államok hadserege akkor bombázta utoljára Hanoit. (Itt most – bölcs vietnami mosollyal – mellőzzük az Amerikai Egyesült Államok demokráciaexportőri akcióiról feltoluló olcsó analógiákat.)

A minapi csarnoklátogatás után, enyhén becherovkaközi állapotban azt képzeltem, hogy szenteste az asztal mellé telepszik a halpástétom, a gesztenyés pulyka meg a töltött káposzta mellé, mennyből az angyal, kopott rizsszalma kalapban egy vietnami mosoly. https://index.hu/velemeny/imho/kalap/

#jegyzet #karácsony #vietnámi kalap #2005

[banatostenger]

“Néha nem érzem magam elégnek…és ez kiakaszt..„

#magyar iras #fájdalom #szomorú #sírás #elegemvan #magyar #magyar idézet #mind1 #túlélem #hagyjuk ezt #kurvára utálok élni #mindig ez van #nagyon sajnálom #megint #nem akarom ezt #nem megy