#tóth árpád

[mioritic]

Procession of soldiers on horseback in Alsótömös, Hungary (now Timișu de Jos, Romania).

Photograph by Árpád Tóth, 1916 (via Fortepan)

Here is the view from the same spot on Google Street View, taken in October 2012.

#erdély #transilvania #transylvania #ardeal #austria hungary #magyar #magyarország #romania #1916 #wwi #tóth árpád #árpád tóth

[holdakcsillagok]

A Marson

Testvérem, tegnap este, Halló! de furcsa volt! Elindultam a Marsba, Hopp! hogy zuhant a Hold!

Jó gépem adamantin Szárnyán zengett a drót, Amikor lecsavartam A gravitációt.

De, kérdem, ez az út is, Ó, jaj mire való? Megjöttem, rőt hegyek közt Lassan szitált a hó.

Fáztam. Nagy volt a csend, és Körül a rozsdakék Távolban újra láttam Örökegy tengerét

Az Űrnek, a nagy Pusztát, S rajta a sok, szelíd Csillag-reménytelenség Kis pásztortüzeit.

A Földet is, ahonnan Kószán és reszketeg Üzent valami tört fény: Tán Párizs lehetett?

Vagy az én bús hazámnak Könnyei? nem tudom; Már vissza se találtam Gépemmel az uton.

Szigetelő kesztyűim Lehúztam csöndesen, És reggelre meghaltam Egy villamos hegyen.

— Tóth Árpád

#tóth árpád #a marson #holdakcsillagok #99 magyar vers

[fragrantblossoms]

Árpád fenyvesi Tóth: Tao Te Ching, 1981. Ink on paper, 30.5 × 21.7 cm.

#Árpád fenyvesi Tóth #Tao Te Ching #q

[monkeesrainbowroom]

„more happy love! more happy, happy love!” not to be all i could have written this but i could have written this . and i wouldn't have put unnecessary accents on unwearièd.

#keats you are so irritating godbless. the translation really isn't great though either im not a big tóth árpád fan tbh

[the-solitude-universe]

Budapest // Tóth Árpád sétány

#the-solitude-universe #the solitude universe #tumblr #2023 #0421 #spring #spring vibes #my photos #saját kép #budapest #tóth árpád sétány

[szappan]

there might be something to boulevards after all

#i dont like pest but by god was tóth árpád right about körúti hajnal #it's saurrr... #my post

[scavengedluxury]

Model Bea Schmidt, Árpád Tóth promenade, Budapest, 1970. From the Budapest Municipal Photography Company archive. 

#budapest #hungary #fashion #1970s #plaid

[hobbygilda]

Tóth Árpád:

ÚJÉV REGGELE

Véget ért a

Szilveszter-éji szender.

Felkelne az ember.

De nem mer.

Mert jön a kenetes

Basszusú szemetes.

És jön a gyászos

Szopránu gázos.

Jön a májfoltos

Sarki boltos.

Sőt, jön a bordó

Orrú levélhordó.

Jönni nem restel

Hajlongó testtel

Uram s parancsolóm:

A házmester.

Vele jön nyájas kibice,

A vice.

Jő és belém kiván sokat

A nő, aki rám mosogat.

Jön vidáman a szabószámla,

S arcáról a bőr le nem hámla.

Jön bús, fekete sál alatt

A temetési vállalat.

S jön az olcsóságmentes

Hentes.

És buékot nyihogat, ó,

Minden páholynyitogató.

Fiákeres és ószeres

Reámborulnak: ó, szeress!

És jön emez, és jön amaz,

És jön háromszor ugyanaz.

S jönnek tizezren.

S ájultan fekszem.

S tolongnak vadul

Az ágyam körül,

S direkt mind az én

Újévemnek örül.

Nyüzsögnek zsúfolt rendben

A széken, asztalon, kredencen

És a sézlongon.

És keresztül a sok tolongón

Hozzám jutni alig tuda

A guta.

1913

[katacha]

Tóth Árpád sétány, szegény ember sakurája

[homregeszet]

Mit súgnak nekünk a fák?

A fa felhasználásának története majd kétmillió évre nyúlik vissza, a kőeszközökön vizsgált növényi maradványok alapján. Tüzelőként több százezer éve használjuk és az építészetben és eszközgyártásban is széleskörben használt anyag. Ebből fakad, hogy számos régészeti lelet anyagát alkotja, melyek különböző módon konzerválódtak az évezredek vagy századok során.

1.kép: Szenült gerenda maradványa egy vaskori épületben

A fa leletek megőrződhetnek kiszáradás útján, ami jellemzően sivatagos területeken fordul elő vagy épületeken belül.[1] Elszenült maradványok formájában, mint ahogy egy korábbi bejegyzésünkben említettünk egy vaskori házhoz tartozó gerenda maradványt bükkábrányi ásatásaink sorából (1. kép) vagy zárt vizes környezetben, ahol a szükséges feltételek a lebomláshoz nem teljesülnek, mint például kutak alján, ahol azt egy korábbi posztunkban láthattátok Onga-Állami gazdaság területén végzett ásatásunkról (2. kép). Speciális esetekben szubfosszilis vagy fosszilis formában is fennmaradnak fából készült tárgyak vagy maradványok.[2]

2.kép: Famaradványok egy Árpád-kori kútban

A felsorolt tárgyak mind hordozzák magukban az alapanyaguk történetét, mivel minden fa hordozza életének történetét az évgyűrűi által. Ez a szerkezetéből fakadó információ úgy jön létre, hogy a kambiumban található szaporítósejtek évről évre új réteget hoznak létre, de ugyanakkor a szíjács belső része is elhal és a geszt részévé válik, így a szíjács folyamatos évgyűrű számmal rendelkezik, miközben a geszt növekszik (3. kép).[3]

3.kép: Faszerkezet

Az így kialakult évgyűrűk sorából, mint azt a nevük is jelzi kiszámolható egy fa életkora, valamint a gyűrűk vastagságából az adott évben ért környezeti hatásokra is következtethetünk, melyek a fát érték legyen az szárazság vagy csapadékbőség, hideg vagy meleg éghajlati hatások stb.

 Ezt az összefüggést felhasználva jött létre a dendrokronológia, mely módszertana azon az elven alapszik, hogy

„a mérsékelt égövön egy adott földrajzi térségben élő azonos fajú fák azonos környezeti hatások miatt hasonló vastagságú évgyűrűket növesztenek. Az évgyűrűsorozatok leméréseiből kialakított adatsorok alapján olyan, évre pontosan keltezett, úgynevezett kronológiák készíthetők, amelyekben minden egyes évgyűrű keletkezési ideje ismert. Ezek segítségével az ismeretlen korú fa régészeti leletek (pl. dorongút, kút elemei), illetve faszerkezetek (fedélszerkezetek, harangállások) és fatárgyak (stallum, táblakép, kazettás mennyezetek) olykor fél évre pontos keltezése is lehetséges, így a dendrokronológia a ma ismert legpontosabb keltezési módszer”[4].

4.kép: Dendrokronológia

Ehhez megfelelő mennyiségű és minőségű mintára van szükség, hogy az évgyűrűk sorának átlapolásából létrejöhessen egy abszolút vagy keltezett kronológiai sorrend (4. kép). Emellett léteznek lebegő mintasorok, melyek nem köthetőek naptári évhez, de segítségükkel relatív keltezés alkalmazható, azaz a megállapítható, hogy a vizsgált minta a meglévő mintasor, mely elemével azonos korú.[5]

 Hazánkban Grynaeus András munkásságának köszönhetően jött létre egy a római kortól napjainkig tartó mintasor, melynek köszönhetően a megfelelő mintával akár évre pontosan datálhatóak a fatárgyak.[6]

[1] Lev-Yadun, S. (2007) 141-142.[2] Lev-Yadun, S. (2007) 141-142.[3] Grynaeus (2004) 87.[4] Tóth B. – Grynaeus – Botár (2013) 1.[5] Tóth B. – Grynaeus – Botár (2013) 2. [6] Tóth B. – Grynaeus – Botár (2013) 2.

Fölföldi Boldizsár

Felhasznált irodalom Lev-Yadun, S. (2007): Wood remains from archaeological excavations: A review with a Near Eastern perspective. In: Isr. J. Earth Sci. 56. 139–162. p.

Grynaeus András: A magyarországi dendrokronológiai kutatás eredményei és új kérdései. In: F. Romhányi Beatrix – Grynaeus András – Magyar Károly – Végh András (szerk.): „Es tu scholaris”. Ünnepi tanulmányok Kubinyi András 75. születésnapjára. 87–102. Budapest: Budapesti Történeti Múzeum, 2004.

Tóth Boglárka – Grynaeus András – Botár István: Dendrokronológiai kutatások Erdélyben In: Magyar Régészet Online Magazin, 2013 Ősz. 1-5.

#hermanottómúzeum #miskolcimúzeum #magyarrégészet #miskolc #múzeum #régészet #homregeszet #feltárás #ásatás #archaeology #fa #dendrokronológia #madarakésfáknapja #madarak és fák napja #jelesnapok #fölföldi boldizsár

[nemzetikonyvtar]

Tóth Árpád: INVOKÁCIÓ CSOKONAI VITÉZ MIHÁLYHOZ

A kétség és a bizakodás alkotta pólusok között, épp mert mindkét lehetőséget teljesen átérzi a költő, megnő a feszültség. Ebből adódik, hogy e korszak érzelmi élete jóval dinamikusabb az előzőnél. A feszültséget és a mozgalmasságot csak fokozza, hogy a reménykedés egyre konkrétabb tartalmat kap, a vágyak egyre céltudatosabbak. Így jut el a nyíltan színt valló nagy költeményekhez, melyekben hitet tesz a haladás, a béke és a forradalmak mellett. A debreceni hagyomány értékes elemei is ekkor válnak költészetében ható tényezőkké.

E nagy versek között az Invokáció Csokonai Vitéz Mihályhoz az első, melyben az egyre terhesebbnek érzett "ócska bú"-val, egyéni bajainak untalan panaszolásával szemben rátalál a kor nagy közösségi mondanivalójára. Rátalál, tehát nem csupán megismétli, amit Ady és mások már korábban felismertek. Az ő számára a nemzet remélt újjászületése az egyetlen és utolsó alkalom, hogy saját veszendő élete is értelmet kapjon, hogy kisszerű nyűgeiből kiszabadulhasson. Ady harcainak java már lezajlott ekkor, Tóth Árpád most ébred rá e küzdelem személyes és közösségi lehetőségeire. Innen a Kőmíves Kelemenné-misszió vállalásának ráeszmélésszerű, egyéni pátosza:

Oh, mester! ím a késő famulus Megért: ha minden más kötés laza, Mi még a léthez fűzi ferde, bús Mikrokozmoszunk: ő, a szent haza! Túl csókon, könnyön, lázon és önzésen, Túl önmagunkon, tisztult órák hozzák Képét, magány s csönd, – s megindultan, szépen Utolsó álmunk: boldog Magyarország! ... Vemhes az Idő új honfoglalással ... A MAGYAR IRODALOM TÖRTÉNETE 1905-TŐL 1919-IG

Szép este volt. Éreztem: az utolsó Ragyogó est! Egy csendes kerti lak Sötéten állt már: nagy, komor koporsó A bánatos és tiszta ég alatt: Igen, az volt, a holt Nyár koporsója, Vak, barna tömb; s a szőke hársak oldalt, Melyek lombját az alkony meggyújtotta, Mint sárga füstü fáklyák fellobogtak.  S ím, ezüst vígság csattant át a csenden: Gyerekcsapat hancúzott, körbeálltak; Néztem, s lassan szivemre tódult minden, Minden, ami egy csüggedt órán fájhat: Ó, rendes élet! gyerek! feleség! - Szivem! mi kincsed van e dús világon? Vergődő kis szerelmek, szerteszét Gurult tervek, ó, tépett ifjuságom!  Huszonhét esztendőm viszem batyumban, Elfáradt vándor, céltalan uton, Batyumban csupa lim-lom, ócska búm van, Miért is hurcolom még, nem tudom, S miért a versek, ez a fájó, éber Ösztön: árulni halk bánatomat, Mint cukros, fanyar fügét a kucséber? - Így sírtam ott a hűvös fák alatt.  S költőm! akkor Te jutottál eszembe, Te is nézted Debrecen fasor-rácsát, Mint tömlöc-rácsot bús rab néz merengve, S már nem is várja víg szabadulását. Itt rejtegetted kínját életednek, S itt éhezett szelíd lelked halálra, Mert már nem izlett, rossz ínyű betegnek, A remény hamujában sült pogácsa...  S mégis, magányod csendes, hűs ölén, - Mert a magány ád végső menhelyet: Ez a preri, hol mint sötét bölény, Nagyhomlokú tünődés lépeget, Mély dzsungel, hol a vén boa constrictor, A jóllakott bú, szívünkről lebágyad, - Magányodban, betegen, árván, titkon, Mégis maradt egy felpihegő vágyad:  Csokonaim! halál pálmái árnyán, Debrecen magány-prerijén bús farmer, Mint ácsolgattad vágyad! mit se várván, Bús kedvtöltésül, lassan, türelemmel; Épül-e össze valami belőle: Nagy és egész mű? - rezignáltan lested: Fő, hogy idejét az ember elölje, S ki tudja? tán boldog csoda is eshet!  Egy éneket kezdtél tervelni itt, Hogy fájó életed beléfelejtsed, A haza honfoglaló hőseit Álmodtad vissza, Árpád fejedelmet; Ki elveszítéd sorsod tartományát, Szerelmet, hitet, egészséget, mindent, Feléd az unt lét tikkadt nyomorán át A megnyert haza drága képe intett!  Ó, mester! ím a késő famulus Megért: ha minden más kötés laza, Mi még a léthez fűzi ferde, bús Mikrokozmoszunk: ő, a szent haza! Túl csókon, könnyön, lázon és önzésen, Túl önmagunkon, tisztult órák hozzák Képét, magány s csönd, - s megindultan, szépen Utolsó álmunk: boldog Magyarország!  A magyar remény-korszak kezdetén Így kezdtél új dalt, reménytelen költőm, Mert ez a végső, szent virtus: szegény Magyar költő, bár félholtan is, költsön: Hátha a magyar Jövő szebben épül, Ha szívünk vérét vakolatul venné: Elénk bús szimbólummá ekként szépül A balladás Kőmíves Kelemenné!  Ezen merengtem én el akkor este, S felszegte fejét szívemben a bánat, S látott új eget s új földet, a messze Jövőben látta dús, boldog hazámat! És szóltam: Néki zengem énekem! Néki áldozom koldus kincsem, híven, E gyűszű könnyet: ifjú életem, És e marék vért: eldobogó szívem!  Vemhes az Idő új honfoglalással, Költőm! én is honszerzést dalolok, Tán bús dal lesz, kevés fénnyel, sok árnnyal, S hősöm tán gyönge lesz, mint én vagyok; Tehozzád méltó hősül illett Árpád, Enyém bukik, s tán én is féluton Kidőlök, ám nincs vágyam, élőbb, drágább, Mint dalba sírni, ahogy épp tudom.

Csokonaim! ne szálljon ez az ének, Míg meg nem áldod. Eltűnődni jó, Hogy, valahonnan, munkám áldva nézed: Tiéd e csendes invokáció ! S most, ének, röppenj, úszó, halk monoplán! Ívelj, ha tudsz, magasztos távolokba, Bár szárnyaid közt búsan meghúzódván Egy vérző szív a kormányzó pilóta...

1913

#érettségi

[fragrantblossoms]

Árpád fenyvesi Tóth: Strip 1/2., 1972. Newspaper, felt-tip pen, letraset, paper, 20.5 × cm

#Árpád fenyvesi Tóth #Strip 1/2 #q

[eltiron2]

Kerek szemekkel, Gyerekszemekkel Ámulni még, mint valaha, Ha még lehetne, Be jót tehetne Szememmel egy vidám csoda. De jaj, ha fáradt, Könnye-kiszáradt, Fénye-fakult a régi szem, Hiába vár a Drága csodára, Őnéki több fény nem izen. Hiába nógat, Legyez, cirógat Selyemszárnyú tavaszi fény; Amit én látok, Üszök és átok, Vad világ int rám feketén. Egy széthullt ország... Nyomorú morzsák... Az elmúlt nagyság roncsai... Szent, régi eszmék... Húsvétjuk lesz még? Ki tudná most megmondani? Jaj, annyi sárfolt, Jaj, annyi kárvolt Vér és gyász mocskol, vén világ, Szemem lehúnyom, Sajgom és únom A tavaszi komédiát. Rügyek és harcok, Hetyke kudarcok És százszor édes diadal - Csak lesse más már, Álljon a vásár, Még győzhet, aki fiatal! Én már öregszem, Lomhán verekszem Fáradt fejem lehajtanám; Ragyogj helyettem, Te sok gyerekszem, És szebben, mint én hajdanán!

Tóth Árpád - Gyerekszemmel

#több verset a dessre

[fagcrisis]

meddőr órán by tóth árpád type beat

[gregpostok]

Tóth Árpád emlékselfiezombi találkozó

[ivmuf]

motoros 1

a globális felmelegedés kapcsán mindenki a pusztuló jegesmedvebocsokról és az elfagyó tóth árpád sétányi cseresznyefákról beszél, amikkel így az nők csak kevesebb ideig tudnak pózolni minden áldott tavasszal

arról bezzeg senki nem beszél, hogy az enyhébb idő miatt korábban kezdődő m🐀toros szezonnak hála így a fírgese is hamarabb kezd el hullani és tovább is hullik

a pozitívumokról senki sem akar tudomást venni

#ivmuf