#volt barát | Explore Tumblr Posts and Blogs

diogenesz2020portugal · 1 month

Text

4 éve írta @gondolatokabufebol kolléga, ma is aktuális:

Kicsit csapongok, mert mégiscsak nekrológ, vagy miafasz, és sokminden köt ehhez az egészhez, talán még több személyes is, mint ahogy azt valaha gondoltam volna.

Egyszer a Kéri azt mondta ezeknek, hogy ti vagytok a bőrdzsekis Lenin-fiúk, még anno, mikor a Bibó szakkoli alakult. Orbán ezt soha nem engedte el, és egyszer egy fogadáson meg is jegyezte a szakkollégium vezetőjének, hogy az a Lenin fiús dolog nincs elfelejtve.

'98-ban minden együtt állt, úgy ahogy kellett. Külső és belső támogatottság is megvolt, és valami elképesztő nyitottság nyugatról, 50+ év lemaradásból hihetetlen tempóban le lehetett volna faragni pár évtizedet, olyan lendületet adva a fejlődésnek, ami soha más korban nem adatott meg. De nem…

Csak a harács indult. Ráadásul azonnal.

Egy régi családi barát dolgozott akkor az APV-nél, ő mesélte, hogy amikor “a fiúk” átvették a hatalmat, neki 6 hónap után elege lett, felállt, mert ehhez nem volt már gyomra. Pedig látott már épp eleget a szociktól.

Nem volt igazi, klasszikus értelemben vett polgárságunk sosem. OK, most sincs, de ebben már azért bőven benne van az ő kezük is. Márai nem véletlen nem találta meg ezeket a hagyományos értékrenddel bírókat csak a Felvidéken és Erdélyben. Pesten? … hát amit az osztrákok meghagytak leginkább. Meg a felkapaszkodott paraszt, ami Móricz világából olyan részletesen kirajzolódik. Orbán csak harácsolni akart, mint ezek, uradalmat kívánt, roskadó asztalt, ahova néha a sáros csizma is felfér, de roskadó polcokat nem.

Wass Albert azért lett ilyen népszerű, mert modoros, szirupos nemzeti pánlikával átkötött szarjait műveit könnyű emészteni mint az ezeréves hármashatárnál összeszorított lélekkel távolba meredő búbánatot.

Márai azért, mert senki nem olvasta tisztességgel:

"Ahhoz, hogy Magyarország megint nemzet legyen, megbecsült család a világban, ki kell pusztítani egyfajta ember lelkéből a ‘jobboldaliság’ címkéjével ismert különös valamit; a tudatot, hogy ő mint ‘keresztény magyar ember’, előjogokkal élhet e világban; egyszerűen azért, mert ‘keresztény magyar úriember’, joga van tehetség és tudás nélkül is jól élni, fennhordani az orrát, lenézni mindenkit, aki nem ‘keresztény magyar’ vagy ‘úriember’, tartani a markát, s a keresztény magyar markába baksist kérni államtól, társadalomtól: állást, kitüntetést, maradék zsidóbirtokot, potya nyaralást a Galyatetőn, kivételezést az élet minden vonatkozásában. Mert ez volt a jobboldaliság igazi értelme. S ez a fajta nem tanul. Aki elmúlt harmincéves, és ebben a szellemben, légkörben nevelkedett, reménytelen; talán megalkuszik, fogcsikorgatva, s mert önző és gyáva: bizonnyal hajlong majd az új rend előtt; de szíve mélyén örökké visszasírja a 'jobboldali, keresztény, nemzeti’ világot, amelyen belül olyan szépen lehetett zsidó vagyont rabolni, versenytársakat legyilkolni és aladárkodni a nagyvállalatokban, képzettség és hozzáértés nélkül."

Gondolom az épp 120 éve született Grossschmid Sándor Károly Henrik pont olyan emlékévet kap majd, mint tavaly Ady. Jó az utóbbi verseivel már a gimnáziumi tananyagban is baj volt, de ha még a prózáit is olvasták volna…

"Elképzelünk némely ismerős vidéket. Milyen komor gyász honol tegnap még vidám kúriákon. A Rudi vagy a Jancsi családok ékei menesztetnek a főispánságból. Andor nem lesz többé képviselő. Tisza István nemzeti intelligenciája nyolctized részében teljesen a politikából s politikai nexusaiból él. Nagyváradon beszélték, s tanúk esküsznek reá, hogy igaz. Egy dzsentri-familia legifjabb tagja jogi könyveket magolt. Nehezen ment. Nem történt még ilyesmi úri családban. Sebbel-lobbal érkezik a bátyja. A kaszinóba távirat jött. Tisza István miniszterelnök lett. Rárivall a magoló öccsre:- Mit biflázol, csacsi. Pista bácsi miniszterelnök lett.Egy-egy miniszteri kinevezés ezer és ezer dologhoz nem szokott, úri, magyar kényelmű família szívét szokta megdobogtatni. A vármegyei írnok is sokat remélhet. Van egy főszolgabíró rokona. Az jó barátja az új főispánnak. A főispán beszélhet a miniszterrel. Minden új magyar kormány sleppje és ereje néhány tízezer ember. A népből csak a kortesek számítanak. Egy-egy kormányválság pedig azt jelenti, hogy az úri osztály melyik és milyen nagy részének kitartása van a soron.Mint Nagyváradon nemrég Pista bácsi, úgy hozza most új embereknek az új örömet Sándor bácsi, Feri bácsi. Köröskény mellett, vagy Nyitrában valahol, talán megint rendreutasítottak egy magoló diákot:- Mit biflázol, csacsi. Géza bácsi miniszter.Egy azonban bizonyos. Ilyen nagy helycsere nem volt még, mint a mai. Ennyien még sohasem akarták puha, úri helyre löketni magukat a megrengett földdel. Tisza István nemzeti intelligenciája vitustáncot jár. Éhesek, előkelőek, érdemesek, érdemtelenek, nagy erejűek és kalandorok lihegésétől olyan nehéz a levegő, mint Nápoly fölött.Egyébként új hivatali és társadalmi elhelyezkedése néhány tízezer embernek. Ennyi az egész. Itt persze csodák bőséggel történnek. Komoly főispánjelöltek, emberek, akik még két évvel ezelőtt nevetséges analfabéták, notórius semmik. A nemzeti intelligenciára dicsőség vár az úri földrengéssel. A nemzeti intellektusra? Ez nem egészen bizonyos. A milliók pedig egyelőre maradnak, akik voltak. Jogtalanok, nem számítók, lenézettek. Kik mellett a nemzeti lélek tűzhányó hegyei is félreköpnek.Más földrengés lesz itt nemsokára. Persze akkor nem a Kossuth Lajos-utca rázkódik meg. Nem Duna-ünnepély lesz az. Nem házi bál. Nem zártkörű piknik. Nem úri földrengés. Ez a mai földrengés csak elődübörgése annak a nagynak. Jön - s próbálják meg az urak, hogy ne jöjjön - jön a nép. És kérni fogja magának az országot, melyhez egy kis joga is volna. De amelyet meg is ígértek neki. Még egy választás, még egy új kormány. Az már nem lesz családi esemény. Az igazi, nagyszerű földrengés lesz."

Persze a sors igazi fintora Bibó István maga, a névadó, a XX. sz. egyik legkomolyabb hazai gondolkodója, a szellemi mentor és az ő végletekig találó írása, aminél jobban semmi nem illik az új Lenin-fiúkra:

"A hisztérikus világkép zárt és tökéletes: megmagyaráz mindent, és igazol mindent, s mindaz, amit állít, s mindaz, amit előír, tökéletesen megfelel egymásnak. Minden stimmel benne. Csupán egyetlen hibája van. Nem azért stimmel benne minden, mert megfelel az igazi értékeknek és a való tényeknek, hanem azért, mert egy hamis helyzet követelményeit foglalja rendszerbe, és pontosan azt mondja, amit a helyzetben élő hallani akar. A közösségek életében az ilyen hamis helyzet és hamis világkép lassan tartós kontraszelekciót hoz létre: előtérbe hozza a hamis kompromisszumok embereit, az összeegyeztethetetlen dolgokat összeegyeztető formulák mestereit, a hamis realistákat, akiknek a realizmusa mögött valójában csak erőszakosság, ravaszság vagy csökönyösség van, s többek között előtérbe hozza azokat is, akikben a közösség hisztériája valamilyen egyéni hisztéria formájában is visszhangot talál, a másik oldalon viszont a helyzetet tisztán látó, tisztán megítélő egyéniségeket terméketlenségre szorítja, mert vészjeleik visszhangtalanul pattognak le a hisztériás világkép zártságáról és önmagának való elegendőségéről. A hisztérikus közösségekben mindig erősebb lesz a hamis önértékelésre való hajlandóság, maguk előtt be nem vallott tisztelettel néznek az életerős és feladataikkal szembenézni tudó közösségek teljesítményei felé, ugyanakkor ennek megfelelően kész örömmel fogadnak mindent, mi őket - lehetőleg a valóság rovására - felmagasztalja. Megjelennek a vágyak és a realitás diszkrepanciájának ismert tünetei: hatalmi túltengés és kisebbrendűségi érzés, jogcímekből való élni akarás és a valóságos teljesítmények értékének a csökkenése, a puszta siker mértéktelen tisztelete, a nagy elégtételek keresése és a nem létező dolgok hangoztatásának - magyarul propagandának - a mágikus erejében való hit. Minél több kudarc éri ezen az úton a közösséget, annál kevésbé lesz képes a kudarcok tanulságait a maga hasznára fordítani, s ezen a ponton jelenik meg a környezet behatásaira való hamis és aránytalan reagálás. A hisztérikus lélek keres valakit - vagy valakiket -, akikre minden felelősséget ráháríthasson, s magát minden felelősség alól felmenthesse: mumusokkal népesíti be maga körül a világot."

Tudom, tudom, túl sok betű, kevés kép, még gondolkodni is kell hozzá… De talán így értitek miért rekvirálni jöttek ezek. Gyökértelen akarnok banda, akik legnagyobb bűne nem is a bankszámlákon csilingelő százmilliárdokban mérhető, hanem az oly sokszor szájukra vett NEMZETtől 98-ban ellopott történelmi lehetőségben van.

Itt már csak lószaros csizma van, pálinka, kurjongatás, szotyi, stadion és üzemi lopás. Ja és maximum csak egy Döbrögi, de már messzebb nem jutunk. Sem szellemi szabadság, sem egyetem, sem nyílt világkép, sem felelős társadalom… Csak a rövid póráz, feudális függőség, meg a láncon tartott újnyilasok, akikkel rögtön el lehet hallgattatni akit csak kell.

Persze Mussolini is kirángatta a déli tartományokat a feudalizmusból, volt azért perspektíva, de hát annak a sztorinak sem lett jó vége - hacsak a fejjel lefelé lógást nem tekintjük annak.

Szóval idén nem nagyon lesz Márai, csak Trianon 100 némi Wass Alberttel.

Ennél pontosabb képpel nem is búcsúztathatnánk az újkori demokráciát, azt, amit ez a banda 98-ban kezdett ellopni, összeharácsolni magának.

Itt már valódi összefogás és nemzeti büszkeség csak képregényváltozatban lesz maximum, modoroskodó, sokadjára leporolt öntudattal és a kezdőrúgás előtt végigüvöltött Nélküleddel.

Ehhez sem kell olvasni, csakúgy, mint a fogcsikorgatóan kierőszakolt ispánsághoz - valódi bölcs király nélkül. De legalább itt vannak a bőrdzsekis Lenin-fiúk nekünk.

Na istenisten.

119 notes · View notes

viking84chef · 2 months

Text

Profi önéletrajz

1971-ben születtem, vasárnap, Kórházban. Születésemkor apám álmos, az orvos részeg volt, így mindketten végigaludták a jeles pillanatot. Szüleim egyszerű, kétkezű emberek! Édesapám édesanyám férje, édesanyám édesapám felesége. Mindketten házasok.

Csodagyereknek tartottak. Már másfél évesen el tudtam számolni háromig. Valószínű, hogy ebben a szülői gondoskodás is komoly szerepet játszott. ("Azonnal fejezd be! Háromig számolok!")

A falusi gyerekek teljesen átlagos életét éltem: foci az utcán, polgárpukkasztás és titkos bunkerek kiépítése a homokozó közepén. Homokozóbeli pajtásaimtól az iskolakötelesség választott el.

Kommunikatív alkatnak tartom magam. Angolul, németül nem beszélek, de egy gyorstalpaló tanfolyam elvégzésére bármikor vállalkozom. Általános iskolában tanították a orosz nyelv rejtelmeit (több, de inkább kevesebb sikerrel). Nem voltam a Nyelvtanárnő kedvence, órán is mindig háttal kellett ülnöm a padban...Aztán, hogy teljes legyen a káosz a fejemben átraktak egy angol csoportba, ezt a traumát a mai napig nem sikerült kihevernem.

A középiskolás évek nagy hatással voltak rám. Először a sör hatott rám, aztán a röviditalok, végül már a lelkifröccs sem.

Az "akasztott" emberen kívül rengeteg szakmában kipróbálhattam magam...

Egyszer műtőssegédként is tevékenykedtem, szőrtüsző gyulladásom volt, helyi érzéstelenítés után ébren követhettem a beavatkozást,és én adhattam oda az operáló orvosnak a szikét.

Egyéb eredményeim:

- 2. helyezés az sörivó/palacsintaevő versenyen

- alacsony vércukorszint

-elfogadható vérnyomás

- néhány jó barát

vezetői tapasztalat:egy online videójátékban harcoló klánok parancsnoka voltam.

Bármilyen munka érdekel amibe kipróbálhatom magam, leendő munkaadómhoz hűséges leszek, ezt alátámaszthatom a 3 éves t-mobil előfizetésemmel is!

Szívesen csatlakoznék gipszkartonos csapatba.

:) ;)

57 notes · View notes

koltomata · 8 months

Text

János

János jó gyerek mindig pontosan a pocsolya közepébe ugrik szépen szaval március 15-én lekaparja a sebet a lábáról. később is maradó hegek nem szereti a nagynénje levendulaszagát, de mindig kap tőle egy ezrest fülig szerelmes Andiba, de sosem tudja meg senki van rajta egy pici túlsúly, nem szeret futni János jó gyerek

János jó barát ugyanannak a csapatnak szurkol, néha meccsre megy a srácokkal mindig vicces, amikor spicces vannak róla mókás sztorik, amin bármikor jó nevetni, ha elmondja valaki rövidujjú ingben szokott jönni kipirosodik az arca, ha valami kínos a számára nehezen udvarol minden hülyeségben benne van János jó barát

János jó kolléga pontos néha hoz egy új ötletet, ezeket elmondja a meetingen szórakoztatóan mondja el, néha mindenki nevet együtt ebédel másokkal, olyankor a cégről beszélnek este is felveszi a telefont, ha sürgős hétvégén is a nyaralás viszont szent. minden évben egyszer János jó kolléga

János jó férj az első nagy szerelmét vette el. holtáiglan péntek este szeretkezik. rövid orál, aztán felül van, végül hátulról egyszer kiverte, miközben Júliára gondolt, de szégyellte magát spórol gyakran vesz virágot. a virágos a sarkon van egyszer tévedésből azt hitte, félrelép a felesége, de pénteken másképp gondolta János jó férj

János jó apa focizik a gyerekkel, néha meccsre is viszi, ha nincs túl későn várja, hogy akkora legyen a gyerek, hogy együtt quadozhassanak nekimegy újra és újra a deriválásnak. régebben ment neki jó, hogy spórolt vicceskedik, amikor a gyerek odaviszi a barátnőjét titokban észreveszi, hogy nem hord melltartót János jó apa János jó halott elmondják róla, hogy jó gyerek, jó barát, jó kolléga, jó férj, jó apa volt a biztosítása minden költséget fedez az autója patika. pöccre indul még mindig az unokája emlékszik, hogy papa vicces volt a dédunokája tudja a keresztnevét János jó halott

#koltomata #keresnelkul

70 notes · View notes

drakvuf · 5 months

Text

A Város Királynői 2: Szocreál Four Seasons

Zsuzsi bébiszittert fogad a gyerekek mellé. A nő egy listát készítet, mit kell majd a kölkökkel csinálni.

Szerinte az elvárások átlag felettiek, de a fizetés is az.

A napi teendők mellé vagy öt percig sorolja Zsuzsi mire kell majd figyelnie a nőnek, amikor a gyerekekkel van.

Hogyan kell elpakolni a játékokat színek és kategóriák szerint. Hogyan kell a gyerekekkel játszani, hogyan kell a magánjátszóteret takarítani mielőtt játszanak. Allergia, porszívózás, mosás, stb. Ja és még a kutya is harap.

Nem valami lelkes az új munkaerő, főleg amikor Zsuzsi azt mondja, hogy kamerán fogja figyelni mit csinál.

Az egyetlen pozitív dolog a munkában ez a szépség a lépcsőn.

Paulina és 😍Anna😍 a londoni Fashion Week előtt beugranak egy gyors arcápolásra.

Még mindig a tegnapi balhé a téma. 😍Anna😍 szerint Paulinának ki kellene békülnie Violettával. A nő megfogadja a tanácsot és felhívja a riválisát barátnőjét.

Zsuzsi ebédelni hívja Mamalinát (Paulina anyját). Az idősebb hölgy örül a meghívásnak, de annak nem, ahogy Zsuzsi beszélt a lányával tegnap. Fel is hozza neki, hogy megszólta Paulina ruháját.

Zsuzsi szerint ő igazi barát, mert nem azt mondta, amit a nő hallani akart, hanem amit igazából gondolt. A kamerának megjegyzi, hogy elég tré, hogy az anyját küldte rá Paulina. Mamalina azt tanácsolja neki, hogy kérjen bocsánatot, de Zsuzsi kurvára nem akar, mert szerinte ízléstelenül jelent meg Paulina és elfogult a lányával kapcsolatban.

Mamalina tovább hajtogatja a faszságait, amin Zsuzsi annyira felbassza magát, hogy faképnél hagyja, de legalább a számlát rendezte. Mónika szeretne egy saját bárt nyitni. Magával viszi a fasziját, Dinót, hogy lássa ő is mire veri el a nő a pénzét.

A kamerának elmeséli Mónika, hogy régen egy bárban dolgozott, szóval ismeri a szakmát. Nagyon fontos a lokáció és hogy milyen emberek járnak ide. Dino szerint nem adja a hely, mert 11 után itt már nem lehet muzsikálni. Mónika javasolja, hogy vegyék meg a bár feletti házat is és akkor nincs probléma.

A csávója szerint utána kell járni a szabályzatoknak az önkormányzatnál mielőtt megveszik az épületet. Mónika próbálja beleerőltetni a vásárlásba, de Dinó már 65 millió éve van a szakmában és nem sikerül meggyőznie.

Paulina és Violetta végre egy asztalhoz ülnek a múltkori balhé után.

A nő szerint mindketten hibáztak, de ideje kibékülniük. Violetta felhozza, hogy a menyecske ruhában megjelenni a szülinapi buliján túlzás volt. Paulina nem gondolja így, szerinte új értelmet nyert a ruha, miután nem lett esküvője. A nő hozzáteszi, hogy nem akarta tönkretenni a szülinapját, amire Violetta egyből rávágja, hogy by the way, sikerült.

Még hetyetyéznek egy sort, aztán bár kibékülnek, de Paulina szerint mindkettőjükben maradt tüske és a barátságuk már nem ugyanolyan, mint régen. Nincs már meg a bizalom. Szomi.

Hazaérve Paulina elmeséli az anyjának, hogy zajlottak a béketárgyalások. Szerinte a nő csak megjátszotta magát. Mamalina is beszámol mi volt Zsuzsival. Teljesen kiakadt, hogy a nő szerint a lánya ízléstelenül jelent meg.

Mindenesetre azért pakolnak a londoni útra.

Zsuzsi otthon a lánya segítségével válogatja ki, miben menjen a divatbemutatóra. Emilia González nem tud hibázni, mert mindegyik ruha undorító.

A nő elárulja nekünk, hogy nagyon nehéz szívvel utazik külföldre, mert nem szívesen hagyja magukra a kölköket. Eközben Laura éppen halálra untatja a fasziját a közös otthonukban.

Divatbemutatót szeretett volna rendezni, de se modellek, se ruhák és még a gyerek se akar összejönni neki. Annyira felbassza magát, hogy azt mondja nem megy Londonba se a többiekkel.

A csávója megijed még a gondolattól is, hogy itt marad a nyakán és rábeszéli, hogy menjen, mert jót fog tenni neki a kiruccanás. Szerencséjére sikerült elzavarnia Laurát otthonról.

Végre a reptéren vagyunk. Mónika és Zsuzsi a VIP váróban fogadja Laurát.

Remélik, hogy Paulina nem esküvői ruhában fog jönni. Megidézik az ördögöt, mert betoppan Mamalina a lányával. Egyből kezdődik a csipkelődés. Zsuzsi nem bírja ki, hogy ne tegyen megjegyzést arra, hogy Paulina ráeresztette az anyját ma.

Laura szerint Zsuzsi horoszkópja skorpió lehet, mert nem bírja ki, hogy ne szúrjon oda mindenkinek.

Vágás után már Londonban is vagyunk és a Paulináknak nem tetszik a szállás. Szerintük szocreálos.

Mamalina szerint ő nem ilyen helyre hozta volna őket, mert ha kimozdul az ember, akkor luxibb körülmények közé kell menjen.

Elfogyasztják a welcome drinket és mindenki megköszöni a meghívást és a szállást is Zsuzsinak. Kivéve persze Paulina és Mamalina, akik tovább fanyalognak.

Ezután shoppingolni indulnak és két csoportra szakad a társaság. Laura, Zsuzsi és Violetta a Versacebe mennek, mert nekik a csóróbb helyek is megfelelnek, míg a többiek valami extrább üzletet keresnek.

A csóró csajok egyből elkezdik kibeszélni Paulináékat. Zsuzsi nehezményezi még mindig, hogy korábban ráeresztette Mamalinát. Mónika felhozza, hogy a szállás miatt is vonyítottak.

Este elugranak vacsorázni. Zsuzsi szerint nagyon jó helyre hozta a királynőket, de Mamalina és a lánya már megint elégedetlen. Szerintük itt csak virslit és csízburgert lehet kapni. 😍Anna😍 szerint van még vérhas és kolera is az étlapon. Zsuzsi bedobja a nagy kérdést: mindenkinek tetszik a szállás? Paulina nem bírja ki, hogy ne mondja el, hogy amikor Londonban van, akkor a Four Seasonsben szokott megszállni.

Zsuzsi felajánlja, hogy foglal neki szállást a hotelben, ha szeretné és látványos kamu telefonálásba kezd. Paulina szerint imád hisztériázni a nő és kéne neki egy faszi. Mamalina szerint neki ez jelenti a színvonalat. Zsuzsi szerint a konfliktus forrása, hogy Paulina beleszületett a jólétbe, ők meg megdolgoztak érte.

Paulina szót kér és újra elmondja, hogy ők Londonban csak ötcsillagos szállodákban szállnak meg. Zsuzsi azt mondja, azért nem költött sokat a szállásra, mert két gyereke van és a feles pénzét inkább befekteti. Aztán megint előadja, hogy az a gond, hogy ő megdolgozott a vagyonáért Paulina meg beleszületett.

😍Anna😍 eközben a legfrissebb Nagy Ő hogyvoltot olvassa a telefonján (korábban forgatták a műsort).

"Nem hiszitek el mibe van ez a Zoli már megint." Zsuzsi úgy érzi még egyet bele kell rúgnia Paulinába és hangosan elkezd arról beszélni, hogy reméli mindenki megfelelő ruhában jön majd a holnapi divatbemutatóra.

Azért remélem lesznek ennél komolyabb konfliktusok. Egyelőre a Kőgazdag Fiatalok erősebb műsor volt.

Köszönet a Mamalina névért @3mmetnek. Megkönnyítette a dolgomat.

#rtl #tv #hogyvolt #a város királynői

31 notes · View notes

nitta86 · 4 months

Text

Nőkkel ismerkedni nőként

Szóval ez az a téma, amiben úgy vagyok tök új, hogy már voltak barátnőim. A probléma az, hogy régebben ott volt a BDSM közösség és azon belül a mi saját szűkebb közösségünk, és ott inkább engem szedtek fel más nők, akik többnyire domináns beállítottságúak voltak. Még ennél is korábban volt, hogy kellett kezdeményeznem, de az kb. egy „szia, tetszik az adatlapod” volt, utána már kis túlzással minden haladt a maga útján. És most ott vagyok, hogy a BDSM már szinte egyáltalán nem érdekel, a baráti társaságunk eléggé szétesett, ki külföldre ment, kinek gyereke született stb.

Szóval itt vagyok már viszonylag vanillán, de még eléggé polin, és időnként ismerkednék nőkkel. Még tavasszal felregisztráltam Okcupidra és őszintén kiírtam a polistátuszomat és hogy férjem van, és pozitív csalódás, mert vannak fent poli és biszex nők még rajtam kívül is. Igazából jó élmény volt, ha nem is lett egyelőre másik partnerem. De csomó mindenre nem számítottam. Azt hogy én is kezdeményezhetek, azt eleinte nagyon élveztem és lelkesen írtam a leveleket, nem is csak azoknak akikkel match-em lett, hanem másoknak is, mert az Okcupid engedi. Az első meglepetés az volt, hogy itt milyen gyorsan tiltottak le az első levél után, ha nem volt match, de néhány esetben még akkor is, ha volt, pedig mindenkinek udvarias, nem nyomulós levelet írtam. Azért ezután jobban megértem, hogy miért annyira frusztráltak sokszor a férfiak heteró ismerkedésnél, mert visszautasítás tényleg bőven van és rosszul tud esni. De ettől még mindig ők jártak jobban, mert ők a randizási fázisban nincsenek fizikailag veszélyben, előtte meg nem kapnak bunkó szexuális tartalmú leveleket. És igen, most elérkeztünk oda, hogy nőkkel ismerkedésnél ez nagyon nagy előny, hogy nem kell ettől félni, senkitől se kaptam fotót a nemiszervéről, és sértő vagy szexuális tartalmú levelet se, és mindenki nagyon udvarias volt, kivéve mikor nem írtak vissza soha többé.

Szóval sok szempontból jobb és nyugodtabb élmény volt, mint férfiakkal ismerkedni, bár igazából abból nekem csak BDSM-es tapasztalatom van, ami megint más. Na de a nehézségek. Az első az, hogy mikor legutoljára neten ismerkedtem másodéves egyetemista voltam és arról írtunk egymásnak ki hol bulizott, most viszont későharmincas nőként későharmincas nőkkel ismerkedtem és arról írtunk ki mit olvasott, ki mit sportol, és ki mennyire szereti a természetet. De hát nem baj, ezek remek témák, viszont az a baj, hogy ez nagyon sokszor átment versengésbe, hogy ki olvasott szépirodalmibb könyveket és kinek vannak jobb sporteredményei és ki védi jobban a környezetet. És ez kiábrándító és fárasztó. De néhány esetben túljutottunk ezen is, sikerült társalgást létrehoznunk, nem csak műveltségi vetélkedőt, akkor ott a következő akadály, kéne randizni. És itt jön az, amiben én is fejlődhetnék. Ez senkinek se a hibája, ez a női szocializáció, mindnyájan heteró közegből jövünk, és ott sokszor leszidták azokat a lányokat, akik túl határozottak és kezdeményezőek voltak, hogy így nem fognak kelleni a fiúknak. Emiatt sokan csak ülnek és várják az udvarlást. És képes vagyok randira hívni másokat, még úgy is, hogy félek a visszautasítástól, de legalább azt egyeztetni akartam a legtöbb esetben, hogy hova menjünk, mihez lenne kedve. És itt az a gond, hogy csak két esetben lesz belőle valami, vagy ha én kitalálok egy konkrét helyszínt, időpontot stb. max a másik azt mondja hogy nem jó, vagy ha olyasvalakivel ismerkedem, aki leszbikus vagy tapasztaltabb biszexuális és nem hódítást vár, ezért normálisan lehet vele egyeztetni randihelyszínt. Minden más esetben soha nem fogunk randizni.

Egyébként összejött pár randi nagyon nehezen. Bár az lett a vége általában, hogy lazább vagy szorosabb haverok lettünk, azért így is jó volt. Most épp nem tudom, hogy szeretnék-e épp ismerkedni, de ha majd újból fogok, akkor készülnöm kell randi helyszínekkel, mert ebben is gyakorlatlan vagyok sajnos. Biztos hogy összegyűjtök majd ismerősöktől pár árban átlagos, LMBT barát vagy kellően nagyvárosi beülős helyet. Randira is alkalmas sétahelyszíneim vannak már és azokban bíztam is, de annak meg az lett a vége, hogy március legelején kerülgettük az olvadt hólét, miközben lassan ránk sötétedett, szóval azt is be kell még látnom, hogy mikor ne tervezzek sétálós randit. És az is jó kérdés, hogy akik a heteró kapcsolataik alapján hódítást szeretnének azok mire vágynak és vajon meg tudom, akarom-e ezt nekik adni. Lehet, hogy nem, de lehet, hogy csak pár apró gesztus kell nekik és akkor igen.

És akkor még ott van az a probléma, hogy hogyan ne lelkizzünk mindenről túl korán. Mármint nem feltétlenül jó rögtön az első randin egymás gyerekkori traumáiról beszélgetni. Mármint lehet jó, de sokszor korai. És azt vettem észre, hogy a leszbikus nőknek az egyik kedvenc, leggyakoribb témájuk, hogy milyen volt a coming outod, milyen a viszonyod a szüleiddel. És ilyenkor szokott kiderülni az, hogy nem beszélek a szüleimmel, meg sokszor a BDSM múltam is, pedig nem ezzel akarom kezdeni, meg nem szeretnék rögtön lestresszelni valakit. De az is nehéz, amikor ők elmesélik a coming outjukat és hogy a szüleik milyen bántó megjegyzést tettek akkor és azóta, mert én együtt érzek veled és köszönöm a bizalmat, de ma találkoztunk először, azt se tudom, hogyan szereted ha vígasztalnak. Szóval néha ó jaj, és itt is rá kell jöjjek még hogy hogyan lehet udvariasan jelezni, hogy ez érdekel, de lehet később menjünk bele a részletekbe. Mindenesetre teljesen máshogy problémás, mint a szokásos, ami az érzelmileg elérhetetlen férfiakkal randizás.

#szövegesposzt

23 notes · View notes

starmythelonesurvivor · 5 days

Text

Ma fotózkodtam az összerakott tündérjelmezben, összevarrtam egy malacrózsaszín kertész overált az alapnak, nesze neked mome, már jelmeztervem is van. Kifestettem magam ilyen gél szerű csillámos bizbasszal, nem jön le. Az arcomról nagyjából levakartam, de a mellemen meg a karomon még ott van, meg annyira volt jó a háromszori zuhanyzás, hogy olyan tájékra is ment, amit nem neveznék néven. Igazi csillámlotyó vagyok. Így jöttem Pestre. Most hogy le vagyok fogyva, élvezem hordani a ruháim. Feljöttem egy barátnőmhöz, nincs kedve fotózni, de erőszakoskodom, hogy muszáj, nagyon akarom a felvételiket, az egyiknek sikerülnie kell. Szinte folyamatosan sírhatnékom van, könnyezek, nem tudom mi bajom van, nem vagyok valami kiscsattanóan boldog. Nincs kedvem N-hez sem, és bánt, hogy nem jó barát vagyok. Anyám most megint a napos oldalra került. Pénzt nem ad, de inkább elkölt rám kétszer annyit. Válasszak magamnak márkas cipőt, de igazából ő választ, meg jövő héten lemehetek velük a Balatonra. Végül is…körbe tekerhetem hétvégén a tavat, egy kis kikapcsolódás lenne.

10 notes · View notes

lathatatlan-vagyok · 2 years

Text

Én nem az a lány vagyok, akivel a fiúk randevúznak, hanem az a lány, aki elég csinos ahhoz, hogy vele aludjon, de nem elég csinos ahhoz, hogy dicsekedjen velem a barátainak.

Én vagyok az a lány, akivel hétvégente összebújik, aztán nem ír egész héten...

Én vagyok az a lány, akivel szórakoztató táncolni és inni egy italt, de másnap nem visz el reggelizni...

Én vagyok az a lány, aki megmutatja neki, hogy mennyire lehet szeretni és megérdemli, hogy szeressék, mielőtt talál valaki jobbat...

Nem én vagyok az a lány, akivel a fiúk randevúznak,

ÉN VAGYOK A HELYTARTÓ,

Míg nem talál valaki jobbat.

DE SENKI NEM FOGJA ÚGY SZERETNI, MINT ÉN...

Senki nem lesz ott úgy mellettük, mint én.

Szóval nem csak egy barát vagyok.

Egy barát, aki valamikor valamivel több volt,

DE SOSEM "ELÉG".

#elegem van az érzésekből #nem vagyok normális #elegem van #önbizalomhiány #szeretlek #szükségem van rád #halál #te jobbat érdemelsz #egyedül voltam #viszonzatlan szerelem

256 notes · View notes

csacskamacskamocska · 8 months

Text

Jobb barát

Mitől jobb barát, mint társ valaki, ezen gondolkodtam. Meg azon, hogy egy barátom azt mondta, ő sosem érezte, hogy a felesége szerelmes lett volna belé. Vajon, várja az ember, hogy a másik kifejezze a vágyát, sőt, a szenvedélyes vágyát? Vagy azt, hogy ne álljon ellen, hanem örömmel fogadja a közeledést? Vagy több udvariasságot, odafigyelést, több előtérbehelyezést várunk a partnerünktől? A barátainktól meg nem? Rájuk könnyebben rámondjuk, hogy ilyen ő, kész, el kell fogadni? Ha a társad nem a legjobb barátod, akkor kid? Aki felkorbácsolja a vágyaidat, de amúgy elnézed neki, hogy cipővel fekszik az ágyon? Ott alszol nála buli után, de reggel kotródsz haza és eszedbe se jut, hogy még egy napot ott tölts? Nem bánt meg, ha azt mondja szarul nézel ki vagy hogy meghíztál, hanem bólogatsz, ja, tök gáz. Nem félted elveszíteni? Hát, hogy az istenbe ne féltenéd? Hogy lehet megfogni az elvárásokat a társkapcsolatban és a barátságban? A barátaink néha velünk élnek egy háztartásban, néha nem. Ez sem lehet vízválasztó. A barátainkkal néha szexelünk, néha meg nem. Ebben is sokféle kapcsolat van. Lehetnek a barátainkkal közös céljaink is. Akár hosszútávú összefonódások. Ismerhetjük a családját. Lehet a kapcsolat egészen bensőséges, intim. Lehet, hogy a barátunk többet tud rólunk, mint anyánk vagy bármelyik kapcsolatunk, még akkor is, ha sosem látta a fanszőrünket.

Szóval a különbség valójában az elvárásunkban van. Valamiben, ami a mi fejünkben van és sok kis mozaikból áll. Együtt vagyunk valakivel, mert kicsit udvarolt, és éppen nem volt senki, aztán kicsit jobb volt mint egyedül. Vagy nagy reményeink voltak, hogy milyen fasza társat találtunk, de együtt élve már több volt a teher? Csak nőttek a probléma hegyek? Eleinte biztos minden fasza. Van vágy van egymásra figyelés és persze tisztelet. Amikor még a tisztelem a másik véleményét az nem a leszarom a másik dolgait jelenti. De mi történik? Nem jó az ágyban? Nem is éri meg ebben az irányban fejlődni, mert belül azt mondja valami, ez sosem lesz olyan tökéletes, mint a pornófilmeken? Mit várunk a társunktól, amit a barátunktól nem? Nem várjuk, hogy az egyetlen legyen? Van, aki nem ragaszkodik a kizárólagossághoz, aki eleve úgy köt kapcsolatot, hogy szabad szeretne maradni. A kölcsönösség érzése minden kapcsolatban elengedhetetlen. Lehet, hogy az érzelmi deficit válik elviselhetetlenné? Hogy érezzük, hogy jobban szeretünk, megértőbbek, odaadóbbak vagyunk? És ha nem érezzük a hasonló viszonzást az fájdalmas.

Csak a vágy volt. Mögötte valami megfoghatatlan érzéssel, hogy a másik jó ember. És tényleg azok voltak. De sosem beszéltek arról, hogy mit jelentek az életükben. Ezért, bevallom, mindig csak magamra építettem. Minden döntésemben az volt, hogy képes vagyok-e majd egyedül is. Nem tudom mit vártam tőlük. Az egyik a barátom maradt. És igen, ugyanazoktól a dolgoktól őrülök meg most is, mint amikor együtt éltünk. Ritkán beszélünk. A másik nem bírt a barátom lenni, bár tudom, hogy szépen gondol rám. Olyan sokáig vágyódott utánam még a szakítás után, hogy letiltott inkább mindenhol. Megértem. A többi ami volt, súlytalan, felejthető, barátságra sem alkalmas. Mit vártam tőlük, amit nem tudtak teljesíteni? Mit várok egy párkapcsolattól, ami nem múlékony valami? Csak a szex a különbség? Hogy ébred-e vágy és fent tartható-e hosszú ideig? A jó szex sem mentette meg a kapcsolatot, bár a szex hiánya tényleg megölte. De sokaknál nem öli meg. Nem csak azért mert megöregszenek és érdeklődés híján a szex elmarad, hanem egész fiatalok élnek szexmentes párkapcsolatokban. Csak vonogatják a vállukat. Jó így. De vajon azért összebújnak? Megölelik egymást? A fizikai kontaktus lenne a kulcs? Van aki a barátait is szétölelgeti meg puszilgatja. Mondjuk én pont nem. :/

Mit várok egy kapcsolattól? Hogy kezdjek ismerkedni, ha magam sem tudom?

#barátság #párkapcsolat #szerelem #vágy #kapcsolat #kommunikáció #gyengédség #09-05

46 notes · View notes

httpsadbitch · 7 months

Text

rá kellett jönnöm hogy hiába fekszik mellettem életem szerelme, néhány ember jelenléte ugyanúgy hiányozni fog, főleg a rég elfeledett legjobb barátok akikkel megígértük egymásnak az örök barátságot.

#mine #volt legjobb barát #saját #sajat

3 notes · View notes

dopeforme · 1 year

Text

Megrekedt lélek vagyok, nehezen telnek a napok.

Szarul voltam most még szarabbul vagyok, ez van az élet igazságtalanul oszt lapot…

Olyan jó volt gyerekként nem gondoltam, hogy fájni fog minden emlék.

Egyre rosszabbak az esték.

Semmihez sincs kedvem,

Erős voltam sokáig aztán én is gyenge lettem!

Nem tudom mit tegyek, hogy a múltamat felejtsem.

Túl sok idő telt el, hogy ami menthető azt mentsem.

Mennyi barát volt mögöttem, most pedig egy sem.

A depresszió mély gödör en pedig bele estem.

Régóta nem találom a kiutat, amit mutatok az csak kirakat.

Most pihennem kell kicsim egy kicsit, de te ne várj meg.

Látom a szemed most is kisírt, de ne bánd meg…

Nem akarom tönkre tenni a te életedet is.

Tudom egyszer jól vagyok aztán meg nem is.

Ne aggódj jó helyre kerülök biztos vagyok benne, a Földön nekem ez az élet már csak szenvedés lenne. 🖤

Most azt kérdezed, hogy téged miért nem nézlek? Erre az elmém válaszol: öld meg magad, itt egy kész terv.

Megpróbáltál meggyógyítani egy szívet amit nem te törtél össze.

Most az egyszer nem kérdezem meg, hogy velem jössz-e…

Több mint ezer traumát láttam gyerekkoromban.

Mindenki azt gondolta: ezt már feldolgozta.

Mégis megzuhantam a mélybe vagyok megint,

Ismerős ez a hely jó párszor jártam már itt.

Nem vagyok jól ezt mindenki tudja,

De mégis a karját csak kevés ember nyújtja.

Istenem ,vajon miért fordult el mindenki tőlem?

Magamba nézek az én hibám, mindenkit ellöktem!!

Szenvedtem eleget..igen tudom, más is.

Ne csak nézz körül, hanem láss is!

Mentális betegség sajnos népbetegség.

Annyit kérek a sírom ne -e földre temessék.

Az élethez vagy a halálhoz vagyok a gyengébb?!

Nem tudom eldönteni, de mostmár nagyon mennék…🥀

Unknown

87 notes · View notes