- A magyarok szabadságszerető nép, régen a halált is vállalták a szabadságért!!!!
- Hát az jó régen lehetett. Mostanság odatartanák a rezsièrt aggódva a saját meg a családtagjaik seggét Orbánnak meg Putyinnak.
Cselédsor, szolganép, lakájország, jobbágyország, gyáva népnek nincs hazája orbán viktor, orban viktor, kádár jános, kádár népe, orbán népe, a nép egyszerű gyereke, orbán, magyarország legnagyobb tolvaja , o1g, putyinpincsi, putyin pincsije, magyarország árulója, traitor of europe orbán, oroszország, orosz-magyar barátság, russia, fasiszta magyarország, 1956 magyarország, 1956, 1956 felkelés, 1956 revolution, magyarország 1956, magyarország 1945, magyarország 1848, magyarország felszabadítása, hős szovjet katonák, putyin, putin, Orbán putyin kiskutyája
2 notes
·
View notes
A háborús kényszerintézkedések sokszor vitték olyan utakra az emberiséget, amit békeidőben eszükbe sem jutott meglépni, ám később a kényszerintézkedések beépültek a mindennapokba, és a saját hasznára fordította az emberiség.
Van egy olyan érzésem, hogy a mostani háborús helyzetben hozott döntésekből is (hogy Európa nagyrészt leválik az orosz gázról és olajról, és rákényszerül az alternatív energiák használatára) profitálni fog később Európa.
Persze, kivéve Magyarországot, amelyik szokás szerint jócskán lemaradva csatlakozik majd fejlődéshez, mert Putyin pincsije úr foggal-körömmel ragaszkodik a saját bizniszeihez, behazudva, hogy az ország érdekében teszi, de valójában szokás szerint ezzel elbaszva az ország jövőjét.
De mindegy is.
9 notes
·
View notes
O1G Putyin pincsije!!!!
Még a lélegeztetőgépekből is lopnak!!!!!
🤪🤪🤪
0 notes
Erdoğan pincsije
Vásárhelyi Mária
>2022 májusában Svédország történelmi lépésre szánta el magát; feladva több mint 200 éves függetlenségét, a svéd parlament megszavazta, hogy az ország csatlakozzon a NATO-hoz. A döntés hátterében Oroszország Ukrajna elleni agressziója állt. Látva ugyanis Putyin gátlástalan és agresszív terjeszkedés politikáját, Svédország többé nem érezte magát biztonságban. Mert bár az elmúlt…
View On WordPress
0 notes
Nem változott semmi Orosz-országban Rettegett Iván óta,
ami a népet az államtól elválasztó távolságot illeti. Az állam szent buzgóságot követel meg a néptől az önfeláldozásra,” írta Vlagyimir Szorokin orosz író. És valóban: a civil szervezeteknél dolgozó orosz barátaim is rendre arról számolnak be, hogy a Szovjetunió bukása után a demokratizálás lényegében felszínes maradt és érintetlenül hagyta az állami bürokrácia gépezetét. A csinovnyik hozzáállása mit sem változott.
Még mindig óriási szakadék választja el azt a nagyvárosi értelmiségi réteget, amihez ők tartoznak, a nép tömegeitől. Az emberi jogokért, környezetvédelemért, kultúráért, egészségért stb. küzdő civil szervezetek zárványok maradtak, elefántcsontornyokba zárva - és ez az izoláció az elmúlt évtizedben egyre inkább adminisztratív-büntetőjogi eszközökkel is szentesítve lett.
Sokat beszélünk arról, hogy Orbán Putyin pincsije lett és tudatosan építi a putyini modellt itt Közép-Európában. És ez így is van. De az összehasonlítás nem állhat meg ezen a ponton. Ha őszinték akarunk lenni, akkor a magyar társadalmat az orbáni politikánál sokkal több köti össze az orosz társadalommal, mint amit kényelmes lenne beismerni. Orbán nem lett volna képes a putyini modellt építeni Magyarországon - ha a magyar társadalom eleve nem lett volna hajlamos arra, hogy ebben a modellben működjön.
A magyar néplélek mélyrétegeibe az elmúlt évszázadokban éppen úgy beépült az állam-központúság, a vezér-függőség, a házmester-szellem, a középszerű nacionalista giccs, az idegen- és új iránti gyanakvás, a frusztrált sértettség-tudat, ami nyugat- és értelmiség-ellenességben gyökerezik - mint az oroszéba.
Mind a bal, mind a jobboldalon egyaránt az etatista, provinciális, középszerű és opportunista politikusok tudtak a legjobban érvényesülni. A lelkiismeretes, nagy távlatokban gondolkodó, a szolidaritást és szabadságjogokat fontosnak tartók pedig többnyire külső- vagy belső emigrációban, esetleg bitófán végezték, vagy magukat is korrumpálta a rendszer. A jogokért, szolidaritásért harcoló civil szervezetek éppúgy zárványok maradtak, akiket a társadalom széles rétegei körében gyanakvás és értetlenség vesz körül, mint Oroszországban.
Vannak persze nagyságrendbeli különbségek, de sajnos Orbán arra nagyon is jól érzett rá, hogy a magyar társadalom jelentős részében éppen olyan könnyű ezeket a beidegződéseket felébreszteni és építeni rájuk, mint Oroszországban. Éppen olyan könnyű képzelt belső- (drogos, meleg, NGO stb.) és külső (migráns, Soros stb.) népellenségek ellen hergelni az embereket. Éppen olyan könnyű forrpontra hevíteni a bizonytalan jövővel szembeni szorongást, hogy aztán elalélva és hálásan boruljanak a biztos, sosemvolt aranykor visszatérésének ígéretével fellépő Vezér biztonságos ölelésébe.
Vajon a most ellenzékben lévő pártoknak nincs-e felelőssége abban, hogy 2010 előtt gyakorlatilag érintetlenül hagyták az állami bürokrácia működését? Hogy a politikát meghagyták úri huncutságnak, hogy éppen olyan cinikusan építettek a “panelprolik” hiszékenységére és befolyásolhatóságára, hogy nem tettek azért, hogy a magyar társadalom ne csak az osztrák jólét iránti vágyában fogadja el immel-ámmal a liberális demokráciát - hanem valóban aktívan részt vegyen az élete irányításában? És hogy hagyták, hogy a magyar társadalom negyede reménytelen leszakadottságban, a margóról figyelje gyanakodva az egész demokráciát, ami neki csak szegénységet és kiszolgáltatottságot hozott?
Ha le akarunk térni a putyini útról, akkor többre van szükség az artikulálatlan orbánellenességnél. Ne legyenek kétségeink: tartósan és hosszú távon csakis úgy tudunk új utat találni, ha szakítunk azzal a hozzáállással is, amiről a fentebbi bekezdésben írtam. Aktív, jogtudatos polgárok, erős civil társadalom és szakszervezetek, demokratikus oktatás, szolidáris szociális háló, befogadó közegészségügy, átláthatóan és elszámoltathatóan működő állam: ha ezeket nem sikerül szlogenekből valósággá tenni, akkor a putyini modell újra és újra feltámad, mint a zombi, ami csak akkor terül el végleg, ha az agytörzsét rombolják szét.
Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de ez a háború, minden borzalma ellenére, nekem egy valamit elhozott: egy olyan tisztánlátást, amit eddig nem. Kristálytisztává vált ugyanis, amit eddig inkább csak erősen gyanítottunk, de bizonyosság nélkül: hogy hová is tart az a rendszer, amit Putyin modellje alapján építgetnek itt nálunk. Mert minden önáltató hazugsággal szemben Putyin nem azért sodorta háborúba és katasztrófába az országát, mert a gonosz Nyugat sarokba szorította. Hanem azért, mert az ilyen agresszív nacionalista önkényurak számára a háború előbb-utóbb szükségszerűséggé válik. Az orosz rendszerbe bele volt kódolva ez a katasztrófa. És bele van kódolva az itteni rendszerbe is, ha ezen az úton megyünk tovább.
Egy ponton rá kell döbbennünk: nincs hová hátrálnunk!
42 notes
·
View notes
Lengyelek, szlovákok, románok már mind megszólaltak és elítélték a ruszkikat, putyin pincsije meg hallgat, pontosabban más vegzálásával van inkább elfoglalva.
2 notes
·
View notes
Európában bizony elszaporodtak Putyin pincsijei, és ezt most már mindenki kezdi veszedelmesnek látni.
Orbán Viktor, 2007-ben, még mielőtt Putyin pincsije lett volna.
6 notes
·
View notes
Magyar pincsik
Úgy fest, hogy a “Putyin pincsije” gúnyolódás megihlette az internet anoním mesterét. Ma megjelent az interneten egy “történelmi elemzés”, amely fotókon mutatja be a magyar legfőbb vezetők pincsi-létét.
Forrás: Facebook
View On WordPress
0 notes
Ezt akartad, Katinka?
csak leírtam, hogy putyin pincsije, egyből idejött Dimitríj beszélgetni!
0 notes