#alkalmas vagyok

[n-y-c-t-0-p-h-0-b-i-a]

Beszédkészségi, ének-zenei, testi-motoros alkalmassági vizsga✅🥳

#saját #boldogság #jövő #óvodapedagógia💕 #váltás #2024 #álmok #átmentem #vizsga #egyetem #hála #sikerült #alkalmas vagyok #kurva nehéz volt #megcsináltam #nyctophobia

[eltiron2]

Hogyan ért gyors véget az Állatkerti pályafutásom? (Kis Magyarország-bemutató)

1991 óta kisebb-nagyobb kihagyásokkal vendéglátóztam, voltam pincér, kocsmapultos, mosogató, ha mást nem találtam, üzletvezető, séf, kutyafasza. 2-3 éve azt mondtam, elegem van a 12-16 órás műszakokból, a feketemunkából, a hamis mítoszokból.

ÉS MOST SZERETNÉM MEGKÉRNI A SOK FOLLOWERREL RENDELKEZŐ ISMERŐSEIMET, HOGY REBLOGOLJÁK EZT A SZART. Tudom, hogy lehetetlenül hosszú poszt.

Szóval szóltam minden haveromnak, hogy aki tud a képességeimnek megfelelő melót, az szóljon. Sok mindent nem tudtam összeszedni: beszélek angolul, németül, meg még pár nyelvet nagyon alapszinten, van egy esti gimis érettségim, meg egy vödör tapasztalatom mindenféle munkákból, a legaljától a legtetejéig.

Idén tavasszal felhívott a legrégebbi barátom (32 éve ismerjük egymást), hogy őt kinevezték a Fővárosi Állat-és Növénykert (innentől: FÁNK) osztályvezetőjének, és megszervez nekem egy munkainterjút. De (innentől GG lesz a neve) borzalmasan rendes, szabálykövető fickó, tehát nem becsempész a hátsó ajtón, hanem írjak rendes pályázatot, menjek be interjúra, ő támogatni fog, mert tudja, hogy jó vagyok a munkára.

A munka nagyon nehéz és felellöségteljes: kapusnak kell lenni, mosolyogva érvényesíteni a látogatók jegyét és azt mondani nekik, hogy "érezzék jól magukat", naponta 2-3 ezer alkalommal. Ezért ajánlottak garantált bérminimumot. Persze az interjú alatt elmondtam, hogy van kereskedelmis múltam is, szóval végül "kapus-jegypénztáros-jegyellenőr" lett a hivatalos státuszom, ez lett rányomtatva a badge-emre is.

A munkainterjún ott volt a "beléptetési csoportfőnök" (innentől legyen a neve PP) is, akinek az volt a két kérdése, hogy 1. Vagyok-e legalább 100 kiló; 2. Tudok-e bánni a cigányokkal?

Igen és igen.

Ez idén áprilisban történt, és aztán elkezdtem élni az áloméletet: kurvaszarul kerestem, de bazi jó helyen dolgoztam, igazából engem a lóvé sosem izgatott.

Aztán bő egy hónap után jött egy koszorúér-görcs, nem sokkal utána pedig meghalt anyukám, de ezekkel együtt is csak 4-5 napot hagytam ki a munkából, mert (figyelem!) SZERETTEM OTT LENNI.

Az állatkerti alkalmazottak közszolgálati státuszban vannak (amit imádtam, és nagyon-nagyon fontos lett volna nekem egy banki kölcsönhöz), tehát nekik nem 3, hanem 4 hónap a próbaidő.

Augusztusban lett időszerű, hogy beszélgessünk a véglegesítésről, GG, aki odavitt, eljött beszélgetni hozzám, hogy bajok vannak, mert a csoportfőnök PP problémázik, hogy én nehezen illeszkedek be és a munkatársak panaszkodnak rám. Nem értettem. Semmi ilyesmit nem tapasztaltam, csak azt, hogy PP kerül velem minden kommunikációt.

Végül a döntés napján (ami megérne egy külön posztot) PP odajött hozzám és közölte, hogy megvétózta a szerződéshosszabításomat, tehát gyakorlatilag ki vagyok rúgva.

Köpni-nyelni nem tudtam - aztán kb két hét múlva GG feljött hozzám és elmesélte, hogy PP-t és vele együtt a fél beléptetési csoportot ki kellett rúgni, mert kiderült, hogy a pénztárosok és a kapusok hosszú idő óta rendszeresen együttműködve LOPNAK. A Modus vivendi lényegtelen, de soksokmillió forinttal károsították meg a FÁNK-ot. Engem pedig azért rúgatott ki PP, mert tudta hogy van egy cimborám a vezetőségben, szóval nem lehet belevenni a buliba, így kockázatos, hogy lebuktatom őket.

Ez még nem a vége a sztorinak. Jeleztem GG-nek, hogy szívesen visszamennék a céghez, mert minden szarsággal együtt igenis imádok ott dolgozni. Egyeztetett az újonnan kinevezett csopfőnökkel, aki felhívott, hogy mennyire örülne ha visszamennék és legyek a helyettese - szóval a bürokrácia miatt újra megpályáztam formálisan a régi pozíciómat, biztosra tudva, hogy visszavesznek.

Pár nappal később hívott GG, hogy nem vesznek vissza, mert a "cég" nem veszi jó néven, hogy favoritizálja a haverját.

Míg ott dolgoztam, rövid negyed évben végig küzdöttem a bürokráciával, lehetetlen sztorijaim lennének még.

De a lényeg az, hogy tökéletesen alkalmas vagyok egy munkakör ellátására, de nem dolgozhatok ott, because fuck you.

Ez a rövid történet.

#énblog #állatkerti sztorik

[rejszelde]

Vidéki prókátor poszt másolata:

Nagyon nem tartom szerencsésnek, ha az ügyészség egy olyan ügyben, mely akár ügyészek által elkövetett bűncselekmények gyanúját is felvetheti, sajtótájékoztató keretében, vagy sajtóközlemény útján már az ügy kirobbanásakor, vagyis a tényállás megállapítása érdekében szükséges nyomozati cselekmények elvégzését megelőzően "fizikailag lehetetlennek" nevezi a rendelkezésre álló bizonyíték által felvetett cselekmény elkövetését. Ez az elfogadhatatlan prejudicációnak is tekinthető magatartás ugyanis alkalmas lehet az ügy részrehajlástól és a "mundérbecsület" védelmére irányuló szándéktól mentes, vagyis a törvény előtti egyenlőség elvének teljes mértékben megfelelő, tisztességes kivizsgálásába vetett társadalmi bizalom megingatására.

Ráadásul, minden tiszteletem ellenére kénytelen vagyok megállapítani, hogy az ügyészség csúsztatott a közleményében, amikor azt a hamis látszatot keltette, mintha a hangfelvételen az hangzana el, hogy Polt Péter "nem uralja az ügyészséget". Ezzel szemben a hangfelvételen valójában azt hangzik el a regnáló igazságügyi miniszter szájából, hogy "Polt nem ura a helyzetnek" az ügyészségen. Úgy gondolom, nem szorul bővebb kifejtésre, hogy a két állítás jelentése között hatalmas a különbség. A második állításban ugyanis, figyelembe véve különösen a kontextust, melyben elhangzik, nyilvánvalóan benne foglaltatik az is, hogy Polttal szemben van olyan (kormányzati, politikai) elvárás, hogy (ezen elvárásoknak megfelelően) "ura legyen a helyzetnek" az ügyészségen, ami természetesen már önmagában véve elfogadhatatlan és ellentétes a legalapvetőbb jogállamisági elvekkel.

[csacskamacskamocska]

A szex ami régen

Szóval olvastam egy amúgy közepesen jó cikket a szexről, ami viszont érdekes emlékeket meg gondolatokat hozott fel. Előrebocsátom, hogy igen, piszok régen volt, hogy volt valakim, akivel ágybabújtam, de amikor volt, szerettem szerelmeskedni. Ehhez képest, jóideje csak beszélgetek róla. Annyira összekapcsolódik bennem az érzelmi-intellektuális vonzalommal, hogy úgy önmagában nem érzem a mardosó kínt amiért nincs. Nadehát, nem is vagyunk állatok, ugye. :D

A cikk egyik pontja az volt, hogy szexelj akkor is, ha nincs hozzá kedved! Ez volt ami megfogott. Mert eddig mindenki azt mondta, ne szexelj, ha nincs hozzá kedved! Akkor ezt most hogy? Talán úgy lehetne megfogni a dolgot, hogy szerelmeskedj akkor is, ha jelen pillanatban még nem gondolod, hogy akarnál dugni. Mert ahogy öregszünk, és minél régebb óta vagyunk együtt valakivel, annál kevésbé jelenik meg a spontán vágy illetve annál könnyebben tudjuk elnyomni a jelentkező vágyat. Most nincs erre időm, most ezért vagy azért nem komfortos, nem alkalmas. Ölelkezz, csókolózz, légy gyengéd a másikkal, élvezd a tét nélküli simogatást vagy akár az izgatást, legyen könnyed és játékos a dolog, mert bizonyos szükségleteket az is kielégít és nem muszáj, hogy orgazmus legyen a vége. Azt hiszem, a férfiak azért is nem szexelnek, mert előre gondolkodnak és előre frusztrálódnak. A nő szexet akar, én most nem, fáradt vagyok, úgy se áll fel, menjen innen inkább mert a frusztrációra, a megbántottságra, hogy visszautasítottam a közeledését, arra nincs szükségem, inkább elalszom a tévé előtt, akkor senki sem basztat azzal, hogy szexeljünk vagyis nem jön ki annyira hülyén, hogy nem szexelük, hiszen demonstrálva van, hogy fáradt vagyok. A nők könnyebben szerzik be ezt a szex nélküli intim együttlét élményét, tőlük elfogadják jobban, hogy csak ölelést, csókot akarnak, de nem azonnal dugni. De sok férfi ezt is elutasítja, nehogy elvárás legyen belőle. Hoppá, lehet, hogy ez egy erős kommunikációs hiba? A nő csak intimitást szeretne, de azon is megsértődik, ha nem dugják meg, mert tudja, hogy ez a férfinak fontos, vagyis, ha nincs megdugva akkor nem csak fizikailag nincs kielégítve, de érzelmileg is azt éli meg, hogy ő nem fontos. A férfi, gondolom, szintén szeretne intimitást, csak gőze sincs hogyan, mert attól tart, hogy ha nem szex a dolog vége, akkor abból baj lesz, mert tőle azt várják (nemtom ki) vagy magától azt várja, hogy férfiasan viselkedjen. Elég nevetséges így leírva, ezért nem is biztos, hogy igaz. De a lényeg, hogy elgondolkodtatott ez, hogy van egy ilyen fontos dolog, ami a párkapcsolat egyik sarokköve, hogy van-e szex vagy nincs. És csak a kúrásra koncentrálunk, arra nem, hogy ennek valami klassz, jó értelemben játékos, szeretetteljes, felszabadult, örömteli dolognak kéne lennie. Szereted a másikat, jó hozzáérni, szereted amikor simogat, becézgeti a tested, jó ebben az időtöltésben részt venni. És persze szexelni is jó és az orgazmus is jó. Bevallom, senki, de tényleg senki nem volt az életemben, aki ezt tudta volna csinálni. Nem kizárt, hogy ehhez meg kell öregedni és az adja, hogy már nem akarod felhabzsolni az ételt és rohanni tovább, mint kamaszként, hanem ráérősen eszik az ember, jobban odafigyel rá mit és mennyit, kíváncsibb vagy éppen ragaszkodik a megszokott ízekhez. Mindenesetre más.

Hogy élik meg ezt a férfiak? Hogy elképesztően frusztráltak ebben is, az nyilvánvaló. Ahogy az is, hogy nem beszélnek róla senkinek. Aztán elbaszódik minden, az élet meg elmegy, csak a homályos sóvárgás marad a vén faszoknak, hogy se nem basztak, se nem szerettek, csak volt ez meg az, némi önigazolás. A nők? Hát, még nem vagyok olyan öreg, de ahogy látom, fényévekkel rosszabb helyzetben vannak az idősödő nők. Akármilyen jól nézünk ki (:))))) akkor sem vagyunk már fiatalok, szóval a fiatalság varázsáról le lehet mondani. És amit leginkább tudunk nyújtani, az pont ez a nem sietős gyengédség, amiről írtam. De a férfiak nem ezt szeretnék, hanem a saját, acélos faszú fiatalságukat és annak a díszleteit. Nem is lehet kárhoztatni őket ezért, mert mi is vágyunk arra, hogy vonzónak érezzük magunkat és nehéz leszámolni vele, hogy úgy, mint húszévesen, már nem leszünk vonzók soha. Aki fiatalon nem beszélgetett a szexről, az már öregen se fog.

Nem tudom, bennem van valami derű ezzel kapcsolatban, magam sem értem miért. Bőgnöm kéne inkább, de olyan szép novellákat szoktam írni a vágyakozásaimból.

#szex #intimitás #gyengédség #férfiak #nők #öregedés #03-13

[felvidek]

Hegemony

Kivételesen két sztorival kezdek.

Az első játékunkban én voltam a kapitalistákkal, miközben a két társam (a munkásosztály és a középosztály) nagy egyetértésben az első körben leszállították az adókat, ingyenessé tették az egészségügyet és az oktatást, majd elhelyezkedtek az állami szektorban, figyelmen kívül hagyva a cégeim. Az állam egy kör alatt csődbe ment és jött az IMF.

A következő körben megunva, hogy a magánegyetemem közepesen drága szolgáltatásait senki se használja ki, eladtam az épületet, a munkásokat (egy utcára került takarítót és egy tanárt) pedig alkalmaztam egy frissen nyitott gyorsétteremben.

A Hegemony egy asszimetrikus játék, amiben három játékos a három osztályt irányítja, és ha esetleg akad egy negyedik is, akkor az illető az állammal van. Mindenki a saját szabályai alapján gyűjtöget pontokat - a kapitalisták cégeket és vagyont halmoznak fel, a munkások jobban akarnak élni a szolgáltatásokból, a középosztály egy kicsit mindkettő, az állam pedig minél inkább ki szeretné egyensúlyozni az előbbi három játékos szerepét. Úgyhogy a körönként ötszöri akciót (összesen öt kör van) mindenki nagyon másképp használja ki - gyárnyitásra, termelésre, szolgáltatások vásárlására, a közvélemény befolyásolására, miközben az egyes termékek árszintjeit a szavazásal átállítható állami politikák befolyásolják.

Namármost aki szerint ez annyira izgalmas, mint a festék száradását figyelni, utálni fogja a Hegemonyt. Egy bizonyos réteg - amibe szerintem beletartoznak az összetett játékokat szerető bölcsészek és közgazdászok, ki tudja, mennyien vannak - viszont rajongani fog érte. Ha húsz éve jön ki, akkor Tóta W. Árpád se a Tropicóból meg a Civilizációból jön rá az élet nagy dolgaira, hanem a Hegemonyra hivatkozik.

Elsőre talán azt lehetne hinni, hogy ez a játék megtanítja az állam működését. Ez nem feltétlenül igaz, mert minden bonyolultsága (erről később) ellenére durván leegyszerűsíti a gazdasági és társdalmi folyamatokat. Viszont amire tökéletesen alkalmas, hogy elhitesse és átéreztesse velünk, mennyire törékeny és sokváltozós egy olyan mesterséges ökoszisztéma, amiben mind a három (négy) szereplőt merőben ellentétes motívumok mozgatják. És hogy a rendszer megbontása, két játékos állandó, illogikus szövetsége katasztrofális következményekkel jár. Ugyanakkor a saját elemi érdekedben meg akarod bontani a status quót, hogy több pontot gyűjts. A Dolgok Megértése szempontjából sokkal jobb, mint bármilyen hétvégi toleranciatréning.

Amit még fontos kihangsúlyoznom, hogy ez a játék elsőre tényleg bonyolult és sok apró, elsőre alapos elmélyülést igénylő mechanizmusa van. A társaságból másfél órát készültünk rá szabályvideók nézegetésével és egy óráig biztosan tartott az első kör - mikor minden lépés következményeit hosszasan böngésztük a szabálykönyvben. Biztos vagyok benne, hogy ennek ellenére sem alkalmaztunk minden szabályt helyesen. Viszont a játékmenet egy ponton, mikor már láttuk, hogy mit miért érdemes csinálni és az milyen előnyökkel és hátrányokkal is jár, érezhetően felgyorsult. Teljesen megértem viszont azokat, akik könnyebb és lazább társasokkal akarják elütni az idejüket.

Ennyien játszhatják: Akár ketten is, szerintem három játékostól élvezhető, néggyel pedig még jobban - de hosszabb is.

Ezért ajánlom: Közgazdasági gyorstalpaló. Dinamikusan változó szövetségek - a játék kimondottan bátorít arra, hogy legyél alkalmazkodó - és viszonylag sok interakció. Sokszor kiáltotok fel közben úgy, hogy "de hisz ez történik a való életben is!", miközben azért nem pont ez és nem pont úgy történik a való életben. Játszani élmény, nem csak megnyerni.

Ezért nem ajánlom: Sok apró bizgentyű kell az előkészületekhez. Egyszerűen muszáj előzetesen tanulmányozni a szabályokat és nem tudod hozzá leültetni a barátod csak úgy, hogy játsszon veled. Fiataloknak (edit: mondjuk alap- és középiskolásoknak) rettentően absztrakt. Ha a társaságból senki sem játszott még vele, hosszú, frusztráló és fájdalmas tanulójáték is kikerekedhet belőle. A hosszából és az összetettségéből adódóan céges csapatépítőkre, politológiacampusokba is alkalmatlan.

Korábban: Bevezető, Game of Thrones, Catan telepesei, Pippo, Munchkin, War of the Ring, Arkham Horror, Carcassonne, Ticket to Ride, Starcraft, Doom, Castle Ravenloft, Shanghaien, Lunch Money, Smallworld, Love Letter, Pandemic, Dungeon Lords, Dungeon Command, King of Tokyo, Bizzarie, Cyclades, Alhambra,Colt Express, Rune Age, Dominare, Coup, Avalon, Sheriff of Nottingham, Star Realms, Torres, Spyfall, Welcome to the Dungeon, Dice City, Camel Up, Scythe, Exploding Kittens,  Viticulture,  Spartacus ,  Saltlands, Onwards to Venus, Root, Kemet, Nemesis, 7 Wonders Duel, Mississippi Queen, Lords of Waterdeep, The Mind, Windward, It’s a Wonderful World, Kingdomino, Terraforming Mars, Tiny Epic Kingdoms, Path of Light and Shadow, Hellapagos, Unmatched/Legendák Ligája, Fesztáv, Adventourist, Dune: Imperium, Furnace, Pax Pamir, Cascadia, The Genius:),

#tarsas

[viking84chef]

Az nem fog menni

- Szia, Géza! – hallatszik a vonal végén egy rekedt férfihang - Eszméletlen nagy szükségem lenne melóra. Az asszony dolgozik egyedül, már vagy másfél éve. Nem jövünk ki egy fizetésből. Mondtad a múltkor, hogy esetleg tudsz valami állást.

- Szia, Feri! Igen, tudok. Jó, hogy hívsz! Megnyílt az új gyár itt a városban. Jó ismerősöm a személyzetis, épp embereket keresnek. Három műszak, jó alapfizetés, plusz a pótlékok. Jó juttatási csomag és…

- Ó, hát a három műszak az nem fog menni. Folyamatosba dolgozik az asszony is. Itt a három gyerek. Egyikünknek muszáj itthon lennie esténként.

- Értem. Keresnek a raktárba is embereket. Az egy-műszakos. Ott is elég jó a fizetés. El kell végezni egy kisgépkezelői tanfolyamot, meg targoncás vizsgát letenni, aztán…

- Az sajnos nem fog menni - vágja rá azonnal Feri - Teljesen analfabéta vagyok ezekhez a gépekhez. Azt én biztosan nem tudnám megtanulni…

- Keresnek munkakiadót is.

- Az irodai munka?

- Persze!

- Ó, de kár! Tudod, én a derekam miatt nem végezhetek olyan munkát, ahol egész nap ülni kell. Igazából el kellene járni gyógytornára, meg úszni. Csak drága mindegyik. Még az uszodabérlet is. Így meg, hogy egy fizetésből élünk, ezt nem engedhetjük meg magunknak.

- Uszodabérletet lehet szerezni TB alapon is. Amennyiben indokolt, felírja az orvos. Akkor szinte ingyen lehet igénybe venni az uszodát.

- Ez igaz, csak nem bírja a szemem a klórt, úgyhogy az uszoda kizárt az én esetemben.

- Akkor ott a gyógytorna. Azt is kiutalhatja az orvos.

- Kiutalt már. Voltam is. Nehogy azt hidd, hogy segített bármit is. Tíz alkalmas volt. Három után otthagytam, mert nem segített az semmit. Azt mondják, csak a maszek gyógytornász jó. De nem engedhetjük meg magunknak egy fizetésből. Ezért is kellene olyan nagyon állás.

- Beszélsz angolul?

- Nagyon kicsit. Inkább csak amolyan konyhanyelven.

- Van egy ötletem! Végezz el egy két hónapos intenzív nyelvtanfolyamot. Akkor lehetnél diszpécser. Az nagyon jól fizet.

- Egy fizetésből nem tudunk megfinanszírozni egy angol tanfolyamot!

- Van ingyenes is. A munkanélküli hivatalban lehet rá jelentkezni. Van ott egy…

- Én oda be nem teszem a lábam! – vágja közbe indulatosan – Tucatszor voltam ott, de mindig átvágnak, vagy elhajtanak. Én egy szavukat sem hiszem el! Meg amúgy is. Beírattak már három tanfolyamra. Hát hallod! Az első olyan értelmetlen volt – valami számítástechnikai –, hogy az első óra után eljöttem. Nem nekem találták ezt ki! A másik, az meg valami segédápolói volt. Csak én rosszul vagyok a vértől! Úgyhogy arra el se mentem. A harmadik bolti eladó kurzus volt. Gondold el, már a második napon kiderült, ott emelgetni is kell. Én meg azt nem bírok a derekammal. Hagyjuk ezt a munkanélküli hivatalt.

- Jó, akkor nézzük másként. Mi a végzettséged?

- No, azzal nem sokra megyünk. Van egy tanítói papírom. De egy napot se tanítottam. Engem idegesítenek a gyerekek. Amúgy is csak az anyámék akarták, hogy végezzem el a főiskolát.

- Akkor hol dolgoztál eddig?

- Voltam pincér - de azt nem bírom. Annyit talpalni! Most pláne nem jöhet szóba, mert valakinek a gyerekekkel kell lenni, ott meg ugye éjszakáig benn kell lenni.

- Van egy ismerősöm, akinek van egy kis kávézója. Az reggel hatkor nyit, délután kettőig van nyitva. Ott csak kávéfőzés van, meg szendvics, sütemény kiadás. Nem kell talpalni és…

- Én nem tudok reggel korán kelni! - mondja szinte felháborodottan Feri - Van némi alvászavarom. Így aztán esténként nem tudok elaludni. Van, hogy hajnal kettőkor még itt üldögélek a konyhában. Hogy tudnék felkelni reggel ötkor, hogy hatra odaérjek? Régebben is rossz alvó voltam. De az utóbbi időben ez a pénztelenség teljesen megvisel. Úgyhogy ez is sokat rosszabbodott. Sajnálom, de hat órás kezdést én biztosan nem tudok vállalni.

- Sajnos több ötletem nincs Ferikém.

- Látod, Géza, itt vagyunk így megszorulva. Alig jövünk ki a pénzünkből. Az asszony három műszakban dolgozik. Van egy csomó egészségügyi problémám. Mindnek a megoldásához pénz kellene, az meg nincs. Én meg sehogy sem találok munkát. Teljesen el vagyok keseredve. Rohadt egy világ ez…

Forrás: Bucsi Mariann Író – novellista

[egy-lany-blogja]

" Fura dolog ez a hiányérzet. A legváratlanabb időben jelentkezik, képtelen helyzetekben. Betöri az ajtót. Nem kopogtat, nem kérdezi, hogy alkalmas - e, és a legfontosabbat is elfelejti, hogy fel vagyok e rá készülve. Csak jön, és beköltözik a lelkembe. Próbálom nem észrevenni, elterelni a gondolataimat. De azokban a napokban mikor meglátogat, a könyvek közül előkerül egy réges - régi fénykép, a rádióban felcsendül egy évek óta nem hallott dal, vagy az utcán elsuhan egy ismerős kabát. Emlékeztet azokra az időkre, amikor még nem ismertem Őt, a hiányt. A múlt boldogságából csak egy pillanatot engedélyez. Végül megtör. Fájdalmat ébreszt, és könnyeket fakaszt. Az időt lelassítja, az álmokat elkergeti, s mikor már minden energiámat elszívta, elmegy. Elmegy ahogy jött, kérés nélkül...váratlanul...."

Hamia Linda

[rosszulorzott]

gaza anon, p.s.: (es koszi az utolso valaszt) en teny, hogy nem tudom eleg nyugodtan es alaposan vegigmondani, de a Shaun_vids nevu youtuber, aki hires a nyugodt, alapos videoirol, epp most tett kozze egy videot (gyakorlatilag podcast) a temaban. Ha szeretnel egy pici eselyt adni a masik oldalnak, es van epp egy podcasthalgatasra alkalmas feladatod (seta, takaritas stb), akkor ezt ajanlom, mint forrast.

kösz! igen, nyitott vagyok gondolatokra, nem véletlenül írtam, hogy kíváncsi vagyok, mire gondol a 26 tagállam. elkezdtem nézni és kapásból nem értek egyet a felütéssel (3. perc, hogy értsd, hol vagyok), pillanatnyilag egy higgadt hangon előadott, de ugyanúgy érzelemvezérelt (és/vagy manipulatív) take-nek tűnik ebből a kis részletből

gondolatmenete: van egy fotó, amihez tartozó riportokról számol be, mértékadónak tartott lapoktól, headline-okról készült képernyőképekkel - vegyük az információt egyelőre helytállónak: izraeli civilek örömmel üdvözlik gázai civilek bombázását 2014-ben

ez csalódottságot ébreszt benne azzal kapcsolatban, hogy a kormánya és más nyugati, megbízható értékrendűnek érzékelt kormányok a "jó oldalként", nyugati (értsük alatta sztem: felvilágosult humanista, nem fundamentalista) értékrendű államként támogatják izraelt

nem fogadható el az az ellenvetés, hogy szintén tudunk muszlim (sztem: fundamentalista) örömkifejezésről is az ő ellenségükként kezelt civilek megölése fölött (és még csak meg sem lepődünk egy-egy leleplező hír kapcsán, hanem ez az alap percepciónk mára - a szerk.), az ő szemében ez egyrésztmásrésztozás (ezt nem így mondja, mert nem magyar, de így nekünk érthető), mert abban látja a különbséget, hogy az egyik oldal támogatására őt is felszólítják, bátorítják, állampolgár gyanánt a nevében cselekszenek ebben, míg a másik oldaléra nem

kritikám: keveri a szezont a fazonnal, nem arról szól a támogatás, hogy mindenben egyetértünk, hanem arról, hogy mit tartunk vmi máshoz képest jobb opciónak, illetve arról, hogy a helyzetre gyakorolt potenciális befolyásunk tudatában vállaljuk-e a felelősséget, amit a támogatás és a támogatástól/oldalválasztástól való tartózkodás is jelent. saccperkábé ez azzal analóg, hogy a második vh végén én egyértelműen a vörös hadsereggel vagyok, mert a nácikat muszáj volt leverni a picsába. nem volt szép, rettenetes volt, amiket eközben műveltek, de a másik eshetőség rosszabb lett volna (nem tudtam volna akkor sem máshogy látni, és ma, a történelmi hindsight és a konkrét politikai fejlemények tükrében sem). persze én csak egyszem polgárként, a véleményemért és annak kifejezéséért felelős személyként kell, hogy döntést hozzak, nem a befolyásos véleményvezér szerepű személytől/intézménytől a konkrét államvezetésig terjedő hatalmi térben valakiként

ennek ellenére tovább fogom nézni, és reflektálok, ha sikerül összeszedni róla a gondolataimat, tehát nem dobom ki ezzel, de idejegyzeteltem, hogy innen kéne elrugaszkodnia a maradék másfél órában

ui séta, takarítás, fizikai tevékenység közben jobban szeretem kerülni a tartalomfogyasztást és a fizikai érzékszervi környezetben jelen lenni, a.k.a. grounding :)

ui2 tök kíváncsi vagyok a kilétedre :) nyilván nem függetlenül attól, hogy kifejezed, hogy jó véleménnyel vagy rólam, így én is az aranyos arcok egyikét képzelem oda. meg amit tudok is rólad, hogy reflexióval és érzékenyen közelítesz a párbeszédhez, azt el se kell képzelni

[lilcantina]

Munkakeresősdiben

Egy kedves ismerősöm felajánlotta, hogy ha írok, akkor egy nagyobb csoportba bedobja a kis munkakeresős szösszenetemet. Úgyhogy írtam, és ha már egyszer, gondoltam kidobom ide is. Pszichés beteg főnök elől menekülök jeligére, ha van ötletetek, ne tartsátok magatokban 💛 Köszi, puszi!

Magamról:

Kiemelkedő kommunikációs készségekkel rendelkezem, írásban és szóban egyaránt, nem okoz nehézséget előadni (akár nagyobb tömeg előtt). Jó szervező vagyok, szeretek rendszerezni, tervezni, a naptáram az egyik legfontosabb tárgy a mindennapjaimban. A felmerülő problémákat megoldandó feladatként kezelem. Szeretem az átlátható és logikus rendszereket. Krízishelyzetekben nyugodtan, gyorsan és jól reagálok. Jól tudok csapatban dolgozni, önálló munkavégzésre alkalmas vagyok, gyorsan és szívesen tanulok. Széles érdeklődési körrel rendelkezem: irodalom, előadóművészet, kézműves és kreatív projektek, lakberendezés, természet, biológia, gasztronómia.

Amit keresek:

Somogy és Zala megyében keresek munkát, elsősorban Kaposvár, Nagykanizsa, Marcali környékén. A munkábajárást saját autóval tudom megoldani. Egy kiszámítható, nyolc órás állást keresek, motiváló munkakörnyezettel és emberbarát kollégákkal, felettesekkel.

Tapasztalataim:

Közösségszervezésben, könyvtárban több mint két év munkatapasztalattal rendelkezem (művelődésszervező). Öt év állatorvosi asszisztensi munkatapasztalat (elsősorban adminisztrációs, és műtéti asszisztencia). Több nyáron keresztül dolgoztam gyerektáborokban foglalkozásvezetőként (természetvédelmi és kézműves foglalkozásokat tartottam). 2016 óta dolgozom több online magazinnál önkéntesként - újságírói, fotóriporteri és szerkesztői munkákban egyaránt. Angolul társalgási szinten beszélek.

Végzettségeim:

Érettségi Közösségszervező szakember Kulturális rendezvényszervező Könyvtárkezelési alapismeretek Német középfokú nyelvvizsa

#iroda #könyvesbolt #adminisztráció #művház #állatosbolt #munka #fizetés #esküvőregyűjtök

[pajjorimre]

Úgy, hogy Orbán tata listaáron tonnánként 1000 Ft-ért adja a kavicsot monnyuk, aztán jön NerJózsi, megkapja tonnánként 40% kedvezménnyel, NemNerJózs meg csak 25%-ot kap és nem fogja érteni (dehogynem) hogy hogy tudott NerJózsi 15%-kal olcsóbb ajánlatot adni.

Jah, meg ugye az adattári megjelenés nem kötelező. Nem kell mindenféle jöttmentnek bekerülnie oda (normális gyártók amúgy kb ha nem is sorban állnak, hogy bekerüljenek, de igyekszik mindenki jelen lenni). Apró probléma lehet, ha a konkurencia (ha van még olyan azon a piacon) meg úgy dönt, hogy be akar kerülni, mert akkor van referencia.

Most hogy a Tercben milyen anyagárak lesznek MAJD megállapítva azt nem tudom, de tartok tőle hogy aktualizálni fogják.

Az anyagárak nagyon régóta (~10 éve?) negyedévente aktualizálva vannak, a normálisabb gyártók verik a hisztit(*), ha nem a friss ár van bent.

A lényeg, hogy egy elvben szabályozásra alkalmas rendszert is fel tud rúgni a NER. *: Az utóbbi 1 évben azért nem verik mégsem, mert az EUR ára kicsit kiszámíthatatlan, és igazából nem tudnak árat mondani a következő negyedévre.

Nem vagyok naprakész, de építőiparban országon belül szerintem nem nagyon van konkurrenciájuk. Már mindenkit kivégeztek vagy elkergettek aki lehetett volna, ami nagyobb cég maradt az meg jobb híján maga fejleszt ha van mit, nem indul közbeszerzéseken, ha jól látom.

[angelofghetto]

Nem vagyok vallásos, de ismerem a történetet a sivatagban 40 évig bolyongó népről, a generációváltás szükségszerűségéről, mert rabszolgaságban nevelkedett nemzedék nem tud szabad országot építeni. Igaz.

Valami megváltozott. Az emberekben csak gyűlik az elégedetlenség, egyre többen érzik, hogy megpróbálják őket kiszervezni, ellehetetleníteni, hülyére venni a saját hazájukban, és nem találnak kapaszkodót, amivel kihúzzák magukat Abszurdisztán párhuzamos dimenziójából. Mint az 1958-as Megbilincseltek című filmben, mikor egy hatalmas sáros veremből próbálnak kimászni az egymáshoz láncolt szökevény fegyencek, a főszereplők (Tony Curtis, Sidney Poitier), egy fehér és egy fekete, egymást bőszen gyűlölő rab, de minduntalan visszacsúsznak, míg meg nem tanulnak összedolgozni egymással. És akkor a hátrányból előnyt lesz, megszületik közöttük a "kapaszkodj a láncba" szállóige.

Nagyon kíváncsi vagyok, mikor hiszi már el magáról végre ez az ország, hogy mi vagyunk a nép, hogy nem vagyunk egyedül, hogy együtt erősek vagyunk. A választott vezetőinknek a mi nagyonsok pénzünkért az a dolga, a felesküdött kötelessége, hogy számunkra teremtsen jobb életet, és ne a maga számára, mert ha erre nem hajlandó vagy képtelen, akkor nem alkalmas a választott tisztségre. Ha mind belekapaszkodunk a láncba amit ránk vertek, kihúzhatjuk egymást, magunkat a legmélyebb gödörből is. Az ember nemigen hiszi el, mi mindenre képes, míg magát úgy igazán ki nem próbálja.

#Youtube

[csacskamacskamocska]

Piszok jó kis élet

Mostanában kezdtem el érezni, hogy mennyire jó életem van. Ez nem annak a felismerése, hogy mennyire jó kis életem van, hanem annak a felismerése, hogy szabad azt gondolnom, hogy nekem nagyon jó. Jóanyám kialakított bennem egy olyasféle gondolkodásmódot, amiben a munka, a teljesítmény, az ambíciók álltak középen. Ha nem dolgozol, ne is egyél, nem érdemled meg a szeretetet, semmirekellő, haszontalan vagy. nem is szabad megállni, mert bezzeg ő... hat ember munkáját végzi, egy vonatot is elvontat, bármit képes megtenni, elérni, úgyhogy ehhez mérje magát a világ minden más embere, és benne én is. Nem mertem pihenni, és folyamatosan frusztrált, hogy "nem vittem semmire" vagy nem vittem elég sokra. Folyamatosan dolgoztam mások elismeréséért és szeretetéért, egyáltalán nem voltam képes elhinni, hogy bárki szerethet csak úgy, valami megfoghatatlan dologért amit velem él meg.

Rengeteg haszna van, ha az ember ilyen dolgozós, mert a csinálás tényleg kitermel mindenfélét, nem csak a kihasználtság vagy kimerültség érzését. Az ember valami stabil bástya lesz, és/vagy motor, aki majd megcsinálja, elintézi, van ismerőse hozzá, és bármennyi időt és energiát beleöl, munkákba és kapcsolatokba, és gyűlik a tapasztalat, az élmény, az ismeret.

Az volt az áttörés amikor megfogalmazódott bennem, hogy mindazt amit teszek, azt egyetlen ember szeretetéért, elismeréséért, a vele töltött időért teszem. Nyilván választottam valakit, akinek a világlátása, kommunikációja, minden porcikája alkalmas arra, hogy fenntartsam a saját működésemet, amit jónak gondoltam, az egyetlen igaz útnak. Próbáltam bemagyarázni másoknak és magamnak is, hogy nem miatta teszem, hanem mert engem érdekel az a dolog, mert szeretem csinálni, mert ez meg az. És el is hitték, hiszen én is elhittem. De ki kellett mondanom, hogy hazudok magamnak és fel kellett vállalnom, hogy felszámolok ezekkel a dolgokkal. Na, értelmesebben: Nem azért hagytam ott dolgokat és hagytam abba tevékenységeket, mert Logant már nem szerettem, hanem azért mert ráébredtem, hogy mennyire nem egészséges számomra amit teszek, és elfogadtam, hogy ennek a járulékos vesztesége a kapcsolatom lesz Logannel. Az ő szerepe ebben valójában teljesen másodlagos. Bár hosszú ideig csak arra koncentráltam, hogy ő mit csinál vagy mit nem, vagy hogyan csinálja, kivel, mikor, stb, stb. de a lényeget nem vettem észre.

Akármilyen szarul hangzik vagy kínos leírni: Én vagyok az életem közepe. Az én időm, az én életem folyik. Azt kell csinálnom, arra kell koncentrálnom, ami nekem jó, és akkor senkitől sem fogom várni, hogy figyeljen rám vagy törődjön velem. Senki elismeréséért vagy szeretetéért semmilyen árat nem éri meg megfizetni. Nem baj, hogy ez énközpontúan hangzik. A lényeg az, hogy amit teszek, az nekem jó legyen. Az is lehet nekem jó, ha adok, ha segítek, ha törődöm valakivel. De legyen az is valahogy érdek nélküli. Mégis a legfontosabb, hogy semmi se számít, konkrétan semmi, ami értékesebb lenne annál az időnél amit kreatív dolgokba tudok beletenni.

Nem könnyű különbséget tenni az önszeretet és az önimádat, az egoizmus és az egészséges felismerés között, hogy csak magadat ismered (valamennyire) és csak a saját fejeddel tudsz gondolkodni, bármit is hiszel. Egyensúlyban tartani ezt talán csak úgy lehet, hogy folyamatosan kommunikálja az ember az elismerését mások felé. Szeretem magam, fontos vagyok magamnak, tudom, hogy én vagyok aki tehet magáért bármit is, sőt az egyetlen vagyok, akinek kötelessége tenni magáért bármit is, DE látlak téged! Látom a szépséget, látom a jó dolgokat, látom az erőfeszítéseidet, látom az értékeidet, és ezeket nagyra tartom. Mások érdek nélküli elismerése tartja egyensúlyban az önszeretetet.

Nem választ el semennyi idő attól, hogy azt vagy olyan dolgokat csináljak, amit szeretek. Nincs olyan, hogy "még ezt" és majd utána... Amíg az ember így gondolkodik, addig sosem jön el az "utána". Viszont, hogy azért senki se érezze magát kirekesztve, lehet élvezni a ”még ezt megcsinálom„ dolgot is. De akkor valójában ez volt a cél. :)

#élet #önismeret #önszeretet #elismerés #szeretet #kapcsolatok #03-30

[csakcsiga]

Ma voltam egy állásinterjún!

Nagyon nem alarok túlságosan belelkesedni mert aztán a végén nagyot koppanok. De nagyon el szeretnék már jönni a mostani helyemről és ez a lehetőség a lehető legjobb lenne. Van benne bőven kihívás, fejlődési lehetőség, egy csomó új dolgot tudnék tanulni.

Reggel mikor felkeltem egész nyugodtan indultam el az interjúra nem is akartam túl stresszelni(még azt is leszartam, hogy esik, vagy hogy mibe menetem/hogy nézek ki*) és úgy érzem jól el tudtunk beszélgetni az interjúztatókkal. Szakmailag véleményem szerint alkalmas vagyok, tapasztalatom meg van hozzá(mèg ha nem is ebbe az ágazatba, de a folyamatokat ismerem). Egyedül a jogosítvány hiányán lepődtek meg. Arra csak annyit reagáltam, hogy tervebe van csak elvitte a pénzem a pszichológus és kellő motiváció hatására tudunk gyorsítani a folyamaton.

Szóval passz... Most várok, reménykedem, de megpróbálom magamat nem nagyon beleèlni.

*ezen néha be tudok feszülni.

#élet #personal shit #meló

[viking84chef]

Csörög a telefonom. Magánszám. Utálom a magánszámokat. De, mert illedelmes ember vagyok, felveszem. Géphang tájékoztat, hogy a bank akar beszélni velem és mindjárt kapcsolnak egy hangot, ami nem gép. A mindjárt legalább egy perc, addig a fülemben dübörög valami klasszikus.

Végre beleszólnak.

- Jó napot, Mikovecz Krisztina vagyok, XY banktól telefonálok, alkalmas most Önnek az időpont?

Tudom, nagy hibám, de szeretek igazat szólni, és mert épp nincs jobb dolgom, azt válaszolom, hogy alkalmas.

- Rendben. Tájékoztatom, hogy a beszélgetésünkről hangfelvétel készül.

- Az meg miért kell?

- Hát, hogy később ne legyen köztünk félreértés.

- Sajnos már most az van, ugyanis nem szeretném, ha felvennék a beszélgetést. A csevejben benne vagyok, de ne tessenek engem archiválni.

- Tehát akkor nem egyezik bele a hangfelvételbe?

- Nem egyezem bele.

- Értem. Várna picit? Intézem a kollégámmal.

Eltűnik a vonalból. Aztán pár pillanat múlva visszatér, de nem hozzám beszél, hanem valaki máshoz.

- Bécikém! A vonalban vagyok egy banyával, aki már az elején kiidegel. Azt akarja, hogy a csodaszép operaénekes hangja ne kerüljön nálunk szalagra. Ki tudnád kapcsolni?

- Nálad is ott a kapcsoló.

- Jaj, Bécike, tudod, mennyire hülye vagyok ezekhez a kütyükhöz...

Szívem szerint beleszólnék, hogy tán nem csak ezekhez, de visszafogom magam.

- Jó, kikapcsolom - válaszolja Béla.

Intézőm visszatér.

- Kedves ügyfelünk, a felvétel kikapcsolásra került.

- Biztos? Béla megoldotta?

- Ööö... Hogy tetszik mondani?!

Szinte látom magam előtt, ahogy vörösödik a csaj füle. Meg úgy az egész feje.

- Jaj, vonalban tetszett maradni? Izé, bocsánat...

- Nem tetszettem, de így alakult. Mi, banyák már csak ilyenek vagyunk.

- Nem akartam megbántani.

- Hát, ez nem jött össze. Na, lapozzunk. Mi a nagy hír?

- Igazából csak pár termékünket szerettem volna Önnek ajánlani.

- Mint például?

- Előtte egyeztetnünk kell pár személyes adatot.

Leegyeztetjük.

- Szóval?

Kivár picit.

- Hallott már a Babaváró hitelünkről?

- Miért hallottam volna?

- Hát, mert ez most a legnépszerűbb termékünk.

- Édes szívem, az előbb egyeztettük le az adataimat.

- És?

- Mit és? Emlékszik, hogy mit diktáltam be születési évnek?

- Bocsánat, de átsiklottam felette.

- Az elég baj. 1942-őt, drága gyerekem, 1942-őt! Nekem maximum Nyanyaváró hitelt tud ajánlani, de már lassan azt sem, annyira vén vagyok!

- Ugyan, manapság már egyre később vállalnak gyereket a nők.

- Az lehet, de én már 78 éves vagyok. Vállaltam én eleget.

- Pedig milyen fiatalos a hangja. Lehet, hogy az zavart meg. Akkor viszont... Ajánlhatok egy jó kis életbiztosítást?

- Na, látja, az már kézenfekvőbb lenne, de olyanom már van.

- Folyószámla hitel?

- Fizettem már elég hitelt az életemben, köszönöm, többet nem szeretnék.

- Fiatal házasok kölcsöne?

- Honnan tudja, hogy épp férjhez menés előtt vagyok?

- Na, akkor ez pont jól jönne maguknak.

- Igen, mi a két fiatal. Én 78, a párom 85 éves.

- Hm, azt hiszem erre a korra már nem adják meg a hitelt...

- Miért? Most mondta, hogy ez milyen jó lenne nekünk.

- Bocsánat, megint figyelmetlen voltam.

- Csöppet. Mi van még?

- Lakáshitel? Van hol lakniuk?

- Hát, az még akad, még nem kell mennünk a híd alá.

- És nem vágynak nagyobb lakásra? Érdekli Önöket a CSOK?

- A csók? Hogyne érdekelne! Sőt, más egyéb izgalmasabb dolgok is...

- Mint például?

- Ebbe most nem mennék bele...

- Értem. Akkor egyik termékünk sem érdekli behatóbban?

- Ezek közül egyik sem.

- Sajnos most ezek vannak palettán. Máskor is hívhatom, ha új ajánlataink lennének?

- Persze, ha el akarja ütni az időt, unaloműzőnek felhívhat. Csak szóljon előtte Bécinek, hogy kapásból lője ki a felvétel gombot.

- Ó, addigra szerintem megtanulom a használatát!

- Úgy gondolja? De kis optimista... Nekem azért vannak kételyeim. Na, viszlát! Vagyis: Csók!

- Mi?! Hogy mit tetszik mondani? Mégis érdekelné a CSOK? Mondanám a részleteket. Halló, halló, itt van még?

Már nem voltam ott. Idejekorán kinyomtam a telefont, mielőtt még jött volna az újabb agymenéseivel.

Mondtam már hogy utálom, ha magánszámról hívnak?😂😂😂😂🙈

Szerző: Őszi Róbert

[juliskardigan]

egészen biztos vagyok benne, hogy az emberi elme képtelen lekövetni a madaras sagát

a fizetős kék pipa két napig volt elérhető

a másik, verifikációra alkalmas pipát fél nap után megölte elon szerdán, majd ma visszajött

természetesen azonnal volt NFT scam

és közben a zseni, aki majd jól megment mindannyiunkat a rakétájával, olyanokat mond az all hands meetingen, hogy if i saw ads for gizmos - i love gizmos, of course - i'd buy them all, click click click

#the bird app #click click click