#elbújni

[rotten1227]

Jobban belegondolva nem szeretném, hogy bármelyik ismerősöm rám találjon itt.

#elbújni #magyar #láthatatlan #ismeretlen #idegen

[rejszelde]

Akik ismernek, azok tudják, hogy imádom a konteókat, de sosem hiszem el azokat. Úgy vagyok vele, hogy annyira ritkán igazolódik valamelyik, hogy azokat simán bevállalom tévedésként.

Most például egy különösen finom falat jutott elém: hogy mi az oka a Vodafone látszólagosan teljesen abszurd felvásárlásának. Az közismert, hogy minden elérhető releváns forrás szerint a Vodafone felvásárlása abban az időszakban, és a Vodafone akkori állapotában teljes faszságnak tűnt, egy jól kivitelezett pénzelbaszásnak.

A konteo messzebről indít: onnan, hogy Orbánék mindig is a nagy nyilvánosságot tekintették a legnagyobb hátráltató erőnek, hogy teljes diktatúrát alakítsanak ki, és ez főleg az ellenőrizhetetlen internet miatt van. Amikor az oroszokkal összeborult az Orbán kormány, akkor Putyin felajánlotta nekik a SWORM rendszer használatát, amit természetesen nem a végpontokra kell telepíteni, mint a Pegasust, hanem a közvetítő állomásokra (telefon cellatornyokra és az internetre csatlakozást biztosító gateway szerverekre). Amikor ez a felajánlás megtörtént, rögtön beindult a gépezet, és létrehozták a 4iG-t, részesedést szereztek a Telenorban (most Yettel), felvásarolták a UPC-t, részesedést vásároltak a Digiben. A Telekomot nem sikerült megszerezniük, emiatt többször is biztonsági kockázatnak tekintették, különadóztatták a társaságot, szóval izomból csuklóztatták őket, hogy meggondolják magukat. Aztán volt egy találkozó Orbán és a Telekom vezetője között, amit a kormány nagyon sikeresnek értékelt, és nem sokkal később megszűntették a Telekom elleni szankciókat - ez alapján akár az is lehet, hogy sikerült megegyezniük a SWORM telepítését illetően. A cél az lenne, hogy az összes információt ellenőrizni akarják, amely keletkezik a Magyar Nép hálózatain, ehhez pedig az összes létező informatikai hálózatra kell olyan rendszeret telepíteni, ami totálisan megfigyeli az összes kommunikációt. Ez pedig a totális diktatúra kiépítéséhez kell.

Egyébként én szeretem azokat a konteókat, amik megtörtént eseményeket állítanak láncba egy elmélet igazolására, mivel olyan szép találat lenne, ha az elmélet igazolódna. Ebben az esetben viszont sajnos több sebből is vérzik a sztori.

Egyrészt, nagyon szép ez, hogy hallgassunk le mindenkit, de ez egy akkora mennyiségű adat lenne, csak órás szintre bontva is, amihez irgalmatlan kapacitásokat kellene bevetni még a nagyon felületes áttekintéshez is.

Másrészt, ha valaki manapság el akarja rejteni a kommunikációját, nincs az a csúcstechnológiás megfigyelőrendszer, ami le tudná hallgatni egy Tor csőben áthúzott VPN titkosított adatfolyamból a valódi tartalmat - vagy legalábbis csak nagyon hosszú idő után, úgy, hogy az eredeti végpont helyét csak úgy lehetne bizonyítani, ha a forrás eszköz is meglenne. Ez most úgy hangzik, mintha egy nagyon bonyolult dolog lenne, de valójában pár alkalmazás segitségével és némi odafigyeléssel rutinszerűen lehet elbújni és fantomként létezni a világhálón. Minél nagyobb a megfigyelésre fordított energia, annál inkább vált a lakosság gerilla üzemmódba - lásd Kína, ahonnan a legtöbb VPN előfizetést vásárolják. Ezt egyébként azok is tudják, akik ilyen kapacitásokat ki akarnak építeni, ezért még egy Kína méretű országban is csak kísérleti jelleggel építik ezeket a megfigyelő rendszereket, mert egyáltalán nem biztosak benne, hogy a kívánt hatásfokon működnek majd. Ezzel szemben egy Magyarország méretű populációra már szinte biztosan nem érdemes megfigyelőrendszert építeni, mert nagyon drága ahhoz képest, amekkora hasznot hajtana, pláne, ha még botrány is lesz belőle, mint a Pegasus esetében.

Ennek ellenére nem baj, hogy vannak ilyen konteók, ugyanis felhívják a figyelmet az errdeti problémára, vagyis annak a lehetőségére, hogy mégiscsak megfigyel minket a kormány. (ha nem ez, akkor az orosz. vagy az ukrán. vagy a német. vagy az amerikai.)

[boldognaklenni-01]

Tudtad?

A Tumblr általában a megsebzett lelkek mentsvára.

Egy olyan hely, ahova elbújni mész, egy hely ahogy megértésre találsz. Gondolatokra, amelyek egyeznek az érzéseiddel amit te nem tudsz szavakba önteni.

A Tumblr egy hely ahol kiírhatod magadból a rossz gondolatokat és nem fognak bántani vagy elítélni érte.

Ez egy menedék a fájó szívre.

Ironikus, hogy pont miattad tértem vissza ide. Te szoktattál le róla.

-Anna S.

#magyar #magyar tumblisok #magyar tumblr #gondolat #gondolatok #saját gondolat #szerelem #nagyon szar #törött lélek #fájdalom #üresség

[titokban-szeretni]

Legalább te nem láttad volna, hogy mekkora szerencsétlen vagyok.. Ha te akkor pont nem vagy ott, kevésbé lett volna ennyire gáz,de inkább semennyire.. Most viszont szeretnék örökké elbújni előled..

#szerencsétlen #béna vagyok #fájdalom #szeretlek

[emlekeimkonyvtara]

Ha lenne bátorságom, már az ereimet kaszabolnám millió darabra, minden egyes hazugságom miatt. Minden szavam miatt. Az összes érzelem miatt, amivel szerethettelek de nem érdemeltem meg. Az összes érintésed miatt, amit nem érdemeltem meg. Hontalan lettem. Már nem tudom takargatni a belső poklot, már nem tudok hazugságok mögé elbújni. Megint. Tönkre ment a ritmus, az a keserű kör. A szörny, aki igazán én vagyok előbújt. Nem érdemlem meg az életem, nem érdemlem az embereket akik körül vesznek. Nem érdemlem a létet, a szavakat, a hangokat. Nem érdemlem a semmit.

Gyáván, étlen, szomjan hullok majd el, mint az őszi elsárgult koszos, csúnya tölgyfalevél. Megtaposva. Elrohadva.

#hungary #magyar #sajat #sajat szoveg #sajat iras #fajdalom #önutálat #öngyilkos gondolatok #halálvágy #halál

[gyepmester]

végre új 420 sztori 🥴

lengyelországba vonattal mentem, kb 1 grammot vittem ledarálva, elég lesz az előkészületekre, 2 éjszakára, meg az akció utánra

nem akartam túltolni, alapvetően nem 420-pozitív a gp, és senkit sem ismerek, szóval csak óvatosan, mértékkel

az esemény előtt volt 3 órányi alvásidő - nem sikerült kihasználni, szokás szerint kialvatlanul indulok neki

közvetlenül a tényleges indulás előtt, de még civilben, a kertben sunnyogva hajnali negyed 2 környékén gyorsan elszívtam egy kis tömzsi párslukkosat

csak úgy megszokásból, kabalából, meg hát ki tudja, mikor lesz alkalmam a következőre

több órával később, már az események után, de még a lejövetel előtt egyszercsak előhúzom a kesztyűt a zsebemből, és vele együtt a kis tasak is kicsusszan, pont egy kollegina szeme előtt

nebaszki, elfelejtettem kirakni a privát cuccaim közé 😱

oké, semmi para, a letartóztatás előtt meg kell szabadulnom tőle valahogy

elszívni nem akarom, már full kimerült vagyok, alig állok a lábamon, aludni akarok csak

és amúgy is túl rizikós lenne, cigizni is csak komoly erőfeszítések árán sikerül; bár az építmény nagy és szeles, egyrészt valaki mindig van a közelben, nem lehet hosszan elbújni, másrészt minden pillanatban számolni kell azzal, hogy a drón épp engem néz

a motozást tutira lehet venni, de csak úgy simán itt eldugni mégsem akarom - ez még egy fél grammal is szentségtörés lenne, ilyet egyszerűen nem csinálunk 🤔

szóval megeszem

csak nehogy elfelejtsem...

kivárom, amíg eljön az idő, nem felejtem el, egy kis vízzel lenyelem, a tasit eldugom egy fészerben a lomok közé (műanyagszennyezés 😔)

hogy beütött-e, azt nem tudom megmondani, egész nap csak aludni akartam, és komoly erőfeszítésembe telt nem összeesni minden pillanatban - de hát kurvarég nem aludtam, és stresszel kombinált fizikai munkát végeztem, csak szabad fáradtnak lenni, igen?

éjfél után alhattam el, puha ágyban, biztonságban, szabadlábon

a várakozásokkal ellentétben be se vittek az örsre, a mászócuccokat elkobozták (összesen 3 óráig tartott, amíg ott a helyszínen leadminisztrálták ezt a 10 ember minden egyes karabinerével, természetesen én szabadultam utoljára), de nemhogy bilincs meg böri nem lett, még csak meg sem motoztak

ha ezt előre tudom, kihozhattam volna egy az egyben 🤪

#420 #420 sztorik

[halalos-tavasz]

Villámcsapás

Ez vagy az életemben. Hirtelen megjelensz, fájdalmat okozol, aztán mintha mi se történt volna eltűnsz egyik pillanatról a másikra.

Előled még elbújni se lehet.

[igraszzogniem]

kicsit félek.

leragadtam egy laza négy évvel ezelőtt az életemben. a felismerésre vezető tényekkel való találkozásaim egyre inkább mardosnak.

mindeközben fél éve kiirthatatlannak tűnő, irreális reményt táplálok magamban. de ma rá kellett jönnöm, hogy gyakorlatilag semmi nem változott, mióta irreálisként definiáljuk. mindkettőnk élethelyzete ugyan az volt. szóval egyszerűen nem tudom elfogadni a nemet.

arra viszont nem tudok rájönni, hogy mire akár tanítani azzal az élety hogy folyamatosan azt a mézesmadzagot huzigálja előttem, amit soha nem érhetek el. azt, hogy ez a madzag miért a legédesebb, legkülönlegesebb mézzel van átitatva, ne is firtassuk.

szóval vannak ilyenek. idén megtörtént velem a legjobb és az egyik legrosszabb dolog is. azt akarja tanítani az élet, hogy haha, azt hiszed, ez a legrosszabb? akkor bazdmeg.

mert ez a történelem megismétlése lenne és lehet, hogy ebbe most így már tényleg bele is halnék. vagy végleg elkészíteném önmagam. mert méginkább a stabilitásba akarok majd menekülni, ami már most sem bizonyult nekemvalónak.

szeretnék elbújni a világ elől.

[erosnekszulettem]

Ő az enyém és gondolkodás nélkül képes vagyok megvédeni őt bárkitől és bármitől a saját érdekedben és a testi épsegedre vonatkozólag gondold meg 2x-3x hogy valóban arra akarsz e pályázni ami az enyém...

Mert hiába is probálnál eltűnni elbújni... megtalállak örökké nem maradhatsz biztonságos helyen és hiába bujnál mások háta mögé nem lehetnek mindig ott... de hidd el én ott leszek... akárcsak a szörny az ágyad alatt... nem futhatsz nem bujhatsz el mert aki a családomat fenyegeti az számítson arra hogy megvédem.... megvédem őt és elhozom a poklot is ha kell..

[bllail]

Meg keveset eltem viszonylag, de 2023 nyara biztos hogy benne lesz eletem top5 legszarabb nyaraban - félreértés ne essek, nem halt meg senkim, nem ért engem vagy a szeretteimet baleset, van a fejem felett tető, van mit ennem és ezért nagyon halas vagyok - de 5 évet vegigtanultam és egyetlenegy vizsga miatt ami nem sikerült sikerült egy mélypontra kerulnom, alig mozdultam ki nyaron vagy ha igen elegge nehezemre esett, rengeteget sirtam mert egy kudarcnak ereztem magamat … (ma már mashogy latom, de ezek voltak az akkori erzeseim)

Utolsó nyari vizsgam utan amikor kiderült hogy a diplomam meg varat magára Mia megkérdezte nincs-e kedvem lemenni a nyaralojukba kicsit elbújni a világ elol, és nagyon jol esett a lelkemnek, alig voltunk a vizben, csak dumaltunk, olvastunk és gyonyorkodtunk a tajban meg a kutyussal jatszottunk és jokat ettunk <3

[keresztyandras]

A mismásolás hete

Bolgár György Hazugságvizsgáló Azt állította Orbán Viktor (a Kossuth rádióban), hogy „amikor nincs választás, akkor lehet mismásolni a politikában, különösen Brüsszelben szokás ez, de Magyarországon persze nem lehet, itt nem lehet elbújni, Magyarországon a politikusoktól kikövetelik az egyenes beszédet”.   Ezzel szemben a tény az, hogy nemcsak el lehet bújni, de Orbán el is bújik, és senki nem…

View On WordPress

#Bolgár György Hazugságvizsgáló

[erla-film]

When you open the link, delete the "https://href.li/?" link fragment from the beginning

#movie #film

[zbrmln]

Egy álmom volt;

Ketten, együtt elbújni a világ összes gondja elől

[aranysziv]

könnyebben elengedlek úgy, hogy voltaképpen itt sem vagy. nem vagy a koncerten. nem vagy a padnál. nem vagy ott a könyvesboltban. nem vagy a villamoson, sem a boltban. a moziban azért összerezzentem egy pillanatra, mert azt hittem, de aztán mégse. tévedtem. összetévesztettelek valaki mással. pedig a szemem sarkából úgy tűnt. megesküdtem volna rá. azt éreztem, hogy valaki figyel, és hátra is fordultam, pár sorral fentebb kerestelek, de te nem voltál sehol, csak idegen arcok. de valahogy ezzel együtt is a nemléted egyre valóságosabb. néha mintha csak nem is lettél volna. de akkor hol voltam eddig én? most kezdek valóságosabbá válni. lehet ez az eredendő vitánk alapja: egyszerre csak egyikőnk létezhet. de én akarok emlékezni. arra is, hogy miért voltam veled, és arra is, hogy végül miért nem. mindkettő meghatároz. engem is, és téged is.

az örökkön örökké elmaradt elköszönésedre sokat gondolok. nem fáj már. vagyis, de, fáj, de közel sem úgy, mint régen. leülök vele olykor, a fájdalommal, és csak úgy vagyok, engedem magamnak, és amikor menni akar az érzés, akkor hagyom. nem vagyok kiszolgáltatva sem a gondolataimnak, sem az érzéseimnek. ők nem én vagyok. jelzések, igen, de nem én vagyok. vannak ők. meg vagyok én. van mozgástér. és míg nekik nincs cselekvőképességük, addig nekem van. megtanultam azt is, hogy a sémavezérelt viselkedés nem célravezető. nekem olykor muszáj lemennem a belső igazságomig, a fájdalmamig, a magányomig ahhoz, hogy a tiédből is ki tudjak szállni. nem lehetek úgy, hogy nem veszek róla tudomást, mintha nem lenne. nem, néha meg kell szakadnia a szívemnek. újra és újra. ameddig még kell neki ez az idő. de már eszembe sem jutna, hogy visszamenjek. drasztikusan mást kellett tennem egy-egy adott szituációban, ahogy egyébként tettem volna korábban, mert csak így tudtam elérni azt, hogy az ismétlődés megszakadjon. amúgy sem volt reálisan várható, hogy csak te változtass, miközben én ugyanott álltam - nekem kellett megvédenem magam. és nekem egyedül nem ment. most is kell segítség. de előrébb vagyok sokkal, mint akkor voltam. én tudom ki vagyok nélküled. tőled leválasztva. azt az ént én megkerestem, megtaláltam és megöleltem a romok alatt. és kiszabadítottam.

azelőtt a te érzelmi elérhetetlenséged megtörése volt a cél számomra. ahelyett, hogy a saját gyógyulásomra összpontosítottam volna. ezt meg kellett bocsátanom magamnak, és nem volt könnyű. gondolj csak bele, a sémát, ami annyira vonzott, amihez ragaszkodtam, ami az életet jelentette, foggal és körömmel kezdtem magamból kitépni, mert nem volt más választásom, csak ez. megértettem, hogy ezt kell tennem, de ez önmagában nem volt elég. innen még el kellett mélyülnöm. és abban a mélységben, abban az őszinteségben az összes hit, illúzió és biztonságérzet romba dőlt. árva voltam. ez egy teljesen ismeretlen hely volt számomra, ahol nincs kapaszkodó. elbújni sem tudsz. sem menekülni. olyan, mintha semmilyen kiút nem lenne. csak én vagyok. és akkor megérted, hogy most fájnia kell. így vagy úgy, de most szembe kell néznem a valódi veszteséggel, de ezúttal elbírom. most tudtam, hogy menni fog. akartam, hogy menjen. megéltem és azóta is megélem minden egyes érzésemet, és kifejezem őket. érzem magam. és tudom tudatosítani, ami történik, így létrejöhetett a védelmi rendszer is. ami azelőtt nem volt, amire azelőtt nagy szükségem lett volna, de nem volt. én többé már nem akarok harcolni azzal, hogy fáj az emléked. hagyom, hadd fájjon. azzal harcolok, hogy többé nem nyúlok feléd többet. mert már tudom, hogy mi történne. újra. megállok itt, és az érzést ölelem magamhoz, nem téged. mert az érzés nem bánthat.

tudod, ott a moziban nem filmet vetítettek, hanem dalokat. az egész koncepció neked nagyon tetszett volna, tudom, mert klassz volt és innovatív, ráadásul a bandát, amikor mutattam neked, tetszett, és láttam is azóta, hogy hallgattad őket. és a megvalósítás is, jó ég. elképesztően lenyűgöző lett, pénteken majd megjelenik hivatalosan is. ez csak ilyen premier előtti vetítés volt a figyelmeseknek vagy szerencséseknek, ahogy tetszik. ha lennénk még, ha a dolgok most nem nélkülünk zajlanának, akkor neked szóltam volna, hogy menjünk el, de végül csak egy barátommal voltam. jó volt amúgy, én nagyon élveztem. azt vettem észre egy idő után, hogy tátva maradt a szám. nincs agyonvágva az egész, hanem a kamera követi a dallamot, követi az egyént, a mondanivalót, és közben úgy játszanak a fényekkel, hogy az valami döbbenetes, illik a zenéhez. nem tudom, hogy egy szimpla videó mennyire adja majd át azt az érzést, amit én éreztem, miközben néztem őket, de a hatalmas vászonon látni nagyon különleges volt. jó lett volna ebben az élményben osztozni veled. van, hogy ilyeneket kívánok. nem mindig, de néha előfordul.

szeretnék róla is írni itt, mert nekem fontos, nagyon fontos. nemcsak mondom, hanem érzem. olvastam egy leírást, amiről eszembe jutottál, mert szóról szóra tökéletesen leírja azt, amit éreztem veled: szavakkal takaróztam, szavakkal fáztam, szavakat ettem, szavakat hánytam. végül a szavakat megutáltam. egyedül voltam velük, s mindvégig egyedül is maradtam. arra vártam volna, csak öleljen át. s ne mondogassa, hogy majd át fog. de a test most ezt is kioldja..., végképp nem akar többé küzdeni a múlttal. igen. miközben az énhatáraim stabilan körvonalazódtak, észrevettem, hogy míg régen mindig alig vártam, hogy megszólaljon a kaputelefon, hogy felvillanjon a telefon a neveddel, most már nem is várlak, nem téged vártalak. valahogy, miközben másra figyeltem, egyszerűen elmúlt ez. bennem. szembesültem a semmivel, és azt hiszem, hogy ez volt a teljes illúziómentesség teljes tudatosítása. szinte megcsapott az egész. miután megéreztem saját magamat, ide már csak biztonságosan kötődő férfit akartam beengedni. hiszen már én is biztonságosan tudok kötődni. és alapból kötődni kockázatos. az egy sebezhetőség, ez igaz. de pont ezért egy ilyen súlyt vagy terhet csakis kizárólag érzelmi biztonságban bír el két ember, egyébként nem. nem titok, hogy vágytam erre a teljes egységre. veled ugyan, de azt nem lehetett. és úgy érzem most, hogy mégis megkaptam.

az érzelmi biztonság az egyik legfontosabb érték, és hihetetlenül ritka. súlyos érzés belegondolni, hogy mennyi rosszat ismételtem ezelőtt, akaratlanul. de nemcsak az, hogy kit választottam magamnak, hanem a női képembe is teljesen bele kellett nyúlnom. szabotáltam magamat. mióta nem csinálom, annyian dícsérnek, mert ha nem is tudják, érzik, látják rajtam, hogy most valami más, valami megváltozott, mert más a kisugárzásom, sokkal erősebb. és a saját dolgaim rendezése után szeretetbe érkezni. elfogadásba. figyelembe. simogatásba. ölelésbe. nyugalomba. békébe. leírhatatlan. nemcsak magamban, de vele is. mert olyan ez, ami eddig ismeretlen volt számomra. ezt nem lehet szétverni, én ezt nem hagyom. szeretni akarok, és nem bántani vagy bántva lenni. ez a tényleges felnőtt intimitás. és többek között ezért hálás vagyok neki, amiért vele megtapasztalhatom.

ha nem is lehet mindig a közelemben, próbál, fontos neki. az igyekezetét értékelem és élvezem is, mindig azon vagyok, hogy hogyan tudnám viszonozni. szeretem, hogy bármiről tudunk kötetlenül beszélgetni, szeretem a humorát, szeretem, hogy mennyire elhivatott és hogy mennyire tehetséges, és szeretem a kinézetét is, hihetetlenül vonzódok hozzá. szeretem, hogy nincsenek benne úgy falak, szeretem, hogy mennyire romantikus, és hogy mennyire figyel arra, hogy milyen igényeim vagy vágyaim vannak akkor is, ha épp nem mondom. szeretem, ahogy megfogja a kezem az utcán, vagy ahogy simogat az asztalnál. a közösen eltöltött időt, ahogy egyre jobban megismerjük egymást. azt is nagyon szeretem. szeretem, hogy mellette nő lehetek, igazi nő, és ő meg férfi, igazi férfi. szeretem tőle megkérdezni, mikor megyek manikűröztetni, hogy most milyen legyen a körmöm, és akkor ő mond egy színt, és utána az a szín én vagyok, és akármikor ránézek a kezemre, mindig eszembe jut róla, hiszen azt ő választotta. ezek csak így vannak, és jó dolgok. egy szál bugyiban készíteni neki szendvicset hajnal 3-kor, mert éhes volt, ő meg ott ült velem, és egy pillanatra sem vette le rólam a szemét. azt mondogatta, hogy olyan szép mindenem, de főleg a fenekem, meg a hasam, hogy kockás, de ilyen nőies, nem az a durva, és hogy ezt bármeddig elnézné. csókot nyom rá, és az egész olyan igazi. ott vagyunk, és én tudom, hogy ez jó. a hiányát is szeretem, mert nem fáj, nem kínoz, ebből is látszik, hogy ez teljesen más szint. és felemel. nem tudok túl sok lenni, sem túl kevés. viszont lehetek apró, mikor elalvásnál odabújok hozzá, és szinte eltűnök a karjaiban a takaró alatt. mondja néha nevetve, hogy telhetetlen vagyok, de tűzzel a szemében, mert ezt már mindig csak akkor jegyzi meg, amikor már őt is átkapcsoltam. és miénk a minden, csak mi létezünk olyankor, és nem számít a múlt, sem a jövő. csak az, hogy mindketten ott vagyunk. minden, amit felajánl vagy ad nekem, jóval több is, mint amit szerettem volna. néha nem tudom eldönteni, hogy olyan, mintha már 20 éve ismerném, vagy még csak 20 másodperce - és mindezt a legpozitívabb értelemben írom. vannak hibái, mint ahogy nekem is és mindenki másnak. de nem ezek számítanak. együtt elég jók vagyunk, úgy érzem. jó itt tartani.

[metalindex-hu]

RockNuggets Vol77. / GNOB - The Sacrifice (2023)

RockNuggets Vol77. / GNOB - The Sacrifice (2023) - https://metalindex.hu/2023/07/07/rocknuggets-vol77-gnob-the-sacrifice-2023/ -

A stoner, mint műfaj eléggé széles spektrumon mozog. Lehet itt vesegörcstől a földön fetrengve ordítani, a pincéig lehangolni a gitárokat, elbújni az erdőben, bulis zenét készíteni vagy akár keleti ízekkel fűszerezett dalokat írni. Ezért is szeretem ezt a műfajt, hiszen előbb vagy utóbb úgyis találok valami újat, ami után mindig felcsillan a szemem. A GNOB is hasonló csillogást hozott a szemem sarkába.

[…] Bővebben!

[zizeerya]

Az Ember, Aki nem lett Apám

Sosem szeretett eléggé. Nem jól. Nem hiszem, hogy ő tudta mi a szeretet, átadni valami igazán elcseszett dolgot sikerült neki ezzel a címszóval. Feketelyuk volt a szíve, vonzotta a lelkem fényét, szeretetem nyelte-nyelte el magába, vissza sose sugározta.

Az van, hogy őrült mód tudom szeretni a fekete-lyukas-szívű férfiakat. Minél szerethetetlenebbnek érzik titkon önmagukat, annál inkább szeretem őket reflexből, ösztönből. Anyai ölem napsugár-melegséget s fényt önt nekik, amíg én elfogyok, ők végre lassan elhiszik, hogy mégis szerethetők.

Anyám Nap volt, és ha valakit tudott tényleg szeretni az Ember (Aki nem lett Apám) az Anyám volt. Azt akarta, csak az Ő Napja legyen Anya, hát így járt, a Napot kisajátítani nem lehet. Napimádó volt az Ember. És én sosem tudtam Nap lenni Neki, igyekeztem egy darabig, majd robbantam s ő szétesett e robbanástól.

Azt mondta A Férfi, aki Mégsem az Enyém Már, hogy én voltam neki a Nap és minden fényt belőlem kapott, így amikor elhagytam fénytelen éjszaka borult rá. Otthagytam a sötétségben. Akkor még a gyerevissza szomorúságával mondta, pár héttel később a hogyképzeledhogynem dühével vágta ugyanezt fejemhez.

Túl nagy felelősség Napnak lenni, köszönöm szépen nem kérem többé. - mondtam

Másnap felkeltem s azon kaptam magam megint ragyogok. Harmadnapra igyekeztem eltakarni a fényem, elbújni - ne lássa senki, aki lehet elnyelné.

Teltek hetek és mozogtak a csillagrendszerek...

...És jött a Férfi, Aki Nem lett az Enyém .