#elhanyagolva

[infantilis-egyed]

#magyar tumblr #magyar tumblisok #magyar #hungary #saját poszt #szomorú #magyar szöveg #szerelem #szeretet #igazság #család #csalódottság #csalódtam #elhanyagolva #megnemértett #múlt #múlt idő #elvesztem #elveszett #elveszve #nem akarok érezni #nem akarom #fáj az élet #fájdalmas #miért fáj ennyire #úgy fáj #rohadtul fáj

[meghalnikenemar]

Azt hiszem ez a csalódás olyan mértékű volt, hogy már nem tudom újra kezdeni.

#tumblr #magyar #szeretet #fájdalom #gondolatok #változás #andor #csalódás #fáradtság #elhan #elhanyagolva

[bizalmas-gondolatok]

elhanyagolva érzem magam

#magyar tumblr #idézetek #magyar idézetek #magyar #magyar tumblisok #elhanyagolva #elhagyva #elhagyás #egyedül érzem magam

[csacskamacskamocska]

Figyelemkurva

A figyelemkurvaság nem női vonás hanem jelenség. A figyelemkurvasággal elnézőek vagyunk, egészségesnek tartjuk, támogatjuk. Közösségileg. Egyénileg már nem feltétlenül, ha hozzánk tartozik az a valaki, de ott már kettős mérce van. Ha a figyelemkurva sikeréből ránk is vetül fény, akkor elfogadóbbak vagyunk, mint ha nem. Ez után a nyers bevezető után jöhet egy kis lírai pszichológizálás.

Létfeltétel, hogy úgy érezzük, hogy látszódunk. Hogy számít az életünk. Ez csupán egy érzés, érzelmi szükséglet amit valahogy ki kell elégítenünk, hogy biztonságba érezze magát... a mink is? Az elménk? A pszichénk? Ezt még rendbe kell tennem, hogy hogy is van ez. A lényeg, hogy szükségünk van arra, hogy úgy érezzük, hogy látszódunk, figyelembe vagyunk véve, a létezésünk számít. Rengetegféle módon tudjuk ezt az érzést megszerezni. Egy gyerekről, házastársról, idős szülőről gondoskodás már adja, hogy valaki "lát". Barátainkkal való kapcsolatunk és az idegenek visszajelzésének provokálása mind ezt a célt szolgálja. Ha az a valaki nem csak lát, hanem figyel is ránk, törődik velünk, a fókuszában vagyunk, akkor maximálisan kielégítődik az igény. Néha persze bekúsznak olyan gondolatok, hogy oké, hogy a gyerekemnek én vagyok a mindene, de vajon mint férfi/nő, látszom-e még? És ha a házastárs nem biztosít minket arról, hogy bizony bizony, nagyon férfi/nő vagy, akkor meg kell szerezni a visszaigazolást, kiprovokálni másokból. A közösségi média nem a szociális kapcsolatokról szól, hanem arról az igényről, hogy látható-e, hogy vagyok. A szocmédiában úgy is lehet élni, hogy senkivel nincs valós kapcsolata az embernek. Amúgy, szerintem mindenki mással kampányol ezen a piacon. A testével, az eszével, a nyomorával, én például a társkapcsolati nyűgjeimmel vagyis szintén a nyomorommal. (:DD) Ma hajnalban azon gondolkodtam, hogy csinálom a dolgaimat, végzem a feladataimat, megoldom a nehézségeimet, stb, stb. Van belőle bőven csak pszichésen nem annyira készít ki mint egy éve mondjuk. Most éppen jól alszom és nem annyira vagyok frusztrált csak borzasztóan leterhelt. Ha egy barátom azt mondaná, hogy elhanyagolva érzi magát amiért nem figyelek rá, akkor vajon mit mondanék? Mennyi harag, düh, vagy nem is tudom mi kéne ahhoz, hogy azt válaszoljam, nem te vagy az életem közepe, a helyett, hogy azt mondanám: sajnálom, mostanában nagyon sok van rajtam, örömmel beszélgetek veled, de most egyszerűen nem érek rá. Csak idegennek mondanék olyat, hogy nem te meg a problémád az életem közepe, jelezve, hogy húzzál a halál faszára köcsög, hát mégis kinek képzeled magad? Nyilván helyre is rakná magát és nem jelentkezne többet. Szerencse, hogy az én életemben nincsenek ilyen agresszíven nyomuló emberek ezért nem kell ilyen gorombának lennem.

Nem kapcsolatokat építünk, amikben látszódunk, amikben figyelnek r��nk és figyelünk másokra, hanem lájkokat, virtuális sikereket hajszolunk. Ezt már sokan elemezték, nem is akarok belemenni. Igazán az az érdekes (amit szintén már sokan tanulmányoztak), hogy nem vesszük tudomásul, hogy ez keményen formálja a valóságunkat és a személyiségünket is. 50 lájkot beszerezni sokkal könnyebb, mint megoldani, megbeszélni egy konfliktust. Ahogy maszturbálni is sokkal egyszerűbb, mint partnernek lenni a szexben. A virtuális siker, mint a drog. Kéne egy olyan képsor, mint a dogosokról, csak ezen az lenne, hogy: like, reblog, chat, semmi. És egy mosolygó, egy elégedett, egy önelégült és egy összetört ember.

Ha lenne időm, Csányi Vilmost olvasnék. Bár kutatta, de nem pazarolta az idejét faszságokra.

#figyelemkurva #szocmédia #kapcsolatok #02-26

[0imamess0]

Valaha számítani fog hogy én mit érzek és hogy vagyok. Vagy hogy mivan velem? Nem csak most de most végképp.

Elhanyagolva, semmibe véve, utolsó utáninak érzem magam.

Sose számítok.

Az se számít hogy napok óta mennyire szeretném bántani magam.

De igazából ha szólok hogy baj van akkor csak hisztis picsa vagyok.

#nem ertem #kibaszottul fáj #amúgy senki sem írna rám hogy hé mi a baj min akadtál így ki #nem vagyok eleg jo #nem számít

[pajjorimre]

Mizéria

A '70-es években épülhetett, valamilyen szálló, a szobákban a csempézett konyhasarok meg a vécé fülkéje a kilátszó strangokkal erről árulkodik. Sokan még élhetnek azok közül, akik dolgoztak rajta. Érthetetlen hogy ennyire jó helyen levő ház miért van ennyire elhanyagolva, valószínűleg a vadkapitalista privatizátorok prédája lett csóri. Kéne így, ahogy van.

[arcra-festett-mosoly]

Önszeretet -> alakulóban

Szerelem -> alakulóban

Barátok -> megmaradtak

Elengedés -> megfelelő mértékben

Tanulás -> csak semmi túlzás

Bulik -> elég

Alkohol -> túl sok

Szex -> aktívan

Lustaság -> nagyon gázos

Otthon -> kevés

Család -> elhanyagolva

Aktív tevékenység -> nem elég

#koli #helyzetjelentes #egesz stabil #én #3hónapja #2022.11.16. 21:00

[thisisnotadiehardmovie]

Tegnap feltakarítottam a kutya után, ma letakarítottam a kutyát, pont rossz írányból van 20 centis szőre, minden irányból szarral kell küzdeni, pedig nincs elhanyagolva se az emésztése, se a bundája.

[onsieluenkeli]

A szívemhez a Liliána áll a legközelebb azért, mert én is elveszítettem a gyerekkoromból jó pár évet egy nárcisztius pszichopata miatt, az anyám élettársának a személyében.

És habár az enyém szerencsémre nem molesztált, és nem is a vérem, de ezen kívül minden megtörtént ami a súlyosan megromlott családi kapcsolatokban általában szokott, és ahol védelmező típusú személy is van. Mi öt és fél éven át, szünet nélküli mentális terrort vívtunk, amit végül megnyertem, de rohadt nagy áldozatokkal. Például elkezdtem ddd dadadadogni. Szóval, valahol pontosan ismerem Liliána kínjainak egy bizonyos részét az biztos 💯! Az átvirrasztott éjszakákat, a válaszok keresgélését, a démonjait, a felismeréseit, a harcokat, a dühöt, és azt a krva nagy erőt... Én például teljesen egyedül találtam ki úgy 12 évesen az „álarcot hord”, „uralkodik”, és a „manipulál” kifejezéseket, és rendesen ledöbbentett úgy húszon évesen, hogy ezek tényleg léteznek a pszichológiában.

Ráéreztem, és fokozatosan rájöttem arra, hogy nem én vagyok a rossz, a sz*r gyerek, hanem az a férfi egy hulladék, és árt nekünk, és az anyámat pedig teljesen kisajátítja. És anyám élettársa pedig arra jött rá, hogy átlátok rajta, nem félek tőle, és innentől kezdve egy ellenség lettem. (Mint Ukrajna és Putyin kapcsolata. Horror.) Miatta van az, hogy annyira erősen kiállok az Anyák mellett, és féltem, és védem őket a végtelenségig, és vissza.

Hogy értsd

Egyszer, úgy 1998 környékén megnéztünk egy 🎞 filmet este, anyum inkább elment aludni, az volt a címe hogy - Ez a Fiúk sorsa - Végig felállt a karomon a szőr annyira tűpontosan visszaadta azt amiben éltünk. Én is lázadtam, furcsán barátkoztam, az apámért rajongtam, anyum élettársa pedig pont egy kiköpött RobertDeNiro volt, még az anyajegy is stimmelt, m��g a kutya is, csak pitbull verzióban. A filmben volt egy jelenet amikor hallanak egy hírt, ami arról szólt, hogy egy amerikai srác kinyírta a mostoha apját, és erre összenéztek... Mi is, akkor, ugyanúgy, összenéztünk.

A fickónak a felesége 39 évesen agyvérzésben halt meg, a lányai idősebbek voltak nálam, és az öt és fél év alatt 1 szóig jutott el a kapcsolatunk velük. Azaz 1 szó a „szia” volt. Soha nem történt egy normális beszélgetés közöttünk, még ebéd közben is csak az apjuk beszélt. Minden hülyeségét végig kellett hallgatni, még azt sem bírta elviselni, ha valaki jobb, vagy viccesebb történetet tudott nála az asztalnál. Utáltam náluk lenni, de minden hétvégén muszáj volt. És olyankor mindnyájan elvonultunk egy-egy külön szobába, és alig vártuk hogy vége legyen. Nem az volt a célja ezzel hogy egy "család" legyünk, csak így tudta megakadályozni hogy hétvégenként találkozzunk a Nagynénémmel, és az unokatestvéreimmel. Szépen lassan mindenkitől tiltotta az Anyámat. Klasszikus, rohadék.

15 éves lehettem amikor a 22 éves lánya megjelent nálunk a Spániel kutyájával, és azt kérte tőlem hogy szedjem egy kicsit össze, mert szeretné a kutyát eladni. Egy hónapig vágtam a bundáját annyira rossz állapotban volt, még szalámi darabok is voltak az állat húsába belenőve. Naponta vele foglalkoztam, évek óta meg sem simogatták, és arra következtetésre jutottam, hogy ez az állat tökéletes tükör rólunk. Mind a hárman elhanyagolva, normális családi szeretet nélkül voltunk hagyva. 4 hónap után, mire igazán megszerettem az állatot, eladták. Biztos vagyok benne hogy ő parancsolta. Jobban megneveltem azt a Spánielt, mint ő a rohadt Pitbullját. De mindennel így voltunk, állandóan. Ha jobban lemostam, és kitakarítottam az autót az is zavarta. De az is hogy 6 órán át nyírtam a füvet, és kétszer lenyalva és szárazra áttörölve tettem el fűnyírót, ő még azt is ellenőrizte, és még egy karcolásba is belekötött.

Majd egyszer csak megtörtént az utolsó szakítás, a százezredik. És egy jó darabig nem is halottunk róluk.

És akkor egyszer Anyum véletlenül összefutott az addigra már 26 éves lányával. Egy babakocsit tolt. Akkor, először mert őszintén beszélni. Azt mondta hogy az apja mindig is idegbeteg volt, agresszív, és "nem normális". Azért maradtak csendben, mert amíg mi ott voltunk az életükben, nekik is nyugodtabb volt minden. Reménykedtek a húgával, hogy az apjuk megváltozik. Amikor pedig kiderült hogy terhes, úgy megverte, hogy a lány azonnal a barátjához költözött, a húga pedig Írországba. Teljesen megszakították a kapcsolatot vele.

Ha lett volna nekem egy Liliánám, nem 5 és fél évig tart az a pokol, hanem lehet hogy megússzuk mind, és teljesen másként alakul minden, és a lányokkal is. Nincs az a lassú felismerés, az a homály, azaz eltévedés. Nem tudsz, nem adni neki szavazatot!

Később pedig amikor online elkezdtek ismerősök engemet is figyelmeztetni arra, hogy egyre csúnyábban vagyok nárcisztikus és manipulatív, pánikolva kerestem a megoldásokat. Mert soha nem akarok rá hasonlítani! Sokan segítettek. Egy író és pszichológus csaj pedig egy zseniális tanácsot dobott.

Ezt figyeld

Azt mondta, hogy mindenkinek vannak negatívabb tulajdonságaik, ez is az ember része, de mi döntjük el hogyan, és mire használjuk őket! Ha képes vagy ügyesen manipulálni, akkor úgy tedd hogy a világ jobb hely legyen! Ha dühöd van, akkor olyanra engedd ki, ami/aki tényleg megérdemli! és stb...

(( Nézd, itt abajusz. Tudom hihetetlen, de még neki (20) is van testképzavara. Nem mindig látja magát annyira szépnek. Néha olyan sok filtert használ, hogy nem lehet, nem észrevenni. És tudom hogy gyerekként tényleg ott volt pötit szőr az orra alatt. Lett egy játékunk, kölcsönös lelkiismeret-furdalás és régi veszekedések miatt. Szeretjük egymást húzni bajszosakkal. Ő talált, én pedig néha rajzolok, de csak menő példaképek esetében... ő meglátja, és nevet... és elgondolkozik. És ilyenkor az a bizonyos testképzavar sehol sincsen.))

...

Oltai Kata – alig ismerem, de tudom hogy a pestiek imádják.  Olyan mint 🚬Csepke a 80-as évekből. 👈😆 Elég erős mezőnybe került, csak a szolidarity miatt megérdemelné a szavazatot!

...

A Mérő Vera pedig az elmúlt évben nagyon sokat oda tett. Az idősebbek és a nyugdíjasok, meg az öregek nagy kedvence. Míg a Liliána a fiatalok oldalát képviseli, és szerintem sokakat meg tud még menteni, addig a Vera inkább az áldozatoké, akiknek másfajta segítség a jó, az övé sokkalta nehezebb világ. - Nem tudsz nem szavazni rá! Én örülnék ha nyerne.

.

 🤔 Szóval, tényleg mind a 3-ra szavaztam! (Több kütyüvel, és böngészőből). Így Fair. És jól vagyok.

 .

[geximarmegintez]

Ennyire még sosem voltam elhanyagolva.

[julesmainverse]

Június 11.

Szóval itt ülök a teraszon épp. Bence most ment be, míg szívta a cigikéjét.  Remélem fogok találni egy nagyobb, szebb, világosabb lakást, szobát egy jobb, kommunikatívabb lakótárssal.  Már unom, hogy egy szót se szól hozzám Zoli, a köszönésnél megáll a tudás. És itt már nem arról van szó hogy én vagyok zárkózott. Nem.. ő az aki szarik a fejemre, itt a hverja azzal elvan. De mikor nem volt itt akkor isiyen volt.Nagyon magának való, haragszom rá. Egy fasz. Ezért érzem magam itt szarul mostanában, mert 0 interakció ér a home office ban. Senki nem beszél hozzám, velem, nekem. Amit Teams-en beszélek a kollégáimmal az a heti kommunikációm... összevissz. Igazából rájöttem hogy nem velem van a baj, én megtudok nyilni embereknek ha érzem a kölcsönösséget. A környezettel van a baj. Mert vannak olyan közegek ahova soha nem fogunk bele illeni..és nem is fogjuk jól érezni magunkat... Na pl ilyen ez is itt Zoliékkal...probálgathatom, de annyira maguknak való és zárt mindkettő hogy ez a maximum amit kilehet hozni ebből a kapcsolatból.. tehát nincs értelme magamra vennem...bár bánt..bánt hogy elhanyagolva, kiközösitve érzem magam, egyedül... Ezért kéne kimozdulni elmenni helyekre, csinálni dolgokat... de ahhoz sincs mindig kivel...valahogy erőt kell gyűjtenem hogy elinduljak egyedül...mert akkor kikeverednék ebből a körforgásból... és őszintén szólva nekem sincs kedvem mindig másokkal kapcsolódni....  De frusztrálttá tesz ez a helyzet...hogy nemtudok másokhoz kapcsolódni amikor szeretnék, mintha mindenhonnan elutasítanának... kezdem megint úgy érezni hogy ez Magyarország miatt van... mert nem illek ide, külföldinek néznek mindig, sok szempontból... külsőm miatt, angol tudásom, hozzáállásom, széleskörű tudásom a dolgokról. Hat azzal nagyon nem lehet mit csinálni hogy lesznek olyan emberek akiket nem fogok megérteni, és kapcsolódni se fogok tudni hozzájuk. De attól még nem kell gőzerővel próbálkozni náluk.. sőt ,pont hogy őket kell hanyagolni. Pl. György - kiráz a hideg tőle, de agyalok rajta miért nem szeret, pedig semmi közünk egymáshoz, tulajdonképpen...egy alkoholista parasztnak gondolom. tamás - same De elfáradtam, őszintén szólva... nagyon. Én is szeretnék egy helyet, egy embert akihez bármikor visszamehetek mert szeret. Elfáradtam, tényleg. Elegem van a sok szarból ami történt. Ha tehetném kivennék egy év szabadságot. Hátra szeretnék dőlni. Nem hajtani, menni előre. Csak lenni úgy ahogy vagyok, tényleg faszom kivan..

[lonelysoul235]

Érzem a "végét" ebben a barátságban..

#elhanyagolva #barát #barátság #fájdalom #hiányztok #hiányzol #hiányzik #n. #s.

[n-y-c-t-0-p-h-0-b-i-a]

Nem azért amúgy de kicsit fáj.. bár végül is hatvan eljátszott esély után nem számítottam másra:)

Hozzá szoktam.

#saját #fáj #csalódottság #barátság #elhanyagolva #miért kapom ezt #harag #idegesség #elengedés #ez van #nyctophobia

[csacskamacskamocska]

Férfi és női kommunikáció

Nem tudom mennyire etikus feldolgozni egy ilyen videóanyagot, aminek az a lényege, hogy elmond alap dolgokat ingyen, aztán megpróbál rávenni, hogy vedd meg a többit… Mármint azért gondolkodtam el az etikusságán, mert lehet, hogy aztán az emberek nem mennek megnézni és végül nem lehet őket trükkösen meggyőzni, hozzáteszem, az a része a videónak nekem már epeömlést okozott, de leginkább a nők klubbja lehetőség riasztott meg, ahol más nőkkel lehet beszélgetni a problémákról. Nade az anyag. A hívószó az volt, hogy hogyan lehet a problémákról beszélgetni, hogyan lehet a kapcsolatról beszélgetni úgy, hogy a pasas ne rohanjon világgá, ne harapjon, de ne is kényszerítődjön.

A problémákról a nők akarnak beszélni. Mert a nők mindig is támogató női közösségekben éltek, ahol kibeszélték, kiventillálták a gondjaikat és működött a "beszéljük meg". Míg a férfiak számára a versengés, a győzelem, a harc adta meg a számukra szükséges jóérzést, a nőknek a béke, a kiegyensúlyozott állapot volt a cél. (ilyen egyszerűen alapozta meg a problémát a video, és felesleges berzenkedni, mert egyrészt az egész emberi evolúció egyelőre hangyafasznyi idő, nagyon is munkálnak bennünk az ősi ösztönök, a hormonjaink még ősrégi kódok szerint dolgoznak, másrészt általánosítás nélkül nehéz ilyen alap szinten elmesélni valamit) Tévhit 1 Szeresd jobban, adj neki több gondoskodást és beszélgess vele sokat, amikor elhanyagolva érzed magad. Ez egy tipikus női stresszválasz: gondoskodj és támogass/barátkozz! Ezzel szemben a férfi stresszválasz: Üss vagy fuss! Következésképpen a nő és a férfi is úgy próbálja megoldani a problémákat, amire az alapvető stresszválasz ösztönzi őket. (csoda, hogy senki nem azt kapja, amire vágyik?) Tévhit 2 Beszéld meg vele a problémákat! Tedd nyilvánvalóvá, hogy szeretnéd ha megváltozna. A férfi sikert keres. A férfiak nyitottak a beszélgetésre, de nem a kapcsolódás öröméért (ahogy a nők), hanem azért, hogy sikeresek legyenek az udvarlásban. Meglevő kapcsolatban is. A beszélgetési problémák egy tünet: a vonzalom hiányának tünete. A férfi azért tesz, vagy nem tesz valamit, mert a nő erre inspirálja. A kölcsönös szeretethez 2 ember kell, de a változás elindításához elegendő 1 is! Ez volt amúgy a legérdekesebb az egészben, mert ez összekapcsolódott bennem más anyagokkal. Arra koncentrálunk, hogy megváltoztassuk a másikat, pedig egyszerűen élni kell az életet, változtatni magunkat, egészségesebben élni minden tekintetben (testileg és lelkileg), feltöltődni, rendben lenni, és aki akar minket az velünk tart, aki nem akar minket, arra meg miért is lenne szükségünk? (ezt én mondom, a videoanyag nem volt ilyen sarkos) A nő számára a kapcsolat addig működik, amíg meg lehet beszélni dolgokat. A férfi számára az a kapcsolat nem az igazi, amiről folyton beszélgetni kell. Ez azért ütős mondat, szerintem. A férfiak legfőbb igénye, hogy ne kritizálják őket. („Mit akarnak a férfiak? Rengeteg havert, és azt, hogy az emberek ne haragudjanak annyira rájuk. Beszéljünk a nőkről. Freud azt mondta, nem tudja, mit akarnak a nők. Én tudom, mit akarnak: rengeteg embert, akikkel beszélgethetnek. Hogy miről akarnak beszélgetni? Mindenről. K. Vonnegut) A nők gyakran zsörtölődéssel fejezik ki a meghittség iránti igényüket, amit a férfiak úgy értelmeznek, hogy nem elég jók és nem elég sikeresek az udvarlásban. (itt persze eszembe jutott egy haverom, akinek a felesége folyton veszekedett. Hát, szegény nyilván nem volt jól szeretve, de azt az oldalt nem ismerem, csak ugye ezek a dolgok visszafelé is igazak) A férfi nem a zsörtölődéstől vagy a kapcsolatról beszélgetéstől, hanem a kapcsolatért tett erőfeszítéseiért kapott dicsérettől érez szeretetet. A lényeg, hogy ha valami gáz van a kapcsolatban, ne a problémával foglalkozz, hanem magadat építsd, magadat tedd erőssé, töltődj fel és ez felemeli a másikat. Senki sem szeret lent lenni, és a férfiak szeretnek büszkék lenni arra, akit meghódítottak. Ehhez nem kell szépnek lenni, se sikeresnek, csak boldognak.

Úgy tűnhet, hogy van ebben némi ellentmondás, de azért én értem. A problémákon rágódás egy spirál lefelé a teljes kimerülésig és a kapcsolat haláláig. A megoldás, hogy ki kell lépni abból, hogy az ember a problémákra fókuszál, önmagunkra kell fókuszálni, feltöltődni, élni, és hagyni, hogy a dolgok menjenek a maguk útján. Aki nem tart velünk, az valójában meg sem érdemel. Ezt nem mantrázni kell, ezt egyszer csak az ember mindennél jobban érzi. Akkor, amikor a helyén van.

#kommunikáció #férfi és nő #Dr. Mészáros Ádám

[egy-lany-blogja]

Elhanyagolsz,de nem szólok érte,mert ha megteszem akkor úgyis azt mondod majd,hogy hisztizek meghogy önző vagyok...

#onzo #elhanyagolsz #elhanyagolva #nem szolok #hisztis #hiszti #erzesek #erzelmek #gondolatok #magyar gondolatok #magyar tumblisok #magyar tumblr #magyar lany #saját írás #sajatgondolat

[meghalnikenemar]

Úgy érzem elhanyagolható vagyok.

#magyar #elhanyagolva #egyedül #tumblr #magány