Lehet-e a harag erősebb a szeretetnél?
Olyannyira, hogy megölje azt.
Lehet a csalódás olyan fájdalmas,
hogy minden csepp szerelem porrá válik tőle?
417 notes
·
View notes
Amikor már annyira fáradt vagy,hogy nem tudsz haragudni,nevetni csak nézel ki a fejedből üres a fejed nincs egy darab értelmes gondolatod.... egésznap olyan vagy mintha a Marsról pottyantál volna...
Csak várod az estét,hogy újra aludhass
304 notes
·
View notes
Én nem fogom felhozni az évekkel ezelőtti sérelmeimet. Nem fogom a fejedhez vágni, hogy miért haragszom rád, vagy miért csalódtam benned.
Megbocsájtok ,és elfelejtem .
Csak az érzés marad bennem, hogy valamiért nem szabad teljesen közel engednem magamhoz.
11 notes
·
View notes
„Minden azon múlik, hogy tudunk-e beszélgetni azokról a dolgokról, amikben nem értünk egyet.”
A "minden" kifejezés egy picit túlzó, de nagyon hatásos.
Van benne igazság. Mert aházni meg bólogani, összemosolyogni és egyetérteni nagyon egyszerű és boldogító. Beszélni arról, amiben nem egyezünk, az ijesztő és nagyon nehéz.
Az örök félelem, hogy az ember elveszti a másikat. Vagy ha nem egészében őt, de elveszti a másik megbecsülését, a kivételezettséget, a tökéletes összhang illúzióját.
Uh, mennyire fontos, az érzés, hogy mi összeillünk, ugyanúgy gondolkodunk, ugyanolyan az értékrendünk, ugyanazon nevetünk és sírunk, ugyanazok a terveink.
És meglepetten nézed azokat, akik kb semmiben sem hasonlítanak és mégis eléldegélenk már 30 éve együtt.
A titok amúgy annyi, hogy nagyra értékelik a másik különbözőségét. Szeretem, hogy ilyen vagy, hogy tudod azokat amik nekem nehézségek, hogy folyamatosan kalapálod a bemerevedéseimet, hogy nem hagysz békén beposhadni, besavanyodni.
Nem ellentétesek, csak nem egyformák.
Képzeld el, hogy picsa szerelmes vagy valakibe, de érzed meg tudod is, hogy rohadtul nem hasonlítotok egymásra.
Nem biztos, hogy belé vagy szerelmes és nem a lehetőségbe, hogy végre van valakid, nem vagy egyedül és van egy jövőképed (család, gyerek, évente görög nyaralás, kitaposott kényelmes élet). vagy végre valaki, látszólag éppen olyan bolond, mint te és egy másik bolondnak csak nem lehet kifogása az ellen, hogy nem vagy normális. (De. Lehet :( )
Szóval az ember picsa szerelmes, de szűk a cipő.
Beszélgetni azokról amiben nem értünk egyet, nem azonos azzal, hogy veszekszünk.
Van egy formája az ellentétekről beszélgetésnek, amikor elmondom, hogy mit gondolok, de magasról teszek rá, hogy te mit gondolsz rólam vagy a gondolataimról. TE nem érdekelsz, a veszteségtől nem félek, megérteni nem akarlak, csak felhasznállak arra, hogy kiterjesszem magam, dominanciát éljek meg vagy provokáljak másokat. pl a tumbli erre jó példa. Azt hiszed, hogy veled beszélgetnek, mert neked válaszolnak? (tudom, ez gonosz)
Van, amikor szeretném, ha megértenél és igyekszem megérteni téged. Nem foglak kevésbé kedvelni vagy szeretni, ha egy rakás apróságban nem értünk egyet. Valami megfoghatatlan dolog hozzád ragaszt, azért vagyunk barátok. És megijedek, ha úgy érzem, hogy elveszíthetlek, de nincs kényszerem rá, hogy feladjam magam e miatt. (ez az egészséges kapcsolat)
Szerelemben viszont a hasonlóságokra koncentrálunk, aztán ahogy múlik a szenvedély, megijedünk a különbözőségektől. és itt jön a kulcspont, hogy tudunk-e beszélgetni arról, amiben mások vagyunk, és a kezdeti szerelem tud-e valami tartós szerelemmé válni, amiben az ember némi csodálattal nézi a másikat. Hogy pont te és pont én? Azért ez különös, érdekes, izgalmas, hihetetlen!
Ez az optimista forgatókönyv, mert a pesszimista szerint másfél év után egy nap ránézel a másikra és valahogy minden mindegy már.
ja igen. Nem a gyűlölet a szeretet ellentéte, hanem a közöny.
Ezért is sokkal ijesztőbb a közöny, mint a harag és ezért mondják, hogy amíg düh van, addig a kapcsolat menthető. Az más kérdés, hogy van-e jövője is.
11 notes
·
View notes
Fáj ezt mondanom...de megutáltalak. Gyűlöllek. Teljes szívemből. Minden cseppnyi szeretet, amit valaha irántad éreztem, átváltozott gyűlöletté.
Te változtattad meg bennem a dolgokat.
Először csak bánatot éreztem. Aztán hova tovább...ahogy egyre jobban tudatosítottam magamban, mit tettél velem...egyre csak a harag dúlt bennem, valahányszor rád gondoltam.
Elengedem. Elengedlek. Mindent, ami valaha voltunk.
U.i.: soha többé nem akarlak látni
87 notes
·
View notes