Tumgik
#felnőtt
szeress-kerlek · 3 months
Text
Felnőtt lettem, 23 éves. Mindig mikor állok a kassza mellett azt figyelem, hogy mit vesz a többi ember. Az előttem álló bizonyára grillezni fog a családdal. Vett 5 kiló húst, sok zöldséget, fűszereket, cukor mentes szörpöt és egy karton tejet. A mögöttem álló multivitaminokat vásárolt, tisztítószereket, bébiételt és mindent ami autóápolás.
Az én termékeim 2 csomag Haribo gumicukor - természetesen meggyes - egy tábla epres Milka csokoládé, 2 Pepsi, 3 csomag Pilóta keksz és egy nagy zacskó csipsz.
Én tulajdonképpen egy gyerek vagyok bankkártyával.
Tumblr media
127 notes · View notes
dalszoveg-planet · 7 months
Text
Tudom, hogy régen őrült voltam Tudom, hogy régen szórakoztató voltam Azt mondod, régen vad voltam Én azt mondom, fiatal voltam
Miley Cyrus - Used To Be Young
154 notes · View notes
Text
"..végérvényesen felnőttnek lenni - ez már nem a jövő többé, hanem az ember már tudja, hogy napról napra kevesebb a választási lehetősége."
29 notes · View notes
boldognaklenni-01 · 6 months
Text
Felnőtt.
Van valami őrülten fura ebben a szóban. Ha ránézek és tovább lapozok valójában nincs sok jelentőssége. Azonban, ha elgondolkozok rajta egyszerűen csak nem értem.
Talán kapálózok ennek a szónak a mélyében. Földre esek, és a padlón figyelem a gyerek és tinédzser koromnak az apró porszemeit.
Mert én nem tudom mikor nőttem fel. Talán abban a pillanatban, mikor húsz évesen a csomagjaimat pakoltam be anya barátjának az autójába? Vagy talán mikor befejeztem a tanulmányaim? Amikor utoljára mentem ki a haverokkal megnézni a focimeccset? Vagy amikor a párommal töltött esték fontosabbá váltak a részegen, saját hányásomban fetrengő estéimtől? Vagy talán akkor mikor a gondjaim miatt éjszakánként forgolódtam és alig tudtam elaludni?
Huszonhárom. Ennyi éves lettem idén, de még mindig elsírom magam amikor cuki cicás videókat nézek. Vagy amikor boldog születésnapot énekelnek nekem.
Felnőttnek lenni egészen pontosan nem tudom mit jelent. Nem tartozom a tinédzserekhez, viszont úgy igazán a felnőtteknek sem.
Az biztos, hogy ha őrült dolgot készülök elkövetni, kétszer, nem is, háromszor átgondolom. Megfontolttá váltam.
Viszont a cuki cicás zoknit ugyanúgy felveszem és mikor hazajövök édesanyám még mindig azt mondja: “ülj le gyerek, majd én megcsinálom”.
Néhány dolog azonban biztos; már sokkal inkább az ��rdekel, hogy belül mi történik. Már nem az a legnagyobb gondom, hogy nincs mit felvennem a buliba. Vagy, hogy a kiszemeltem nem ír vissza nekem. Már nem a harcot, sokkal inkább a békét keresem. Már nem azzal hívom fel anyát, hogy jöjjön értem a buliba, hanem hogy van egy új mosógép és egyszerűen nem értem,hogy melyik lyukba mit kell tenni.
Sok apró dolog elgondolkoztatott.
Hogy hiányzik-e? Igen. Hiányoznak azok az idők, mikor nem kellett a problémákkal foglalkoznom. Azokkal az igaziakkal. Mikor valaki mindent megoldott helyettem, vagy az, hogy önfeledt és szabad voltam. Hogy 6 napig sátorban aludtam egy fesztiválon, vagy hogy a legjobb barátnőmmel majd hogy minden este együtt aludtunk.
Természetesen minden hiányzik az akkori életemből, de őszintén el kell fogadni, hogy ennyi volt. Az évek telnek és ha nem is akarsz, de felnősz. Pontosan ezért kell minden pillanatot a szívedbe zárni. Biztosan lesz második felvonás meg harmadik. Mindig új fejezetek az életben. De azt amit akkor és ott átéltél, azok az érzések nem lesznek már ugyanolyanok.
Mert hát igen, felnőttél.
-Anna S.
75 notes · View notes
csacskamacskamocska · 3 months
Text
Gyereknek, kamasznak, fiatalnak maradni?
Búcsúztattuk egy kolléganőmet. Jól dolgozott. Mindig elismertem az erőfeszítéseit és az eredményeit. Kurvára idegesítő volt kb minden megnyilvánulása. Hálistennek társosztályon dolgozott, nem volt sok dolgunk egymással. Erőszakos, énközpontú, határtalanul és tapintatlanul kiáradó embernek láttam őt. Ücsörögtem a búcsúztatón, majszoltam a sós-vajas lófaszkákat és figyeltem, hogy ki is lehet ő valójában. Aztán el is mondta ő magáról meg többen is nagyon dicsérték, hogy csupa élet, csupa ötlet és elevenség, és rengeteget beszél – órákra nyújtva ezzel a meetingeket, nagyokat nevet és másokat is belevisz ebbe az asztalcsapkodós harsányan röhögős hangulatba és nélküle üres és csendes az iroda. Mert gyerek tudott maradni – mondta ő. Okos, ötletes, kreatív felnőttekkel szeretnék dolgozni – gondoltam én. Nade nem is egy ismeretlen kolléga szapulása az érdekes, hanem az, hogy eszembe jutott, mennyire utálom azokat a részeket az elmúlt 10 évből, amikor szerintem gyerekesen viselkedtem. Szégyellem is picit, meg dühös is vagyok, meg szeretném másra meg a körülményekre kenni a dolgot. Néha sikerül. :D Akármi is történik, csak abból lehet kihozni a buta, hisztis gyereket, akinek az adott dologra egyszerűen nincs megoldása. Nem tudom hogyan kell felnőttként érvényesíteni magam, nem tudom hogyan kell felnőttként kezelni más, gyerekként hisztiző felnőtteket, nem tudom hogyan kell elmenni onnan ahol nem vagyok jóhelyen, nem tudom hogyan kell visszautasítani, ha bántanak. Egészen elképesztő, hogy az ember korosodik, családja lesz, gyerekeket nevel, ingatlanokkal zsonglőrködik, mindent megold, de egy rakás dologban gyerek maradhat, aki teljesen egyszerű társas helyzeteket vagy konfliktusokat nem tud kezelni és zsigerből jön a hisztiző, tomboló gyerek. Másokon észrevesszük, magunkon sosem.
Olvastam egy cikkben a napokban a kamasznak maradt férfiakról. Akik csak odáig tudnak egy kapcsolatot, hogy pár randi, itt még kézben tudják tartani az érdeklődésüket, de ennyi. És képesek párkapcsolatban, családban élni úgy, hogy az érzelmi életük megrekedt ezen a szinten. Aztán nem tudják mi a baj, a társuk sem tudja. Következő kapcsolat, megint így. Aztán halálukig nem is változik ez. Hetven évesen is kamaszként beszélnek a kapcsolatokról. Nem éri őket elég nagy trauma a változáshoz? Erről már nem írt a cikk. Ez talány maradt. Valószínűleg mindenkinek vannak kisebb elakadásai. A nagyobb elakadások valószínűleg súlyosan akadályozzák a normális emberi kapcsolatokat. Az elakadásainkkal is azonosítjuk magunkat. Én ilyen vagyok. Ha dühös vagyok ezt csinálom. Ha félek, így viselkedem. Ez van, ilyen vagyok! És várjuk az elfogadást. Sokszor még az elismerést is, hogy milyen öntudatosan (valójában önző módon) megoldottuk a problémánkat.
A gyereknek maradni jó gondolat elég káros, mert felmenti az embereket a hülyeségük alól. Ami valóban értékes a gyerekségben, az az érdeklődés a világ felé. A kíváncsiság. Meg a szabad asszociáció. Minden más a gyerekkoron túl nem hasznos, nem jó és nosztalgikus torzítással gondolunk rá. A kutatások szerint a gyerekek kirekesztőek, morálisan alulteljesítenek (nyilván), önzők, akaratosak, manipulatívak, hazudósak, stb, stb. (a gyerek valószínűleg egy túlélőgép :D) Az, hogy hoznak 1-1 ellenpéldát, vagy a saját gyerekünket nem ilyennek látjuk vagy mindezt jól toleráljuk, mert különben kihalna az emberiség, az teljesen rendben van. Így van kitalálva. De aki őrült meg már a saját gyerekétől, az gondoljon arra, hogy egy éppen olyan felnőttel kell egy irodában dolgoznia vagy párkapcsolatban lennie.
Azt gondolom, hogy ha már az ember eljutott oda, hogy tudatosult benne, hogy dolgokra nem jó válaszokat adott, helyzeteket gyerekesen oldott meg, akkor nehezebb helyzetben van, mint amíg ezt nem tudta. Mert ettől még nem lesz a kezében új eszköz, új megoldás. Az eszközt, új megoldást pedig csak "helyzetekben" lehet kifejleszteni. Aztán vagy lesz hozzá elegendő idő, alkalom, megfelelő társ, vagy nem.
És hogy a cím harmadik részéhez is legyen valami: A gyerekesen vagy kamaszosan viselkedő embereket irigylésre méltóan fiatalabbnak érzékeljük a koruknál. Ez csábító, hogy mi is olyanok legyünk. Mintha valamit elrontottunk volna, hogy nekünk nem sikerült. Pedig érdeklődő, kreatív, bölcs felnőttnek lenni hatalmas szabadság.
Tumblr media
23 notes · View notes
ket-veglet-kozt · 1 year
Text
Ahogy felnövünk rájövünk, hogy csak a mesékben van az, hogy a jók győznek...
77 notes · View notes
shinyumi · 1 year
Text
Na ezért nem vágytam gyerekkoromban arra, hogy felnőtt legyek...
71 notes · View notes
nincs-ertelme-mar · 1 month
Text
Azt gondoltam, ha felnövök könnyebb lesz. Talán okosabb leszek, vagy érettebb. És majd tudom kezelni ezt a csomó érzést bennem.
De mostmár felnőttem. És még mindig minden ugyan olyan:
Szar
6 notes · View notes
Text
mikor fogod észrevenni hogy miattad lettem ilyen? egyedül nőttem fel, mert sosem hallgattál meg, sosem segítettél, sosem voltak közös programjaink.
igen, ez most a Te hibád Anya..
36 notes · View notes
Text
Nem akarok felnőni, de valamikor fel kell.
42 notes · View notes
orsiisworld · 8 months
Text
22 évesen vettem egy hercegnős bögrét 🤩😂🤔
7 notes · View notes
vivneha · 8 months
Text
CS A L Ó D O T T S Á G
Várom és várom őt, azt mondta ma jön.
Meg van nektek az ahogy az órát lesed mikor jön már? És pánikszerűen tör rád a felismerés, hogy a kis mutató szinte már pörög körbe körbe és még mindig nem jön, még mindig nem jön. Megijeszt a sötétség is, hisz már le ment a nap, de még mindig nincs itt. De hát megbeszéltétek, hogy jönni fog. Nyugtatod magad. Próbálsz elvonatkoztatni a múltbeli rossz tapasztalatoktól. Reménykedsz. Aztán arcon csap a mondat: "Ne haragudj, de ma nem tudok menni." A benned lévő kislány ekkor darabokra törik össze. Cserbenhagyva érzi magát, átverve. Nekem ma volt egy ilyen élményem, és hangos zokogásba törtem ki, és tisztában voltam vele, hogy a kislány énem sír. A kicsi én abban a pillanatban hasra vágta magát és toporzékolni kezdett, mert nem akar egyedül lenni. A felnőtt énem pedig most nem tudta megvigasztalni, mert ő pedig azt siratta miért ennyire szeretet éhes és miért nem tud ennyire meglenni egyedül, mikor régen ment neki.
Talán a csalódottság az egyik legrosszabb érzés a világon.
7 notes · View notes
dalszoveg-planet · 2 years
Text
A felnőtté válás kaotikus
Tate McRae - chaotic
184 notes · View notes
csakhagyjmeghalni · 9 months
Text
Elegem van!
A kilátástalanságból, abból hogy nem tudok egy lépést sem előre tenni. Abból , hogy nem tudom ,  hogy csináljam jól a dolgokat, hogy mindenkinek jó legyen. Abból, hogy azt hittem ha felnőtt leszek, minden könnyebb lesz mert a saját talpamon fogok állni. Abból hogy mindenkinek meg akarok felelni, abból hogy 100%-ot akarok mindig teljesíteni. Tudjátok mit akarok? 2 méter mélyen a kibaszott föld alatt feküdni egy koporsóban ....
7 notes · View notes
crazyblondesblog2 · 2 years
Text
A felnövés klassz, addig gondolja így az ember amíg ténylegesen meg nem történik.
Aztán mikor már benne van a folyamatban rájön mégsem olyan jó mint amilyennek tűnt!
Csak dolgozol, robotolsz itt is ott is de sose vagy elég sehol.
Otthon pedig önmagaddal össze zárva nem igen van kedvedre, de miért is nem?
Mert már nem vagy gyerek, és látod a dolgok mögöttes hátrányát vagy pozitívumát.
És rájössz, hogy valami hiányzik, valami amit nem lehet csak úgy keresni és megtalálni.
Egy bizonyos társ az, aki hiányzik és segít ebben az alattomos zűrben ami ilyen hamar beállt.
De hogy is van ez?
Ismerkedni nem szeretnék senkivel sem, de amire vágyom..ahhoz túl nagy árat kéne fizetnem.
Készen állok, hogy tökéletes legyen mindaz amit felvázoltunk..de te megint hol vagy?!
Vajon büszkeséggel töltene el ha látnád miket értem el?
Nézz csak ide, akartam és lett.
Valahol mélyen, neked akartam bizonyítani, hogy igenis fel tudok nőni. Sikerült! De hiányzol a képből most meg, tehát egyedül alakítom tovább amíg meg nem jössz..de te nem jössz?!
34 notes · View notes
neked-meg-uj · 1 year
Text
Régen nem tudtam leírni a mond szót
És csak most értettem meg ennek az iróniáját.
~Sári Csillag
7 notes · View notes