#kettőség

[mellifluoussonorous]

engem egyszerűen csak vonz az a vihar, ami benned van, és nem tudom hova tenni azt a kettőséget, hogy egy égi angyalban, hogy lehet ekkora káosz

#szeretem #szerelem #viszonzatlan szerelem #viszonzatlanság #vihar #vonzalom #vonzás #káosz #kettőség #angyali #szerelmi bánat #szerelmes #mindig szeretni foglak #csak barát #nagyon nehéz #magyar tumblr #magyar szöveg #magyar idézetek #idézet #idézetek #magyar gondolat #gondolatok

[prodigalson-world]

Kettőség van bennem.

Mennék én de te visszatartasz, már megint....

Ahogy a gyermek dacolva, csapkodva mondja, hogy:" Ne, nem akarom!" Úgy én is ezt a fajta viselkedést tanúsítom. Lehet én is gyermek vagyok? Lehet csak gyermek lelkű ember ki tüskés kabátot húz a láva olvasztó melegben. Lehet az a kabát sok lesz, melegem lesz, és túl tüskés, hisz kitudja, ki akar majd engem megölellni újra, úgy mint az nap? Lehet túl reagálom és az a természet nem is olyan hideg mely oly ridegnek tűnt számomra, lehet egy jó dolog de néha elbújok a füst mögé, amit a tüdőm présel ki önnön magából, hisz erre utasítottam de engem ki, hogy ezeket a dolgokat csináljam? Előttem pajzs, hátam mögött szemek, így élem mindennapjaimat de miért? Miért kell így? Nem kell félni, hányszor mondom magamnak, hogy az ágy alatt nincsen szörny, csak tükör, látom magamban azt akitől félek, a szerelmet. Félek tőle hisz bántott, persze én mentem bele, hogy a rózsás udvaron lévő bimbók kihajtsanak és ki keltek, mert akartam, akartam, hogy az a bizonyos érintés elég mélyen legyen, testem legmélyén, talán lelkem mélyén is....

Bele nézek az emberek szemébe és látom, hogy látnak, elveszek a szeme bogarában és nem találok ki, minden szem szép de legszebb.... a legszebb az amelyik lát és érzem, ahogy simogat, végig a testemen. Lehet kék, barna vagy akár zöld.... nincs még egy szem pár mint azok akik látnak engem, és ez jó, asszem.... Látni foglak és ha meglátlak úgy akarok bele nézni a szemeidbe, hogy igen, én vagyok az, és remélem az ördög szemeit látod majd a szemeim helyén, vörös és fekete, néha néha már túlzottan véres. Bízok benne, hogy rám nézel egyszer, és akkor.... akkor minden rám lesz írva, hogy mennyire szánalmasnak tartalak, szégyen rám, hogy védtelek, szégyen rám, hogy küzdöttem érted olyan emberek ellen akik csak jót akartak, persze nem neked.... az csak én voltam mégis azt mondtad, hogy az ajtó ott....

Mindig mondtad, hogy nem érted, hogy lehet haragudni emberekre, miért szánni rá időt? Igazad volt, én bánom azt, hogy szántam rád időt, na de nem a haragból.... az most van, és igenis oda szúrók ahova fáj, mert nekem ez kell, és te már soha többet, nem akarlak látni mosolyogni, vagy szomorúnak látni, nem akarlak egyáltalán látni, szégyellem, hogy mit tettem érted.... és te mit tettél velem.... és te ezt nem szégyelled, pofátlanság, undorító viselkedés forma, szörnyű vagy, remélem tudod. Egészemből egy rész voltál de ezt a részt már levágtam és új nőtt, egy jobb én. Jobb, hisz nem vagy benne. Kedves voltam hozzád de ezek után ne reméljük, hogy az leszek.

After dark....

[h-o-r-n-b-l-a-s]

Furcsa kettőség van bennem

A depresszióm azt mondja soha nem leszek elég jó

Az egóm azt mondja hogy egy KIBASZOTT ISTEN VAGYOK akivel senki nem versenyezhet.

Most akkor melyikre hallgassak? 😂

[onsieluenkeli]

Jaja érdekes látni a búcsúkat, mert ahány oldala volt, annyi féleképp tisztelik vissza. De mind rendben van, hiszen azokban is ő volt. Valakiket a hangjával fogott meg, másokat az a furcsa, és folyton változó szenvedélyes spirituális világa nyűgözött le, és sok traumatizált követőt vonzott akár saját maga, vagy a gyásza miatt is.

Nekem egy lazán a Facebookra beköszönő nőként maradt meg, aki egy motivációs táblázat előtt blabla blablázott miközben egy rakás gyerek vette körbe, és két duci AuPair szerű nő. Nem sokra rá feldobott egy bitang erős albumborítót is "I'm the BOSS, Not bossy!" felirattal. - Azt hiszem az egyik legjobb korszakában 🍀 láthattam.

Később amikor jöttek a hírek hogy újra nincsen jól, és SanFrancisco-ban eltűnt, teljesen ledöbbentem. Emlékszem azonnal utána kerestem, és olvastam. Valamelyik régi zenész társa írta róla, hogy az a legnagyobb zsenialitása és egyben a súlyos problémája is Sinead O'connor-nak, hogy mindent túl komolyra vesz. És 100% bele éli magát. Amikor koncertezik és élőben énekel, ő maximalista és hibátlan, és ugyanilyen az életben is. És így gondolkozik mások felé is. Állandóan harcol, küzd, mindenbe beleáll, és ezer szálon ég, és csalódik. És baromi nehéz feldolgoznia a kudarcokat, az igazságtalanságokat. Vannak olyan emberek akiknek ez nem megy.

Mindent túl mélyen élt meg, és amikor valami nem neki tetszően működött, sajnos nagyon rosszul dolgozta fel. Mindig ott volt nála a kettőség és az a bizonyos csalódás. Például ott volt a hit, a vallás, amibe nagyon szeretett volna kapaszkodni, de közben a pedofil katolikus egyházban óriásit csalódott. Vagy ott volt az Ír identitása, a gyökerei, amire nagyon büszke volt, de a fia halála után kvázi az egész Ír egészségügyi rendszerben, és az Ír kormányban csalódott, és inkább Londonba költözött át. Vagy ott van a fia akit végtelenül szeretett, mégis elveszítette. - ilyen kettőségekkel volt tele az egész élete. Porcelán lett, akire bármennyire is sokan vigyáztak, minden egyes törése után, a túl sok heg miatt is, egyre nehezebben gyógyult.

Az online világban össze-vissza volt fent, sokszor privátra váltott, hónapokra pedig pihenni ment. Én utoljára Januárban kerestem rá, de akkor még sehol nem volt. Sajnálom hogy nem tudtam, megint fel ment a Twitterre. Nincsen ezer szemem.

.

[filmszeresz]

FILMSZERÉSZ TOP 100 TÉVÉSOROZAT - 92. Miss Marple történetei

Az összes Miss Marple közül Joan Hickson a kedvencem, mondtam is már sokszor. Nekem Ő Miss Marple. 

Nagyon szeretem, hogy az arca egy végtelenül cuki brit nénié, a szeme meg egy kiszámíthatatlan kígyóé. Mondom én! Pont olyan, mint Miss Marple.

A BBC 1984 és 1992 között jött ki a vele forgatott 12 adaptációval. Mindet láttam, sokszor. Az animációs főcímet és az ahhoz tartozó zenét lenyűgözően elegánsnak és határozottan félelmetesnek gondolom (szerintem posztoltam már róla, sőt, tán a videót is megpróbáltam már feltölteni, mindjárt utánanézek), ami meg utána jön, az szerintem a legklasszabb hozzállás a kiválasztott regényekhez. 

Ezeknek a feldolgozásoknak nagyszerűen sikerült filmnyelvre átírni az Agatha Christie-ritmust, méltóan elegánsak az alakítások, gyönyörű a táj (képzeljétek, a legtöbb epizódot 16 mm-es szalagra forgatták, a tévék akkortájt sűrűn használták ezt a patinásan szemcsés, a 35 mm-esnél olcsóbb nyersanyagot), s szerintem akkor is szórakoztatóak ezek a filmek, ha az ember már olvasta a vonatkozó regényeket. És az is elképzelhető, hogy lesz kedve elolvasni a könyveket utána annak is, aki ebben a sorozatban találkozik először a történetekkel.(Az ITV nagyon sikeres Miss Marple-szériáját én nem kedvelem túlságosan, nekem mesterkélt. Profi, de mesterkélt. Geraldine McEwan és Julia McKenzie alakításaival semmi gondom, zseniálisak mindketten. Pláne, hogy utóbbit Kassai Ilona is szinkronizálta néhány epizódban - ahogy Joan Hicksont is szinkronizálta, Komlós Jucit követően.)Kassai (és Pásztor Erzsi is) is nagyon-nagyon jó, de jaj, az édes Komlós Juci... Hát, micsoda hangja volt Joan Hicksonnak! Nagy színész volt Komlós. Neki is megvolt a maga lenyűgöző kettősége: tudvalevő, hogy ő volt a Pscyhóban a gyilkos mama magyar hangja. A későbbi Lenke néni. Csodálatos. 

Imádom ezt a sorozatot.  

#1984 #top 100 #kovács gellért #filmszerész #miss marple #miss marple történetei

[feketepeter]

Trú sztori

F.P.: - Lényegében az értelmiségi szenvedélybetegeknek egy kicsivel még komplikáltabb az útja, mert rá akarunk jönni, ki akarjuk találni a betegség okait, és a felépülést is egyedül akarjuk.

A.: - Ah, hogyne. Én is mindent elolvastam, amit lehetett, már a Te könyvedet (értsd: ennek a könyvnek az előző kiadását) is elolvastam már vagy 10 éve. De végtelen sok szakirodalmat, netes fórumokat is, egyebeket is végigrágtam.

F.P..: - Ráadásul te még angolul is tudsz, ami megsokszorozza a lehetőségeket ilyen téren…

A.: - Igen. Lényegében a tudatos leállásom két éve kezdődött el a Nyírő Minnesota terápián, de azzal, hogy én szenvedélybeteg vagyok, már tíz évnél is régebben tökéletesen tisztában vagyok.

F.P..: - Egy picit azért időzzünk el annál, hogy mi volt az a pont, ami meggyőzött arról, hogy „ezt a betegséget nem lehet legyőzni intellektuálisan” és hogy más szenvedélybetegek közé kell menned ahhoz, hogy leálljál?

A.: - Ez is egy nagyon hosszú út volt. Az önsegítő csoportokról még a volt feleségem révén is tudtam. Ő elment egy ilyen hozzátartozók számára működtetett önsegítő hozzátartozói csoportba, de mivel játékos hozzátartozói nem volt, ezért másmilyenbe ment, talán alkoholista hozzátartozóiba, de nekem ez arra volt jó, hogy az egész önsegítő dolgot elutasítsam, hiszen nem vagyok alkoholista.

F.P.: – És a GA-ról nem is hallottál?

A.: - Dehogynem. Sőt, 7 évvel ezelőtt voltam is egy GA gyűlésen, mielőtt egy hosszabb kint tartózkodásra kimentem Hollandiába. Éreztem, hogy lehet valami ebben a GA dologban, de valahogy mégsem mentem vissza, nem ragadtam meg. Igazából csak a terápia volt az, ami igazán megállított, öt évvel ezután, vagyis két évvel ezelőtt.

F.P. : - Azért az egy kicsit furcsa, hogy ennyire motiválatlanul 7 évvel ezelőtt elmentél a GA-ba. Hogyhogy elmentél egyáltalán?

A.: - Padlón voltam. A házasságom is romokban volt, az ingóságaimat eljátszottam, lényegében semmim nem volt, „kész” voltam.

F.P.: - Jó. De akkor meg miért nem mentél vissza?

A.: - Azért, mert azt hittem, hogy egy totális környezetváltozás segíteni fog.

F.P.: - Tehát az országváltásban inkább hittél, mint a GA-ban.

A.: - Talán inkább hinni akartam, és meggyőztem magam, hogy az Hollandia mindent megold. De persze a lelkem mélyén azért emlékeztem arra is, hogy hiába volt egy év absztinenciám Amerikában, utána folytattam a játékot. Sok kettőség volt bennem.

F.P.: - Szerintem ez egy elég fontos és tipikus rész, amiről most szó van, mert a legtöbb játékos fejében megfordul a földrajzi menekülés, és még logikus is, de az a tapasztalat, hogyha nincs előtte egy felépülés, akkor ez önmagában sosem használ. Ráadásul kint egy nagy anyagi krízist elég nehéz menedzselni. Egy találkozón mesélte egy játékos, hogy Londonban egy hónapig ropin élt, mert a fizetés utáni napon eljátszotta az összes pénzét és nem volt kitől kölcsönkérni.

A.: - Még ehhez az egész környezetváltoztatás témához azért hozzákapcsolnék valamit. Én elég sokat jártam pszichológusokhoz, legfőképpen a feleségem unszolására, de én magam is éreztem, hogy nem vagyok rendben, hogy nem vagyok jól. Szerintem tucatnyi pszichológust „elfogyasztottam” az évek során. És ezzel rá is tudnánk térni a póker témájára. Szóval, volt egy Sz. nevű pszichológus, aki azt javasolta nekem, hogy a pókeres nyerőgépek kvázi „terápiájaként”játsszak valódi pókert. Tehát hogy a gépi függőséget cseréljem le egy valódi, ám nem függő módon űzendő pókerre.

[figuraetimologica-blog]

Két nő lakik bennem: az egyik meg akar ismerni minden kalandot, át akar élni minden örömet és szenvedélyt, a másik viszont hétköznapi életet szeretne, biztonságot, nyugalmat, boldog családot. Én vagyok a háziasszony és a szajha, két lélek egy testben, akik egymás ellen harcolnak.

#nő #két nő #élet #háziasszony #szajha #két lélek #lélek #kettőség #kaland #hétköznapi #paulo coelho

[liliomlany18]

Félek a szeretetétől, a szerelmétől. Túl gyorsan történt minden, még fel se fogtam igazán. Túl erősek az érzelmei. Úgy érzem, hogy összeroppanok a súlyuk alatt. Én képtelen vagyok teljes szívből szeretni, nem akarom kihasználni őt. De ellökni se tudom magamtól...

[nemdefinialtviselkedes]

Nemrég megnéztem egy videót egy híres emberről, aki a karrierjét olyan 30 évesen kezdte el. Tudom hogy a saját életemben is vannak olyanok, akik viszonylag későn találták meg magukat. Szóval nem olyan elképesztően példanélküli ez a dolog. De nekem ez nem megy. Nem tudom beleképzelni magam hogy majd 40 évesen leszek csak elismert vagy ilyesmi. Hogy a dolgok amiket el szeretnék érni hosszú éveket csúsznak. Tudom hogy végtelenül türelmetlen vagyok. Tudom hogy ez nem a Logan futása hogy mindenkit kivégezzenek 30 évesen. De a valóság az, hogy nekem nem kéne már itt lennem. Évekkel ezelőtt meg kellett volna halnom. Azt gondolom hogy sosem leszek 30 éves mert addigra meghalok. Igazából ha előre nézek mindig ez fogad. Hogy hamarabb meghalok mint hogy bármit is elérjek. A másik a szorongás. Van valami amit szeretnék, amiről sokat beszélek és mégsem teszek semmit. Mert félek ha elkezdem nem fog menni és valami olyanban vallok kudarcot ami fontos. De hogy legyek sikeres ha nem teszek semmit? Meg kéne találnom az az alacsony lépcsőfokot amin elindulhatok. Ami kockázat nélküli. Most végtelen időm van és igazából nem kezdek vele semmit. Mert félek. Rettenetesen félek. Kicsit mesélek még, mert ez most jól esik. Az a végtelen kettőség ami bennem van hogy egyszerre akarom hogy lássanak és hogy ne borzalmas. Hogy akarok látszani ha nem mutatkozom?

[n0ty0urkind]

SKETCH-VERS

Libabőrös test,

Mindenhol csak méreg,

Ez az amit a szerelem fest,

Őrület serceg.

Zsibbadás majd gyógyulás,

Alagút végén fényt látni.

Karjaidban elalvás,

Vajon meg fogom-e bánni.

Tüske volt kezedben,

Mikor szívemet ragadtad.

Gyilkosság az eszedben,

Védelmed mutattad.

Gondolatok futják agyamat,

A szoba sötét.

Kötél szorítja nyakamat.

Megtöröd a szoba csöndjét.

Mi lesz a hagyaték?

Olló vési karomat.

Történetünk már csak egy halott emlék,

Kettőség hasogat.

Hadd lássalak utoljára,

Üvegszilánkokat érzek magamban.

Érzésünk palotája,

Mára már ezer darabban.

[gyonyoru-zombilany]

Lili

veszettverfarkas, kettőség, a-n-t-i-k-r-i-s-z-t-u-s-....ki hogy ismerte.

Most vettem észre, hogy deaktiválva van a profilja. Két hete még kellemes ünnepeket kívántunk egymásnak, szóval ez mostanában történhetett és szégyenlem is, hogy csak most vettem észre. Bár az feltűnt, hogy nem látom egy ideje, de igazából nem kerestem eddig konkrétan rá okot. 

Rettentő csalódott vagyok. Ő pár évvel előbb kezdte azt hiszem mint én, pedig aztán már én is 5 éve itt rontom a levegőt. Ő az elsők közt volt akiket követni kezdtem és a posztjai végig kísértek, egyik kedvencem volt. És bár tudom a teljes nevét de még se tudom elérni. Azt is tudom, hogy volt neki valami beszélgetős oldala gecica néven, de sajnos nem tudom, hogy melyik oldal volt ez. Igazából nekem az is jó lenne. Azt is szívesen elolvasgatnám, mert olyan nincs, hogy ne lássam többé az írásait. 

Szerintem az a lány egy kis csoda, én nagyon bírom a személyiségét. Örülök neki, hogy végre rátalált a boldogság amúgy! Eszembe jutott az is, hogy lehet ezért ment el innen. Mert hát itt lényegében a törött lelkűek vannak. Viszont a veszettfarkas oldala is azért szűnt meg anno, mert nem engedte be a rendszer, sőt valamikor ősszel mondta, hogy ez se engedte be egy ideig.

Na a lényeg a lényeg, azt szeretném kérni, hogy ha ez ügyben tudtok valami érdemlegeset mondani,akkor kérlek ne tartsátok magatokba. Ez alá a poszt alá várom a kommenteket, ha valaki valamit esetleg tud a Liliről.

(reblogolni ér, hogy minél több emberhez eljusson)

#saját #Lili

[theblackwolf01]

Fekete Rózsa

Egy zöldellő kert, benne fekete rózsa,

Nem vörösödik, nála megállt az óra,

Nem nyíl ki senkinek, a kudarctól fél,

Rügyeit bontja, mikor eljő az éjfél,

Elhagyja képzelet, meghajlítja az idő,

Borús égre néz, ahogy halad el az eső,

Vízcseppek takarják, nyomják le szirmait,

Szélviharban sem árulja el, legnagyobb titkait,

Legyen fagyos éjszaka, nappali hőség,

Örökre bús marad, benne van a kettőség,

Mert Ő a virág, akit nem szakítanak le,

Vágott szirmok, nem árnyak borítanak be,

Leveleit nem harmat, hanem könnyek mossák,

Életének pillanatai, napfénytől megfosztják...

De reménykedik változásban, ezért virágzik Holdfényben,

Égboltra nézve álmodozik...álmodozik a szépben...

#saját történet #saját vers #saját írás #saját gondolat #rózsa #fekete #valóság #fájdalom #fájdalmas #mindenkinek #szomorúság #szomorú #szürke #egyedül #elveszve #sebek #remény #reménytelenség

[prodigalson-world]

Azt hittem itt ülsz, én mellettem. Csak egy emlékfoszlány, nincs nagy gond. Bár ha jobban bele gondolok de igen is van, mert nem tudom miért de ahogyan csak ülök, fülemben jéghideg kék dallam áramlik, egy kettőség jelenik meg bennem. Miattad már megint. Egy részről nagyon jó, hogy elmentél és végre vége a szenvedésnek de egy felől mesélnek, órákon keresztül, csak mesélnek és sírnék, tudod miért? Azért mert annyi minden történt velem ami jó és rossz és én ezt sajnálom, hogy erre te nem vettél jegyet, nem akartál fel szállni mert, hogy nehéz és nyűgös utazás lett volna, és az is volt de ezek mellett rengeteg boldogság ért és jókedv. Nagyon sok jó emberrel találkoztam jó kor, úgy gondolom, és hálás vagyok ezért de továbbra is csak sajnálni tudlak, hogy miért nem tudsz elég kitartó lenni....

Emberek közé megyek, pedig aztán félek, miért? Mert szembe kell nézni a jó dolgokkal, igen ez az. Vagy nem. Változik a világ, változók én, és te, és mi mindannyian és sose az volt a kérdés, hogy maradunk-e jóban vagy, hogy megmarad ez az egész, hanem az, hogy jól változunk meg-e? Ha igen akkor az öröm óda lesz szívem dallama de ha nem, akkor férfias mosollyal és könnyes szemmel állok előtted, így csak a himnuszt vagyok képes hallgatni, így kihúzva, büszkén, megtörve, kicsit szédülögve, hidegrázva....

Így megy ez.

[sadbutwellitsjustsad]

Micsoda kettőség. Félni a haláltól miközben másra sem vágysz jobban.

[startup-punk]

pár gondolatban a szétszabdalt nyilvánosságról

most pont annak apropóján, ahogy a Cambridge Analytica balhé zajlik és ahogy a Fidesz neki megy a Soros-szervezeteknek;

- mindkét esetben megfigyelhető egy “in the know” & “not in the know” felosztás: a techszíntér jó része úgy volt vele, hogy hát mi ebben a hír, ez teljesen nyilvánvaló volt eddig is (nekik). A Soros hálózat esetében is van ez a kettőség, hogy kifelé nem nyilvánvaló hogy a különálló civilszervezetek mennyire vannak összehangolva, noha aki benne mozog az tudja ennek a mértékét, mikéntjét, stb.

- a közvélemény ezekről azonban nem tud, a kommunikáció mindkét esetben kifelé egy hivatalos narratíva, marketing + a baráti sajtón keresztül történt, a közeg (akár belülről jövő kritikája) pedig nyilván marginalizálódott

- a bomba azért is robban, mert most már nem az “in the know” group tudja definiálni a narratívát, hanem egy alapvetően velük ellenséges közeg (Zuck esetében a rájuk forduló sajtó, Soros esetében a vérszomjas Fidesz): így a közvélemény egy teljesen más csomagolást kap meg

- a trükk itt az, hogy az ellenséges narratíva magjában természetesen vannak igazságok és jogos kritikák, de teljesen egyértelműen egy más agendát szolgáló sztoriról van szó: és nem csak arról van szó, hogy az eddigi magyarázatot sikerül újraírni, hanem arról is, hogy azokra a lapokra is ez a magyarázat kerül, ahol eddig ezekről a dolgokról nem volt semmi

- az érintett aktorok elérése vs. az új narratíva elérése vs. a maradék sajtó tárgyilagossága előbb egy hitelességi vallásá, később hitvitává fog fajulni, amiben a tények már senkit sem érdekelnek

szépen nézünk ki hallode.

[cineplex51]

Spiral: Narumi Ayumu átlagos középiskolás diák, lenne ha épp nem egy gyilkossági ügy fő gyanúsítottja lenne. Ha nem a nyomozást végző rendőrtiszt sógora lenne és ha nem a nagy hírnévnek örvendő és eltűnt briliáns detektív öccse nem lenne. Egy diáklánnyal közösen pr��bál rájönni arra, hogy mi köze a mostani esetnek, bátyja eltűnéséhez és a titokzatos Blade Children nevű szervezethez. Saját logikája segítségével sikerül megtalálni a csoportot, jobban mondva ők találnak rá, mert a többségük úgy hiszi, ő lehet megmenekülésük kulcsa. Ahogy az idő telik Ayumunak egyre veszélyesebb próbákat kell kiállnia, miközben egyre több a haláleset körülötte. Kidolgozás: Kyou Shirodaira sztorija izgalmas és érdekfeszítő, legalábbis erre lehet következtetni abból, hogy majd öt éven át futott, majd megélt egy animeátiratot is. Sajnos ez utóbbi nem nyerte el annyira a tetszésem, mint ahogy vártam. Ebben nagy szerepe lehetett annak is, hogy az utolsó epizódban ugyanúgy nyitva vannak a kérdések, mint a sorozat elején. Az egyetlen ami ebben az időben történet az a Blade Children-ekkel való kapcsolat bemutatása, Ayumu bátyjáról továbbra sem derül ki semmi konkrétum és a sógornő nyomozgatása is folyamatosan azt az érzést váltotta ki belőlem, hogy előbb-utóbb történni fog vele valami. Meglepetések nem nagyon voltak, fordulatok úgyszintén, ellenben jelen volt a túlbonyolított logika, ami leginkább a különböző feladatoknál való reagálásban merült ki. A karakterekkel nem volt semmi baj, már az első percben lehetett tudni ahogy megláttad a szereplőt, hogy nem biztos hogy tényleg ő a jó, vagy éppen a rossz. Ez a kettőség jó pont volt. A hangokkal nem volt bajom, de a grafika nekem valahogy túl gyerekesnek tűnt ehhez a műfajhoz, a J.C. Staff már csinált jóval minőségibb munkát is. Azt nem tudom, hogy mennyit vettek át az eredeti karakterdizájnból, de ha az alapján dolgoztak akkor az annyira nem zavaró, viszont ha saját maguk találták ki akkor kicsit csalódtam. De persze nem annyira hogy ne érdekeljen minden cím amit ők készítenek. Összesítve: Jobb is lehetett volna. #spiral #anime #nagyítóalatt https://www.instagram.com/p/BvVRZF7gvZq/?utm_source=ig_tumblr_share&igshid=1f8mcpbviv5ug

#spiral #anime #nagyítóalatt