#lefáradtam | Explore Tumblr Posts and Blogs

ciganyolga · 4 years

Text

gyors és egyszerű, egyszerű és gyors

Szombaton elhatároztam, hogy ráhajtok a Világ Legjobb Barátnője díjra, és elkészítem életetem első sajttortáját a fiúm szülinapjára. (Az én süti sütési hátteremmel még ez is elég nagy vállalás.)

Ki is néztem a GYORS ÉS EGYSZERŰ OREO-S SAJTTORTA receptet a neten, amely kb 45 perces elkészítési idővel kecsegetetett. Már szaladtam is az Allee Sparba az alapanyagokért, ahol első akadályként szembejöttek a Joy napok hálaisten. Kabátban izzadva kiálltam a három kilométeres sort (a Sparba is van ilyenkor kupon amúgy, vagy ezek csak az akciós bugyi megvásárlók voltak, akik rájöttek, hogy nincs otthon parizer?). Hozzáteszem, hogy ilyen esszenciális dolgok hiányoztak a projekthez, mint csatos tortaforma és robotgép. Úgyhogy robotgépet és csatos tortaformát is vásároltam.

Hazaavászkodtam, hogy akkor mehet a BorbásMarcsi élet. A recept úgy kezdődik, hogy össze kell törni porrá 2 csomag Oreot az alaphoz. Ez az 1 perces tutorial videon egy 3 másodperces dolog ugye, vagyis KÖNNYŰ. Fél óra zúzogatás után úgy döntöttem, az ipari forradalom nem véletlenül volt, elő a gépekkel! Kipakoltam az egész konyhaszekrényt, de a tetves turmixgéphez nem volt meg az edény rész. Nem baj, ott a BOTMIXER! Szegény főtt brokkolihoz szokott kis gép kecmergett, melegedett, sírt a kései közé ragadó Oreos ragacstól, megkegyelmeztem neki. Végülis már így jó lesz. Jöhet a krém!

Nem nagy truváj, krémsajtot cukorral elkeverni meg tejszínhabot felverni bárki tud, főleg zsírúj robotgéppel, ugye! A spáros kurva habtejszín 30 perc turbófokozat után is ványadt trutymó volt kemény, tökös hab helyett. Így tehát lefáradtam egy újabb boltba, ahol ekkorra lefosztották az asszonyok a habtejszínt a polcról, csak laktózmentes volt. Ezt a sort is kiálltam, közben praktikákat olvastam, hogy mitől nem verődhet fel egy tejszínhab.

Nagyon gyorsan szaladtam tehát haza az esőben a laktózmentes habtejszínemmel, nehogy FELMELEGEDJEN, mert ugye ez az egyik vezető nemfelverődési ok, mint az közismert! Feverődött ilyen hátvégülisre, de úgy ítéltem meg, pont így mondja a recept. Beletörögettem egy kis aldis hamisítvány Oreo-t a masszába, kikotortam a formába, 3 óra alatt kész is az egyszerű és gyors oreo-s sajttorta!* (A Pocak nagyon reménykedett, hogy az elrontott spáros ványadt adag az övé lesz, de egy macskahígfosás már tényleg nem fért volna bele a napomba.)

Szóval csak azt akarom mondani ezzel, kedves Péter, hogy lehet, hogy leég a botmixer, és az eredmény se pont olyan lesz, mint a képen, de ígérem, hogy minden jövőbeli kihívásunkon legalább ekkora elánnal fogok dolgozni, mint ezen a kurva tortán. Boldog szülinapot. 🖤

*(A torta olyan édes lett, hogy még nekem is kibírhatatlan.)

122 notes · View notes

konyvekkozt · 4 years

Text

heti kétszer a legnagyobb büszkeségem egy teljesen szétizzadt póló, mert az edzés nem csak edzés, hanem a józanságért folytatott küzdelem része

ráadásul amellett, hogy megtanulok mozogni, már most tudok olyan dolgot mondani, amiben fejlődtem (nem testileg, hanem mentalitásban, önbecsülésben)

jól lefáradtam, de ma is határozottan mosolyogva pattogtam végig az Eötvös utca macskakövén. és bár dolgozni jöttem, ami mostanában nagyon kimerít, elhatároztam, hogy a mosolyom és a büszkeségem ma semmi, de semmi nem veszi el

6 notes · View notes

pokmajom · 4 years

Text

Jó volt ma újra sziklán mozogni egy kicsit, de látszik, hogy nehéz lesz az újrakezdés. Rendesen lefáradtam 4 hossznyi 5a-ban.

23 notes · View notes

sztivan · 4 years

Text

24 km futás belefért ma még munka előtt (igen, korán kellett kelnem hozzá), szép kényelmes kör volt, de azért lefáradtam a végére. egyre jobb erőben tudok menni viszont, bár azért van még hová erősödnöm

5 notes · View notes

vargadorka-blog1 · 7 years

Text

Hosszúnak tűnő napom

Sziasztok!

Ma a suliba megírtam a kompetenciamérést. Nem viccelek 100 oldal biztos meg volt. A végére úgy lefáradtam, hogy azt sem tudtam mennyi 9+4.

Úgy terveztem ügye, hogy délbe hazaérek és lesz időm leadni még a Gólyatáboros papírt. De kiderült, hogy nem négy, hanem öt órás a kompetencia, így csak háromnegyed 3-ra értem haza. Elindultam, hogy bevigyem a papírt. Az utcában, ahol mentem nagy szerentsétlenségemre, pont ott volt két osztálytársam, akik mindig kibeszélnek. Mivel előttük mentem, végig hallgattam az egészet. A buszon ott volt másik három osztálytársam, akik szintén utálnak. Nem kérdezték meg hova megyek, csak végig észrevehetően bámulták, hogy vajon hol szálok le. Elértem a célomat, az iskolát. Ilyenkor volt kb. 13:03. Beengedtek, megmutatták hol van a titkárság, oda találtam, de nem volt ott senki. Kicsit álltam, majd jött egy nő. Esküszöm, hogy ilyen értetlen nőt még nem láttam. Vagy ötször kellett elmondanom, mit akarok és még akkor is csak a felét fogta fel. Remélem, hogy azért beírt a névsorba. Ha nem akkor, majd amikor visszük a pénzt, úgyis tisztázódik a helyzet. Visszafelé a villamosmegállóban nagyon sokat kellett állnom a tűző napon fekete ruhában. Végül egy pótló busz jött. Nekem ez az út nagyon hosszasan tünt, de itthon azt mondták, hogy gyors voltam.

Sziasztok!

1 note · View note

oszodi-beszedeim · 6 years

Text

Szóval! (csak mert ezt sem sikerült elsőre feltölteni, hogy veregessem szájba a jó édes anyátokat)

Ma elmásztam a Havihegyre. Jó 4 órás túra. Utólag belegondolva nem biztos, hogy jó ötlet volt. Mivel a szokott úton mentem, programozott volt, hogy SzF-ék környékén kötök ki. Előjöttek a régi emlékek. Amikor lelkendezett nekem, hogy milyen boldog lesz majd, mikor már gömbölyödik. Ironikus.

Valahogy belül kicsit fojtogatott a sírás. Nem azért, mert hiányzott volna, ó. Viszont ez az egész lezáratlanul maradt köztünk. Főként, mióta a hátam mögött megrágalmazott pedofíliával. Gondolkodtam, hogy én vajon az ő helyében éltem volna-e a lehetőséggel, de nem hiszem - nem azért, mert én szende bárányka lennék, csak egyszerűen nem volt miért haragudnom rá, hiszen én szakítottam vele. Jó volt, felszabadító: megszabadulni minden terhétől. Sosem bántam meg.

Itt találkoztam vele utoljára. Kb. 3 hónappal a szakítás után. Elég cringe volt - hozott egy levelet (még mindig megvan), amiben tételesen leírta, hogy mennyi csávóval kamatyolt ezalatt. Mind töketlen balfaszok, gyógyszerfüggők, füvesek, stb. - kicsit sem volt szánalmas próbálkozás. Gondolom meg akarta mutatni nekem, hogy másoknak milyen 'jó parti', hogy majd visszakuncsorogjam magam. A faszt. Többet nem is találkoztunk.

A házuk környékén pont arra sétált egy lány. Még csak nem is korabeli, de valahogy belém hasított az a marhaság, hogy ő az. Annyira hogy megálltam kilesni a őt. Pedig külsőre is nyilvánvaló volt, hogy túl szép SzF.-hez.

Olyan csúf lett. Persze sosem találtam szépnek. Sem az elején, amikor ducibb volt, sem akkor, amikor lefogyott és 'szexi' lett. Sosem szerettem. Nagyon erősen kötődtünk egymáshoz, ennyi. Sosem voltam szerelmes senkibe, sosem kívántam meg senkit. Egyedül Muszkámba voltam nem olyan rég nagyon-nagyon belezavarodva, de tőle sem kellett volna semmi. Sem szex, sem kapcsolat. Nem is értem.

Mindenesetre tény, hogy ő állt a legközelebb ahhoz, hogy azt mondhassam, szerelmes vagyok belé. Az a kurva nagy szerencse, hogy megbántott és megsértette az egómat. Amit talán majdnem/legalább annyira szeretek. Emiatt vagyok közönyös hozzá (és titokban haragos). Valahol szeretnék egyszer bosszút állni még ezért, mint ahogy É.H.-val tettem. Kicsinyes öröm, de nagyon jóleső.

Eléggé lefáradtam testileg és lelkileg is, ezért - most először - másik úton mentem haza. Hiba volt - egy olyan útra lyukadtam ki, ahol egyszer É.H.-ékkal kocsikáztunk. Amikor arra gondolok, hogy valaha közösködtem velük, le akarok vakarni magamról mindent csontig és kilépni a testemből. Mindenki csak azt kérdezi, hogy a picsába keveredhettem ilyen elmebetegek közé. Nem tudom. Érted? Megszállt valami. Mintha valaki belépne szcientológusnak, vagy drogfüggő lenne.