#megfejthetetlen

[efemerra]

Alaphangulat

Mi ez az érzés?

Ez az űr. Örök kérdés…

„Egyszer fent, egyszer lent”,

Ez a frázis is elcsépelt…

Csak tudnám, honnan ered s hová vezet,

A leírhatatlanul megfejthetetlen jelen…

„Lenni vagy nem lenni”,

Mi ez az érzés?

Eredendően gyökértelen,

Mégsem „az itt a kérdés”.

#magyar írás #saját írás #saját vers #rövid vers #rossz érzés #gondolkodás #üresség #nem értem #zavaros #kilátástalanság

[darkbabygirl30]

"Az éjszaka kiismerhetetlen. Nem tudni mit rejt a sötétség. Nem azért, mert nem lehet látni,azért mert nem lehet kiismerni. Van egy elementális erő, ami annyira megriasztja az embert, hogy elméje legmélyebb zugaiba vonul vissza. De az erő forrását nem hajlandó felkutatni. Van valami odakint, ami megfejthetetlen számára, valami ami hideg és riasztó, valami ami embertelen!"

[csacskamacskamocska]

Kismacskát mentettem álmomban

Hajnal felé tudtam elaludni. Nem tudom azt mondani, hogy valamin zakatolt az agyam, egyszerűen hiába voltam nagyon fáradt, az elalvás valahogy mégsem ment. megnéztem még vagy három Dextert, bosszankodtam egy kurvanagy logikai hibán. Gondolkodtam rajta, hogy az érdekességet amit nemrég olvastam, hogyan lehetne novellává gyúrni. Mi legyen az akció? Mert a science megvan, de sztori még nincs. Valahogy ki kéne törni a számomra megszokott és kedvelt témakörből. Végre elaludtam. Az álmomból semmi másra nem emlékszem, csak arra, hogy egy kismacsaka szorult valahogy a lift tetjére és azon agyaltam, hogy hogyan szedjem le onnan. Folyamatosan kétségbeesetten nyávogott. Én bent voltam a kívül-belül króm liftben. A macsek a lift tetején. Nem lehetett tudni, hogy odaszülte az anyja vagy hogy került oda. Kitaláltam, hogy mgállítom a liftet két emelet között, és akkor a liftszerelő kinyitja a külső ajtót és leszedi a macsekot. De a kismacska nem várta meg ezt az akciót, hanem a lift tetejéről valahogy bemászott a csukott külső meg belső ajtó közé. Ha kinyitom a belső ajtót (valahogy) akkor a macska esetleg lezuhan és lejebb nincs másik lift ami megfogja. Esetleg. Ha kívülről nyitják ki, akkor ugyanez. A macska nyávogott, az agyam kattogott. Hülye, idióta, tetves kismacska! Hogy nem tudott ottmaradni a seggén amíg jön a segítség, neki kommandóznia kellett, csak mert hallotta a hangomat. Végül résnyire kinyitottam a belső ajtót (álomban minden lehet) és a kismacska a tenyerembe pottyant. Teljesen átlagos, millióegy cirmos macska, szanaszét álló szőrrel, semmi extra. Tenyérnyi volt, és tudtam, hogy csak a baj lesz vele. Az a fajta amit megmentesz, aztán a nyakadon marad, pedig nem te választottad, de felelős leszel érte mert nem vagy képes, hogy sorsára hagyd.

Ez egy megfejthetetlen álom. Nem látom benne az elmúlt napokat, sem a személyes drámáimat és a macska sem varázsolt el, még picit csalódott is voltam, hogy milyen kis vakarék. Biztos valami jutalomra számítottam, hogy egy különleges mentőakció után valami unikornismacska lesz.

Bánki azt mondja, hogy ő is narcisztikus, csak kézben tudja tartani, van rálátása. Hogy kiéli a narcizmusát az előadásaiban, a publikációiban. Élvezi a figyelmet, de azt munkával igyekszik megszerezni. Volt egy barátom, aki pl felvállalta, hogy a saját anyját eladná egy sikeres posztért. Röhögtünk is ezen jókat. Az tényleg felszabadító, ha valaki nem bújik hazugságok mögé, hanem elismeri, hogy kell neki az elsimerés meg a figyelem. Szenzációs jókat posztolt, tényleg jó agya volt. (volt, mert mostanában az ismerőseim zöme párra talált és ő is abbahagyta az elismeréshajhászást) A barátnőm azt mondta, hogy azért is költöznének velem mert ő tart tőle, hogy elmagányosodik a férje mellett. Mármint, ha csak a férje van akivel tud élőben beszélgetni. Aki meg egy hallgatag pasi. Arra gondoltam, hogy ez borzasztó, hogy valaki mellett ezerszer magányosabb az ember, mint, ha egyedül van. Mert kapcsolaton belül ott van az a nyomasztó érzés, hogy nem így kéne lennie. Ha meg nincs senkid, akkor csinálod amihez kedved van és nincs olyan érzésed, hogy elhanyagolnak meg el vagy magányosodva mert vársz arra, hogy a másiknak alkalmas legyen az élet az életre.

Nem vagyok nagy macskás, bár volt nekem is macskaszerelmem, akit sosem felejtek, de a kutyák után nem kéne macska, max ilyen házkörüli.

#álom #macska #lift #magány #narcizmus #02-26

[menyhei]

Elment a régi szabadságharcos

Bő fél év telt el a sorsdöntő nap óta: rosszabbnál rosszabb, önellentmondó magyarázatok bőséges, savanyú termését hozta a szokatlanul hosszú nyár. Széttárt karokkal állunk a napon megperzselt Ínség-szikla kopasz csúcsán, az öreg folyó, ha soványan is, de halad mellettünk tovább. „Ostobák!” – csóválja csalódottan köbkilométeres fejét. Most, hogy tűzszínbe burkolózva beköszönt az ősz, ideje félretenni a gyávaságot, ideje hátralépni kettőt, ideje levonni a konklúziót. Nem sok időnk maradt.

2010 óta nyilvánvaló, hogy a turbóbolsonaroista, duterte-imádó szárny veszi szép lassan át az irányítást a feudalista kormányzati kulturkampf levezénylésében, ahogy ezt a múlt héten láthattuk a műfajában egyedülálló, queer társadalommérnök barátom kapcsán, akinek a rezsim nem támogatta önéletrajzi kötete kiadását, büntetésből, mert hangot merészelt adni a revolúcionista-eukonformista nézeteinek a Fák az Éhezés Ellen Emléktanács aláírásgyűjtésén az eltávolított Rosa Luxemburg szobor talapzatánál.

Piros-fehér-zöld Kitörés mulatós és hétszilvafás Übermensch princípium: ennyi maradt a magyar kultúrából, üvölti a minden mögé álnok cselszövényt sejtető, cis-hetero-fideszes kormányplakát.

Némán, félreértelmezett Antall-rezsimból kiindulva követelőzik a jóllakott polgárság, miközben a jogvédők és az ápolók ellen a völkisch-orbánista cserkész tábor bosszút forral. A stadionoktól elámuló kulákság körében hullaszaggal fortyogó reakció bannoni kemény droggal, fogcsikorgatva abortálja, ütlegeli az okkult károlyista szív tudományosan alátámasztott állításait. Pedig ez utóbbi felbecsülhetetlen kincs a mai világunkban, ahol az AfD előtt heverő, újabban a habonyizmus veszélyes ideológiájával kacérkodó Németország elavult koncepciónak nyilváníthatja a fékek és ellensúlyok rendszerét.

Az orosz atomreaktor gyomrának mélyéről föltörő Cserenkov-sugárzás rideg, kék fénye járja át közép-európai hétköznapjainkat: a szárnyvonalon dolgozó kalauz mindennapi, megmosolyogtató, de egalitárius jóindulatból humanizált, ösztönlény-szerű nano-valóságától a külföldön tárt karokkal várt, de mégis itthon maradó, információs korunk bittengerében csúcsragadozóként lubickoló magyar kultúrainfluenceren át a vállalatok és minisztériumok vezetőségéig, sőt, még a - horribile adipiscing mollis - filozófusokhoz is elér, ami példátlan Európában.

A Ratkó-korosztály rezsicsökkentéstől megrészegült tagjai közül a legrenitensebbeket ösztökéli egy szál bőrönddel a departures föliratú kapu felé a kritarchista Torgyánjugend, patológiaként karakterizálva a baloldal egyik legfőbb értékét, a filmművészetet. 

A jakobinizmus nagy fölismerése, hogy elfogadja a „Y generáció" fogalmát, de kétségbe vonja, hogy lenne olyan hogy „cselédség". A magyar nemzet, mint - az egykori Jugoszlávia szétbomlasztásában népességarányán felül szerepet vállaló - tábor és a jobbágyság, mint politikai tömb konfliktusa a kormány hatalmát biztosítja. Árnyalja ezt, hogy amíg az egyik a Tiszántúl kárpótlásként Romániához csatolását követően az orbáni megalománia mementóiként tornyosuló üres stadionokból varázsol hidrofonikus édenkerteket, addig a másik pornografikus virtuális valóságtól leszedálva pusztul ki csendben. (Mint ahogy ezt Déjacque- - ha nem is ezekkel a szavakkal - méltatlanul alulértékelt és kevéssé ismert Löwenthal-kritikájának széljegyzetében már látnoki módon megjósolta.) A klinikai módszerekkel leszedált, ösztönvezérelt szavazónak erre a jövőképre játszva pumpálja ólomcsövön a panellakásokba az Utolsó Töltényig NER-Götterdämmerung kényszerképzetét a rezsim.

A pszichésen perverz magyar nép szemszögéből a lumpenhitleri látszat-hazugságok ekvidisztant nem-gaussi dogma-polinomja megfejthetetlen. Az így felállított matematikai modell által megjósolt folyamat az alternatív hegeli/hambermasi topológiai kultúraelmélet által pontosan várt, revizionista-leninizmus-tagadó ideológia kényszerpályán mozgó deus ex machinája, hovatovább innen ered a lehetséges filantro-oikofób Molotov–Ribbentrop-paktum újbóli bekövetkezése miatt föltüzelt, szüntelenül kifröccsenő indokolatlan szűklátókörűség, aminek a következményeivel tisztában van a rezsim.

[modernfarytale-nohappyendings]

2023.06.04 21:02

“Hiába tagadjuk, az emberi érzelmek igenis bonyolultak. Egymásnak ellentmondó, gyakran megfejthetetlen vágyaktól vezérelt, sokszínű életet élünk.”

- Guillaume Musso

Igen, mindezzel vállalom, hogy nem a sokak által választott fekete fehér, olykor már csak szürke mindennapokat élem.

Teret engedek annak ami a szívemben van, és kieresztem a sok sok színt amelynek legtöbbjét Te keverted ki Bennem.

Választhatnám én is az egyhangú szürkeséget? Persze. Az emberek nagyrészt úgyis erre buzdítanak és bolondnak néznek, ha a színek vonzóbbak valaki számára.

De inkább nézzenek bolondnak, amiért elmondom mi van bennem irántad, minthogy beálljak a sorba és én magam is fekete fehér legyek idővel.

Minden színem, minden árnyalata:

Érted tündököl.

[the-feelings-do-not-go-away]

Téged olyan volt szeretni

Téged olyan volt szeretni, mint a halál csókját utoljára átélni

Minden szenvedésen végig menni, s most a végén fogok már igazán élni

Téged olyan volt szeretni, mint az időn túl haladni

S amennyire lehetetlen is ez, én annyira nem tudom abba hagyni

Érzem szívem legmélyén, ez sosem fog elmúlni

S majdan a fájdalom leple oly könnyen fog lehulni

Téged olyan volt szeretni, mint az eső utáni szivárványt

Mindig beborult az ég, s mégis jobban érzem az égető nap hiányát

Nem maradt más, csak a széthasadt emlékek

S a könnybelábadt barna szememmel látlak én oly szépnek

Féltve őrizlek olyan igazinak, mint egykor mellettem

S tudatosan felfogom, már nem leszel itt én velem

Téged olyan volt szeretni, mint a földöntúli poklot

Mert mindig te leszel az számomra, kiben keresem a megfejthetetlen okot

#szerelem #fajdalom #szeretem #erzelmek #sajat vers #torott sziv #jobb lesz #felejtes

[keresztyandras]

Egyszer minden homokszem lepereg

 Peter Høeg: Megmenthetők?   Kása-Bókkon Tímea  Az idő – megfejthetetlen valami. Van értelme a ketyegő (vagy néma) szerkezeteknek azon túl, hogy divatból viseljük őket? És azoknak, melyek a városközpontokban építészeti látványosságként emelkednek a fejünk fölé? Mire való az idő, amit az óra mér? Hiszen „vannak emlékezetkiesések, amikor megszűnik az idő. És van, hogy felgyorsul.” Peter…

View On WordPress

[versinator]

Visszajöttek kérődzött

Kútjában éjjelenként álmukat kendős Tyúkjaim életfáról legelteti vérszeplős Érdemelte ítélj megtépni furulyáját Rámnézel elszakadás tudjáke éjszakáját Kérdéseim harmincnegyven termésüket jegyeivé Gyújtasz legboldogabbak amiken ové

Tapsolta faragások sátánt rémiszti Fénytornyok írásaimban erdőkért csengeti Körülöttetek porcellán pilláid messzehangzón Kívánod begubóztak összepaktált beláthatón Vezetne értelmük takarták részesévé Tekintene azoktól ágyúkat egyszínűvé

Ajtóikat báránykákat szólíthatod cseréptetős Kéksége elvezethetne cocteauval jelentős Teremtményeitől aranyhalai mérni mannát Ruhájában értenék fittyet találatát Elnyúlunk urasági zsoltárait egyenlővé Ruháim fölénnyel kiütötték testvéreivé

Nevezheted kihunytak bokáiról képzeleti Bámészkodtak bocsátotta sortüzet cserélgeti Zöldhajú szegeket üssetek imádkozón Zola répát verítékezett szón Fináncok horgonyt megfejthetetlen szívé Visszafordulás tokban csörögnek érthetővé

Mocsaras csőszt fától lötyögős Mondatokat abrakon kristóf felelős Fond kapuinál sóhajaim bogarát Vércseppek gyalultál forrók csírát Ablakokról kihívó felhúzzák feketekávé Történjen madarának planétákkal költővé

Lázadásért átfúj üzenni lejti Szúrjátok cserepei naturalista elmeríti Húztak megöntözi ügyészségi hasonlón Négyszögletes bolyhoz világunkat határsorompón Lepedőjébe akasztófán bürök Csábíts koronáért megtörök

#petofivers #Kassak #Visszajöttek #kérődzött #v2.2

[onsieluenkeli]

Ennek az írásomnak szerintem sok szülő örülni fog. (És persze olyanok is, akiknek nincsen allergiája a 🍽 gyerekektől).

// A 90-es években a BBC készített egy brutálisan jó dokumentumfilm sorozatot az emberről. Egészen a fogantatástól a felnőtt korig. Különböző családokat követtek végig a filmesek, és az ember fejlődéséré kiható minden fontos részletet megörökítettek, és elmagyaráztak benne. //

Az egyik epizód az önértékelésről szólt.

Egy pszichológus segítségével a stáb a szülőket megkérték arra, hogy oldjanak meg egy fából készült puzzle feladványt a gyerekükkel, végül pedig matrica csillagok által értékeljék a saját munkájukat 1-től 10-ig. Nos, a szülők nem tudták, de valójában a Puzzle szándékosan megfejthetetlen volt.

Az első páros

Egy nagyon önző, túlterhelt, és törtető Anyát képzeljetek el, akinél a gyerek egy egyéjszakás kalandból fogant.

Az esetükben az Anya 5 perc után átvette és teljesen leuralta Puzzle kirakót, annyira elmerült benne, hogy még arról is megfeledkezett hogy ott van a gyereke. Rideggé és érzéketlenné vált a levegő közöttük mindvégig. A kisfiú a szoba másik sarkában egy asztal alá bújva kezdett el unatkozni... Végül az Anya persze nem tudta kirakni a feladványt, és a kudarc élmény miatt csupán csak 4 pontot adott magának, a kisfiú pedig 3-ra értékelte a saját teljesítményét.

A második páros

Egy (elvált) Apát képzeljetek el, az imádott, és folyton mosolygós kisfiával.

Itt azonnal elkezdődött a közös játék, és őszinte élvezettel és nevetgélve próbálták megfejteni a feladványt, ami persze nem sikerült nekik sem. Valahogy rájöttek hogy nekik ez nem megy, és valami barkóba szerű játékot kezdtek el inkább játszani, nevetve, egymást segítve és dicsérve. A végén az Apa 8 csillagot adott magának, a kisfiú pedig nem csak a 10 csillagra markolt rá a kis kezeivel, de az apja matricáit is vitte.

A harmadik páros

Egy 6 hónapja megözvegyült túlsúlyos Anyát képzeljetek el, egy szintén duci, riadt, félénk kislánnyal.

Náluk az Anya végig csak zombiként ült a kirakó előtt, és bámult maga elé. A kislány pedig olyan boci tekintettel minden egyes Puzzle megoldásra tett mozdulatát megkérdezte, hogy - Anya ez így jó-e? De a nő nem igazán válaszolgatott neki. Egy idő után már mind a ketten ültek, és néztek ki a fejükből, a semmibe. A végén a nő egyetlen egy csillagot sem adott magának, inkább elfordította a fejét, a gyerek pedig 1-et fogadott el, és azt is csak nagyon, de nagyon vacillálva.

Szerencsére ezt a sorozatot nem David Attenborough forgatta, hanem szakemberek, és a jelenet után azonnal segítséget kaptak a szülők, hogy ne okozzanak további önértékelési gondokat akár a gyereküknél, és saját maguknál sem.

Az első szülő azt a tanácsot kapta, hogy keressen magának olyan célkitűzést amiben újra kiteljesedhet és a gyerektől függetlenül. Amikor pedig a kisfiával van, ők legyenek együtt fontosak, nem pedig egymáson átnézve, áttaposva. A nő a tanácsot követve jelentkezett a rendőr akadémiára, tökéletesen passzolt hozzá ez a kihívás. A fiával pedig a több odafigyeléssel, rengeteget javult a kapcsolatuk.

A másodi szülővel semmi baj nem volt. Még a kudarcot is jól kezelték, a barkóba játékkal.

A harmadik szülő esetében pedig elkezdtek a szakemberek egy gyászterápiát. Hosszú hónapok teltek el, és ahogyan fokozatosan tért vissza az Anya az életszeretetbe, úgy lett egyre erősebb az önértékelése a gyerekének is. Végül újra játszottak, beszélgettek, nevetgéltek együtt. És dicsérték is egymást.

- Ha van gyereked, ők sokszor a legjobb tükrök a világon.

.

[metalindex-hu]

Suffering Brings Wisdom / Living Room – Split 2022 (2022)

Suffering Brings Wisdom / Living Room – Split 2022 (2022) - https://www.femforgacs.hu/suffering-brings-wisdom-living-room-split-2022-2022/ -

Dayton, Ohio állam az a hely, ahol a noise színtér egyik gócpontját találhatjuk. Ez az elsőre átlagos amerikai város olyan nihilista borzadályoknak ad otthont, ahová normális ember fia még véletlenül se tenné be a lábát. Én már többször megkaptam a “van ennek a gyereknek valami baja” meg az “egyszer tuti öngyilkos leszel” címkéket életem során, tehát megfelelő alanya vagyok az ilyen kísérletező kedvű szonikus rémálmoknak. A Living Room ennek az egésznek az agytrösztje, pontosabban az a páros, aki az egész mögött van. A BIZZARO WARRIOR kiadó a főhadiszállása Justin Netherly és Matthew Reis duójának, akik 2018-ban kezdték el ezt az egészet, tehát viszonylag fiatalok még kiadóügyileg, azonban ez nem jelenti azt, hogy ne szereztek volna ennyi idő alatt hírnevet maguknak a noise berkeken belül. Kiadványok tekintetében kifejezetten termékeny táptalaj ez a kiadó, kedvére válogathat mindenki, aki nem tud betelni az erősítők és torzítók tengerébe fullasztott frekvenciákkal. Az meg különösen izgalmas szokott lenni, amikor egy megosztott kiadvány formájában egy teljesen új projektet köszönthetünk e megátkozott rostán. Itt jön képbe a Suffering Brings Wisdom, akiknek ez az első szárnypróbálgatásuk, azonban nincs szégyenkezni valójuk. A Split 2022-ben méltó társaik a Living Roomnak, a hangrobbanás terroristái plecsnit ők is megkapják a homlokukra.

A Suffering Brings Wisdom személyzetét még ellepi a köd, nem tudni ki vagy kik állnak mögötte, én pedig szeretem, ha van egy kis titokzatosság a dologban. Mondjuk, akik ismerik a Crowbar munkásságát, azoknak ismerős lehet a név, ugyanis ez egyik daluknak a címe. A Living Room nyitja a sort a MASTER BLASTER RUNS BARTER TOWN című felvonással. Az első másodpercben tudtunkra adják, hogy kivel van dolgunk, talán az egész lemez legfülsiketítőbb frekvenciáival bombázzák szét fülkagylónkat. Ha vagyunk olyan elvetemültek, hogy maradunk, akkor belép a másik két elem, ami hozzájárul ehhez a nihilista barbarizmushoz.

Név szerint a dob és az ugyancsak égbekiáltóan letaglózó kiáltás. Mert ezt még vokálnak se lehet nevezni, itt bizony teljesen fékevesztett ordításoknak lehetünk a fültanúi, ami a már eddig is intenzívnek mondható hangképekbe további feszültséget csempész. És aztán ott van a dob, ami leginkább olyan ritmikákat dob (hehe) a hallgató elé, ami szintén a hangulat fokozására hivatott. Ha a negyedik perchez érünk, akkor a folyamatosan gyorsuló cinek játéka és az ütések egy elég hanyag, ám mégis hatásos blast beat formájában testesülnek meg. Ez az elem még felbukkan a további tételekben is. A cinek kifejezetten prominens szereplői a Living Room DNS-ének, talán itt fedezhető fel a legtöbb zeneiség. Különösen akkor, amikor a különösen fülsértő sistergést leváltja egy szabálytalanul búgó, pulzáló frekvencia. Mindezt tovább kíséri a már jól megismert kiáltozás és a dobok kiszámíthatatlanul vándorló lélektiprásai.

Egy olyan pillanat sincs, amire rálehetne sütni a kiszámítható címkét, és ez az egyik legérdekesebb kvalitása a harsh noise és úgy általában a noise stílusának. Nem csak végtelen sistergések megfejthetetlen halmaza ez, még ha elsőre annak is tűnik. Itt is ugyanúgy lehet progresszíven váltakozni a különböző frekvenciákon leledző hangok között, perszer csak akkor, ha tényleg mi vagyunk az urai annak a szerkezetnek, ami által ezeket életre hívjuk. Az öblösen búgótól az idegtépően magas sistergésig terjedhet a skála, a hangok manipulációja egy olyan részére hat az agyunknak, ami a legtöbbeknél harsány elutasító reakciót vált ki. Mégis vannak olyanok, akik megakarják érteni a féktelen nihilizmus himnuszait, sőt akár még imponál is nekik az, legtöbbször olyan okokból, amikre ők maguk se tudják a választ. A Living Room által előadott oldalon nem sok kapaszkodót kap a noiseban nem járatos fül, hiába van egy tradicionális értelemben vett hangszer a képben, a fő hangsúly a szürkén sistergő zajon van. Ha mindezek után még nem úgy néznénk ki, mint a borítón látható úriember, akkor itt van a Suffering Brings Wisdom oldala, ami ugyancsak egy elidegenítő mocsok képében manifesztálódik a szalagon.

Úgy gondolom, hogy még egy nem túl gyakorlott fülnek is fel fog tűnni az éles váltás a két előadó között. Egy sample és különösen kinagyított soundscapek fogadnak minket ezen az oldalon. A világ összes mocskát megkapjuk a nyakunkba, elénk tárva mindazt a féktelen, értelmetlen agressziót, ami társadalmunkat jellemzi. Együtt dolgoznak a bejátszások és a gyakran váltakozó, mélyről feltörő kakofónia. A szalagmanipuláció művészete gyakorlott kezet igényel, így nem is lennék meglepve, ha egy már jól ismert noise előadó új projektjét köszönthetjük a Suffering Brings Wisdomben.

Túlságosan élesnek nem nevezhetőek a hangok, azonban eszméletlenül vastag, fémes textúrájuk van, ami társul egy mélyről jövő frekvenciával. Ha mindehhez hozzáadjuk a gyakori váltakozást, akkor talán megértjük, hogy bőven lehet olyan hajmeresztő egy ilyen stílusú harsh noise, mint a különösen fülsértő társai. Na persze ez elől sem menekülünk. Az ISOLATED különösen élesen változtatja szinte másodpercenként a képet, mindez egy idő után hagyományosabb értelemben vett zajként kel új életre. Mindezen hangképek között megbújnak valódi gyilkosságok felvételeiből részletek. Ezek általában a legintenzívebb pillanatokat tárják elénk egy-egy tizedmásodpercre. Kicsit olyan érzetünk lehet, mintha rendkívül gyorsan váltogatnánk csatornákat a TV-n, mindez egy végtelenül dinamikus játékosságot ad az őrületbe hajló hangképződményeknek. Két szögesen eltérő szereplőt kapunk tehát, akik tökéletesen kiegészítik egymást a kazettán. Noha a Living Room legkiválóbb matériája szerény véleményem szerint az 81 Songs albumon van, itt sem vall szégyent. Ez az egyetlen oka annak, hogy egy ponttal kevesebb lett a végső konklúzió, mégis úgy gondoltam, hogy a Split 2022-t citálom a nagyérdemű elé, mivel nagyszerű példája annak, hogy sokrétű és változatos világa ez az extremitásoknak. Csak saját felelősségre fogyasszátok!

[konyvekkozt]

nagyon kíváncsian vártam ezt a könyvet. valami igazi anya-gyerek (ez esetben anya-lánya) könyvet reméltem

egy nő kórházba kerül, valami megfejthetetlen dolof miatt. s miközben férjét és két lányát otthon kell hagynia. és váratlanul a kórházi ágy mellett megjelenik az anyja és öt napig féltőn őrzi

nem is regény ez, inkább szelvények gyűjteménye. ott vagyunk a kórházban, a gyerekkori és egyetemi évek alatt, egy írásról szóló kurzuson és egy válás után is. leginkább csapongunk

s miközben itt-ott vagyunk és megválaszolatlan kérdések ajtajai nyílnak fel, mégis vannak fontos dolgok. például olyan egyszerű mondatok, mint "szeretlek anya". mert ebben az élettörténetben egy ilyen mondat üt

lehet, hogy ez egy olyan könyv, amit érdemes újraolvasni. vagy valamilyen útra elmenni: olyan szemszögbe, ahol nem foglalkoztat a kérdés, a saját anyám szunyokálna-e nyitott szemmel az ágyam mellett, s hagyna-e ott öt nap múlva vagy olyan szemszögbe, ahol nagyon élőek ezek a kérdések

vagy csak jó lenne azt érteni, hogy kerülünk a mélyszegénységből a gazdagságba, s miért kerülnek olyan ki nem bontott szálak mint egy vélhetően sokszor és nyíltan önkoelégítést végző apa

mindenkinek egy története van, s azt írja meg többször egy szerző, vallja az író. ez a történet nekem most nem egészen érthető. de az is lehet, hogy csak az a baj, hogy az olvasóról nem szól a fáma

[villanypeter]

AZ ÖREG MEGMONDJA - NAPELEMISTA KALANDOK

Kedves barátom hívta fel a figyelmem egy videóra, ami az elmúlt időszak “lerágott” csontjáról szól. De nem akárhogyan, hanem idősebb szakemberek szemével. Akiknek már mindegy, hogy mit mondanak (ergó nem kell pc-nek, azaz politikailag korrektnek lenniük, hogy ne bántsanak meg a véleményükkel senkit).

Néha megvolt az az érzésem, hogy keresik a szavakat, és néhol nem tudtam azonosulni a mondottakkal, mert adott konteksztusban (szövegkörnyezetben) nem sok értelme volt. Ezért néha vissza-vissza tekertem.

Amit egészen érthetően (bár némileg vontatottan, és emiatt talán kicsit élvezhetetlenül) elmond, az a hálózat működésének alapjai. Az, hogy hogyan építették ők meg őket, fejlesztették (vagyis persze nem) az adott területet, és hogy mire volt kitalálva az egész rendszer.

A legfontosabb egyébként, amit szakmailag is ki lehetett hámozni belőle, az az egyensúly kérdése. Mégpedig annak az egyensúlya, hogy annyit termeljünk, amennyit elfogyasztunk. És ez nemcsak helyileg, országosan, hanem európai szinten is igaz (hiszen már össze van kötve a kontinens).

Nagyon jó programok és kiváló szakemberek dolgoznak ezen a területen, ezért egyre kisebb hibaszázalékkal előre meg tudják határozni a következő napra szükséges energiát. Ezt a mennyiséget ezután importból és belföldi termelésből biztosítani igyekeznek.

Ebben az egyensúlyi helyzetben a napelemek helye sajnos nagyon bizonytalan. Főleg az őt kiegyensúlyozni képes egyéb tárolók vagy erőművek híján. Mert ugye a napelem éjszaka nem termel, kell helyette más. Felhős-ködös idő esetén szintén kisebb a termelés, tehát kell helyette más.

Sajnos ezek a “MÁS” termelők nem lettek átgondolva, kiépítve a napelem parkokhoz. De az exponenciálisan növekvő háztartási kiserőművek (lakossági napelemek) által termelt energia mennyiségének mérése sem megoldott. Emiatt pedig az egész egy vakrepülés, egy saccolgatás.

A számítások alapján pedig nem kis mennyiségről, Paks termelésének több mint feléről beszélünk. Ez pedig a termelés és fogyasztás egyensúlyának megteremtésében komoly szerepet játszik. Hogy sikerül-e integrálni a rendszerbe az így termelt energiát vagy sem, na az jó kérdés.

Sajnos inkább nem, mint igen, ezért hiába növekszik a megújuló energiaforrások mennyisége, ha nem vagyunk képesek felhasználni azt. És ha nem vagyunk képesek kontrollálni a területet, akkor logikus lépésnek tűnik, hogy állítsuk le az egészet.

Nagyon szomorú, hogy logikailag is összeegyeztethetetlen gondolatok és tényeknek nevezett információk tömkelegéből nem lehet kihámozni a valóságot.

Azt azért látni kell, hogy ez a terület is olyan szinten van átszőve politikával (hiszen egy ország energiaellátása sajnos már nem független ettől) és gazdasági érdekekkel, hogy az normál halandónak szinte megfejthetetlen.

Vajon meg tudjuk-e valaha is az igazi érdekeket és szándékokat?

#villanyszerelés #villanypéter #panel #panelvillanyszerelés

[igazikutya]

Zajok a nappaliból – Traxelektor 2022 11

Van-e olyan párhuzamos univerzum, ahol a Kölcsey/Erkel-féle Magyar Himnuszt leszavazták, és helyette az ultrakonzervatívok nyomására az Ómagyar Mária-siralom Nagy Feró által átírt, majd hangszerelt variánsát üvöltik a feketepólós bedezsoltok a Puskás Stadionban, hogy Világnak világa, virágnak virága, keserűen kínzatul, vas szegekkel veretül! Hajrá magyarok! A valóság ennél sokkal szürkébb és kegyetlenebb. Hét napja történt, hogy bementem a bótba, és mikor már kifelé jöttem, fertőzött voltam. Engem nem igazán sújt se influenza, se kovid, ellenben a dallamtapadás nyilaitól ments meg uram ingem! Szólt a rádió, és gyanútlanul beengedtem az elmémbe egy zanzibár slágert, s lőn mentális tatárjárás, erdőtűz és pokol az hét hetedik napjáig. Egy ponton a zuhany alatt már már azt énekeltem, hogy „nem értem, két szép retek, nem értem, két szép retek-retek”

Fumiya Tanaka nem mai gyerek, az ötvenes éveit tapossa a pali, ellentétben velem, rajta ez nem látszik, de gondolom ritkán eszik rántott húst, cigizve. Ha be akarnánk lőni, hogy az elektronika mely területein van otthon, elsősorban a detroiti technoval illene kezdeni, meg a house-nak a minimal (nem a micro- hanem inkább a breezy) irányzatával, s mindez felkelőnaposan. Életműve főleg EP-kből és kislemezekből épült, így a most megjelenő  One More Thing dupla album (First & Second Part) csak sorban a hatodik/hetedik albuma. Nagyon közel áll hangzásában a korábbi számokban agyon dicsért Hoshina Anniversary anyagaihoz, puha, szinte jazz-esnek tűnő (pedig jazz elemeket nem használó) nanopontos okostechno, simán táncolható és simán elfér egy kávéházban is.

Az Interferenc barátommal meglepően sok névazonosságot felmutató hollandiában élő Ferenc E. van der Sluijs akkor vált széles körben ismertté, mikor Dave Clarke 1996-ban az elektro műfaját gyakorlatilag definiáló dupla mixében, az X-Mix (Electro-Boogie)-ban felmixelte az I-f - I Do Because I Couldn't Care Less felvételét. Ja, hogy mi itt a névazonosság? Hát hogy mindketten Ferik, az I-F, vagy jelenleg IF pszeudóval elhíresült úriember neve is egy rövidítés, az Inter-Ference alakból. 12 év után, The Fetish Death címmel, egy négyszámos EP-vel jelentkezik tehát IF, a műfaj most nem klasszikus elektro, technosabb, némileg karcosabb, sötétebb, főleg innen a guillotine aljából nézve.

Mint underground elektronikával foglalkozó blog, a múlt hónapban elbúcsúztam Björktől, de nem, most nem búcsúzunk. Egy másik alien-lányról van szó, az épp egy korosztállyal fiatalabb María Lucrecia Pérez López-ről, vagyis Lucrecia Dalt-ról. A Berlinben élő, kolumbiai Lucrecia utoljára tavaly júliusban szerepelt a Zajok a nappaliból-ban, akkor Aaron Dilloway-jel készített valami fura pszichedelikus szerelmes poplemezt, korábban pedig nekem inkább a finom női lélek rezdülései kísérleti módban zenei vonalról volt meg.

Az ¡Ay! témaköre is valahol a szerelem múlandósága, és a létezés szerető örökkévalósága körül bolyong, alig van benne elektronika, a pitchfork szerint sci-fi bolero (azz!). A tíz számos történet szerint Preta, a földönkívüli entitás bolygónkra érkezve tapasztalja meg a megtestesülés időbe zártságát, a földi szerelem megfejthetetlen varázsát és ellentmondásait. Az albumot négy (feliratos) videoklip No tiempo , Atemporal, Dicen, Enviada segítettek felvezetni, értelmezni, melyekben természetesen Lucrecia alakítja Pretát.

A nyáron volt 30 éves a Warp Records legendás Artificial Intelligence válogatása, melyből nekem csak a második eresztés volt meg, s ami talán még egy fokkal jobb volt, mint a legendás első. Ezek a válogatások, és még ide tenném melléjük a német Sub Terranean Records hatrészes Dream Injection-jét azok, amiket érdemes meghallgatni, hogyha képbe akarsz kerülni, mi is volt a kilencvenes évek közepének, máig nagy hatású Intelligent Dance Music / Brain Dance / Ambient Techno / Glitch / Drill and Bass cimkékkel megragadható zenei forradalma. Ezek azok a művészek, akikre hivatkoznak, amikor a Detroit-Sheffield-Berlin zenei háromszögről írnak, és ezek a bölcsői mindannak a ma már világszerte létező zenei filozófiának, ami az IDM. A műfaj pionírjaiból sokan máig is aktívak – hogy csak az közelmúlt Zajok a nappaliból számaira hivatkozzak: The Black Dog, FSOL, Biosphere – de vannak új letéteményesei is az IDM-nek. Itt van mindjárt a holland Artefakt duó, akiknek a Delsin Recordsnál október végén megjelent Brain Dripper EP-jének öt felvételéből bármelyiket gond nélkül tudnám besuvasztani az Artificial Intelligence vagy a Dream Injection felvételei közé (az egyik track címe 1992 :-). Nick Lapien és Robin Koek totálisan Sheffield-szabatos, rendkívül kifinomult elektronikát játszik, mely mentes mindenféle hatásvadász közhelytől, és betart minden geometriai szabályt, ami ezeket a műveket „intelligenssé teszi”. Öröm volt minden perce.

Esküszöm, nem vagyok elfogult, de megint egy German Army megjelenés kapcsán írok. Az idén, ha jól számolom ötödik (gyönyörű, igényes kivitelű) kiadványát jegyzi a kaliforniai ötösfogat és fogalmam sincs továbbra sem, hogyan képesek ilyen mennyiség mellett tartani ezt a minőséget. A szintén kaliforniai Jungle Gym Recordsnál ezúttal csak digital és MC formában terjesztett Allocations of the American Nile album egy friss nyári élmény hatására született. A GeAr tagjai szemtanúi voltak a Colorado folyó elapadásának, és a saját bőrükön tapasztalták meg a szárazság hatására feléledő erdőtüzek súlyos pusztítását környezetükben. Törzsi dobgépek zakatolnak a felperzselt, fekete hamuval boritott, üszkös szintetizátorszőnyegeken, távoli csillagok ragyognak a kies sivatag szikkadt csendjében, és az album közepe táján (Trees of Paradise) mintha Genesis P-Orridge szelleme búcsúztatná a halott fák kísérteteit, az erodált, eltékozolt jövőt.

A önhurok csapdájában mondom, a jó elektro ritka, mint az igazmondó marketinges juhász: Client_03 egyike ezeknek. És még a nevét se tudjuk – lehet, ott ül szemben veled a melóhelyeden, kicsit srégen jobbra. Így viszont csak ez a különc pszeudo marad nekünk, meg a szikár, menetelős négyszámosai, melyekből az új eresztés a Sense Combiner címet viseli, és hagyományosan a londoni Astrophonica kiadónál materializálódott.

Red Axes-ék méhekké sztanyiszlavszkíjták magukat, hogy feloldódva a képzeletbeli családban hitelesen tolmácsolhassák a méh-életérzést, persze elektronkában. A négyszámos Electric Bee EP legalább olyan masszívra és redaxes-esre sikerült, mint a szeptemberi Rhythm Passage. Az átlényegülés végén pedig szárnyra kaptak a srácok (3/4).

Sejteni lehetett - vagy legalább is nekem volt egy ilyen érzésem – hogy Vril és Rødhåd közösködésének, a 2020-as Out of Place Artefacts-nak a második része még jobb lesz, mint az első. A két, szólóban is unikális technoművész erényei az Out of Place Artefacts II-n tökéletesen összegződnek. A kifinomultság, virtuozítás és arányérzék vektori eredői vezérlik a teljes albumot. Tulajdonképpen ez egy IDM lemez, de ritmikáját tekintve techno, akkor is, amikor downtempo, mert techno vastagságú masszív cölöpökre építkezik. A törtek, vagy a négynegyeden belüli tört átstruktúrálások nem idegenek egyiküktől se, Mike Bierbach (Rødhåd) ezt keményebb, borostás, Vril plasztikusabb, folyékony vagy ködszerű formában éri el, itt pedig ezek is keverednek, váltogatják egymást, úgy, hogy a teljes 65 perc alatt a színvonal egyeletes marad. Nagyon mesteri a Pangaea/Weltron nyitány, majd az első peak a Nimbus MM (2000)/Astrolabium etap, majd a közepén a Nibiru a második. A tizedik Security Loop bólogatós/csattogós electro downbreakje után (mach muzik, wir machen muzik, also) aztán érkezik a harmadik tetőpont, a Vanitas már dubtechno felvezetést kap, hogy vérbeli technóvá őrüljön, amit a Kozmogenesis visszapuhít trance-es dubtechnóvá, majd megint megnyugszik minden. Az album a WSNWG Records gondozásában jelent meg - ez Rødhåd berlini stúdiójának a neve – és bejelentkezett az idei év Top 12 albumai közé.

Ivan Pavlov morogva lépett be a nappaliba – kinek a fia vagyok? valakinek a fia vagyok! nem mindegy kinek a fia vagyok? Persze nem is ő morgott, csak a szintetizátorai, ők voltak Ivan igaz hangjai, a megszűrhetetlen, cenzúrázhatatlan igazság hangjai, akik helyette beszélnek. Persze sose volt ilyen, ez csak az én fikcióm a fickóra, de mindig ez jut eszembe, ha nevére pillantok, ami a CoH, és mint az tudható két jelentéssel bír, egyfelől a fent elmormolt Son cirilül, másfelől meg van egy ködös magyarázat több helyütt, az aludj vagy ámodjra, de az meg sehogyse jön ki oroszul, angolul, keverve se – hagyjuk, , ha tudsz megfejtést, írd meg! Ami biztos, 1995-ben lépett a haldokló északra, Svédországba. Nagyon sok jó lemezzel bír Ivan, és ezek között a teljesen saját anyagok mellett komoly súllyal bírnak a különféle kollaborációi is ismert (Peter Christopherson, Cosey Fanny Tutti) és kevésbé ismert arcokkal. A COH meets Abul Mogard nálam az utóbbi kategória, másoknak meg lehet nem, hiszen Guido Zen egy tízéves pályafutással bíró, kb húszlemezes előadó, és olasz művészfilmek zeneszerzője is az IMDB szerint.  

JK Flesh aka Justin Karl Michael Broadrick olyan korrekt wikipedia oldala van, hogy nem hiszed el! Az emberből simán kinézem, hogy ő maga írja és frissítgeti, kábé annyi energia rejtőzhet benne 3 marvel szuperhősben összesen. A Sewer Bait album a cizelláltabb, kifinomultam oldalát világítja meg JK-nek, nem ez a falhozvágó, üvöltözésekkel tarkított noisestream, hanem inkább minőségi, nappalibavaló rhytmic noise-techno elegy, és nagyon jól áll neki, ha éppen nem puzséri decibelekkel zúzza dobhártyánkat, hanem átadja magát az szolid intellektusnak. Azért a lemez kétharmadánál persze beborulnak a dolgok, mint zsákosbilbó plafonja angrygandalf idején, a mélyből kivezetőnek szánt Gutter Levelt a Zóna szomszédságában lévő város vasutasainak szakszervezete szponzorálta, hogy a zárásra annyi energiával végezzük, mint egy végletekig elhasznált mosogatószivacs az akna mélyén. A kiadvány a The Bug-os Kevin Martin berlini kiadójánál, a Pressurenél jött ki.

Utána néztem, 2019. szeptemberében (San LP/Session Extend EP) írtam először az UVB76-ról, majd másodszor 2020. decemberében (Iwia Garden EP). Hogy frissítsünk, ez az a velejéig underground páros, akik nevüket az orosz zümmögőről származtatták, franciák, Gaëtan Bizien és Tioma Tchoulanov kettőse, és zseniális industrial/dub/noise anyagaik vannak (voltak). Probléma, hogy nagyon nehezen követhetőek, minden lemezüket más kiadónál adják ki, és gyakran váltanak pszeudót is, és szó szerint vadászni kell őket, még a mai szuperinformatív kor közepette is. Egy ilyen pszeudó kapcsán írok most, ez az NZE NZE, amelyben a páros a Sacred Lodge illetve Coldgeist néven működő szintén francia Matthieu Ruben N'Dongo-val bővült trióra. A Teenage Menopause Recordsnál – ez a neve! : ) – megjelent Adzi Akal tulajdonképpen rokona a korábbi UVB-76-os zseniknek, talán kevésbé finom, azt is mondhatnám, hogy mocskos, mint a Párizs külvárosi US 25-ös kiemelt útszegélykő, ilyenkor, november idején, és bár semmi életrajzi adatom nincs a harmadik tagról, de ő pofázza, dervülten kántálja végig az anyagot, és sejthetően innen érkeznek a francia afrikai/arab hatások, utalások – az album címe az ilyen téren megbízhatatlan gfordító szerint a nyugat-afrikai ewe nyelven azt jelenti: meg fogja viselni Akalt (ez biztos téves) a bandanév pedig Egyetlen, Egyetlen. Szóval ebből a mixtúrából született egy sokszor sodró, energikus, máskor mélyre merülő, de végig nagyon feszes, és kifejezetten érdekes, komoly zenei anyag, ami helyenként a korai Korai Örömmel is mutat rokon vonásokat. Nem tenném az UVB-76-os kedvencekkel egy polcra, de eggyel alatta marhajól mutat.

Hermione Frank igazi leftfieldista, bármilyen, akár táncorientált anyaggal rukkol ki, az nagyon hallgatós, figyelős lesz. Az új – és még csak második – rRoxymore album a Perpetual Now címet kapta, mindössze négy felvételből áll, és össz. játszási ideje így is 39 perc, szóval ez inkább minialbum. Azt nem állítom, hogy csajos, de hogy lekerekített, játékos és utazós, azt igen. Szeptemberben a The Young Gods kapcsán már Terry Riley-ztam, most az album közepén hallható Sun in C kapcsán tehetném, de ez nem konkrét átirat, csak egy finom utalás, afféle napba hunyorgós, szégyenlős hommage.

A berlini Stroboscopic Artefacts kiadó idei egyetlen kiadványa még év elején volt, és az egykor 8-10 alkotót aktívan pörgető, és évi tíz+ lemezt kiadó Stroboscopic feje, Lucy (Luca Mortello) – aki DJ-ként egyfolytában a világot járja - talán némi motivációs céllal izzíthatta be a másik zászlóshajóval Rrose-zal (Seth Horvitz) közös pszeudójukat, a Lotus Eater(s)-t. A 2018-as Desatura EP után a Plasma a második kiadványa duónak, ezúttal LP. Vakteszten rettenet nagyot buknék, ha fel kéne ismernem a Plasma alapján a szerzőinket, mert ez egy nagyon kevés zajból, plasztikus dobokból, szürke elektronfelhő-zizegésből felépített, pincehideg, szinte meditatív anyag (plazma), ami amúgy nincs távol egyiküktől sem – pláne a kiadótól - úgyhogy valószínűleg nálam van a hiba, és nekem voltak felfokozott elvárásaim a két nagyágyú feltűnése kapcsán. Na, kimondom: kicsit csalódtam.

Megjelenések:

Artefakt - Brain Dripper [2022, Delsin][EP] Client_03 - Sense Combiner [2022, Astrophonica][EP] COH & Abul Mogard - COH meets Abul Mogard [2022, Houndstooth][LP] Fumiya Tanaka - One More Thing (First Part) [2022, Sundance][LP] German Army - Allocations of the American Nile [2022, Jungle Gym][MC] I-F - The Fetish Death [2022, Viewlexx][EP] JK Flesh - Sewer Bait [2022, Pressure][LP] Lotus Eater - Plasma [2022, Stroboscopic Artefacts][LP] Lucrecia Dalt - ¡Ay! [2022, Rvng Intl.][LP] NZE NZE - Adzi Akal [2022, Teenage Menopause][LP] Red Axes - The Electric Bee [2022, Shall Not Fade][EP] rRoxymore - Perpetual Now [2022, Smalltown Supersound][EP] tëlemek - Valehdella [2022, Sin Hilo][EP] VA - The Worst Edits Vol.4 [2022, M3MB3RS 0NLY][EP] Vril & Rodhad - Out of Place Artefacts II [2022, WSNWG][LP]

Traxxemle

Massimilliano Pagliara (öröm lehet ilyen dallamosan bemutatkozni) és Curses - Pepper on the Tongue-ja az izlandi Gus Gus korábbi korszakának kedvelt darabjaira hajaz. Ez az a korszak volt, mielőtt elkezdtek úgy ellágyulni mint polivinylclorid a sugárzó hő hatására. Ilyen szépen buzizni kevesen tudnak - mondja Bayer Zsóti vállamat veregetve, trikolórral nyálát és sós könnyeit törölgetve – de félreértettél, mert megjegyzésem szigorúan zenei értelmben értendő, még akkor is, ha a múltkor negyvenes tanárnéninek néztem a szkrollozás közben elsuuuhanooo Birgir Thorarinsson fotóját a fészen.  

Maruwa, aka Maria Believskaya az élhető világ/emberi jogok törésvonalán túlról, Szentpétervárról, ám egy londoni labelnél adta ki negyedik kislemezét, s meg lennék lepve, ha a hölgy már nem valahol Európában lenne azóta. Ő az a tini, aki hibátlanul integrálta az ezredforduló környékének, ma már old schoolnak nevezhető ismertetőjegyeit muzsikájába, és ezt főleg a tavalyi Steel City Dance Discs Volume 24 lemezén hallhattuk. A mostani Liquid Night EP már zsengébb produktum, de a címadó felvétel bekerült a Traxelektorba.

Traxelektor 2022 11 Spotify playlist

(78/92, 7:01/8:25, 85%)

Traxelektor Playlist 2022 11

µ-Ziq - Pentagonal Antiprism [Hello, Planet Mu] Actress - Fragments of a Butterfly’s Face (Edit) [Dummy Corporation, Ninja Tune] Architectural - Arquitectura Psicodelica [Equal Deep, Self-Released] Architectural - Blue Garden [Equal Deep, Self-Released] Architectural - Project 8 [Equal Deep, Self-Released]

Artefakt - 1992 [Brain Dripper, Delsin] Artefakt - Brain Dripper [Brain Dripper, Delsin] Artefakt - Rail [Brain Dripper, Delsin] Artefakt - The West [Brain Dripper, Delsin] ASC - Oceans [A Storm In Space, Auxiliary] ASC - Nectar [Quantum State, Auxiliary]

Client_03 - Sense Combiner [Sense Combiner, Astrophonica] Client_03 - Morality_Corruption_Splice_Pointer [Sense Combiner, Astrophonica] COH & Abul Mogard - Traverse Within [COH meets Abul Mogard, Houndstooth] CT Kidobo - Infophysix Dub [Malaise EP, Nocta Numerica] Daniel Avery - Near Perfect [Ultra Truth, Phantasy Sound] Daniel Avery & HAAi - Wall Of Sleep [Ultra Truth, Phantasy Sound]

Developer - Everything Vibrates [Muted Icons, Modularz] Developer - Ethnic Rooted [Muted Icons, Modularz] Developer - Ancestral Communcation [Muted Icons, Modularz]

DJ Plead - Louca [Quick EP, Livity Sound] DJ Plead - El Es [Quick EP, Livity Sound] Dogs Versus Shadows - Pier Collapse in Slow Motion [Oracle Mama Dot, Subexotic]

Elektronik Body Girl - Jiburi No Yume [EBG, Emotional Response] Elektronik Body Girl - Alba Blues (Tolouse Low Trax Remix)[EBG, Emotional Response] FaltyDL - One Hitter [A Nurse To My Patience, Blueberry] Fumiya Tanaka - Singers [One More Thing (First Part), Sundance] Fumiya Tanaka - Ky [One More Thing (First Part), Sundance] German Army - Trees of Paradise [Allocations of the American Nile, Jungle Gym] German Army - The Cost of Inaction [Allocations of the American Nile, Jungle Gym] German Army - Finding Only Dust [Allocations of the American Nile, Jungle Gym] German Army - Allocations of the American Nile [Allocations of the American Nile, Jungle Gym] Hieroglyphic Being - When Situations Get 2 Deep (Original Mix)[There Is No Acid In This House, Soul Jazz] Hieroglyphic Being - We Are The Light Vessels [There Is No Acid In This House, Soul Jazz]

iF - Executrix [The Fetish Death, Viewlexx] iF - Diana's Lab [The Fetish Death, Viewlexx] Indio - Phoenix (E.R.P. Remix)[Phoenix, Detroit Dancer] JK Flesh - Sewerbait [Sewer Bait, Pressure] JK Flesh - Gutter Level [Sewer Bait, Pressure] JK Flesh - Flushed Away [Sewer Bait, Pressure] JK Flesh - Cruiser [Sewer Bait, Pressure] Jodey Kendrick - Village of the Damn Fine [Village Of The Damn Fine, Djak-Up-Bitch (DUB] Jodey Kendrick - Totternhoe Castle Red Kites View [Village Of The Damn Fine, Djak-Up-Bitch (DUB] Jodey Kendrick - Ashridge Forest Tatsumaki Tree [Village Of The Damn Fine, Djak-Up-Bitch (DUB]

Juzer - Layer Of Moleman (Unit Moebius Anonymous Remix)[Layer Of Moleman, Rubber] Lotus Eater - Pendulum [Plasma, Stroboscopic Artefacts] Lotus Eater - Filament [Plasma, Stroboscopic Artefacts] Lucrecia Dalt - Enviada [¡Ay!, Rvng Intl.] Lucrecia Dalt - Atemporal [¡Ay!, Rvng Intl.] M3MB3RS 0NLY - The Day Will Come When We All Must Bowdown [VA - The Worst Edits Vol.4, M3MB3RS 0NLY] M3MB3RS 0NLY - Fake News [VA - The Worst Edits Vol.4, M3MB3RS 0NLY] Marco Zenker - Far Out G [Channel Balance, Ilian Tape] Marco Zenker - Carefree [Channel Balance, Ilian Tape]

Maruwa - Liquid Night (Original Mix)[Liquid Night, X-Kalay] Massimiliano Pagliara & Curses - Pepper on the Tongue (Original Mix)[ See You In Paradise, Permanent Vacation] Mister Water Wet - Classicfit [Top Natural Drum, Soda Gong]

Nina Kraviz - This Time (Terrence Dixon Remix)[This Time, Nina Kraviz Music] NZE NZE - Zis Da Tang Zis [Adzi Akal, Teenage Menopause] NZE NZE - Yemendzime [Adzi Akal, Teenage Menopause] NZE NZE - Nkoudang Medza m'Otoughe [Adzi Akal, Teenage Menopause] NZE NZE - Moadzang [Adzi Akal, Teenage Menopause] NZE NZE - A Kele Nkoo Oking [Adzi Akal, Teenage Menopause] Orlando Voorn - Sci-Fi Angel (Electro Mix)[Sci-fi Angel, Goldmin] Orlando Voorn - Amazone [Sci-fi Angel, Goldmin] Plaid - Wide I’s [Feorm Falorx, Warp]

RDS - 2312 [Suite, Kalahari Oyster Cult] Red Axes - The Electric [The Electric Bee, Shall Not Fade] Red Axes - Next One Is Bill [The Electric Bee, Shall Not Fade] Red Axes - Axes In The Sky [The Electric Bee, Shall Not Fade] rRoxymore - Sun in C [Perpetual Now, Smalltown Supersound] rRoxymore - Fragmented Dreams [Perpetual Now, Smalltown Supersound]

Sam KDC & Flaminia - Bitter Root [Grounding, Samurai Music] Samuli Kemppi - Sustain [Cause And Effect, Hidden Tapes] Samuli Kemppi - Release [Cause And Effect, Hidden Tapes]

Shinedoe - Wake Up [Freedom Riders, MTM] Shinedoe - Shine [Freedom Riders, MTM]

Steffi - Irreversible Cessation [The Red Hunter, Candy Mountain] Suburban Knight - French Sisaque [Hi8tus, Deeptrax Records]

Tanya Tagaq - Tongues (Backxwash Remix)[Tongue North Star Remixes, Six Shooter] Tanya Tagaq - Colonizer [Tongue, Six Shooter] Tanya Tagaq feat. Kronos Quartet - Colonizer (Joel Tarman Remix) [Tongue North Star Remixes, Six Shooter]

tëlemek - Vedenalainen Matkailu [Valehdella, Sin Hilo] tëlemek - Planetary J [Valehdella, Sin Hilo]

The Bug feat. Moor Mother - Fuck With Me [Absent Riddim, Pressure] Tim Koch - Rick Motors [Volplaning, Central Processing Unit] Tipper - Groundscore [Marble Hunting, Tippermusic] Vril & Rødhåd - Vanitas [Out of Place Artefacts II , WSNWG] Vril & Rødhåd - Security Loop [Out of Place Artefacts II , WSNWG] Vril & Rødhåd - Nimbus MM.flac [Out of Place Artefacts II , WSNWG] Vril & Rødhåd - Nibiru [Out of Place Artefacts II , WSNWG] Vril & Rødhåd - Kosmogenesis [Out of Place Artefacts II , WSNWG] Vril & Rødhåd - Astrolabium [Out of Place Artefacts II , WSNWG]

#traxelektor #zene #zeneajánló #zenekritika #music #underground #electronic

[avicdsgn1]

Közben leesett honnan volt ismerős az a 79-es Coupe Deville. Van egy mogyoró figura aki ilyen mexikói gengszter chicanonak játssza magát a tükör előtt. Valami Gábor a neve, de megváltoztatta a nevét Garciára. Úgy öltözködik, úgy beszél, olyan verdával nyomja és olyan tetkói vannak, mint a chicanoknak a gettóban. Halálosan vicces ahogy majmolja az egészet. De hogy mi vesz rá valakit Gyógyfődén, hogy mexikói gettógengszternek adja el magát az megfejthetetlen. A két világ annyira, de annyira távol van egymástól és nem csak fizikailag, mint Makó Jeruzsálemtől. Azok a chicanok nem viccelnek. Embereket ölnek. Lövöldöznek, emberek fejét vágják le és, hogy példát statuáljanak kidobják a darabokat meg odaszögelik valamihez(ez a realitás). Az amcsi börtönökben is a mexikóiak az egyik legbrutálisabbak. És akkor jön egy ilyen kis nyominak látszó vérpistike akinek még vízipisztoly sem volt a kezében Gyógyfődéről és Gárszílya lesz belőle. Kipróbálnám, hogy berakom egy böribe az igazi chicanok közé és mennyi idő múlva változna vissza Gáborrá :DD Tényleg érthetetlen mire jó ez...miért jó olyannak játszani magad ami nem vagy..???.de nemhogy nem vagy, hanem nagyon-nagyon messze áll tőled. Szerintem nevetséges.

[bdpst24]

Fotókkal: Giuseppe Verdi: ATTILA opera

Attila hun király legendák ködébe vesző misztikus alakját, számos, ma már megfejthetetlen titok övezi. Története állandó ihletforrás az utókor alkotói számára. Bizonyos meghódított népek történetírói kegyetlen, vérengző barbárként emlegetik. Nyugat-Európában a vad barbárság szimbóluma lett és az „Isten ostora” névvel illették. Azonban Priszkosz rétor diplomata és történetíró (448-449) ezt…

View On WordPress

[g1-v]

Édes méreg.

Itt ülök a kurva billentyűzet fölött. A mai napom arra ment el, hogy a kezdetétől idáig szépen lassan folyt le minden életenergiám a lefolyón. Ki tudja hogy miért. Egyszerűen csak ürül, én pedig egyre mélyebben érzem magam... Megnyitottam a Wattpadot, hogy akkor én most írni fogok. Hisz az ilyen érzelmes pillanatokban ömlenek a szavaim, mint neked a könnyeid. De én nem tudok sírni. Az egyetlen ember aki miatt fátyolosak lettek a szemeim, az TE voltál. Úgy érzem sosem fogod megérteni ennek a súlyát. 

Elég rossz döntés volt a Wattpadot megnyitnom. Eszembe jutott, hogy anno milyen aranyosan valltad be 2 nap után, hogy amúgy beleolvastál a történeteimbe... Aztán megláttam az irományom, amit még szeptemberben írtam. Te kimentél a fényfesztiválra, aztán meg a pridera. És ez nekem nagyon rosszul esett. Velem is tehettél volna ilyeneket. Sosem mondtam volna, hogy ne menjünk. De igazad lenne; nekem kellett volna programokat kreálnom. 

Miután kitöröltem ezeket a sorokat, és kitisztítottam a Wattpados létem bugyrait, úgy éreztem hogy kell egy kis zene. Bekapcsoltam a Margaret Islandet, és ekkor újabb mélypontot értem el. Az agyam autopilótába kapcsolt. Egyetlen apró, gyenge pillanat kellett csak hozzá. Megnéztem az Instádat, a Facebookodat, és igen, még a Tumblidat is.

Miért? Fogalmam sincs. Ösztönök.

Kék a hajad, lol.

Ekkor végigfutott valami az agyamon. Valami amit eddig nem igazán realizáltam.. Nekem kurva jó barátnőm volt baszki. Mmint, sosem mondtam, de amúgy nagyon menőnek tartottalak. Közben persze elég ügyetlennek is, mert pl. nem tudtál odamenni ahhoz, akivel beszélgetni akartál. De ez tökéletesen hozzád illik. Sokszor végtelenül esetlen vagy, máskor igazán makacs. De ha valaki megismer téged, az egy igazi cukiságbombát kap. Egy ízig vérig szerető, és szeretetre méltó leányzót. Egy megfejthetetlen, különleges embert.

Tisztán emlékszem mikor Marceline meg Buborék hercegnő csókjánál szabályosan fangörcsöt kaptál. Emlékszem mikor átadtam neked az albumot, alig merted elfogadni a csomagot. Emlékszem az éjjeli felriadásaidra, emlékszem a kínos dolgainkra amiket megoszottunk egymással. Emlékszem ahogyan úgy öleltél, mint anyját a kisded. Emlékszem az köszöntő csókjaidra, és a vagyakozó tekintetedre. Az illatodra, a vonásaidra... mindenre. Néha még az álmaimban is megjelensz. Ez egy átok.

Baszki, egy éve kezdtél leépíteni lelkileg. Ez után még 2 hónap, és egy éve lesz, hogy teljesen összetörtél. Ez pedig nem múlik el nyomtalanul. Szinte mindig megérzem ha a közelembe kerülsz. Megéreztelek a suli ajtajánál, megéreztelek a buszon mikor mentetek haza. Megéreztelek mikor a buszmegállóban ültél a barátoddal, és megéreztelek mikor a Tescoban voltál.

Megérezlek, és amint meg is látlak, a testem hirtelen pánikolni kezd. A kezem ökölbe szorul, a szívem 150-es pulzus fölött ver, a lélegzetem szapora, és valami elemi, állatias ösztön küzd az elmémmel. A barátaim azt mondják, hogy nem léptem tovább rajtad, mert még reakciókat váltasz ki belőlem. Mert nem tudok semlegesen rád nézni. 

Mégis hogyan tudnék semlegesen rádnézni, ha nem szimplán bántottál, hanem tönkretettél?! Igen, önző módon válaszokat akartam, mert akkor nem ülnék itt, és nem mardosna az érzés lassan 1 évvel később is. De ami ennél sokkalta fontosabb lett volna; hogy elhiggyem, nem direkt tetted. Hogy csak azért bántottál, mert... magad sem tudod. Mert össze voltál zavarodva. Akármi. Elfogadtam volna bármit. De te nem csak nevettél rajtam... MEGALÁZTÁL!!

Annyira tudom, hogy ezer szó sem ér semmit. Nem fogod megérteni mit tettél velem, hogy ez mit okozott, és miért tettem amit tettem. Nem is akarnád megérteni. Lassan egy éve már. Azóta bombabiztos gondolataid lehetnek velem kapcsolatban. Olyanok amiket megváltoztatni csak egy ember tudna; te magad. Másnál megtetted, és én lettem a bűnbak... Velünk viszont sosem lesz ilyen. Nem kellek én neked. Hisz csak egy szörny vagyok.

Tudod... el akartam hinni, hogy ténylegesen olyan tiszta lelked van, mint amit megismertem. Hogy te tényleg nem manipulálnál, és bántanál, hisz szerettél. És ugye azokat sem szoktuk bántani, akiket korábban szerettünk. De úgy tűnik tévedtem. Jesszusom, de még mekkorát!

Elmentél, itthagytál, megmérgezted az emlékeket, és elvittél egy darabot belőlem. Kurva nehezen, de újraépítettem mindent, és most jól vagyok. Vagy valami olyasmi. Mert megtudni, hogy milyen is szeretve lenni, egy fantasztikus dolog. De az embereknek igaza volt. Ha egyszer megérzed az ízét, csak annál jobban fog fájni ha nem kapod meg. Olyan mintha lejönnél a cuccról.

És bevallom gyenge vagyok. Gyenge vagyok hogy mikor a lekem sötét mélyében fuldoklom, eszembe jut az a sok-sok szeretet amit te adtál. Hogy keserves nosztalgiába borulok, mert az életemben te voltál az egyetlen őszintén jó dolog. Gyenge vagyok mert néha arra gondolok, mi lehet veled. Hogy élvezed a napjaid, vagy csak túléled?! Tartozol valahova, vagy csak bolyongsz a nagyvilágban? Béke honol benned, vagy éppen háború zajlik?

Anno mindketten szeretni akartunk valakit. Mint kiderült, mindketten csak szeretetre vágytunk, és kompelzáltunk. Önmagunkat áldoztuk egy délibáb miatt, csak azért hogy szeressenek. És ez szétvert mindent. Nem csak kettőnk közt, hanem a lelkünkben is.

Elvesztettelek, és vele együtt a parányi jót is az életemben. Elgyengültem, de túlélem. Hisz én mindent viszontagságot átvészelek. Mert muszáj. Nincs más lehetőség.

'22. jún. 30.

#forrvk #magány #megbocsájtás #árulás #fájdalom #szerelem #magyar tumblisok #szakítás #hazugság #minden #szeretet #hiány #aggódás #aggódok érted #nosztalgia