#megosztás

[idonttalkwithpplhere]

Akkor veszed észre, hogy változtál, amikor már nem akarsz mindent mások tudtára adni a közösségi médián. Már nem vágysz figyelemre.

#poszt #posztok #megosztás #emberek #változás #érett #önbizalomhiány #figyelemhiány #önértékelés #önbecsülés #internet #időpazarlás #az idő elteltével #megfelelési kényszer #pletyka #csend #nyugalom #kevesebb értesítés #igaz barátok #hamis barátok #magyar #magyar tumblr #magyar tumblisok #saját

[csacskamacskamocska]

Lenne egy pár téma

Önismeret A barátnőm beszélgetett egy faszival, aki nagyon lájkolgatta meg még írt is neki valami kamu üggyel, na végre beszélgettek hosszan telefonon. Majd a pasi eltűnt. De azért bőszen lájkolgatta (tudom, hogy ez viccesen tűnik, hogy ez számít, de amikor csak ez a kapcsolódás van, akkor számít. A lájk az olyan mintha bólogatnál, rámosolyognál, helyeselnél, tapsolnál, vagy megsimogatnál valakit) Barátnőm idővel felhívta a csávót, megint beszélgettek egy nagyot, aztán a pasi úgy eltűnt mint a kámfor. Ismerem ezt a barátnőmet, tudom, hogy harsány, rondán beszél és lehengerlő. És nem teszi le a telefont. Szóval a beszélgetés addig tart amíg ő akarja mert ha egyet kérdezel arról másfél órát simán beszél. Fel sem merült benne, hogy a telefonbeszélgetés után egyszerűen nem volt szimpatikus a csávónak. Hogy tök más képet mutat a posztjaiban mint a valóságban. Egyszer randiztam egy pasival. Még amikor társkeresőztem. Volt valami szöveg, hogy irodalomkedvelő vagyok a sok minden fantasztikus egyéb tulajdonságom mellett. Arra emlékszem, hogy a faszinak csak a fél arca látszódott. A találkozáskor ki is derült miért, mert orrtól lefelé nem volt valami vonzó. De nem is ez az érdekes, hanem az, hogy beszélgettünk irodalomról, amikor is kiderült, hogy ő valóban irodalomkedvelő, én meg csak ültem ott mint egy hülye, hogy nem olvastam ezt se meg azt se és nem tudom nem láttam, nem voltam ott, nem járok könyvbemutatókra, nem tudom kinek ki a kije. Nyilvánvalóan nem nyügöztem le, hiába voltam csinos és még fiatalnak mondható, és hiába volt a pasi nem szép, azért kudarcnak éltem meg, hogy így leszerepeltem. Mivelhogy képes voltam a saját „alakításomat” értékelni a másik szemével. És ezen a rossz érzésen nem segített az, hogy a pasi ronda volt. Azért az ember mindig meglepődik, amikor valaki nem kedveli vagy jobban megismerve nem kedveli, vagy MÁR nem kedveli és elhagyja. Az, hogy nem kedvelhet mindenki, az mintha ránk valójában nem vonatkozna. :D

Nem tudom hány szinten kell ismerni valakit, hogy azt mondhassuk, tényleg ismerjük. Nem tudom, hogy amikor szeretünk valakit, szeretjük-e az egészet. Azt mondta egy pszichológus, hogy ahhol nincs beszélgetés egy kapcsolatban, ott a vonzalom hiányzik. Nem határozta meg, hogy mit ért vonzalom alatt, de elgondolkodtam rajta, hogy a „vonzalom” milyen tág vagy sokrétű. Jó hallgatni őt, jó vele lenni, jó beszélni vele, akarom, hogy legyen köztünk valami kötelék, meg akarom osztani vele „magam”. És persze a testiség is vonzalom.

Nem is tudom hol láttam a napokban ezt. „Megosztani magam”. A gyerekkorban tanuljuk meg, hogy milyen az, amikor egyfelé figyelünk valakivel. Megmutatja a rajzát és a szülő figyel. Vagy közösen kitalálják, hogy mi legyen holnap. A gyerek rájön, hogy megosztani magát, a belső világát mással, az jó dolog. És onnantól arra vágyunk. Aztán valakit egyszercsak nem érdekel.

#önismeret #kapcsolat #megosztás #lájk #randi #03-12

[szarazkartoneszmek]

Alkoss magadnak

Tudjátok, van az az örök érvényű jótanács, amikor éppen egy alkotói válságban lubickolsz, hogy: "Magadnak alkoss, ne másnak!" "Nem számít más mit mond, csak te szeress alkotni!" Ilyenkor általában békén nagyom őket, mert látom, hogy nincs kinek beszélni. De a fejecskémben azért hozzáfűzök egy-két dolgot.

Például, hogy általában az emberek szeretik, ha foglalkoznak velük. Akkor miért baj az, ha végre valaki szeretné megérteni, mire vágynak, mit szeretnének látni, és nekik alkotni? Gyakorlatilag ezek a tanácsok szó szerint azt mondják, hogy ne is próbálékozzam ezzel, és ne figyeljek másokra, mert nem számítanak! O_o (Nem ebből van annyi gondunk ezen a szegény bolygón??? Hogy sz**unk mindenre és mindenkire?)

A másik dolog pedig, hogy mi van, ha számomra az az értelme az alkotásnak, hogy megosszam? És mi van, ha e nélkül annyi értelmét látom, mint a medencée pisilésnek? Mi értelme van elkészíteni egy képet, ha soha senki nem látja, nem értelmezi, nem gyönyörködik benne, nem dobja fel a napját??? Az a legjobb, amikor olyanok mondják ezt a tanácsot, akik egyébként bőszen pakolják online a képeiket. XD

Félreértés ne legyen, ismerek olyat is, aki magának alkot, sehol nem osztja meg a képeit. Van ilyen is, de 99%-a azoknak, akik dobáloznak ezzel a tanáccsal, jelen vannak az interneten vagy máshol is. Én kettőt tudok, aki nem osztja meg, de egyikük csak azért, mert évekig megosztotta, és nem kapott értelmes rekciókat, ezért visszavonult, ahogy öregszik. Tehát valójában csak egyet ismerek, aki nem is érzi szükségét, hogy megossza.

:)

#művészet #alkotás #tanács #megosztás #képek #öncélú #magadnak alkoss #odafigyelés #gondolat #kérdés

[mylifelinegame]

Visszatartott gondolatok

Tényleg, amúgy az emlegetett közösségi médiás jelenlétem konvergál sokszor a nulla felé. Ezen is jó ideje változtatni akarok, hogy legalább alapvető történéseket megosszak viszonylag rendszeresen a facebook-on, úgy mint hogy milyen iskolába járok, hol kezdtem el dolgozni vagy épp valamely hobbimmal kapcsolatban. Erre mint mindig a most a legjobb alkalom. Szóval ez a bejegyzés után megyek és valamit meg is osztok a saját történéseimből. Ezt a megnyílást nem akarom erre a blogra koncentrálni, mert már érik egy ideje. A ló túloldalára sem akarok átesni és minden étkezésem menüjét lefényképezni. Továbbá a selfizés tőlem távol áll és csak nagyon ritkán osztok meg bejegyzést másoktól. Legyen valamilyen súlya annak amit megosztok. Ez vonatkozik az itteni és az ottani soraimra, a képeimre és a videókra. Ha túl sok dolgot (gondolatot) tartok meg teljes egészében magamnak az valami formán a fejemre, a lelkemre nőhet és sok más amúgy is meglévő lánccal visszahúzhat a továbbiakban(is). Az egyik indok (magamnak) hogy miért írom ezeket a sorokat.

ML/LG

#gondolatok #érzések #megnyílás #belső #lélek #zárkózottság #lelki világ #közösségi média #megosztás #rendszeres posztolás

[keresztyandras]

Ugrunk, mint macska a tollbóbitára

Ugrunk, mint macska a tollbóbitára

Révbíró Tamás >Már megint sikerült éket verni a társadalom két része közé. Ez az ék mindig kéznél van: az abortusz, az eutanázia, a halálbüntetés, a testi fenyítés csupa olyan téma, amelyben sohasem lesz általános egyetértés. Ezek ott állnak a polcon, csak föl kell nyúlni értük. Ha a fideszek megérzik, hogy szorul a kapca, közénk dobják, és mi már ugrunk is, mint macska a tollbóbitára. Ők meg…

View On WordPress

#megosztás #Révbíró Tamás #ugrunk mint macska a tollbóbítára

[plumsworld]

880 megosztás eddig.

[politologus]

Kollektivizálás 1948-tól: erre emlékeztet a Fidesznek az oktatás ellen elkövetett cselekvéssorozata. Csak gondoljuk át: ideológiai átformálás (NAT), súlytalan szervezetbe kényszerítés (pedagógus kar), tervutasításos elvárások, mennyiségi szemlélet, autonómiaelvétel, ellenségkreálás (pesti libsi tanárok), listázás, irigységalapú megosztás, burkolt és nyílt fenyegetés, és a többi.

[angelofghetto]

...ekkor tanítványaira emelte tekintetét és megszólalt...

Tíz részes netflixes sorozat. Egy közel-keleti külsejű férfi hosszú hajjal, ritkás szakállal, átható tekintettel, és végtelen belső nyugalommal. Al-Masihnak nevezik az emberek, és messiásnak tartják, mert megfékezett egy homokvihart. Egyre többen követik, és várnak tőle valamit: célt, megoldásokat, megbocsátást. Pedig ő csak van.

Kicsit olyan ez, mint Forrest Gump futása, vagy a Convoj mozi Kris Kristoffersonnal. Valaki elindul, és egy csomó reményvesztett, csalódott, elkeseredett ember követi, mind más okból, mert benne látja a kapaszkodót.

A másik oldalon ott vannak a gyűlölködők, akik meg akarják állítani, legyőzni, elpusztítani, mert benne akarják látni minden rossz dolog forrását, amit ha hiteltelenítenek vagy likvidálnak, helyreáll a megszokás, és nem kell szembenézni vele, milyen mocskos, értékvesztett, érdekelvű, hazug világban élünk.

Egyszer munkám során összefutottam egy szunnita sráccal, és elbeszélgettünk. Megkérdezte tőlem, mi az a jó? Honnan tudom, hogy valami jó? Készületlenül ért a kérdés, de valami olyasmit válaszoltam, ami mindenkinek épülését szolgálja, és nem bánt másokat. Érezte, hogy improvizálok, és azt felelte, nem kell gondolkodni egyáltalán, mert minden benne van a Koránban, ami ott áll, az a jó. Mondtam, pedig az egyik legjobb dolog a földi életben a gondolkodás. Megkérdeztem volna, hogy ha a Feljebbvaló nem akarná hogy gondolkodjunk, miért adna nekünk észt és szabad akaratot, de másfelé fordult a beszélgetés. A keresztény és muszlim vallásról is beszélgettünk, és hogy csak egy igaz isten létezhet, erre az elefánt és a vak emberek példabeszédével jöttem: a vakok találkoznak egy elefánttal, és aszerint, hogy ki melyik részét tapogatja, aszerint állítja mély meggyőződéssel, hogy olyan mint egy oszlop, vagy mint egy fal, vagy mint egy kígyó, vagy mint egy hatalmas lepény, pedig mindez egyszerre igaz annak, aki az egészet látja. Szerintem az “egy igaz isten” nem azt jelenti, hogy mindenkinek a sajátja az igazi, a többieké hamis, hanem hogy mind egy és ugyanaz, csak mindenki a maga szűrőjén keresztül látja azt az egyet, mint a vakok az elefántot, és a “maga képére formálja” haragvónak, megbocsájtónak vagy bennsőnkben létezőnek. Azt mondják, a hit összehoz, de a vallás szétválaszt.

A dzsungel semleges. Ezt is mondják. Se nem rossz, se nem jó, csak olyan, amilyen tartalommal megtöltjük. Nekem ez a sorozat arról szól, mennyire irány- és célvesztettek vagyunk. Minél több lehetőségünk van annál elveszettebbek leszünk. A régi vallások lassan kikopnak az emberekből, az új, a pénz nem vezet sehová. Nem ad boldogságot, csak más szintű gondokat és elégedetlenségeket, mint a szegénység. Különbségeket teremt. Azt szoktam mondani, a pénz nem boldogít, de a pénztelenség boldogtalanít. De ez egy olyan berendezkedésre vonatkozik, ahol minden pénzbe kerül. Az ember ősállapota nem ez, hanem a megosztás: együtt, egymásért élve, csapatban összedolgozva vettük sikerrel az evolúció kihívásait.

A sorozat azt mutatja, mennyire kellene valami vagy valaki, aki irányt mutatna nekünk “fejlett, civilizált” embereknek, valami biztos origó, amihez viszonyíthatjuk magunkat, valami belső egyensúly, hogy önmagunkra és egymásra találjunk a bolygó méterű habzsolás, tülekedés, gyűlölködések és zavarodottság közepette.

A test-szellem-lélek szentháromságából a mai világban jóformán csak a test számít. A szellem lassan leépül, a lélek halott.

[valamiegyedikene]

Gengszercsajok facen

Liliana Lenz

  · 

mottó a hosszabb életedhez

NEM ÍRHATSZ SOHA TÖBBÉ EGY SORT SEM

Tetszik

Hozzászólás

Megosztás

[ejfelutan]

Mi legyek, ha nagy leszek?

Sokat gondolkoztam ezen az elmúlt pár évben. Most úgy tűnik, a kulturális antropológia felé billen a mérleg. Mármint hogy azt fogom tanulni. Egyébként érdekes, nem tudnám megmondani pontosan, hogy hogy is jutottam el ideáig, vagy mi fogott meg az antropológiában. Már jópár éve benne van a látókörömben, de csak nagyon a periférián. És most amikor kicsit beljebb csúszott, csak nyilvánvaló volt, hogy persze, nekem ebbe az irányba kell elindulnom. De hogy miért, azt pontosan még mindig nem tudom megfogalmazni. Na, kb. erről szeretne majd szólni ez a blog.

(Nem tudom mi bennem az igény arra, hogy ezt az egészet megosszam. Persze ez amolyan fél-megosztás, mert lehet, hogy soha senki nem fogja olvasni, de mégis ott van a lehetősége. Nem tudom, miért igénylem ezt, de igénylem, és ha vezetem ezt a blogot, motiváltabbnak érzem magamat. (Mennyi mindent nem tudok magamról!))

Annyira fel tudok lelkesedni az érdekes dolgokon, ha valami feltüzel, akkor teljesen ki vagyok készülve tőle, annyira érdekel és annyira lelkes vagyok. De valahogy ennek a lelkesedésnek soha nincs formája, ezért csak elég és elhamvad nagyon gyorsan. Nem tudok mit kezdeni ezzel a nagy lelkesedéssel. Ez talán egy ilyen rossz tulajdonságom. (Megpróbálok nagyon őszinte lenni itt.) És azt hiszem, erre kellhet nekem az antropológia. Azt üzeni ez a tudományterület: van helye az érdeklődésednek, vannak módszerek, amikkel fel lehet fedezni azokat, és amik kifejezetten arra valók, hogy olyasmit fedezzenek fel, ami téged érdekel. Hát ezért az antropológia.

Legközelebb azt is leírom, hogy mi érdekel. Az is abban a posztban fog formát ölteni.

A.

#kulturális antropológia

[petrany]

Üdvözlöm önöket!

Gyurcsány Ferencné Dobrev Klára vagyok. Szóltak nekem, illetve olvastam is, hogy a Fidesz-KDNP magához képest rengeteg szavazót veszített az utóbbi hónapokban, és hogy ezeket a tömegeket most részben Magyar Péter gyűjti be. Ennek tudatában előrehozott választást követelek, hiszen technikailag így akár még jobb eredményt is elérhet a Demokratikus Koalíció. Természetesen továbbra is garantáljuk a Fidesz-KDNP kétharmadát, de közben néhány pozícióval többet is kisajtolhatunk a szituációból, már a szokásos teljes bukás és tudatos megosztás mellett. A számok viszont önmagukért beszélnek, így e nemes tervemben kérem szíves támogatásukat!

[csajokamotoron]

A 2024-es év színe a PANTONE 13-1023 Peach Fuzz

Ez a bársonyos, gyengéd barackszín, ami a PANTON választása alapján a 2024-es évünket fogja jellemezni számomra elképzelhetetlen egy motorokerékpáron vagy bármilyen motoros felszerelésen. Habár biztos lesz olyan gyártó, aki aki felül az év színe vonatra és azt mondha majd: "Fogd csak meg a söröm!". Milyen típusú szín a PANTONE 13-1023 Peach Fuzz? A PANTONE 13-1023 Peach Fuzz a hivatalos leírás szerint "saját magunk és mások ápolása iránti vágyunkat tükrözi. Ez egy bársonyos, gyengéd barackszín, amelynek mindent átölelő szelleme gazdagítja az elmét, a testet és a lelket. Olyan árnyalat, amely visszhangozza a közelség és kapcsolat iránti veleszületett vágyunkat, egy melegségtől és modern eleganciától sugárzó szín. Egy olyan árnyalat, amely együttérzéssel rezonál, tapintható ölelést kínál, és könnyedén hidat képez a fiatalos és az időtlen között." "A finoman érzéki PANTONE 13-1023 Peach Fuzz egy szívből jövő barackszín, amely a kedvesség és a gyengédség érzését kelti, a törődés és a megosztás, a közösség és az együttműködés üzenetét közvetíti. A PANTONE 13-1023 Peach Fuzz meleg és meghitt árnyalat, amely kiemeli a másokkal való együttlét vagy a csend pillanatának élvezete és az ebből fakadó menedék érzése iránti vágyunkat, a PANTONE 13-1023 Peach Fuzz egy új lágyság friss megközelítését mutatja be." - szóval semmilyen szinten nem olyan, mint a motorosok, vagy a motorozás maga. Akkor mégis miért a Peach Fuzz 13-1023 lett a Pantone 2024-es év színe? "Az életünk számos területén tapasztalható zűrzavar idején egyre nagyobb szükségünk van a gondoskodásra, az empátiára és az együttérzésre, ahogyan a békésebb jövőről alkotott elképzeléseink is egyre erősebbek. Emlékeztetnek bennünket arra, hogy a teljes élet megélésének elengedhetetlen része, hogy jó egészséggel, kitartással és erővel rendelkezzünk ahhoz, hogy élvezhessük azt. Hogy egy olyan világban, amely gyakran a termelékenységet és a külső teljesítményeket hangsúlyozza, létfontosságú, hogy felismerjük belső énünk ápolásának fontosságát, és hogy a modern élet nyüzsgése közepette megtaláljuk a pihenés, a kreativitás és az emberi kapcsolatok pillanatait. Miközben a jelenben navigálunk és egy új világ felé építkezünk, újraértékeljük, hogy mi a fontos. Újrafogalmazzuk, hogyan akarunk élni, nagyobb szándékossággal és megfontoltsággal fejezzük ki magunkat. Újra kalibráljuk prioritásainkat, hogy azok összhangban legyenek belső értékeinkkel, az egészségre és a jólétre összpontosítunk, mind mentálisan, mind fizikailag, és megbecsüljük azt, ami különleges - a barátainkkal és a családdal töltött idő melegét és kényelmét, vagy egyszerűen csak egy pillanatra időt szánunk magunkra. Ezt szem előtt tartva olyan színhez akartunk fordulni, amely a közösség és a másokkal való összefogás fontosságára összpontosíthat. A színnek, amelyet a 2024-es év Pantone színének választottunk, ki kellett fejeznie azt a vágyunkat, hogy közel akarunk lenni azokhoz, akiket szeretünk, és azt az örömöt, amit akkor érzünk, amikor megengedjük magunknak, hogy ráhangolódjunk arra, akik vagyunk, és csak egy pillanatra élvezzük a csendes, magányos időt. Olyan színnek kellett lennie, amelynek meleg és barátságos ölelése az együttérzés és az empátia üzenetét közvetíti. Egy olyan szín, amely gondoskodó, és amelynek meghitt érzékenysége összehozza az embereket, és a tapintás érzését kelti. Olyan, amely tükrözte az egyszerűbbnek tűnő napok iránti érzésünket, ugyanakkor átfogalmazódott, hogy egy korszerűbb hangulatot jelenítsen meg. Olyat, amelynek szelíd könnyedsége és légies jelenléte a jövőbe emel minket." Címllapkép: grazvydas Read the full article

[vanista]

Kis ajándék, de jó

Újra látható Prof. Dr. Czegó Zotya közgondolkodó.

“Azt hallottam, egy Ellenzéki Politikus köszönt egy Fideszes Politikusnak a parlamentben. Igen! Köszönöm! Ez az a politizálás, amit látni akarok. Nem az uszítás, megosztás. (A történet szereplőinek nevét szándékosan megváltoztattam)”

[fashionhungary]

Mit ünneplünk Márton napon?

Márton napja, november 11-e, számos hagyományos szokással és hiedelemmel kapcsolódik Magyarország kultúrájában. Ez a nap Szent Márton emlékének ünnepe, aki Tours városának püspöke volt a 4. században. A legenda szerint Márton, aki egykor római katona volt, megosztotta köpenyét egy koldussal, hogy megvédje őt a hidegtől. Ez a tett a megosztás és a jótékonyság szimbólumává vált. Libalakoma: A…

View On WordPress

[vonatozzunkorokkeeeeee]

Ha valakinek nem tetszik valaki véleménye, mindazonmellett, hogy szabad a hozzászólás, illetve a megosztás opció, fel lehet fedezni egy bizonyos "unfollow" alkalmatosságot, ami leegyszerűsítheti az életed. Így nem kell idegeskedned, azon, hogy ki, miket, milyen hozzáfűznivalóval oszt meg.

Vegulis jaaa ez is egy opcio bar o is csak hozzaszolt a hozzaszolashoz ugyhogy ez egy ordogi kor🥹

[bosko2023]

"Történelemórán a salemi boszorkányperekről tanulnak. A tanár egy játékra hívja a diákokat.

- Körbemegyek, és mindenkinek a fülébe súgom, hogy boszorkány lesz a játékban, vagy normális ember. A feladatotok az, hogy hozzátok létre a lehető legnagyobb csoportot, amiben nincs boszorkány. Azoknak a csoportoknak a diákjai, amelyekben boszorkány marad, meg fognak bukni.

A diákok rögtön gyanakvóan kezdik egymást méregetni, kérdezgetni. Kialakul egy viszonylag nagy csoport, de a legtöbbjük inkább kisebbeket alkot, mindenkit kizárva, akire akár a gyanú árnyéka is vetül.

- Rendben - mondja a tanár -, megvannak a csoportok. Ideje kiderülnie, hogy kik buknak meg. Boszorkányok, kezeket fel!

Senki sem nyújtja a kezét.

A diákok felzúdulnak, és azt mondják a tanárnak, hogy elrontotta a játékot.

- Valóban? Volt boszorkány Salemben? Vagy csak mindenki elhitte, amit mondtak neki? Látjátok, srácok, ilyen könnyű megosztani egy közösséget. Az elutasítás, bűnbakkeresés, hibáztatás és megosztás sokkal többet rombol, mint amennyitől megvéd. Ne hagyjátok, hogy a félelem befolyásolja a döntéseiteket! Bízzatok az ítélőképességetekben! Hallgassatok a szívetekre és az ösztöneitekre!

---

A legjobb tanárok megmutatják, hova nézz, de nem mondják meg, mit láss.”

(ismeretlen szerző)