#alkotás

[the-feelings-do-not-go-away]

Az én szememmel

Ha pokolra is jut a lelkem miattad

Akkor sem a szerelmem sirattad

Csókom tűzében égünk majd el

S a mennyekbe repítesz két kezeddel

Újra, s újra, százszor megtenném

S a szíved mélyét, magamévá tenném

Szemeid ragyogása, elevenen eléget

Sok lélek tükrében, sem láttam én ily szépet

A tekinteted eggyé válik az enyémmel

Bárcsak látnád magad, az én szememmel

#szerelem #sajat vers #erzelmek #erzeseim #alkotás #mélység

[a-multad-ami-furcsasagbol-all]

@dorcidigitalart

#hungary #art #drawing #rajz #alkotás #gondolatok #érzelmek #digitalart #digital art #illustration #sketch #black and white #girl #body #sexy #artist

[csacskamacskamocska]

Belső kényszerek

Most már felismerem, amikor máson látom. Segíteni nem tudok, csak bölcsen bólintok, „majd elmúlik”. Amikor elkezdtem írni, az nem egy unatkozó, hobbikereső idő volt. A pokol volt belül. Az önmagam keresése, az élet nagy kérdéseire való rádöbbenés, hogy véges, hogy kicsi, hogy nagy, hogy rajtunk múlik, hogy nem rajtunk múlik. És magány, rengeteg sok félelmetes magány mellett a látszani akarás kényszere. A párkapcsolatomban nem látszódtam, és túl voltam egy megrázó és megalázó internetes szerelmen. Rohadtul nem tudtam meghatározni magam. Azt mondják, ha alkotó ember vagy, az valahol kibugyog. Ha elveszted a szemed, vakon fogsz írni, zenét szerezni. Ha elveszted a kezed, akkor elmeséled, megtalálod a módját, mert ha alkotó ember vagy, nem tud benned maradni, mert az alkotás kényszere kitolja belőled a dolgokat. Alkotó embernek lenni nem kiváltság, nem tehetség kérdése csak egy eszköz amire rátaláltál. Valami, amit szenvedéllyel csinálsz, az akármi is, alkotó emberré tesz. Ettől nem értékesebb valaki, de azért sokszor érdekesebb, mert mégiscsak van valami produktumra képes amit mások számára is látható és érzékelhető ingert nyújt. Az ingerek nagyon fontosak. Az ingerek annyira fontosak, hogy még a szar hatásokat is szívesen vesszük, mert még az is mozgásban tartja a belső életünket. Akkortájt rengeteget írtam. Rettentő rosszakat is. Időnként azt gondoltam, hogy minden zseniális amit papírra vetek. Nem azért mert megüt egy általam is elvárt magas irodalmi szintet, hanem pusztán azért mert képes vagyok szavakat történetekké és érzésekké formálni. és ez valami zseniááááliiiiis! :D Nem az. Ezt is meg kellett tanulnom. De a legfőbb hajtóerő mégiscsak az volt, hogy nem volt más módja annak, hogy látszódjak. Az írás volt az eszközöm, hogy legyen egy kontúrja annak, hogy ki vagyok. És volt idő amikor csak az hajtott, hogy visszajelzést, hogy kapcsolatot tudjak teremteni. Ha leírtam 20 sort, már küldtem is valakinek, hogy nézze meg, mondjon valamit, jelezzen vissza. Így visszagondolva, hálás vagyok az ismerőseim türelméért. De amikor ez volt, akkor voltam legkevésbé jól. Nem tudtam beszélni róla, hogy mennyire rosszul vagyok, de írni tudtam róla, benne a történeteimben. Néha egy mellékszereplőbe beleírtam az összes megélt megaláztatást, hát ki venné észre, mindenki azt kérdezi, hogy ugye a főszereplő az X vagy Y? Dehogy az! Sosem az. Egy szerkesztő megkérdezte egyszer, hogy ez ugye nem kulcsregény? (Kulcsregény ami egy az egyben az író élete, csak a szereplők neve meg hasonló apróságok meg vannak változtatva) Magamban kucogtam. Jól van. Nem találtál meg, hogy hol lapulok a történetben. Dehogy az! Sosem az. És volt imposztorszindrómás szakaszom. Attól rettegtem, hogy a történeteimet én valójában olvastam valahol, csak nem emlékszem rá, hogy hol. Merthogy rengeteget olvastam. Ettől mindig az extrémitásba igyekeztem tolni a történeteket, hogy ne hasonlítson semmi másra. Meg kellett tanulnom a türelmet, a lassabb folyást, a lágyabb narrációt, a kevesebb cinizmust és bízni magamban, hogy elég nagy baromságokat ki tudok találni magamtól is.

Napi két poszt, ezzel tartom kordában ezt a blogot. Hogy ennyi elég a pszichologizálásból, az érzelmi kiáradásból, és az interakcióból is. Nem elfojtás, hanem fegyelem és szűrő. Felnőttes dolgok. De belül, belül folyton írok. Állandóan, 24 órában. Kavarog, hullámzik, árad, bugyog, felszínre dob dolgokat, megüt, bánt, elsüllyeszt, felragyogtat, szétolvad, átszíneződik. Aztán egyszercsak valahol mind megtalálja a helyét. Egy történetben.

#írás #alkotás #történetek #önreflexió #06-12

[hicapacity]

Alkotás street, Déli pályaudvar , Budapest, Hungary [EU], ahol a sok pitty pang ma!

#déli pu #déli pályaudvar #alkotás #uTHCa #alkotás street #budapest

[rozsonitsmeli23]

Alkotás

A világon mindenki művész lett

Eddig akivel találkoztam, a szeretet művészetének élt

Hisz szeretni mindenki tud, de alkotni már nem biztos

Összetört szív a vásznon, mi egyszer dobogott még

#magyar tumblr #tumblrgirl #szeretlek #id?zet #idézet #szomor?s?g #összetört szív #csak te #quotes #animals #saját szöveg #saját gondolat #versem #művészet #alkotás

[szarazkartoneszmek]

Művészet?

Le akartam írni néhány gondolatot a művészettel kapcsolatban, de hirtelen húsvét lett és még bolondok napja is, ezért inkább játszottam a cicatappancsos jelvényekért.

Most bepótolom, remélem, nem, felejtettem el a felét annak, amit akkor kigondoltam. :)

Mindig egy kicsit vegyesek voltak az érzéseim a művészettel kapcsolatban. Ennek elég hosszas története van, nem fogok minden részletbe belemenni, értek jó és rossz élmények is.

A lényeg - az én személyes szemszögemből - hogy egész kicsi korom óta rajzolok, és még akkor is, ha nem mindig tudom megindokolni, valami tudatalatti dolog miatt késztetést érzek arra, hogy megtartsam ezt a szokást.

Ezt a hobbit néha tudják rólam, néha nem. Kifejezetten nem reklámozom a környezetemben, jobb a békesség. Néhányan művészetnek hívják a képeimet, amitől zavarban vagyok, de értékelem a kedveségüket. Viszont olyan is volt már, hogy kinevettek, akik rajzolni láttak. Olyan is volt, hogy valaki nem értette a viselkedésemet, és ezt hozta fel, ki tudja, milyen megfontolásból: "...tudom, hogy művészlélek vagy, de..." Mintha ez indokolna valami rossz dolgot a személyiségemmel kapcsolatban. Ezek a kellemetlen helyzetek felnőttként értek, talán jobban el tudtam helyezni valahová, de óvatossá tettek.

Diákként olyasmi is történt, amikor inkább csak éreztem, hogy helytelen, és zavar, ami történt, de akkor fogalmam sem volt, hogy mit tehettem volna. Ilyen volt, amikor a gimnázium irodalom szakkörének kiadták a válogatott verseit, és a megkérdezésem nélkül illusztrációnak beletették egy rajzomat, amit csak úgy kivettek a rajz szertári mappámból. Az osztályfőnököm keze volt a dologban, és be merte hozni a füzetet büszkén mutogatva, hogy benne van a rajzom. Nekem egy példányt sem adtak, és soha senki nem kért bocsánatot, amiért loptak tőlem. Egyébként a magyartanárom tudta, hogy verseket is írtam, mégsem szólt, hogy egyáltalán létezik ilyen szakkör, akkor tudtam meg, mikor ellopták a számukra a képem. Ez még ennyi év távlatából leírva is elég gáz rájuk nézve. Inkább nem mondom meg, melyik iskolában tanultam. XD

Az is jó kis élmény volt, amikor rajz szakkörön azt mondta a tanárnő, hogy ismer valakit, akinek valami írásaihoz kutya illusztrációk kellenének. Na most azért leszögezném, hogy én nem művészeti iskolába jártam, ez egy sima gimnázium volt. Mit tudtam én arról, hogy működik ez? Adott egy darab akvarell papírt, azt mondta fessek rá kutyákat, megmutatja ennek a valakinek és majd eldönti. Nem voltam ellene a jó kihívásnak, szereztem pár kutyás magazint, különféle tetszetős fajtákat rajzoltam, kifestettem. Elvitte, visszahozta, hogy nem ilyenre gondolt az illető.

Na most felnőtt fejjel azért másként állnék neki. Diákként meg akartam mutatni, hogy a kutyáim szépek, gondoltam, utána hozzá lehet igazítani a szöveghez. Ma arról kérdezném a tanáromat, hogy nagyjából mi is lesz a szöveg? Humoros? Mese? Komoly történet? Megpróbálnám kitalálni, hogy mit csináljon a kutya, jobban figyelnék a cselekvésre. Felnőtt fejjel már úgy gondolom, hogy pont azért jártam szakkörre, hogy ott ilyesmikről beszélgetni kellett volna, adhatott volna egy-két támpontot, tanácsot, és akkor talán nem bukok el egy jó lehetőséget. :( A képlopás dühítő, de ez meg inkább szomorú, mert gimnázium után tartottam a kapcsolatot a szakkörös tanárommal, de ahogy érett a felnőtt személyiségem, egyre több dologban kezdtem másképp gondolkodni, mint ő.

Szerintem alapvetően nem szereti a képeimet, régen giccsesnek tartotta, aztán amikor számítógépet is használtam, akkor szerinte a gép rajzolta, de szerinte a ceruzát sem úgy kell használni, ahogy én szoktam, és egyébként is mi az ott a háttérben, és ez a macska hatásvadász...

Jó. Elfogadom, hogy nem értek hozzá, hogy jó képeket csináljak, de akkor miért mondja mindig, hogy "tudod te, mitől jó egy kép". Dehogy tudom! Honnan tudnám? Ilyesmikre nem tanítottak. Sem a rendes órán, sem a szakkörön.

Van egy elképzelésem arról, hogy a művészetnek minek kellene lennie, de ez az én értelmezésem.

Szerintem a művészet elsősorban egy kommunikációs forma. A kép elmond valamit - pontosabban akkor jó, ha elmond valamit. Ezt nem úgy értem, hogy feltétlenül figuráknak kell lennie a képen. A nagyon absztrakt is elmond valamit a színeivel, formáival, csak az nem olyan kézzel fogható lesz, hanem egy hangulat vagy érzés. Mint ez a kusza vonalam fentebb, ami befejezte a mondatom. :)

1.) Kell valami mondani való.

1/2.) Ha nincs is kifejezett mondani való, legalább legyen esztétikus, hogy dekoratív értéke legyen.

3.) Szerintem nincs értelme kizárni technikákat, és csak a tankönyv szerinti módszerekkel dolgozni.

Nem sikerült megértenem, hogy mi a baj azzal, ahogy a ceruzával bánok. Nem ártottam senkinek azzal a kis satírozással. :) Egyébként ez is egy olyan dolog, amit nem tanítottak meg, de számon kérik rajtam, szóval nehezemre esik komolyan venni. Szerintem egy kép attól még lehet jó, hogy nem évszázados módszereket használ, hanem akár szokatlan anyagokkal is kísérletezik. Ha a végeredmény nem lesz tetszetős, úgysem fogom úgy folytatni, de ha nincs gond vele, akkor - mivel nem fizetnek érte - dönthetek úgy, hogy használom tovább a technikát.

4.) Szerintem a művészethez kell még némi befektetett energia. Idő, odafigyelés, kidolgozottság.

Úgy gondolom, ezt értékelni kellene, amikor ránézünk egy képre. Elhiszem, hogy nagy poén lehet egy ötperces firka is, de egy részem nem fogadja be, amikor a közízlés, a nép felkap egy igénytelen kis valamit, mert mondjuk fanart, és süllyesztőbe küld olyan festményeket, amiken az alkotóik napokat, heteket dolgoztak, és látszik, hogy értik a dolgukat, szép a munkájuk. Egy rózsaszín birka skiccet F*** Y*** felírattal nem akasztasz a nappalid falára (jó esetben). A süllyesztőben eltűnt igényes képek közt viszont akad bőven, amit igen.

Itt érkeztem el a saját képeimhez. Én is úgy gondolom, hogy a képeim nem ütik meg azt a szintet, hogy művészetnek lehessen nevezni. Egy felől a technika, kidolgozottság nincs azon a szinten, másfelől gondjaim vannak a mondanivalóval. Ez utóbbi a nagyobbik hiányosság. Mostanában elgondolkodtam azon, hogy ha létrehozok egy képet, akkor mit akarnék mondani és kinek szólna?

Az a képem, amit hatásvadásznak nevezett a régi tanárnőm, egy bizonyos életkorú, bizonyos ízlésű csoportnak szólt. Az régen volt. Én is másmilyen voltam. Azóta öregebb lettem, és most az a helyzet áll fenn, hogy ahol be tudnám mutatni a képeimet, ott a többség elég fiatal, és én pedig már nem akarok olyasmiket rajzolni, amivel megütöm az ingerküszöbüket. Máshová, komolyabb helyre, mint egy kiállítás, pedig nem vagyok elég jó.

Fogalmam sincs, hol találnám azokat az embereket, akiket érdekelhet, amit most mutatnék, kifejeznék.

A gondolataim, témáim egy része általános, csak midnennapi szépségek, dekoratív dolgok, mint a virágok, természet, cicák, de egy része lehetne komolyabb, akár komorabb. Bizony megfordul a fejemben, hogyha megmutatnám ezeket a negatív dolgokat is, akkor nem szednének-e darabokra?

Ez a reckír benne van ebben a blogban is, természetesen. Számomra van különbség, hogy mit tennének tönkre. A blogírás más, ezt nem félek elveszíteni, de a rajzolást nem akarom abbahagyni. Egyszer majdnem eljutattak idáig a barátaim a reakcióikkal. Nem akarom a rajzolást társítani az állandó feszültséggel, támadásokkal. Nem akarok védekezni az érzéseim, gondolataim miatt, különösen, ha egyébként nem ártok vele senkinek.

Persze megtarthatnám magamnak a képeket. :) Aminek egy egész bejegyzést szenteltem nem rég, hogy az nem én vagyok.

Nem szeretem, hogy csak úgy rajzoljak, hogy már eleve tudom, hogy nem fogja látni senki, meg fogom tartani meg magamnak, mert az félbe töri az alkotókedvemet. Van, akinek működik, nálam nem, mivel én kommunikációnak tekintem az alkotást, és nem akarok "magamban beszélni". Szeretem megmutatni a képeimet, akkor is, ha nem művészet. :P

Úgy vagyok vele, hogy akinek nem tetszik, ne nézze! Legyen szíves, menjen tovább! Ezt nem olyan nehéz megtenni.

Mert, ha kifejezetten provokálnék bárkit egy alkotással, akkor rendben, szóljon bele! De ha nem, akkor csak a kötekedés kedvéért nem érdemes rám vesztegetnie az időt, vagy kioktatnia, hogy szerinte hogyan kellene húzigálnom a vonalakat. Rajzoljon magának olyat, amilyen neki tetszik! Nem igaz? :)

Úgyhogy gyűjtöm a bátorságom, de nincs kinek megkérdeznem a véleményét erről, hogy buta ötlet-e vagy sem?

#művészet #gondolatok #személyes #motiváció #technika #tapasztalat #pozitív és negatív élmények #lopás #iskola #rajzolás #festés #tanár #alkotás #mondanivaló #giccs #kifejezés #amatőr #hobbi #emlékek #barátság #kritika #kötekedés #tanítás #bátorság #bizonytalanság #közönség #illusztráció #érzelmek #kreativitás #ötlet

[felhangolo]

Arról is szeretnék majd beszélni, hogy mennyire számít a lelki állapot, meg hogy a teremtés belül történik, és a felszabaduló energiát ki kell fejezni és az magában meghív minden szükséges komponenst.

#drake #alkotás #dance #co-working office #after hours #flow dance #flow #state of mind #splits #hip hop #soul dance #tánc #iroda #este #hygge lounge

[soulonefonix]

Alice in Wonderland - music video

Alice in Wonderland Image: #dalle3Text and sound: #sunoai [verse]Down the rabbit hole we goAlice’s journey begins to showA world so curious, twisted and grandIn Wonderland, she’ll surely understand [chorus]Alice, Alice, don’t be afraidIn this strange land, let your spirit be swayedThe Cheshire Cat grins, guiding your wayAlice, embrace the madness today [verse]In Wonderland there’s a girl…

View On WordPress

#ai #aiart #alice #alkotás #dalle3 #digitalart #music #soulonefonix #sunoai #video

[hoofsnclaws]

Elküldtem egy félkész festményem egy barátomnak, amire büszke vagyok, hogy még sok munka van vele, de így állok. Amire ő azt felelte:

"Hát igen, ezzel még nagyon sok munka lesz"

#nem elég #nem elég jó #nemelégjó #magyar #érzelmek #gondolatok #festmény #sose elég #azt hittem szép #fest #festés #kreatív #alkotás

[heyjoe-pcrpgkozosseg]

Az archívumból – A The Witcher 3 készítői - 2. rész: Interjú Gelencsér (PsPeet) Péterrel – Senior Level Designer - Egy világ megtervezésének a varázsa

Az Archívumból c. rovatunkkal a korábbi oldalunkkal együtt elveszett régebbi, ám nem kevésbé érdekes cikkeinket igyekszünk feltámasztani, kellemes olvasást! (Az alábbi cikkünk még a The Witcher 3: Wild Hunt megjelenése előtt készült, 2014-ben.) Akik gyakrabban látogatnak minket, már észrevehették, hogy elég sokat cikkezünk a Witcher szerepjátékok készülöben lévő 3. részéről. Bár mostanában…

View On WordPress

#ajánló #alkotás #archívum #art #Balazs Torok #behind the scenes #CD Projekt RED #cRPG #developer team #developers #fantasy #game development #Gelencsér (PsPeet) Péter #Hey Joe #HeyJoe #Hungarian game developer #interjú #interview #kreatív munka #kulisszatitkok #Laszlo Vincze #level design #művészet #PC Gamer #PC RPG Community #PC RPG Közösség #Peter Gelencser #Role-Playing Game #RPG #RPgamer

[the-feelings-do-not-go-away]

Szerelmes

Szívem megtört szárnyai, feléd ereszkednek

Szemeim a szépségedbe, bele feledkeznek

Megmutattad milyen, mikor a Hold, s a Nap, összeér

S ettől az égető érzéstől, a lelkem nagyon fél

Csillagokat rajzolunk ketten az égboltra

Álmokat építünk, egy közös horizontra

Mély barna szemeid, a hely, ami megnyugtat

Érintésed a lelkemnek, melegséget nyújthat

Te vagy a szín, ami betölti, szürke, bús napjaim

Te vagy a fény, ami világít, lelkem sötét falain

Minden amire vágytam, ott lapul te benned

Talán soha sem láttam, ily tiszta, fehér lelket

#szerelem #erzelmek #sajat vers #erzeseim #gondolat #szeretem #alkotás

[a-multad-ami-furcsasagbol-all]

#husky #art #rajz #alkotás #pencil drawing #graphite art #faber castell #dog #pet #love #illustration #sketch #myart

[keresztyandras]

Az alkotás kulcsfontosságú az Ukrajnából Magyarországra menekült gyerekek poszttraumás tüneteinek enyhítésében

Az alkotás kulcsfontosságú az Ukrajnából Magyarországra menekült gyerekek poszttraumás tüneteinek enyhítésében

A hazai szabályozás értelmében az Ukrajnából február óta, az orosz–ukrán háború miatt Magyarországra került iskolaköteles korú gyerekek csak úgy tehetnek eleget tankötelezettségüknek, ha integrálódnak a hazai oktatási rendszerbe. A gyerekek a poszttraumás stressz legkülönbözőbb tüneteit mutathatják. A gyereknél jelentkezhetnek pszichoszomatikus tünetek (fejfájás, hányinger, hasfájás, hányás), míg…

View On WordPress

#alkotás #Ukrán menekült gyerekek

[hicapacity]

"Az emberek agyafúrt aljassága, mérnökien kitervelt becstelensége idővel már nem dühít, inkább elszórakoztat, néha elkápráztat. Úgy látszik, ez az igazi emberi műfaj, ebben igazán nagy, emberi az ember: az aljasságban és a becstelenségben."

Márai Sándor

#sándor márai #Márai #fideszbűnözés #nertelenítést #ormány röfi #szekularizáció #pitypang #déli #déli pu #pályaudvar #alkotás uTHCa

[ertem-miert-nehez]

A Hold porából alkottalak

Mostmár kosz vagy, semmi más

Mégis mindig úgy hordozlak

Mint akin csillog a napsugár

[szarazkartoneszmek]

Alkoss magadnak

Tudjátok, van az az örök érvényű jótanács, amikor éppen egy alkotói válságban lubickolsz, hogy: "Magadnak alkoss, ne másnak!" "Nem számít más mit mond, csak te szeress alkotni!" Ilyenkor általában békén nagyom őket, mert látom, hogy nincs kinek beszélni. De a fejecskémben azért hozzáfűzök egy-két dolgot.

Például, hogy általában az emberek szeretik, ha foglalkoznak velük. Akkor miért baj az, ha végre valaki szeretné megérteni, mire vágynak, mit szeretnének látni, és nekik alkotni? Gyakorlatilag ezek a tanácsok szó szerint azt mondják, hogy ne is próbálékozzam ezzel, és ne figyeljek másokra, mert nem számítanak! O_o (Nem ebből van annyi gondunk ezen a szegény bolygón??? Hogy sz**unk mindenre és mindenkire?)

A másik dolog pedig, hogy mi van, ha számomra az az értelme az alkotásnak, hogy megosszam? És mi van, ha e nélkül annyi értelmét látom, mint a medencée pisilésnek? Mi értelme van elkészíteni egy képet, ha soha senki nem látja, nem értelmezi, nem gyönyörködik benne, nem dobja fel a napját??? Az a legjobb, amikor olyanok mondják ezt a tanácsot, akik egyébként bőszen pakolják online a képeiket. XD

Félreértés ne legyen, ismerek olyat is, aki magának alkot, sehol nem osztja meg a képeit. Van ilyen is, de 99%-a azoknak, akik dobáloznak ezzel a tanáccsal, jelen vannak az interneten vagy máshol is. Én kettőt tudok, aki nem osztja meg, de egyikük csak azért, mert évekig megosztotta, és nem kapott értelmes rekciókat, ezért visszavonult, ahogy öregszik. Tehát valójában csak egyet ismerek, aki nem is érzi szükségét, hogy megossza.

:)

#művészet #alkotás #tanács #megosztás #képek #öncélú #magadnak alkoss #odafigyelés #gondolat #kérdés