#nem lehet minden az övé

[utalokmarelni]

Vannak pillanatok az életben, mikor hallasz egy "hirt", és sok minden átfut az agyadon.

Szeretnél sírni,vagy valamiket a falhoz vágni,vagy ezek hiányában az öklöddel verni a falat.

Vagy csak legalább nem hallgatni tovább a történetet.

De nem teheted. Túl feltűnő lenne a jelenlevőknek,ha akkor lépnél le állandóan, amikor róla van szó.

Ezért csak ülsz ott köztük,a rengeteg fájó, kínzó információ pedig csak zúdul, ömlik az agyadba,miközben nézel ki a fejedből és üvölteni,sírni,törni szeretnél valamit, vagy magadat.

#önutálat #kínzás #féltékenység #gyűlölet #nem lehet minden az övé #minden az övé lehet ami az enyém nem #nem ő kell hanem az amit átélnek együtt

[remenyteljesfiu]

Üres a lelke mióta elment

De kísért minden este

Szerelemre nem lel

Át fagyott a szíve az utolsó percben

Nem hitte, hogy újra érezhet

De megmutattam a szellemnek

Hogy az enyém az övé lehet örökre.

#magyar #magyar tumblr #magyar tumblisok #hungary #saját #sajat iras #saját történet #szerelem #szeretem #idézet #calypso #fajdalom

[diogenesz2020portugal]

Volt egy kérdés egy macskás csoportban arról, hogy miért nem tudjuk kialudni magunkat a macskák miatt.

Az esti szertartás vacsora után kezdődik, amikor az egész család falkázik. Mi tévét nézünk, #Sámson (kutya, 15), Margit (#MargaritaNyikolajevna macska, kb. 5) és Lajos (#SzörnyetegLajos macska, 5) szellősen elhelyezkedik az ágyon, gondosan ügyelve arra, hogy egymástól minél távolabb legyenek. Az, hogy mi hogy férünk el, mellékes.

Miután az Öreget levittük az esti biztonsági pisilésre, megágyazunk, vagyis kezdődik az elalvás előtti játék. Lajcsi kicsi kora óta szeret a paplan alatt rejtőző szörnyekre vadászni, egy ideig ráunt, talán két éve kezdte újra keresni. A különbség csak annyi, hogy ma már nem érdeklik a paplan alatt mocorgó rémek, csak és kizárólag kilátszó végtagokra vetődik. Elég sok véres ujjvég után tanultuk meg, hogy a préda az ugrás pillanatában nem mozdulhat. Ha sorozatosan nem tudja elkapni, felhúzza magát és harminc körömmel kapja el. Szintén evolúciós fejlődés, hogy ilyenkor utána is nyúl, nem elég a kezet visszarántani a paplan alá, a legjobb azonnal elhagyni a helyiséget, mivel mélyen a takaró alá nyúl kimeresztett karommal. Tudja továbbá, hogy az incselkedő ujjakhoz egy kar is tartozik, amit, amennyiben a karmával nem éri el, meg is haraphat. Margitkának viszont minden új, talán egy éve kezdte el érdekelni, Lajos mit művel ilyenkor. A csendes szemlélődésből mára aktív résztvevő lett, a gyorsasága vetekszik egy kobráéval és míg Lajos a karmait a fél karunk letépésére használja, Margitka tűhegyes és borotvaéles karmocskáit inkább beleakasztja az áldozatba. Lajossal ellentétben őt érdekli a paplan alatti mozgási is, illetve szívesen várakozik a takaró szélénél keletkező kicsi grottáknál a meglepetésre. Akkor is, ha senki más nincs a hálószobában. Ő még az utcán szerezte az első, képzeletbeli barátait, akik azóta is velünk laknak.

Miután mindenki elunta a játékot, kikapcsoljuk a tévét, lekapcsoljuk a villanyt és lefekszünk. A két macska ilyenkor szokta hangos ropogtatással elfogyasztani a második vacsoráját, időnként kergetőznek, elvégzik a dolgukat, alaposan elkaparják. Aztán jön Lajos. Sohasem lehet tudni, hol ugrik fel az ágyra, úgy landol, mintha nem lenne súlya. Aztán elindul kettőnk között a lábunktól a fejünk irányába, miközben egy B52-es hangerejével dorombolva jelzi, hogy kész az alvásra. Gondosan ügyel arra, hogy nehogy túlmelegedjünk azáltal, hogy túl közel vagyunk egymáshoz, ezért a lábunktól a fejünkig utat tör magának, majd visszatér a lábunkhoz, ahol kizárólag a paplanon lehet aludni. Általában az enyémen, lehetőleg teljes hosszában kinyúlva, a hosszanti tengelyemhez viszonyítva merőlegesen lehet csak kényelmesen aludni. Így nincs más választásom, mint felhúzott lábakkal aludni. Fő a kényelem. Mármint az övé.

Cserébe viszont vigyáz ránk, éjjelente többször őrjáratozik, ilyenkor ismét beindítja a fönt említett hajtóművet és néhányszor körbejár a lábujjamtól a fejtetőmig, majd ott teljes súlyával (ilyenkor olyan, mintha a repülő különösen nehéz fémből készült bombákkal lenne megrakva) a hajamra telepedik, majd először a párnán dagasztva húzgálja maga alá a kósza tincseimet, aztán a hajtöveimnél megragadva a szálakat kezd el fésülgetni, miközben a karmai félig kilógnak. Szerintem valahogy rá is tekeri a hajszálakat, az nem lehet, hogy csak nyomkodással ilyen erősen tudja húzni. Közben a karmocskáival ellenőrzi a fejbőröm vérellátását. Pozíciótól függően ilyenkor felnyúlok és simogatni kezdem, amit vagy megun és elmegy, vagy mindketten belealszunk. Ha nem tudom annyira tekerni magam, hogy simogassam, akkor egy idő után sértődötten elvonul.

Amennyiben nem hajtépésre vágyik, deréktájon áll meg, ilyenkor simogatni kell, mindketten megfelelünk a célnak, a simogatásból Lacinál gyakran kiskifli-nagykifli lesz, engem ritkábban tisztel meg vele. Néha-néha pedig magányosnak érzi magát, ilyenkor valamelyikünk mellkasára telepszik, elnyúlik, ahol álomba lehet simogatni. A mellkason alvás feltétele, hogy legalább paplan vastagságú takaróval legyen fedett a kérdéses terület. A mellkason alvásba Margitka is szívesen bekapcsolódik, mivel ketten vagyunk, egy szabad mellkas mindig akad. A takarás neki talán még fontosabb. Viszont amennyiben a mellkas iránya nem megfelelő (például hason vagy oldalon alszok), Lajos nem kompromisszumképes, ám Margitka az én esetemben szívesen kivételt tesz, és hajlandó akár az élvonalamon, akár a vállamon végig nyúlni, akár a hátamon összegömbölyödni. Margitka, Lajossal ellentétben, statikuszaj-generátorral van felszerelve, a dorombolását alig hallani, viszont jól érzékelhető huppanással érkezik az ágyra. Minden esetben csak és kizárólag Lacin keresztülmászva lehet megközelíteni engem is. Szintén rá jellemző, hogy nehezen dönt, több pozíciót is kipróbál mindkettőnkön, mielőtt kiválasztja a legmegfelelőbb alvóhelyet. Azt is tudni kell róla, hogy a közhiedelemmel ellentétben az ő léptei nem pihe-puhák. Olyan, mintha pici, ólommal bélelt tűsarkú cipellőben toporogna az emberen, amelynek a sarkait minél jobban próbálja megvetni a takaró és az alatta lévő test egyenetlen felületén.

Az ébresztési hadművelet fél négy és fél öt között kezdődik, függetlenül a téli-nyári időszámítástól. Szerintem ismerik az órát. Habár ennek a műfajnak a nagymestere, egyebek mellett Sámson kiképzője, Bettyke volt, néhai cicánk, a tapasztalat hiányát számosságuk pótolja. Lajos elkezd fészkelődni és beindítja a hajtóműveit. Margitka, a kis tűsarkúiban ’véletlenül’ nem találja a helyét, ezért alaposan végigtapos bennünket. Sámson előbb jól hallhatóan ásít, megrázza magát, majd kikocog inni. Lajos visszatér, vészjósló végtelen nyolcasokat ír le körülöttünk, de simogatni már nem lehet. Margitka egészen közelről ellenőrzi az életjeleinket, különösen a légzésfunkcióink érdeklik, ezért egészen közel hajol a szánkhoz, a kicsi, nedves orra ilyenkor szintén véletlenül hozzánk ér. Szélsőséges esetben a lezárt szemhéjunkhoz. Sámson az ásításról sóhajtozásra vált. Lajos ismét körbeberreg minket. Az esetleg kilógó lábujjaim felébresztik a vadászösztönét. Amennyiben véletlenül a hátunkon fekszünk, Margitka előadja a hólyagtáncot: a hátán alvó fél óvatlanul exponált alhasán a fent említett, különösen hegyes sarkú kis cipellőiben, közvetlenül a húgyhólyagon bemutatja Ginger Rogers életművét. Sámson már nyüszög. Lajos és Margit borogatja az asztalt a konyhában, halljuk, ahogy figyelmeztetésül megcsörrennek a kint felejtett poharak a konyhapulton. Sámson hangosat ásít, nyújtózik, megrázza magát, majd csóválva megáll az ágy mellett. Közben megérkezik az alom felől Margitka első bűzbombájának a szaga. Lebuktunk, nincs mit tenni, egy újabb csodálatos nap virradt ránk. Amúgy is, mindjárt hat, nemsokára csörög az óra.

[sronti]

Nagyon jó lenne, ha a kegyelmi üggyel foglalkozó valamelyik újságíró mintegy mellékesen megkérdezné a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóságot, hogy sikerült-e valamit szabályozási szinten alkotniuk az intézményi bántalmazás ellen a bicskei igazgató ámokfutása óta, mert akármit makognak a fideszes faszkalapok, a valódi megelőzésnek onnan kéne jönnie. Amit meg kéne nézni, hogy van-e:

-Rendőrségi együttműködés, kiemelve azokat a helyeket, ahol nagy nevelőotthonok vannak. Itt külön tréning kéne a zsaruknak, hogy mit kell ilyenkor csinálni, mert látványosan nem ment nekik az első alkalommal ('11-ben) de igazából másodjára se.

Nem csak a nevelőotthonoknál van probléma, a zsaruk nem igazán tudnak mit kezdeni a gyerekekkel, se tettesként, se áldozatként.

-bántalmazásokkal kapcsolatos képzések állapota a nevelőknél. Böjte ügyében feljött, hogy a romániai képzések sokszor elég névlegesek, mert a szabályozás rossz. El tudom képzelni, hogy Magyarországon is hasonló a helyzet (nincs belsős infóm, csak tippelek)

-whistleblower policy. Nem tudom, hogy magyarul van-e ennek külön neve, de ez egy olyan dokumentum, ami azt magyarázza el, kihez kell fordulni, ha valaki az intézményben gyanús dolgokat csinál, különösen ha nem bízik meg az ember a főnökében. Ennek nyílvánosnak kéne lennie és mindenkinek oda kéne adni a linket és kitenni az intézményben néhány helyre, például mosdókba. (A mosdók azért jók, mert ott feltűnés nélkül lehet ezeket nézegetni.)

-Van-e olyan intézmény, ami a családotthonokat, nevelőotthonokat járja és értékeli a tudást ezekről a gyerekek és a róluk gondoskodók körében, meg általában a körülményeket. A legnagyobb baj ezekkel a helyekkel, hogy gyakran elszigeteltek, még rosszabb, ha külön iskolájuk is van, ezt szerintem tényleg egyáltalán nem szabadna engedni. Ha valami miatt nem mehet a gyerek a többiek közé, akkor is normál iskolából kellene neki tanár. Az ilyen helyeken legalább évente körül kéne nézni alaposan. Aztán ezeknek a körülnézéseknek következménye kellene legyen.

-Pályáztatni kell civileket érdekvédelemre gyerekeknek. A gyám, az intézmény, a nevelők, a fenntartó, nagyon össze van nőve, kellene (legalább) egy független szereplő, akikről mindenki tudja, hogy tényleg független és a bejárása nem függ az intézményvezető jóindulatától. Elvileg van gyermekjogi képviselő, majdnem húsz az egész országban:

-Ki kell mondani, hogy az elszigeteltség rossz, és minden eszközzel törekedni kell rá, hogy a gyerekek minél többfelé jussanak el egyénileg. Jelenleg nagyon sok minden csoportban történik, mert úgy egyszerű, ha tíz ember megy, vagy a foglalkozás jön, vagy az x bácsi-néni elvisz pár gyereket valahová. Ezek lehetnek akár jó programok is, de továbbra is az intézményhez kötődnek, így nem tanulnak meg azon kívül boldogulni. Ez már egy részlet, de szerintem az állami gondozottak mindegyikének kellene lennie legalább egy, rendszeres, legalább heti elfoglaltsága, ami az otthonon kívül történik és csak az övé. Majdnem tök mindegy mi az, de neki kellene választania. A boksztól a zenén át a táncig, vagy külön matekig rengeteg lehetőség van, a lényeg, hogy ő rendelkezzen felette és ne az intézményhez, vagy a családotthonhoz kötődjön.

-A szökéseket nagyon komolyan kéne venni, és minél fiatalabb valaki, annál fontosabb megtudni, mi van a szökés mögött.

A kormánynak egyetlen igazi dolga az lenne, hogy azonnal legalább megduplázza az erre a területre adott pénzt, ami persze nem fog megtörténni.

[csacskamacskamocska]

Bizonyos szempontból egy egoista jobb mint egy narcisztikus egy pszichopatánál meg biztosan jobb

Az egoista csak énközpontú. Nem is akar másnak látszani. Utálja a cigányokat mert szerinte azok az ő adójából élnek, utálja a melegeket mert szerinte az ő adójából vonulnak fel, utál mindent és mindenkit ami szerinte őt megrövidíti vagy ami neki járna, amiről azt feltételezi, hogy neki jobb és kényelmesebb élete lenne, ha az övé lenne AZ IS. Nem feltétlen tudja jobban a dolgokat másoknál és nem is manipulál senkit. Egyszerűen kiveszi a sütit a tálból, és nem érti miért kéne figyelnie másra, mások is figyeljenek magukra. Ő is megteremti magának azt ami kell, más is harcolja ki. Kb kiszámítható az észjárása. Önző, énközpontú. Nem okoz kárt csak max bosszankodsz rajta, mert betonfejű. Empátiája csak a hozzá hasonlókkal szemben van, süket és vak bármi másra. Igen, ebben hasonlít a narcisztikusra, de az egoizmus nem személyiségzavar. Nincs benne elhazudás, rejtett sérelem, alacsony önértékelés. Csak egy beszűkült látásmód. Az önző ember a gyerekétől is elvenné azt ami kell neki, legyőzné a társasjátékban, fociban. Nem azért utálja a kormányt mert hazug tolvaj banda, hanem mert ő nincs tűzközelben. Ha ott lenne, lopna. A narcisztikus valójában csupa sérülés. Egy végleg elveszett ember valahol belül. Már sosem találod meg, és a viselkedésére nem mentség, hogy egy áldozat volt valamikor. Az egész élete gyerekkorától kezdve egy hálószövés. Acélsodrony a sérülései köré és finom, ragacsos pókfonál a szükségletei köré. Manipulál. Hazudik. Eldob és visszaszerez. Az érzéseit elhazudja. Vetít. A narcisztikus kastélyában nem hét szoba van, hanem ezerszer hét. Mindig újat épít, mindig mást. Csak neked. És ez vonzó és varázslatos. Amíg meg nem érzed a hullák szagát. Amíg rá nem jössz, hogy sokan vagytok és mégtöbben lesztek. A padló mozog, a falak tükörből vannak, nincs stabilitás, nincs valóság. És nem vagy fontos. Nem te vagy fontos, csak az, hogy ne találj ki a kastélyból. Akármit gondoltál, nem tudod ki ő. De ez a te hibád – mondja. Hiszen beengedett, mindent megtett érted. Te meg hálátlan vagy. Önző. Korlátozni akarod. Stb. Úgyhogy meg kell értened, hogy ez büntetést érdemel. És megbüntet. Nem is titkolja. Ismer, tudja hogyan tud kínozni és hogyan tud a lelked mélyéig elandalítani. Nézed, ahogy rajonganak érte azok, akik csak a színjátékát látják, akiket nem is érdekel a valóság, és beleőrülsz. A tükrei közt elveszted önmagad. A büntetések kiheverése elveszi minden erőd. Úgy tud elpusztítani, hogy lehet, hogy saját magadat pusztítod el.

Gyógyítható személyiségzavar, de elenyésző számban jutnak/mennek el szakemberhez. nagyon mély depresszióba tudnak esni, és olyankor, a depresszió miatt előfordul, de amikor javul a közérzetük, el is hagyják a terápiát.

A pszichopata, a valódi, az egy teljesen más ügy. Bár sokban hasonlíthat a viselkedése a narcisztikushoz, megtanul téged, megtanul másokat és legfőbb szórakozása a madzagok rángatása, hogy szélsőséges helyzeteket hozzon létre és lássa a kínodat. Akármi történik, látja, hogy ő maga nem érez semmit, és ez dühíti. Az emberek unalmasak. Mindig hasonló dolgokat éreznek. A világ unalmas a pszichopata számára, mert a világ és benne az emberek nem képesek neki érzelmeket adni, érzéseket kiváltani belőle. Üresség van benne. Ebben az ürességben bolyong és fogalma nincs róla, hogy mások belül milyenek. Az intelligens pszichopata kialakít a saját ürességében egy világot, amit a megtanult dolgokból épít fel. Úgy tesz, mintha férj lenne, úgy tesz, mintha megbízható munkatárs lenne, úgy tesz, mintha gondos apa lenne. Másoktól ellesett viselkedésformákból épül ez fel. De sokat bolyong a babaházon kívül az ürességben. És ezt megérzik a körülöttelevők. Véletlen hideg tekintetekből, elejtett mondatokból, rémisztő helyzetekből és véleményekből amiből aztán a pszihopata kihátrál és visszarázódik a színházba. Csak vicc volt. Érzed, hogy valami baj van, de nem tudod megfogni, hogy mi. Elmondani sem tudod senkinek. Mert mit mondanál? Hogy úgy nézett rád, mintha nem is emberi lény lennél? Számára semmi sem vagy. Baba a babaházban. Bár a nagyon intelligens pszichopaták is kerülnek bajba mert nem tartják be a törvényeket vagy rosszul mérik fel a következményeket, esetleg egyszerűen fizikailag túl durvák voltak másokkal, de azért leginkább a nem annyira értelmes pszichopaták ülnek a börtönökben. (nem minden agresszív börtönviselt ember pszichopata, de az arányuk közöttük magas)

Hogy valaki narcisztikus, de pláne, hogy pszichopata azt tényleg csak szakember állapíthatja meg. Mi magunk is mutathatunk jegyeket, amik alapján egoistának, narcisztikusnak vagy pszichopatának gondolnak mások. Lehetnek nagyon hasonló válságmegoldó stratégiái az embernek. Van például, aki a számára kényemetlen helyzeteket orvosolja úgy, hogy lehasítja az érzelmeket. A variáció az IQ és EQ tekintetében számos és sok képlet lehet hasonló a fent említettekhez. Statisztikailag a férfiak között több a narcisztikus is és a pszichopata is. Ahogy egyre többet kutatják a dolgot, egyre magasabb a számuk a népesség tekintetében mert már a rejtőzködőkre is rábukkannak. Nem tudom, de az a gyanúm, hogy annak, hogy több férfi, mint nő, valami köze lehet a hormonokhoz és az anyasághoz és a nők agyának másabb működéséhez. Evolúciós zsákutca lenne, ha sok narcisztikus meg pszichopata nő lenne, amíg evolúciósan (bármilyen fájdalmas) a férfi kegyetlenség és a fantáziátlanság lehet előrevivő. Nem gyógyítható. A nincsből nem lehet vant csinálni sehogyansem. Ez csak egy rövid eszmefuttatás, könyvek és tanulmányok ezrei jelentek meg a témában, nyilván okosabb és hozzáértőbb emberektől, mint én. Engem csak az összemosások zavarnak, és az amikor valaki nem érti, mit jelent túlélni egy kapcsolatot egy narcisztikussal vagy pszichopatával. Vagy mit jelent benne lenni és küzdeni az ép eszedért vagy a szabadulásért. Ezen nem viccelődünk, nem oktatunk ki másokat, csak empatikusnak kell lenni. Abban szenvedett hatalmas hiányokat.

Meleg baráti ölelés minden Túlélőnek!

#egoista #narcisztikus #pszichopata #túlélési stratégia #08-22

[troger]

Oké figyu, ne a csöngetgetéssel pazarold az időt, hanem vidd el az állatorvoshoz és mondd el, hogy találtál egy betegnek tűnő, full bolhás macskát, akiért senki nem akar jelentkezni, hogy az övé. Kétlem, hogy van benne chip, mert hát milyen állapotban van ez a macska? Elhagyatott eléggé. Ha mégis van gazda, akkor az lapul mint a szar a fűben, lehet, hogy pont az vette le a cetlit is, amit kiraktál. Illetve az is furcsa, hogy a házban senki nem ismerte fel, hogy na de hiszen ez hát ez az xy-é a z lakásban! Ha esetleg mégis lenne chip, akkor az állatorvos nem fog feljelenteni, hanem elolvassa és neked nem fogják kiadni az adatait, hanem felhívják a telefonszámot. Ilyen nincs, hogy nem viheted el más macskáját.. Vidd el, és ő majd ad megfelelő bolhacseppet is. Én ismeretlen előéletű állatra nem is szeretek csak úgy rányomni spot-ot, bár az esetek nagy részében nem lehet belőle gond.

Ha mégse mered elvinni orvoshoz, akkor legalább egy chip olvasót kérjél el, hogy megnézhesd magad. Itthon a benzinkutak nagy részén van chip olvasó, plusz állatmenhelyek is tartanak meg állatmentő magánszemélyek. Nem tudom, te hol élsz, de csak tud segíteni legalább ebben valaki, hogy meg lehessen nézni azt a nyamvadt chipet. Ha pedig végül nem szeretnéd vagy tudod a cicát megtartani, akkor feltétlenül a hozzád legközelebbi állatmenhelyhez kellene fordulni. Chip leolvasás ügyben ők biztosan nem hajtanak el és kezdetnek ez is jó. Elmondod, hogy itt egy elhanyagolt macska, akit senki nem akar vállalni stb stb stb. Feleslegesen járnád végig a házat, ha a senki macskája vagy kidobták vagy elhagyták.

Ps. A bolhák nem fognak átmenni egy olyan élőlényre, amelyik naponta fürdik / zuhanyozik és a haját hetente legalább egyszer megmossa, szóval emiatt ne aggódj. Nekik a macska kell. Macskamentős tapasztalatból mondom.

köszi a sok remek hozzászólást!

ott basztam el a lejobban, hogy tegnap azt gondoltam, ma még be tudok szerezni dolgokat, mielőtt délután elutazom

elfelejtettem, hogy szünnap van, minden zárva :/

ráadásul úgy néz ki, vasárnap előtt nem is érek haza, pamacskát legkorábban hétfőn tudom orvoshoz vinni, addig valahogy túl kell élnie...

nincs más ötletem, mint ismét megfürdetni néhány órával az elengedés előtt

teszek kaját és almot a pincébe, kitámasztom az ablakot, és megmutatom neki, ott tud ki-be járni (ma megint jön egy vihar)

meg talán írok egy cetlit a szomszédoknak, hogy bolhás, de aki tudja, etesse

ha ezek fényében van még ötlet, ide vele!

#napló #pamacs

[egy-lany-blogja]

Ma a lánygyermekek világnapján, legyen bárhol és legyen bármilyen korú, elmondanám, hogy a mesék léteznek, mint ahogyan az álmok is képesek valóra válni. Elmondanám, hogy nem kevesebb senkinél, és bár sosem lesz könnyű az élete, attól még lehet csodaszép. Elmondanám neki, hogy eljön a nap, amikor erős lesz, a legerősebb, és képes lesz legyőzni önmagát. Elmondanám, hogy lánynak, majd nőnek lenni hatalmas meló, de egyben ezer áldást is rejt. Elmondanám, hogy az ő teste az övé, és senki másé, védje ha kell, minden áron, de adja majd szívből, ha úgy akarja. Elmondanám, hogy a herceg soha nem fehér lovon érkezik, és bizony sok paraszt lesz, aki megelőzi őt. Nem tagadnám, hogy lesznek könnyek, átsírt éjszakák, fájdalmak, amitől senki nem óvja majd meg. De erős, mert lány, mert nő lesz belőle. Nő, aki utat talál ott, ahol nem létezik, és képes színt vinni a szürkeségbe. Ma a lány gyermekek világnapján szeressük, óvjuk, öleljük őket, és higgyünk abban, hogy nemtől függetlenül, minden gyermek áldás. (Todorovits Rea) #TheAcsakazértis

Ha egyszer lesz gyermekem és lány lesz ezt mindenképpen el mondom majd neki

[zartosztaly]

Arany János: A filemile

Hajdanában, amikor még Így beszélt a magyar ember: Ha per, úgymond, hadd legyen per! (Ami nem volt épen oly rég) - Valahol a Tiszaháton Élt egy gazda: Pál barátom, S Péter, annak tőszomszédja; Rólok szól e rövid példa. Péter és Pál (tudjuk) nyárban Összeférnek a naptárban, Könnyü nekik ott szerényen Megárulni egy gyékényen; Hanem a mi Péter-Pálunk Háza körűl mást találunk: Zenebonát, örök patvart, Majd felfordítják az udvart; Rossz szomszédság: török átok, S ők nem igen jó barátok.

Ha a Pál kéménye füstöl, Péter attól mindjár’ tüszköl; Ellenben a Péter tyukja Ha kapargál A szegény Pál Háza falát majd kirugja; Ebből aztán lesz hadd-el-hadd, Mely a kert alá is elhat! Ez sem enged, az se hagyja, S a két ház kicsínye, nagyja Összehorgolnak keményen, Mint kutyájok a sövényen Innen és túl összeugat S eszi mérgében a lyukat.

De, hogy a dologra térjek, Emberemlékezet óta Állott egy magas diófa, Díszeűl a Pál kertjének. A szomszédba nyult egy ága, Melyet Péter, minthogy róla A dió is odahulla, Bölcsen eltűrt, le nem vága. Történt pedig egy vasárnap, Hogy a fentírt fülemile Ép’ a közös galyra üle, Azt szemelvén ki oltárnak, Honnan Istent jókor reggel Magasztalja szép énekkel: Megköszönve a napot, Melyre, im, felvirradott. A sugárt és harmatot, A szellőt és illatot; A fát, melynek lombja zöld, A fészket, hol párja költ, Az örömet, mely teli Szivecskéjét elteli; Szóval, ami benne él S mit körében lát, szemlél, Azt a pompát, fényt és szint, Mely dicsőség - Semmi kétség - Ő érte Jött létre Csupán ő érette, mind! Elannyira, hogy Pál gazda, Ki gyönyörrel ott hallgatta, Így kiáltott örömében: „Istenem uram, Beh szépen Fütyöl ez az én madaram!”

„Kendé bizony az árnyéka! Mert olyat mondok, hogy még a...” Hangzik átal a sövényen Egy goromba szó keményen. „Hát kié - pattogja Pál - Mikor az én fámra száll?” „De az én portámon zengett: Hogy illetné a fütty kendet!” Pál nem hagyja: őtet uccse! Péter ordit: ő meg úgyse! Többrül többre, szórul szóra, Majd szitokra, majd karóra, Majd mogorván Átugorván Ölre mennek, hajba kapnak; Örömére a szent napnak Egymást ugyan vérbe-fagyba, - Hanem a just mégsem hagyva.

Pál azonban bosszut forral, És ahogy van, véres orral Megy panaszra, bírót búsit, S melyet a vérszenny tanúsit A bántalmat előadja. Jogát, úgymond, ő nem hagyja, Inkább fölmegy a királyig Térden csúszva: de a füttyöt, Mely az ős diófárul jött, Nem engedi, nem! halálig. Nyomatékul egy tallért dob Az igazság mérlegébe, Mit a biró csúsztat a jobb Oldalon levő zsebébe.

Pétert sem hagyá pihenni A nagy ártatlan igazság: Nem rest a biróhoz menni Hogy panaszát meghallgassák. Így s úgy történt, - elbeszéli, Övé a fütty, ő azt véli: Nincs vármegye, Ki elvegye, Nincsen törvény, nem lehet per, Hisz azt látja Isten, ember! - De, hogy a beszédet össze Annál jobb rendben illessze, Az ütlegből sokat elvesz És a joghoz egy tallért tesz, Mely is a birói zsebben Bal felől, a szív iránt, Meghuzódik a legszebben.

Felderűle a kivánt Nap, mely a vitát eldöntse, Hogy a fülemile-pörben Kinek szolgál a szerencse. Ámde a birót most cserben Hagyja minden tudománya, És ámbátor Két prokátor Minden könyvét összehányja, S minden írást széjjeltúr is: Ilyen ügyről, Madárfüttyről, Mit sem tud a corpus juris; Mignem a biró, haraggal Ráütvén a két zsebére S rámutatván a két félre, Törvényt monda e szavakkal A szegény fülemilére: Hallja kendtek! Se ide nem, se oda nem Fütyöl a madárka, hanem (Jobb felől üt) nekem fütyöl, (Bal felől üt) s nekem fütyöl: Elmehetnek.

*

Milyen szép dolog, hogy már ma Nem történik ilyes lárma, Össze a szomszéd se zördül, A rokonság Csupa jóság, Magyar ember fél a pörtül... Nincsen osztály, nincs egyesség Hogy szépszóval meg ne essék, A testvérek Összeférnek, Felebarát Mind jó barát: Semmiségért megpörölni, Vagy megenni, vagy megölni Egymást korántsem akarja. De hol is akadna ügyvéd Ki a fülemile füttyét Mai napság felvállalja!?

(1854.)

[anyadisszeretne]

Lilith

Levelem remélem jó egészségben talál, hogy a gondolataid hagynak aludni éjjel. Keveset írok már mert időhiányban szenvedek és a munkám mindennél fontosabb.

Képzeld, újra rám talált a szerelem. Hirtelen érkezett és nagyon fájdalmasan nehéz volt újra beengedni. El kellett veszítenem érte mindent, főleg az ő barna szemeit de megérte mert az övé piszkos szürke és benne van az egész jövőm. Minden porcikáját szeretem,minden levegővételét.

Azonban te se aggódj, a srác ha nem szeretne, nem akarna nem térne mindig vissza. Ne felejtsd el, hogy nincs olyan, hogy igaz szerelem sem örökké. A szerelem napról napra erősebb lehet és menthetetlen.

[diogenesz2020portugal]

Miért nem tudjuk kialudni magunkat?

Az esti szertartás vacsora után kezdődik, amikor az egész család falkázik. Mi tévét nézünk, Sámson (kutya, 15), Margit (macska, kb. 5) és Lajos (macska, 5) szellősen elhelyezkedik az ágyon, gondosan ügyelve arra, hogy egymástól minél távolabb legyenek. Az, hogy mi hogy férünk el, mellékes.

Miután az Öreget levittük az esti biztonsági pisilésre, megágyazunk, vagyis kezdődik az elalvás előtti játék. Lajcsi kicsi kora óta szeret a paplan alatt rejtőző szörnyekre vadászni, egy ideig ráunt, talán két éve kezdte újra keresni. A különbség csak annyi, hogy ma már nem érdeklik a paplan alatt mocorgó rémek, csak és kizárólag kilátszó végtagokra vetődik. Elég sok véres ujjvég után tanultuk meg, hogy a préda az ugrás pillanatában nem mozdulhat. Ha sorozatosan nem tudja elkapni, felhúzza magát és harminc körömmel kapja el. Szintén evolúciós fejlődés, hogy ilyenkor utána is nyúl, nem elég a kezet visszarántani a paplan alá, a legjobb azonnal elhagyni a helyiséget, mivel mélyen a takaró alá nyúl kimeresztett karommal. Tudja továbbá, hogy az incselkedő ujjakhoz egy kar is tartozik, amit, amennyiben a karmával nem éri el, meg is haraphat. Margitkának viszont minden új, talán egy éve kezdte el érdekelni, Lajos mit művel ilyenkor. A csendes szemlélődésből mára aktív résztvevő lett, a gyorsasága vetekszik egy kobráéval és míg Lajos a karmait a fél karunk letépésére használja, Margitka tűhegyes és borotvaéles karmocskáit inkább beleakasztja az áldozatba. Lajossal ellentétben őt érdekli a paplan alatti mozgási is, illetve szívesen várakozik a takaró szélénél keletkező kicsi grottáknál a meglepetésre. Akkor is, ha senki más nincs a hálószobában. Ő még az utcán szerezte az első, képzeletbeli barátait, akik azóta is velünk laknak.

Miután mindenki elunta a játékot, kikapcsoljuk a tévét, lekapcsoljuk a villanyt és lefekszünk. A két macska ilyenkor szokta hangos ropogtatással elfogyasztani a második vacsoráját, időnként kergetőznek, elvégzik a dolgukat, alaposan elkaparják. Aztán jön Lajos. Sohasem lehet tudni, hol ugrik fel az ágyra, úgy landol, mintha nem lenne súlya. Aztán elindul kettőnk között a lábunktól a fejünk irányába, miközben egy B52-es hangerejével dorombolva jelzi, hogy kész az alvásra. Gondosan ügyel arra, hogy nehogy túlmelegedjünk azáltal, hogy túl közel vagyunk egymáshoz, ezért a lábunktól a fejünkig utat tör magának, majd visszatér a lábunkhoz, ahol kizárólag a paplanon lehet aludni. Általában az enyémen, lehetőleg teljes hosszában kinyúlva, a hosszanti tengelyemhez viszonyítva merőlegesen lehet csak kényelmesen aludni. Így nincs más választásom, mint felhúzott lábakkal aludni. Fő a kényelem. Mármint az övé.

Cserébe viszont vigyáz ránk, éjjelente többször őrjáratozik, ilyenkor ismét beindítja a fönt említett hajtóművet és néhányszor körbejár a lábujjamtól a fejtetőmig, majd ott teljes súlyával (ilyenkor olyan, mintha a repülő különösen nehéz fémből készült bombákkal lenne megrakva) a hajamra telepedik, majd először a párnán dagasztva húzgálja maga alá a kósza tincseimet, aztán a hajtöveimnél megragadva a szálakat kezd el fésülgetni, miközben a karmai félig kilógnak. Szerintem valahogy rá is tekeri a hajszálakat, az nem lehet, hogy csak nyomkodással ilyen erősen tudja húzni. Közben a karmocskáival ellenőrzi a fejbőröm vérellátását. Pozíciótól függően ilyenkor felnyúlok és simogatni kezdem, amit vagy megun és elmegy, vagy mindketten belealszunk. Ha nem tudom annyira tekerni magam, hogy simogassam, akkor egy idő után sértődötten elvonul.

Amennyiben nem hajtépésre vágyik, deréktájon áll meg, ilyenkor simogatni kell, mindketten megfelelünk a célnak, a simogatásból Lacinál gyakran kiskifli-nagykifli lesz, engem ritkábban tisztel meg vele. Néha-néha pedig magányosnak érzi magát, ilyenkor valamelyikünk mellkasára telepszik, elnyúlik, ahol álomba lehet simogatni. A mellkason alvás feltétele, hogy legalább paplan vastagságú takaróval legyen fedett a kérdéses terület. A mellkason alvásba Margitka is szívesen bekapcsolódik, mivel ketten vagyunk, egy szabad mellkas mindig akad. A takarás neki talán még fontosabb. Viszont amennyiben a mellkas iránya nem megfelelő (például hason vagy oldalon alszok), Lajos nem kompromisszumképes, ám Margitka az én esetemben szívesen kivételt tesz, és hajlandó akár az élvonalamon, akár a vállamon végig nyúlni, akár a hátamon összegömbölyödni. Margitka, Lajossal ellentétben, statikuszaj-generátorral van felszerelve, a dorombolását alig hallani, viszont jól érzékelhető huppanással érkezik az ágyra. Minden esetben csak és kizárólag Lacin keresztülmászva lehet megközelíteni engem is. Szintén rá jellemző, hogy nehezen dönt, több pozíciót is kipróbál mindkettőnkön, mielőtt kiválasztja a legmegfelelőbb alvóhelyet. Azt is tudni kell róla, hogy a közhiedelemmel ellentétben az ő léptei nem pihe-puhák. Olyan, mintha pici, ólommal bélelt tűsarkú cipellőben toporogna az emberen, amelynek a sarkait minél jobban próbálja megvetni a takaró és az alatta lévő test egyenetlen felületén.

Az ébresztési hadművelet fél négy és fél öt között kezdődik, függetlenül a téli-nyári időszámítástól. Szerintem ismerik az órát. Habár ennek a műfajnak a nagymestere, egyebek mellett Sámson kiképzője, Bettyke volt, néhai cicánk, a tapasztalat hiányát számosságuk pótolja. Lajos elkezd fészkelődni és beindítja a hajtóműveit. Margitka, a kis tűsarkúiban ’véletlenül’ nem találja a helyét, ezért alaposan végigtapos bennünket. Sámson előbb jól hallhatóan ásít, megrázza magát, majd kikocog inni. Lajos visszatér, vészjósló végtelen nyolcasokat ír le körülöttünk, de simogatni már nem lehet. Margitka egészen közelről ellenőrzi az életjeleinket, különösen a légzésfunkcióink érdeklik, ezért egészen közel hajol a szánkhoz, a kicsi, nedves orra ilyenkor szintén véletlenül hozzánk ér. Szélsőséges esetben a lezárt szemhéjunkhoz. Sámson az ásításról sóhajtozásra vált. Lajos ismét körbeberreg minket. Az esetleg kilógó lábujjaim felébresztik a vadászösztönét. Amennyiben véletlenül a hátunkon fekszünk, Margitka előadja a hólyagtáncot: a hátán alvó fél óvatlanul exponált alhasán a fent említett, különösen hegyes sarkú kis cipellőiben, közvetlenül a húgyhólyagon bemutatja Ginger Rogers életművét. Sámson már nyüszög. Lajos és Margit borogatja az asztalt a konyhában, halljuk, ahogy figyelmeztetésül megcsörrennek a kint felejtett poharak a konyhapulton. Sámson hangosat ásít, nyújtózik, megrázza magát, majd csóválva megáll az ágy mellett. Közben megérkezik az alom felől Margitka első bűzbombájának a szaga. Lebuktunk, nincs mit tenni, egy újabb csodálatos nap virradt ránk. Amúgy is, mindjárt hat, nemsokára csörög az óra.

#macska #alvás

[csacskamacskamocska]

Szép lány, nem társ

Egyszer egy riportban (ilyen Mónika Show színvonalú műsor volt még valamikor nagyon régen mert vagy 15 éve tévém sincs), szóval mondja a pasi, hogy belépett a lépcsőházba és jött lefelé a legszebb nő, akit életében látott, egyszerűen kész volt tőle, hogy milyen gyönyörű és el is döntötte, hogy nem nyugszik amíg ez a szépség/angyal/királynő az övé nem lesz. És az övé lett. Hűűűű – gondoltam – ez a közepesen fogatlan segédmunkástanonc kinézetű csávó bemosolyogta magát egy jó nőnél? Mik vannak! Aztán beszélgettek a nővel is, aki addig nem volt ott, somolygott meg boldog volt a Bélájával, amúgymeg szerintem kifejezetten nem volt szép, kicsit sem olyan akitől általában a pasik ennyire eldobják az agyukat. Vagyis... vagyis tulajdonképpen... Hát tudom én? :D Társat keres az ember az összes faszságához, kedvtelésekhez, álmokhoz, és a rigolyákhoz, megszokásokhoz. Valakit, aki pont beleillik abba, ami most van, lehetőleg ne kelljen változtatni, az ember olyan keservesen rakta össze, egyedül, még "nélküle", ne kelljen valami bizonytalanért feladni – gondoljuk belül –, de ez rengeteg idő alatt derül ki. Vagy fel kell adni az illúziót a közel tökéletesről és élni ahogy sokan, otthon a társas magány, a tumblin a testetlen társaság, egy kicsi itt, egy kicsi ott, mindenhez valaki, és minden változást megsiratni, mindig új embert keresni az álmokhoz, kedvtelésekhez, érdeklődésekhez, beszélgetéshez, programokhoz, stb, stb, stb, és mindig érezni, hogy valami nem kerek mert akkor miben társ az, akivel élek? Futó szerelmek, vonzalmak, krássok, és udvarlók mellett a ragasztó a társas magányhoz: az idő.

Egy haverom mondta, hogy ha akarna nőt, akkor az szép legyen. Nem azt mondta, hogy társra vágyna, úgyhogy gondolom, hogy ilyen biodíszletre gondolt, hűtő, szárítósmosógép, jónő. Ha szépet találna, és ezzel beteljesülne az álma, akkor bármit elviselne, valószínűleg soha semmi kifogása nem lenne semmi ellen, szépen sorbaállna valentin-napkor a Pandoránál, nem felejtene el ünnepet soha, oda menne, azt venne, arra költene amire a nő akar, és mindent megtenne, hogy ne veszítse el a beteljesült álmot. Azért érdekes ez, mert ez a dolog, ha valakit bármiért is nem akarsz elveszíteni, ez a gondolat akkor is a társaddá válik, ha a másik ember nem társad. Leköti az ember gondolatait, az energiáit, irányítja a terveit. Hosszú időn keresztül képes uralni valakit a félelem, hogy elveszíti amit talált, és az elménk, hogy ne döljön össze a világ, egyre inkább elhiteti, hogy mekkora veszteség lenne (most már) elveszíteni őt. Ha már ennyi időt meg energiát beleöltünk. A csavar a dologban, hogy a jónő, akit mondjuk ez a haverom választana, ez egyáltalán nem biztos, hogy másnak is tetszik, ergó az ember vonogatja a vállát, hogy ez a hülye mit papucskodik ennek a nőnek, hát ki érti ezt, hát mit tudhat ez a nő? És a nő nem tud semmit, vagyis nem is kell tudnia semmit, csak valaki esztétikájában ő szép. És ez nagyon nagy szerencse. Hogy mindenkinek van valaki, aki szép.

Egyébként az egész onnan jött, hogy tegnap kellett dokihoz mennem, kontrollra. és a doki lelkendezett, hogy milyen szép lett az arcom és mennyire szereti ezt a technikát amivel ő dolgozik, mert milyen természetes hatást kelt, és hogy eltűnt minden nyoma a műtétnek. Annyira cukin őszintén lelkendezett, hogy teljesen feldobódtam tőle. Mentem aztán hazafelé, a kis étterem mellett, ahol az üvegfalon túl mindig elegáns és szép emberek esznek és mindig eszembe jut, hogy vajon hogy lehet bejutni oda, mármint simán beülhetnék akár most is, csak egy étterem, de pont az, hogy rohanok, hogy a melón jár az eszem, hogy nincs senki akivel megoszthatnám azt az éttermi hangulatot amit irigylek, szóval pont ezek miatt nem vagyok ott, hanem itt kívül, és nézhet ki akárhogy az arcom, én belül nem lettem attól más ember. Csk jobb a közérzetem. A társkeresőn meg többen rámszóltak, hogy küldjek már egy friss képet. Mert ami kint van, az nyilván nem lehet friss. És nem írom nekik, hogy de, csak az orvostudomány meg egyfél autó ára. Mert nem tartozik senkire. Pedig, valójában jó lenne, ha tartozna valakire. Na mindegy, nyafogás off.

Szóval én is úgy vagyok, hogy társ legyen, de azért nézzen már ki úgy, hogy vonzó legyen kívül is – az én fogalmaim szerint. De a hülye társkeresőn úgy válogat az ember, hogy vonzó legyen kívül, aztán hátha van közte társnak való. Közben nem tudom elhessegetni a gondolatot, hogy nem ott fogom megtalálni. Hogy valahol nekem ütközik, felbukkan, valahol ott lesz, teljesen hétköznapi módon. A pszichológusom azt mondaná, hogy ez (is) csodavárás, hagyjam abba.

Mindegy, leszarom, nem érdekel az egész.

#társkereső #szépség #társ #02-16

[kurtfkincobain]

Gyere csak póbálkozz még

Fel akarod törni a jeget de úgy sem fog sikerülni.

Lehet, hogy csábít a gondolat hogy ne legyek egyedül,

Lehet néha engedek egy kicsit

De nem tudod kitörölni a fejemből.

Kiskoromban is róla álmodtam,

A te barnáid úgy sem fogják kilökni az ő kékjeit.

Bele égett a retinámba az első perctől kezdve.

Nem lesz nagy meccs itt.

Ő marad, mert a lényemet össze tudná törni egy gondolatával.

Törékennyé tud tennk egy nőt, aki azt sem tudta, hogy még sosem volt eltörve.

Meghalnék a karjaiban ha úgy akarná.

Lelkem minden centimétere érte kiált és tudod mit?

Ha soha sem hallja meg a kiáltást,

Ha sosem kéri, hogy boruljak a lábai elé,

Ha soha sem akar tőlem semmit a távolságomon kívül..

Akkor sem fogok engedni.

Belém szerethetsz, de az én szívem már az övé.

És boldogan engedem, hogy facsarja ki belőle az összes élni akarást, addig ameddig nála van.

Szégyellem magam, mert tökéletesek lennénk mi együtt, de el kell fogadnod.

Az ég neki szánt.

Őt pedig nekem.

Mindig is róla álmodtam.

[myralog]

Szia, Myra vagyok!

Az elmúlt másfél hónapban sokat gondolkodtam, olvastam és tapasztaltam. Igyekeztem minél inkább Myra lenni. Kezdetekben ugyanúgy, mint az elején. Este, övé volt az álmom. Mivel már van “mellem” – mégha nem is valódi, már ezt is érzem. Szeretem így a testem. Szépnek érzem magam. Leginkább magamnak. Mintha végre az ami a fejemben él kép kifelé is kezdene hasonlítani rá.

Persze, tudom, hogy ez egy életen át tartó utazás kezdete. Most még kb. úgy nézek ki mint Shakespeare Kapitány. Sminkelni sem tudok, bár már van készletem. Ruhám nagyjából semmi. Ami van, az is overál, amit majd csak akkor lehet viselni, ha már a csípőm el kezd változni. Van még mit vennem. Egy árva sminktükröm sincs, ami nagyon kéne. Ez volt a panaszkodós rész, most kicsit arról, mit olvastam, s mit várok.

Szerintem minden trasz nőnek az az álma, hogy egy év alatt átalakuljon. Az igazság persze az, hogy a látványos változáshoz szinte mindig 1,5-3 év kell. Ritka a kivétel. Amit észre vettem, s sokan írna, minél előbb kezdi valaki annál látványosabb. Mivel már nem leszek húsz éves, ezt már lecsúsztam.  Így sincs veszve minden, de innen már igazából több múlik a genetikán, mint a ösztrogén mennyiségén. Harmincnyolc évesen már kifejlődött minden csontom. Ez már kis eséllyel fog változni. Érdekesség, hogy férfiként nehezen lehet nőiesen menni. Maga a csípő kicsit más szögben áll (20 fokkal), s a súlypont is lejjebb van. Ezek miatt tűnik könnyedebnek a nők. Sok minden változik a hotmon terápía alatt, itt lehet olvasni…

Két helyet szeretnék kiemelni, ami sokat segít, s erőt ad, hogy van remény. Egyik legjobb hely, ahol látható, nem mindenki lesz hihető (pass-os) nő, de androgen igen (nem lehet eldönteni nő vagy férfi. Reddit egy subját szeretném mutatni a Transition timelines, itt megosztják mennyit haladtam, ami nagyon jó, hogy vannak testről is képek, látni hogyan változik. A másik egy magyar Facebook csoport, annyi hogy ez magyar, lehet kérdeni, segítséget kérni. Igazán a TRANSZ ZÓNA (transznemű)-nak akkor van értelme, ha már el tudsz indulni az úton, megvan az anyagi fedezet, az elhatározás és valamennyire már nemed szerint élsz. Akkor viszont nagyon sokat segíthet.

Pár dolog ami így figyelve a közösséget feltűnt.  Egyik, hogy ez a halott név nekem nagyon morbid, több okból sem értem miért baj, ha ez van. (Egyszerűen, csak nem kell figyelni rá.) Országunkban persze megértem, én is rájöttem, hogy nehéz lesz Igorról Myrára váltás. Itt a szociális médiára gondolok leginkább. Lezárok minden, s folytatom ugyanazt? Vagy új kell. Az biztos, hogy a blog, és a twitter megmarad, ahogy volt. Érdekes, hogy míg a magyar csoportban azt vettem észre, hogy több a nőből férfi (FtM), mint a férfiből nő (MtF), addig ez a reditten fordítva van. Ó, meglepő, de a trasz emberek nagyrésze macskás, tart otthon egy vagy több macskát. Bevallom, ennek nem értem okát (én is macskás vagyok, amúgy…).

[verbensiroszempar01]

Szerelem

Sokak számára nem ugyan azt jelenti. Pedig ez csak egy szó,mégis mindenki máshogy éli meg. A szerelem az nem könnyű,nehéz megtalálni azt az embert akivel letudnál élni egy adott időt,életet. Kicsiként és most is arról álmodoztam/álmodozom,hogy legyen valaki az életemben aki nőként néz rám,aki a társam,aki szeretet ad..de azt sosem tudtam,hogy nehéz megtalálni a mai világban ezt az embert. Pedig nem sok vágyam van efelé,csupán apróságok. Hogy elmenjünk bármilyen évszakban sétálni/együtt lenni,hogy este hozzábújhassak,hogy megfogja a fenekem vagy csak bármelyik porcikámat annak érdekében, hogy érezzem őt és azt,hogy az övé vagyok s ugyan ezt érezze ő is hogy az övé vagyok. Ha nincs mellettem vagy nem találkozzunk írhassam vagy mondhassam neki hogy hiányzol,vagy picit féltékenynek lenni.Lefekvéskor/felkeléskor az a bizonyos szeretlek. Amikor felkelek is meglátom hogy milyen édes ahogy alszik mellettem és még egy kicsit odabújni hozzá. Ezek mind apróságok,a mai világban viszont "nagy dolgok". Ezek a minőségi idők.Mikor elkezdünk egy kapcsolatot sosem tudhatjuk meddig tart,1év,1hónap,napok,hetek,vagy akár évek de az is lehet a jövendőbelim. Viszont én minden napot úgy szeretnék megélni ahogy belekezdtünk. Azzal a szeretettel,elolvadással,figyelemmel ránézni,hogy érezze abban a pillanatban is férfiként tekintek rá vagy ugyan úgy kívánom. Nekem a szerelem nem ékszert,utazásokat,nagy dolgokat jelent,csupán az apróságokat és remélem vannak még akik így vélekednek efelől...

[vkaffee25]

Nyugovóra

Tik-Tak

ketyeg az óra

újra róla szól az óda.

Ülök várva,várva

hogy elmúljon e perc némasága.

Forognak a kerekek,s kattognak hangosan,

gyorsan vége lesz, reméli ködös agyam.

Hol rontottam el?Velem van a baj?

Ezen kérdések fel sem merülnek,

nem túlzott magabiztosságból,vagy hogy magamnak örvendjek.

Tudom,nem voltam túl szerény,

mégis sejtettem,mibe vágom fejszém.

Ülök várva,várva

de tudat alatt tudom,nem magára.

A test nem minden, mégis sokszor számít,

a hangja az,mivel folyton ellágyít.

Azok az ajkak,melyekkel kiejti nevem,

hab a tortán,ha közben nevet.

Ölelésében el lehet időzni,

a világról mégsem tudok megfeledkezni.

Állunk......

Ő élvezi.

Én élvezem?

Lehet,de abban benne van minden kételyem.

Sosem lesz nyugtató,biztonságot jelentő,

csak lelket melengető,nagyon jóleső.

Ültem várva,várva

s bevégeztetett,

ő soha meg nem érkezett.

Meglepett?Nem.

Csalódtam?Kicsit.

De miatta nem döntök le egy üveg whiskeyt.

Nem beszéltük meg,mégis felszabadultam

a szívem többé nem az övé,eloldoztam.

Egy betűre nem méltatott

teljesen elfeledkezett rólam,

és őszinte leszek,

egyátalán nem bántam.

A dolgom megkönnyítette

ignor lesz az ítélete,

találkozni többet nem tervezek vele,

innentől rábízom a véletlenre.

[alone-hub]

Ha választhatnék egy szuperképességet, a gondolatolvasást választanám. Jó, hiszen tudnám mire gondolnak az emberek, mit gondolnak bizonyos dolgokról, esetleg rólam. De ott az árnyoldala is, amikor azt is megtudnád amit esetleg nem akarsz vagy nem voltál rá kíváncsi. Sokan talán csak a pozitív oldala miatt választanák, de engem érdekel a negatív része is, mert abból lehet igazán építeni. A rólam alkotott véleményükre lennék kíváncsi az embereknek.

Engem érdekelne mit gondolhatnak rólam az emberek az utcán akik szembe jönnek velem. Mi lehet az első benyomás rólam? Mi az amit először észrevesznek? Kíváncsi vagyok mi az első gondolatuk, az első benyomásuk. Egy kis beszélgetés után kialakulna a fejükben egy kép rólam, hogy én milyen lehetek. Talán lenne olyan aki a felszín alá szeretne látni. Egy kis idő, és egy kis beszélgetés után átalakulna a rólam szőtt kép. Érdekesnek tartanám ezt a változást végig kísérni. Van akinél romlana a kép, van akinél javulna. Mert ugye minden egyes kimondott szavam és cselekedetem formálná a rólam kialakított képet.

Arra is kíváncsi lennék, hogy az ismerőseim mit gondolnak amikor meglátnak. Ők már ismernek egy ideje, de ők is csak a felszínt látják. Mi jut eszükbe elsőnek? Örülnek, vagy inkább oda se értem már szabadulnának tőlem. Mi lehet az első dolog ami eszükbe jut ha meglátnak? Félek, sok emberbe csalódnék hogy valójában mit is gondolnak. Egy-két ember valódi véleménye visszajutott hozzám, és összetörtem hogy milyen naivan hiszek az embereknek és annak amit mondanak.

Sok mindenki mást mutat mint amire gondol. Hisz rengeteg ismerősöm jópofizik ha meglát, viszont tudom hogy kibeszélnek. Van aki pszichopata módon megfigyel hogy felépítse azt a személyiséget amit úgy gondol hogy tetszene neked. Felveszi azt az álarcot, viszont belülről teljesen üres és személyiség nélküli. Na ezeknek az embereknek az elméjére lennék igazán kíváncsi. Ők végképp nem azt mondják amit gondolnak. Hanem azt, amit hallani akarsz, és mindenkinek mást mond. De mit gondolhat valójában? Mi az a dolog amit másoknak nem mer bevallani? És mi az amit magának sem? Vajon mi járhat egy személyiség nélküli ember fejében, akinek rengeteg oldalát láttad? Sokat gondolkozom azon hogy lehet hogy valamelyik valódi és az övé. Csak nem tudom hogy melyik.

Vannak emberek, bár kevesen, akiknél tudom, hogy nincs szükségem gondolatolvasásra. Mert ők igaziak körülöttem. Ami a szívükön, az a szájukon, nincs semmiféle álarc, csak ők saját maguk. És talán mondanom sem kell hogy ezeket az embereket szeretem a legjobban. Amikor tudom hogy sose hazudnának a szemembe, mert a becsületük és a lelkiismeretük nem engedné. Nekik egyszerűen csak nem akarnék olvasni a fejükben, mert tudom hogy mindent elmondanak amit tudnom kell, és nem beszélnek ki ha elmegyek.

- 2021