#pozitívan

[pokolbol-fel-aztan-vissza]

Meg kell találni a rosszban is a jót. Ha nincs, akkor teremtsd meg magadnak.

#magyar #magyar tumblr #saját #magyar tumblisok #gondolkodj pozitívan #napi pozitív #élet apró örömei

[the-feelings-do-not-go-away]

Előre indultam

Előre indultam, s egy ponton, mégis megállok

Vissza nézek csendben, a küszöbön csak várok

Néha résnyire megnyílik, s én a fényen betekintek

Látom a múltamat, s a fájdalomban elégek

Mikor már lelkem perzselődik, hát becsukom az ajtót

Ismét elindulok, felrántom a horgonyt, s útnak eresztem a hajót

S a tűz égette szívemen véres sebek áznak

Könnybe lábad szemem, már a kezeim is fáznak

Megtörni késztet, magával ránt, hogy legyek lent a mélyben

Ahonnan kimásztam nemrég, s túl jutottam éppen

Nem múlt még el, kísért a nyomomban

Látom a fájdalmat, az ezüst színű homokban

Idő, rengeteg idő, mire tovább lépek a múlton

S eközben felépítem önmagam, és haladok az úton.

#erzesek #saját vers #fajdalom #idovel #sikerülni fog #továbblépés #jobb lesz #csak pozitívan #mindig csak előre

[ajtostolahazba]

Októberben apukámnak volt egy életmentő műtétje, ileus. Hálistennek időben elkapták, mondjuk a 24.órában, de sikerült. Kivettek egy nagy daganatot, amiről nem is tudtunk, néhány nagyon nehéz nap után végül annyira jól van, hogy szinte ugyanolyan jól van, mint azelőtt, jó az étvágya, semmi nem fáj, jó a kedve, nagyon akar élni. Ma megjött a citológia, találtak 2 közeli nyirokcsomóban elváltozást. Hétfőn befekszik kivizsgálásra, hogy eldöntsék kemo, vagy sugár...kurvára próbálok pozitív lenni, de be vagyok szarva, ismerve a kezelések mellékhatásait. Apám nagyon erős, 77 éves, de aktív, szellemileg friss, jó fizikai kondícióban van. És nem akarom betegen, elesetten látni, októberben is majd' belepusztultam, hogy fürdettem, borotváltam, lelkileg támogattam, miközben halálra voltam rémülve, hogy ilyen lerobbant állapotban kellett látnom... nem vagyok felkészülve arra, hogy elveszítem, még nagyon nem. :(

Most jól kibőgtem magam, aztán holnap mosoly fel, csak pozitívan, utazom 4 órát inkább, csak ne legyen megrémülve annyira. Fasz kivan már ezzel az évvel, legyen már minden jó, nem akarok félni, félni szar! És mostanra találtunk vissza egymáshoz, sok évig eltávolodtunk, de mostanra nagyon szoros lett a kapcsolatunk. Évek óta tudatosan elmondunk mindent, nincs olyan, amit ne beszélnénk meg, de még olyan sokmindenről akarok beszélni vele, tudva, hogy jól van, nincsenek fájdalmai, nem szenved semmitől. Sem betegségtől, sem kezeléstől...

Be vagyok szarva.

[csacskamacskamocska]

Válogattam

anyám rám maradt 20 doboznyi papír lomját. Ez csak a papír. Ki kell válogatni mert minden össze van hányva benne. Hivatalos iratok, számlatömbök, levelek, fotók, emlékek, újságkivágások, szórólapok, pénz és ki tudja még mik. Rengeteget jegyzetelt, írt, főleg arról, hogy én milyen bűnöket követtem el, mennyi fájdalmat okoztam neki, milyen rondán viselkedtem. Soha, egyetlen feljegyzés sem történt azokról a dolgokról amiket tettem érte. Egy sem. Soha kétsége nem volt a felől, hogy én (több esetben mások is) a „bűnösök” a dolgok rossz alakulásában. Ha jól alakultak, az az ő kizárólagos érdeme volt. Talán a legelképesztőbb az a levél volt, amit születésnapomra írt. Ezt nem kaptam meg, nem adta át, de nagyon sok ilyet kaptam tőle. „Drága kislányom! Nagyon boldog születésnapot kívánok és kérlek, ez alkalommal engedd meg nekem, hogy elmondjam, hogy nekem mi fáj.” és elmondta két oldalon, hogy geci vagyok. Tegnap azon gondolkodtam, hogy tulajdonképpen tényleg csoda, hogy nem bolondultam meg jobban. Volt amikor öngyilkos akartam lenni. Elég komolyan. Mert ez a fájdalom, elégedetlenség, számonkérés, kritika, felelősséghárítás, tagadás, manipuláció, és hibáztatás, ez át meg át szőtte az életemet, és azt hittem sosem lesz vége. De vége lett. Csak nagyon lassú a gyógyulás, talán sosem fogok igazán meggyógyulni. Nem tudom, hogy lesz-e olyan, hogy igazán mélyen bízni tudok valakiben. Bármelyik, de tényleg bármelyik jelenség a felsoroltak közül, ha megérzem, magával rántja az egész, sok évnyi szart. De ez nem jelenti azt, hogy sosincs igazam benne, hogy valaki tiszteletlen vagy szeretetlen velem. Inkább valami rémületről van szó, és arról, hogy az átlagosnál jobban magamra veszem ezeket és hátralépek, védekezek, vagy támadok akár, túlreagálom. Próbálom nem ezt tenni, de nehéz. És hát, elképesztően finom érzékelésem lett a narcisztikusokra. Akartam is írni egy (újabb) bejegyzést a gyáva narcisztikus jelenségről. mert szerintem fontos, hogy ne csak a grandiózus narciszokat véljük felismerni, sőt, hogy a narcizmus fogalmáról árnyaltabb képet kapjanak az emberek. Sokat segít. Anyám levelei már nem ütöttek szíven. Az ütött szíven, hogy hogy bírtam ki, hogy éltem túl az állandó stresszt és állandó rettegést. Mert, hogy volt, azt nem tudom elfelejteni. Ezzel együtt, minden elismerésemet is megkapja anyám, mert különleges, tényleg különleges egyéniség volt, és neki is köszönhetem magamat. Azt gondolta, hogy nagyon szeretett engem. Ezen gondolkodtam tegnap éjjel, hogy azt gondolta, hogy nagyon szeret. Mégsem tudott engem pozitívan látni, megelőlegezni bizalmat, megértést, jóindulatot, nem tudott velem szembe elfogult lenni. Mindennek én voltam az oka. Szerintem ő szerinte én – biztos, hogy ez sehogyansem egészséges.

Azt is írta az egyik feljegyzésében, hogy ha majd megöregszik és segítségre szorul, már előre sajnálja magát, hogy mi lesz vele. Hát, mi lenne? Járogatok hozzá az otthonba, gondozom, etetem, rendezem a dolgait. Ha nem kínoz, az én szeretetem határtalan. Azért jó, hogy nem lettem öngyilkos. Nem hittem benne, hogy valaha is lesz máshogy. De lett.

#anyám #levelek #narcizmus #személyiségzavar #szeretet #03-22

[drakvuf]

Házasodna a gazda VI/15: Finálé

Anna és Attila hazafelé tart. Rövid nyaralás volt, csak egy hajókázásra futotta.

Meglátogatja a fiatalokat Anikó, hogy kifaggassa őket a kirándulásról.

Mindketten azt mondják jól érezték magukat, de Anna elismétli huszadjára is, hogy lassan akar haladni az ismerkedéssel. Megtudjuk, hogy bár egy ágyban aludtak, nem volt semmi. Anikó megkérdezi Attist, hogy adott-e jeleket Anna, hogy tetszik neki. Hát persze (nem).

Ezután a műsorvezető arról kérdezi őket hogyan tovább. Azt mondják folytatják a lassú ismerkedést.

Anna haján hesszel egy poloska. Biztos Dani helyezte el.

Még a kamerának is elmondják, hogy lassan, de biztosan folytatják az ismerkedést, aztán Anna meglovagolja a fiút. Ezzel búcsúzunk a fiataloktól. Menekülj Attis. Józsi és Böbe még mindig Dublinban. Most egy vízesésnél turistáskodnak.

A nő ad egy puszit a gazdának. Hideg az orra, mint egy cicának.

Leülnek az egyik asztalra kicsit beszélgetni. Józsi szerint olyanok, mint a tinik. A férfi szeretne udvarolni, turbékolni, de nem tud. Megkéri a nőt, hogy tanítsa. A gazda kifejti, hogy fél a visszautasítástól. Böbe célozgat, hogy lesmárolhatná, de nem veszi a lapot. Nem bírja tovább és lekapja a férfit. Erről is az egyik exem jut eszembe.

Fincsi - mondja a nő. Megegyeznek, hogy ezt a férfinek kellett volna kezdeményeznie. Konzi, vén emberek. Józsi ezután arról kezd beszélni, hogy mindjárt hazamennek. Megbeszélik, hogy megoldják valahogy a távolságot. A gazda elejti, hogy összekötné a nővel az életét. Tovább smárolnak.

Ezután elmennek ebédelni és Józsi előad egy monológot arról, hogy nem szeret étterembe járni. Izgul tőle. Böbe a kamerának előadja, hogy ő azt szereti, ha a férfi irányít. Szereti, ha egy férfi férfi mellette. Meg kell nevelnie Józsit, mert félős. A nő felhozza, hogy mi lesz velük, amikor hazamennek. Józsi azt mondja, hogy majd kiderül, milyen lesz egymás nélkül.

Aztán hozzáteszi, hogy nagyon szomjazza a társaságát, szóval muszáj lesz időt szánniuk egymásra.

Böbe újra inni kezd, hogy elviselje a gazdát. A kamerának azt hazudja, hogy elkezdett vonzódni hozzá. Újra elmondja neki, hogy a férfi dolga a kezdeményezés, szóval össze kell kapnia magát. Hazafelé Józsi újabb monológot ad elő a kamerának. Örül, hogy bevetette a C tervet, mert jól sikerült Böbével a nyaralás. Azt mondja megbotlott, de bocsánatot kért. Házasodhat a gazda.

Otthon Anikó fogadja a párt. Beszámolnak a fiatalok a kirándulásról. Szar volt az idő, de jó volt. A műsorvezető arról kérdezi Böbét, milyen érzés volt, amikor az utazás előtt Józsi felhívta. Libabőrös volt. Anikó próbálja kicsit terelgetni és megkérdezi nem volt-e rossz érzés C tervnek lenni? Nem. Jó érzés volt. Úgy érzi nyert.

Mivel a nő teljesen vakon van, a műsorvezető inkább a továbbiakról kérdezi őket. Folytatják az ismerkedést és mindketten pozitívan látják a jövőt. Józsi egyenesen azt mondja: házasodik a gazda. Anikó feladja, nem tudja megmenteni a nőt az öreg creeptől. Böbe elmondja a kamerának, hogy az ő célja, hogy mindenben támogassa a gazdát. Boldog életet és nyulgalmat akar biztosítani a férfinek, mert szüksége van rá. Így van, Böbe - helyesel a gazda.

Ezzel búcsúzunk a szerelmesektől. Köszönöm, Józsi. Élmény volt. Gergő romantikus vacsorára hozta Kírát. A lány szerint nagyon cuki.

Előételként smárolnak. Megint megbeszélik, hogy milyen jó együtt. Aztán arról beszélnek mi lesz a nyaralás után. Biztosak benne, hogy megoldják a távolságot. A gazda azt mondja, a dinnyeszezon után ráér Kíráéknál lebzselni. A lány a kamerának azt mondja a kapcsolatuk örökké fog tartani. A gazda pedig elárulja nekünk, hogy szerelmes.

Megnézik a naplementét és azt kívánják, hogy örökké tartson ez a kapcsolat. De romi. Eljött a nyaralás vége. Kíra maradna még, de dinnyeszezon van és Gergőnek dolgoznia kell.

Budapestig smárolnak. Folytatnák hazáig, de a reptéren Anikó megzavarja őket.

Neki is elmondják, hogy együtt maradnak és megoldják a távolságot. Gergő azt mondja olyan mintha évek óta együtt lennének. Annyira örül Kírának, hogy az borzasztó. A műsorvezető minden jót kíván a szerelmeseknek és mi is elbúcsúzunk a fiataloktól.

Természetesen smárolnak még a kamerák előtt egy utolsót. Kevin és Zsuzsi hajókázni mennek.

Csobbannak egyet a hűs vízben, aztán búvárkodnak egy kicsit.

A merülés után újra a citromfákról beszélgetnek. Alig várják a közös életüket tele citrommal. Zsuzsi szeretne citrom lenni. Kevin azt mondja neki, hogy ha citrom lenne, feltenné a polcra és egész nap csodálná, ahogy a citromjait szokta. Ez gyönyörű volt - mondja a lány. Reméli nem lopják el a citromokat, ameddig külföldön vannak. Reméljük.

Felhívják Anikót, hogy neki is elmondják milyen jó minden. Kevin meglepi a műsorvezetőt és Zsuzsit is: úgy döntött maradnak még kicsit. Igazából azért hívta fel a műsorvezetőt, hogy nézzen rá azokra a citromfákra, ha már arra jár. Ők is elmondják Anikónak, hogy minden okés lesz. Megoldják a távolságot és nagyon szerelmesek.

A kamerának elmondja Kevin, hogy tetszik neki, hogy a lány bevállalós és nem nyafog. Zsuzsinak meg az tetszik a fiúban, hogy nem vág a szavába és belevaló. Betonoszlopokon áll ez a kapcsolat. Ezzel zárult az idei évad. Erős volt, talán jobb is, mint a tavalyi. Most végre lesz egy kis pihenő. December 4-én indul a Budapest kiránynői, ami egy ígéretes műsornak néz ki, de még nem döntöttem el belevágok-e. Fárasztó ez, na. Jövőhéttől a Gazdák helyett A királyt fogja adni az RTL. Ajánlom mindenkinek. Tényleg nagyon jó. Köszönöm újra @tidaviminek a kitartó munkát. Nélküle olyan zagyvaságok lennének a hogyvoltjaim, mint Józsi gazda monológjai.

#tv #rtl #hogyvolt #házasodna a gazda

[kiforditom-szetszedem]

Well, my friends, hear me out.

Ugye volt ez a népszámlálás, amelyik kihozta, hogy 900 ezerrel kevesebb a katolikus mint 10 éve. S akkor elkezdtek azzal mentegetőzni, hogy a nemzetközi tendenciák, stb.

A balfaszok!

Nem ugyanaz volt a kérdés a két alkalomkor. Almát hasonlítanak körtével. A "milyen valláshoz tartozik" és "milyen vallási közösséghez tartozónak érzi magát" két külön kategória.

Szóval közel 5 szigma bizonyossággal kinyilatkoztatom, hogy ez úgy zajlott, hogy látták a nemzetközi trendeket és azokkal szemben nagyon de nagyon ki akarták mutatni, hogy Magyarország keresztény ország. Ezért fókuszcsoportban mérték a lehetséges kérdéseket, s ez jött ki nyertesnek, erre válaszoltak legtöbben pozitívan. Megspékelve egy aktív kormányzati propagandával, biztosra vették, hogy itt annyi lesz a keresztény, mint strandon a homok!

Viszont elnézték a körülményt. A Kérdést nem önmagàban, mint egyetlen kérdés baszták a polgár orra elé, mely esetben valszeg azt válaszolta volna, amit a fókuszcsoport, hogy naná, keresztény ország keresztény gyermeke, hanem több tucat másik kérdés mellett, amik az élet számos aspektusában turkáltak, lakás fala anyagától betegsègeken keresztül keresetig, stb. Ebben a kontextusban viszont ez a kérdés már túl tolakodónak hatott, ezért sokan, akik egyébként pozitívan válaszoltak volna, nem válaszoltak, vagy csúsztattak, vagy csak egyszerűen dacoltak.

Ki is jött az eredmény, pont az ellentéte a vártnak, amire zsigerből csak azt tudták felmondani, ami a legelső helyzetmegállapításuk volt, hogy "nemzetközi tendencia". Viszont ezzel lerántották a leplet saját magukról, hogy hogyan akarták a statisztikát manipulálni.

A balfaszok.

(Ha nem akarták volna, maradt volna a régi kérdés)

Welcome to my TED talk.

[algebraicvarietyshow]

magyarázat mindenre

szóval én reisz gábor (és mások) nyilatkozatai után is próbáltam pozitívan állni ehhez, de sajnos engem nem vesz meg ez a film. egyrészt néhány jelenettől eltekintve hiányzik a van és a van-2 lendületessége és szellemessége (sajnos már a rossz versek is egy rosszabbul sikerült van lett, de azért ott legalább az, hogy volt lehetőség profin megcsinálni, hozzáadott valamit), és valami egészen érthetelenül lassú az első egy óra(?) - a politikai üzenete pedig, hm. értem, hogy ez igazából a libsik érzékenyítése meg azt is, hogy megérteni akar és nem ítélkezni, csakhogy ez inkább tűnik annak a lenyomatának, hogy reisz gábornak ptsd-je van 2002-től (kinek nem!), mint bármi relevánsnak a mai magyar politikára és társadalomra. reisz gábor és én is az a generáció vagyunk, akiket a 2002-es valódi társadalmi megosztottság kb. abban az életkorban talált, mint itt a film diák főhőseit (és igen, akkor tényleg téma volt, hogy a gimiben kin volt kokárda és kin nem), de a *polarizáció* mint magyarázó fogalom még a nyugati példákra is csak mérsékelten hasznos leírás, nálunk pedig, ahol a társadalom a földbe van döngölve, aztán végképp elvesztette érvényességét. és világos, hogy ez egy játékfilm, nem pedig kordokumentum, de ma már a propaganda sem úgy működik, ahogy a film beállítja, az új - hamarosan kijövő - magyar jetit éppen ez előtt látva elég éles a kontraszt, a corvinusos sztori kőkemény valóságához képest pedig a film egy tévedések vígjátéka szituációt hoz össze az oktatásról. szerepelt valahol, hogy ez reisz legegyetemesebb filmje, hát nem tudom, nekem, pont hogy ez az, ami leginkább térben és időben rögzítettnek tűnik, de úgy, hogy néha annyira kifejezetten budainak érződik a sztori, amit már a duna túlpartjáról se lehet teljesen átérezni.

[starmythelonesurvivor]

Holnap hajnalban 23 leszek, tavaly úgy mentem át a 22-be, hogy csak délelőtt realizáltam, pedig fenn voltam. Az elhanyagolt vizsga munkáimat csináltam lóhalálában. Sok tekintetben sokkal előrébb vagyok, több lett az önismeretem, viszont nem mondanám, hogy meghozom a “helyes” döntéseket. Kényelmes, önző és gyáva vagyok, mintha valami filmben lennék, ha egy szent élettörténetét élném már régen nem itt lennék. Jó életem van, utazok, világot látok, nem kell elméletben szoronganom, nagyobb “úriasszony” lettem, mint az anyám valaha is, és úgy vagyok vele, hogy az anyagi indokok nélkül is minden téren csak rosszabb lenne, ha most elfutnék. Megingott a hitem, és most morális dillemában élek Önmagammal, de majd lesz valahogy, nem most szeretném túlgondolni, mikor a legrosszabb napjaimat élem, tisztuljon ki a fejem a nyomástól. Le kell vizsgáznom, hogy tovább mehessek, már ezen kívül csak egy félév és kalap-kabát. Nehéz bármi olyat mondanom az ezen az egyetemen eltöltött 2,5 évemről, hogy pozitívan csapódjon le, elfogadtam, de nem békéltem meg, tulajdonképpen fejlődtem, viszont úgy érzem sokkal többet el is vettek Tőlem, dehát ilyen az élet nem de bár?! Felkészít. Tulajdonképpen ha bejutnék az idén mesterire Budapestre sem az oktatásban bízom, úgy vagyok vele, nem bánom, ha nem lesz “jobb”, önigazolást szeretnék, hogy érek valamit. A faszim azt mondta Nekem nem kell majd dolgozni, lesz férjem, de azért ilyen buta nem vagyok, ez az egész is olyan múlékony, mint a nyár, akár már “holnap” lehet elmegyek. Én Önmagamért szeretném ezt az egészet, bizonyítani szeretnék, nem függni senkitől, csak még egy kis időt, egy leheletnyit, ne most kelljen mindent elkezdenem…23 lettem. Nem történt semmi, nem lettem okosabb. Fel van fújva, csak egy szám, ami akkor zavaró, ha fordul egy számot, vagy ha Leonardo di Caprio barátnője az ember.

[troger]

mindeközben a randifronton

épp a harmadik találkozón vagyunk túl, holnap gurulunk a tengerhez egész napra, szóval kedvezően alakulnak a dolgok

csakhogy ugye én egyből a második randi után elveszítettem az állásomat

ezt a tényt ma még sikerült elhallgatni, de sokáig nem tudom és nem is akarom

de valamelyest halogatom, mert szégyellem magam, és tudat alatt félek is, hogy ezért egyes emberek lenéznek

vagy talán még kellemetlenebb, ha sajnálnak miatta, és/vagy segíteni akarnak - ami egy abszolút normális emberi reakció, csak pont egy bimbózó valamiben tök felboríthatja az egyensúlyt és egyenrangúságot, ha belecsúszunk egy segítő-rászoruló felállásba

és azt sem kéne, hogy ez legyen a téma, amikor találkozunk

pedig nyilván egy rendes, jószívű és segítőkész emberkéről van szó, ennyit már tudok, úgyhogy hiába szeretném nem túlagyalni ezt az egészet, úgy érzem, okosan kell csinálnom, hogy ne basszam el 🧠

elijeszteni sem akarom azzal, hogy nyomorult vagyok, de magamhoz láncolni se

közben meg már nem érzem magam annyira nyomorultul, próbálok nyaralgatni és pozitívan hozzáállni a helyzethez, viszont még nem kezdtem el munkát keresni, az kevésbé lesz vidám...

#napló #dating

[dangel-here]

Hogyan?

Hogyan mutassam ki az érzéseimet,ha arra lettem tanítva,hogy rejtsem el őket?

Hogyan sírjak,ha azt tanították,hogy a sírás a gyengeség jele?

Hogyan nézzek mindent pozitívan,ha minden ami körülöttem van az negatív?

#magyar #idezet #magyar tumblisok #hungary #saját #saját idezet #gondolat #fájdalom #élet #tinédzser #tinik #iskola #rossz család #család #bizalom #érzések

[nyuszimotor]

Amúgy

elég korrekt ez a The Gentlemen sorozat. Pozitívan csalódtam!

[banatostenger]

Lássam pozitívan azt a világot ami tönkretesz?

Köszi nem…

#magyar iras #fájdalom #szomorú #sírás #elegemvan #magyar #magyar idézet #mindig ez van #nagyon sajnálom #kurvára utálok élni #élet #nem akarom ezt #nem bírom ezt

[the-feelings-do-not-go-away]

Élet tengere

Céltalanul evickéltem, az élet beláthatatlan tengerén

S oly erősen kapaszkodtam, a nehézségek peremén

Megszállottan kerestem, az igaz hű szerelmet

S nem láttam be, hogy engem, még nem lelt meg

Mára már tisztán látom, a lelkem bölcs szavait

S megértettem, az elmém önfegyelemes tanait

Pont ott tartok, ahol jelenleg lennem kell

Hiszen a nap is mindig, velem, s nélkülem is fel kel

Mindig minden, akkor jön el, amikor éppen arra van szükséged

S önmagad meglelése, az életben, a legnagyobb szükséglet

Pont erre volt szükségem, szeretni, és megtalálni önmagam

Lelkem mélyére ásni, s meghallani az angyali szavam

Most már nem úszok, hanem evezek, az élet örök tengerén

S nem rekedtem meg, tenger legsötéttebb fenekén

#sajat vers #motiváció #Motivációs vers #Élet #Találd meg önmagad #Csak pozitívan #Mindig csak előre

[drakvuf]

Kőgazdag fiatalok 13: King Kong, a nagybácsi

PSG Ogli és a kis csapata elugrik enni egy jót a Türkizbe, az előző részben megismert Amir éttermébe.

A férfi üdvözli a Guglit (Olivért), King Kongot (Papaszítát) és az új srácot, akinek még nincs neve.

A tulaj elnevezi Djangonak, mert kiskorában őt is így hívták. Megjegyzi milyen jóképű a srác. Elindul a továbbképzés. Legközelebb elegánsabban kell öltöznie az újoncnak, hogy pacek legyen.

Amir prezentálja a PSG Ogli nevével kirakott óriás pitát. Azt mondja az új gyereknek, hogy ha híres lesz, ő is kap egy ilyet.

Papaszíta megint azon gondolkodik megéri-e az a havi ötmilla ezért.

Elkezdik tömni a majmot, meg a gorillát. Olivér vázolja az új fiúnak, hogy mi a terv. Befogja mutatni a legkomolyabb embereknek, illetve elviszi fodrászhoz és edzőterembe is. Papaszíta megjegyzi, hogy nála erősebb nem lehet.

Kell egy instagram név is a srácnak: psgamir6ofisöl

Ezután a társaság mottóit tanítják meg a fiúnak. Három is van: Kis pénz, kis foci Kedvességem határtalan Minden középszerű

Amir szerint fontos, hogy a társadalom fele pozitívan vélekedjen egy influenszerről és hogy példaképpé váljon. Olivér hozzáteszi, hogy annak idején ezt a leckét ő is megkapta a férfitől, mert bűnözőkkel fényképezkedett és kapott érte egy lebaszást.

Báránybordát és egyéb húsokat hoznak a társaságnak. Úgy néz ki Amir mégsem lett vegetariánus.

Olivér lefényképezteti a tálat az újonccal és mondja neki, hogy ezt fel kell tolni instára. Lássák az emberek milyen jól élnek.

Amir szerint Ogli nagyon jól öltözködik és segíthetne a fiúnak új ruhákat választani.

Végül érkezik a desszert. Készülnek a képek és videók instára, ahogy tanulta Django.

Az ebéd után PSG Ogli és Papaszíta visszaszerzi Szimbát. Következő lépésben meg Olivér visszahódítja Vikit.

A lány örül a fiúnak és a kutyának is, mert hiányoztak neki. Azért megkérdezi honnan tudta, hogy itt van éppen. Ogli beismeri, hogy kamu profilról stalkolta instán.

Papaszíta szól a fiú érdekében pár jó szót és a lány beadja a derekát.

Meglepetéssel készült Olivér: elviszi Vikit léghajózni.

Egy hatalmas csokor rózsával is kedveskedik a lánynak. Állítása szerint az összes rózsát felvásárolta a boltban. A csomagolással laza húsz percet küzd, de a Viki így is örül neki.

Megkérdezi Olivért hány szál rózsa van a csokorban, de a fiú nem tud számolni.

Emelkednek és kiderül, hogy Ogli nagyon fél a magasságtól. Recsegni kezd valami a léghajón, ami nem segít a hangulaton.

Papaszíta Szimbával figyeli az eseményeket.

Nagyon idegesen száll ki a léghajóból Olivér. A lány szerint szép kis férfi, mert majdnem elsírta magát fent.

A nagy izgalmak után Olivér parfümöt akar venni az ország legkomolyabb parfümériájában. A fiú Papaszítát arról faggatja, milyen illatokat szeret, mert érdekli a világa. King Kong a fűszereseket kedveli.

Nem csak shoppingolni hozta magával a testőrt, hanem azért is, mert komoly dolgokról akart beszélni. Bár alkalmazottakhoz nem szokott közel kerülni, de nagyon megkedvelte a férfit és a nagybátyjának tekinti. Papaszíta megtisztelve érzi magát. Reméljük ez nem azt jelenti, hogy már nem kap fizetést.

Olivér hálája jeléül két parfümmel lepi meg az öreget.

Az egyiket azért kapja, hogy mindig az legyen rajta, amikor nála dolgozik. A másikat magáncélokra használhatja.

Jó tett helyébe jót várj.

Mettához az esküvői fotózás előkészületei közben kapcsolódunk be. Érkezik a lovagja a második randira: Schmuck Andor.

A lány nagyon örül neki és azt mondja nagyon jól néz ki. Megjegyzi, hogy ez a legszebb szett, amit eddig a férfin látott.

Elkészült a menyasszony, de a cipellőt még rá kell adnia a hercegnek.

Sajnos Schmucki nem elég rutinos, mert eddig csak idős hölgyekre adta fel a mamuszt és a papucsot, de nagy nehezen felszenvedik a cipőt.

Elkezdődik a fotózás. Metta nagyon élvezi és azt mondja teljesen bele tudja élni magát a szerepbe, hogy éppen házasodnak.

Bevonul pár fiatal lány, akik a koszorúslányok lesznek a fotózáson.

Andor egyből bókolni kezd a hölgyeknek, ami zavarja Mettát. Kint folytatják a fotózást, de a politikusnak tériszonya van és az életéért küzd.

Felhúzzák egymás ujjaira a gyűrűket, aztán Metta közli a férfivel, hogy amúgy ő nem akar férjhez menni.

Schmukinak bejönnek a koszorúslányok, amire Metta nem reagál túl jól. Andor szerint a lány féltékenysége az első feleségére emlékezteti.

Mindenesetre mindketten jól érezték magukat a fotózáson. A harmadik randin vacsorázni viszi Mettát a férfi.

Kata Amerikában van, hogy találkozzon az ingatlanossal, aki át fogja baszni.

Megnézik a lakást. 2 milliárd forintba kerül. A nő odáig van érte, viszont majd személyzetet kell felvennie, hogy rendben tartsák.

A lakásnézés után találkozik Viktorral, akit az instáról ismer és azt kell tudni róla, hogy itt él.

Arról érdeklődik a nő, hogy milyenek itt a lehetőségek. Mindent lehet. Viktor szerint nagyon nyitott és elfogadó itt a közösség és sok a vegán.

Kata elmeséli, hogy ingatlanos szeretne lenni idekint. A férfi figyelmezteti, hogy nem egyszerű engedélyt szerezni. Van ismerőse, akinek 2 évet kellett várnia erre.

Aurél kerti partit szervezett, amire meghívta Hercegéket, a barátnőjét, Larát, meg még valami random gyereket. Sajnos nem túl gyakorlott vendéglátó és a grillel se bánik túl jól.

Csabi szerint nem illik üres kézzel vendégségbe menni, ezért egy csokorral érkezik, de nem virág-, hanem pénzcsokorral.

A vendéglátó nincs elájulva az ajándéktól, de belátja, hogy ha már hoznak valamit, akkor pénzt hozzanak. Herceg megkérdezi Larát, hogy újra együtt vannak-e? A lány nem túl lelkesen azt mondja, hogy igen.

Aurél elég ellenséges mindenkivel. Kivéve Nikoval, a kis malackával.

Csabi basztatja a srácot, hogy mi ez a foscsi hangulat? A vendéglátójuk, erre további morcoskodással felel.

Végül felfedi a fiú mi a baja. Zavarja, hogy amikor Olivér is a társaságban van, Csabi mindig a seggét nyalja.

Azt mondja Herceg, hogy ez azért van mert Oglira mindig számíthat. Emellett együtt járnak edzeni és nyaralni is. Ez még egy döfés volt Aurél szívébe, mert vele nem megy nyaralni. Érzi Csabi, hogy elszólta magát, ezért elkezd a grillezésről beszélni inkább.

Bedobja, hogy megsüthetnék Nikot, mert Isten azért teremtette a malacokat, hogy megegyék őket. Aurél természetesen megvédi a kis kedvencét és visszatereli a szót Olivérre. Pár dolgot Csabi fejéhez vág, amiket kisípolnak.

Herceg felhozza Leti névnapi buliját, amikor egyedül Olivér védte meg a Filip-Metta koalíciótól. Végül megpróbálja rendezni a szitut és megkéri Aurélt, hogy üljenek le kicsit beszélgetni.

Csabi megkérdezi, mikor veszi el Larát. Egyik fél se reagál pozitívan az ötletre. A fiú szerint a lány egy paraszt és elmegyógyintézetbe kéne tenni.

Elkészült a csirke. Kicsit túlságosan is. Mindenhol füst.

Mindenesetre esznek belőle, bár Csabi azt mondja nem szereti a csirkét, csak a mellét.

Aurél belátja, hogy nem sikerült jól a buli, bár természetesen ez nem az ő hibája. Elmennek a vendégek, a fiú ráhagyja a rendrakást a barátnőjére.

Megjegyzés 1: Tegnap olvastam egy cikket arról, hogy Szandinál olyan jól sikerült a botoxolás, hogy lebénult átmenetileg az arca. Emiatt nem tudott valamelyik forgatáson részt venni. Valszeg ez lehetett az.

Megjegyzés 2: Amir eredeti neve Cengiz Korkut. Nem értek a török nevekhez, szóval nem tudom, hogy lett Amir. Az is lehet, hogy félreértem, mert Olivért néha nehéz érteni.

Megjegyzés 3: Kata borzalmasan unalmas. Ha lesz második évad remélem lecserélik.

#tv #tv2 #kőgazdag fiatalok #hogyvolt

[kozbeszedhu]

Ha pozitívan fognánk fel a dolgokat, akkor a szánk környéki kis ráncokat, mosolyráncoknak neveznénk, hiszen azok a sok vidám pillanattól, nevetéstől, kacarászástól keletkeztek, és minél több van belőlük, talán annál jobb.

#szájráncok ellen

[csacskamacskamocska]

Kis lángon, gyöngyözve

Még korai az év végi elszámolás, de sok év óta ez az első igazán boldog évzárás (hacsak addig meg nem basz az élet, de már reménykedjünk, hogy csak nem). Vannak persze benne furcsaságok, mert itt ülök, az íróasztalom fele lebontva, a ruháim halmokban tornyosulnak a kanapé egész felületén, könyveim derékig érő tornyokba rakva, kacataim dobozokban a konyhai cuccokkal együtt, a konyha közepén építési hulladékok – amikről még nem is tudom hova teszem, az új könyvszekrényeim lehet, csak karácsony után érkeznek meg, függő hivatalos ügyeket kellene intéznem, és akiről azt hittem, hogy jóbarátom, az jóideje úgy viselkedik, mint egy címeres fasz. Mondjuk ez utóbbi nem újdonság, ahogy a ruhahalmok sem, csak az ruhakupacokat a pokrócságnál könnyebb kezelni. ÁM valójában tök jól érzem magam. A lakás már csak arra vár, hogy pakoljak, pakoljak, pakoljak, takarítsak. Ez igazán nem függ senki mástól, csak tőlem. És amikor csinálok bármit, akkor virágok nyílnak a lábam nyomán minden annyira kurvára jó érzés, és olyan látványosan halad, hogy gyönyörűség nézni. Még sosem tetszett ennyire ami kibomlott egy ilyen átalakításnál. Lehet, hogy azért mert nekem fontos emberekkel nem kell közben csatákat vívni. De talán nem is ez, ami örömmel tölt el, hanem az a két projekt aminek a tervezése kitölti a maradék szabadidőmet. A napokban meséltem egy ismerősömnek, és meglepett, hogy mennyire belelkesedett rajta. Sosem láttam még ennyire pozitívan nyilatkozni valamiről. A lényeg, hogy megvan egy-másfél évre a fő irány, viszont sikeresen magam mögött hagytam azokat a dolgokat, amiket eddig mázsás koloncként cipeltem. Aztán ott vannak a ledepózott vázlataim is, amiket meg kell írni. Azon a vonalon is felszabadult valami görcs. Nem kell se legyőznöm másokat, se megfelelnem egy konkrét valakinek, csak élveznem kell az írással járó munkát. Ideje a mások fikázását és az összeméregetést is magam mögött hagynom. Nem én vagyok. Ez a harmadik projekt. És van negyedik is. Van ötödik is, azon kicsit azért rágódom. Valójában egy se új, csak mostanra kiforrta magát és a homályos "ezt is lehetne" dologból valami erőteljesebb lett. És Olaszország sincs elfelejtve, de nem ám! Azt a kalandot még végigcsinálom, mint egy felújítást. Mi bajom lehet? Valahogy csak meglesz! Olyan sok évig volt annyira szar, és borzalmas volt az a bénultság és a késztetés, hogy megfeleljek másoknak. Fogalmam sincs, hogy mindez hogyan vált semmivé csak azt tudom, hogy nekem most jó. "Ahogy öregszem, egyre inkább válok azzá az emberré, akinek mindig is lennem kellett volna."

#elszámolás #projektervek 2023 #David Bowie #12-18