#töreki | Explore Tumblr Posts and Blogs

aretsorozat · 4 years

Text

3/4.

Pubé és az Élet Értelme. Nagy Dundi a napközis táborban. Irány a Föld?

A kiscsajszi meri? Jobbágy beszámoltat, aztán Vilmos őrnagy karjába fut, Bezzegh szakaszvezető előtt.

AZ ÉLET ÉRTELME MEGTALÁLJA AZ ÉLET ÉRTELMÉT?

PEDIG NEM IS KERESTE.

És az Űrbéka már megint ott brekeg a 42-es bolygó körül, az Univerzum peremétől egy kicsit jobbra, tudják, annál a gonosz kis barna törpénél, aki úgy ontja magából a halálos sugarakat, mintha neki ingyen osztanák.

Úgyhogy már csak ezért is fura, miért pont ezt a zugot választotta az Élet Értelme. Hacsak azért nem, hogyha bármely élőlény, életforma gyanútlanul megközelítené, hogy a kérdéseivel zaklassa, akkor abba biztos belepusztuljon. No de egy csíz űrhajót és benne a csíz hímeket nem lehet csak úgy.

Egy adag halálos röntgensugárzás direkt jót tesz a vérkeringésüknek.

A MIMINK meg direkt élvezi, ha valami sunyi kis mocsok egy elsöprőnek szánt elektromágneses impulzussal megpróbálja őt lefagyasztani. Az ilyen kihívások tesznek pár hónapig emlékezetessé egy különben hót unalmas hétköznapot.

Na, most az Űrbéka azért brekeg, mert amióta a szirének és Pubé nagyjából kiegyeztek abban, hogy nem szívatják egymást, inkább megpróbálják egyfajta kedélyes viszolygással elviselni a másik felet, azóta ezt egyfolytában megünneplik. A szirének a cettaúr hátán, a legénység és a családtagnak számító foglyok a körletekben és a központi kínzóteremben idülten, jókedvűen részegek.

Ez persze megint MIMINK trükkje, összebeszélve Pubéval és a Főszakács pribékkel. Kikotyvasztottak egy olyan etil-alkohol származékot, ami csakis jókedvre serkenti a fogyasztóját az első kortytól a merev részegségig. Semmi átcsapás a világ átfogó és minden irányú szeretetétől és megértéstől az agresszív dühöngésig és a búskomorságig. Csakis a jókedv, a szeretet, és utána semmi másnaposság. Vagyis nem annyira súlyos, amire nem lehetne máris egy következő pohárkával, ébredés után.

(Hozzá kell itt tenni, ha például ennek a kémiai képletét Jobbágy úr vagy bárki más a csíz hímektől megszerezné, az ugyanolyan gazdag ember lenne egy-két év alatt, mint aki a Mennynet licencét bírja. Már ha képes lenne a Veronikától ellopatott készülék működését megfejteni. De még nem képes. És egy csíz űrbékával üzletet kötni egyet jelent azzal, hogy végül vagy kiirtanak, vagy eladnak rabszolgának.)

Hát így aztán még az űrbéka is brekeg a jókedvtől, és értelmetlenül, minden cél és ok nélkül ugrál még párat a barna törpe körül, hacsak nem akarja

a kis sunyi mocskot provokálni.

És akkor az a helyzet, hogy Pubé se vonhatta ki magát a közhangulat alól, mert milyen hajóskapitány az, aki a legénységet és az utasait itatja, de maga józan marad. Gyanús. Aki ilyesmit művel, annak hátsó szándékai vannak. Meg aztán miért is hogy is tagadná meg magától a poharat?

Pubé tehát kissé harsányan és közvetlen hangon szól le a 42-es bolygó entitásának. – Na, helló, te kis szutyok!

Amire hosszú, hökkent csend a válasz.

Ettől Pubé kissé kijózanodik, és megpróbál hivatalosan bejelentkezni.

-42-es, 42-es, itt az űr-brekeke rojtos, bibircsókos valagából a kapitány jelentkezik, vétel!

- Ott ki beszél? – érkezik klasszikusnak szánt nagy sercegés közepette az Élet Értelme.

- Meghoztam a botsáskáidat.

- De nekem imádkozó sáska kell már, nem érted? Tőled azt kértem, tehát mehetsz is vissza, ahonnan jöttél.

- Azt nem tőlem kérted.

- Mit? Hogy menj vissza, ahonnan jöttél?

- Az imádkozó sáskát, Tőlem botsáskát kértél. Emlékszel? Én a Pubé vagyok.

A haverod. Az imádkozót Szadótól követelted, aki nem a haverod. Rémlik?

Pubé már teljesen kijózanodott. Ám nem csak ő, hanem mindenki a pribékek közül, aki a beszélgetést hallgatja. Ne már, hogy megint valami szívatás jön?

Vajon mit kell még ennek a vén buzinak hozni? Egymillió zsiráfnyakú elefántot szárnyakkal? Vagy mit?

- Ja! Te vagy az? Pubé?- változik meg a 42-es hangja.

- Én hát!

- Bazmeg, minek iszol annyit?

- Mert jó. Kérsz? Eszméletlen löttyöt kotyvasztottunk ám ki.

- Azt mondod?

- Ha van valamid, amivel lenyeld és van olyanod, ahová leérkezik, nem csalódsz benne.

- Á, egymillió éve nem iszok.

- Te tudod, tesó. Azért leküldjük neked a receptet.

- Na jó, küldjed. És azzal a Szadó nevűvel mi van?

- Szerintem még úszkálhat a tengerben.

- Nyaral?

- Fogjuk rá. Na, kell akkor a botsáska?

- Ja, hozzad. És hozzál egy kis kóstolót is abból a löttyből, ha nem gond.

- Tesó! Ami az enyém, az a tiéd.

- Azért ne hamarkodd el ezt az ígéreted.

- Kösz, hogy a szavamat is óvod.

Így aztán Pubé már ült is be az újra kinyomtatott leszálló egységbe,

annak rakterében a kilencszáz-kilencvenhét csonttá fagyott botsáska és

egy százötven literes műanyag hordó MIMINK mester csodálatos cefréjével.

Azért annyi, mert a 42-es méretéhez képest ez lehet egy olyan gyűszűnyi

kóstoló. No persze azt senki nem tudhatja, hogy a rusnya kis fekete égitestből, ami inkább egy közepes méretű hold, mint bolygó, mekkora rész az Élet Értelme, és mekkora a por, a jég és némi fém és kő.

Aamikor Pubé leért a felszínre, kitette a botsáskás ládákat és aztán kigurgatta a

hordót. És mielőtt nekiláttak volna a botsáskákat tudományosan megvizsgálni,

az Élet Értelme pusztán barátságból koccintott Pubéval, noha azt nyilván nem a hozott itallal illik, de hát jómaga nem tartott cefrét otthon. Ez meg úgy történt, hogy amíg Pubé leügyeskedett magába két decit, addig az Élet Értelme egy furcsán örvénylő, szürkés alakot formált magából, az alaknak pedig két erős kacsot meg egy kanálisnak is beillő méretű torkot, és egy hajtásra legurította

a nedűt. Öt perc se telt bele, a morc entitás hangulata gyökeresen megváltozott, ölelgetni kezdte Pubét, mondván, valójába leszarja a botsáskákat, sokkal inkább az érdekli, hogy mi a Pubé kedvenc nótája.

De Pubé résen volt ám. Visszaölelgette a szürke izét, és felszólt MIMINK-nek.

Italt, még, de már most rögvest és az összest! És amíg a leszálló egység

felment a további hordókért, addig két nóta között Pubé kitudta ám, hol van az Föld, és kik-mik laknak ott, és hogy ott csakugyan szépek a férfiak, és annyi avokádó nő ott, mint másutt a tyúkhúr vagy a lábgomba.

Hát végül így jutott ám a Föld végveszélybe.

Vagy talán mégse?

Na és, ha mégis? Ugyan mi nekünk a csíz, a hím? Amikor olyan hősök élnek köztünk, ha kell, akkor dögivel, mint például Esze Tamás, Amerika kapitány, Pókember, vagy éppen Nagy Dundi Emil törzsőrmester?

HA A MAGAM URA LESZEK…

Aki éppen ekkor, hogy a Föld tán végveszélybe került, a nyári napközis tábor keretén belül az iskola udvarán a nebulóknak tartott élménybeszámolót, hogyan is zavarta vissza néhány szavával és pusztán a határozott fellépésével a negyvenezer kékseggű ördögöt a sátánnal együtt a nagy sötét lecsóba.

- De nem is ez a fontos, gyerekek, hanem az, hogy figyeljetek oda.

Jól mondom ezt, Franciska? – adja át a szót Nagy Dundi Bezzegh szakaszvezetőnek. Ő egy kicsit elpirul, mert nem szokta meg, hogy élményt beszámol, pláne nem vagy harminc különböző korú gyerek és Töreki tanárnő előtt, aki puszta tekintetével és tekintélyével féken tartja az amúgy rohangászni, üvölteni és egymást szívatni vágyó tanulókat.

- Jól mondja az Emil bácsi, ha már egyszer megmentette nekünk a Földet- mondja tehát túl halkan ahhoz, hogy hallani vagy hinni lehessen neki.

Így aztán máris jönnek elő a kételyek, amik úgy burjánoznak a Réten és szerte a világban, mint salétrom a dohos pincék falán.

- De én úgy hallottam, hogy kamu volt az egész- szól az egyik nyolcadikos fiú, jelentkezés nélkül, és senki se kérdezte.

- Hogy érted azt, hogy kamu?

- Hogy csak egy filmforgatás volt.

- Ja. És kitől hallottad?

- A fater mesélte, hogy a haverja mondta, hogy valami amerikai szarhoz

kellett az egész.

- Bence, hogy beszélsz?! – förmed rá a tanárnő.

- Tényleg azt mesélte.

- Hát mi erről így nem tudunk- mosolyog Nagy Dundi az olyan emberek szerénységével, akik hőstettet vittek végre, és lám, a rút pletyka máris elvitatná tőle. De attól a tett és megtétetett, ugye. Más meg mit is számít?- Ugye, Franciska?

- Az bizony nem filmforgatás volt.

- Hanem micsoda?

- De itt ül köztetek a Dénes Eduska. Ugye te vagy az Eduska?

Eduska kénytelen bólintani, hogy igen, noha ő aztán tényleg rühelli a közszereplést. Bezzegh szakaszvezető, abból a célból, hogy a mentora és pótapja, Nagy Dundi becsületét védje, az ifjút provokálja. - Szerinted is forgatás volt?

- Nem volt kamu.

- Igazi ördögök voltak, ugye?

- Na jó, de hol van az már?

- Nahát, ebben amúgy igazad lenne, de vannak dolgok, amik úgy fontosak,

hogy nem lehet rajtuk csak úgy napirendre térni. Azok a kékseggűek tényleg meg akarták szállni a Földet. Én ott ültem a kocsiban, láttam. A kis Eduska meg egyenesen az ő foglyuk volt. Igaz, Eduska?

- De az erdőben meg tök jó volt.

- Az erdőben, ami benne volt abban a játék programban?

- Fingom sincs, hogy miben volt benne.

- Eduska! – Töreki tanárnőnek muszáj őt is figyelmeztetnie, hogy az iskolában van, és nem a játszótéren, se nem a Tokaji Borozóban.

- Bocsánat, akkor gőzöm sincs. A lényeg az, hogy ott nem kérdezetek tőlem hülyeségeket, és nem is baszogatott senki.

-Eduska, így intőt kapsz- állítja le Töreki tanárnő a többi napközisből kitörni készülő vihogást is.

- Bocsánat.

- De nem is ez a lényeg, gyerekek- veszi vissza a szót Nagy Dundi. – Hanem ez, hogy figyeljetek oda. Most ismételd meg, hogy mire is, Franciska.

- A drogot kipróbálni se szabad.

- Úgy van.

- Se az alkoholt, se a cigit.

- De nem ám.

- És nem az a király, aki másokkal verekszik, a csajokkal meg szemétkedik.

- De!- nyögi be a nyolcadikos Bence, és nincs az a szigorú tanári tekintet, aki a röhögést visszafojtsa. Ezen még a szakaszvezető és a törzszászlós is kénytelenen

mosolyogni.

- Alig várom már, hogy a magam ura legyek.

Erre a bejelentésre persze minden figyelem Eduskáé. Töreki tanárnőnek meg fel kell tennie a kérdést, hogy miért várja. A kis Dénes fiú meg nem is érti, mért nem magától értetődő a válasz. – Hogy kimenjek a többiek után.

- Hová?

- Hát az erdőbe.

- A Vérfarkas Szurdokba?

- Lassan ott él már minden barátom. A Huba, a Miska Kancsó, a Demeter Virág, de már Leviatán Krokodil, a szamár is.

Ja, hát ha az embernek ilyen barátai vannak, persze, hogy közéjük vágyik.

Ebbe azért mindenki mélyen belegondol. És bizony az élménybeszámoló részvevői közül a legtöbben egy kicsit irigykednek.

- Szóval nem volt kamu? – jelentkezik szabályosan egy hetedikes, persze, leány, és eminens tanuló.

- Ezt most mire kérdezed, Eszterke?

- Hát arra, tanárnő, hogy azok tényleg igazi ördögök voltak?

- Ha nem hiszed, menj ki a szurdokba, és ismerkedj meg velük!

- Jaj, dehogyis megyek!

- Pedig én holnap kiballagok, elkísérhetsz- ajánlja fel Déneske, és ez tényleg nagyvonalú gesztus volt tőle. De Eszterke csak a fejét rázza. Hát ha nem, nem…

Így, hogyha és esetleg nem filmforgatás volt, ��s nem kamu, a figyelem visszafordul a Rét Amerika kapitányára, Nagy Dundi Emilre. Maga Bence, a napközis csoport adu ásza kérdez rá ébredő tisztelettel.

- És akkor tényleg ott tetszett állni negyvenezer kékseggű ördöggel szemben?

- Muszáj voltam, sajnos.

- Mért volt muszáj?

- El is sunnyoghatott volna onnan.

- Egy rendőr nem sunnyog. Jól mondom, Franciska?

- Jól mondja, törzsőrmester úr.

- És csak annyit mondott: „feküdjenek a földre, különben” ?

- Annyit.

- Mire putty?

- Putty.

- De mért?

- Hát, barátom, én azt nem tudhatom. De a lényeg az, hogy így történt.

És a gyerekek döbbent tisztelettel bámulják a hihetetlenül szerény, enyhén korpulens világmegmentőjét. Még Töreki tanárnő is, pedig ő megbízható forrásból tudja, hogy nem egészen így történt. De kicsoda ő, hogy egy idolt, egy életében máris két lábon járó szobrot a talpazatáról ledöntsön? A gyerekeknek több kell, mint ami jelen esetben a prózai valóság. Hogy valahol valaki csak ennyit szólt a játékra: delete.

IRÁNY A FÖLD?

Jaja, az lesz ebből. Bepakolnak, elpakolnak, aztán aki bújt, aki nem: brekk. De a 42-től nem olyan könnyű ám elszabadulni. Amilyen mufurc alak, nyugodtan minősítsük így: egy büdös bunkó józanul az Élet Értelme, pont olyan rózsaszín tündérrózsa atom részegen, pláne a MIMINK öröm-etiljéből.

Öröm-etil, etil-öröm

Ezt én most még

Behörpölöm

Édes tesó, adj egy puszit!

Na, ezt a rigmust találta ki a szürke homálylás, ami mintegy a 42-es avatárjaként jelent meg Pubénak a botsáskákat tőle átvenni. Na, azok a dobozok azóta is ott

szomorkodnak a sötétben, légüres térben, nem sokkal az abszolút nulla fok fölött. Le se szarja őket senki. Most tényleg ezért kellett szegényeket összevadászni, bedobozolni, mind egy szálig megdögleszteni?

Hát mondom én, hogy az Élet Értelme egy büdös bunkó. Mért, az milyen, hogy a barna törpéjével halálos sugárzásban süt meg bárkit, aki elég óvatlanul közeledik hozzá? Vagy hogy olyan kérései vannak, hogy az ember hátán feláll a szőr? De most éppen berúgott és az idétlen rigmusát dünnyögi, miközben új és új adagot pároltat magának és a „tesóinak” MIMINK löttyéből, magának úgy napi négy-öt hektót, a többieknek meg fejenként négy-öt litert, vagy amennyit kérnek, mert nem sajnálja. Ő? Az italt? Vagy bármit? Egy csíz tesótól? Vagy a szirénektől? Vagy bárkitől bármit, ami momentán kétszáz fényév fényéven belül tartózkodik?

Gyere át, öcsém!

Gyere már, komám! – komolyan, mint szüret után faluhelyen, a pincesoron.

Hát így járt az Élet Értelme az etil-örömmel.

De így járt Pubé is, meg az űrbéka pribékjei és a „vendégek”.

Ők bizony innen el nem mennek, amíg buli van. Hát hogy nézne az ki?

Az Élet Értelméről senki ne mondja azt, hogy egy büdös bunkó, akinek fogalma sincs, mi egy házigazda kötelessége a vendéggel szemben.

Mert azt mondja, hogy azt mondja:

Öröm, öröm, etil öröm

A világgal nincsen pöröm

Amíg habzik korsó söröm

És mint csúszik a gigámon

Sej vedelek biz én addig

Míg kedvem lelem e lányon

Na és hogyha rosszul leszek

Majd sugárban kihányom.

És ilyen nótákat ötöl ám ki a 42-es, de tucatszámra, hogy aztán üvöltse bele a előbb a vendégei fülhallgatójába, aztán már egyenesen a fülébe, mivel a kényelmük kedvéért némi atmoszférát, gravitációt és kellemesnek mondható hőmérsékletet is rittyentett a számukra egy teremnek kikiáltott barlangjában.

Gyerekek! Én, az Élet Értelme most megmondom nektek a frankót, hogy mi az élet értelme: igyunk!

Néhány nap után MIMINK úgy döntött, valami altatót kever a következő

adag öröm-etil szállítmányba. De már elkésett vele, mert a 42-es saját lepárlót készített addigra magának, ami napi négy-hét hektoliter cefre előállítására volt képes, ami bőven elég volt arra, hogy a bolygó folyamatosan derült idült szinten tartsa magát, tehát esélyük se volt a szabadulásra.

És akkor leköltözött a vízi revü. Ez meg úgy történt, hogy persze a szirének és a cettaúr is kaptak az etil-örömből. És amikor meghallották, mekkora buli van lent a 42-sen, követelték, hogy ők is menni akarnak. Ám ha Pubé vagy a Mimink, vagy bárki az űrbékából azt hinné, hogy itt a remek alaklom őket a bolygón felejteni, és csendben vihogva elsunnyogni, akkor hamar rá fognak döbbenni a tévedésre: az átok attól még működik.

Ugyan ki is gondolt ilyesmire? Az etil-öröm ködében?

Inkább a rögtönzött asszonykórus állt össze a 42-esen sec perc alatt felépített

szirén-beach avatására a három félig hal gráciát és a félig cet félig ember

köszöntésére:

Cet úr hátán három leszbi

Hogy tudnátok mást szeretni?

Egymással oly jól elvagytok

Férfit mégis mért akartok?

Szólt jó Szappho

A hímtag kampó

Rusnya szerszám

Látni rémes

Himba kankó

Limba ondó

Öklend a nő

Hogyha kényes

És elfordul

Ha szemérmes.

És a csíz hímek ez alkalomra kivétel nélkül kis fűszoknyába öltöztek, amit az

Élet Értelme gyártott le számukra sebtében.

Hát így álltak a dolgok az Univerzum ama szegletében, de onnan kicsit jobbra, mielőtt a csízek elindulhattak volna a Föld nevű bolygó meglátogatására.

Közben meg a két gézengúz, Zsiga és Zsombor szólongatta a kiscsajszit a Boglárka pocakjában.

ZOKOGNÉK INKÁBB

- De most már készülődjél, hallod?

- Mi van?!

- Holnap nyomulás.

- Már megint ti vagytok?

- Jaja, mégis ki? A Zsiga. Ez itt meg a Zsombor.

- Mással is szoktál tán csevegni?

- Veletek se szeretnék.

- Jaj, már megint ez az ótvar duma!

- Hogy nem unod?

- Még meg se születtél és már unalmas vagy, kiscsajszi?

- Ez melyik bunkó volt?!

- A Zsiga.

- A Zsombor.

- Két bunkó.

- Én nem, a Zsiga.

- A Zsombor.

- Utoljára kérlek: lekopni rólam!

- Mert különben?

Csend, amely makacsul legalább egy percnyire megnyúlik.

Naná, hogy a fiúk törnek meg.

- Most megsértődtél?

- Ne már!

- Csak vicceltünk!

- Te meg a vicceid, Zsiga.

- Ez te mondod?

- Nekem, öcsém, igenis van humorom.

- Neked.

- Finom, kellemes, úri humor. A tiéd meg olyan nyereg alatt puhított,

mint egy honfoglaló magyar fingja.

- Aha. És ez volt egy finom, kellemes, úri megjegyzés, mi?

- Nem, ez most olyan volt, mintha te mondtad volna.

Csend, amely megint félpercnyire is elnyúlik.

- Na mi van, leány?

- Halljuk ám, hogy kuncogsz.

- Zokognék inkább.

- Már mért?

- Egy kicsit se vagytok viccesek.

- Nem?

- Nem.

- Egy pirinyót se.

- Annyit se.

- Ezen megsértődhetnénk ám.

- Rajta!

- De úriember nem sértődik meg.

- Kár.

- Felülemelkedik a sértésen, és megbocsájt.

- Ne!

- Na jó, kiscsajszi, térjünk a tárgyra!

- Milyen tárgyra?

- Holnap kéne.

- Mit?

- Hallasz mindent nagyjából?

- Mikor?

- Ami kint történik, mikor? Mindig!

- Mert?

- Amikor anyukádat bekíséri a faterunk az anyakönyvvezető elé.

- Mert végül is ő lesz az egyik tanú.

- Ezt csak tudod?

- Mivel a Kisbabos még csak kis babos.

- És még tanúnak is komolytalan.

- De jó arc különben.

- Ahhoz képest, hogy az apád barátja.

- Mert az apád is egy elég ciki csávó amúgy.

- Ja, egy kövér kispolgári tokás disznó.

- Ti most Benjaminról beszéltek?

- Mért, nem ő a faterod?

- Te! Ez a kiscsajszi tud valamit?

És az ikrek vásottan, röfögve röhögnek. Kisbogi meg most fagyott ám végképp jégcsappá, ami ezt a két sötét tahót illeti. És most határozza el, hogy soha többé nem szól hozzájuk. Se most, se a születése után, se soha, még akkor se, ha tényleg van élet a halálon túl, akkor azután se, ha momentán a Mennynet szétszerelve, összerakva, aztán ismét szétszerelve hever egy asztalon, és hogy különben azzal mi van, arról úgyis mindjárt szó lesz ám. Csak még észre kéne venni a neveletlen, ideje korán iszonyat tahó ikreknek, hogy a kishölgy utálata irántuk immár örök. De még mindig röfögnek.

- Lehet, hogy a postás az apuka, kiscsajszi?

- A handlé, vagy a villanyszerelő?

- Ahogy a jó öreg Kőbánya Blues mondja?

- Na jó! Figyelsz, kiscsajszi?

- Akkor kéne, amikor anyukád már ott áll az anyakönyvvezető előtt.

- És az löki a hülye dumát.

- Hogy az élet tengere.

- Meg a csendes öböl.

- Meg mindhalálig.

- De nem blues, vagy rock, hanem házasság.

- Röhej.

- Hűség jóban-rosszban.

- Totál ciki beszarás.

- Figyelsz, csajszi?

- Akkor kéne rámoccannod a muterodra.

- Mint egy kurva nagy toló fájás.

- És ereszd ki a vizet, érted.

- Előbb-utóbb úgyis meg kell születni.

- Erről már dumáltunk, nem?

- Mi meg várunk itt kint, mint két hű lovagod.

- Akárki is volt az apukád.

És már megint úgy röhögnek, mint akik röfögnek, és már megint annyira jó fejet, hogy nem veszik észre, nem szól hozzájuk a nő hosszú-hosszú ideje.

A NAGY EMBER EGY NEHÉZ DELELŐTTJE

- Mi az, hogy nem tudja?!

- Jobbágy úr: ez van.

- És magának hány diplomája is van ehhez?

- Hogy megcsodáljam a szerkezet eleganciáját? Ahhoz egy. Hogy ne értsem, hogy működik, ahhoz további kettő.

- Tehát három.

- Meg a folyamatos továbbképzés.

- Remek, Svarc úr, de én nem ezért fizetem.

- Értem én ezt, Jobbágy úr. Viszont meg kell szerényen jegyezzem, hogy maga még engem még sehogy se fizetett meg.

- Kapott előleget.

- Azért meg is dolgoztam.

- Amennyiben?

- Szétszedtem, értelmeztem. Csodálkoztam, ámultam, lementem hídba,

feljöttem a hídból. Összeraktam, bekapcsoltam.

- Igen, és?

- És nem működik.

Jobbágy úr ingerülten bámulja meg a zöld posztóra kitett és momentán ismét darabjaira szétszerelt Mennynetet. Ezzel ellentétben Svarc úr, aki akit azzal bízott meg, hogy szedje szét, értse meg és készítsen javaslatot a dimenziók közötti kommunikátor gyártási módjára, megújult csodálattal.

- Jobbágy úr! Hihetetlen. Hogy lehet valami ennyire egyszerű és bonyolult.

És úgy gondolom, értem is, hogyan működik. De rosszul gondolom, hiszen

nem tudom többé rábírni, hogy bekapcsoljon.

- Lehet, hogy azért, mert maga egy idióta?

- Lehet.

- Egy kókler?

- Abszolút.

- És akkor én mit csináljak ezzel a szarral?

- Talán segítene, ha elárulná, honnan, kitől szerezte.

- Mért lenne az jó magának, ha tudná?

- Konzultálhatnék vele.

- Minek?

- Hátha tudja, hogyan működik.

- Mért tudná?

- Akkor van nála egy használati utasítás. Prospektus. Jótállás?

- Rakja össze, elviszem másnak.

- Kérem. Bár nem hinném, hogy…

- Ne is rakja össze, tegye egy dobozba!

- Ahogy óhajtja, uram.

Svarc úr, a ezermester, három diplomás szuper hacker kissé durcás képpel

veszi elől a helyiség sarkából azt a papírdobozt, amiben a Mennynetet

megkapta. Felőle aztán viheti ez a hírhedten elmebeteg alak a cuccot, ahová csak akarja. Számára a posztón heverő alkatrészek nem mondhatnak már többet, mint amit eddig. Tényleg mind ismeri, azonosította őket, bármelyiket meg lehet kapni

bármelyik számítógépes szakboltban. Mindről tudja, mire jó. Azt is érti, hogy rakta össze az, aki megtette. És úgy tényleg működnie kéne, de mégse teszi.

Miért? Na, itt kezdődik az ő kudarca. De nem érzi annak.

Sejti ám a Svarc úr, hogy ez itt valami nagyon tré ügy lehet csak. Amibe jobb, ha nem keveredik bele. Sok pénzért persze igen. De annyicska előlegért…

Jobbágy de Niro de Penész Helló úr tehát csalódottan távozik Svarc úr műhelyéből, a hóna alatt a papírdobozzal. A Hartaitól megörökölt, alig horpadt Mercédesz terepjárójában ülve egy percig eljátszik azzal a gondolattal, hogy megáll az első kukánál, és beleszórja a Mennynet alkatrészeit, vagyis hagyja az egészet a francba. Az lesz a legjobb döntés. Ez nem az a projekt. Ráköltött ugyan egy kicsit, úgy mint a besurranó tolvajok tiszteltdíja, meg az előleg a Svarcnak, de ennyit egy kísérlet megért. Aztán mégse viszi rá a smucigság.

Mi lenne, ha beszélne megint Ónaggyal? Aki állítólag most meg beszerzett egy kecskét és az is a Jázmin teázóban lakik. Na, azzal máris meg lehetne zsarolni,

hogyha nem köt üzletet, ráküldi a köztisztaságot. Á, nem jó. Az egy ilyen ügyben túl gyenge. És ha elraboltatná és kipofoztatná belőle?

De jobb lenne szépen, békében a világ üzletét megkötni.

Ez az. Ez lesz. Ha beér az irodába és úrközben leteremtett mindenkit, akivel

csak szembe találkozik, meg aki még az eszébe jut, behozatja a főtt tojásokat a titkárnővel, aztán felhívatja Ónagyot. Aztán foglalkoznia kéne második számú szűz beszédével is a Tisztelt Házban. Második számú azért, mert még be se tette a lábát oda, amióta kiengedték a vigyorgóból, a zsebében a záró jelentéssel, miszerint három személyiségrészre szakadt skizofrén, de gyógyszerekkel nagyjából tünetmentes, nem köz –és önveszélyes, tehát ambuláns kezelésre bocsátható. Na, most neki az nem kell, hogy a honatya kollegák és hon matróna

kolleginák a háta mögött sutyorogjanak. A szemébe, meg ahogy kell: hogy vagy, öregem, de jól nézel ki. Hála az égnek, azaz a pokolnak, nincs ő rászorulva.

Semmilyen szempontból. Helló! Gazdag nagytőkés lett, komoly ambíciókkal.

A nagytőkés persze honi fogalmakkal mérve. A három bécsi örömház, a H’aka konszern, a Nemzeti Retro és még tucatnyi kisebb cég azért mégse semmi.

Erről jut az eszébe, hogy Gábor urat is régen cseszte le, mi újság a Nemzeti Fitnessben. Igazából még le se. Eddig nem volt rá ideje. Ma se lesz.

És azt a szűzbeszédet is hagyja a fenébe. Tulajdonképpen vissza kéne adni a mandátumát, annyira nincsen már rá szüksége. De ezeknek? Bár ha beindul az üzlet, például a szerepjátékos MILEHA Pénita vagy a Feminusz, akkor abból akár egy miniszterelnökséget is vásárolhatna magának. Kérdés, hogy kell-e az neki. Talán már lejárt annak az ideje, hogy „választott” politikusként irányítsa valaki a világot. Igen, az jó gondolat volt, hogy a negyvenezer kékseggű inváziójával próbálja jobb belátásra bírni az emberiséget. Mármint a már benne lakozó Lucifer gondolata. A hülye doktorok, mi? Fel se tűnt egyiknek se, hogy már nem hárman, hanem négyen laknak abban a testben. Így utólag ezen csakis csodálkozik. A sok egylelkű, együgyű ember, mi?

Jobbágy de Niro de Penész Helló úr gúnyos mosollyal üdvözli Turcsit, a T-34-es tankot, mellette elhaladván, és aztán rákanyarodván a céges parkoló csak a főnöknek feliratú helyére. Hanem ez a szegény Turcsi. Ő aztán tényleg gyászolja Hartait, aki gyakorlatilag a szeme láttára halt meg, amidőn Ugribug oly találékonyan eltette láb alól. Ugribug, a veréb. No hiszen. Csak vele próbálná meg azt, hogy berepül az ablakon, és rémült-agresszív csiripelésével arra akarja kényszeríteni, hogy a gázra lépjen a fék helyett… Ő szépen lefékezne, aztán úgy csapná agyon azt a kis tollas gyilkost, hogy a szeme ugrana ki üregéből, és a csőrén robbanna ki a bele.

Jobbágy úr egy így elpusztult verebet próbál elképzelni, amíg kiszáll a Mercédeszből, megint a hóna alá veszi a papírdobozt, benne a Mennynet alkatrészeivel. Szabad kezével ráprüttyög a kocsi központi zárjára. Amúgy nem mintha vezethetne, a jogsiját az elmeállapotára való tekintettel bevonták, de ezt csak ő tudhatja, aztán meg ki merné őt megállítani. És mintha csak ezzel idézte volna meg őket, hát nem Vilmos őrnagy jön vele szembe, mögötte meg az a csinoska rendőrhölgy, akinek bezzeg egy sokkal jobb állást bírna felajánlani

magánhasználatra, vagy Bécsben, ugye…

Rendőrnő. Milyen hülye foglalkozás az? Ki vesz egy rendőrt komolyan, ha nő? Egy normális férfi biztos, hogy nem.

Jobbágy a távkapcsolóval még odaint Turcsinak és csak aztán hajlandó Vilmos közeledését tudomásul venni egyáltalán.

- Éppen magát keressük, képviselő úr.

- Nem mondja.

- De a titkárnője azt mondta, délelőtt nem is lesz.

- Jól tudta.

- Pedig van, lám.

- Nem, nem vagyok.

- De látjuk magát.

- Nem lát.

- De. Bezzegh szakaszvezető? Maga?

- Jelentem, én is mintha látnám a képviselő urat.

- Na, hát ketten csak nem hallucinálhatjuk ugyanazt.

- És ugyan miért ne?

- Van pár perce a számunkra?

- Tényleg nem érek rá.

- Pedig jó lenne.

- Sajnálom.

És Jobbágy faképnél is hagyná őket, csak hogy éppen elállják az utat,

hogy elsétáljon a Mercédesz és Teodóra asszony öregecske Audija között.

Vagyis meg hátra kéne fordulnia és megkerülni valamelyik verdát, és szabadon kisétálni. De az mégis csak megalázó lenne. Meg röhejes. Meg hátha addig

azt a sávot is elállják. És akkor itt fogócskázzanak a parkolóba, mint három óvodás? Eredjenek az utamtól! – förmedne már rájuk, amikor valami jeges

érzés képződik a gyomrában, ami egyszerre indul el a torka és a záróizma felé.

Ez a Bezzegh nevű zsernyák a dobozát fürkészi. Így aztán a Vilmos is rákap erre az igen ártalmas, rossz szokásra.

És akkor telnek a kínos másodpercek.

- Rendben. Öt perc. Visszajönnek az épületbe, vagy csevegjünk itt?

- Ónagy úr azt állítja, ön melegen érdeklődött az iránt a kütyü iránt, amit

Mennynetnek hív itt Réten mindenki.

- Úgy van.

- Viszont ellopták.

- Nem mondja! Nem is tudtam.

- Már beszámoltam erről magának.

- Ja, elfelejtettem. Tudja, őrnagy úr, baromi sok dolgom van. Úgyhogy, ha megbocsátanak…

- Véletlenül nem maga lopatta el?- kérdezi Bezzegh kisasszony, csak úgy lazán, kedvesen, mint aki csak azután érdeklődik, reggel megsétáltatta-e a kutyáját.

Ami egy igen buta kérdés lenne, mert Jobbágy de Niro de Penész Helló úrnak nincs kutyája. Se. Csak ambíciója, és egy diliflepnije, ami csaknem annyira büntethetetlenséget biztosít a számára, mint honatyai mivolta.

- Hogy parancsol?- vicsorít tehát a szakaszvezetőre, mivel annyira nem jó nő, hogy pimaszkodhasson vele. Annyira jó nő a világon nincsen.

- Csak kérdezem.

- Mit, hölgyem?

- A Mennynetet.

- Én? Mért kéne egy olyan készülék nekem?

- Mért kéne magának?

- Hát mért?

- Mért tárgyalt Ónagy Jenővel?

- A licencért, aranyom. Nem egy kütyüért. Eggyel mire megyek?

Ha nekem kapcsolatra lenne szükségem egy másik világgal, elég ha magamba nézek, és előhívom De Most Penész urat? Figyeljen!

És jobbágy más hangon szólal meg, és az arca is megváltozik. Tehát vagy remek színész, vagy tényleg sült bolond, vagy persze mind a kettő.

- Á, szép szőke emberi halandó!

- Barna vagyok.

- Ám nyilván csak a hajfestéke teszi.

- Mi van?!

- Mi lenne, ha egyszer igazán belegondolna, mely rövidre szabott a homo sapiens élete? Mint tiszavirágé nyári éjen.

- Ezt vegyem burkolt fenyegetésnek?!

- Minek?

- Maga lopatta el azt a készüléket Gombos Purlitz’Rnő-től vagy nem?

- Ejnye, már megint ez a gyanúsítás? Vagy tekintsem rágalmazásnak?

Esetleg zaklatásnak? Hoppá? Felmutatná a rendőrigazolványát, és közölné

a számát szóban is, aranyom? Talán felhívom mindjárt a kapitány urat.

- Hívja csak nyugodtan, maga, maga…

- Én?

Vilmos nyugtatólag teszi a kezét Bezzegh szakaszvezető karjára, és azzal a mozdulattal félig elé is áll, szembe Jobbággyal. Mosolyog.

- Ugyan, képviselő úr! Csak nem rabolná ezzel is a drága idejét?

- Van ám, amire nem sajnálom.

- Akkor elnézést kérünk.

- Így rendben. Végeztünk?

- Hallom, milyen remek játékokat tesztelnek a jelentkezők között.

- A MILEHA változatokra gondol?

- Mire másra? Remek ötlet. Gratulálok.

- Már kipróbálta maga is, őrnagy úr?

Hajaj, jönne a válasz, ha őszinte lenne, de nem teheti. Elvből. A rendőr soha, de soha nem legyen a gyanúsítottal őszinte. Aztán meg nem hiányzik, hogy beszámoljon, mekkorát „játszottak” Hanga kisasszonnyal úgy, hogy ő volt Bezzegh szakaszvezető, Vilmos őrnagy pedig Balog Kázmér, erotikustánc művész. – Sajnos erre meg nekem nincs időm.

- Mert csak úgy nyüzsögnek a bűnözők a Réten, mi? – próbálja kedélyesre venni a figurát Jobbágy, aki minden átmenet nélkül változott át Robert de Nirová, sajnos főtt tojás nélkül, mert az ott várja őt az irodában.

- Ajaj, képviselő úr, csak úgy nyüzsögnek.

- Nos, akkor sikeres bűnüldözést önöknek, mért is tartanánk fel egymást?

- Igaz. Önnek is jó napot.

- Nem úgy indult, de még lehet, az lesz. Szabad?

A rendőrök ellépnek előle, Jobbágy kimérten biccenve caplat el mellettük, és közben átkozza magát és Svarc urat, mért nem lehetett a Mennynet alkatrészeit valamibe bebugyolálni, vagy teleönteni a dobozt kis hungarocell golyócskákkal, akkor nem zörögne minden lépésétől. Bár ha vennék a bátorságot és lenne hozzá joguk, hogy ráförmedjenek: mi van abban, azonnal nyissa ki!, ugyan mit látnának? Egy csomó alkatrészt, amit bármely igényesebb kütyü-boltban meg lehet kapni.

0 notes