#folytonos

[idonttalkwithpplhere]

Folytonos fáradtság megspékelve 0 életkedvvel.

#lelkiállapot #életkedv #fáradtság #fáradt vagyok #folytonos #állandó #monoton #szomorú #szomorúság #bánat #alvás #depresszió #fájdalom #sírás #szenvedés #érzések #emberek #magyar #magyar tumblr #magyar tumblisok #saját

[toretlenporcelan]

Jómagam, a gondolataimban: Enni kéne egy csípős Soba tésztát

Múltbéli énem egyike: Könyörgöm ne, szanaszéjjel fog égni a szád!!

Jómagam: Áh nem, most tuti nem lesz bajom tőle

5 perccel később, azaz jelenleg: *screaming noises*

#nem vészes egyébként csak a folytonos fájdalom éget belülről

[tartsdmegazaprot]

"Egyszer.

Mindig csak egyszer.

Mindig először, mindig utoljára.

Nem törvényt keresni.

Szabadnak lenni.

Nem alkalmazkodni.

Elhatározni.

Nem megszokás.

A váratlan.

A kaland.

A veszély.

A kockázat.

A bátorság...

A küszöbön állni.

Folytonos átlépésben lenni.

Élve meghalni, meghalva élni.

Aki ezt elérte, szabad.

És ha szabad, belátja, hogy nem érdemes mást, csak a legtöbbet."

- Hamvas Béla

#hamvas béla

[starmythelonesurvivor]

Nem bántam meg, hogy ma utaznom kellett, legalább jó emberek között voltam, és jól sikerültek a képek is, laza 4 és fél órámba tellett. Megnéztem este a színházban a Babaházat. Nagyon felkavart, főleg a második felvonás, ahol egyre nyilvánvalóbbá válik a férj nárcisztikus, uralkodó személyisége. Mikor ordított alig észrevehetően elkezdtem szaporábban venni a levegőt, mondom nem lehetek rosszul egy előadás alatt. Másfél évem a babaházban, mosolygok, táncolok, kedves és együgyű vagyok, nem szabad beszélnem semmiről, mi nagyon boldogok vagyunk. A végén már szerepben sem voltam, hónapokig voltam halott, és még abból sem vett észre semmit. Pont ugyanúgy beszélt velem, mint a darabban…csak bennem mikor kibukott, nem volt elég erő rögtön elmenni, elhúztam hosszú-hosszú hónapokig. 27-én úgy pakoltam össze, hogy otthon sem volt, remegtem, nem is hajtogattam be a ruháimat, behánytam a bőröndökbe. Másfél évem pont befért egy opel vectra kombiba. Másfél évem egy Vectra kombinyi üresség. A plafonig ért benne a holmi. Egy két közepes értékű tárgyon kívül nem hoztam el semmit, ami nem volt úgymond a sajátom. A varrógép, a vaku, egy rajztábla és a jó pár drága ruha. A többi velem jött, vagy megdolgoztam érte. Úgy menekültem, izzadtam, rettegtem, másfél óra elég volt. Leraktam a kulcsot is. Véletlenül bement két félig utca macska a házba. Csak őket sajnáltam. Kaptam tőle emailt, hogy biztos van szeretőm, és a macskákat is bezártam, összeszartak mindent. Ha eszembe jut szánalmon, félelmen meg undoron kívül nem érzek semmit. Mikor vele voltam sem tudtam már mást kicsikarni magamból, de legalább mióta eljöttem, már élek. Élem fel a megtakarításaim, anyám mint az időjárás, viszont olyan békében vagyok a világgal. Nem tudom mit szeretnék a jövőtől, laza vagyok, könnyű. Nincs az folytonos gyomorideg, amennyire meghíztam a kapcsolat elején, annyira lefogytam a végére, egy falat nem ment már le a torkomon.

[melankolia72]

Csak bele fáradtam a folytonos könyörgésbe, segítség kérésbe. Bele fáradtam, hogy magamban kell ezzel megküzdenem mert hallani sem bírja senki ami a fejemben van. Bele fáradtam, hogy elmagyarázzam mi bajom, miért vagyok ilyen, hogy miért viselkednek így miközben én sem tudom.

#depresszio #ongyilkossag #magyar tumblr #ongyilkos gondolatok #magyar tumblisok #ptsd

[fellegszakadas]

Belefáradtam a folytonos bizonygatásba.

Bármit csinálok, az emberek megkérdőjelezik azt, és úgy érzem, minden ilyen alkalommal ki is vesznek belőlem egy darabot.

Belőlem. Az önbecsülésemből.

Megállok, mert a hányinger már nem csak kerget.

Utolér, úgy ahogy a régi érzések. Mélyről tör fel és végigmarja a testem.

Semmi sem maradt belőlem.

[kiforditom-szetszedem]

Ha kicsivel gyorsabban megyek, ahogy szoktam, ez egy ex-Bambi lenne a folytonos vonal végén

[anyadisszeretne]

Nem tudom

Sose szerettek nagyon, általában mindig én voltam az a fél aki szeretett. Legyen szó apa lánya, anya lánya vagy csak szimplán egy szerelemi kapcsolatról. Anya nélkül nőttem fel, és apa is túl korán hagyott el ezért olyan férfiak és nők társaságát kerestem akik pótolhatják őket. Nyilván tudjuk, hogy hogyan végződnek az ilyesfajta kapcsolatok.

Aztán megszületett ő és megszünt a vihar. Megszünt vagyis már nem fáj annyira a folytonos magány hiszen mellette végre nem vagyok az. Én nem vagyok biztos abban, hogy jól csinálom, sőt csapnivaló anya vagyok ez egy tény viszont igyekszem azt a szeretet megadni neki ami nekem sosem jutott. Mindenségem.

#magyar #idézetek #gondolatok #saját #magyar idézetek #magyar tumblisok #tumblr

[fajosziv]

Gondolkodom, tehát vagyok

/2024.01.10/

Cogito ergo sum. Vagyok. Lenni...Lét és élet. Az ember e két szó univerzumában tengődik. S emberek sokaságából én is így vagyok. Mintha cérnaszálon táncolnék lábujjhegyen, s mint egy bábu, aki nem tudja megtartani egyensúlyát, dülöngél jobbra-balra. Egyszerre akarok mindent és semmit. Halott lennék, de nem is dobnám el az életem.

Nonszensz...

Életünkből csupán a száguldozó éveket konstaláljuk, tükörbe nézvén őszülő hajunkat és ráncos bőrünket vizsgáljuk. Mindennapjainkat szinte azzal töltjük el, hogy pisztolyt tartunk a fejünkhöz. Mert mi vagyunk önmagunk parazitái. Pontosabban a gondolataink...ezek veszik el az életünket, s így válunk csupán létező földlakókká. A vitalitással teli ember az ilyesmit sznob jelzővel illetné, én viszont a byronizmus jegyeit vélem felfedezni önmagamban.

Kiábrándultam. Életem során a barokk elveit követvén menekültem a művészetbe, de az emberek önzősége felriasztja a művészlelkeket álmukból. Mintha nem hagynák a halott embereket, hogy békében nyugovóra térhessenek.

Immár "ébren", két lábon járó tetemként élem a mindennapjaim. Sodródom a napokkal, nem találok sem örömöt, sem békét. Önmagam Luciferévé váltam. Hisz a Pokol elszabadult a Földön, s büntetésem leróvom önmagam sanyargatásával, ám nem érzek leheletnyi fájdalmat sem.

Egyszerűen csak fáradt vagyok. Belefáradtam a folytonos próbálkozásokba. Abba, hogy álmodozzak, fejlődjek, hogy tegyek magamért, a boldogságomért. Hogy szeressek...hisz nem is vagyok szeretve. Ez az egész folyamat egy ördögi kör, melyből nem tudok szabadulni.

Nem tudom, hogyan találjak vissza önmagamhoz. Talán nem is tudok, mert mindig csak egy szerepet játszottam el mások kedvéért azzal a céllal, hogy végre érezzem: tartozom valahová, valakihez...

S ez megannyi gondolat, engem mégis egy kérdés foglalkoztat:

A közönyt vajon lehet érezni?

[toretlenporcelan]

szeretlek

és szerettelek akkor is, mikor te mást jobban

mikor az ő ölelése jobban esett az enyémnél

mikor nem akartál elbúcsúzni, számat kétségek között hagytad

a lelkemet kisírtam, s nem hallottam mást

csak a szíved folytonos, erős dobbanását

s mennyi de mennyi imát elmondtam azért

hogy az a dobbanás legyen újra az enyém.

#magyar #magyar tumblr #magyar lany #szerelem #szeretlek #magyar tumblisok #magyar idezet #magyar lány #sajat #love

[meg-megbanom-ezt]

Produktivitásom két ünnep között:

...ez a TIKHORDÓ KÁNYA a Beast Complexből.

(A folytonos lustaság-rinyálás miatt úgy tűnik, mintha nem dolgoznék egyáltalán, de eskü' ez csak a látszat és nyilván a kép elsütése a lényeg és tökre nem az ügyvédem mondta, hogy írjam ezt ide)

#rinya #beast complex #de amúgy nem vagyok furry #amúgy #admirális >>> pasziánsz #MÉG MINDIG

[kosztolanyi-karinthyja]

Hidegnek estélyén

Az egész környéken hallani lehetett a bálteremből kiszűrődő tompa zenét. Az úri nép színe java jelen volt az aznap esti bálon, amit valamelyik gazdagabb uraság szervezett, hogy lányainak találjon jövendőbeli férjeket. A vendégek többsége bent a terem melegében élvezte a keringők dallamát és a különféle frissítő italokat, viszont nem mindenki húzódott be a téli hideg elől.

Voltak, akik inkább a teremből kifelé menekültek a hangos zene és a kellemetlen társaság elől. Így tett Kosztolányi urunk is. Az épület oldalának dőlve a cigaretta füst és a téli este homályába rejtőzve nézte hol az eget és a néhol felhő fedte csillagokat, hol az őt körülvevő hó buckákat és az azokban hagyott lábnyomokat.

Kosztolányi urunk nem igazán értette mit is keres ő egy Budai úr bálján, de mivel illetlenség lett volna visszautasítani a meghívást ezért szóba se jöhetett, hogy nem jelenik meg. Csak később, mikor már a bál javában folyt, jött rá jó urunk, hogy ottlétének egyetlen oka, hogy az ifjú leányok egyike, akik tiszteletére lett a bál megrendezve, különösen rajong Kosztolányi urunk irományaiért. Az este nagyobbik felében, Dezsőnk oldalához ragaszkodva pillantgatott fel a férfire, és próbált vele beszélgetésbe elegyedni apróbb sikerekkel. Sajnos a hölgy borzasztóan untatta urunkat a folytonos cincogó nevetésével és ostoba kérdéseivel. Így került urunk az épületen kívülre.

Miközben a sikátorban pöfékelt, felfigyelt egy másik ember lépteire. Ahogy azok egyre hangosabban és közelebbinek hangoztak, Dezsőben meghült a vér, és óvakodva várta, hogy megjelenjen az épület sarkánál az egyik "kedves drága hölgyemény".

Viszont egy nő helyett kedves barátja jelent meg, Karinthy. Frigyes fülig érő, kicsit gúnyos mosollyal közeledett Dezsőhöz.

-Na mi van híres költő uracska? Tán nem tetszik az úri bál? - Kérdezte Frigyes szurkálódva.

-Képzeld nem. - válaszolta Dezső mogorván - Amúgy is, mit keresel itt? Mondtam, hogy ne gyere utánam... - morogta tovább.

-Tudom, de hogy hagyhattam volna ki ezt a fergeteges mulatságot? - gúnyolódott még egy kicsit Frigyes.

Dezső erre már nem is válaszolt csak pöfékelte tovább a cigaretta végét, és bámulta a cipőjének orrát, mint valami dacos kisgyerek.

-Jól van barátom, nem bántalak tovább. Sajnálom, hogy mindig megtalálnak ezek a kétszínű úrihölgyek. - vígasztalta Frigyes szomorkodó barátját. Kezét a másik vállára tette és szelíden megsimogatta.

Dezsőben hirtelen ismét megfagyott a vér, mégis csak köztéren vannak, mi lesz ha valaki meglátja, hogy a híres Kosztolányi Dezső nem a bálban mulat a szép úri leányzókkal, hanem kint egy sikátorban bújkál egy férfivel. Hirtelen a csendes utca felé pillantott nehogy véletlen ott legyen valaki, majd az ajtó felé kezdte rántani a fejét, de mielőtt sikerült volna Frigyes gyengéden az állára tette a kezét, és eréjesen egy helyben tartotta Dezső fejét, hogy egymás szemébe nézhessenek.

Dezső pánikában észre se vette, hogy Frigyes ilyen közel jött hozzá. Szinte érezte Frigyes meleg lehelletét a saját ajkain. Dezső szíve még mindig hevesen vert, de mostmár teljesen más okból. Frigyes lassan Dezső füle mellé hajolt és lágyan suttogni kezdett.

-Nyugalom, Dezső. Nincs itt senki. Mindenki bent táncol és mulat. Mielőtt a sikátorba fordultam volna körbejártam a környéket, nehogy meglepetés érjen minket.

-Ó Frici! - sóhajtotta Dezső, és kedvesének nyakába borult, és magához szorította.

Frici csak visszaölelte Dezsőt. Egy lépést sem tett a másik férfi karjaiból, de attól még árgus szemekkel figyelt, nehogy baj érje őket. Ölelkezés közben egy keringő dallama szólalt meg a bálteremből tompán. Fricinek hirtelen egy remek ötlete támadt.

Kilépett kedvesének karjai közül és jobb kezét előre nyújtva Dezsőre nézett.

-Ugye most nem egy táncra kérsz fel? - kérdezte már majdnem nevetve Dezső.

-Hát reméltem a híres költő uraság nem túl válogatós és elfogadja kérésemet. - tréfálkozott Frici.

Dezső erre már nem válaszolt csak megfogta Frici kezét, és elkezdte a keringőt vezetni. A két férfi egymásba kapaszkodva táncolt a lábszárig érő hóban. Szép nadrgájaik csurom vizesek lettek. Cipőjük átázott. Viszont ebből semmi nem mutatkozott az arcukon. Amíg szólt a zene, ők köröztek abban a kis sikátorban.

Mikor elhalgatott a keringő, Dezső előhalászta a cigarettáját. A dobozból egyett előhúzott, és szájához emelte, de mielőtt meggyújthatta volna Frici elemelte ajkai közül, és sajátjaihoz tette, meggyujtotta, és karonfogta Dezsőt. Miután beleszívott, visszaadta Dezsőnek a cigarettát, és sétába kezdett.

-Gyere kedves, ideje hazamenni...

#kosztolányi dezső x karinthy frigyes #fanfic #karinthy frigyes #kosztolányi x karinthy #kosztolányi dezső #meleg #no beta we die like József Attila #Spotify #nyugat #fanfikció #magyar irodalom

[ezcsakhazugszerelem]

(…) Elhangzott tőle egy látszatra egyszerű, mellékesnek tűnő mondat. Persze, Ő a kis kedvenc. Valahogy így. Átsiklottunk a témán, kiszállt az autóból, mentem tovább a napi teendőkkel a fejemben. Pár kilométer után, mint robbantott épület lassított felvétele, dübörgött. Persze, Ő a kis kedvenc. Hogy mit és mennyire mást jelent! Nála! Érinti! Rosszul! Mert így volt! Ezt látja, és könnyen látja ezt, visszaigazolja a korábbit. Hogy nem csak otthon. Mindenhol! Elfogadta. Az állandó idegesítő érzés mellett (fru…), törekszik. Jóban lenni vele. Kettősség. Hátha neki is jut valami maradék. Nem dicséret! Megerősítés! Bár számba vétel, jutalom alamizsna falat. Figyelemre méltatás. Elfogadás. Csodálkozik titkon, hogy ugyan mivel éri el, hogy mindig ő legyen?

Egyébként szótlan. Hallgatása erdő mélye a tikkasztó delelőn és a roppanó zúzmarás fagyban egyszerre. Mondtam neki, valamit kezdeni kell, ezzel a nagy, folytonos csenddel. Tőkébe vágott, élezett fejsze. Intő kézzel hárított, mint aki leseperi az ölébe hullott morzsákat az imént említett alamizsnából. Inkább hol táguló, hol szűkülő szemekkel igyekszik a még jobb megfelelésre. Nem veszi észre. hogy nem a kedvencen múlik. Őt választják (…).

Miért? Miért? Miért? Miért? Csilingelt fémes hangon fülében a kérdés, a pöröly sújtó ritmusára. Nem látta az ülőnél állót, csak a dolgozó karokat. Felnőtt. Azóta sem akarnak jönni a válaszok. Százait véli lógni hívogatón, a drága divatbutikok kirakatában. A kozmetikumok, ékszerek túlzott viselete. Jutalmazom magam. Értékes vagyok. Várja esténként a pultnál, italok egymás után, forgatja a fejét, merről érkezhet, mindenhol hamis széptevők, csábítják, éreztetik, hogy igazán fontos, kedvenc. Hirtelen úgy érzi egyszerre minden pótolható. Elmegy velük, amolyan számonkérés a világon, megtudom, ha belepusztulok is, vezérelve hajtja. Hajnalig bírja. Hazaér, kábultan kicsi halálba zuhan (…).

#szomorú #szerelmunk #szeretet #vége van #ennyi #megbántott #emlekek #jól vagyok #nem vagyok jól #magyar #magyar idezet #idezetek

[starmythelonesurvivor]

A legális prostitúció nem szégyen

2 hónapja hazaköltöztem. Egyedül élek nagyapám régi házában a tóparton. A faszimtól szilveszter után hónapokig rettegtem, rohangáltam az egyetemre, meg a családomhoz. Tavasz közepére a diploma munkámra meg az államvizsgára hivatkozva szedtem a cók mókom, és eljöttem. Mindennap többször megfordult a fejemben, hogy minek élek, tényleg annyi lenne az élet, hogy elviselem, valahogy végig bukdácsolni, és legalább ott van veled a tudat, hogy szebben éltél, mint az emberek a soron, vagy mondjuk Afrikában. Szép ruha, szép autó, programok…hát nem mesés?! Ne merj panaszkodni. Meg akartam halni. Igazából legmélyen még most is vannak hasonló gondolataim, de aztán megszólal a hang, hogy pont most nem adhatom fel. Sose volt még úgy, hogy ne lett volna valahogy…az anyám 3 év után bemutatott a barátjának, már nem rettegett, hogy szégyent hozok rá a társaságban. Soha életemben nem voltam még ilyen elegáns, a faszim számlájára rendelem a ruháimat, plusz sajátokat is készítek. Ott ültem a vasárnapi ebédeken a medencés ház ebédlőjében. Család. Valami. A teraszon beszélgetve azt éreztem, haza tudok jönni, minden rendben lesz. Az exem segített kocsit nézni, többször nekifutottunk. Lemerítettem a négy bankkártyám, vettem egy böhöm nagy batár kombit. Az volt első autó a 500-800-as árkategóriában, amivel jó érzésem volt. Ez az. Van a nevemen egy opel vectra c kombi. Az autó volt az egyetlen luxus, amiről nem tudtam lemondani, egyszerűen a vidéki Magyarországon máshogy nem lehet…olyan mint egy hajó. Volt az a filozófiám, hogy kis autóba nem ülünk, mert bármi történik, krakk. Az apám nevelte még belém anno, erre a mondatára emlékszem. A válás előtt hozott egy pici tetőablakos corsát, az addigi nagy autók helyett anyámnak. Lehet reménykedett a legjobbakban, megeshet csak utólag magyarázom bele…levizsgáztam mindenből, sose volt még ilyen jó átlagom, leadtam a szakdogám. Megvagyok, mindjárt lesz hivatalosan is diplomám, és rájöttem, hogy vissza fogok hozzá menni. Nem bírom anyám folytonos sipákolását, meg bár meg se születtem volna elszólásait, nem bírom a nagynénémet, ahogy mondja, hogy értéktelen vagyok, és örüljek, hogy kellek valakinek, nem bírom a létbizonytalanságot…azt, hogy úgy elszálltak az árak, hogy egy bevásárlás alatt olvad el az egész keresetem, és nem vettem semmit “magamnak”. Hogy küszködjek. Hogyha nem akarom anyámat hallgatni, egy téliesítetlen házban fürödjek egy műanyagkádban, gázon forralt vízzel…a barátja is szakított vele, azt hittem meg tudom csinálni, de így nem. Pár hete el szerettem volna neki mondani, hogy ennyi. Csak kéthetente egy napra találkozgattam vele, és közben kaptam anyám sms-eit, hogy ne csináljak hülyeséget. Végül is igaza van, a legális prostitúció nem szégyen, más az only-fanson van, én meg párkapcsolatot tartok fenn. Hiába dolgozom, nem tudom magam eltartatni, a jómódú szüleim azt kívánják bár ne lennék, és tovább szeretnék tanulni, nem azért szenvedtem annyit, hogy most kiessek az egyetemről, két év még a mesteri. Kivártam a vizsgák végét, hogy kitisztuljon a felem, és döntöttem. Értéktelennek érzem magam. A Miss World Hungary mikor kicsik voltunk, azt mondta, én a legjobb indulattal is csak 10/6 vagyok, de ha nem lennénk jóban, nem szépítene, 10/5. Ezt az elszólását úgy kell elképzelni, hogy egy vasrúdon tekergett, és közben másoknak mind osztogatta a 10/“kismillió”, vagy a 10/1800 osztályzatokat. Csak engem talált satnyának. Direkt hallgattam miket nyilatkozott, elvileg értelmiségi nőként sem tudott a legklisésebb mondatokon kívül mást visszaböfögni. A példaképe Kulcsár Edina! Meg természetesen az anyja, aki már a szülői munkaközösség bálján is az asztalon táncolt. Elítélem, meg irigy is vagyok. Egy megkeseredett kurva lettem. Hétfőn visszamegyek hozzá, ha nem nem is vagyok egy általános szépség, de mióta nem látott a MW, kegyetlen vékony lettem, karakteres arcal. .Valahogy megpróbálom lenyelni a békát, hogy csupán bio díszlet vagyok a faszimnak. A kabrióban, meg majd az ajándék merciben kétségtelen jól fogok mutatni. Lehet a szám nagy, és kurvának is csődöt mondok, egy hónap múlva újra itthon leszek.

[kezenani]

online eladás

helphelp. folytonos pakolásban-rámolásban vagyok és mindeközben mindenféle felesleges holmit kerülgetek. ezeken kéne túladni, sőt egészen burzsuj módon még pénzt is szeretnék kapni érte cserébe. milyen oldalakat tudnátok ajánlani, ahol egy teljesen kezdő is elboldogul, és viszonylag normális a vevőkör?

figyuszfelhívó nyuszi

#i

[rosszulorzott]

értékeljük így utólag, hogy a kádár-rendszernek nem tartozott a propaganda-eszköztárába az ellenzéki törekvések folytonos simfelése. kényes, ritkán adagolt hír volt bármi egyáltalán a létezésükről. ma ezzel is nehezebb a helyzet, mert a létezés ténye adott, viszont a kép, minél messzebb kerülsz a szándékos elszántsággal tájékozódók körétől, annál negatívabb