#nővér

[pillanatnyigondolatok]

Egy átlagos késő délután csörgött a telefonom

(02.27)

Nem gondoltam volna mikor felvettem , hogy azt a hírt kapom , hogy nem vagy már többé velem.

Hogy már nem nevetünk többé együtt..

Hogy nem mesélünk már egymásnak..

Hogy nem ölelhetjük egymást többé..

Nem gondoltam volna mikor felvettem , hogy azt a hírt kapom , hogy tényleg megtetted.

Hogy elhagytad ezt a világot..

Hogy fel szálltál az angyalok közé…

Hogy kicsi szíved nem dobog többé..

Nem gondoltam volna mikor felvettem , hogy azt a hírt kapom hogy örökké elvesztettelek.

Így tudtam meg hogy elvesztettem

egy igaz barátot, egy nővért ,egy csodát..

#saját gondolat #magyartumblr #gyász #halál #fájdalom #legjobb barát #nővér

[szerethetetlen-lettem]

Én ezt sosem tettem volna meg veled..

#bizalmatlan #magyar tumblisok #magyar #szerelem #sajatgondolat #szeretlek #sajat #tumblr #sírás #viszonzatlan szerelem #család #nővér #nem vagyok elég jó #hazugság

[n-y-c-t-0-p-h-0-b-i-a]

,,Soha nem gondoltam volna hogy egy olyan társaság, a mi családunk mint amilyen a miénk volt hogy válhatott ilyenné. Hogy tudom azt a két embert akiket nővéremként szerettem, akikkel mindent megbeszéltünk ennyire erősen és teljes szívből gyűlölni tavaly október óta... Amennyire szoros volt kötelék köztünk már 18 éve, az az utóbbi félév leforgása, illetve a szép lassan felgyülemlő feszültség ideje alatt úgy ment tönkre. És.. és őszintén szólva mondom nektek anya és apa, kurvára fáj mindez. Kurvára fáj, hogy úgy történnek meg ezek a dolgok, hogy ők és én sem kellett volna hogy belefolyjunk ebbe. Nekünk semmi közünk nincs ehhez az egészhez.’’

#saját #fájdalom #beszélgetés #őszinteség #család #anya #apa #nővér #sírás #szomorúság #csalódni #elbaszott #elegem van #utálat #gyűlölet #gyűlöllek #harag #sosem lesz jobb #reménytelen #fáj #nyctophobia

[bartjudit]

A másik nővér szinkronnal és magyar felirattal is elérhető a Netflixen. 8/10

The first part of the review translated to English:

Netflix's new hospital movie wiped the floor with us.

It’s a real emotional roller coaster.

Why are we so excited by serial killer stories? There are several possible answers to this question. There are psychologists who explain this mass phenomenon by saying that people simply like to be exposed to sick, dark minds while sitting at home, in the utmost safety in front of the TV. According to other doctors dealing with psychology, it is more than that, a kind of defense mechanism. We want to know what drives a recidivist killer and find out the big secret, that is how to avoid becoming a victim.

That's why the case of Charles Cullen is so creepy, because the man, serving multiple life sentences, committed murders from 1988 to 2003 while working as a nurse. Although he only confessed to 29 crimes, he is said to have killed patients in more than 400 cases. People who were lying in bed vulnerable, waiting for healing.”

Netflix's new film, The Good Nurse, released on October 26 2022, follows a similar approach to Dahmer: it doesn't make the serial killer its main character, it doesn't want to humanize this madman, instead we see everything through the eyes of Amy Loughren, who's burying herself in work and has a serious heart condition. That as Charles arrives at his new job and the slightly withdrawn, but fundamentally good-looking guy begins to nurse patients. Then one patient dies unexpectedly, and then another... and the police, who would investigate the stories, are hounded by the hospital's management, which switches to defensive mode. So much so that the investigators are concretely banned from the building. This is where Amy comes in, although she is a good friend to Charles at first, she caves in and starts helping the investigation. The goal? To take down the serial killer.

The Good Nurse is a real Cold War film, only it takes place within the walls of a hospital. The end result could easily have been boring, but with good sense, two acting giants such as Jessica Chastain and Eddie Redmayne were cast for the main roles. These two are the ones who play a cat-and-mouse game in the slow-moving story, thanks to their well-chosen facial expressions, these real-life characters really come to life.

JESSICA CHASTAIN IS EXPERIENCED IN GOOD GIRL ROLES, AND HERE SHE IS HER LOVELY, NORMAL NURSE... GETTING WHAT SHE NEEDS OUT OF ROUTINE. HOWEVER, THE VICIOUS REDMAYNE IS A HUGE SURPRISE IN THE MOVIE. SO FAR, WE'VE SEEN THE STAR OF THE DANISH GIRL MAINLY ALSO AS A GOOD GUY, SO WE HONESTLY WONDERED HOW LONG HE'D GO ON THE OTHER SIDE.

Perhaps audiences won't embrace Eddie Redmayne as much for this movie as they did with Evan Peters for Dahmer. However, in our opinion, the psychopath from The Good Nurse presented an even creepier performance than Ryan Murphy's favorite. Because Redmayne hides in the role of Charles until the end, he denies it, but you can still feel that something is not right with this guy, and at the end, his true, mentally ill self bursts out with a big bang...

The Good Nurse is also available with dubbing and Hungarian subtitles on Netflix. 8/10

(via Index)

#a másik nővér #the good nurse #kritika #review #eddie redmayne #eddieredmayne #jessica chastain #jessicachastain #netflix #with english translation

[keresztyandras]

Egy apáca a világ legbefolyásosabb női közt

Szemlélek A Forbes magazin harmadszor állította össze az élet különböző területein tevékenykedő – például a tudomány, a gazdaság, az emberi jogok, a divat és az egyház jövőjét alakító – 50 év feletti nők ötvenes listáját. Az összeállítás inspiráló nők példáján, életútján keresztül szeretne rámutatni az emberélet második felében rejlő lehetőségekre. Idén Európa, Afrika és a Közel-Kelet…

View On WordPress

#Nathalie nővér

[ozdeg]

#The Good Nurse #A másik nővér #2022 #Tobias Lindholm

[stegal]

Olvastam, megírom..

Egy kisfiú hat éve várt egy kistestvérre.

És a pici lány végre megszületett.

Sajnos súlyos probléma lépett fel és vérátömlesztésre volt a babának szüksége.

Mivel a legalkalmasabb donor a bátyja lett volna, a szülők megkérdezték tőle:

-Adnál e vért a kishúgodnak ?

A fiú elgondolkodott és megkérdezte, hogy - Akkor élni fog ?

-Igen , akkor életben maradhat.

-Gondolkodhatok ezen estig, kérdezte komolyan a gyermek ?

-Persze..

És este a fiú csak annyit mondott, – Benne vagyok..

A kórházban a nővér egy takaróval eltakarta a vérvételt,

mert látszott, hogy a fiú nagyon ijedt..

-Készen is vagyunk, most feküdj le kérlek..

-Nővér ! Még hány percig élek? Mikor halok meg ?

Akkor derült ki hogy végig azt gondolta, az összes vérét oda kell adnia.

És akkor Ő hal meg. De ennek ellenére beleegyezett.

Hogy a hugi, akire olyan régóta várt élhessen tovább helyette.

[stickalittle]

Anyámat el akarom vinni rehabra.

Foglaltam is időpontot az orvoshoz egy hónappal ezelőtt. Nov. 4-re kaptam időpontot. Kis aggodalomra adott okot, hogy nov. 4 az szombat. De megnyugtattam magam, hogy biztosan már annyi a beteg, hogy szombaton is rendelnek, és tulajdonképpen nem is akartam az a nehézfejű kuncsaft lenni, aki értetlenkedik, úgyhogy beletörődtem, hogy ha szombat, akkor szombat. Persze azért abban a hónapban négyszer is megnéztem az időpontról szóló visszaigazoló e-mailt, hogy egészen biztosan nem én néztem el a dolgot. De nem. Ott szerepelt, hogy november 4. Úgyhogy szombaton bepakoltam anyámat a kocsiba, és bevittem a rendelőbe. Persze parkolót még szombaton sem találni, úgyhogy a rendelő előtt kipakoltam anyámat, hogy ne kelljen annyit mennie bottal, én meg majd keresek parkolót távolabb. Már éppen indultam volna, amikor kijött a portás, és nevetgélve közölte, hogy márpedig itt rajta kívül nincs senki. Ekkor nyilvánvalóvá vált, hogy fel kellett volna vállalnom a nehézfejű kuncsaft szerepet, mert most már innentől a szerencsétlen hülye fasz szerepet tolom. Megkérdeztem a portást, hogy akkor ilyenkor mi van. Ő nem tudja, de talán érdeklődjek az ötszáz méterre lévő kórházban. Arra gondoltam, hogy ott aztán végül is mi a faszt tudnának mondani arról, hogy a betegirányító adott nekem egy szar időpontot, én meg itt kóválygok anyámmal, mint postás a levéllel, aki egy másik faluban keresi a Kossuth utcát. De persze, ha már itt vagyok, végül is mit veszíthetek, ha ott is téblábolok kicsit? Úgyhogy anyámat visszapakoltam a kocsiba, és irány a kórház. Parkolót is találtam a közelben, kb. akkora üres helyet két autó között, ahová egy nyuszimotor fér csak be. Mondom, nekem ez elég, én ide beteszem az autót akkor is, ha az előttem parkoló rám hívja a halálfalókat. Valamit biztosan rám hívott, mert kiszálltunk a kocsiból, és elkezdett esni az eső. Mindegy, ez pont jól illett a kedvemhez, úgyhogy esőben mentünk a kórházba. Portás. Ez is nevetve mondja, hogy nincs rendelés. Úgy látszik, itt valamilyen ellátmányba kapják a portások a füvet. Mondom az orvos nevét, akihez az időpontot kaptuk. A portás közli, hogy hát pont ő az ügyeletes az intenzíven. Meg van-e vele beszélve a dolog? Akkorát bólintottam, hogy leesett a fejem. Hát persze, hogy meg van vele beszélve. Azt sem tudtam, ki az. Akkor menjünk fel az első emeletre, ott van az intenzív. Mentünk. Az intenzív előtere tökre kihalt volt. Mondjuk, mégis, mi lenne egy kórház intenzívjének előterében, sajtpult? Sajtpult nem volt, de volt egy kaputelefonszerűség. Na, ezt megnyomkodtam, mire előkerült egy nővér, akinek mondom, hogy itt kérem én jelenleg át vagyok baszva időpontilag, és ha már így esett, akkor beszélnék a főorvosúrral. Oké, szól neki. Jött az orvos, ki is kerestem a telefonomon a levelet, amit mutatok neki, hogy bizony ez a helyzet, és a történetben én vagyok a kisebbik hülye. Nézi az orvos, aztán közösen, teljes egyetértésben megállapítottuk, hogy az időpont rossz. De mindegy, ha már itt vagyunk, akkor a folyosón megnézi anyámat. Megnéztük anyámat. Olyan volt, mint előtte. Szóval oké, akkor nem kell már bejönnie, mert látta, de én jöjjek be 7-én szerdán, és akkor beviszi a gépbe, felveszik rehabra. Hát, kurvára örültem, mégiscsak a tenyerén hordoznak a halálfalók, sikerült elintéznem a dolgot, majd hetedikén szerdán én bejövök, hozom anyám papírjait, és mindent elintézek. Anyámat be a kocsiba, és haza. Ott jutott eszembe, hogy baszd meg, szerda nem 7-e, hanem 8-a. Úgyhogy nem csodálkozom semmin.

[habkeinb0ck]

Csak egy kis élménybeszámolót írnék néhány napos sürgősségi betegellátásról Bécsben.

Nem egy "bezzeg Ausztriában" bejegyzést szeretnék, és nem is magamat sajnáltatni, de nem kerül sokkal többe sem financiálisan, sem emberileg.

Mentővel vittek be a kerületi kórházba, mert képtelen voltam ráállni a bal lábamra. A mentősök iszonyú készségesek es gyorsak voltak. A sürgősségin egyből előre vettek. Röntgen, CT egy órán belül lezajlott eredménnyel. Eddig mindenki nyugodt, kedves, mosolygós és "fura" de még empatikus is volt. A bokám két helyen lábszáram egy helyen repedt, ettől kissé viszont én törtem le. Mondtam is magamban Lili... ez amputálás lesz.

Oké, műtét még aznap este amire két órát vártam, de közben hatvanötször megkérdezték jól vagyok-e.

-Nem, nem voltam...be voltam sz*rva mint a fene . Nyugtattak, sőt egy nővér és egy ápoló az előkészítőben szóval tartottak miközben azért dolgoztak is. De ez is a munkájuk része. Egy beteget nem csak testileg, lelkileg is lehet ápolni. En ehhez tökéletes alany voltam 😊.

- Nem, nem kell leamputálni a lábamat, csak

pár csavart kell bevarázsolni

- Nem, nem fogok felébredni műtét közben

- De igen utána viszont fel fogok.

A műtőasztalon az egyik ápoló viccelődött velem, a másik pedig nem átalkodott simogatni a vállam és megfogni a kezem míg el nem alszom (...hogy nyugtasson és nyilván a helyzet mivoltából eszembe sem jutott más és nagyon jól is esett).

Felébresztettek a majd két és fél órás műtét után, viccelődtek, integettek. - Kicsit azért idiótának is éreztem magam, hogy bömböltem nekik... Pedig aznap már lezavartak párat. De juhuuu fájok vagyis tuti nem a túlvilágon vagyok.

Feltoltak az osztályra, közben mindenki borzasztó kedves volt pedig éjfél - fél 1 lehetett. Kb 20 percenként rámnéztek. Ezt csak onnan tudom, hogy a műtét után nem volt nagyon kedvem aludni ...a fájdalomtól (termeszetes) 😊.Bizti ami bizti csörrentettem nekik 3 szor én is. Mindannyiszor jöttek egyből, kedvesen, készségesen bár fáradtan, de visszamosolyogtak!

Nem volt nalam a helyzet hirtelenségéből kifolyólag a következő dolgokból semmi, sorolom:

WC-papir, törölköző, fogkefe, fogkrém deo, tusfürdő, nedves törlőkendő, evőeszköz, bögre, tányér, só, üdítő, csak én voltam. Hálóinget is adtak.

Ja és mankót, haza is hozhattam, nem kellett farzsebben eldugva kilopni.

Szóval...ezeket mind mind biztosították.

Három féle menüből lehetett választani ebédet es vacsorát, bőség zavara...

Segítettek MINDENBEN... igen abban is 😁 (mert ugye ilyenkor nem esik jól sétálni es nem is javallot annyira)

Az orvosnak nem derogált kikötni a lecsöpögött infúziót vagy épp kanült cserélni.

Hálás vagyok a #Donauspital orvosainak és ápolóinak.

VÉGRE MEGTUDTAM MILYEN ÉRZÉS AZ EGÉSZSÉGÜGYBEN JÓ KEZEKBEN LENNI! 🥰🥳

- tök j��, ...komolyan!

Ma már itthon, nem mondom, hogy kár, de azért a katéter... az hiányzik ❤️ jó dolog 😁

#ilovekateter

Köszönöm, ha negatív kommentek nélkül kiadhattam magamból (de jöjjön ha jönnie kell)! 😊

Egy fiatal bécsi lány története a fb-ról

Ami kimaradt:

-a lány AMS-en volt, ami alapvetően nem baj,

-de nem ment el a terminre, le sem mondta, igazolást sem vitt,

-ennek következtében felfüggesztette az ams az álláskeresési támogatást,

-amivel megszűnt a biztosítàsa is,

-ennek következtében nem kapott táppénzt.

Próbál segítséget kérni a kimaradt jövedelem miatt, de esélytelen. Azzal még nem is szembesült, hogy simán ki fogják állítani a számlát a fent leírt teljes sztoriról, ami valahol 5-10 ezer euró lesz. Ezt nyilván sokan nem tudják kifizetni, feltételezem, ő sem.

Erre persze vannak szociális munkások, akik tudnak segíteni a fizetés átütemezésében, ha közben ne adj isten hajléktalan lesz, az eltörlésében. Ha ignorálja és a gyógyulása után elhagyja a várost vagy az országot, akkor később éri utol a behajtó.

Párszor megkaptam már, hogy irigy vagyok vagy lenézem a "vágjunk bele" magyarokat, pedig nem. Csak közvetlen vagy közvetve rengeteg ilyen sztorival találkozom. Általában későn. Mert sajnos tényleg gyakori a mindent IS jobban tudok mentalitás és csak a fb-n érdeklődnek és a nekik leginkább tetsző kommentek alapján járnak el. Utána meg arra hivatkoznak, hogy nem tudták, nem ezt mondták neki.

A melóban is annyi új ilyen sztorink van, hogy hihetetlen. És igen, az utóbbi időben egyre több a magyar köztük. És egyre többen vannak azok, akik az első pár héten vagy hónapban elbuknak. Miközben felégettek maguk mögött minden hidat.

Tök jó dolog (vagy nem?), hogy egyre többen jönnek, de nem mind sikersztori. Csak erről senki nem beszél. Főleg az érintettek nem

[konyvekkozt]

látogatásokba'

ma nyakamba vettem a várost, hogy meglátogassam a kórházba került lakóimat

már-már vidáman szökdécseltem az egyik kórház egyik osztályán. meg is találtam a lakót, aki igen vígan várta, hátha történik valami azon kívül, hogy a szobatársa hortyog

őt hétfőn kiengedik. féltem tőle, hogy nem önellátó, de megjárattam, segédeszközzel teljesen jól közlekedik. és várja is már, hogy a szállón lehessen, mert egy hete abban a ruhában van, amiben a balesetekor volt

innen egészen jó hangulatban mentem át a másik kórházba. az, hogy oda kell mennem, nem azért volt tudott számomra, mert bárki felvette volna bárhol a telefont, hanem mert kiderült, hogy egy kollégámnak van másodlagos kontaktja egy kórházba

célirányosan értem a kórházba, azonban a vágyott osztály megtalálása már elbizonytalanított. átvágtam magam mindenen, kerítettem nővért, aki elmondta, nincs az osztályon az emberem. átküldött máshova, ahol előadtam újra, mi járatban vagyok. ott sem volt. mikor mondtam, hogy márpedig én most már nem mozdulok, öt nap intenzív keresés után egyszerűen tudni akarom, hol van a lakóm. a nővér tájékoztatott, hogy átszállították egy másik kórházba. kérdeztem, miért, mi van vele. a nővér megkérdezte, hajléktalan-e. mondtam, hogy szerintem ez itt nem fontos

ekkorra már vérszemet kaptam, akárhonnan is előkerítettem volna. tankként közeledtem a megadott kórház megadott osztályára. a nővérpultnál hosszan vártam, hogy egyáltalán bárki szóba álljon velem. rossz helyen jártam, de átküldtek máshova. odaérve már nagyon akartam tudni, mi van vele. naivan kérdeztem, hol van, beszélhetek-e vele. mondták, hogy nem, szeptikus részen van. de aztán mégis beengedtek hozzá, miután jól beöltöztettek

ott álltam az ágya mellett, köszöntem neki, elmondtam, ki vagyok. semmi reakció. mondtam, hogy megfogom a kezét. nyúltam a kezéhez, elhúzta. hagytam neki időt, bár semmi reakciót nem adott. nem gondoltam át, mi lesz a következő lépés, csak megérintettem az arcát. tűz forró volt. kinyitotta a szemét, rám nézett, nem ismert meg. beszéltem hozzá még, simogattam az arcát, mert szerettem volna, ha érzi, nincs egyedül a nagyvilágban. bár későn találtam meg, most mellette állok

nem voltam nála sokat. könnyel a szememben mentem a nővérekhez, hogy megkérdezzem, mi lesz most vele, mi várható. teljesen készségesek voltak. olyannyira, hogy megadták az osztályos mobil számát. én pedig telefonon a kollégák segítségével meg tudtam adni a lánya számát

nagyon nehéz volt ez a három óra. nehéz volt látni az egészségügyben dolgozók végtelen küzdelmét, a kiszolgáltatottságot. és nehéz volt látnom a mindig kópé lakómat teljes önkívületben

sikerült elérnem a lányát. örült, mert rég nem tudott az édesapjáról. talán be is megy hozzá. ha nem is lesz nagy családegyesítés, lehet, hogy a lakóm mellett már ketten leszünk

S-t talán pont most műtik. soha nem simogattam meg ügyfelemet, de őt most igen. s remélem, lesz még alkalmam beszélni vele. talán jól letolom, amiért hagyta idáig fajulni a dolgokat. de mindig mondta, hogy a katonák mindent kibírnak...

szurkoljatok S-nek!

arról pedig majd talán egyszer írok, milyen nehéz szociális munkásként jelen lenni, távol maradni, mégis bevonódni, arcot simogatni, osztályról kilépve sírdogálni, szurkolni és aggódni. utóbbiakat ugye mind úgy, hogy a lakó nem rokon

[diogenesz2020portugal]

Kommentár nélkül.

[otthonzulles]

A két intézményből összevont Országos Mozgásszervi Intézet (OMINT) adóssága tavaly augusztusban 83 millió forint volt, idén már 537 millió forintra rúg. Itt sok súlyos mozgásszervi sérültet is gondoznak, akiknek az ellátásához több nővér is szükséges lenne az átlagosnál, de ebből is hiány van.

A lap információi szerint az OMINT a tavaly novemberben ráosztott 130 műtéti lehetőségből – amit a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő múlt hónapban további 100 műtéttel növelt – eddig csak 58-at tudott elvégezni. A képalkotó vizsgálatok a CT-berendezés javíttatásának halasztása miatt akadoznak az intézményben, a fertőzések kezelésére szakosodott négy szeptikus műtőből csak kettő működik teljeskörűen, az agysérült betegek számára fenntartott speciális ágyak fele elromlott, írják.

— Újabb magyar siker!!! Maghiarország megérett az olimpia-rendezésre!!!

#akasszuk fel a fideszeseket #fidesz #maffia

[orlissa]

Fun fact: in Hungarian, you cannot really just say "sister" or "brother," because the relative age of the person is coded into the word (older sister is nővér, but younger sister is húg; older brother is báty, younger brother is öcs).

The word for sibling is testvér, which is a compound of two words: test (body/flesh) and vér (blood).

At the same time, there is no word for "grandson" and "granddaughter" only for "grandchild" (unoka).

The word for cousin is unokatestvér, so "the person who is my flesh and blood through the grandparents."

Also, it has the same word for niece and younger female cousin (unokahúg), and nephew and younger male cousin (unokaöcs).

#hungarian #linguistics

[dreamerkf]

Véradás

Elmentem vért adni. A bajok ott kezdődtek, hogy nem találták a vénám. Paskolja a karom a nővér. Nem leli. Paskolja a másikat. Mondom neki, balon szokták szúrni, ez már sokadik véradásom.

Paskolja. Vállat von, fertőtlenít s szúrja. Már az ampullák levételekor zsémbel, hogy biztos nem ittam eleget. Mondom, délelőtt 2 litert, tuti elég. Zsémbel. Felveszi a ragacsot a karomról, s elkezdi forgatni a tűt..

Anyád?

Forgatja, zsémbel. Kér segítséget, jön egy másik nővér. Az is zsémbel, s forgatja, huzogatja (??) addig, amíg a tű mellett el nem kezdek vérezni. Mármint a lyukból kifele jön, aminek a tűbe kérne.

Véradás sztornó, kiderült, hogy gyártási hibás a tasak és a tű.

Levettek majdnem 80% egységet, s kuka az egész.

A sértettséget elnyomja, hogy mennyire sajnálom. Nem érdekel, hogy "beszámítják teljes értékű véradásnak", hanem most a gyártási hiba miatt talán emiatt patkol el valaki.

Nullás vagyok. Szinte kötelességnek érzem, hogy adjak. S most az egész h8ába volt

#véradás

[jefarawol]

"You leave at first light?" "Yes apa, Jefara replied. "The ram should be ready and we must pursue the Archbishop before it is too late." "And how do you plan to fight lánya? With that metal firestick?" She turned to look at him. "I still have my sword, even if my armour is broken my resolve is not." "Fierce to the last just like your anya." She took a heavy breath pulling apart the ties on the machinist coat she wore "Apa-"

They both stopped as a gentle knock sounded from the door. "Enter," she called. "Ahh, Jefara?" Artoirel poked his head around the door. "I had hoped to catch you before you went to sleep." "Tesó what is it?" Barham turned to her, nodding at his recognition of the word she had used. She smiled softly as he bowed and parted from the room.

"Sleep well Jara, I will leave you both to it." "Goodnight apa, what brings you here Artoirel?" she pulled off her coat fully and dropped it on the chair, letting her hair down fully. "I have something," he opened the door and lifted through a large box. "I know my father bequeathed you my brother's shield, however I thought you might benefit for a complete one." "Oh..." She took the box carefully and opened it, looking at the contents. "Artoirel you shouldn't have."

"You go tomorrow with the weight of my people on your shoulders. I would not have you go unprotected. I had Mistress Tataru help me commission it quickly." "Thank you, it puts my heart at ease, and I'm sure my apa's too." "Can I ask..." Artoirel felt a little sheepish as she set the box down. "What do those words mean? I have heard you and your father use them and you called me..." "'Tesó'" she smiled. "Though we are not of blood, I felt the same way Haurchefant did. He was my tesó too, as much as you both were to each other, brother." "They are your familiar names." Artoirel concluded. "I am glad to know you feel that way too er-" "'Nővér', if you wish to return it in my language, or you can simply call me 'Jara'" "Jara..." He tried it. "Thank you. My prayers will go out with you, I hope that you will avenge my- our brother. May Halone guide you back to us." · · ─────── ·𖥸· ─────── · ·  

I carried that shield with pride. Carried Haurchefant with me when I left the next day. The armour Artoirel had commissioned fit well and I felt ready to go. Artoirel was right, I held many hopes on my shoulders. I had already let so many people down that I did not want to do so now.

#Final Fantasy XIV #FFXIV #ffxiv hw #HW #ffxiv hw retelling #warrior of light #ffxiv aura #ffxiv gpose #final fantasy gpose #FFXIV Screenshots #ffxiv screenies