#édesség

[the-bagira]

A legkedvencebb Mamám-féle sütemény, a MÉTERES. Mamám minden Karácsonyra és Húsvétra megsütötte. A sztori, hogy kedvem támadt sütni, és megihletett a puncs puding, amit még Mamám hagyatékából hoztam el. Volt egy puncs puding ötlet, de kéne hozzá piskóta, viszont a kakaós finomabb, és Anyukám azt mondta, hogy ha piskóta, akkor a méteres tésztája, de nem akarok annyit szenvedni az összerakásával, így hát megszületett a NÉGYZETMÉTERES. Csak kihagytam belőle a kakaó nélküli piskótát, és nem őzgerincbe sütöttem, hanem tepsibe. Azóta telt múlt az idő, mígnem 2023 Karácsonyára Anyukám Méteres tortát sütött, így hát megszületett a KÖBMÉTERES is. Arről nincs fotóm.

#magyar tumblisok #magyar tumblr #magyar #süti #sütemény #édesség #méteres #négyzetméteres #köbméteres #puncs #puding #2023 #május #29

[meztelenreklam]

Szinházi cukorka különlegességek rendkívüli nagy választékban kaphatók.

Vidéki megbízások pontosan eszközöltetnek.

Alföldi híradó, 1908. október 4.

#reklám #színház #édesség

[nyami]

Datolya bonbon

datolya

mogyorókrém

étcsoki

Kettévágjuk a datolyákat, kivesszük a magot belőle és megtöltjük mogyorókrémmel és forró csokiba mártjuk egy fogpiszkáló segítségével miután picit hűtőben hült.

#édesség #desszert #datolya #mogyorókrém #Instagram

[erzseke]

Mandulás táller. 🌸 #finom #ostya #nápolyi #waffel #vafli #édesség #sweets #foodstagram #mik #vsco https://www.instagram.com/p/CpjstZ9I1nB/?igshid=NGJjMDIxMWI=

#finom #ostya #nápolyi #waffel #vafli #édesség #sweets #foodstagram #mik #vsco

[manzeraniki]

Azt veszem észre, hogy a mai világban minden szó, minden kifejezés nagyon árnyalt. Sokszor ez nem is csoda, hiszen, az idősebb generáció az édesség szó hallatán a hagyományos recepteken alapuló sütikre gondol, a fitness versenyző valami fehérjés palacsintára, a vegán táplálkozást folytató meg valami “egészségesre”, pedig lehet, hogy rosszabb, mint akármelyik másik. Szóval itt sincs olyan, hogy fekete meg fehér és egy ilyen egyszerű kérdést is sokkal jobban ki kell bontani ahhoz, hogy ráérezz, neked mi lehet a jó. Mint tudjátok már a posztjaimból, attól, hogy valami “vegán”, még tele lehet ugyan úgy adalékanyagokkal, színezékekkel, transzzsírsavakkal, akármivel, így ez nem egyenlő az egészségessel. Ahogy a habos-cukros franciakrémes sem egy ösztrogén domináns PCOS-esnek sem. De a fitnesses, fehérjeporos palacsintából sem feltétlen ehetsz meg egy óriási adagot, mert lévén, hogy por formátumú, sokkal könnyebb vele elszállni, mintha természetes formában lenne benne a fehérje. DE! És most jön a lényeg, amit minden étrendben kihangsúlyozok. Miután elérted a célod, kiismerted a határaidat, meggyógyultál a betegségedből, lefogytál/híztál/teherbe estél/életet adtál, stb., mértékkel, nem minden naposan, két pofára habzsolva, visszavezetheted bármelyik variációjú édességet. Nyilván, ha valamelyik összetevőjére allergiás vagy, azt nem, de érted a lényeget. Olyan világban élünk, ahol érzelmileg kapcsolódunk az ételek által és az ételekkel. Nem vagy abban a helyzetben, hogy ne lenne választásod, hogy éhínség lenne, épp ellenkezőleg. Ha napokig azon kattogsz, hogy de megennéd azt a sütit vagy szelet csokit, mentálisan többet ártasz magadnak, mintha tényleg meg is ennéd. És az ilyen sarkalatos rögeszmék vezetnek a táplálkozási zavarokhoz. Így hat, igen, van helye az édességnek az egészséges életmódban csak meg kell találni, hogy hol.🍰 Ha nem tudod, szívesen segítek! www.manzeraniki.hu #szemelyreszabottetrend #személyreszabotttáplálkozás #étrend #életmód #életmódváltás #egészségeséletmód #egészség #édesség #táplálkozásitanácsadás #táplálkozásizavar (helyszín: Hungary) https://www.instagram.com/p/Cnxfy7eovTS/?igshid=NGJjMDIxMWI=

#szemelyreszabottetrend #személyreszabotttáplálkozás #étrend #életmód #életmódváltás #egészségeséletmód #egészség #édesség #táplálkozásitanácsadás #táplálkozásizavar

[megaport-media]

#desszert #torta #édesség #sütemény #recept

[hungarypolls]

#franciadrazsé sweep..... #kérdések #polls #hungarian #magyar

[donb]

advent

megint eszembe jutott egy régi-régi cikk (zárjelben: Vietnám ma már á-val írandó)

Karácsonyi jegyzet a vietnami kalapról

Van nekem egy öreg, szakadozott vietnami (zárójelben: kéne arról is egy Korrektorblog-post, hogy Vietnamot a-val kell írni, nem á-val, ahogy annyi mindenfele írják-mondják (én csak tudom (higgyék el nekem, nemcsak a helyesírási szótárakból tudom, igazi vietnamiaktól is (mellesleg Viet Namban latin betűs írás járja, márcsak azért is a (namost próbáljuk meg bezárni az összes zárójelet))))) kalapom, tudják, az a lapos, kúp alakú izé. A kalap a vietnami szesz- és dohányárus asszonyról jutott eszembe, akitől a minap becherovkát vettem a Lehel alagsorában; hozzá járok Teacher's viszkiért meg kávéért (és ha már ott vagyok, bagóért, köhögőscukorkáért satöbbiért) is.

A vietnami szesz-dohány-édesség árus asszonynak – európai uniós aspektusból különösen – szívszagattó sorsa lehet; ő zár ott az aluljárószinten utoljára (gondolom, boltja a hajnali redőnyhúzáskor is mindig nyitva van már), mégis, akárhány órája rohangált már le-föl zsúfolt polcai közt, mindig ugyanazzal a kedves mosollyal kérdezi, amikor elém rakja az utoljára kért minimálárréses gyarmatárut: „mást nem?”. Mást, momentán, nem. A halottaimat nem volna rossz, de őket, kedves, úgyse tartja a polcain.

A minap sírtam ide, ebbe a rovatba Edit halálát, és igen, jutott eszembe keserűen, pakolhatnék ide tovább egy sorozat könnyfacsarós jegyzetet (ötven felett, úgy látszik, ez úgy adódik, mintegy) nagyanyáimról – a kőbányai proletár asszonyról (igen, prolizós buzik, igazi ember volt, az orsószilánkkal a szemében, félig vakon, világháborús özvegyen, beteg dédanyámmal (anyósa, mellesleg) a nyakán, nevetve-adva mindig magától értetődőn (rumos praliné, istenem)); meg a tiszteletes asszonyról, az elsős elemisták örökös tanítónőjéről (ő nevelt fel, ha meggondolom (mennyi mindent cipelünk belőle apámmal, jézusom)) –; Dénes unokabátyámról, szinte kölyökként pusztult (szinte szó szerint); vagy Lajosról, a pofázógép-vitabuzi reformkommunistáról, ordítva vitatkoznánk hetente a politikáról filozofice, dehát az önpusztító baromja – fiatalabb volt nálam bár – nem érte meg még az Antall-kormányt sem (hiányzik, rettenetesen); és vannak még, de hagyjuk.

Illetve, pofátlanul belelököm még a sorba Andrást. András él és virul, de amióta megjárta a politikai-államigazgatási hatalom magasb régióit, nem lehet emberi hangon szót váltani vele, isten bizony, elsiratom néha emiatt. Azért, mert ő is benne van, hogy nekem fontos, ki van-e téve egy vessző, lent vagy fönt nyit-e az idézőjel, egyáltalán, tükröz-e bármit is a szedéstükör. Gimnazisták voltunk, 1971., elcipelt magával nyári munkára a Révaiba, trógeroltuk a félkész könyveket a kötészeten, birkóztunk röhögve a spénben, jártunk a szakik nyakára nyomdásztudományért (tudja még valaki ebben a komputéros világban, mi az a linószedés?), betűmintakönyvért, életért; András kezdett dumálni ott a folyosón a három vihorászó, csitriszerű vietnami lánnyal.

A csitrik végzős egyetemisták voltak, derült ki lassan, hozzánk képest érett asszonyok, összehaverkodtunk mégis rendesen, egy évig mászkáltunk hozzájuk a műegyetemi kollégiumba. A nevetős cigányképű vagány és a légiesen karcsú gyönyörű nevére, szégyenszemre, már nem emlékszem (András lökné őket kapásból, biztosan), de Huongot nem felejtem el soha. Villamosmérnöknek tanult, arra a karra vezényelte a kommunista párt, pedig bölcsész volt, velőig, nyelvzseni, úgy beszélt magyarul, mint senki született, és vágta a József Attila-összest, eszméletlenül. Igazi kelet-ázsiai fazon volt, rövid lábak, kis mellek, nagy fenék, kerek arc; és szerelmes voltam abba az addig sosem tapasztalt hatalmas szellembe; meg abba a mindent kibíró vietnami mosolyba. Tőle kaptam azt a foszladozó kalapot.

72-ben ő lediplomázott, hazament, én előfelvételis katona voltam a legsivárabb Duna–Tisza közi homokon (buzi tudós, hülye zsidó, fókára, katona!). A század-KISZ-klubban láttam meg a szoc.-modern csővázas dohányzóasztalon púposodó újsághalom tetején mosolygó arcképét. Hosszú antiimperialista cikk volt a Népszabadságban annak apropóján, hogy Le Kim Huong, a Pesten végzett mérnöklány néhány nappal hazatérte után Hanoiban (Ha Nôi, vietnamiul, és j-vel kell ejteni, hanoj) meghalt. Bombatámadás áldozata lett. Az Amerikai Egyesült Államok hadserege akkor bombázta utoljára Hanoit. (Itt most – bölcs vietnami mosollyal – mellőzzük az Amerikai Egyesült Államok demokráciaexportőri akcióiról feltoluló olcsó analógiákat.)

A minapi csarnoklátogatás után, enyhén becherovkaközi állapotban azt képzeltem, hogy szenteste az asztal mellé telepszik a halpástétom, a gesztenyés pulyka meg a töltött káposzta mellé, mennyből az angyal, kopott rizsszalma kalapban egy vietnami mosoly. https://index.hu/velemeny/imho/kalap/

#jegyzet #karácsony #vietnámi kalap #2005

[haw-duck]

Én azt mondom szívás nőnek lenni. Egyáltalán nem értem hogy az emberi faj miért pont úgy alakult ki hogy mi kapjunk havonta pár napot amikor 100%-ban nem érezzük magunkat se elégnek, se szépnek. A fejünkben kitalált történeteket rakunk össze amiken órákon át tudunk szomorkodni, de kimondani sem mernénk mert tudjuk hogy a fejünk szüleménye. A tévképzeteink és a bennünk lévő megmagyarázhatatlan düh persze egy olyan arcot add amit egy ember sem tudd szó nélkül hagyni, így hát még el is várják hogy magyarázzuk el azt ami bennünk van. Persze mind e közbe le kell küzdeni az édesség utáni vágyat, a beteges féltékenykedést, és a testi fájdalmakat.

Igazából minden ugyanúgy működik mint máskor csak nem alapjáraton hanem max sebességgel.

És mire vége és nagy nehezen kiheverjük azt hogy pár nap alatt a saját testünk tett minket lelkinyomorékká... Kezdődik elölről.

Mármint oké értem hogy működik a test és hogy ez miért fontos. De legalább az ellenkező nemnek nem adathatott volna meg ugyanez, vagy legalább az ehhez kellő végtelen türelem?

#saját gondolat #magyar #magyar tumblr #élet #nők

[csacskamacskamocska]

Az árak Olaszországban

Bár erről hitelesebben tudna írni az, aki kint él és ismeri a fizetéseket, közüzemi díjakat, de mivel az utazás végével tegnap elszámoltunk, gyorsan lenaplózom, amíg emlékszem rá. Azt hittem felezni fogjuk a baráti családdal, de végül elharmadoltuk a költségeket, én így nagyon jól jártam. Az ausztriai 1 éjszaka + az olasz 7 éjszaka, + az összes benzin és összes parkolás és összes autópálya került nekem 168 ezer forintba. 375-el számolva az eurót. A parkolások 0,5-2 euró közt voltak/óra (187-750). Egy egész napra 7 euró (2625). Az autópálya viszont elég drága, Genova és a határ között 51 eurót fizettünk (19125) és úgy összességében elég sok pénzt eltapsoltunk autópályadíjra. :( Az üzemanyag 1,8 körül (675), az is elég húzós. A kaja... szerintem nem összemérhető, mivel nem ismerem a fizetéseket. Csak azt tudom, hogy úgy mentem ki, hogy végre gyümölcsöt gyümölccsel eszem. Hát, nem. Bár volt pár dolog, pl az alma is 1,9 euróért (712), de az eperből fél kiló volt 5 euró (1875), és úgy általában véve pont annyiba került a zöldség-gyümölcs mint itthon. DE nem voltunk diszkontban, se útszéli kistermelőnél, csak kisboltban meg közepes szupermarketben. A kenyérféle sem olcsóbb, mint itthon, se a tészta, se a lekvár, se a víz, se a semmise. De tényleg akkor lehetne tudni, hogy mi a valóság, ha a fizetéseket is ismerném. Fagyit 2,5-5 euróért vettem (937-1875). A meglepi az volt, hogy ilyen autópályás autogrill üzletben vettem a fiamnak ajándékba maraha nagy partyboxos chipset. 40 dkg 6 euró (2250). Majd vettem 40 dkg csomagot 2,5 euróért doboz nélkül (937), majd hazafelé szembesültem vele, hogy Ausztriában a 10 dekás zacskó 5 euró (1875). Az egyik vacsoránk az úgy nézett ki, hogy a tészta amit rendeltem volt 10 euró (3750), az édesség (jézusom, az a tésztánál is finomabb volt, még le is fotóztam, de már összekanalaztam, úgyhogy nem posztoltam ki) az volt 4 euró (1500), és a liter víz volt 2 euró (750). De ez egy vidéki étteremben, nem tudom hogyan viszonyul a dolog egy nagyvárosi fancy étterem áraihoz. Luccában felmenni a faszomtudja toronyba az 6 euro lett volna (2250), Genovában az Akvárium 29 euro volt (10875). Laktózmentes termékből kevés van és elég drága, és valahogy "mentes" dolgokat nehezen találtam, de ez lehet a nyelvi hiányosság miatt. Valójában az érdekel, hogy a fizetésemből meg tudok-e élni Olaszországban, ha itthonra dolgozom. Mert egyelőre eszembe sincs mindent borítani, csak ilyen „malacka, malacka, hadd dugjam be az egyik lábamat” alapon szeretnék kint megkapaszkodni. Úgy tűnik, hogy egyedül meg tudnék élni. Gyereket eltartva már szinte biztosan nem, ahogy az itthon is rohadt nehéz volt. A ruhák szerintem nem drágák, de megintcsak attól függ, hogy ki minek bolondja. Én speciel semminekse vagy valamennyire a kézműves dolgoknak, de olyasmit direkt nem néztem, hogy ne csábuljak el, még az itthoni kacataim is rendszerezésre várnak. A lényeg, hogy ez is egy stabil érzést hozott, hogy nem lehetetlenség amit kigondoltam, semmi irreális nincs benne. Hozzáteszem, hogy én tényleg nagyon igénytelen vagyok márkák meg luxuscikkek meg divatok, de még kaja tekintetében is. A világ márkázzon, divatozzon, habzsoljon és luxusozzon nélkülem. Nekem csak net kell, tenger, meg egy tiszta otthon. A külső-belső imidzsépítésen már rég túlvagyok.

#Olaszország #Árak #tapasztalatok #07-18

[nyuszimotor]

Kell csinálnom itthon ketchupot,

mert nincs egy megveszekedett kurva gyártó, aki ne baszna bele 30g cukrot egy 2 decis dózisba.

Már az édesség kategóriába tartoznak...

[meztelenreklam]

Réthy Béla pemetefüczukorka. Sok haszontalan utánzata van.

Alföldi híradó, 1909. december 5.

#reklám #Réthy #pemetefű #cukor #gyógyszer #édesség

[erzseke]

Mandulás nápolyi. 🌸 #finom #ostya #nápolyi #waffel #vafli #édesség #sweets #foodstagram #mik #vsco https://www.instagram.com/p/Cph1CAZIHKo/?igshid=NGJjMDIxMWI=

#finom #ostya #nápolyi #waffel #vafli #édesség #sweets #foodstagram #mik #vsco

[lacindonesia]

Esti gépen repültünk Isztambulig, onnan hajnalival tovább Jakartáig, úgyhogy az időeltolódással és a nem alvással együtt nem a csúcsformában kezdtük el a kalandot.

Jakartában viszont rögtön a sült tápiókalisztes (aci goreng) árusba futottunk bele…

És előtte az ondel-ondelnek nevezett figurába, aki Jakarta őslakosainak, a betawi népcsoportnak az ünnepi maskarája, kicsit úgy, mint nálunk a sonkácoknál a busó…

Az ondel-ondel erőteljes arab jellegű zenére járja az utcákat, némi aprópénz reményében…

Később egy kis világbajnok kecske- és csirkeszaté, lotonggal és marhahúsos madurai levessel,

Illetve egy kis bambuszban gőzölt kókuszos édesség volt a menü.

Utánna pedig csak fáradt vánszorgás a környékbeli utcák színes kínálata között, egészen az ágyig…

[lakotelepi-jamesdean]

Az élet olyan mint a svédasztalos édesség. A dagadtaknak nem tart sokáig.

[katacha]

Szia! A pisztáciás tiramisu istenien hangzik! Esetleg a receptet megosztanád hozza? 🙏

Tavaly osztotta meg instan Szőcs Lilla. Eggyel több tojással csináltam, az édesség függ a pisztáciakrémtől, kiflin van olyan, aminek 45% a pisztáciatartalma.