#együtt töltött idő

[ajtostolahazba]

Jövőre Veled, ugyanitt...

Tegnap találkoztunk. 28 éve szerettünk egymásba, hittük, hogy majd egyszer mi együtt leszünk, mert ennek így kell lennie, mert két ilyen egyforma ember egymásnak van rendelve. aztán egy véget nem érő saga után mindketten jártuk a magunk útját, elváltunk az épp aktuális felségünktől/férjünktől, rosszul időzítettünk, elköltöztünk egymástól távol..de valahogy mindig ott volt bennünk a gyermeki hit, hogy eljön a mi időnk, sokszor vicceltük el, hogy egy koedukált idősotthonban fogjuk majd egymás kezét és beszélünk arról, milyen jó is volt a szex, amikor még tudtunk mozogni...:)) Fotók oda-vissza, gyerekek, unokák, örömök, gyász, egy-egy részeg éjszakán titkos telefonok, amikor ugyanazzal az érzéssel tudtuk mondani a másiknak, hogy szeretlek, mint régen. És el is hittük. 6 éve találkoztunk, akkor töltöttünk együtt pár órát, de a rendszeres beszélgetések megmaradtak. És eljött a tegnap... Megöregedtünk, de senkit nem érdekeltek a hason azóta keletkezett hurkák, a megőszült szakáll, mely alól ugyanaz a mosoly villant ki, a gondokban elmélyült ráncok, a rövidlátás vicces tünetei... Így volt ez mindig: félszavakból is tudtuk mire gondol a másik, ültek a poénok, a régiek is, amiket csak mi tudtunk, be se fejeztük a mondatot, a másik már tudta mi lesz a vége. És nevettünk rengeteget. Boldognak és elégedettnek kéne lennem, hogy tudom, valahol valaki szeret, tényleg, aki keresztül autózza a fél országot pár együtt töltött óra kedvéért, ami most hajnalig tartó beszélgetést jelentett, hol mélyen, hol viccelődve, keveset rágódva múlton és jövőn, de nem feszengve, csak úgy, mint régen... de volt ott valami, amit azelőtt sosem láttam: csak kétszer-háromszor vettem észre, valami idegen... szomorúság? Sosem éreztem ilyen erősen az idő múlását, sosem rémített meg ennyire még, hogy tudom nincs már előttem annyi, mint mögöttem. Büszke vagyok arra, aki lettem. Még ha el is tűnt a számból az az émelyítően édes íz: a reményé, tudom, hogy az út, amit választottam, még ha magányos is, szabadabb, mint bármi! Önkéntelenül is hátrébb léptem, sokkal bölcsebben néztem pár pillanatig ezt a két embert, akik ma már tudják, hogy elszalasztották életük nagy lehetőségét. És így már el tudom engedni. Dolgunk volt egymással, van is, lesz is. Mindig szeretni fogom, de ez a börtön az ő élete, az ő választása. Én a helyemen vagyok. Szabadon.

[dajkag]

Úgynevezett kvázi perszonál kontent. Elnézést. Hagyd is a picsába, tényleg.

Igazából nem is kéne ezt így public platformon megírnom, de ez a blog az elmúlt években sokkal inkább terápiás jellegű felületként funkcionált számomra mintsem bármi egyébként, úgyhogy szarok bele. Aki nem tetszik, azt úgyis lelkiismeret-furdalás nélkül blokkolom a picsába ¯\_(ツ)_/¯ Meg igazából már az sem érdekel, hogy az ismerőseim is olvassák. Egy ideig rejtőzködtem előlük, de aztán rájöttem: minek? Ez vagyok én, kész. Elbaszottul szép rendetlenség az életem. Szóval nem olyan rég értem vissza a legkétesebb városrészben található hotelembe. Ülök itt, hallgatom a kint ötpercenként elrobogó vonatot meg a szomszédban ötezres hangerőn turházó kínait és közben azon gondolkodom, hogy mennyire hihetetlenül gyorsan elment ez a másfél hónap. Gyakorlatilag most érkeztem. Ezalatt az idő alatt pedig egyetlen rossz napom sem volt. Még a legátlagosabb hétköznap is felért egy kibaszott csodával. Rettenetesen sok dolgot láttam, iszonyú sok mindent tapasztaltam, rengeteg mindent átéltem és legalább ennyi dolgot átértékeltem magamban. És hát ezalatt az idő alatt gyakorlatilag semmiféle negatív élmény nem ért. Tényleg. Semmi. Még amikor Tokióban elhagytam a jegyem a vonaton és pánikrohamot kaptam, akkor is egyetlen pillanat alatt megoldódott a helyzet (innen is köszönöm, elképesztően jó fej Állomásfőnök-san!). Annyi kedvességet kaptam itt, mint az elmúlt tíz év alatt talán összesen nem. Ha egyetlen olyan dolgot kellene mondanom, ami nem fog hiányozni Japánból, gyakorlatilag semmi sem jutna eszembe. Próbálkoztam, de tényleg semmi. És persze mondhatjátok azt, hogy hurrdurr, hát én elfogult vagyok, de ez nem igaz. Azért az induláskor bőven volt bennem félsz amiatt, hogy majd itt kiábrándulok kicsit az országról és az emberekről évek óta dédelgetett képből, pláne azok miatt az emberek miatt, akik a magatartásukkal kicsit ezt sugallták felém (mármint az otthoniak közül). De az a helyzet, hogy ők is megbaszhatják magukat. Minden pozitív érzés csak a sokszorosára erősödött. És habár még van itt két teljes napom, azt hiszem, a mait már nehéz lenne felülmúlni (nem lehetne). Ez ugyanis nemcsak a Japánban töltött legjobb napom volt, hanem úgy igazából egész eddigi életem egyik legszebb napja, amit innen is köszönök Yukonak. Yukoval szerdán vacsoráztam együtt először és ezt annyira élveztem, hogy még aznap este újból elhívtam és nagyon örültem, amikor igent mondott vasárnapra. Annak meg méginkább, hogy ma délelőtt megkérdezte, szeretném-e megnézni vele a cseresznyevirágokat az Okawa folyó menti parkban vacsora előtt. Megnéztük őket. Talán itt voltak a legszebbek.

Ezután teáztunk egyet, majd elmentünk az Osaka Tenmangu szentélybe és közösen imádkoztunk. Itt csak azért kértem ismét egy goshuint, hogy ez legyen az, ami lezárja a goshuinchomat. Asszem, ennél szebben nem lehetett volna. Végül egy kis étterembe mentünk, közel a Tenjimbashisuji 6-chome állomáshoz, aminek a környékén az első szállásom is volt. Egyértelműen itt ettem életem legjobb szusiját. És annyira kurvára otthon éreztem magam, bassza meg. A többi most nem fontos. Vagyis de, de nem itt, az csak nekem.

Viszont sajnos úgy néz ki, hogy Yukoval a héten már nem tudok találkozni. Azt nyilván mindenki sejti, milyenek egy hivatalban dolgozó japán hétköznapjai, és hát én teljesen megértem. Viszont konkrétan belehasad a szívem. Alig egy órája láttam utoljára és hiányzik. Szeretném hallani, ahogy azt mondja, hogy "mochi".

Szóval az utazásnak még nincs teljesen vége, de azt hiszem, a lezárás megvolt és az elkövetkező két napban én már egy kicsit csak kísértetként bolyongok majd Oszaka utcáin. Köszönöm mindenkinek a támogatást, a kedves szavakat és a rengeteg érdeklődést. Folytatni fogom ezen a vonalon (otthonról is) és habár a saját oldalamon futó BigInJapan blogra már nem tervezek túl sok új bejegyzést (azért még lesz, asszem), ettől függetlenül elkezdtem egy hosszabb, összefüggő szöveg megírását az élményekből, amit szeretnék majd rengeteg érdekes infóval és hivatkozással megtámogatni. Hogy ez elkészüljön, ahhoz szükségem lesz 1-2 hónapra (meg a végén egy jó lektorra is). Azt pedig nagyon remélem, hogy mihamarabb hosszabb időre is vissza tudok ide térni, mert egyrészt Tokió és Nara után (bután hangzik, tudom, de) visszatérni Oszakába kicsit olyan volt, mintha hazajöttem volna.

Meg hát úgy érzem, bőven lenne miért. Ha másért nem, hát egy kicsit ennél is jobban összetörni (lehet-e még?). Mert igazából ez egy gyönyörű karambol volt és gyakorlatilag fogalmam sincs, hogy most akkor hogyan tovább. Mégis elmondhatatlanul örülök annak, hogy 2018-ban végül nem ettem meg azt a kurva üveg nyugtatót. Na, puszi, hamarosan megyek haza csövesnek.

神は私たちを助けてください ⛩️🙏🏻

#gpoy #lehet kicsit sírtam de nem biztos amúgy

[padgany]

Elég rég írtam már, gondoltam beköszönök. Igazából csak unatkozom. A melóban vagyok és szerencsére nincs sok dolgom, a gépek mennek és fáj a hasam. Egy ideje fáj már, előjött az időszakos IBS-em. Pár hónap és elmúlik, de a biztonság kedvéért bejelentkeztem azért egy dokihoz is. Meleg is van, a vállalat spórolhat, idén nyáron nem hűtik már a csarnokot. Vagy bosszú, amiért megadták azt a fizuemelést, amivel még mindig szarabb a reálbérem, mint két éve. A kérdésem csak az lenne feléjük, ha soknak tartották a fizuemelést, akkor miért adták meg? És ha végül megadták, akkor miért kell fenyegetőzni, hogy emiatt menesztik majd az emberek egyharmadát? No de ezeken már csak mosolygok, annyira nem is érdekel. Csak most megsülök. Ez a hasfájásomon és az elcsigázott hangulatom mellett a harmadik bajom.

Az előző hónapok nem teltek túl fényesen. Rosszul sem, de jól sem. Egy tragédia ért, huszonöt év együtt töltött idő után meghalt a teknősöm. Még sosem vesztettem el senki hozzám közelállót, így megtapasztaltam, hogy milyen érzés. Sajnos nem egy tipikus ,,elaludt és nem ébredt fel’’ eset volt. Zavarttá vált és kiderült, hogy 9 tojás van a testében, amiket magától nem tudott kitojni. A helyi hüllős doki több alkalommal is próbálta ,,tojatni’’ (kálcium és oxitocin injekciókat adott neki több alkalommal is, hogy beindítsa a szülést), de nem járt sikerrel. Sajnos műteni kellett, aminek a sikerarányát harminc százalékosra jósolta. A műtét során azonban nem vált be az altatási protokoll, nem aludt el, így el kellett napolni a műtétet. Mivel csak két hét múlva tudta volna csak megismételni, megkért, hogy addig keressek más dokit, aki megcsinálná, mert műtét nélkül bármikor elpusztulhatott volna az állat. Elvittem Pestre, ott egy helyen még három napik próbálták tojatni, végül, mivel ott sem jártak sikerrel, az Állatorvosi egyetemen került sor a műtétre. Itt már egy másik altatási módszerrel sikerült a műtét, de az azt követő éjszaka meghalt. Feladta, nem ébred fel többé. A testéért három napra rá mentem, hazahoztuk és eltemettük a nővérem és a párja segítségével. Csináltunk neki egy sírkövet és most egy kis folyó mellett nyugszik a nagybátyám kertje mellett. Mikor megkaptam a hírt, már nem éreztem sok mindent. Az egész procedúra két hetet tett ki. Minden este azt álmodtam, hogy kitojta a tojásokat, de egyszer sem ébredtem erre. Tehetetlenség, kétségbeesés, sokszor pánik uralkodott rajtam. Többször elbőgtem magam, ez idő alatt felkészültem a legrosszabbra és azon a pár napon, amikor a diagnózist követően otthon voltunk, mindig elmondtam neki, hogy mennyire szeretem és sajnálom, amiért ezt át kell élnie, többször megköszöntem hogy eddig volt, és jelenleg még van nekem/velem. Nem hiszem, hogy bármit felfogott volna belőle, talán még hülyének sem nézett, amiért ennyit beszéltem hozzá, de remélem érezte, hogy mit akarok ezzel az egésszel. Több nyugodt napja is volt ezidő alatt, sokat napozott, evett és nyugodtan aludt, így voltak azért szép pillanatai(nk) is az utolsó időkben. Talán nem voltak fájdalmai és ez meg tudott nyugtatni, valamint az, hogy mindent megtettem. Egyszóval ő már nincs többé, és mégha ,,csak egy teknős’’ is volt, ez azért még időnként hatással tud lenni rám. Általában ébredés után és lefekvéskor, valamint random időpontokban törnek rám körülírhatatlan érzések. Egyébként másfél hónapot tudott csak az új lakásomban élni, de szerintem itt is szeretett volna, mert szép, napos helye volt. Külön csináltattam is neki egy szekrényt. Mármint az akváriumának. De hát ez történt. De megvagyok, akkor és most sem zuhantam magamba, csak az a két hét volt borzalmas. Most már csak a hiányát érzem.

A magánéletemben sem történt változás. A társkeresésről is lemondtam/továbbra sem erőltetem. Kevés a normális lány, akik meg annak tűnnek, azokkal is mindig van valami. Sosem érnek rá, vagy kiderül, hogy hazudnak magukról, három gyermekük van amiről csak később szólnak, vagy megjátsszák, hogy érdeklem őket, aztán eltűnnek. De már ez sem tud meghatni annyira, mint régebben. Gondoltam a szerelemre is párszor. Már arra sem emlékszem, mikor mondták utoljára azt nekem, hogy szeretlek. Azt tudom, hogy utoljára én mikor voltam szerelmes, de azt, hogy mégis miért voltam, na arra sem emlékszem, mert ha az illetőre gondolok, totál közömbös maradok. De ennek is már lassan két éve és azóta róla is kiderült, hogy egy nő miatt hanyagolt, csak ezt nekem nem ecsetelte, inkább csak eltűnt (egyébként nő az illető). Szóval eltűnnek ezek a fránya dolgok. A csarnokhűtés, a teknős, a nők és lassan kicsit minden. De azért próbálok pozitív maradni és semmin sem csüggedni, példaképp elkezdtem újra angolozni. Igaz, csak ezzel a baglyos alkalmazással, de minden nap gyakorlok és talán fel tudom hozni magam a régi szintemre. Szeretnék folyékonyan beszélni, de ehhez nyilván nem lesz elég a duolingo, tervezek jelentkezni tanfolyamra is, de ebbe meg a hülye, új beosztásom köp bele. De majd lesz valami, mint ahogy mindig. Na ezt most így ezután a sok idő után ki is posztolom. Nem tudom, mikor fogok újra írni.

#dolgok

[hovirag21]

Ajándék vagy lecke?

Egyszer írtam egy olyan posztot, hogy “Szeretnék már valakit, aki végre nem lecke, hanem ajándék az élettől.” Úgy éreztem találkoztam azzal, akire ez igaz volt. Minden vele töltött idő csodának tűnt, de végül majdnem 3 év után ő is kilépett az életemből. Hidegzuhany volt. Az akit annyira szerettem, hogy bármit megtettem volna érte elhagyott. Rá kellett jönnöm, hogy nincs vagy-vagy. Nincs az, hogy valaki vagy lecke vagy ajándék. A kettő együtt létezik, kéz a kézben jár.

Ajándék volt az összes pillanat, amíg vele lehettem. A jók is és a rosszak is. Ezzel együtt leckék is voltak, tanultam belőlük. És hogy mit lehet ugyanúgy abból a fájdalomból meglátni és megérteni, mint a szép felhőtlen érzésekből? Önmagam.

Minden emberi kapcsolat tesz hozzánk a maga összes aspektusával. Végig amíg tart, sőt utána is. Miután vége lett ott maradtam azzal az érzéssel, hogy kitépték a lelkem másik felét��az a szúró, szorító érzés a mellkasodban. Azt kérdeztem magamtól, hogy tényleg mindig ezt az árat kell megfizetni, ha kapunk valami szépet? Egy idő után elveszik? Semmit nem kapunk ingyen? Semmi sem ajándék?? Mindig végül tanulnunk kell? Minden végül egy kemény leckévé válik? A válasz “igen” is, meg “nem” is egyszerre. Erre mondják, hogy semmi sem fekete vagy fehér.

Ez az élet.

#ajándék #szerelem #kapcsolat #hovirag #lecke #szakítás #szakitas #önmagam #élet #együtt #különleges #szeretve lenni #self care #life lessons #life learning #örökre

[sronti]

"Ghey has launched a campaign to push for legislation that would mean under-16s could only have child-safe phones which do not have access to social media, and which would automatically flag searches for harmful content to a parent’s phone."

Ez nem feltétlen jó irány, de valamit tenni kell. Nem szeretem, amikor egy ilyen extrém esetből születik szabályozás, a nagyobb kép figyelembevétele helyett.

A nincs szociális média és online játék a gyerekek telefonján jó lenne, de ehhez a másik oldalon szükség lenne az offline, közvetlen felnőtt felügyelet nélküli szocializáció tereinek növelésére mert a szociális médián töltött idő valahol válasz is ennek visszaszorulására.

A keresőszavakról értesítés a szülőknek nem jó irány szerintem.

Egyike a nagyon kevés jó dolognak ami a szociális médiából kijött, hogy az LMBTQ tizenévesek jóval kevésbé elszigetelten nőnek fel, akkor is, ha a szüleik elutasítóak ezzel, vagy ott van az is, hogy vannak, akik megkérdőjelezik a vallásukat, esetleg egy szülői visszaélés utáni teendőre akarnak rákeresni. Ezzel nagyob óvatosan kell bánni.

Ezzel a konkrét gyilkossággal kapcsolatban megint felmerült, hogy a neurodiverzitással nem tudnak mit kezdeni az iskolákban és sehol máshol se. Ennél sokkal kevésbé extrém esetek is ezrével vannak és a rendszer nem teljesít sokkal jobban ott se. Van egy olyan érzésem, hogy a permaonline lét és a neurodiverzitás együtt az ellátórendszer tehetetlenségével rengeteg problémát fog még okozni.

[egy-lany-blogja]

- A nagyapád egy cukorkával kérte meg a kezemet. Nem volt semmink, féltérdre ereszkedett, és azt mondta nekem: ′′ Nekem most semmim sincs, csak egy szem cukorka, de ha akarod, együtt felépíthetjük az egészet."

- És te?

- Kibontottam a cukrot, kettéosztottam és megettük. Attól a pillanattól kezdve mindent megosztottunk. Elestünk, felálltunk és építettünk. Együtt. Átéltünk nehéz pillanatokat, sok-sok fáradtságot, de mindig ott voltunk egymásnak.

- Más idők voltak, nagymama.

- Az idő nem változtatja meg azt, ahogyan szeretünk. Ami megváltozott, az az, hogy már nincsenek követendő szép példák.

Most mindentől félnek. Azért nem házasodnak meg, mert félnek, hogy nem tudnak építkezni. Amint összevesznek, elhagyják egymást, mert azt hiszik, hogy találnak egy jobbat. Mindig a tökéletességet keresik, mintha az létezne. Hiányzik az apró dolgokban rejlő boldogság.

Csinálnak egy jó nagy show-t, több ezer pesót érő gyűrűket vesznek, csinálnak egy csicsás videót a lánykérésről, aztán hagyják elillanni a pillanatot. Az az intim dolog, ami csak két emberre kéne, hogy tartozzon, mindenkivel meg lesz osztva.

Ez az, ami hiányzik nekik. A bátorság, hogy úgy éljék az életet és a szeretetet, amilyenek, és nem úgy, ahogyan azt elképzelik. Csak ők, ketten. Egy cukorka és 71 együtt töltött év.

Eduardo López

#szerelem #igaz szerelem #nagyapa #nagymama #cukorka #semmi #true love #szeretni #szeretet #kitartas #magyar tumblisok #magyar #magyar tumblr #magyar lany #magyar idezet

[nemasegelykialtas]

Mindennél jobban szeretlek és elmondhatatlanul hiányzol, bármit megtennék érted. Ezeket te is pontosan tudod. De vajon te mit gondolsz rólam? Próbálsz elfelejteni? Próbálsz nem szeretni? Hiányzom egyáltalán? Ha igen, miért nem keresel? Te nem szenvedsz kicsit sem a hiányomtól? Engem megöl a hiányod lassan. Minden nap, minden percében azt várom, hogy írj végre vagy hívj. Ha megrezzen a telefonom, csak azért nézek rá, hogy hátha te voltál, de nem te vagy soha. Vajon meddig nem fogsz keresni? Hiszek neked, azt mondtad fogsz, de mikor? Belebolondulok a várakozásba és minden órával egyre gyengébbnek érzem magam, egyre kevésbé bírom ki, hogy én ne keresselek. Annyira hiányzik, hogy beszéljünk, hogy tudj a napjaimról mindent, hogy én is tudjak a tieidről mindent, hogy elmondjak minden apró kis jelentéktelen dolgot, pont úgy, mint te nekem. Neked vajon hiányoznak ezek? Vajon te is szoktál rám gondolni? Szoktad nézegetni a képeinket? Én fél éjjel azt csináltam. Ha meglátsz bárhol, mi jut eszedbe rólam? Hogy még mindig szeretsz? Vagy már a szereteted átfordult utálatba és undorba? Mindent megteszek, hogy változzak és be szeretném bizonyítani, hogy tudok más ember is lenni, mint aki voltam. Tudok szeretni, bízni, ölelni, de vajon elhiszed-e nekem mindezt? Vajon esténként elalvás előtt szoktál rám gondolni? Vagy csak, ha fekszek az ágyadban, hogy milyen jó lenne, ha ott volnék és összebújnánk? És reggel szoktam még én lenni az első gondolatod? Lehet nem is tudod, de kihúztál egy olyan gödörből, amiből még soha senki és magam sem akartam onnan kimászni, de miattad megérte. Megfogtad a kezem, mellettem voltál mindig. Boldog voltam és az is szeretnék lenni veled, most már te is az lennél velem. Vajon szoktál ilyeneken gondolkodni te is? Vajon mardossa a bú a lelked, amiért nem vagyok veled, mint ahogy nekem széttépi? Vajon akartál már írni, csak mégsem tetted meg? Vagy abszolút nem akartál és eszedbe sem jut, úgy ahogy én sem? De tényleg, ha kicsit is szeretsz és kicsit is hiányzom, akkor miért nem írsz vagy hívsz fel? Fáj egyáltalán ez az egész? Nem hiányzik az együtt töltött idő? Nem hiányzik a társaságom, ahogy beszélek mindenről, meghallgatlak, együtt nevetünk, megbeszéljük a dolgokat? Fordított esetben én már rohannék hozzád és 2 napig ki sem kászálódnék karjaid közül. De ez csak én vagyok, talán te is így fogsz majd idővel tenni, hiszem, hogy rájössz időközben, hogy ikerlángok vagyunk egymásnak, nekem is rá kellett jönnöm, pont mint sok minden másra is, legfőképp magammal kapcsolatban. Miattad megéri minden percet kínban eltölteni, miközben rád várok, mert tudom, hogy te is akarni fogsz engem úgy, mint én téged. Másmilyen lesz a kapcsolatunk, de minden téren csak jobb, ebben teljesen biztos vagyok, mert a dolgok 99%-ért én voltam mindig a hibás, most viszont teszek ellene és tenni is fogok. Szeretlek❣️

Sz.

[just-like-honey]

Ez nem egy sötét, üres doboz.

Ez itt a törődés, ez itt a bizalom, az, amikor megfogjuk egymás kezét, ez az amikor közösen nevetünk, ez az összebújás, a biztonság, ez amikor megcsókolsz, az ölelés, ez az összes kimondott szeretlek, az összes jó reggelt és az összes aludj jól, ez az együtt töltött idő, a boldogság, a megnyugvás, a szeretet.

Ez nem egy sötét, üres doboz.

Ez most más.

[csak-mi]

Szerinted mi az 5 legfontosabb dolog egy kapcsolatban?

Bizalom

Hűség

Megbocsátás

Együtt töltött idő

Mély beszélgetések ( Még ha ez nem is mindig az erősségem)

[dagibara]

Sok minden történt kettőnk között igazán sok pedig mintha csak tegnap történt volna úgy emlékszem vissza az első találkozásra az első gondolatokra amik átfutottak a fejemen milyen gyönyörű úristen azta és be szálltál mellem az autóba. Utána le se lehetett csalni a mosolyt az arcomról olyan gyorsan telt el az idő pedig több óra volt mégis egy pillanat alatt elszállt az idő. Most jön egy új dolog melyre mindketten rengeteget vártunk. Számomra ez csodálatos érzés és tudom hogy neked is. Szeretlek mindennél jobban soha nem volt még hogy így érezzek az idő ellenére ami eltelt sem unom az együtt töltött pillanatokat. Imádom ahogy nevetsz, ahogy szerinted nem értesz dolgokhoz, ahogy ápolsz és gondoskodsz rólam, ahogy beszélsz arról hogy mi lesz kettőnkkel ezután. Szeretlek szereted benned mindent. Téged szeretlek azt aki vagy mert te vagy az én mindenem.

#mogyibara #szeretlek #tevagyamindenem #oszinte #igaz #örök #szeretet

[a-banatos-szerelem-ara]

Kedves Élet, Életem, Szerelmem, Kicsim, Húsgolyóm, Mindenem, Vőlegényem, Lacim!

Ezt a levelet nem azért írom, mert neked el kell olvasnod, ezt magam miatt írom, mert sok a kimondatlan szó.

Nem tudom eldönteni, hogy most remelem egyszer kézhez kapod e ezt a levelet vagy inkább sose látnád ezt majd a sors elintézi.

El szerettem volna mondani, mennyire hálás vagyok neked! Gyönyörű 5 hosszú évet kaptam tőled, amit sosem fogok tudni meghálálni neked. Köszönöm, hogy volt egy társam, egy barátom, egy cinkosom, egy szerelmem. Köszönöm hogy megmutattad milyen igazán szerelmes lenni. Milyen mikor szerethetsz valakit és milyen mikor vissza szeretnek. Köszönöm hogy többe, kevésbé mindig ott álltál mellettem mikor valami nehézség ért. Köszönöm, hogy minden tőled telhetőt megadták amit akkor te adni tudtál lelkileg, testileg, anyagilag. Köszönöm, hogy mikor nehéz volt nekem a családommal, létre hoztál velem közösen egy ‘menedeket’ amit az otthonunknak hívtunk. Koszonom, hogy veled megadatott meg ha csak egy kis időre is, hogy legyen egy nagy szerető családom. Köszönöm, azt a sok csodás első alkalmat amit veled élhettem át. Köztük, az első külföldi utamat, az első tengerparti talalkozasomat, az első vezetesemet, az első kocsikazos turaimat és meg sorolhatnám.

Emlékszem, tisztán arra amikor tudtam hogy őrülten szerelmes vagyok az egész lényedbe.

A közös számunk, emlékszem mikor késő este jöttél át pénteken edzesbol egy hideg teli napon.

Emlékszem a piros táskádra, a parfumodre, a hajadra és hogy én itt ültem a szobámban újra és újra lejátszottam azt a számot ami akkor jött ki rá pár napra, ahogy mi össze jöttünk és azt hallgattuk közösen is.

És hogy késett a vonat, lemerült a telefonod és hogy én meg az ablakban lógtam hogy mikor jössz már és amikor megjöttél, megoleltel, megcsókoltal, milyen érzés töltött el.

Emlékszem mikor először kerted meg a kezem és emlékszem hogy nemet mondtam. 2 hónapja se voltunk együtt.

De sajnos emlékszem a sok rosszra is.

Hogy folyamatosan meg kellett kérdojeleznem saját magamat miattad. Sok női nevet tudnék sorolni amiket nem teszek meg. Sok szakítás van mögöttünk. De most érzem igazán, hogy el kell engedjelek.

Haragszom rad, amiért nem figyeltél ram.

Haragszom rad, mert elmondtam tisztán mi okoz fájdalmat de nem tettel semmit.

Haragszom rád, mert megkérdted a kezem és megis elengedtel.

Haragszom rad, mert mindig elhitetted velem a valótlant.

Nagyon sok idő telt el 2017.11.20. óta

Temérdek sok idő. Mind a ketten nagyon sokat változtunk, ami kovetkezteben már nem tudtuk volna folytatni bármennyire is ragaszkodunk egymáshoz. Mondjak az okos emberek, hogy ha szereted engedd el. Én elengedlek, mert velem nem kapod meg azt a pofont amire szükséged van. Ez meg nem biztos hogy nélkülem megkapod.

Sokszor próbáltalak húzni magam után, terelgetni, ami nem volt a szerepkörömbe.

Próbáltam elmondani, hogy sok olyan ember van az eletedbe akit nem erdekelsz, csak kényelmi gomb vagy. Potlek, bébiszitter, olcsó munkaerő, unaloműző, szamár.

Viszont nekem eközben az életet jelentetted.

Nem bírtam ezt látni, de te meg ezt úgy vetted mindenkivel problémám van. Pedig csak nem látod az erdotol a fát.

Szépen lassan kioltottuk egymás tuzet, amit végül elkezdtünk hiányolni. És nem tudtuk mi történt velünk.

Sajnos ez egy kikerulhetetlen dolog volt. Egy olyan dolog, amit húztunk volna a végtelenségig is akar, mert szerintem egyikünk sem tudja elfogadni hogy kihúnyt a szerelmünk.

A szeretetem irántad sosem volt változni. Az a fajta szeretet amit érzek sosem fog senkit így szeretni. Örülök hogy azon a napon el vitted magaddal a salamat. Orulok hogy az eletem része voltál mégha nem is addig amíg én azt terveztem.

De emellett tudom hogy Te leszel mindig az akihez mindenkit hasonlítani fogok

Te leszel számomra mindig az első igaz szerelmem

Te vagy az akibol sose fogok tudni kiszeretni, bármennyire is rosszul végződött

És lehet csak így utólag értékelem amit tettel értem és ezért tisztellek

Viszont jelenleg úgy érzem kihalt bennem minden érzelem veled együtt

Nem tudlak elkezdeni gyászolni, nem tudok sírni, nem tudok semmit kezdeni magammal csak azt az űrt érzem.

Faj belegondolni hogy majd lehet nem is olyan soká mást fogsz megcsokolni, mást fog ölelni, mást fogsz szeretni. Faj abba is belegondolni, hogy mast fogsz haza vinni, bemutatni. Mással fogsz elmenni nyaralni, wellnesezni, szankozni.

Az a baráti társaság amit idáig az enyémnek is mondhattam számomra megszűnt és helyet fog adni másnak. Mással fogsz terveket szőni, almokat végre hajtani.

Leginkább a csodálatos genallomanyu gyermekeinket sajnálom. Tökéletes apuka leszel, csak ne apadrol vegyél példát.

Nagyon hiányzol nekem, és fogsz is még sokáig. Nem csak a kapcsolatunk, hanem hogy az eletem része legyél, ami sajnos lehetetlen.

Kerek 5 egész évet kaptunk.

60 hónapot.

1800 napot.

43200 órát.

És 2.592.000 vegyes, de leginkább csodálatos percet.

Most maganyosabbnak érzem magam mint valaha. Nem tudom te hogy vagy. Tudom hogy te máshogy éled és fogod is ezt megélni.

A szívem melyen bízom benne te is érzed a fájdalmat.

Undorító de így van.

De leginkább az faj hogy nem harcoltal értem. Hogy annyi minden hazugságot mondtál nekem. Hogy mennyire szeretsz, hogy sosem fogsz elengedni, hogy mindig számíthatok rad. És ezt egy gyűrűvel pecsetelted meg 2022.01.02.-án ami életed legnagyobb hazugsága volt meg magadnak is.

Kérlek többet ezt senkivel ne tedd. Ezt az érzést senki nem érdemli meg. Hogy egy életet ígérnek neki együtt, de aztán meggondolják magukat. Nem egy autó voltam amit megunhatsz és vissza viheted a boltba. Pedig többször is megtetted. Ez pedig az én butaságom volt hogy nem vettem észre.

De koszonom hogy melletted nővé érhettem és lehetőséget adsz egy valódi szeretett teli életnek, jegyessegnek, házasságnak. Őszintén kívánom neked én is ezeket.

Sosem fogom elfelejteni a szád ahogy mosolyogsz. Azt a hajadat amit ha a falon vegighuzal volna szikrazna. Azt hogy minimális fizikai kontaktus kellett hogy elaludj. Hogy mindent megtettel értem amit tudtál.

A legnehezebb hogy tudom hogy szeretsz és én is szeretlek de nem működünk. Hogy nem lehetünk többe egymás élete részei. Ezt feldolgozom a legnehezebb.

Hogy nem mutatod ki az erzeseidet. Senkinek.

Remelem ezzel megkapom azt a kezdeti lezárást amire szükségem van.

Felek hogy összetörök szépen lassan. És egyáltalán nem szeretnek. Nem szeretném érezni azt a fájdalmat amit kellene éreznem.

Annyira sajnalom hogy nem érzek semmit. Felek, hogy már a kapcsolatunk alatt én tudatalatt elkezdtelek gyászolni. Azért nem érzem ezt, mert már átmentem ezen.

Szerintem tudtam hogy ez nem fog működni.

Sokszor bele gondolok hogy ha nem nyitom ki a számat, meg mindig a karjaidban alhatnék. Érezhetném a csókod ízét. Az érintésed.

De őszintén ez már nem volt elég. A kommunikacionk hiánya, a programok hianya, a sok teher, a belefáradás.

Sosem gondoltam hogy te fogod el kezdeni ezt az ajtót kinyitni. De már en sem nyújtottam olyan boldogságot neked amit megerdemelnel.

Sokat változtal a szemembe, nem tudtam már úgy rad nézni mint anno mikor szólt a Him and I.

Annyi sebem, hegem van amit okoztal hogy bármennyire is eroszakolnam meg magam nem menne. Nem tiszteltelek, nem tekintettelek sokszor ferfinek, nem néztem fel rad. Ami nélkül sosem tudtam boldog lenni. Orulok hogy kipukkasztottad a buborekomat.

Titkon remelem hogy egyszer megjelensz a munkahelyemen, hogy érdeklődsz irántam a barátaimnál, hogy megjelensz az otthonom előtt egy csokor rózsával és elmondod mennyire sajnálod és mennyire szeretsz.

Nem változtatna semmin, mert nem hiszem el egy szavadat sem. De vágyom rá.

Tudom hogy nekem is sok hibám van. Szorongok, mániákus vagyok, iranyitasmaniam van, erős akartom és nehezen fogadom el ha nincs igazam, undorító bicskanyitogatoan tudok beszélni, manipulálni, rossz érzést kelteni benned.

Nem egyszerű velem. Kurvara nem.

Ezert is vagyok ennyire büszke magunkra hogy 5 évig kitartottunk egymás mellett a sok nehezseg ellenére is.

Meg kell tanulnunk hogy hogyan kell egy érett felnőtt egészséges párkapcsolatot életben tartani. Külön, mással.

Búcsúzom tőled és attól aki voltál és aki vagy most is.

Örökké szeretni foglak

N

[setesuta]

utálom, hogy állandóan búcsúzkodnunk kell. utálom, hogy minden együtt töltött idő két búcsú közé van zárva

#gpoy

[videa-hu-film-magyarul]

[Film-Magyarul]! A torontói ember Teljes Film ~2022 Videaa.HD

nézd HD - A torontói ember magyar film [1080p] teljes film [MOZI] A torontói ember teljes film (2022~HD) magyar film VIDEA A torontói ember [teljes film 2022] magyar film ONLINE ((1080p)) A torontói ember magyar film 2022 online elérhető nyelv magyar | angol |francia | olasz | Németország | spanyol |cekoszlovákia |

Filmet nézni 👉https://tv.eng-sub.com/movie/667739

Teljes Film : ▶️Https://complet-en-streaming-vf.blogspot.com/movie/667739

A A torontói ember világpremierje a világ egyik legrangosabb filmfesztiválja, az amerikai Sundance Filmfesztivál versenyprogramjában lesz (World CiA torontói embera). A A torontói ember az első magyar játékfilm, amely versenybe kerül a Sundance-en. A meghívás rangját növeli, hogy a fesztivál évek óta az Oscar-díj egyik legfontosabb előszobája, ahol a legnagyobb sztárok és sztárrendezők szerepelnek. Csuja László és A torontói emberes Anna közösen jegyzik a A torontói emberet. Csuja a Virágvölgy című első játékfilmjével a zsűri díját nyerte el az ’A’ kategóriás Karlovy Vary A torontói emberzetközi Filmfesztivál East of the West versenyprogramjában. A torontói emberes Anna a Magyar Képzőművészeti Egyetem festőművész doktorandusza, ő készítette el a A torontói ember előképének tekinthető Szép szörnyeteg című, női testépítőkről szóló esszé-dokumentumfilmet, ahol Csonka Esztert felfedezte. Csonka a A torontói ember amatőr főszereplője, A torontói emberzetközi hírű testépítő, aki már közel húsz évet töltött el a testépítés világában. Filmben partnere a szintén amatőr Turós György, testépítő-fitnesz edző. A film a Muhi András és Ferenczy Gábor producerek vezette FocusFoA torontói ember gyártásában, a német Komplizen Film koprodukciójában, a A torontói emberzeti Filmintézet Zrt., és a német ARTE/ZDF támogatásával készült. A A torontói ember operatőre Nagy Zágon (Mesék a zárkából, Kilenc hónap háború, Szép szörny), vágója Csabai Attila (Terápia, Aranyélet, Virágvölgy). címke ● A torontói ember teljes film ● A torontói ember teljes online filmek ● A torontói ember teljes film magyarul ● A torontói ember teljes film ingyenes ● A torontói ember teljes film HD ● A torontói ember magyar premier ● A torontói ember film online ● A torontói ember online film magyar felirat ● A torontói ember teljes film videa ● A torontói ember film videa HD ● A torontói ember film letöltés ● A torontói ember teljes film magyarul indavideo Nézze meg

● A torontói ember film teljes streaming Nézze meg

● A torontói ember HD filmet nézni Nézze meg

● A torontói ember teljes HD 1080p film ● A torontói ember (2022) ingyenes online — magyarul ● A torontói ember teljes film ingyenes letöltés nézd meg a

● A torontói ember teljes HD-4K ● A torontói ember teljes film 2022 ● A torontói ember teljes film amelyet csövél ● A torontói ember teljes film fülbevalók nézd meg a

● A torontói ember teljes letöltését ● A torontói ember teljes hd teljes film online nézni a

● A torontói ember teljes hd magyar teljes film letöltését ● A torontói ember teljes magyar teljes film Nézze meg a

● A torontói ember film összefoglalója ● A torontói ember teljes film thriller ● A torontói ember teljes magyar film néz online ● A torontói ember teljes film néz online ● A torontói ember teljes magyar film néz online ● A torontói ember teljes filmnézés online ● A torontói ember teljes magyar teljes film ● A torontói ember teljes film videa HD

Ingyenes filmeket és tévéműsorokat nézhet online. Jó helyen jár, ha szereti a filmnézést. A filmek és tévésorozatok szórakoztató terület, ahol az emberek szívesen töltik szabadidejüket. A moziba vagy moziba tett látogatás időnként idő és pénz pazarlásának tűnik. Ilyen esetekben a filmek online streamingje opcióként marad, mivel A torontói embercsak időt és pénzt takarít meg, haA torontói ember kényelmesebbé is teszi a dolgokat. Képzelje el az életet, amikor kéznél és ingyen néz filmeket. Nézzen meg egy filmet, drámát vagy sorozatot. Mindezt az Ön kényelmére. Ezzel együtt a webhelyen teljes információ található a tévéműsorokról. Ez az információ az IMDB besorolásán, a rendezőn, a megjelenés dátumán, az időtartamon, az epizód összefoglalóján és a leadáson alapul. Röviden, az egyik legjobb weboldalnak tekintik a tévéműsorok és a különböző eredetű filmek nézését. A film műalkotás, élő képek sorozatának formájában, amelyeket elforgatva a szórakoztatás egyik formájaként bemutatott mozgóképek illúzióját kelti. A képsor illúziója folyamatos mozgást eredményez video formájában. A filmet gyakran filmnek vagy mozgóképnek nevezik. A film egy modern és népszerű művészeti forma, amelyet üzleti és szórakoztatási célokra hoztak létre. A filmkészítés mára az egész világon népszerű iparággá vált, ahol a játékfilmeket mindig a mozik várják. A filmek két fő módon készülnek. Az első a filmkamerákon keresztüli felvételi és felvételi technikák. Ez a módszer képek vagy tárgyak fényképezésével történik. A második hagyományos animációs technikákat alkalmaz. Ez a módszer számítógépes grafikus animációval vagy CGI technikával történik. Mindkettő kombinálható más technikákkal és vizuális effektekkel is. A forgatás általában viszonylag hosszú ideig tart. Ehhez egy-egy munkaasztalra is szükség van, kezdve a rendezőtől, a producertől, a szerkesztőtől, a szekrénytől, a vizuális effektektől és másoktól.

#movies

[taleofpshyduck]

duality

Múlnak a hetek és mintha egy örökkévalóság lenne. Még mindig Ő jár a fejemben..akárhogy is próbálom kiverni. A legkisebb közös emlékeink mint egy kő amit beledobnak egy tóba úgy kavarják fel bennem az érzéseket. Semmit sem tudok csinálni, hallgatni, nézni, gondolni amihez kicsit is köze van mert utána teljes letargiába kerülök...illetve ahogy múlik az idő kezdem elfogadni vagy beletörődni abba, hogy nem kellek neki. Őszintén szólva nem is tudom melyik jelent nagyobb terhet, belátni hogy mindenképp ki kell gyógyulnom egy problémámból ami tönkre teszi az életemet vagy az hogy elfogadjam az Ő döntését... Az elmúlt egy hétben vissza szoktam a reggeli futásra amiről szintén Ő jut eszembe, hogy régen mikor üzenetem érkezett alig vártam, hogy végezzek és válaszolhassak neki.Amikor tudtam, hogy alszik de muszáj volt felhívnom és olyan gyermeki öröm töltött el mikor csörgött a telefon és vártam, hogy beleszóljon az álmos hangjával. De bármennyire nehéz próbálok mindent kizárni és futás után is magamra koncentrálni.Mióta megtörtént este az a dolog és valami átkattant bennem azóta erőlködöm, hogy megpróbáljam szavakba önteni vagy megértetni mással mit is éreztem meg érzek azóta viszont ez az egy nem sikerül.Bár így lassan egy hónappal késöbb kezdek rájönni arra miszerint ez egyáltalán nem fontos mert a szavaimmal sosem fogom tudni átadni maximum egyszer megpróbálom illusztrálni. Ha már illusztrálás..ma volt az első alkalom, hogy ki mentem festeni. Nagyon de nagyon jól esett végre nem szavakkal kifejezni magam hanem egy ecsettel és egy pici festékkel.Ezek után még van két régi álmom amiknek szintén szeretnék nekiesni az a zongora és a gitár. Viszont félek, hogy túlvállalom magamat mert így is majdnem mindegyik napra jut valami új inger és sajna időből is híján vagyok. Próbálom beérni magamat így X elvesztegetett év után de nem olyan egyszerű mint ahogy gondolná az ember. Múlt héten a pszichológus mellett elkezdtem járni jógára ami szintén nagyon nagy vágyam volt. Bármit is teszek mindig arra lyukadok ki, hogy annyira jó lett volna Ő vele csinálni ezt a tengernyi dolgot. Ilyenkor próbálom helyre tenni magamat, hogy bármennyire is reménykedem ebben ha Ő már nem szeret. De mindig ott lesz az a 0,1% esély..és bízok benne, hogy Ő vele élhetem le az életemet, Ő vele lehet családom és Ő mellette ébredhetek fel minden reggel. Amíg együtt voltunk egyáltalán nem láttam a jövőnket illetve így utólag ezt teljesen normálisnak tartom mert még saját magammal sem voltam tisztában.Ő volt a kis iránytűm viszont sajnos addig hánykolódtam a ködös semmi közepén, hogy elvesztettem. Ha meggondolná magát és ezt az életet hajlandó lenne velem tölteni akkor késöbb jót fogunk derülni a naplómon. Titkon kíváncsi vagyok, hogy utólag mennyire váltak be az elképzeléseim már persze ha lesz ilyenről szó. Viszont ha szerelmes tudna lenni abba aki vagyok akkor szeretném megkérni a kezét.Egy percet sem várnék ezzel mert Ő rá vártam egész eddigi életemben.Az esküvőnél valószínűleg kompromisszumot kellene kötnünk mert én mindig is valami kis eldugott tengerpaton szerettem volna tartani a legszűkebb körben. Nagyon szeretnék Ő tőle egy kis szőke babát akinek mi lennénk a legjobb szülei.Szeretném ha anya még találkozhatna vele és nagyon nagyon boldog lennék, hogy Zsuzsi lenne a másik nagymamája. Szeretném ha megtalálnánk álmaink munkáját vagy kezdenénk egy kis közös vállalkozást csak minnél több időt tudjunk a saját családunkra fordítani és emelett meg tudjunk adni mindent a gyerekünknek.Ezeken kívűl semmi mást nem szeretnék megélni az életemben és van egy érzésem, hogy a motorozással is fel fogok hagyni mivel nem szeretném kockáztatni azt, hogy kevesebb időt tölthessek Ő vele.Olyan bárgyú álmoknak tűnnek most ezek de őszintén remélem, hogy évek múlva ha vissza olvasom ezeket a mondatokat már mind teljesültek. Hát...így kezdődik a naplóm amit már tényleg egy másik ember gépel mint aki volt pár héttel ezelött.

[bdpst24]

5 kreatív szülő-gyerek program, ami a gyerekek fejlődését is segíti 

5 kreatív szülő-gyerek program, ami a gyerekek fejlődését is segíti

Az együtt töltött minőségi idő semmivel sem pótolható a gyerekek szellemi és mentális fejlődése szempontjából, ráadásul a közös programok a szülőknek is segítenek a töltekezésben. Legyen szó például közös sütés-főzésről, meseolvasásról vagy mesehallgatásról, ezek a tevékenységek mind segítenek elmélyíteni a szülő és a gyerek közötti kötődést, támogatják a kicsik fejlődését, és nem utolsó sorban…

View On WordPress

#gyerekek

[anonime-things]

Homály

Hozzád szólok most élet:

21 évet éltem ebből fene tudja mennyit ép ésszel. Hát nem tudom mit tettem előző életemben, de kapom a rosszat folyton. Gyerekkorom óta egészen idáig egy rémálom az életem. Ott a pénzéhes anyám, aki mindent elakar tőlem venni, közben pedig szívből gyűlöl. Ott az alkoholista bátyám, aki most méltó helyén van, de ígyis egy nyűg. Ott a legjobbnak hitt baránőm, aki szintén útál mert kimerem nyitni a számat.

Egy ideje nagyon gondolkodok hogy véget vetek ezeknek. Eddig 2x akartam megtenni, de megakadályozták. Most napról napra minden egyedül töltött időben megtenném. Megtenném mert gyáva vagyok és belebetegszem a sok érzelmi bántásba.

A munkába menekülök. Éjjel nappal dolgozok és dolgozok, 7ből 6 napot, 8 helyett 12 órát, azért hogy ne legyek azon a helyen, amit otthonnak kéne hívnom.

Tepertem mindenért. Hajnalokig tanultam, mert napközben lehetetlen volt itthon. A folytonos napokig tartó kiabálás és veszekedés mellett. 1-2 óra alvással mentem iskolába. De felkészültem minden vizsgára. Jól is teljesítettem. Egy olyan szakmát tettem le amit nem akartam, mert ami igazán szerettem volna lenni, azt nem engedték. Most meg már mindegy. Leraktam a jogsit, de minek. Autónk nincs, és most hírtelen nem tudok venni, mert harcolok a pénzemért. És nem tudok, mert "nem is tudsz vezetni" mondatokat kapom.

Elértem az 1. megspórolt 1 milliómat és büszke vagyok magamra.

Élet, elgondolkodtam azon is hogy véget vetek neked itt és most. Az hogy mindenkit bántok, olyanokat akik nem érdemlik meg. Az hogy én is csak egy nyűg vagyok megőrjít. Jót akarok én, de elrontom. Szeretnék mindenkinek örömöt adni, azért hogyha talán egyszer elmegyek ne rosszként gondoljanak rám, vagy hogy megérdemeltem.

Te lány, túl tökéletes vagy. Szinte fáj, amit tennem kell veled, pedig megkedveltelek. Pont miattad is érzem azt hogy ezt így nem bírnám ki. Rossz ember jó időben mint szokás mondani. Egy olyan ember vagy akinek a bizalmába nehéz beférkőzni, nekem sikerült. De nem kellett volna. Észre sem vettelek, most meg láthatóvá váltál. Azok az idők amiket együtt töltöttünk boldoggá tettek engem is. De nekünk nincs közös jövőnk. Szerelmes lettél, de egy iszonyat szar emberbe. Nem akarok több rosszat, mint ami már van. Az én szívem már foglalt.

Szerelmem, most hozzád szólnék. Szeretlek téged és mindennél fontosabb vagy nekem. Te adtál löketet, hogy merjek önmagam lenni és meg is tettem. Sok harc és veszekedés árán. Most pedig egy rettentő szar emeber lettem veled szemben. Tudom hogy nem kéne bántanom téged érzelmileg, mégis sikerül. Folyton. Vállalom amit teszek. Ha úgy gondolod hogy csak elpazarolt idő amit eddig eltöltöttünk ilyen messziről, legyen. Nekem egy cseppet sem voltál pazarlás vagy rossz döntés. Harcoltunk egymásért, és sokszor győztünk is. Nem akarom feladni továbbra sem, megsem próbáltunk még közös nevezőn lenni. Én szeretném hogy amit eddig felépíttettünk szépítsük is meg.

Odafigyelésre és meghallgatásra van szükségünk. Tisztán látásra. De az hogy érvelünk magunk mellett azzal nem fogunk senkit meggyőzni.

Teljes szívemből szeretlek. És ha olyan közel leszünk egymáshoz amennyire csak lehet, bízok benne hogy nagyon sok boldog percet, órát, napot, éveket tudunk egymásnak okozni. Együtt többmindenre leszünk képesek. Veled akarok átlendülni mindenen. Jóban rosszban kitartani. És megmutatni neked hogy igenis, igazán fontos vagy nekem. Nem vágok semmit a fejedhez, ahogy én is, szerintem te is tudod mit rontottál el és nem kell másban keresni a hibát. Mindennek van oka, ahogy megoldása is. És szeretlek. Mindezek után is. Azután is hogy eljutottál arra a pontra miattam, hogy úgy beszélj velem mint egy szardarabbal. Ezek után azt tanácsolták hogy szóba se álljak veled. De ez nem megoldás. Engem nem érdekel. Megalázhatsz egész nyugodtan.

Tudod hogy szeretlek és melletted maradok. Lenne választásom de nem gondolkodok egy percet sem rajta. És lehet épp ez is a baj hogy tehetsz velem bármit tudod hogy melletted maradok.

De nem érdekel, megérdemlem a sorsom.

Most azt is tudom hogy ha ezt olvasod, a rossz marad meg. De én már túl sokszor hallgattam a mély érzelmeimről. Most kiadom magamból utoljára. Bár tudom hogy rajtad kívül nem sok ember olvassa ezt el. Én egy igazi porszem vagyok. És beletörődtem hogy láthatatlan vagyok.

Egy homály, aki egyszer van, majd nincs többé.