#előbb

[csaklegyazenyeem]

tudod mi történik most? elengedlek.

#magyar #elengedés #túl késő #köszönöm #megérzés #hazudtál #mindig hazudik #megtört lélek #nem fontos #végre #előbb mint utóbb #egyszer minden kiderül #lelketlen #szívtelen #gerinctelen

[faszom-azegeszbe]

Akiről sejted hogy bánthatna, az bántani is fog. Hidd el.

#bánt #bántott #hidd el #előbb vagy utóbb

[chakjoe]

ROCK SHOCK! Hozd elő a léggitárodat Jenny Darrennek! | Meghallgatások | BGT...

#youtube #)Az előbb már mentettem #de itt bővebben látható!

[csnk]

LENGYEL BENJÁMIN mint HALÁSZ BARNABÁS a Carson Coma Bábu vagy videoklipjében I A besúgó

#előbb ismertem az mvt mint a sorit és a szereplők mind csak random emberek voltak és örültem ha láttam egy cc tagot de most hiii barna #a besúgó #lengyel benjámin #halász barnabás #carson coma #bábu vagy #kft #szeptemblr #lmfaoo poor szemptember doesnt even know any of these people and things

[aspuzzledasachild]

lányok ne vegyétek fel a férjetek nevét for fucks sake!!!!

#minek????? msgszulettel eggyel halj is meg azzal #sajnálom de en meghalok ezen a hegyen #és ha már itt tartunk ha férjhez mennék ever előbb kényszeríteném hogy vegye fel az én nevemet minthogy én az övét

[isemykal]

péntek, de 13.

ma csináltam egy canvás prezit a férfiakról (inkább fiúkról), akikhez valaha közöm volt. 

és tudjátok mit? lehet mindenkinek ezt kéne csinálnia, mert nem csak letisztult képet kaptam a rossz kötődési stílusomról, de kurva jól is szórakoztam rajta. eszembe jutottak olyan dolgok, amik miatt megszerettem azokat az embereket. nem voltak tökéletesek, de nem bántam meg. persze, lehet sajnálni magunkat, mert fájdalmat okoztak, meg hibáztatni őket, amiért nem voltak elég érettek. de ha már valakit hibáztatni akarunk, hibáztassuk csak magunkat. mi akartunk többet annál, mint amit nyújtani tudtak nekünk.

Update: hálás vagyok, amiért megcsináltam.

#és végre nincs több vizsga #tudok olvasni #szeretek mindenkit amúgy #de ezek a pasi dolgok kurva gázak tudnak lenni #és megmérgeznek #úgy hogy észre se veszed #kezdem is a hétvégét a virágot algernonnak-kal #nincs több szomorkodás #nincs több bánkódás #elengedtem az összes embert #és várom a kövit #ja amúgy most bejelöltek facebookon #és nagyon para mert a tinderről nyomozta ki a tag a nevem #szóval inkább vissza se jelölöm #mert ilyet nem csinálunk #ha ki is nyomozod #előbb hagyj teret az ismerkedésnek #amúgymeg #mindenkit puszilok csá #isemykal

[sztivan]

három éve halt meg az apám, és most nem csak róla szeretnék írni, hanem arról is, hogy a teljes magyar társadalom mennyire nem dolgozta fel azt a kollektív traumát, ami 2020-21-ben történt

szóval lehet játszani azt, hogy visszamegyünk a normalitáshoz, de az, hogy akkor egy év leforgása alatt meghalt ötvenezer ember egy olyan betegségben, ami egy évvel korábban még nem létezett, közülük ráadásul nagyon sokan az állam hibái és a társadalom felelőtlensége miatt, azt jelenti, hogy több százezren vagyunk, akik akkor elvesztettünk valakit, és ez nincs kimondva, nincs feldolgozva, úgy teszünk, mint ha mennénk tovább, és egyéni tragédiák történtek volna, nem pedig közösségi

ahogy telik az idő, megy előre a személyes gyászfolyamat, és pont emiatt, hogy a mennyire hiányzik szakaszt lezártam magamban, érzem most már a teljes súlyát annak a tökéletes elbaszottságnak, hogy megbetegszik, de nem foglalkoznak vele, mert nem covidos, majdnem meghal, erre kórházba viszik, megmentik, viszont bent megfertőzik coviddal, és abba már viszont belehal. szóval én otthonosan mozgok az abszurd műfajokban, de ez azért mégis erős volt, na

és hogy hány százezren vagyunk ebben az országban, akik nem csak azt éltük át, hogy elvesztettünk valaki fontosat, hanem azt is, hogy eközben az állam előbb nem védi meg azt a polgárát, aki gyenge és segítségre szorul, majd azt hazudja, hogy megküzdöttünk a bajjal. fél évvel később pedig, amikor napi 200-300 ember halt meg így, a társadalom jókora része nyálcsorgatva azon verte magát, hogy mikor lehet már kiülni sörözni, mint ha nem lehetett volna még várni két hónapot, ha már annyit vártunk, amíg elég embert beoltanak. ott akkor azt írtam, hogy az állam megszűnt államként működni, a társadalom vagy nemzet, hívjuk akárhogy, pedig minden szolidaritását feladta. úgy próbálunk tenni, mint ha ez az egész meg sem történt volna, a társadalom azt a döntést hozta, hogy ez az egész nem számít, és ezzel a társadalommal, ezzel az állammal együtt kell élni még most is

értem persze, hogy mi még ennél is sokkal durvább közösségi traumákat sem voltunk képesek együtt feldolgozni. de mondjuk már ki, hogy itt történt valami nagyon rossz. és hogy nincs normalitás, nem tudunk visszamenni bele, csak sokkal rosszabb lesz minden, ha ami megtörtént, abból nem tanulunk, és nem is próbálunk úgy tenni, mint ha lett volna miből tanulni

[ultramegatroutman]

TLDR

Még a múlt héten lőttem a piacon.

Szeciben nálunk inkább a francia, osztrák vonal ment, a magyaros szecesszió népi motívumokat felhasználó stílusjegyei a korabeli épületeken aránylag gyakran (Lechner és követői, ugye), bútorokon nem annyira gyakran (Thoroczkay-Wiegand, Komor Marcell, a gödöllőiek) tárgyakon viszont egészen ritkán bukkannak fel. Szóval sem stílusában, sem minőségében nem mindennapos darab, érdemes utánamenni. Jelzés nyilván nulla, úgyhogy először is íróasztali készleteket, meg levélbontókat nézeget az ember, semmi. (Illetve az egyik ilyen adokveszek oldalon megtaláltam a párját, azt gyorsan meg is vettem, meg felbukkant egy magyar gyártó neve). Akkor nézegessünk népiszeci épületeket. Aránylag sok van. Akkor nézegessünk tervezőket fejből (bútor nyilván, mert az gyakoribb). Thoroczkay-Wiegandnak mindjárt meg is örültem, hát biztos ő volt!

Hát nyilván nem ő volt, mivel ez nem úgy működött, hogy aki ilyesmit akart tervezni, az lement az alföldre és nekiállt szűrmintákat másolni, hanem előszedte Huszka József (aki ezt a melót már megcsinálta) Magyar díszítő styl c. munkáját, és abból inspirálódott. De így kb. az összes építész, meg Zsolnayék, meg mindenki, úgyhogy jelentős stílusbeli átfedések vannak. Szopó. Amúgy pár tervező után feladja az ember, és jön a szorgos aprómunka: Magyar Iparművészet, az első számtól, egyesével, laponként. Mondjuk ez aránylag kurva unalmas, úgyhogy közben az ember rákeres dolgokra, próbál más irányba is tapógatózni, és a végén nyitva van már ötven oldal. Mindegy. Magyaros szecesszió, akkor az ember előbb utóbb eljut az Országházig. Igaz hogy neogót, de belül van szeci bőven (szerintem addig basztatták Steindlt, hogy nem elég magyaros meg modernes, hogy belement, mert ha végül mégsem lesz menő ez az új stíl, a díszítőfestést át lehet meszelni, stukkókat leverni, bútorokat kivinni). Van ez az országházi séták (vagy mi) könyvsorozat, aminek az utolsó része pont ezt a témát vesézi, pár oldal fent is van belőle, és pont szerepelteti a miniszterelnöki dolgozószoba néhány bútorát.

Már előzőleg is felbukkant Steindl egyik asszisztense, Foerk Ernő építész neve (a fenti Zsolnay csempéket is ő tervezte), akire aránylag sok belsőépítészeti munkát rábíztak, de kb. huszonhat helyről összefésülve az adatokat kiderült, hogy elvileg ő tervezte a és miniszterelnöki és miniszteri szobák berendezését, bútorokkal, csillárokkal, és a bronz íróasztali készletekkel együtt. (Illetve egy készletet emlegetnek mindenhol, a miniszterelnök számára készült szettet, de nem egy készült). Itt még hozzájön az a bizonyos cég, amelynek a neve már az elején megvolt, és számos fémmunkát készített az Országház számára.

Milyen kurvajó lenne, ha lenne egy korabeli fotó egy ilyen készletről!

Következő lépés: Csányi - Birchbauer: Az új Országház, 1902.

Tádáám. A probléma csak annyi, hogy a könyvben bármiről is legyen szó, a gyártót megemlítik, meg még azt is, aki felkalapálta az ónlemezt a tetőre, de tervezőt, azt nem. Meg hogy a készletből összesen ez a két darab van reprodukálva. :S

Szerencsére találtam egy 1905-ös, szar minőségű, szénné retusált fotót a miniszterelnöki iróasztalról az inkriminált írószettel, és a fenti két fotó megerősíti, hogy ez az eredetileg ide tervezett készlet. Most már megvan a tervezőnk, megvan a készletünk, csak éppen lófasz sem látszik belőle, meg a megérzésen kívül semmi bizonyíték rá, hogy az általam birtokolt basznak bármi köze lenne hozzá.

Korabeli fotó, ahol felbukkan a cucc, nincstöbb. Még csak ilyen 10-12 órát toltam a dologba, de még egyáltalán nem untam szinte nagyon (vicc, nem unalmas), hogy megyorsítsam a dolgot tudományos metódust dolgoztam ki: hol van a készlet? A Zországházban. Akkor nézegessünk a hírarchívumban régi parlamenti MTI-fotókat. Piff, 10 perc alatt meg is volt:

Hát ott a készlet, meg ott a kés!!! És itt jött a következő probléma. Kés. Fekszik, hülye szögben nyilván, ha kinagyítod szétesik. Mondjuk formára-méretre olyan, de csak százszázalékos azonosság elfogadható, kevesebb nem. A készlet többi része aránylag kivehető, a mintázat alapján elvileg a kés is azonosítható lenne, viszont itt a másik baj: a készlet stílusban van tartva, de minden egyes darab más mintával készült (az egyetlen egyezés a kalamáris a fenti gyertyatartó talapzata közt van). Nézegessünk tovább képeket.

Ezeken kívül körülbelül csillió fotón ott van, normálisan persze sehol sem látszik, de egyszercsak:

Hát végre látszik szinte! Isten áldja a Lubomír Strougalt és a Csehszlovák küldöttséget! Meg a fotóst. Darab azonosítva, hátra lehet dőlni. Nyilván csak másnapig, mert még csak magamat győztem meg, de nem 100% match. Mindegy, még fél óra keresés után:

Problem solved. Hősöm: Rozmann Antal teremőr.

Bronz lapozó, az Országház számára készült íróasztali készlet része. Terv: Foerk Ernő (1868-1934), 1898. Kivitelező: Magyar Fém- és Lámpaárugyár Rt., 1900k.

(Amennyire visszakövethető, valószínűleg minden miniszteri szobába készült belőle, a miniszterelnöki valamivel májerebb volt a gyertyatartóval, lámpával, valamint a több fotón is felbukkanó tálkával. Eredeti helyükről hamar kikerültek (a nem is tudom melyik miniszter pl. már 1908-ban lecserélte a teljes dolgozószoba-berendezést, a kiegészítőkkel együtt, mik vannak), de egész 1989-ig felbukkannak protokolláris eseményeken. Hasonló, meghatározott helyre készült darabok kereskedelmi forgalomba nem nagyon kerülhettek, meg azokat általában a gyártó jelezte is. Bár valószínűtlen, de lehetséges, hogy a készítőnél maradt pótlás, vagy mintadarab, de valószínűbb, hogy leköszönő honatya lopta kapta ajándékba, vagy ilyesmi.)

[stickalittle]

Emberek, akik nem várják meg, hogy mások leszálljanak a tömegközlekedési járműről, nekik előbb fel kell szállni.

Emberek, akik váratlanul közvetlenül eléd toppannak a járdán olyan közel, hogy ha nem állsz meg, a következő lépéssel a sarkára lépnél.

Emberek, akik a mozgólépcsőn nem hagynak ki mögötted egy lépcsőfokot, hanem beállnak a seggedbe.

Emberek, akik ácsorognak a járdán, és egészen pontosan akkor indulnak el ugyanazzal a sebességgel, mint ahogy te is haladsz, amikor melléjük érsz, így fél kilométert sétáltok együtt, mintha egy pár lennétek.

[sztupy]

@mindenfoglaltmar ötlete volt a tökéletes térképészeti időelcsesző feladat! Gondolom még tele van hibával de remélem majd szóltok.

Mi ez?

Nézzük a feladat kiírását:

Van-e valakinek ötlete olyan kék túra szakaszra, ami 15-20 km közötti és megközelíthető úgy, hogy A ponton hagyom a kocsit, eltömegközlekedek B pontra és visszasétàlok A pontba.

No de lássuk az eredményeket, de csak a hajtás után!

Mint látható elég sok eredmény van erre, szóval bárhol is laksz a kékkör útvonalán várhatóan lesz a közelben egy-egy ilyen sétalehetőség. Budapest környékén konkrétan három szakasz is van:

Dobogókő - Kevély nyereg

Piliscsaba - Dorog

Mogyorósbánya - Dorog

De ha nem zavar minket hogy kicsit többet sétálunk a kékkörön kívül, akkor a Budapest melletti majdnem összes szakasz bejárható:

Sőt, ha 25km-nyi sétával is meg vagyunk elégedve, és nem zavar minket ha akár két órát is kell tömegközlekedni, akkor szinte az egész kékkör előbb-utóbb bejárható:

Az egyetlen szakasz amit nehezebb bejárni:

Ösükösd - Hajósi pincék, ahol mindenképp kell legalább 29km-t gyalogolni

Cigándi gátőrház - Tiszakanyár, még egy említésre méltó hely, 24.7km-es gyaloglással

Pár megjegyzés, ami most eszembe jutott, de majd még lesz egy technikai hogy is készült leírás később:

Nagy köszönet a volánbusznak meg a BKK-nak, hogy feltöltötték a menetrendjüket értelmes digitális formátumba az internetre teljesen publikusan. A MÁV bekaphatja

Rengeteg idő ment el a vonalak helyes irányzékba hozásával, elképesztő hogy mennyire nincs (vagy nem találtam) erre megfelelő eszközöket

Mobilon nagyon akad, lehet gyengébb desktopon is, szóval még van mit optimalizálni a megjelenítésen, de azt majd kicsit később

Most vettem észre valamiért nem tervez a rendszer Sátoraljaújhelyre, a kékkör végére, bár ugye minek mene oda bárki.

[pokolbol-fel-aztan-vissza]

Mondatok, amik faszságnak tűnnek, de valójában igazak:

1. Találsz jobbat.

2. Idővel jobb lesz.

3. Aki hozzád tartozik, az előbb vagy utóbb visszatalál hozzád.

4. Amit neked szánt az élet, azt senki nem veszi el tőled.

5. Számítasz.

#magyar #magyar tumblr #magyar tumblisok #saját #nonszensz #szerelem #magyar írás #fájdalmas szerelem #élet #számítasz #idő #minden rendben lesz #napi pozitív

[chaise-nous]

Mert ugye felmerül a kérdés, hogy miért kell tapétázni egy olyan lakásban, amit szűk (nagyon szűk) 6 hónapja újítottunk fel teljesen. Fel lehet tenni ezt a kérdést nyugodtan és talán egyszer majd biztos ki is elemzem, hogy pontosan melyik felmenőnk felelős azért, hogy mindkét gyerek örökölte a "hát ha lehet tökéletes, akkor miért ne legyen tökéletes" hozzáállást, hogy rohadna ránk az ég.

Szóval kezdetben a gyerMek nagyon elégedett volt a sörösrekesz alapterületű szobájával, aminek az egyik fala sötétszürke volt. A fal kibaszott ronda volt, azt mindannyian láttuk, de azt is láttuk, hogy ez egy elátkozott fal,

amiről 43 évig szedtük le a tapétát

578382764378 szög/csavar helyét kellett beglettelni és

890 munkaóra és 2 tonna glettelés után is pont úgy nézett ki, mint a faszom.

Apósom kemény csávó, de van az a pont, amikor már ő is el szokta engedni a Legtökéletesebb Falfelület illúzióját, én meg már két héttel azelőtt elengedtem, így történt hát, hogy az egyik fal betonszürke színű (a gyerMek színválasztása), amolyan indusztriál jellegű (értsd félkész) lett (szintén a gyerMek választása). Jaj, hát nagyon tetszett neki, és gondoltam jól van kisfiam, a lényeg, hogy te boldog legyél, és hittem is neki, mert a ledvilágítás meg a lógós ing is tetszik neki, hiszen 15 éves.

Nemrég kiderült viszont, hogy sajnos neki mégsem tetszik az a fal. Nem a színe, hanem hogy "nem szép a felülete". Egy apró részem zsigerből azt reagálta, hogy na baszódjál meg édes fiam, a nagyobbik meg azt, hogy akkor tapétázzuk le! Így utólag azért az is eszembe jutott, hogy lehet, hogy már akkor sem tetszett neki, de már nem merte túltolni ezt a felújítás dolgot - ebben az esetben elég büszke vagyok rá. Simán lehet az is, hogy nem így volt. Mindegy is.

Így történt, hogy egy esős reggelen nekiálltunk tapétát keresni az interneten. Sima szürke tapétát. Egy képernyőn keresztül. Tisztán emlékszem, hogy volt az a pont, amikor elhangzott tőlem a "ne szórakozz már kisfiam, ez most miért nem tetszik, tök ugyanaz a szín mint a másik?!", de ő csak kitartott, hogy bizonyos szürkék igen, bizonyos másik szürkék nem (mind ugyanolyan volt), és végül, hogy a sok igenszürkéből melyik a tökéletes (pont kurvára ugyanolyan volt, mint bármelyik másik, de tényleg, esküszöm az élő Istenre, hogy így volt.) Meglett végül Az Árnyalat.

Zárójelben jegyzem meg, hogy olyan színt akart, mint a jelenlegi festék és ennyire sikerült eltalálni. Őrület ez a gyerMek.

Az még kicsit nehezen megy, hogy a gomb megnyomásától kezdve odáig, hogy fent van a tapéta a falon több időnek kell eltelnie, mint 30 másodperc, de kis topogás és nemá után elfogadta. Egészen addig a pillanatig, amíg meg nem jött a tapéta, mert onnantól megindította a szokásos idegőrlő hadjáratot, hogy miszerint mikortesszükfelmikortesszükfelmikortesszükfelmikortesszükfelmikortesszükfel. ma, kisfiam, ma tesszük fel, csak FEJEZD MÁR BE!!!

Az Gyermeknevelésrül című nagy sikerű röpiratomban már kifejtettem, hogy milyen fontosnak tartom, hogy az gyerMek megtanulja a befektetett munka által jobban értékelni, amit kap. Többször nekifutottam én már ennek, mindig az lett a vége, hogy gyors ütemben öregedtem 6 évet aztán mindenkit elzavartam a bús picsába xboxozni és csináltam egyedül. Valamiért most úgy éreztem, hogy muszáj a gyerMeket megtanítanom tapétázni, akkor is, ha elrongyolódnak az idegeim közben. Lehet, hogy megcsapott a halál szele vagy mittudomén.

Nagyon izgult a gyerMek, hogy akkor ez hogyan is lesz, jajdeizgulok, neizguljál, jajelfogjukszarni, dehogyfogjuk, mileszhaelszarjuk, nyugodjálmegakkorkijavítjukegyébkéntisanyádmégsosemszartaelatapétázást.

Az volt a terv, hogy ő vágja a csíkokat, én meg ragasztom, de előbb előragasztóztuk a falat. Én idén csináltam ezt így először, mert ez a holland ragasztó azt mondta, hogy így kell, én meg nem kérdezek, ha nem kell.

Jajdeizgalmasmileszhaelszarjuk. Nyugikisfiamezenapontonmégnincsmitelszarni. Aztán jött egy kis kényszerszünet, mert az utolsó 7 km-hez érkezett a Vuelta. Mondom a gyerMeknek, egy pillanat, anya ezt gyorsan megnézi, aztán kezdünk. Persze 20 százalékos emelkedők, Kuss egy kilométer per órával támad, Evenepoel saját tempón, másfél évenként tesznek meg 100 métert, a gyerek a fotelben feszeng, de hallgat. Még bírja. Lejtmenet, jól van, nem esett el senki, Roglic nyer, Kuss piros póló, zsír.

Szóval ott tartottunk, kisfiam, hogy... nézd, így keverjük be a ragasztót. Itt a dobozon mindenféle számok vannak, 65 négyzetméterre 9 liter, hát ez csak... mittudomén hány négyzetméter, na hagyjuk is, szóval én mindig úgy érzésre keverem, ahogy annak idején az Imre bácsitól tanultam, nézd, kábé ilyen sűrű legyen. Nézd, én így szoktam lemérni a csíkokat, 270-et vágj, nem baj, ha több vagy kevesebb egy pár centivel, csak egyenes legyen.

Innentől jött az, hogy én felkentem a ragasztót a falra (I know! Ez egy ilyen ragasztó, beszartam!), majd vártam A Csíkra. Ittam egy kávét, egy sört, ettem egy krémest, rászoktam a nehézdrogokra, leszoktam róluk, és akkor már érkezett is a lemért darab.

Imádnivaló volt egyébként. Hol a ceruza. Jaj mennyit mértem?! Miért nem egyenes. Úristen de béna vagyok. (Nem vagy béna.) És most mit csináljak, jaj, most akkor hogy. Nem hiszem el. Hol a sniccer? (Jézusom, fiam, tedd alá a dobozt, ne a parkettán sniccerezz, mert felvágom az ereimet!!)

Mondjuk életem egyik legszarabb tapétázása volt, de nem a gyerMek miatt. Még sosem tettem fel egyszínű, teljesen sima felületű tapétát. Mint kiderült, ha ezeket fedésbe teszem, akkor pont úgy néz ki, mint a fos. Oké, akkor illesztem, de mi lesz, ha szétszárad és csík lesz közötte. Oké, ugyanaz az árnyalat a festék alatta, de akkor is. Jajanyamileszakkor? Jajmileszhaszétszárad? Akkorújratapétázunkfiam.

Ráadásul egész nap 98%-os volt a páratartalom, ami egy 8 négyzetméteres szobában barátok közt is 106. Egy ponton úgy éreztem, hogy csak és kizárólag egy jéghideg sör segíthet ezen, ki lehet találni, hogy valóban segített-e vagy csak még jobban ömlött rólam a víz.

Arra is magyarázatot találtam, hogy a felújításkor miért volt olyan baszott nehéz lekaparni a régi tapétát. Ez a fal úgy szívta be a ragasztót, hogy kb 200 négyzetméterre való szutymákot kentem fel, és így értem el, hogy ne csontszáraz felületre simítgassam a papírt. Jó kurva szar lesz majd leszedni. Valakinek, nem nekem, én már le nem szedek semmit ezekről a falakról.

Röpke két óra alatt eljutottunk a jajmileszhaelszarjuk-ból az Úristenanyadeszéplett-be. Nem kellett sokat szabni és az áram is csak egyszer baszott meg. Már csak le kell vágni a felesleget, a tábláit kell felfúrni a falra, meg megvarrni az új függönyét, mert márciusban még a sötétszürke kellett neki, de azóta már mégis fehér kellene és nem olyan hosszú, mint ami most van, hanem rövidebb.

[zoeeozzoeeoz]

Találjuk ki, mit szeretne a Vevő......

Vevő: Ezt szeretném ha beszkennelné.

Én: Rendben. Csinálom, (30 oldal ) a végén megkérdezem: Emailre küldöm, vagy pendrive-re mentem?

Vevő: Emailre. Mond is egy email címet, csatolom, elküldöm. Ennyi lesz. Vissza adom neki az eredeti példányokat.

Vevő: Néz rám nagy szemekkel. De........ nem kapom meg a másolatot?

Én: Milyen másolatot? Szkennelést kért, azt elküldtem az emailre, amit mondott.

Vevő: Az én példányomat nem kapom meg?

Én: Ott van a kezében, előbb adtam vissza.

Vevő: Nem ezt, ezek az eredetiek. Nekem az kell, amit beszkennelt.

Én: ööööööö....azt elküldtem emailbe magának.

Vevő: Nekem nincs emailem.

Én: öööööööö...akkor hova küldette velem amit beszkenneltetett?

Vevő: Nem tudom. Csak mondtam valamit. Pendrive nem tudom mi, emailcímről meg tudom mi.

Én: ...........................Nos.......kezdjük előről. Amit eddig kért tőlem, és megcsináltam, azt sajnos ki kell fizetnie. Erre ennyit kérnék szépen.

Vevő: Kifizeti, blokkot kap.

Én: Szóval. Az eredeti példányokat vissza adtam, ott van a kezében. Ha jól értem, szeretne belőle még egy példányt.

Vevő: Igen. Szkennelve.

Én: Az már megvolt, elküldtük emailbe, kifizette, az azon az emailen van, amit megadott. Ezen felül szeretne még egy példányt?

Vevő: Igen.

Én: Rendben, az ennyibe fog kerülni. Van önnél ennyi pénz?

Vevő: Az előbb fizettem ki.

Én: Nem, az előbb mást fizetett ki, az a szkennelés volt. Ha most másolok vagy nyomtatok önnek még egy példányt, az ugyan ennyibe fog kerülni. Ki tudja fizetni?

Vevő: Kifizeti, bár látom rajta hogy nem érti, blokkot kap.

Én : meg az elküldött emailt vissza keresve, az elküldött emailknél, rajta a csatolt , beszkennelt dokumentumot, kinyomtatom a vevőnek. Oda adom neki. Látom rajta, hogy megint nem ért valamit.

Vevő: De ez mi?

Én: Kért egy példányt ebből, amit a kezében tart. Ez az.

Vevő: De el sem vette a kezemből. Hogy tudta elkészíteni a másik példányt?

Én: Szerintem most ne menjünk ebbe bele........Ez az eredeti, ez pedig a kért , másik példány. Az előbb kifizette. Készen vagyunk.

Vevő: Köszönöm. Viszlát.

Én: Én is köszönöm. Viszlát.

[without-you-way]

Előbb utóbb eljön a mi időnk.

#szeretlek #te vagy a mindenem #fáj #szerelem #sajnálom #te vagy az életem #örökké szeretni foglak #fájdalmas #nagyon faj #szeretet #wwe royal rumble #magyar #sajnálom hogy vége lett #te #viszonzatlan szerelem #jóvá teszem #hiányzol #rohadtul fáj #szerelmes #nem tehetek róla #vége

[lacikaszep]

[ajtostolahazba]

30 éve ilyenkor anyósom darált kekszet csinált. Kurva meleg volt, pont, mint ma, én segítettem, ahogy mindig. Sose tudtam megállni, hogy ne csipegessek bele, valahogy megvan a nyers linzertésztának az a varázsa, hogy muszáj beleenni. Aztán este lett, aztán éjjel, és én éreztem, hogy valami nem fasza. Ment a hasam, a lázam is kezdett felkúszni, de ezt pont leszartam, mert azzal voltam elfoglalva, hogy az órát néztem, hogy a furcsán jelentkező görcsök előbb 30, majd 20, majd 10 percenként kezdtek jönni. 39 hetes terhes voltam. Elindultunk a kórházba, 100km-el arrébb, mert csak ott volt akkor lehetőség apás szülésre. A görcsök egyre erősödtek, 5km-ként meg kellett állni, mert hasmenésem volt, szóval az a másfél órás út elég kalandos volt. Aztán odaertünk, akkor már 39,7 volt a lázam, 2 perces fájásaim voltak, nem volt kérdés, hogy itt szülés lesz, de közben kiderült, hogy szalmonellás lettem... Hajnali 3-kor vettek fel. Nem ihattam, a zuhany alatt kellett állnom, hogy hűtsenek, ott loptam pár kortyot, miközben az orvosok próbálták kitalálni, hogy mi legyen. Normál ( de erre nagyon büszke vagyok: csendes) vajúdás után 3/4 6-kor jött a vizit, orvosok, orvostanhallgatók, vizsgálat. Ez császár. Miközben vizsgált, egy pillanatra megállt...szülünk! Most! És 6.05-kor megszületett. Szalmonellásan, de teljesen egészségesen. Elkülönítettek minket, 3 napot voltunk bent, aztán mehettünk haza. Másodjára is anya lettem. Nehezen találtunk egymásra. Nagyon szerettem, de nagyon apás volt, sok-sok idő volt, mire megnyíltunk, mire a kapcsolatunk igazi lett. Nehéz volt ,kudarcnak éltem meg anyaként, hogy nem ment könnyen. És neki sem volt könnyű. Másodiknak lenni egy olyan családban, ahol a léc az elsővel nagyon magasra került (pedig nem volt kényszer semmi) nagyon nehéz lehetett. És annyira büszke vagyok rá! Minden várakozást felülmúlt, nyelveket beszél, lediplomázott, csodálatos anya, kitartó, türelmes, csodálatos ember! Minden megvan benne, ami belőlem hiányzik.

És holnap 30 éves lesz! Én meg 30 éve 2 gyermekes anya. Büszke vagyok rá, nagyon! ❤️❤️❤️

A darált kekszet azóta is emlegetjük, hogy mekkora kreténség volt nyersen enni...😁