#úgy hogy észre se veszed

[isemykal]

péntek, de 13.

ma csináltam egy canvás prezit a férfiakról (inkább fiúkról), akikhez valaha közöm volt. 

és tudjátok mit? lehet mindenkinek ezt kéne csinálnia, mert nem csak letisztult képet kaptam a rossz kötődési stílusomról, de kurva jól is szórakoztam rajta. eszembe jutottak olyan dolgok, amik miatt megszerettem azokat az embereket. nem voltak tökéletesek, de nem bántam meg. persze, lehet sajnálni magunkat, mert fájdalmat okoztak, meg hibáztatni őket, amiért nem voltak elég érettek. de ha már valakit hibáztatni akarunk, hibáztassuk csak magunkat. mi akartunk többet annál, mint amit nyújtani tudtak nekünk.

Update: hálás vagyok, amiért megcsináltam.

#és végre nincs több vizsga #tudok olvasni #szeretek mindenkit amúgy #de ezek a pasi dolgok kurva gázak tudnak lenni #és megmérgeznek #úgy hogy észre se veszed #kezdem is a hétvégét a virágot algernonnak-kal #nincs több szomorkodás #nincs több bánkódás #elengedtem az összes embert #és várom a kövit #ja amúgy most bejelöltek facebookon #és nagyon para mert a tinderről nyomozta ki a tag a nevem #szóval inkább vissza se jelölöm #mert ilyet nem csinálunk #ha ki is nyomozod #előbb hagyj teret az ismerkedésnek #amúgymeg #mindenkit puszilok csá #isemykal

[zoeeozzoeeoz]

Vevői reklamáció:

Vevő: Vissza hoztam ezt, mert nem lett jó a mérete.

Én: Név szerint, és egyéb adatokkal, kikeresem a rendelést.Benne az áll, hogy a Vevő adta meg a méreteket. Megnézem a méreteket, lemérem a terméken, és egyeznek a méretek. Ezt látja a Vevő is, mert előtte csinálom. Mondom neki:

Az Ön által megadott méretekkel rendelkezik az elkészült termék.

Vevő: Az nem létezik!

Én: De, létezik. Lemérem még egyszer előtte, és mutatom az előkeresett megrendelőn a méreteket, és az Ő aláírását, hogy Ő adta meg a méreteket.

Vevő: Ordítva: De nem érti hogy nem lett jó!!!

Én: De értem. De azt probálom megértetni, hogy valszeg rosszul adta meg nekünk a méreteket.

Vevő: ordítva: Az nem létezik!

Én: De, létezik!

Vevő: ordítva: Azonnal csinálják meg nekem jól!

Én: Természetesen, újból fel tudom venni a megrendelést, kérem mondja meg a méreteket.

Vevő: Megadja ugyan azokat a méreteket, amikkel az előző nem volt jó neki.

Én: Ezek ugyanazok a méretek, szerintem ismét nem lesz jó a végeredmény, ha ezekkel csináltatja meg ismét.

Vevő: ordítva: Mit akadékoskodik nekem itt, maga szerencsétlen @@@@@@@ !!!! Azonnal hívja ide a főnőkét!!!!

Én: Kérem, vegyen vissza a hangerőből. Ne ordítson velem! Én is normális hangnemben próbálom megoldani a helyzetet, ön se ordítson velem. És szeretném arra is megkérni, hogy ne személyeskedjen, és ne használjon obszcén, és sértő jelzőket rám!

Vevő: még mindig ordítva: Nem hallotta! Hívja ide a főnőkét!

Én: Van egy rossz hírem magának. Én vagyok itt a főnők!

Vevő: Meglepödve: Magaaaaa???

Én: Igen. Szeretné, hogy legyártsuk magának ismét, ugyan ezt a terméket, természetesen teljes áron, hisz bebizonyítottam, amit Ön is nagyon jól tud, hogy az Ön által megadott paraméterekkel készült el az első is a termék? Ha igen, akkor kérem, adjon meg más méreteket, mert az előbb ugyanazt adta meg, ami mint kiderült nem jó. Ha nem szeretné legyártatni még egyszer, akkor kérem távozzon.

Ekkorra már, a szomszéd irodából az egyik srác megállt az ajtó előtt, és kérdően nézett rám. Én ránéztem, amit észlelt a Vevő is.

Vevő: Há! Maga ennek a Főnöke?

Srác a szomszédból: Nem, nem vagyok a Főnöke, Ő a Főnök. És kérem ne hívja "ennek"-nek.

Vevő: Ordít tovább, nem érteni mit, majd amikor levegőt vesz, megkérdezem tőle:

Én: Úgy gondolja, attól mert ordibál, akkor már magának van igaza? Kérem távozzon az Üzletből!

Vevő: Még mindig ordít, káromkodik, vörösödik a feje.

Srác a szomszédból: Bejön, és kitessékeli az Üzletből, majd becsukja mögötte az ajtót.

Vevő: Ordít még mindig, közben észre veszi a szomszéd irodából kisiető embereket, meg az Üzletekből leselkedő többi embert. Idegesen beleüt a falba, majd távozik. Az utcán még morog valamit.

Srác a szomszédból: Jól vagy?

Én: Igen, köszi a segítséget. ...........hol a kandi kamera?

[warum-alles-so-schwer]

Tudod az a baj, hogy még akkor is nekem volt lelkiismeretfurdalásom és én éreztem magam rosszul akárhányszor ugyanezt csináltad és eszembejutott, hogy a szüleim miket mondtak rólad, a viselkedésedről azért, hogy észhez térjek..akármikor beigazolódtak a szavaik ostoroztam magam, hogy hogy juthattak eszembe vagy akár az is hogy igazuk van mert hogy én ismerlek és akkor is meg fogsz változni és tudsz jó is lenni.

Egy ideig

Míg vissza nem kapod azt amit akarsz.

Aztán a mókuskerék újra a helyére áll.

Csinálhatsz bármit, próbálkozhatsz bárhogy, vagy mondhatsz akármit.

Akkor is csak mások a szarok.

Vagyis mások pont hogy nem, csak az állítólagos "életed szerelme", a jegyesed.

De már ezek sem számítanak, mert már ezeket se tudom elhinni, mint a többi szép szavadat és szövegedet sem, mert ezredjére is elhittem és ezredjére is belebuktam és fáj és magamat szidom azért is mert valami bánt amit te csináltál.

Gyűlölöm, hogy sose veszed észre amit te csinálsz.

Gyűlölöm, hogy sose számít ha az ember próbálkozik, pláne nem mikor jó úton halad. Vagyis haladna de neked semmi se jó.

Gyűlölöm, hogy nem jó neked a jó tett sem és észre sem veszed, de ha belefáradok és nem úgy állok hozzád, azt azonnal.

Gyűlölöm, hogy te mindent megtehetsz és nem számít se ez, se az hogy beszélsz, és miket mondasz, gyűlölöm, hogy csak azt tudod észre venni hogy ki vagyok bukva és bunkó vagyok, de azt nem hogy miért jutottam el megint idáig, ha meg elmondom mi a baj azért is szar vagyok.

Gyűlölöm, hogy próbálok a saját érzéseim ellen beszélni és elhitetni, hogy nem úgy van ahogy látom és érzem azért hogy ne legyen szar köztünk, de újra és újra bebizonyosodik, hogy deee, kibaszottul úgy van és azt látom, és a végén már nem bírom.

Gyűlölöm, hogy te is ezt tetted a lelkemmel.

Gyűlölöm, hogy megint nem érezhetem magam otthon melletted, se biztonságban mert folyamatosan ezt érezteted.

Gyűlölöm, hogy idáig jutottunk, gyűlölöm, hogy hittem, és hogy megint bedőltem.

Gyűlölöm, hogy csak velem tudsz ekkora szemét lenni, másokkal nem megy akkor se ha tényleg rosszat csináltak, gyűlölöm, hogy SOSEM ÉRTED MEG AMIT MONDOK ÉS MEG SEM PRÓBÁLOD MEGÉRTENI.

Gyűlölöm, mikor sírva alszok el melletted, mikor egyedül sírok az "otthonunkban" ,mikor azt érzem innen is el akarok menekülni, mikor azt érzem jobb lenne nélkülem neked is mert ezt érezteted.

Elég volt

[starmythelonesurvivor]

Szilveszterkor írtam egy nagy reblogolós posztot, hogy milyen mesés párkapcsolatban élek, és már a tumbli népe, meg azóta 2 barátnőm, és a leendő(most már nem igen) sógornőm reakcióját hallva, már elég egyértelmű a döntésem. Van bennem valami, valami kis hangocska, ami ha nem jó valami, így nagyon halkan susog a fülembe, baj ban, valami nem stimmel, és sose hallom meg, már kb egy hónapja azon agyaltam, hogy bennem van a hiba, hogy Én nem tudom értékelni, hogy milyen szép életem van, el vagyok rontva, és valahogy feltételezni se mertem, hogy nem én vagyok a szégyentelen csődtömeg, de a karácsonykor elindult eseményláncolat óta már nem tudom elhinni magamnak, és valahogy sokkal mellbevágóbb, hogy nem működik így ez a kapcsolat, hogy újra egy adott időegységen belül egyedül leszek, lebegni fogok a semmibe. Sokat elárul, hogy a sörös pohár mellől annyira figyel rám, hogy ebből az egészből nem vesz észre semmit, már el is mentünk egymás mellett, és nem tudom elképzelni hogyan tudnék hozzá, ehhez az emberhez újra kapcsolódni, nyáron annyira bíztam benne, hogy hozzá költöztem. Egészen megszoktam itt, tényleg jó dolgom van, és ha nincs itt, akkor továbbra is elvagyok, de most már számolom hány sört iszik, illetve hány pohár bort, és gyakran, idegesen pillantgatok oda, és rettegek, hogy észreveszi, monitorozom, mennyit iszik. Szóltam 2 sör, és egy pohár bor után, hogy “mostanában kicsit sokat ittunk, nem kéne ennyit” (mi, többes számban, én rá se tudok nézni a piára egy ideje). Hát szerinte meg nincs semmi baj. Eddig is tudtam, eddig is realizáltam, de nem volt agresszív. A szilveszter este hajnalban azt hittem meg fog ütni, a többiek mikor szóvá tették, hogy ne a telefonját nyomkodja, hanem mondjuk figyeljen rám, rájuk, összeszólalkozott K-val, hogy ő igenis csak jól érzi magát, Én is jól érzem magam, és kiabált, éreztem, hogy elkezdem egyre gyorsabban venni a levegőt, és felszaladtam a fürdőbe, régen nem volt velem ilyen, apám meg anyám tudott kiváltani hasonlót, apuka ilyenkor azt mondta, ne színészkedjek, anyuka meg azt, reméli megdöglök, úgy kell nekem. Mire felocsúdtam, kiabálva nyitott be a helységekbe, és nevemet kántálta, “mi a fasz bajom van”. Az egésznek olyan Ragyogásos érzete volt, mintha egy filmben lennék. Tudtam, hogy el fog érni ide is, már az emeleten jár, és nem tudok hova bújni, anyámat, meg apámat kezdtem hívni, nem tudom miért, valamiért mélyen legbelül a mai napig a diszfunkcionális szüleim védelmére, és elismerésére vágyom, pedig már régen realizáltam, hogy ennek nincs értelme, tovább kell menni. Majd 23 leszek ebben az évben, és ha nagy baj van, félek, csak őket próbálom elérni, persze egyik se vette fel. Anyámé Dél-Afrikában ki se csörgött, apám meg amúgy, lábjegyzet reggel visszahívott, de nem vettem fel, felesleges vele számolnom, ő nincs. Elért hozzám, tényleg ideges volt, sose láttam még ilyennek, kértem, hogy menjen ki, kétszer, háromszor, és elment, szentségelve letámolygott, és tovább ivott. Nem tudom mennyi idő után összeszedtem magam, visszaültem társasozni, próbáltam játszani a szerepem, de szólt, hogy menjünk ki, beszélni akar. Olyan volt, vagy legalábbis Én olyannak érzékeltem a hangját, hogy “baj” lesz. Ott volt bennem a felismerés ha fenn nem ütött meg, akkor most fog, és senki nem fog megvédeni, legfeljebb majd ha hallják, hogy csattan, majd akkor körülállnak. A hallba próbáltam irányítani, a nyitott üvegajtó nem hangszigetelő, a lehető legkevésbé messzi alternatívára, biztosítottam róla, hogy az én hibám minden, és hogy hisztiztem, és túlreagáltam, az egész olyan szürreális volt, ahogy beszélt, az egész helyzet, most sem vagyok benne egészen biztos, hogy nem Én vagyok-e a hálátlan, és nem értékelem eléggé, lehet hogy ez belefér? Általában békés, és eddig nem irányult ellenem az agressziója, ha az is volt. Le kell lépnem, de okosan, tervel.

[katya-volkova]

Szakítás

Jó, jó most hazamegyek és szakítok vele. De mit mondjak neki? “Én többet érdemlek.” Jézusom, nem, ezt biztos nem. Még ha így is van, ezt csak nők mondják. “Te többet érdemelsz.“ Na, ez egész jó.

De el fog kezdeni nekem értetlenkedni és bizonygatni, hogy én így vagyok jó, ahogy. Ez mondjuk tényleg így van. Haha. “Még élni akarok.”  Ezzel kiverném a biztosítékot. Ennyi erővel azt is mondhatnám, hogy végig akarom még dugni fél Európát. Lássuk csak. “Azt hiszem, most külön kell lennünk, hogy később együtt lehessünk.” Ez nem rossz, de a tököm se akar később együtt lenni. Most mondjuk megspórolnám a hisztit, de folyamatosan zaklatna, hogy mikor van az a később. “Beleszerettem valakibe.” Ez elég véglegesnek tűnik, de tudni akarná, hogy ki az a ribanc, és soha véget nem érő faggatózás venné kezdetét, hogy hol ismertem meg, mikor jöttünk össze, jó volt-e a szex, megbántam-e, rá gondoltam-e közben, miért nem mondtam el, blablablabla… “Megcsaltalak.” Ugyanez. Jaj Istenem, az lenne a legegyszerűbb, ha szó nélkül eltűnnék, és soha többé nem venném fel neki a telefont, nem válaszolnék az sms-eire. Jó, kicsit tirpák dolog. “Még nem akarok gyereket.” A végén rávágja, hogy ő sem. “Én már gyereket akarok.” A végén rávágja, hogy ő is. “Most a karrieremre kell koncentrálnom.”  Tuti előjönne belőle az anyáskodó énje, és biztosítana arról, hogy mindenben támogat, türelmes lesz, építsem csak a karrierem, ő itt van és nem hagy magamra a legnehezebb időszakban. Kár. Várjunk csak! El kellene érnem, hogy Ő akarjon szakítani. Akkor mennyi felesleges sírást és üvöltözést megspórolnánk. Kicsit megjátszanám, hogy “Ó, jaj ne.”, aztán ennyi, kalap, kabát, viszon’ látás. De ezt túlságosan hosszú folyamat volna kivárni. “Valami elromlott, ez nem működik.” Ide hallom, ahogy mondaná: “De mi, mondd el mi a baj, megváltozom, csak mondd el mit csináljak másképp! Tudom, hogy szeretsz, ezt csak pillanatnyi kétségbeesés, hidd el, meg tudjuk oldani!” Nem, nem tudjuk, nem is akarom. Oké, most nagy a pofám, de igazából szerettem, meg szeretem most is. Csak nem úgy, ahogy kéne. Ahogy ő engem. De nem akarom megbántani. Aranyos lány. Ha azt mondanám “Bocsáss meg, de nem szeretlek úgy, ahogy kellene, és ahogy megérdemled. Sajnálom.”, tudod mi lenne? Elkezdené magát marcangolni, belülről emészteni, hetekig sírna és keresné az okát, hogy mit rontott el. Pedig semmit. Ez az érzés vagy jön, vagy nem. Vagy jön, és aztán megy. Nálam elment, mit csináljak?

Ha szakítasz egy nővel, miért akar mindig, mindenáron meggyőzni arról, hogy hülye vagy és nem is azt érzed amit? Csak el tudom dönteni, hogy együtt akarok-e lenni valakivel vagy nem. A nők esküszöm, azt gondolják, hogy mi, férfiak, szellemileg annyira visszamaradottak vagyunk, hogy nem ismerjük fel, ha valakit igazán szeretünk. Istenem, hányszor hallgattam már végig szakításkor “Tudom, hogy szeretsz. A szíved mélyén nagyon szeretsz, csak nem veszed észre. Nagyon meg fogod még ezt bánni.” Egyszerűen képtelenség tisztán, botránymentesen szakítani. Mit kell ehhez mondani? Basszus, már ennyi az idő? Nézd már megint ő hív, hogy hol vagyok, mit csinálok, mikor érek haza. Muszáj lesz beszélnem vele és szakítani. Indulok, majd hívlak, hogy mi volt.

                                   ***

 - Szia Kislány, megjöttem. Mi ez a sok cucc, elutazol?

- Nem. Költözöm.

- Költözöl? Hova? Miért? Mi van?

- El. Te is tudod, hogy miért. Nem megy ez. Figyelj, szerintem zárjuk rövidre. Nem tudom, te hogy vagy vele, de én régóta nem vagyok boldog ebben a kapcsolatban, és szerintem te sem. Az lesz a legjobb, ha szépen, csendben elfogadjuk, hogy így alakult, és szakítunk. Nincs okunk haragudni a másikra, úgyhogy elválhatunk békében. Maradt még itt néhány cuccom, majd valamikor eljövök értük.

- De hé, várj már. Csak így? Van valakid? Vagy mi a baj? Nem akarod megbeszélni, vagy megoldani? Csak így félredobsz mindent? Én ezt nem értem. Velem van baj? De én szeretlek. Beszéljük meg.

- Bocsáss meg, de nem szeretlek úgy, ahogy kellene, és ahogy megérdemled. Sajnálom.

                                                      ***

Ezután kisétált a lakásból. És én még soha életemben nem éreztem magam olyan szerelmesnek egyik nőbe se, mint akkor ő belé, a csukott ajtót bámulva.

[hoofsnclaws]

Mi értelme van ennek a közjátéknak?

Nem fontosak a vágyaim, az érzelmeim, a gondolataim. Akkor mi fontos? Mert már nem értem. Igazából már azt se, amit eddig értettem.

Apróságnak tűnik, az is, de ha az apróságok nem fájhatnak, akkor mi fájhat? És nem is csak ez fáj, hanem ámblokk ennek a kiváltó oka.

Csak azt nem értem, hogy

ha az embernek, aki szerelmes belém nem fontos, hogy hogy érzem magam, akkor ki a fasznak lesz?

Mert nekem fixen nem. És ez fáj.

Egy percre komolyan elhittem, hogy rám írtál miután leléptem voice-ról, de nyilván csak stream értesítő.

De amúgy miért is írnál rám? Miért is? Igazából tudom, hogy észre se veszed, hogy megbántottál. Pedig ismersz, mint a rossz pénzt, tudhatnád, hogy sírni megyek.

Mi értelme, hogy ha az embernek van barátja? Mert így? Na így... Semmi.

Első este, amikor meséltél érzéseidről nem gondoltam, hogy ez az összes.

Magányos vagyok, és fáj. Néha megbékélek és még akkor is hiányzol, amikor nem. Mindig várom, hogy itt legyél, pedig olyankor érzem magam a legmagányosabbnak.

Nem érdekel, hogy nem történik köztünk semmi az éjjel. Érdekel, de elnyomom, hogy egy romantikus emlékünk nincs és nem is lesz. A gondolataim felé érdeklődés sincs, sőt el vagyok csendesítve. Fáj, de igyekszem elfogadni, hogy még csak fel sem fog tűnni, hogy épp hogy érzem magam. Hiába mondom, hogy nekem fontos valami, akkor sem lesz figyelem szentelve neki. Csak akkor nem értem mi értelme ennek az egésznek?

Hallom, ahogy azt mondod szeretsz és hiszek is neked, de... Nem érzem úgy, hogy fontos lenne a boldogságom.

És ha neked nem, akkor kinek?

Egyedül nem vagyok ehhez elég... Sajnálom.

#gondolatok #love #szerelem #magyar #boyfriend #érzelmek #magány #fáj #kit érdekel #cry #érzek #apróság #fajdalom #kapcsolat #párkapcsolat #se veled se nelkuled #hianyzol #siras #nem vagyok boldog #nem vagyok fontos #szeretlek #romantika #beszélgetés

[onsieluenkeli]

Tisztára mint egy színtelen, színeket vesztett Henri de Toulouse-Lautrec és a múzsája. Tökéletes. Tényleg ilyen volt. 20 látod? Nem úsztuk meg! És tudom hogy imádod. "A tetovált lány", a "két hét", "leszek a titkárnőd, miután meghalsz"... ezek mind tieid. Honnan tudja?

❕És a helyes válasz rá a Follow the Flow

Emlékeztek? Amikor tavaly ezzel a zenével jöttem, és EL MERTEM ÁRULNI mennyire elegem van abból a monoton és agyzsibbasztó örökös szenvedés történetekből, a kioktatásokból, a depressziós kommentekből, az agyvérzésig ismételt rohadt újságcikkekből, amikre szinte csak lecsúszott ellenzékiek, és mammikák és papikák válaszolgatnak... És mennyire nem bírom már a nyugger Facebookozást... ?

A P-Novák Éva és az idős írók mind kiakadtak, me' nehogymá hogy emilyen legyek, az bűűűn, és a Mérő Verának ez nem tetszik... és addig csűrték csavarták a netes posztokat, hogy lassan újra el ment az életkedvedem. Lenyomtak.

Borzasztó hogy mennyire rá tudnak telepedni mindenre, és mennyire alattomosan le tudnak uralni közösségi tereket. Lehúznak, és észre sem veszed. Aláznak, égetnek, kioktatnak, lelkiismereti furdalást okoznak... a HELYEDRE ülnek!

Éppen most volt Keresztanya a gyerekekkel nálunk, persze be lett kapcsolva a 🎮konzol is. Ő annyira nincsen oda ezért, de a végére mégis megenyhűlt, elfogadó lett és toleráns. És nem pusztította a gyerek lelkét. Látszik hogy 5 unokája van. Látszik hogy napi szinten részt vesz a fiatalabbak életében, és enged másokat is élni, és érvényesülni, nyomasztások helyett! Mert nem akarja az unokáit elveszíteni azzal, hogy egy megcsömörlött öregasszonyt lett!

❕ Minden színtelen, elhidegült, depressziós, és sérült kapcsolat mögött, hasonló környezet, családi háttér, és barátok is lehetnek. Amíg nem dől el egy dominó, ez nagyon sokáig úgy is maradhat.

A Facebookon is az a sok millenniumi is azért lóg inkább Pottyondy Edinánál mert élni akarnak, nevetni! Empatikusak is, de fiatalok! Belevaló vagány srácok, és lányok! Szeretik a vidámabb posztokat, és a WMN-t, az NTREA-t, az időseket, M.V.-t ívben elkerülik!

Amúgy egyfajta postás szatírként P-Novák éva (is) dobja bele az én 7 nyakamba a világ összes problémáját, mintha szemetes lennék, egy kihasználható takarító, aki mindig mindent lereagál mindenki helyett... Utálom. Mert a figyelmemet ellopja, a SAJÁT inspirációs ötletemet kioltja, tönkreteszi a napomat, és az életkedvedemet is elveszi!

Ezt a kihasználó játékot művelik másokkal is! M.V. a Tinderről hívja át a férfiakat kommentezni magához! Lehet látni, ahogy igyekeznek, majd megunják, és csalódottan otthagyják. Csak ők beleegyeznek!

De ha én jelzek arról, hogy engemet hagyjanak ki, nem szeretnék ebben tönkremenni, akkor persze én vagyok a szívtelen rossz, és a csalódás.

Van aki megért, és egyetért abban hogy ne zsagoljanak agyon, hiszen így is 15 év alatt milliárdszor többet kaptam! NEM bonyolultat írok! Ahogy gyerekeket védeni kellene mindenféle kártékony sz@rtól, és a jogaikat tiszteletben tartani, a kesőbbi szabad választási döntéseiket... úgy egymást is nem?

És valóban szürreális, hogy miközben engemet használnának... a saját gyerekeik, a férjük, a barátaik sehol sincsenek. Akkor ki is valójában a csalódás ?

Sokszor irigykedve és esküszöm szomorúan nézem ahogyan 20 - mer hülyéskedni, bunkó lenni, incselkedik... és arra gondolok mozdulatlanul, hogy ha én is majomkodnék... Amazok a seggfejek lincselnének, kioktatnának, és Mandíneresnek asszociálnának. Nem merek semmit se csinálni! Mert mindent benéznek...

A Crossfire is egy olyan emberről szól aki a rengeteg együttérzésbe szinte teljesen tönkrement, és nem mer boldog lenni, nem tudja magát elengedni, és jól érezni! A klímaszorongáshoz hasonlóan, léteznek hírek, tragédiák, háborúk miatti szorongások is! És akik elfordulnak, bekötik a szemüket, szabadulni szeretnének, nem érzéketlen seggfejek, hanem egyszerűen nem bírják azt a hatalmasra duzzadt információs cunamit!

Csak a rohadt mazoista él... világháborús és olyan náci mentalitásban! Mindenki más pedig OKOSAN menekül abból a sz@rból! A 🎨 színek, a nevetés, a boldogság felé... nem?

Én mosolyogni szeretek! Nincsen undorítóbb annál, hogy valakik, még ezt is elvennék másoktól! <- ezt kéne a fejekbe vésni!

Akik kritizálnak - ha az anyátok, apátok, gyerekeitek, és barátaitok is aktívabbak lennének, akkor az a néhány se roppanna bele MÁSOK bajaiba! - Nem?

A magánéletemben turkálnak, betegesen össze akarnak hozni valakivel, versenyeztetnek, hasonlítgatnak... - rohadt beteg!

Az olyanokat amúgy nem érdeklik az írásaim, egy pillanat alatt elfelejtik mennyi minden mellett álltam már ki, és nem lustán copy-paste cikkekel! Valójában szándékosan szórakoznak, és tesztelnek. Játszák az ostobát, miközben pontosan tudják mi a korrekt és helyes.

Csak azt nem értem miért? És mivel lennének elégedettek? Ha fent rohadnék depressziósan egy kbaszott buborékban likeokat számolva a Facebookon és non-stop agyzsibbadásig? Tudom, hülye vagyok de a legtöbben okádnak már a metoo világtól, és a megmondó cikkektől! Nem mindenki 60 éves, és boldogtalan!

Tudjátok hol kezdődik a valódi Aktivizmus!? Ott, ahol valaki le is tudja húzni a WC-t, és nem csak a sz@rt bámulja szenvedve, és mutogatva! Ott, ahol valaki el tudja érni, hogy mások is lehúzzák, sőt... kezet is mossanak utána! Sikerélmények nélkül csak egy zakkant Facebooker az, aki napi szinten politizál.

És + Semmi közöttünk nincsen azzal a jogvédő nővel, és mégis velem bunkóskodnak! Kábé neki ennyi mindig sikerül.

A Nikit is zaklatják. Nem a Flóra, nem az ismerőseim, nem a családom, és biztos hogy nem én hanem öreg, bugyuta nők! Soha nem állítottam hogy mi egyformák vagyunk, csak hasonlóan - kicsik! Niki vonzó, gyönyörű, és Ő nyomult mi ránk anno! NEM PEDIG MI Ő RÁ! Nincsen sehol, és senkivel sem! Miért kell zaklatni? Kérte?

A WMN-esnek pedig sikerült a rohadt cigány kártyát is bedobnia! Ilyen idióták vannak a neten! Erről is írtunk már számtalanszor hogy mennyire undorító az a sztereotip stigmatizálás!

Egy kisfiú miatt akinek barnább a bőre, egyből mi kapjuk a cigányokról szóló cikket! Ez pontosan olyan mint amikor valaki kövér, és burkoltan fogyásról szóló írásokat kapna. Vagy ha egy kisgyereknek nagyobb az orra, és az elmebeteg tanára érezhetően neki célozza a zsidókkal kapcsolatos történelmi leckéket! (Ez meg is történt a sulimban, volt egy ilyen hulladék tanárnőnk) 2024-ben már rengetegen értik, h ilyeneket művelni mennyire bántó! Miért kell kényszeresen zaklatni másokat!? Valaki kérte?

Nekünk kell igazodni a traumatizált, öreg, szürke és érzéketlen szadista nőkhöz, és a depressziós világukhoz? - Biztos?

Én ezt nem akarom. Nem csak magamnak, hanem senkinek sem.

.

[iasonmallory]

#1 Milo Elden pt2

Egyszer el is ígértek minket valakinek és amikor úgy tűnt, hogy az irányításunk kicsúszik a kezükből és valami jöttment kezébe kerülünk galád módon „megtréfálták” az illetőt. De legalább hatalmas védőfal veszi körül Asgardot ennek köszönhetően. Szóval minden rosszban van valami jó. Csak észre kell venni azt. Nekem is sikerült. Már nem háborogtam annyit magamban. Hogy csökkentsék a népszerűségemet terjeng valami ócska elrablásos história is rólam. Pedig egyáltalán nem raboltam el senkit sem, hanem megmentettem őket. Igen, megmentettem azt a szerencsétlen testvérpárt (Hjúki-t és Bil-t) az apjuk (Vidfinnr) verésétől és valamilyen szinten a haláltól is. Sokat éheztek és sokat is dolgoztak, folyton vizet kellett hordaniuk. Az egyikük mindig nagyon ügyetlen volt és az ő vizes edénye folyton semmivé lett, mert megbotlott és ezzel a földet öntözte vele. De a másikuk mindig ügyesebb volt, tele edénnyel cipelte a vizes terhét. Ettől függetlenül mindketten ugyanannyi verést kaptak, mert az egyik nem vigyázott a másikra és az egy mindenkiért mindenki egyért elvet betartva… szenvedtek maradjunk annyiban. Ezek a gyerekek úgy éreztem olyanok, mint Sol és én. Az egyikünk az ügyesebb a másik pedig az ügyetlenebb, akinek szüksége van a testvérére. Persze, hogy nem az eszemre hallgattam és megsajnáltam őket. Ezért egy éjszaka amikor vízért küldték őket a Byrgir kúthoz szépen elragadtam őket és felültettem őket a Hold szekerére. Féltek. Persze, én is féltem. Ekkora hülyeséget azóta se csináltam és nem is fogok. De elmondtam nekik, hogy nem fog bántódásuk esni és hogyha segítenek nekem, akkor örök megbecsülés vár rájuk. Azt persze elfelejtettem hozzá tenni, hogy ennek köszönhetően életük végéig – ami sosem fog eljönni – engem kell szolgálniuk vagy, hogy egészen pontos legyek a Holdat. Így pedig nekik köszönhetően a Hold „megtelik” és szépen lassan „elfogy” az égbolton. Ők ketten a Hold fázisai és egyáltalán nem számít, hogy ügyetlenek vagy ügyesek, mert beillenek az idő körforgásának rendszerébe. Valószínűleg sosem bocsátják meg nekem, hogy ebbe kevertem őket, de túl magányos voltam és hiányzott a gyerekveszekedések zaja. A feladatom miatt nem akartam magamnak családot, ezért ők ketten lettek az én családom, amit nem a vér köt össze, hanem a sors. Szóval, ha legközelebb gyerekrablónak titulálnál gondolj csak bele mennyi mindent köszönhetsz most Nekem! Nem kell minden éjszaka ugyanazt nézned az égbolton, hanem van valami kis változás is. Évszázadok teltek el így. Békességben. Vagy legalábbis én úgy éreztem, amíg be nem következett az a szörnyű jóslat és meg nem jelentek azok a bestiák a nyomunkban. Ha eddig nyugodt életünk volt, akkor az istenek megint beleköptek a Nap és a Hold levesébe és olyan pokolfajzatokat szabadítottak ránk, amik szomjaztak ránk és az erőnkre. Sosem békéltem meg azzal, hogy vad farkaskölyköket szelídítsünk meg és tegyünk úgy, mintha valami házikedvenc lenne. Már akkor nem örvendtem Loki gyerkőceinek, amikor még csak kis semmirekellők voltak, hát még azután, hogy a leszármazottjaik közül kettő kifejezetten minket akar. Őket nem csupán a bosszú hatja. Ha így lenne már régen feladták volna a próbálkozást. A csillapíthatatlan vérszomjuk az, ami olyan kitartásra sarkalja őket, amire példa még nem volt. Sosem fáradnak, sosem veszítik el a nyomunkat, mert mindig ránk találnak. Az egyiküknek tűzvörösen izzó szeme van, a másiknak pedig jeges kék. Legalábbis az álmaimban azt látom, hogy eljönnek értünk és örök lesz a sötétség. Persze nem tudni pontosan mikor, de a nyomomban érzem őket anélkül is, hogy nem látom őket, elég, ha a jelenlétüket érzem. Az álmaim mostanában mindig ugyanúgy kezdődnek és ugyanúgy végződnek. Valaki felébreszti a szunnyadó óriás farkasokat, mormol nekik valamit és egy bűvös nyílvesszővel miután a farkasok felébredtek és bekövetkezett a napfogyatkozás az illető tétovázik. Még nem akarja megfeszíteni a húrt, pedig ez a sorsa. A farkasokra néz, erőt vesz magán és céloz.

#iason mallory #lysander collins

[fanncsi271]

Már eltelt kis idő mióta szakítottunk gondolom bekesen alszol és nem tudom hogy te hogy érzel sikerült e túllépned ilyesmi..

Én azért sokat gondolok rád.

A közös idő töltés esti hivas, jatszasok stb..

Hiába írtak a fiúk mindegyikben téged kerestelek talán.

Igazából már inkább az fáj hogy tudtam mélyen hogy te nem szerettél engem igazán csak voltam majd eldobtál ha meguntál.

És mondhat bárki bármit ha tényleg szerettél volna ez nem úgy alakul.

Talán észre kellett volna vennem csak vak voltam az intő jelekre mikor mondjuk profil képet akartál cserélni és csak eszedbe sem jutott hogy egy velem közöset válasz...

Vagy mikor a barátságról kezdtél beszélni...

Mert te tudtad nem lesz hosszú kapcsolat, nem is akartad csak valami tapasztalat.

Vagy mikor vissza fogadtalak...

Én csak szerettelek és bele se gondoltam hogy egyszer csak elvesztelek. De hát igaz túl szép volt hogy igaz legyen ahogy tartja a mondás...

Csalodas már csak a szakítás is ahogy le zajlott meg csak mégsem hallgattál.

Egy kapcsolat közös ahogy a szakítás is te mégis csak egyedül döntöttél.

Pedig én tényleg azt hittem , vagyis elhittem az oleleseidbol a csókokbol, hogy akartál velem lenni hogy végre te szeretsz de tény jól tudsz hazudni vagy én nem tudom hogy hogy sikerült át verned.

És mint előtted alexel most téged nézegettelek mikor voltál aktív gondolkozva, na vajon most kivel lehetsz, írhatsz, mit csinálhatsz...

Szakitasnál amíg küzdöttem elutasító voltál ahogy rá hagytam flegma és bunkó..

Mintha tettem volna valamit ellened megcsaltalak volna, vagy random dobtalak volna, vagy akármi de te döntöttél ez mellet és így nem is értem..

Majd oda biggyesztetted a szakítás üzenetben hogy lehetünk barátok de akármikor írtam mint az ellenségek...

Az okokon is gondolkozom hogy miért szakítottal mert ez az egy nagyobb vita nem lehet ok mindenre és a hullámvasút kifejezés sem előtte semmi baj nem volt...

És ha egy férfi autója elromlik alap hogy megjavitja nem le mond róla majd vesz egy másikat.

Itt volt valami hátsó dolog amit nekem nem mondtál így csak találgatni tudok vagy a családod, vagy az hogy... Ezt inkább nem írom...

És ez az érzés hogy be kapcsolom a telefonom nézve hátha írsz de mindenki ir csak te nem ez fáj és nehéz bele törődni.

Azon is sokat gondolkozom, hogy ez egy megfontolt alapos döntés volt e nálad vagy egy hirtelen fellángolás...

Meg tényleg hogyan mi megismertük egymást olyan extra volt és én tényleg azt hittem úgy mindenből hogy te vagy az igazi és igazából lehet hogy az vagy, csak egy másik életben.

De ha egyszer az életben hiányoznek neked akkor jusson eszedbe hogy ez a te döntésed volt én harcoltam az utolsó percig, érted, értünk.🖤

És erre az üzenetre kérlek ne támadj semmi szándékom nincs vele szimplán nehéz ezt nekem feldolgozni az emberek elvesztését főleg ilyen hirtelen...

Sőt valaszolnod sem kell nyugodtan hagyd figyelmen kívül ezt az üzenetet csak le írtam bennem mi van. Ismersz tudod ilyen típus vagyok...

De ha már egykerdesre is válaszolsz akkor az az legyen, hogy ezen már sokkal előtte gondolkoztal vagy ez a napokban azonosult meg benned?

Amiket le írtam azok a kérdések és állítások vannak bennem ezeken ragodok.

És tudom nem szeretsz olvasni és gondolom tőlem amúgy sincs kedved semmi üzit kapni ezért csomó részt ki töröltem belőle és így is picit hosszú lesz de annyit csak megerdemlek hogy elolvasd ha már időm se volt írni vagy akármi.

Már nem reménykedem az újra kezdesben de ha már felajánlottad a barátságot azt hogy lehetne kivitelezni?

Írjak rád néha ha eszembe jutsz, de hát mindig a fejemben vagy...?

Mindenesetre tán könnyebb lenne elengednelek a barátság tudatban hogy mégis csak mellettem vagy csak másképpen.

Szóval ha néha írok ne hibaztas...

De azért örülök, hogy neked ilyen könnyen ment a tovább lépés nálam minden egyes perc mintha kinozna mikor nem írhatók...

És én azt hittem én vagyok az erősebbik fel pedig ha látnál most ...

Csak egy érzelmi roncs vagyok...

És ha nem akarsz barátságot már azt csak mondtad mert be tanult séma a szakitos szövegeknel.

Esküszöm igyekszem nem írni neked többet, nem tudom más írt e neked ilyen üzenetet mert nekem még soha senki ez miatt gyengenek érzem magam. De össze tortem..

És míg sírok egy ideig itt leszek ha újra kezdenéd aztán talán tovább lépek és te is egy ex leszel akiről mosolyogva mesélek.

#szakítás #fajdalom #hiányzol

[drakvuf]

Nagy Ő 11: Egy jóházból való úrilány emlékei

Komoran érkezik Attila a villába, de egyből felvidul, amikor meglátja a lányokat. Azért jött, mert Bea beszélni akar vele.

Amikor elvonultak neki is állnak a versenyzők pampogni, hogy HOGY IS VAN EZ? Orsi viszont védi a lányt, mert ő az egyetlen, akinek Bea elmondta miről van szó és érzi a sztori súlyát.

Bea várta a férfit, de nem valami boldog. Komoly vallomást tartogat a Nagy Őnek.

Elmeséli, hogy fiatalabb korában szerelmes lett egy férfibe, aki teherbe ejtette, de nem akarta a gyereket, mert kiderült, hogy barátnője van mellette. Bea elvetélt. Ezután anyagi gondjai voltak és szexmunkából kellett megélnie. Attila megrendül a hírtől. Egy-két résszel ezelőtt pont arról beszélt, hogy ez nála kizáró ok.

Kicsit gondolkodik, majd azt mondja, hogy az nem zavarná, ha a párja meztelen képeket csináltat magáról, de hogy mással dugjon a kamerák előtt az nem fér bele. Hazaküldi a lányt.

A Nagy Ő kézen fogva vezeti vissza Beát a villába, megöleli a többiek előtt, aztán elsétál.

Bea nem szól a többiekhez, viszont kihívja Orsit beszélni. Elmondja neki, hogy haza kell mennie, amitől Kleopátra elsírja magát.

Nem vettem észre, hogy ekkora barinők lettek ők ketten. Szomorú jelenet.

Komoran üldögélnek a többiek a villában. Metta megjegyzi, hogy sok már neki a hisztike. Natali rávágja, hogy tisztelni kéne mások érzéseit és elvonul.

Fruzsi szerint vannak empatikusak és kevésbé azok. Ők az utóbbi kategória.

Beáék Natalihoz sétálnak. A papnő is sír, pedig nem is tudja mi van.

Orsi besétál és odavágja a többieknek, hogy örülhetnek: elmegy Bea. Megszületett a villa első örülhettek kommentje:

Bea rá se néz a lányokra, amikor kivonul az utazótáskájával csak egy sziasztokot dob oda nekik. A többiek nem értik a helyzetet. Azt hiszik ők csináltak valamit.

Natali a konyhában boomerkedik. Felteszi a kérdést, hogy a plasztikok lennének a jövő generációja? Erika kicsit enyhíteni próbálja a nőt, hogy tényleg elég fura a szitu.

A papnő viszont eltökélt boomerként nem enged a saját faszságából és tovább loopol. Az egyetlen reménye, hogy Attila jó döntést fog hozni. Jaj, életem...

Másnap Attila beöltözve jelenik meg a villában szőlőt zabálva. Újabb verseny lesz, most ókori tematikában. A hedonizmusé a főszerep.

A lányoknak is be kell öltözniük, isznak, aztán mennek festeni. Attila lesz a múzsa. Az érzelmeiket kell vászonra vinniük.

Erika méretet vesz Attila kezéről és megjegyzi, hogy a férfi kéz mérete egybe vág a farokmérettel.

Attis azt mondja, hogy nála ez nem áll. Metta nagy rajongója a törpöknek és Attist is szívesen látna így, szóval befesti a kezét kékkel.

Az alkotás közben a férfi megkérdezi, hova utaznának szívesen. A hölgyek felsorolják a legprolibb turista célpontokat.

Aztán arról faggatja őket mi az ami már most összeköti őket a férfivel: Mimi rávágja, hogy a sport. Nem nyert. Bogi szerint az, hogy dugnák egymást. Fruzsi szerint a külsejük és a humoruk. Timi gondban van. Nem tud mit mondani.

Kínos a csend. Metta menti a szitut azzal, hogy elmondja bennük az a közös, hogy szeretik az okos embereket. A kamerának megjegyzi, hogy Attila pont úgy fekszik ott, hogy látja a farkát. Ő végez a leggyorsabban a képpel, szóval kicsit rá is nyomul Attisra.

Miután mindenki végez, Attila egyenként elemzi a festményeket a művészekkel.

Orsi kezd egy absztrakttal.

A két pötty a közepén ők, a szivárvány meg minden jó, ami körülveszi őket.

Erika nem erőltette meg magát.

Attila megjegyzi, hogy a keze L betűt mutat. Megkérdezi a nőt, miért ábrázolta vesztesnek.

Fruzsi képe annyira rossz, hogy Attis rá se tud nézni.

A lány beismeri, hogy kritikán aluli a kép, de megpróbálja kihetyetyézni a szitut.

Mimi képe is kellemesen fostos lett.

Attila megkérdezi, hogy miért van három hajó a képen. A lány azt mondja, hogy azok a riválisai. Metta és Bogi.

Haljak meg Timi festménye egész jó. Mondjuk, ha már személyisége nincs, legalább ennyit tudjon.

Attila se érti a szitut, nem érti a lányt. Mimi kiakad, mert szerinte az övét másolta le Timi. Nagy különbség, hogy Mimié kurva szar lett.

Ezután nagyon vicces látni a két nagy rivális, Metta és Natali festményét. Mintha óvodásokkal csináltatták volna meg a képüket. Mettánál mennyiség vs minőség probléma van.

Natali képe szimplán röhejes. Ő azt mondja, hogy szimbólumokat festett és elmagyarázza Attilának mi mit jelent.

Nem hagy helyet annak, hogy a közönség értelmezze a művét. Barthes nem lenne boldog.

Bogi lefestette önmagát Attissal és a többiekkel. A férfit zavarja, hogy a többieket is ráfestette.

Megjegyzi, hogy a festmény harmada a riválisairól szól.

Vigyorogva érkezik Zsófi a villába. Megint hatalmas szarkavarásba van. Megadja a lehetőséget a lányoknak, hogy egy-egy fekete rózsás hűtőmágnest tegyenek azoknak a képéhez, akiket utálnak.

Ez új lesz Attilának, mert a benti konfliktusokról nem sokat tud.

Bogi Natalira rakja, mert csak a geci oldalát ismeri. Natali Mettára rakja, mert meggyanúsította a versírásnál a rózsaszirmokkal. Fruzsi Bogira rakja, mert szerinte neki van a legkevesebb esélye Attilánál. Erika Mettára rakja, ugyanazért amiért Fruzsi, Bogira. Metta Natalira rakja, mert kölcsön kenyér visszajár nem illik a férfihez. Mimi Mettára rakja a rózsát, mert nem akar gyereket. Timi Bogira rakja, mert szerinte nem a Nagy Ő kell neki, hanem más motivációja van. Orsi Mettára rakja, mert az elejétől kezdve kétszínűnek tartja.

Zsófi megforgatja a kést Mettában és Bogiban. Faggatja őket, hogy értékelik a szitut, mert ők kapták a legtöbbet.

Bogiról lepereg és hosszú mondatokban mondja meg azt, amit Lilu annak idején tömören és érthetően közölt:

Attila csak kapkodja a fejét. Nem látta még ilyennek a lányokat. Bogiban pozitívan csalódik, mert határozottan kiáll magáért.

Zsófi bedobja, hogy ma este rózsaceremónia, de megadja a lehetőséget, hogy meggyőzzék most Attist arról, hogy helyük van itt. Elindít egy homokórát és elviharzik.

Árpa oldja kicsit a feszkót azzal, hogy őt nem érdekli mit gondolnak egymásról, de azt ők nem tudhatják, hogy ki illik hozzá vagy nem.

Fruzsi nyitja az open mic estet. Szerinte van egy feszkó a plasztikok és a normiek között, ami őt nagyon zavarja.

Mimi felhozza, amikor Metta azt mondta, hogy Attilával a randiján kibeszélték őket. A férfi azt mondja, hogy ez így nem igaz.

Metta megijed és bedobja, hogy nem akar-e inkább kettesben beszélgetni azokkal akikben bizonytalan. Nem akar.

Orsi kérdezi, hogy kikerült-e már a friendzoneból, de a férfi nem ad egyenes választ.

Visszajön Zsófi és közli velük, hogy most ő fog Attilával enyelegni beszélgetni. Attila elárulja neki, hogy nagyon meglepte aminek most szemtanúja volt. Szerinte rossz jel, ha valaki nem kapott egyet se, mert annak a lánynak lehet, hogy nincs jelleme, ha mindenkivel kijön. Bedobja a kedvenc Churchill idézetét.

Viszont azt se szereti, ha valaki csak a szart kavarja. Zsófi próbálja leplezni a fájdalmát.

A műsorvezető vérszemet kap ezért a megjegyzésért. Azt mondja Attilának, hogy két nőt is el kell küldenie a rózsaceremónián.

Snitt és már az eseményen is vagyunk. Csodás fehér ruciban várja mindenki az ítéletet. Gondterheltem érkezik Törpapa. Még mindig kék a tenyere a délutáni festészet után. Kezet kellene mosni néha.

Az első rózsát Mimi kapja, mert bár még mindig nem győzte meg, de kíváncsi rá.

A második rózsát Erika kapja, mert várja, hogy kitörjön belőle a láng.

A harmadik rózsát Natali kapja, mert bár a többiek disszelik, ő nem.

A negyedik rózsát Timi kapja, mert ő tud lenni társaság középpontja.

Az ötödik rózsát Bogi kapja, mert harcias és kiáll az igazáért.

Az utolsó rózsát nem tudjuk meg ki kapja, mert a vágó még mindig egy ge...

#tv #tv2 #hogyvolt #nagy ő #árpa attila

[tavozasomegybenerkezesem]

Ülj a másik székébe

Helyet cserélek hát Veled. Te izgő, mozgó kis angyalka. Apró fürtjeid, hatalmas barna szemeid csodálatot árasztanak és egyben ébresztenek a másikban. Úgy csillognak, mint a legfényesebb csillag a sötét éjszakában. Mindent megvilágítanak és széppé tesznek. Mindent látnak és értenek. Mégis mindig a legszebb és legjobb formáját látják és láttatják mindennek, mindenkinek. A legszebb kislány vagy, akit valaha láttam. Vidám, okos, kreatív, boldog. Az a képességed, hogy mindenkit képes vagy szeretni, elfogadni és mindenkinek képes vagy megbocsájtani. A legszebb és legragyogóbb csoda vagy, akit valaha láttam. Tőled ragyog a szoba, tőled fénylik az összes csillag. Te vagy a mindenség, az egyetelen fényesség,amitől ez a család képes működni. Nem érdemelted mindezt a sötétséget, ami beárnyékol téged. Egyáltalán nem haragszom rád, hiszen semmiről sem tehettél te fekvő angyalka. És ne hidd, hogy a sötétség téged is befeketített. Nem tud. Próbál és ködöt von köréd, de Te annyira fényes vagy, hogy ezt nem tudja elrontani semmi sem. Hiába félsz ettől, nincs Nálad csodásabb ember a világon. Te vagy az, aki mindenkit megóv, megvéd és megment a szeretetével. A fényességed beragyog mindent és további fénycsóvákkal tölti meg az embereket. Felnőttél kicsi lány és a csoda, ami benned él, ugyanúgy ragyog körülötted. Erős vagy. És a sötétség még mindig próbál körbelengni. Talán most azt érzed sikerül. Mert megértetted ezt a sötétséget. Oly rég van már Veled, szinte szokatalan is lenne nélküle élned. Most már érted és látod. Minden bugyrát,  fájdalmát, mocskos lényét. Ettől olyan, mintha a bőrödre tapadna és bevésné magát tudatallatid legmélyebb rétegeibe. De igazából nem képes erre. Ennél gyengébb lényt még nem is láttam és Te mintha észre se vennéd ezt. Pedig Te ragyogsz. Még mindig. Úgy ragyogsz, olyan fényes csillag vagy, amit az éjszaka nem tud elnyelni. Lepereg rólad minden.  Nyugodtan küld hát el és fordíts hátat neki hátat. És ragyogj tovább. Nyugodtan legyél Te a magad fényességében. Mert ez nem a Te mocskod és nem kell befogadnod azt. Küld vissza ahhoz, akihez tartozik. Nem kell magadra vállalni. Neked ehhez semmi közöd nincs. Ez egy rajtad kívülálló tócsa az utca közepén. Ha véletlenül bele is lépsz, vagy rád is csöppen, attól még nem kerül a véráramodba. Csak a cipődre. Vagy a bőrödre. De a bőröd ragyog. Fényes. Nem képes megtapadni rajta a kosz, csak lepereg róla. A belsőd tiszta. Te magad tiszta vagy. És fényes. Nem tud megfertőzni semmi. Te magad vagy a csoda. Csak észre sem veszed. Pedig így van. A sötétség nem tud áthatolni semmin. Nem véletlenül vagy itt. Szeress. Szeress úgy, ahogy csak Te tudsz, adj önzetlenül, ölelj szorosan, nevess hangosan, és csókolj mélyen. Gondoskodj úgy, ahogy csak Te tudsz és teremts csodát mindenhol. Mert Te magad vagy a csoda. És a sötétség sosem érhet utol, igazából nem is kerget, mert szépen lassan feladja azt, hogy a közeledbe férkőzzön. Nyugodtan légy az, aki vagy. Téged nem lehet nem szeretni. És hidd el, hogy a legcsodálatosabb édesanya is leszel.Nyugodtan fogadd be ezt a gyermeket. Általa talán végre meglátod Te is, ki vagy és mindent megadhatsz neki, amit anno Te magad nem kaptál meg. Ragyogj hát. Ragyogj hát, mint régen. Szeress, úgy, ahogy csak Te tudsz. Űzd el és küld vissza a mocskot oda , ahova való, ne aggódj, elég csak ragyognod és magától elmegy. Légy önmagad. A ragyogó , fényes kis angyalka, aki mindig is voltál. A csoda. 

[gamerdepressiongirl]

Nem bírsz másra gondolni csak a rossz dolgokra. Nem bírsz koncentrálni,ezért rontasz a suliban. Ekkor a tanárok is rád szállnak és a szüleid is veszekedni fognak veled. Te pedig leérsz a lejtő aljára.Beülsz a szobádba és sírsz. Fogsz egy pengét,megteszed. Csak egy vékonyka csík,nem fáj. Aztán még egy és még egy. Minden vonal után egyre kevésbé fáj bármi. Csak arra koncentrálsz. Észre se veszed és depressziós leszel. Egyedül vagy. Nem tudsz mit tenni. Úgy érzed nem érsz semmit. Ha nem jön valaki aki ráébreszt arra,hogy tévedsz,megteszed. Öngyilkos leszel. És azok az emberek akik szeretnek,akkor jönnek rá,hogy baj van. De akkor már késő lesz.

#hiányzol #szerelmem #öngyilkos gondolatok #siras #szeretlek #depreszió #fajdalom #fájdalom #halálvágy #fájdalmas

[szeretlek2020]

Elsőnek majd apró tünetekkel kezdődik. A szádat fogod harapni és a körmödet rágni. Hányingered lesz ha emberek közé kell menni és úgy érzed mindenki téged néz és méreget. Aztán ahogy telik az idő egyre nehezebben viselsz majd el bármit s bárkit magad körül. A szüleid az ellenségeid lesznek és úgy érzed majd, hogy a barátaid elhagynak. Lassan már a tükörbe se tudsz belenézni anélkül, hogy ne sírnál vagy ne éreznél bűntudatot a tested miatt. Annyira el fogsz fáradni lelkileg, hogy nem akarsz majd érezni ott belül semmit. Ezért az önpusztító módszerekhez nyúlsz, nyugtatók és szúró vágó eszközök de gyújtót és az egyéb eszközöket sem fogod megvetni. Egy szóval ölni fogod magad.

Azonban félni fogsz, hogy mások megtudják, hogy nem vagy jól és emiatt jobbnál jobb álarcokat veszel majd fel. Szerepeket fogsz játszani és a végén már te magad is elhiszed azokat. Úgy érzed majd, hogy ebből nincs visszaút de akkor ott lesz egy apró kapaszkodó amivel még vissza tudsz mászni. Két lehetőséged lesz, vagy észre veszed, hogy ott van és felmászol. Vagy nem és lejjebb csúszol, majd úgy döntesz elég volt és megadod a végső lökést önmagadnak. A harcod végére olyan leszel mint egy leharcolt katona és nem fogsz senkiben és semmiben hinni. Egy teljesen más ember fog visszanézni rád a tükörből amibe kizárólag egy nap csak egyszer fogsz belenézni.

Éheztetni és hánytatni fogod magad majd végül annyira legyengülsz, hogy a mentő visz be a kórházba. A szüleid aggódni fognak és magukat okolni holott vissza tudtál volna mászni csak te nem éltél ezzel a lehetőséggel. Azaz igazság, hogy mindig van más választás még akkor is ha te akkor úgy érzed nincs.

#Kinzas #Fajdalom #Magany #Depresszió #Testkepzavar #idézetek #magyar #magyar tumblisok

[sokasebi]

Peter Horvath kommentje a Partizán A sharing economy hazugsága c. videója alatt:

Marci, általában bírlak, a tényfeltáró munkáidat nagyon is szeretem, de most azért jól felbasztad az agyam.

Hogy kell érteni azt, hogy a közlegelők problémáját megcáfolták? Ez olyan, mintha azt mondanád, hogy a Pitagorasz-tételt megcáfolták. A közlegelő-probléma egy matematikai modell, azt hogyan lehet megcáfoln? A bugyutának nevezett tanmese nem tanmese, hanem annak a grafikus elmagyarázása, hogy mit értünk ezalatt a modell alatt. A közlegelő-probléma, a fogolydilemma stb ezek nem valós példák, hanem mesébe vagy történetbe szőtt matematikai problémák, amiket összefoglaló néven játékelméletnek neveznek. Tehát szöveges matekpéldák. (Nem mellesleg ezen elvek gazdasági alkalmazásáért is adtak gazdasági Nobelt, ha már ez egy érv, Nash 1995.)

Namost mi is ez a játékelmélet? Ehhez először is kell egy szituáció, amiben két vagy több ember (állat, cég, stb) bizonyos peremfeltételek között verseng vagy kooperál. Pl ilyen a szarvasok pózolása nőstényért. Ezekben a szituációkban feltétel, hogy legyenek bizonyos költségek, és bizonyos jutalmak. A szarvas pózolásnál a "költség" az, hogy amíg pózol addig nem tud élelmet keresni, illetve jobban ki van téve annak, hogy megeszi egy farkas. A jutalom az hogy párzáshoz jut, de csak a győztes kap jutalmat, a vesztes csak a költségeket szenvedi el. A játékelmélet kidolgozói azt vetették fel, hogy egy csomó ilyesmi játszma van, és ezek kategorizálhatóak (pl egy másik a fogolydilemma). Ezeket a "játszmákat" megpróbálták matematikailag absztrahálni, a költségeket és a hasznot számszerűsíteni, és megmutatni, hogy milyen számok mellett milyen kimenetek várhatók, ha minden fél racionálisan viselkedik. Attól függően, hogy a felek milyen áldozat mellett mennyit és hogyan nyerhetnek, viszonylag kevés számú ilyen játszma "séma" létezik amúgy. Például azt vették észre, hogy a pályázás pont olyan "játszma", mint a szarvas pózolás: minden pályázó cégnek bele kell tennie munkát, pénzt stb (költség), de csak az egyik nyer. Tehát matematikailag itt ilyen peremfeltételek vannak: "ha ezt csinálom és a másik is ezt csinálja, akkor ilyen költség mellett ezt az eredményt kapom" - és mindez matematikailag modellezhető, vizsgálható minden fél szempontjából. És bizony, vannak olyan játszma típusok, amikbe kódolva van az összeomlás, ilyen volt pl a Conocorde repülőgép is, ami híres példa.

Namost a közlegelők elve is egy ilyen játékelméleti modell, ami csak akkor omlik össze, ha a kiindulási paraméterek olyanok. Tehát soha senki nem mondta, hogy a közös legelőnek mindenképp össze kell omlania. Már csak azért sem, mert mint mondtam, maga a sztori inkább egy absztrakt példamese, egy "szöveges feladat", az absztrakció nem feltétlenül lesz igaz egyetlen konkrét legelőre sem. Viszont vannak közlegelő-szerű valós problémák. Pontosan ilyen közlegelő-szerű probléma a légszennyezés, hiszen mindenki tudja, hogy többet szennyez mint amennyi neki jut (igen, te is, nem mentség, hogy a másik még többet), mégse tudjuk megoldani. Illetve hajszál pontosan ugyanilyen közlegelő probléma volt a vásárlási láz a járvány miatt: mindenki tudta, hogy többet vesz mint amennyi a boltban neki "jutna", de pont leszarta, csak azzal foglalkozott, hogy neki legyen elég. Cserébe másnak egyáltalán nem jutott, és pontosan ez a közlegelők összeomlása. Tehát azt mondani, hogy mivel vannak közös legelők, ezért az elv meg van cáfolva, az kurva nagy műveletlen butaság, már bocs. Pedig általában úgy néz ki érted amit mondasz, aztán beleszaladunk egy ilyenbe.

A másik amin lehaltam, amikor ideológiailag átitatva ostorozod a másik ideológiát. Nyilván a kapitalista gazdasággal egy csomó probléma van, de azért azt mondani, hogy nézzétek, 8 ember megvalósította a közös ház modellt, gyorsan terjesszük ki 8 millióra vagy 8 milliárdra, hát több érvelési hiba egymása csomagolva (cherry picking, nirvana érv).

Egy részt vegyük észre, hogy a kapitalizmust nem néhány pocakos angol öregúr találta fel a 19. században. Kapitalizus-szerű gazdaság létezett a Római Birodalomban, ugyanolyan mechanizmusokkal mint ma, ugyanolyan károkkal mint ma, csak senki nem hívta így. Aztán összeomlott, jött egy középkor, de amint az emberiség elért egy adott fejlettséget megint, hajaszál pontosan elindult a kapitalista irányba. Azt ugyanis az emberi birtokolni vágyás hajtja, semmi egyéb. Ez pedig egy evolúciósan belénk kódolt ősi tulajdonság, ami minden fajban ott van, ami kijelöli és védi a területét. Nem is lenne vele ekkora baj, ha nem lennénk 8 milliárdnyian. Az ember olyan, hogy szeret gyorsan és kényelmesen többre jutni, olyan volt már az iskolában is amikor inkább lemásolta a matekleckét, és olyan akkor is, amikor inkább bliccel a vonaton, ha megteheti, vagy inkább torrenten szerzi be a filmet, ha megteheti. Nem véletlen, hogy a rendszerváltás előtt spontán és önszerveződő módon pontosan egyfajta proto-kapitalista árnyékgazdaság jött létre. Azért, mert ahogy az olaj is összeáll a víz tetején, ha szétzavarják, mert ez a *természete*, úgy az ember is (kimondva-kimondatlanul) a kapitalizmus felé tendál, ha kap egy fúrót, amit bérbe adhat másoknak. Ez evolúciósan kódolt, nem lehet úgy tenni, mintha nem lenne, és olyan társadalmi modellt javasolni, ami ezt nem veszi figyelembe.

Arról meg már nem is beszélve, hogy az alternatív modellek egy része csakis a kapitalizmuson belül, azt megcsapolva működőképes. Az egyik múltkori videódban - talán pont az házközösségesben - ecsetelte az egyik fickó, hogy az a modell, hogy megtermelik a biouborkát, majd drágán eladják a Hiltonnak. Hát bakker, a Hiltonnál nagyobb szimbóluma a kapitalizmusnak nincs is! A Hilton pont azoknak a gazdagoknak fogja eladni a biouborkát 5000 forintos biouborkás szendvics formájában, akiknek a világából ki akarsz vonulni, különben tőled se venné meg. Ha nincsenek gazdagok, nincs kapitalizmus, nincs Hilton meg bioubi sem, ergo a modell ami erre épít, na az sincs. Magyarul ez a rendszer épp hogy nagyban, rendszer szinten nem működik, csakis zárványként, csakis azért, mert kapitalizmus elég luxust termel ki ahhoz, hogy éppenséggel kitermeljen és elviseljen néhány antikapitalistát is.

[nelkuled-nem-lennek-ilyen]

Utálok haza menni. Hála neked. Mert valami bekattant ennyi év elteltével, eddig hozzám se szóltál. De tudod mit? Nem is akartam. Úgy volt a legjobb amíg fel sem fogtad, hogy ott vagyok veled. Most meg szavaiddal felemésztesz és bár te nem veszed észre igen is bántó dolgokat vágsz a fejemhez. Ha tényleg szeretnél egy cseppet sem beszélnél úgy rólam mint egy hibás példány ami lejött a gyártó sorról. Értem én, hogy most rájöttél arra hogy egyedül vagy. De ne akkor jusson eszedbe, hogy gyereked van mikor már felnőtt. Beszélgetni akarsz, de veled nem lehet. Gyomorgörcsel ülök melletted helyeselve minden szavad mert az már nem opció, hogy más a véleményem. És egyedül a te KIBASZOTT HIBÁD. Anya is elhagyott téged mert egy agresszív beképzelt önimádó fasz vagy. Mindenki elhagy téged, hát nem veszed észre? Nem velünk van a baj, mert nem akarok veled lenni, hanem veled.

Köszönöm édesapám hogy ilyen elcseszett szar kedvel mehetek haza minden nap.

Csak hogy tudd, ha lenne alkalmam rá, én is a legelső pillanatban hagynálak itt.

#apa #csalad #család #csalodas #szorongás #szorongas #szülői szeretet #szülők #szüleim #depresszió #eletkedv #saj?t #saj?t gondolat #sajat #gondolat #saját #saját gondolat #saját poszt #saját vélemény #saját érzés #saját érzelmek #saját sztori

[perfectsadpain]

Néha szükséges jól lennünk, hogy aztán legyen miért sírni a rosszullétkor. Néha szükséges elhinni, hogy a jól létből van a több, hogy értelme a tetteinknek igenis van. Az öngyilkos gondolatok, olyanok mint a fogínyvérzés, amíg nyakig nem vagy benne, észre sem veszed hogy valami nincs rendben. Pár év alatt eljátszottam a fiatalságom. És úgy teszek mintha szép emlékeim lennének, de igazából nincs mire emlékeznem. Annyira irigykedtem, ezekre a történetekre, és képzeltem el, hogy velem is lesz: ilyen. Mert mondták hogy lesz. Nem lett. Se ilyen, se olyan. Keserű vagyok, szeszélyes, összetört. Mérgező, és mások mérgével teli. Haldoklom. Sem a családom, sem én nem tudom elviselni, azt aki lettem. “Mindig is ilyen önző voltál, ilyen hisztis, ilyen irigy, ilyen érzéketlen” Mind igaz, minden ami számít, fülsiketítően dobog a dobhártyámon, mindent ami kevésbé én vagyok, lát mindenki más. Báb állapot, metamorfózis, visszafelé. Fejlődöm. Nem beteg vagyok, nem idióta, nem tagadni való. De bábommal dicsekedni ér. Mert a szép dolgokért kellek, s, nem a gondjaimért.