#elkapott a hév

[redmatyi]

Elkapott a HÉV

#anyíregyimégmindigpesten

[markoferko]

egy húszéves férfi azt mondta, „mindent legurítottak, sört, bort, 72%-os likőrt”, majd egy 19 éves barátjával a temetőnél felfeszítették a mosdó melletti ajtót, majd az épületben talált baltákkal törni-zúzni kezdtek, miközben „bömböltették a zenét, cigiztek és férfimagazint lapozgattak” és szelfiztek. Miután szétverték a ravatalozót, magukkal vitték a baltákat meg néhány szerszámot. Egyikőjük úgy fogalmazott: „eléggé KO állapotban voltunk”, aztán „elkapott a hév” és „akkor jó ötletnek tűnt”.

EMBERI TÖRTÉNET

[n--mate]

Gondolataim röpke sorai

Mindig azzal jövök, hogy nemtudom elmagyarázni vagy elmondani a gondolataimat érzéseimet, és nem csak neked hanem másoknak se. Szóval. Az utolsó hetekben mikor elkapott a hév egy egy gondolatnál akkor megragadtam azokat és leírtam kisebb vázlat pontoknak, hogy majd írhassak róluk egy ilyet mint most.

1. Lázba jövök mikor jön egy üzenet hátha te írtál:

- minden pillanatban mikor üzenetem jön megtudom különböztetni, hogy valami app-ról jött-e vagy valakitől személyesen (rezgés miatt), és mindig mikor valakitől jön akkor mihelyst kihúzom a telefont a zsebemből akkor arra vágyok abban a röpke 2 pillanatban, hogy te küldted azt. Nem kell annak semmilyen különféle üzenetnek lennie csak az a lényeg, hogy tőled jött és azt olvashatom.

2. Eső esés:

Érdekesnek tartottam ezt is mivel írtál nekem egy csókot amelyben a "csókolj meg esőben" feladat állt. Csütörtök este elhatároztam, hogy holnap én ezt megcsinálom és még hozzá rakok pár másikat is, hogy még romantikusabb legyen. A nap kezdetében szakadt az eső ami persze jól is jött de mire beértem Kecskemétre egy szem csepp sem volt addigra, és ezek után egész nap nem is volt eső amíg veled voltam. Persze miután haza indultam elkezdett zuhogni amint leszáltam a buszról. Nem gondolok bele semmi "nagyobb" dolgot ebbe csak szimplán rájöttem, hogy nem kell ezeket a csókokat elpazarolni és várni kell velük a tökéletes percig, mivel ha van valaki akinek igazán megakarom mutatni, hogy szeretem akkor az te leszel.

3. Kételyek közt:

Kételkedem sokszor a kettőnk dolgai közt de gondolom ebben te sem vagy újonc. Tudod nem azért teszem azt amit teszek mert azt érzem muszály, hanem azért mert ezeket szeretném tenni. Meghívlak kávézni, teljesítem a csókjaidat, kíváncsiskodom irántad, bemegyek korábban a városba, és még néha ellenkezem is veled mert sokszor túlvállalod magad. Ezeket mind azért, hogy mégha nem is nagyon de egy kicsit levegyelek a lábadról és könnyebbek legyenek azok az így is nehéz napjaid. Kételyeket tudsz bennem kelteni viszont sokszor de a végén mindig rájövök, hogy a lány akire vágyom az ott van az orrom előtt és nem szabad elengednem.

3. Sok helyen éltem de amikre vágyom az vagy nagyon messze vannak vagy nagyon közel:

A családom akikre vágyom elérhetetlen messze vannak néha még a telefonnak is. Élnék velük nagyon szívesen de valamiért nem megy. Nemtudnám itt hagyni ezt az országot semmiért. Ha nem is az itteni emberekről beszélünk akkor is valami ide köt és nem értem mi. Nem tervezek sehova menni de amennyire hiányoznak olyan messze annyira hiányzik valaki itt csak kilóméterekre hozzám és nem ő az oka a gondolatoknak vagy nem lenne bármely választás a kettelyük közt csak szimplán nem értem magam néha.

4. Te

Egyszer bekerültél a fejembe és azóta ott vagy. Szerintem az utolsó másfél évben nem telt el nap, hogy ne gondoltam volna rád. Az utolsó ilyen személy számomra a mamám volt és hozzá felérni elég nehéz bárkinek, hogy őszinte legyek. A lényeg, amit mondanék, hogy fontos vagy nekem és be fejezem azt a 27. Csókot ha törik ha szakad mert 1 szó 8 betű.

Farkaslak 🥀

(50)

[realmore69]

Szia Laura! Sajnálom, hogy a szakításunk után nagyon hülyén viselkedtem, nekem ennyi idő kellett ahhoz, hogy felfogjam és elfogadjam a szakításunkat.  Most már látom, hogy ennek így kellett történnie.  Nem szeretném, hogy rossz szájízzel gondolj rám, ezért elnézést kérek amiért sokszor gyáván és türelmetlenül viselkedtem és kellemetlen helyzetbe hoztalak sokszor.  Egyik nap, mikor felkeltem és a reggeli készülődés közben tükörbe néztem, sorra vettem a hibáimat. Először nagyon felzaklatott és elhatároztam ez így nem mehet tovább... megmondom őszintén ez annyira megérintett, hogy beleremegtem.  Elkapott a hév és nagyon beleástam magam a témába. Elkezdtem olvasni, kerestem információkat az életről, párkapcsolatokról és nagyon meglepett, sok esetben a saját magam kérdéseire adott válaszom.  A tegnap reggelem már sokkal jobban indult, szerencsésnek érzem magam az egész világ 180 fokot fordult. Eddig sajnos hátrafele sétáltam. Kívánom neked a legjobbakat.

[a-life-so-changed]

Szomszéd Judit

Fél éve az utcánkba költözött egy középkorú házaspár Judit és Gábor a fél éves kisfiúkkal. Még csak 16 éves voltam de nagyon izgattak az idősebb csajok. Nyáron mikor jöttem haza diákmunkából belestem a kertbe miközben a házuk előtt elhaladtam. Judit a napozó ágyon hanyatt fekve becsukott szemmel napozott. Fantasztikus látvány volt. Picit már benne van a korban olyan milfes de a fiatalabb lányok is megirigyelnék azt a testet. Hosszú szőke haj, enyhén barnított bőr, egy falatnyi bikiniben ami küzdött hogy megtartsa hatalmas melleit. A hasa lapos volt és egyáltalán nem mondtam volna hogy van gyereke ha így látom. Feneke nagy volt de formás. az a fajta amibe szívesen beleharapna az ember. Nem tudtam meddig bámulhattam de mikor kinyitotta a szemét és rám nézett elfordultam és neki iramodtam. Párszor maszturbálás közbe vissza emlékeztem a látványra. Mikor szüleimmel össze ismerkedtek gyakran átjöttek hozzánk hétvégén beszélgetni és néha grillezni. Lehet Juditnak feltűnt mikor mikor kivágott felsőben jött hogy a mellét nézem de nem szólt. Talán izgatta is ha megnézték. Az egyik ilyen grillezés alkalmával szóba kerültem én is. -Balázs ért a számítógépekhez talán ránézhetne hátha tud segíteni.-mondta apám. Felkaptam a fejem majd Juditra néztem. Dekoltázsáról felcsúszott a szemem majd össze ért a tekintetünk. -el akartam vinni szervizbe de még nem volt rá időm- magyarázta- meg most nem terveztünk költeni rá. -lehet nem is kell benne semmit cserélni de ha tudok segítek. -Holnap délután gyere át ha ráérsz. -mosolygott Másnap összeszedtem magam és átsétáltam a szomszédba. Judit nyitott ajtót nagy mosollyal a száján. Egy sárga pánt nélküli topp volt rajta és egy kis farmernadrág. Iszonyat izgató látvány volt és ahogy szemügyre vettem megcsillant a köldök pirsingje. -De jó hogy jöttél a gép fent van az emeleten. -Sziasztok!- köszöntem ahogy beléptem a lakásban -Oh Gábor meg a kicsi nincs itthon elmentek Veszprémbe Gábor szüleihez. -oh jólvan. -mondtam majd követtem Juditot felfelé Ahogy előttem ment a lépcsőn fenekének alsó pereme kilátszott a nadrág alól nagyon beindított és már merevedésem is lett. Lépcső után balra beértünk a hálószobájukba ahol a gép is volt az asztal alatt. Letérdeltem ,levettem a gépházat és szemügyre vettem. próbáltam beindítani de el se indult. Judit fontoskodva hajolt le mellettem, nézte mit alkotok. Egy ideig fingos se volt mi lehetett a baja. Volt egy pont ahol feladtam volna és legszívesebben mondtam volna hogy vigye szervizbe. De mikor felnéztem és láttam a hatalmas kannákat és a szép dekoltázst úgy voltam vele küzdök még egy kicsit és megtalálom a megoldást. -Kérsz valamit inni? -nem kösz megvagyok. És tényleg megvoltam mert ahogy kimondtam megláttam egy laza kábelt ami kicsúszott bár nem tudom ez hogy lehetett. Kész is. indítottam el a gépen nagy mosollyal. -Kész mesterember vagy. -Mosolygott Judit - Mivel tartozom? ahogy kiszálltam az asztal alom éreztem hogy a cerkám szét szakítja már a nadrágom. -Elég lassan indul el.. mormogtam - Áh semmivel, szívesen segítettem. -Nah de tényleg ne hülyéskedj mivel tartozom? Össze akadt a tekintetünk ahogy melleiről felnéztem rá. És gondoltam most vagy soha. Kezeimmel mutattam a mozdulatot hogy hajtsa le a toppot de nem szóltam semmit. Judit szeme elkerekedett de nem szolt semmit csak a kezeit a felsője szélére tette. -Mutassam meg a cicim? -Mosolygott Nem tudtam megszólalni és érezem hogy a forróság elönti a fejem. Csak bólogattam. Egy határozott mozdulattal kifordította melleit a topp alól. Gyönyörű feszes mellei voltak. Természetesek és duzzadtak a tejtől, vékony bőre lehetett mert néhol az erek is megcsillantak. Bimbó udvara gyönyörű és sima volt. Szegény gyerek biztos csak tápon él mert olyan érintetlennek tűntek. -Tetszenek mi?- mosolygott huncutan. - láttam mindig megbámulod. -Hatalmasak.. -bólintottam. -Kössünk üzletet, megengedem hogy közéjük tedd a cerkádat ha rendbe teszed a gépemet és nem lesz ilyen lassú. -Persze.. -hebegtem- de azt nem tudom most megcsinálni el kénbe vinnem haza a gépet. -Jólvan akkor meghitelezem neked ezt a ciciszexet- kuncogott- told le a nadrágod! Meglepődtem ahogy rám parancsolt, engedelmeskedtem és letoltam alsógatyával együtt majd kiléptem belőle. Judit közelebb lépet és lökött rajtam egyet úgy hogy leültem az ágyra. -Csak ciciszex és senkinek nem mondhatod el világos! Bólogattam megszeppenve. Rámarkolt a merev farkamra és visszahúzta rajta a bőrt. -Nem kéne valami síkosító? kérdeztem habogva Ahogy kimondtam egy hatalmasat köpött a farkamra majd szétkente rajta kezével majd a mellei közé vette. -Remélem megfelel - mondta majd összenyomta a kezével a hatalmas melleit és mozgatni kezdte őket fel és le. Bár Ő nem tudta mielőtt eljöttem kiürítettem a zacskóm tartalmát így ez egy hosszú menet lesz. Makkom csillogott ahogy fel fel bukkant a dekoltázsában. Halkan sóhajtottam egyet és élveztem a kényeztetést. Nagyon ügyesen és szorgosan dolgozott de éreztem hogy így nem fogok elmenni. Már harmadszor nedvesített újra mikor feltűnt neki is a dolog. -Nem jól csinálom? a férjem ilyenkor már elsült volna. -nézett rám boci szemekkel -Isteni de így nem fogok elélvezni.. sajnálom. Látszott az arcán hogy gondolkodik mit tegyen. Majd megszólalt. -Hát jó! -rántotta meg a vállát elengedte a melleit és rábukott a farkamra. Éreztem a melegséget ahogy a szájába vett. Nagyon érezni lehetett a teknikáján hogy tapasztalt. Akikkel együtt voltam eddig tinilányok nem szoptak így. Megsimogattam a haját és közbe éreztem hogy a nyála folyik a golyóimon. Nagyon küzdött és gyorsított a tempón. kezeivel a combomba markolt nem használta őket. Néha a lendület miatt a torkára is csusszant kicsit mert hallatszott. Szeretem ha szopnak de a helyzet hogy így még semmikor nem sikerült elélveznem. Nem szóltam neki hagytam had küzdjön. haját simogattam és néztem ahogy szájából ki be csusszan a szerszámom. -Hogy bírod ilyen sokáig? -Nézett fel rám kétségbe esetten. Gondolom már nagyon fáradt. -Már nem kell sok- hazudtam neki és a hajánál fogva visszatoltam a farkamra. hanyatt dőltem az ágyon és élveztem a kényeztetést. Bőszen szopott és néha már éreztem hogy a kezét is használja. - Bocsi de nem bírom már fáradt a szám - Látszott rajta hogy nem így tervezte. Azt hitte hamar elsülök a mellei között és lesz egy gyors gépe. Büszke voltam magamra hogy ilyen sokáig bírtam. Felbátorodva oda szóltam neki. - Csípőd az nem fáradt gondolom. Rám nézett látszott rajta hogy meglepődött hogy milyen nagy szám lett. Nem válaszolt csak felállt és odasétál a szekrényhez. kivett egy csomag óvszert. Már kezdtem azt hinni hogy direkt cseszik ki magával mert ha azt rám húzza akkor nehezen fogok elmenni. odadobta nekem. letolta a nadrágját és megcsodáltattam azt a szép puncit. tevepatát formáló duzzadt nagy ajkak és egy kis fazonra nyírt csík. olyan szép és érintetlennek tűnt mint ha egy tinédzser puncija lenne. -Vedd fel! hihetetlen hogy ezt csinálom- mormogta majd felmászott az ágyra pucsítva a fenekével felém fordulva. felvettem az óvszert majd mögé térdeltem. ahogy lenéztem a csodálatos fenekére nagyon megkívántam. csodás rozsaszin segglyuka csalogatott. Nem bírtam betelni a látvánnyal és nem tudtam visszafogni magam. Lehajoltam és bőnyállal belenyaltam a fenekébe. Hangosan felsóhajtott és hátranézett a válla felett. -Ahh.. te mit csinálsz? hmm... -meglepődött de tetszett neki a dolog Vadul faltam a fenekét. néha néha a puncijához is oda nyaltam de éreztem nem lesz gond mert már nagyon nedves volt. Megpróbáltam bedugni a nyelvem a fenekébe de össze szorította. Felemelkedtem és és a farkamat megmarkolva a punciához igazítottam. Nem volt nagy ellen állás könnyen betudtam tolni. Mikor tövig benne voltam rámarkoltam a fenekére és lassan elkezdtem mozogni. Judit halkan sóhajtozott és a melleit masszírozta. nem szolt semmit így fokozatosan elkezdtem gyorsítani a tempón. mikor már olyan tempóba értem hogy csattogott a feneke ahogy toltam neki. a csuklójáról lehúzott egy hajgumit és lófarokba kötötte a haját. Mikor végzett a kezembe adta. -húzzad! -nyögte Nem kellett kétszer mondania. Egy erőset rántottam a haján hogy a feje hátrafeszült. Azt hittem picit túlzásba estem de nem szólt érte. Hangosabban kezdett nyögni. Hajába kapaszkodva egy kézzel keféltem hátulról, a mellei csak ringtak a lökésektől. -így szereted? -kérdeztem lihegve -igen.. ahh.. csapd a seggem! Szemem elkerekedett de rácsaptam egyet a jobb farpofájára. -Erősebben! -nyögött fel Rácsaptam egy határozottan erőset be is pirosodott tőle a feneke. -Erősebben! Picsázz már el! -nyögte hangosan kihúztam a farkam megcéloztam a fenekét és egy hatalmasat rácsaptam. -Ez az! még! Ki se mondta de már ütöttem a következőt. feneke már vörös volt még csaptam rá egy kettőt aztán vissza dugtam a farkam. Kemény tempóba kezdtem kefélni ahogy megragadtam a haját. -Még ne sülj el! mindjárt elélvezek! -nyögte- csak váltunk pózt. Feküdj le! Hanyatt feküdtem és ő rám mászott. Farkamat megfogva berakta magának. Hatalmas mellei a fejem előtt ringtak. Az egyikre adtam egy finom puszit pont a bibójára. majd elkezdtem a nyelvemmel játszani vele. Judit felnyögött és lassú csípő mozgásokkal elkezdett lovagolni. Figyelt rá hogy a mellével tudjak foglalkozni. Nyalogattam pusziltam, picit meg is szívtam és éreztem hogy jött belőle egy kis édes tej. Judit nem szolt lehet észrevette de azzal volt elfoglalva hogy elérjen a csúcsra. becsukott szemmel lovagolt. Másik mellét is kezelésbe vettem nyalogattam. Majd elkezdtem szopkodni. nagyon izgató volt és nem zavart az íze csak nyeltem. annyira elkapott a hév hogy csak vadul szopkodtam és nyeltem. -te meg mit csinálsz?- vette ki a számból a mellét. és felegyenesedve lovagolt tovább. -bocsi csak annyira megkívántam -és a baba mit fog enni? - mosolygott majd a mellét a szájához emelte és megnyalta- tarts még ki egy kicsit. Abba hagyta a csípő ringást és fel le kezdett ugrálni a farkamon. nagyon érezte a dolgot mert egészen a makkomig kicsusszant belőle majd vissza tövig. -csak nyugodtan, gumiba úgysem fogok elélvezni - vigyorogtam rá -Nemár bakker! most ugye szivatsz? -eltudok menni csak több idő kell.. mi a!? -elakadt a szavam mert éreztem hogy lehúzza rólam a gumit majd vissza ül a farkamba. -csak szólj mielőtt elélveznél mert nem szedek fogamzásgátlót. Rendben? -Ahh.. Persze!- nyögtem fel. hihetetlen érzés volt ahogy benne voltam. elkezdett lovagolni és éreztem hogy így nem fog sok kelleni hogy elélvezzek. ahogy ugrált rajtam a mellei hullámoztak. nem tudtam betelni a látvánnyal. rácsaptam egy erőset a combjára. Hangosan felnyögött látszott keményen szereti. Próbáltam rácsapni a fenekére de ebben a pózban nem tudtam olyan nagyot ütni. Előttem ringtak a mellei és hirtelen felindulásból rácsaptam. Nem szolt semmit csak becsukott szemmel lovagolt tovább. Egyikbe belemarkoltam olyan erősen hogy kicsordult belőle egy kis tej a másikat meg ütöttem amíg piros nem lett Egyre gyorsított a tempón. éreztem ha így folytatja el fogok durranni. - Picit lassíts.- szóltam neki De mint ha a falnak beszéltem volna semmi reakció és még gyorsított is. -Picit lassíts mert el fogok élvezni- nyögtem -Most már tarts ki! ha eddig bírtad. -abba hagyat az ugrálást visszaült a farkamra és a csípőjét kezdte el mozgatni előre hátra erősebb tempóba. Próbáltam vissza fogni magam de nehezen ment. behunytam a szemem és próbáltam másra gondolni hogy bírjam. előrehajolt és keményen lovagolt rajtam. még az ágy is elkezdett nyikorogni. éreztem hogy a mellei a fejemnek ütődnek. -most! most! -lihegte és remegni kezdett de nem hagyta abba a lovaglást és nem is lassított. Kinyitottam a szemem de hiba volt mert a mellei ahogy előttem ringtak annyira felizgattak hogy éreztem most már nincs vissza út. Minden mindegy alapom megragadtam a mellét és szopni kezdtem. közben éreztem hogy az első cseppek kilövellnek belőlem. A farkam csak pumpálta ki magából az anyagot. Éreztem hogy Judit lassít a tempón ahogy megérezte hogy belé élveztem.

#erotikus történet #xxx történet

[szamasza]

Alapozó optika

Mindig próbáltam úgy élni, hogy olyan ember legyek, akire magam is felnéznék. Hogy milyen ez az ember? Legfőképpen optimista. Olyan, aki mosolyog még a vihar közepén is és átadja a kabátját annak, akit elmosott az eső. De úgy érzem, zsákutcába futottam… a fekete felhők utolértek és elkapott a vihar, én pedig ahelyett, hogy mosolyognék, csak arra vagyok képes, hogy remegő ajkakkal ácsorogjak az eresz alatt. Csőd vagyok. Azt mondtad nekem annak idején, ha fel akarok adni mindent, ami az egyetemmel kapcsolatos, csak nézzek szét magam körül és szeressek bele a természetbe. Újból. És újból. De mondani könnyű volt, mikor itt voltál… mikor összekócoltad a hajam és felmutattál az égre, hogy emeljem fel az orrom, ne sírjak. Azt mondtad, hogy ha a Napra nézel, én jutok az eszedbe. - Ez elég költőin hangzik – mosolyogtam halványan, majd újra összekócoltad a hajam. - Költői? Nem költőnek készülök, marha! – nevettél. De rég is hallottam már a nevetésed… - Nézd csak meg! A Nap mindig ott van neked, akár csak te nekem. Néha eltakarják ugyan a felhők és beborul az ég, mint most – töröltél le az arcomról egy könnycseppet – De a viharok után szivárványt fest az égre, a vízcseppek megtörik a fényt. Hát nem szép? – könyököltél a terasz korlátján és a szivárványon nyugtattad a tekinteted. Nem volt túl sok kedvem ránézni, csak a te szemedben figyeltem, ahogy visszatükrözi a színeket. Minden ott volt. A szemeidben. - Szép – bólintottam – de akkor sem… akkor sem megy, tudod jól. Nekem ez… sok és érthetetlen. - Marha… - húztál közelebb magadhoz és megszorítottad az orrom – A „szép” és az „érthetetlen” között nem „de” van. Hát nem tetszik benne, hogy nem érted? Nem ég benned a vágy, hogy „akkor is meg fogom érteni!”? Nézz körbe. És szeress bele. Szeress bele újra és újra. A természetbe. A fizikába. Az optikába. Akkor, ott, a kollégium lepukkant erkélyén melletted nézve az eget fátyolos szemekkel… beleszerettem újra. Ahogy mondtad; a természetbe, a fizikába. Az optikába, és a szemeid fényébe. De ez már évekkel ezelőtt volt, és te már nem vagy mellettem az erkély korlátját támasztva. A könnyeim az esővel hullnak, de a cseppek ma nem törik meg a fényt. Mert nincs fény… - Elmagyarázod… újra? – léptem mögéd, miközben a konyhában mosogattad a szennyes edényeket és a meggyötört füzetemet szorongattam a kezemben. Csak sóhajtottál és tovább mosogattál. - Ez hányadik alkalom is? A hatodik után már nem számoltam… - öltöttél nyelvet és lefröcsköltél a mosogatószeres vízzel. Kivetted a zsebedből a tolladat és letetted a mosogató mellé – Akkor most taktikát váltunk. - Hm? És ez mit takar? – kíváncsi tekintettel fürkésztem a hátad és a derekad körül megcsomózott kötényt. Mindig viccesnek tartottam, hogy kötényben sürögtél-forogtál a konyhában, lényegtelennek tartottad, hogy éppen egy tojást főzöl, a kávét teszed fel, vagy mosogatsz… ha konyha, akkor kötény. Ennél már csak az szórakoztatott jobban, ahogy kinéztél benne. Valljuk be, egy magas srác „konyhatündér” feliratú köténykében bárkit felvidítana. - Az új taktika az lesz, hogy te fogod elmagyarázni nekem. És ha olyan hülyén magyarázod, hogy nem értem meg, akkor tollal firkálok az arcodra. Elég motiváció, nem? – kaján vigyorral kaptál a konyharuha után, hogy megtöröld a kezed és felültél a konyhapultra. Elégedetten fontad össze a karjaidat a mellkasod előtt és csak biccentettél egyet – Na, halljam! Fizika alapozó optika első előadás, Dr. Tiszai Mária Annával. Csupa fül vagyok! - He?! De…! Egy, ez nem fair! Kettő, mondtam, hogy ne használd az egész nevemet, még viccből is borzalmasan hangzik a Mária… három, doktor? Jó… mondjuk ez talán kiengesztel a Mária miatt, de… nem egyezem bele ebbe az oktatási módszerbe! Még hogy firkálsz a fejemre? Fogadjunk, hogy csak jól esik, hogy szívathatsz! – perlekedtem és fejbe vágtalak a már így is halála közelében lévő füzetemmel. - Nem mondtam, hogy nem élvezem… kellemeset a hasznossal! Szóval valahogy így kezdődött annak idején, hogy rászoktattál a megtanult dolgok logikus továbbadására. Mindketten tisztában voltunk vele, hogy szociálisan eléggé defektes vagyok és már-már fóbiásan rettegek a közösségben való központi szerepektől… ennek ellenére, te képes voltál… napról napra, hónapról hónapra, egyik évről a másikra egészen lassan kinyitni. Melletted képes voltam leküzdeni a gátlásaim nagyját. Ami most van, mind neked köszönhetem. Bárcsak meg tudnám köszönni… - Üdvözlök mindenkit ezen az előadáson! Őszinte leszek, ahogy nektek is ez az első, úgy nekem is – mosolyogtam az előadónyi ifjúra magam előtt – A nevem Tiszai Mária Anna, de most leszögezném, akit meghallok Mari nénizni, azt már be se engedem a félévi vizsgára! – végigmorajlott egy nevetésféle a tömegen, kivártam, hogy visszacsendesedjenek – Remélem rugalmasan tudjuk majd kezelni az esetlegesen felmerülő problémákat a szemeszter során, azt javaslom, szimbiózisban éljünk, segítsük egymást! Nos akkor… - megragadtam a krétát és nagy betűkkel felkaristoltam a táblára béna betűimet – Fizika alapozó optika, első előadás. A középiskolás anyagot úgy terveztem, ezen az órán átismételjük, és csak a következőn kezdjük el az egyetemi alapozást, mert nem szeretném, ha bárki hátrányból indulna. Ez így korrekt? – néztem szét a terem minden sarkába és lelkesen bólogató fejekkel találkoztam. Milyen élénkek! Valaha én is így kezdtem… amikor az ő gyakornok előadására ültem be, mennyire meg voltam szeppenve..! Fogalmam sem volt, hogy akivel a kollégiumban egy lakrészbe osztottak, már ennyire a végén van a tanulmányainak, és még órát is fog adni nekem… De ahogy megismertem, egyre elképzelhetetlenebbnek tartottam, hogy valaha is eljön az a nap, amikor nem lesz már mellettem. Leküzdöttem egy gombócot a torkomban és visszafordultam a táblához, hogy felírjak néhány alapfogalmat, amit közben el is magyaráztam a fiataloknak. Eközben a gondolataim azonban teljesen más téridőben bolyongtak. Őt láttam magam előtt. A hátát, ahogy egy frissen vasalt ingben feszítve karót nyelt egyenes tartással írja tele a hatalmas zöld felületet. A frissen vasalt ingben, amit én vasaltam ki neki reggel… őt láttam magam előtt, az ő kezét láttam a sajátom helyett, az ő betűit a betűim helyett. Olyan keserű. Olyan fájdalmas… hogy nincs itt. Megköszörültem a torkom és észrevétlenül megráztam a fejemet. Nem sírhatom el magam 140 diák előtt. Elvégre most én állok a pulpituson, én vagyok az, akinek tiszteletet kell sugároznia, akire fel kell nézni. Nem nekem kellene itt lennem. - Elnézést – jött egy váratlan hang a harmadik sorból – megkérdezhetném esetleg, hogy miért történt a tanárváltás? Az óránkra eddig a neptun szerint Dr. Mészáros Károly volt kiírva, mint előadó. Kérem, ne vegye udvariatlanságnak, csak… Nem nekem kellene itt lennem. A számba haraptam és megdermedt a kezem a törésmutató szó közepén. Lassan megfordultam, de a mozdulatom közben egy másféle morajlás suhant végig a termen. Halk suttogó kérdések, néhány elfojtott káromkodás, két szúrós tekintet a kérdező felé és egy tisztában hallható „bunkó” a szomszédságából. A hírek terjednek. Néha már úgy gondolom, van, ami gyorsabb a fénysebességnél. És ez nem más, mint a pletyka. Szembesülnöm kellett vele, hogy csupán két választásom van. Vagy terelem a témát, ami nem lenne korrekt, vagy tényszerűen közlöm a dolgot, hiszen előadóként miért is kellene a magánéletemet belekevernem már rögtön a legelső órába? Tényszerűen… Nem nekem kellene itt lennem. - Teljesen érthető a kérdésed – erőltettem magamra egy halvány mosolyt. Megszédült velem a terem. Mintha már nem is 280 szempár nézne rám, hanem vagy 4000… megtámaszkodtam a tanári asztal sarkában és a bal felemre helyeztem a testsúlyomat – Dr. Mészáros Károly… - kifújtam a levegőt és lenyeltem az enyhén vasas ízű nyálamat, ami felgyülemlett a számban. Túl nagyot haraptam az ajkamba…? Kellemetlen - …már nem tanít az egyetemen – fejeztem be a mondatot olyan sápadtan, hogy már én is kételkedtem benne, hogy meg tudom tartani az egyensúlyomat. Nem nekem kellene itt lennem. Felemeltem a fejemet és a neonlámpák zavaros fényét bámultam egy darabig. „Szedd össze magad, neked most órát kell tartanod!” vitatkoztam magammal a fejemben és próbáltam meggyőzni a testem, hogy vegyen erőt magán és lépjen vissza a táblához. De a tekintetem még mindig a remegő fényt nézte. Ez már rég nem ugyanaz a fény, mint annak idején… ezt nem töri meg a hulló könnycsepp és nem képez belőle szivárványt… - Elnézéseteket kérem – fordítottam vissza az arcom enyhén vörösen a morajló padok felé – Ha nem lenne nagy probléma, 10 perc szünetet tartunk – az előző „bunkó” kijelentés újra megismétlődött valahonnan a harmadik sorból. Pedig nem volt bunkó. Én nem vagyok elég határozott és erős jellem. Nem ő volt a bunkó. Csak… Nem nekem kellene itt lennem. Ennyi az egész. Kimentem a folyosóra, hogy kiszellőztesse ma fejemet az ablaknál. Kihajoltam és nagyokat lélegeztem. Ez a lehető legrosszabb időpont arra, hogy összeroppanjak. Egyszerűen nem tehetem meg, fel kell nőnöm a feladathoz, hogy háttérbe tudjam tenni a magánéleti gondjaimat és csak arra koncentrálni, hogy a munkámat végezzem. - Elnézést szeretnék kérni a szaktársam nevében is – lépett mellém egy diák – A pletykák gyorsan elterjedtek, igazából nem is értem, miért kellett rákérdeznie a dologra nyíltan… - vakargatta a fejét és látszott rajta, hogy valóban kellemetlenül érzi magát a kialakult helyzettől. Nem lehetett sokkal fiatalabb, mint én. Persze… egyikőjük sem volt sokkal fiatalabb nálam… a korkülönbség köztünk annyi, mint Károllyal. Akkor még én is feszengve éreztem magam, ma már viszont mások feszengnek. Múlik az idő… megöregedtem? - Nincs miért. Jogosnak érzem a kérdést, habár magánemberként más a rálátásom a dolgokra… azonban tartom magam ahhoz, hogy külön kezeljem a két szerepkört. Igazából… én kérek elnézést a kisebb kiborulásom miatt, egyáltalán nem volt felnőttes – húztam ki magam és összeszedtem a maradék méltóságomat. Pontosan. Innentől tudnom kell, mit hol szabad tennem. Nem borulhatok ki csak úgy. Nem mondhatok akármit. De hiába koncentráltam, nem hagyott nyugodni az az egyetlen gondolat… Nem nekem kellene itt lennem. Az órák után visszasétáltam a kollégiumba. Még félig-meddig tanulóstátuszba tudtam magam könyörögni ahhoz, hogy maradhassak a régi lakrészemben. Ez valljuk be, sokkal költséghatékonyabb megoldás, mint saját albérletet fizetni. Mellesleg… nem tudtam még elengedni azt a helyet, ahol együtt éltünk. Az évek alatt kicserélődtek a lakók, újabb és ismeretlenebb, fiatalabb arcok vettek körül. Letettem a táskámat a szobaajtó mellé és kilépkedtem a konyhába. Az egyik fiú épp mosogatott. - Jó napot! – köszönt mosolyogva a szivaccsal a kezében. - Szia Balázs… - meggyötörten sóhajtottam és unottan leültem az asztalhoz – Már egy hónapja mondom, hogy tegezz. Hány évesnek nézel? – morogtam rá, de igazából csak úgy magam elé zsörtölődtem. A víz monoton csobogott a csapból. - Elnézést – nyelt el egy nevetést, mikor magára borította az egyik lábosban lévő vizet – A franc--! – szitkozódott, mire megszeppenve elmosolyodtam. Mögé álltam és segítettem neki orvosolni a problémát. - Kötényt kellene hordanod – javasoltam, de amint kimondtam az utolsó szót is, zavarodottan elhallgattam. Eszembe jutott, hogy a konyhatündér feliratú köténykét valójában Károly a testvérétől kapta, mert kiskorától kétbalkezes volt, mindennel összekoszolta magát a konyhában. Ezt a történetet csak egyszer mesélte el nekem, mikor a családjáról kérdeztem. Utána azonban szótlanul ültünk egymás mellett az íróasztalnál. Nem tudtam megszólalni akkor, még csak annyit se tudtam kinyögni, hogy sajnálom. A lehető legrosszabb időzítés volt… akkor, pont aznap megkérdezni őt, habár én nem tudtam. Nem tudhattam. Hogy a testvére halálának évfordulója van. Nem nekem kellene itt lennem. - Kötényt? Az tök ciki! – rántott vissza a valóságba a srác hangja. - Azt mondod? – mosolyogtam szomorúan – Hát… sosem tudhatod, ki miért hord kötényt a konyhában. Sosem tudhatod… mi miért van valójában… - szipogtam, majd finoman arrébb löktem és nekiálltam mosogatni helyette. „Dr. Mészáros Károly… már nem tanít az egyetemen.” – idéztem vissza a saját szavaimat néhány órával ez előttről. Az a nap, amikor felmondott, valamit megtört bennem. Valamit megtört, ami azóta sem forrt be. Azt hiszem, a szívem lehetett. A testvére halála, a szülei válása, az egyetem stresszes életmódja, az új kollégák ellenségeskedése… és még mennyi olyan dolog játszhatott közre, amiről még csak sejtelmem sincs? Károly egyszerűen csak belebetegedett. Az egész folyamat olyan észrevehetetlenül lassan zajlódott…! Senkinek nem tűnt fel, hogy napról napra vékonyabb, nyúzottabb. Még nekem sem. Azon a napon, mielőtt felmondott volna, reszkető kezéből kiesett egy csésze kávé. Szilánkosra törött a mozaikon, és hatalmas foltot hagyott a köpenyén. A csörömpölés hallatán rögtön besiettem a konyhába a nevét kiabálva, de arra értem oda, hogy csupasz kezével, sötét tekintettel szedegeti a szilánkokat. Mészáros Károly, az én életem biztos pontja… egyszerűen csak megtört. Hiába guggoltam le mellé és fogtam meg a kezét, hogy hagyja abba. Hiába öleltem szorosan magamhoz és próbáltam megnyugtatni… már késő volt. Megtört. És vele a szívem is. Most… Nem nekem kellene itt lennem, mégis én vagyok ott a konyhában. Rám mered éppen egy ijedt srác, akire én hoztam a frászt a furcsa szavaimmal. - Valami rosszat mondtam? – íródott ki az arcára a kétségbeesés – Majd meggondolom azt a kötényes dolgot…! – tette a vállamra a kezét megnyugtatásképp. - Hát itt vagy, Balázs! Nagy franc vagy, ugye tudod? – lépett be nagy hanggal egy mosolygós lány – Néha azért betehetnéd a lábadat órára, oké? Aztán meg majd nekem fogsz panaszkodni, hogy nem értesz semmi optikából… - került a konyha másik felébe és a hűtőben kezdett kotorászni – Mondjuk nem maradtál le sokról, csak egy érdekes kirohanásról – harapott bele a szendvicsbe, amit kicsomagolt az alufóliából. Nyeltem egy nagyot és nagy levegőt vettem. - Ma nem volt katalógus, ezt megúszta Balázs – szipogtam mosolyogva. Az újonnan érkező lány a hangomra megfordult a hűtőtől és kérdőn nézett rám, majd éreztem, hogy egy pillanatra visszatartja a levegőt. Megtöröltem a szemem, elzártam a csapot és rávigyorogtam kipirult arccal – Így magánszemélyként, elnézést a mai előadásért. Lesütötte a szemét, nem mondott semmit. „Mészáros Károly, az én életem biztos pontja… egyszerűen csak megtört. Hiába guggoltam le mellé és fogtam meg a kezét, hogy hagyja abba. Hiába öleltem szorosan magamhoz és próbáltam megnyugtatni… már késő volt.” Vagy csak a lelkiismeretemet próbálom csitítani azzal, hogy késő volt? Eleve hibásnak érzem magam, de voltaképpen még több hibát vétettem, mint amennyit hajlandó voltam beismerni. Károly megtört. Mert hagytam megtörni. A beismeréstől újra megrepedt a szívem, de a lelkem megnyugodott. Még ha a viharfelhők el is takarják a Napot és nem jut fény az esőcseppekre… még ha én nem is lehetek olyan napsugár, mint amilyen ő volt számomra… akkor is. Akkor is meg kell próbálnom a saját gyér neonfényemmel… Talpra állítani. - Nézzétek csak! – pislogtam az ablak felé – Ott, az égen! Egy szivárvány! Hát nem szép? – mosolyogtam rájuk és kicsit magunkat láttam bennük. Láttam magam előtt Károly csodálkozó arcát Balázs képében. Az ablak felé meredt és felderült mosoly csillant meg az ajkain. Csillogott a szeme és a szivárvány színeit láttam benne. A Nap mindig ott van neked, akár csak te nekem. Néha eltakarják ugyan a felhők és beborul az ég, mint most, de a viharok után szivárványt fest az égre, a vízcseppek megtörik a fényt. Hát nem szép? A gyér neonfényemmel, amim van, a könnyeidben megtörve szivárványt fakasztok. Ha nem is ma és nem is holnap… De egyszer még újra látni fogom a mosolyod, és együtt állunk az erkélyen, mint annak idején, kettesben a lepukkant kollégiumban. //2017. Május 1. hétfő Néha elkap a hév és írni kezdek. Mint például ma... (Optikát akartam tanulni, de ez lett belőle. Szóval a tükrök-lencsék világa keddre marad.)//

#optika #fizika #novella #magyarul #saját #írás #elkapott a hév #szivárvány #eső #szerelem #kapcsolatok #bánat #vihar #depresszió #optimizmus #élet #saját írás #2017 #május #május 1 #munka ünnepe

[suznvilaga]

Kicsit elkapott a hév teavásárlás kapcsán 🍵🍓🍃 Mondjuk azt nem gondoltam, hogy a pocakfájós tea máris szolgálatba kell álljon, de így lett. Az viszont zicher, hogy hatékony... Van belőle csomó féle, altató, nyugtató, élénkítő, kreativitást növelő - tuti kipróbálom őket is. #pickwick #mrperkins #whitetea #fruittea #wellnesstea #gyógytea #kräutertee #crohnbetegség #crohn #coeliakie #glutenfreediet 😊 (helyszín: Csopak)

#glutenfreediet #fruittea #crohn #kräutertee #gyógytea #crohnbetegség #pickwick #wellnesstea #coeliakie #mrperkins #whitetea

[szipa]

Picit elkapott a hév múltkor és rendeltem egy Layoners napszemcsit. Végül is nem csalódtam benne, mert nem árultak zsákbamacskát. Ez nem az ultratartós, hanem inkább a trendi fazon... De nem vagyok már én ehhez öreg??? 🤣 Azért nekem csak a klasszikus pilótaszemcsi való vagy a TJ Hooker féle fazon... 🤔 De legalább a Camp David pólóm bejön - jó választás volt #sunglasses #summer #layoners #blue #skyblue #trend #uv400 #campdavid #tshirt #collar #aboutyou #worktime #fashion #unshaven #selfie #selfietime #szelfi #ikozosseg #ikozosseghungary #magyarinstakozosseg #magyarinsta #ikozosseg #instahungary #instahun #dress (helyszín: Kiskunhalas) https://www.instagram.com/p/CEKmaWLhpuv/?igshid=1j0wy7s6trnp8

#sunglasses #summer #layoners #blue #skyblue #trend #uv400 #campdavid #tshirt #collar #aboutyou #worktime #fashion #unshaven #selfie #selfietime #szelfi #ikozosseg #ikozosseghungary #magyarinstakozosseg #magyarinsta #instahungary #instahun #dress

[szivarvanyfeny]

Az 5. félmaratonom!! És sikerült 😊😊 Megszereztem ezzel a felmaratonmániát is, pólót is rendeltem XD 3x7 km-t kellett menni többnyire a Városliget és a Hősök terénél, tetszett, a körös versenyek a kedvenceim.. viszont az elején kicsit elkapott a hév v. azt hittem birni fogom nemtom de túl erősen indítottam ugyhogy az utolsó 3 km hát nem erős szenvedés de eléggé kellemetlen volt De a két érem a nyakamba minden rossz érzést eltörölt XD Az első alkalom h nem késtem le a bemelegítést (Rubint Réka volt) és igy szuper volt!! Hihetetlenül megalapozta a hangulatomat! Ezentul igyekszem ezt a kozos bemelegítest elérni 😅 És a rajtzónába is kényelmesen besétáltam, nem kordonon kellett átmásznom XD 😂 Szóval ennyi, az ötödik félmaratonom így a szerves szigo előtt.. most megyek is vissza a tételekhez 😓

#félmaraton #k&h félmaraton #2017

[nemvagyokelegeros]

Várni

Meglökted a könyökömet és mire észbe kaptam már melletted feküdtem az ágyon. -És ha leestem volna?-néztem rád komolyan. Vagyis csak próbáltam, olyan aranyosan mosolyogtál, hogy nem tudtam komoly maradni. -Nem estél le-mondtad nevetve. -Jó tudom, de ha mégis? -Ha mégis leestél volna, akkor elkaptalak volna! Nézd, pont így mint most!-és máris a derekamon volt az egyik kezed, a másikkal pedig magadra húztál. A bal lábam átraktam a másik oldaradra, behajlítottam mind a kettőt és feltérdeltem az ágyon. Direkt úgy, hogy még véletlenül se érjek hozzá. -Na miaz? Nem ezt akartad?-néztem le rá. -Hát nem éppen,-húztad el a szád,-ülj le rendesen, hidd el jobb úgy! -Különben?-csak ezért se csináltam azt amit ő akart. Húztam az agyát és ez tetszett. Legalább most én játszok vele és nem fordítva. Lépéselőnyben voltam, de csak egy pillanatig. A következő másodpercben megfogtad az egyik kezem, a másikkal pedig szorítottad a derekamat. Felültél az ágyon én pedig ennek következtében lecsúsztam az öledből a takaróra. Még fel se fogtam teljesen, hogy mi történt de már a számon éreztem a tiédet. Elmosolyodtam, és viszonoztam a csókot, de arrol megfeledkeztem, hogy egyre csúszok lejjebb és távolodok tőled. Te szerencsére észre vetted és gyorsan két kézzel utánam kaptál és felhúztál az öledbe. Az egyik kezed már az oldalamon volt, a másikkal meg az arcom fogtad meg. Éreztem ahogy a pólómat markolod és kezdett egyre jobban kicsúszni a nadragomból. Mikor végre kiszabadítottad és megéreztem a kezed közvetlenül a derekamon hirtelen mintha fejbe vágtak volna, elhúztam a fejem és kinyitottam a szemem. Azonnal elvetted a kezed és te is kinyitottad a szemed. -Neharagudj én nem akartam, csak... -Nem dehogy, semmi! Csak nem számítottam rá és meglepett. Te ne haragudj!-sütottem le a szemem. Éreztem, hogy megfogtad az állam és felemelted a fejem, hogy a szemembe tudj nézni. -Figyelj,-kezdted és visszatűrted a pólómat a helyére.-nem így akartam, szóval ne kérj bocsánatot mert te nem csináltál semmit. Te vagy az első barátnőm, akivel együtt aludtam és ebből gondoltam, hogy esetleg... De rájöttem, hogy ez nem így működik, pláne nem veled, mert te nem vagy olyan. Szóval tudok várni, eddig is tudtam csak elkapott a hév vagy nemtudom. Ne haragudj, jó? -Nagyon szeretlek, tudod?-néztem rá hálás mosollyal. -Tudom. Én is nagyon szeretlek kicsim!

#saját gondolat #várni #magyar #szerelem #szeretlek #hála

[justfriendshsfanfiction]

73. fejezet

Sziasztok, Drága olvasóim! :) Ki sem tudom fejezni, mennyire hálás vagyok nektek, amiért végigkísértek utamon, emellett minden alkalommal kifejezitek irányomba táplált támogatásotokat. Becsüllek és tisztellek benneteket mindenért!♥♥♥ Meg is érkeztem történetem folytatásával, ami azt jelenti, csupán hét rész maradt könyvem lezárásáig. Kérlek, ne haragudjatok, amiért heti egy fejezetre futja időmből, de egyszerre minden a vállamra szakadt, és azt sem tudom, hol áll a fejem. Igyekszem a jövőhéten két résszel jelentkezni. További csodálatos hetet kívánok mindenkinek! Sziasztok!♥♥♥

*Abi szemszöge*

Hálószobám ablakán betört a Nap erőteljes fénye, füleimben a fákon csicsergő madarak boldog éneke csengett. Kedélyállapotom, s a kint tapasztalható időjárás között nem húzódott drasztikus párhuzam, hiszen szívem szüntelenül zakatolt a bensőmet elöntő örömtől. Ajkaimon levakarhatatlan vigyor ékeskedett azon illattól, melyet a mögöttem legyeskedő szerelmem árasztott magából. Reszelős hangja betöltötte az egyébként csendes helyiséget, mialatt az eddig a bőröndünkbe helyezett tárgyakat sorolta elmélyedve gondolatai tengerében.

Az ágyon heverő kitárt utazótáska csupán fogkefémnek tudott már szabad centimétert biztosítani a benne található zsúfoltság végett. Ruhák, telefontöltők, Harry könyvei, s törölközőm is helyet kapott az utazásra váró holmik sokaságában, mégis olyasfajta megérzés csapott arcon, miszerint valamiről elfelejtkeztem a hatalmas kapkodásban. Barna szemeim zavartan cikáztak a helyiségben található tárgyak között, azon elmélkedve, mit készültem itt hagyni önkénytelenül.

- Na, mit nem találsz már, Kicsim? - érkezett a kérdés hátam mögül.

Íriszeimmel az engem megszólító férfi irányába tekintettem, ekkor azonnal megpillantottam az ujjai között szorongatott könyvet, amit sejthetően társaihoz készült bepréselni. Amennyiben emlékezetem nem csalt, ez volt a harmadik regény, melyet a pusztán két órás út során olvasni szándékozott.

- Ennyire kiszámítható lennék? - tűrtem egy rakoncátlanul a szemeimbe lógó tincset fülem mögé, továbbra is keresgélve tekintetemmel.

- Akkor nézelődsz így, mikor valamit nem találsz. Mint tegnap a bugyid esetében. - kuncogott fel mondandója végén.

- Nem tehetek róla, hogy úgy elhajítottad a semmibe. - förmedtem rá játékosan.

- Már akkor is elmondtam, túlságosan elkapott a hév. - felém küldött kaján vigyora belőlem is hasonló reakciót váltott ki. - Mit keresel? - tért vissza csevejünk eredeti tematikájához.

- Még magam sem tudom. - ingattam fejemet. - Olyan hiányérzetem van. - vallottam be.

- A fogkeféd ott van? - érdeklődött.

- Most teszem majd be. - bólintottam válaszul.

- Zoknik? - sandított sajátjai felé.

- Ott vannak. - intettem fejemmel egyik csíkos pár zoknim felé, amik kilógtak a bőröndből.

- Az intim táskád? - szavai hallatán úrrá lett rajtam lányos zavarom.

- Azt is betettem. - helyeseltem elvörösödve.

- Akkor nem tudom... csak ezeket szoktad elhagyni, ha megyünk valahová. - tanakodott hangosan.

- Mindegy. - rántottam vállat tehetetlenségemben.

Eztán szótlanság vette uralma alá a helyiséget, pusztán a szorgoskodó kezeink keltette neszek biztosítottak némi alapzajt. Agytekervényeim képtelenek voltak elterelődni azon tárgyról, mely után hiányérzet gyötört. Vajon mi lehetett az, ha még Harry sem jött rá mivoltára? Hosszú percekig álltam az ágy végében, mint akinek lábai gyökeret eresztettek a padlószőnyegbe. Kezem mozdulatlanul állapodott meg kitárt bőröndöm felett, amíg ujjaim fogkefémet markolták. Lelki szemeim előtt felidéztem, miféle kellékeket is helyeztem el táskámban, hátha feleszmélek, mi kívánkozott itthon maradni.

Egy rémült sóhaj keretében ugrottam meg, mikor két erős kar fonódott derekam köré. A férfi oly közel vont magához, melynek hála fenekem s��rolhatta ágyékát. A véremet felpezsdítő érintésre elnyílt ajkaim közül egy jóleső nyöszörgés tört utat magának. Hátamat szerelmem mellkasának döntve burkolóztam ölelésébe, mily idő alatt felkötött hajam által feltárt tarkómat egy lágy csókban részesítette.

- Felesleges ezen morfondíroznod. - súgta bőrömre, ajkaival tovább kényeztetve a területet.

- De tudom, valami itthon fog maradni. Tényleg a kocsiban akarod hallani, mikor rájövök, s azért könyörgök, hogy fordulj vissza? - érdeklődtem, tetovált karjain szántva végig ujjbegyeimmel.

Mutatóujjam lágyan rajzolta végig a hableányt ábrázoló sötét mintázatot, melyen cselekedetem hatására Hazza karját libabőr borította. Az ajkaimon trónoló vigyorom láttán édes kuncogása visszahangzott füleimben, mellkasa vibrált lapockámon. Szoros ölelésünk részemről a világ egyik legszebb álmával vált egyenlővé, ajkainak forróságát semmiért sem dobtam volna el magamtól, mialatt tarkómmal incselkedett.

- Utolsó ötletem, ami még nem hangzott el... - hallgatott el egy futó másodperc erejéig, majd hangja újra bőrömnek ütközött. - Fésűt tettél oda?

- Te jó ég! - nyíltak tágra szemeim, mialatt lehámoztam karjait derekamról. - Azt teljesen elfelejtettem. - döbbentem rá.

Amint teljesen kibontakoztam öleléséből, egész testemmel irányába fordultam. Ajkain olyasfajta mosoly terült el, melynél az ember fejében rögtön egy mondat fogalmazódott meg: "Én megmondtam." Hálám jeléül karjaimat a nyaka köré fonva bújtam a lehető legközelebb hozzá. Egyik tenyere a fenekemre tévedve szeretgette meg a területet, másik karját a derekamon helyezte nyugalomra.

- Úgy örülök, hogy ilyen okos fejjel áldott meg téged a sors. - homlokára hintett szeretetteljes csókom okául csendesen felkuncogott.

Ujjaim összezilált fürtjei közé vándorolva rendezgették el haját, azonban ajkaim továbbra sem óhajtottak elválni bőrétől, a feledés homályába merítve nedves csókjaim hadát. Karja szorosan tartott derekamnál fogva, tenyere lankadatlanul cirógatta nadrágom révén elfedett fenekemet, bár bőrömet az anyagon keresztül is égette a férfi gyengéd érintése.

- Köszönöm, hogy elviszel a szüleidhez. - súgtam homlokára, lehunyva szemeimet.

- Ők is megköszönték, amiért velem tartasz. Szeretnek téged, akárcsak én. - húzódott el tőlem vonásaim tanulmányozásának céljából.

- Ahw, én is szeretlek. - felé küldött vigyorom őszinteséget árasztott.

- Na, igyekezz, Baby, vagy itt hagylak! - ösztönzésképpen a fenekemre csapott, melyből eredően boldog sikolyt hallattam.

- Utállak. - biggyesztettem le alsó ajkamat, elhúzódva Hazza-tól, viszont utoljára még egy játékos ütéssel sújtottam mellkasát.

- Ugyan, tudom, hogy imádsz. - festett ajkaira egy önelégült vigyort.

- Álmaidban.

***

Harry szülőházának falai között kellemes hangulat terjengett a családtagok között lefolytatott beszélgetés okául, amily szavakból áradt a valódi érdeklődés, és a szeretet. A konyhában szorgoskodva hallgattam szerelmem reszelős hangját, miként nevelőapjához intézte tájékoztató jellegű szavait. A szinte mormogássá egybeolvadt hangokat nehezen tudtam kivenni a kettőnk közé férkőző távolságnak hála, bár a lényegnél mégis élesen hegyeztem füleimet.

- Azt hittem, le fog fejelni megint, ahogyan a múltkor is tette. - szavai ajkaimra halvány mosolyt csaltak. - De nem így lett, helyette ellökött, méghozzá nem is akárhogyan. - folytatta egyszerűen.

- Akkor gondolom, jól haladtok. - ütötte meg fülemet Gemma hangja.

- Nagyon ügyes, habár a rögtönzött helyzeteknél még van mit elsajátítania. Könnyen ledermed, ha a falnak taszítom. - vezette be őket Harry az elmúlt önvédelemóráink színfalai mögé.

- Abi, Drágám, tényleg nem szükséges elmosogatnod! - Anne kijelentése rögvest magára vonzották elkalandozó tekintetemet.

- Nem fáradtság. - tekintettem irányába egy biztató mosoly megeresztése folyamán.

Barátom édesanyja épp a nappaliban tartózkodó családtagok üdítőjét készítette el, kezében tartva egy doboz narancslevet. Az előtte lévő poharat már félig megtöltötte a narancssárga színben pompázó lével, melyen innivaló feltételezhetően Harry kezeibe szándékozott kerülni. Az ötvenes éveihez közelítő nő sötét haját egy laza kontyba fogta össze. Szemei alatt fáradtságát jelző mély karikák húzódtak, arcvonásai megviseltnek tűntek.

- De nem azért jöttetek, hogy te vezesd a háztartást. - reagált imént elhangzott mondatomra.

- Annie, amióta csak betettük a lábunkat a lakásba, le sem tetted a feneked. Még ebéd közben is ide-oda mászkáltál. - magyaráztam. - Ez a legkevesebb azok után, hogy a lányodként szeretsz. - szívből fakadó mosolyom az ő ajkait is felfelé görbítette.

- Még szép, hogy úgy tekintek rád. Annak meg különösen örülök, hogy szerelmesek vagytok egymásba a fiammal. - íriszei csillogtak a boldogságtól.

- Kicsim? - az engem megszólító reszelős hangra arccal a helyiség ajtaja felé tekintettem.

- Igen? - érdeklődtem, közben a kezemben lévő tányért mosogatva.

- Idejössz? - egy szavas kérdése tömören fogalmazta meg, mire is vágyott pontosan.

- Egy pillanat, és megyek. - kuncogtam fel.

- Emlegetett szamár, igaz? - viccelődött édesanyja.

Kezébe vette a különféle nedűkkel teletöltött poharakat, később lábai kivezették őt a nappaliba. Csupán két tányér, továbbá egy pohár várakozott arra, hogy megtisztogassam őket, így a mosogatást nem kívántam félbehagyni. Kezeim szaporán mosták el az edényeket, amik eztán a csöpögtetőn kötöttek ki. Kezemet leöblítettem, megtöröltem egy száraz konyharuhában, majd teljesítve Hazza percekkel ezelőtt elhangzott kérését, csatlakoztam hozzájuk a nappaliban.

A megcélzott helyiségbe érve Gemma-n akadtak meg elsőként szemeim. A szőke hajú lány a kanapén ücsörgött, ujjai között szorongatva telefonját, mialatt éppen írt valakinek. Mellette Robin lelt nyugalomra, egyik könyökét megtámasztva a heverő karfáján, felvéve a legkényelmesebbnek vélt testhelyzetet. Fejével irányomba sandítva tájékoztatta jelenlétemről a fotelben időző szerelmemet, ezáltal barátom hátrafordult arcával. Az ajkaira kiülő mosoly szívemet heves zakatolásra bírta, lábaimat mozgásra motiválva. Egyik karját felém nyújtva invitált közelebb magához.

- Már attól féltem, nem jössz. - jegyezte meg egy csintalan mosoly keretében.

- Csak elmosogattam még. - viszonoztam gesztusát.

A fotel mögé lépve fontam karjaimat a férfi nyaka köré, ajkaimmal tarkójára címezve néhány lágy csókot. Tenyerei rögvest csuklómra tévedtek, megszeretgetve bőrömet. Ugyan nem láthattam arcát, mégis tudtam, mosolyt csaltam ajkaira kedves cselekedetemmel, ugyanis csendes kuncogása töltötte be a helyiséget.

Momentumunk során éreztem magunkon Anne büszke tekintetét, bár szemeimet továbbra sem vezettem a nőre. Kizárólag azon személynek szenteltem minden figyelmemet, kinek ajkai megízlelték a kézfejemen húzódó bőrfelületet. Karjaimat sebtében lehámozta magáról, és ujjainkat összefonva vezetett el maga elé, miként megkerültem az ülőgarnitúrát. Csípőm után nyúlva ültetett ölébe, így oldalasan helyezkedtem el combjain. Térdeimet a mellkasomhoz húzva kuporodtam össze a lehető legapróbbra, hagyva, hogy Harry erős karjai magához vonjanak. Egyik keze fenekemnél fogva tartott, míg másik tenyere megállapodott lábszáraimon.

Arcomon egy mosoly élvezhette hatalmát, mikor szerelmem ajkait megéreztem a hajam, s homlokom találkozási pontjánál egy hosszan elnyúló nedves csók formájában. Ujjaim hasára tévedve markoltak rá fehér kötött pulóverének szövetére, ezzel is közelebb férkőzve a férfihoz. Arcomat mellkasának bal oldalán helyeztem nyugalomra, szívének zakatolását hallgatva. Fenekemen megpihenő tenyere lankadatlanul cirógatta a területet, míg elámultam teste melegének mámorában. Ajkai szüntelen csókokkal ajándékozták meg homlokom különféle négyzetmétereit, ez idő tájt nevelőapja újabb csevejt kezdeményezett.

- Tényleg, emlékszel még Boris-ra? - érdeklődött.

- Akinek olyan ferde fogai voltak, de a pénze miatt buktak rá a nők? - érdeklődött lábszáram szeretgetése alatt.

- Igen, pontosan őrá. - bólintott édesapja.

- Tán elszegényedett, hogy most szóba hozod? - viccelődött a göndör.

- Egy hete megszületett a kisfia. Ő az első gyerek a családban. - informálta nevelt fiát.

- Én azt sem tudtam, hogy házas. - hüledezett. - De mindenesetre gratulálok a csöppséghez. - tette hozzá egyszerűen.

- A kisbabák édesek. - motyogtam csendesen, arcomat jobban fúrva mellkasának mélyére.

Megjegyzésem hallatán Gemma egy-két pillanat erejéig összefonta tekintetünket. Irányomba címzett kedves mosolya belőlem is hasonló reakciót húzott elő. Harry tovább folytatta az édesapjával kialakított beszélgetést, ám szavaikat már nem hallottam a gondolataim küldte köd miatt, ami szemeimre, s füleimre borult. Pusztán szerelmem szívének hatalmas dobbanásaira voltam képes koncentrálni. Bőröm bizsergett tenyere melege alatt, lágy csókjai felfűtötték véremet.

A szervezetem felett elhatalmasodó fáradtságnak hála szemhéjaim elnehezültek, ajkaim közül egy néma ásítás tört utat magának a külvilágra. A környezetemből származó hangokat egyre nehezebben tudtam beazonosítani, ezáltal azok egybemosódó neszként csengtek füleimben. Azon monoton lüktetés, melyet Harry szíve keltett, valamelyest az ébren levő emberek sorában tartottak, csakhogy elég erősen készültem elszenderedni. Fejem némiképp lecsuklott barátom mellkasán az engem elragadni kész álmokból eredően. A férfi szembesülve azon ténnyel, miszerint nem álltam messze az alvástól, tenyerét az arcomra simította.

- Baby? - súgta, de válasz tőlem már nem érkezett.

Egyik kezem kapaszkodott a valóságba, nehogy elragadjanak engem az álomvilág erős karjai. Elszenderülésem előtt éreztem, miként a férfi hüvelykujja finoman szeretgette az orcámon húzódó bőrfelületet. Fejét az enyémre hajtva merészkedett hozzám a lehető legközelebb, tenyereit el sem mozdítva végeláthatatlan percek óta elfoglalt pihenőhelyükről. Az életvidám lepkék raját gondtalanul éreztem szétrepdesni hasamban.

- Jól van? - egy aggodalomtól terhes női hang hallatszott közelemből, viszont nem tudtam beazonosítani tulajdonosát.

- Persze, csak manapság elég fáradékony. - felelt barátom, az arcomba lógó tincseket elsimítva az útból.

- Ugye nem beteg? - érdeklődött újra a nő.

- Nem. Mindössze nehéz időszakon mentünk keresztül, amiből kifolyólag álmatlanok voltak az éjszakáink. - magyarázta. - De már minden rendben.

Ezen mondata elhangzását követően már nem hallottam semmit sem. Csupán szerelmem melegségét tapasztaltam biztonságot nyújtó karjai között, miként átléptem álmaim földjének határát. Tudatlan állapotom ellenére ujjaim oly szorosan markoltam rá barátom pulóverének anyagára, hogy öléből senki sem tudott volna kiszakítani. Vigyázott rám.

***

A kintről beszökő vihar zaja kelletlenül rángatott ki álmomból, ezáltal nesztelen morgással nyugtáztam a kellemetlen dörgéseket. Minél közelebb kerültem az álmaimból való kilépéshez, érzékszerveim olyas ütemben kezdték végezni dolgukat. Az eső monoton dallamot keltve kopogott az eresz fém felületén, a kövesúton elsuhanó jármű kerekei szinte siklottak a betonon időző víztócsákon. Az ég szívemet szinte kikergette mellkasom börtönéből, mikor hatalmas hasadással jelezte az újabb villámcsapás érkeztét.

A testemre nehezedő tömeg kellemes melegséget árasztott, amily tényező mellé a biztonság magas fokú érzése is társául szegődött. Rendezett lélegzetvételeim által emelkedő, s süllyedő mellkasom nehézkesen mozgott az azt korlátozó súlytól, ami vélhetően valakinek a feje volt. Karjai törzsem köré kulcsolódva biztosították arról az illetőt, hogy nem fogok kikecmeregni elpihent teste alól.

Ujjaim között selymes anyagot tapintottam, mely feltételezhetően szerelmem hajkoronáját képezte. A bársonyos fürtöket vakon kezdtem el fésülni, ekkor éreztem, miként a férfi kezei felkúsztak oldalamon pizsamapólóm vékony anyagán keresztül. Ajkai nyakát ölelő felkaromra tapadtak egy-két édes csók keretében, melyen gesztusával fáradt ajkaimat felfelé görbítette.

- Ugye nem a vihar vert fel, Baby? - reszelős hangja a bensőmben alvó lepkéket is ébredésre bírta.

- De igen. - bólintottam annak ellenére is, hogy ő cselekedetemet nem láthatta. - Te mióta vagy fent, Édesem? - kíváncsiskodtam, hajába hintve egy nehéz csókot.

- Óra hiányában csak sejtésem van. - motyogta karomra, majd egy újabb csókkal jutalmazott.

- És mennyit sejtesz? - faggattam.

- Úgy tíz percet. - felelt egyszerűen.

Csípője széttárt combjaim között kapott helyet, teste a sajátomon nyugodott. Szívének kiegyensúlyozott zakatolását tapasztaltam hasamnál, ami arra engedett következtetni, Ő nem rémült meg a vihar hátborzongató zajaitól, ezzel párhuzamot vonva jómagammal. Mikor egyik keze beférkőzött pólóm anyaga alá, hogy végigsimíthasson meztelen bőrömön, gerincem vonalán jóleső borzongás szaladt végig. Ujjai egészen mellem oldaláig kalandoztak fel, eztán a libabőrös felület szeretgetéséhez látott gyengéden.

- Kérdezhetek tőled valamit? - szavaimban bizonytalanság csengett.

Fejét elemelve mellkasomról mászott feljebb testemen, melyen cselekedetéből adódóan arcunk egy vonalba került. Karjait letámasztotta párnám két oldalán, meggátolva teljes testtömegének rám való nehezedését. Orra hegye végigsimított sajátomon, ezzel festve mosolyt ajkaimra. Karjaim tüstént megállapodtak nyaka körül, utána ujjaim is eltévedtek fürtjei erdejében. Haját aránylag meghúzva csaltam elő torkából egy kéjes morgást, amily hangot édes nevetése követett.

Miután leereszkedett hozzám, ajkaink egy vággyal teli csókban forrtak össze. Szemhéjaim automatikusan csukódtak le, karjaim szorosabban ölelték Hazza-t. Ujjaival hajamat fésülgette, és úgy határozott, ajkainkat egy röpke momentum erejéig elválasztja egymástól. Egy csalódott sóhaj keretében esedeztem csókunk elmélyítéséért, ahogy fejemet elemeltem a párnától. Halk kuncogását újabb csók követte, azonban ez már hosszabb életűre volt ítélve általunk. Ajkaink lágyan mozogtak egymáson, míg nyelvünk finoman ízlelgette a másikat lassú táncuk folyamán. A férfi ujjai révén bejárt gondtalan útnak egy hajamban lévő gubanc állított falat, ezáltal halkan felszisszentem a húzás kínálta sajgó érzésre.

- Jaj, ne haragudj, Kicsim! - sajnálkozott ajkaimra, bocsánatát csókkal fejezve ki.

- Semmi baj. - vigyorodtam el, lábaimmal közrefogva csípőjét.

Nyakát ölelő karjaim elvándoroltak a férfi hóna alatt, később tenyereim végigsimítottak meztelenül hagyott, szépen kidolgozott hátán. Szemtelenül incselkedve barátommal húztam végig körmeimet bársonyos bőrén. Játékos cselekedetem révén szerelmem mellkasának mélyéről halk nevetés szaladt ki. Meztelen vállára nyomva ajkaimat hintettem néhány csókot selymes bőrére, mialatt ő homlokomat jutalmazta hasonló csókok sorozatával.

- Mi lett volna, ha otthon hagyom a fésűm? Mennyire lennék kócos? - viccelődtem fedetlen válla csókolgatása közben.

- Azt is nekem köszönheted. - mutatott magára gőgösen, de csintalan mosolya leleplezte színjátékát. - Mellesleg, mit szerettél volna kérdezni az imént? - reagált percekkel ezelőtt hangoztatott mondatomra.

- Emlékszel még, mikor megkérdeztelek, hogy amennyiben Heather után beálltál a szinglik sorába...

- Lett volna-e esélyed nálam? - fejezte be mondatomat, belém fojtva a szavakat. - Tőled szeretném hallani. Te mit gondolsz? - címezte irányomba édes vigyorát. - Itt fekszel alattam, és éppen most vetettünk véget csókunknak is, bár ezt sem önszántunkból tettük. - magyarázta. - Szerinted, Abigail Potter... lett volna esélyed? - hangneméből könnyen sejtettem, tisztában volt felettem lévő fölényéről.

- Jól van. - álcáztam sértődöttséget, karjaimat összefonva mellkasom előtt.

Örökkévalóságnak tűnő beszélgetésünk alatt tudomást sem szereztem a kint tomboló viharról, és annak erejéről. A mennydörgés ugatásra ösztönözte az utca kutyáit, emellett minden embert az otthon nyújtotta melegbe kényszerítve. A Hold - amely mellesleg ma egész lényével tündökölt az égen - elrejtőzött a sötét felhők takarásában. A csillagok sem voltak restek bújócskát játszani az emberek szemeivel, elfedte őket a sötétség.

- Nagyon szeretlek. - hallottam szerelmem hangját.

Egy mosollyal ajkaimon terelődtek rá íriszeim. Arcvonásai a fény hiányának ellenére is felkeltették figyelmemet. Ugyan nyúzottak, s leterheltek voltak, szája sarkában mégis vigyora okozta gödröcskék húzódtak. Tenyeremet nyakára simítva szántottam végig alsó ajkán hüvelykujjammal, később az említett területet nedves csókkal sújtottam.

- Én is szeretlek téged. - súgtam halványan mosolyogva.

- Tudod, sosem hittem, hogy egy ember akár hajnal tájékán, azonfelül álmosan is lehet annyira gyönyörű, mint TE vagy. - emelte ki a mondat szavát, ismételten fésülgetve hajamat.

- Bárcsak igaz lenne az, amit mondasz! - loptam tőle egy aprócska puszit, melyet szintúgy ajkaira címeztem.

- Az én szememben lélegzetelállító vagy, Ab. - súgta csókká mélyítve ajkaim félénk mozgását. - Amennyiben szeretnéd, mindennap elmondom ezt neked. Hátha ezzel végre elhiszed. - a helyiség négy fala között uralkodó csendességbe reszelős hangja tolakodott be lágyan.

- Kérdezhetek még egy utolsót? - tettem mutatóujjamat ajkaira, ezzel demonstrálva az általam hangoztatott számot.

- Persze. - nyomott csókot ujjbegyemre.

- Hozzád költözhetek?

Kérlek, jelezd, ha elolvastad! :)

[purpipoet]

Ha nem mutogatnánk egymásra és nem vetítjük ki a félelmeinket a csalódások miatt, nem képzelgünk és kombinálunk hülyébbnél hülyébb szituációkat amik csak lehúznak....sorolhatjuk az érveket...stb. Akkor nem lenne gond. Szerencsére nem mindeki egyforma, vannak normális és jó emberek. :) /Elkapott a hév 😅/

[csillagokvigyazzanakradgina-blog]

Kicsit furcsa volt ..azt mondtad csak egy csók volt elkapott a hév ....vagy is ha engem is elkapna hév bárkihez oda mehetnék az utcán utána pedig csak egy bocsival lezárnám? ... mondjuk te nem tudod hogy én már előtte is kissé felfigyeltem rád... talán ezért nem érted meg hogy ez nekem most kicsit nehezebben megy... lassan már tényleg úgy érzem hogy változásra volna szükségem hogy itt hagyjam a múltam .. de akkor meg azt mondják,hogy gyáva vagyok .. pedig csak egyszerűen fél éve nézek szembe mindig a múltammal és a múltamhoz mindig csatlakozik valami új most már te is .. és minden egyes nap szembe nézni egy osztálytárssal szó szó nélkül szinte lehetetlennek hangzik ... tudom jól hogy nincs olyan hogy lehetetlen csak tehetetlen ember meg hogy a lehetetlenben is benne van az hogy lehet te hát ha képes vagy rá megtudod csinálni... de igazából lassan fél év bántás után még mondjam azt hogy megcsinálom??? mennyek még mindig előre azok után hogy a barátaim nagy része csodálkozik rajta hogy még mindig bírom mert az elmondásuk szerint ők már rég feladták volna??? ... de én még fokozzam ezt és mennyek csak tovább előre mintha nem éreznék semmit ??? .... tudtam volna neked akkor mit mondani mikor beszéltünk de feleslegesnek tartottam igazából már lassan megszoktam,hogy csak egy vagyok a sok közül egy pótlék egy kis baba amit az emberek csak ide oda tesznek és csak lekapják a "polcról" mikor épp olyan kedvük van .... persze ha szomorú vagyok mindenki jön oda hogy jaaj mi a baj meg mi történt .... hát tudjátok mi ?? az történt hogy mikor kellett volna senki nem volt ott velem ... a másik felének pedig azt üzenem hogy ti vagytok a baj ... ti bántotok folyton a "vicceitekkel" a beszólásaitokkal ...és ti észre sem veszitek hogy egyetlen egy szó milyen nagy hatással tud lenni az emberre ..... álmokat tud összetörni,érzéseket tud ki ölni emberekből ..... tehát csak mennyek előre és nézzek vele szembe ... vagy most itt az ideje hogy azt mondjam elég volt ennyi és csak lépjek ki kezdjek egy új életet ...egy teljesen újat ... ? ..annyi kérdés volna még bennem ... de hát kinek is mondjam tovább ?? .  ... ..

[miss-chanandlerb0ng]

Babyt senki sem ültetheti a sarokba!

Uristen nem kellene sláger rádiót hallgatnom! Állítson le valaki!

#dirty dancing #elkapott a hév