#elveszett vagyok

[orokmasodik22]

2023..

ugyan olyan elveszettnek érzem magam, mint az előző években

úgy érzem soha nem fogok megfelelni magamnak, azok után hogy egyik fontos személynek az életemben sem voltam elég

még mindig azon vagyok, hogy változzak, hogy megfeleljek

a 2021 és 22 csak erősebbé tett

de kérlek 2023.. légy jó és ne okozz sok fájdalmat!

#fájdalom #magyar lány #saját gondolat #szeretethiány #utálom az életemet #hiányzik #egyedül vagyok #fáj #stressz #évek #elveszett vagyok

[crushed-soul-fake-smile]

"olyan halkan vesztettem el magamat, hogy senki sem vette észre.."

#elvesztettem #elveszett #magyar tumblisok #egyedül #magány #nem vagyok jól #csalódottság #csalódás #hiányzik #hiányzol #sírás #magany #fájdalom

[mindigvankiut]

Ne aggódj anya

Egyszer megtalálom azt a fiút aki vissza hozza a boldog lányodat ,vagyis remélem .. 🥀

@mindigvankiut

#magyar tumblisok #magyar tumblr #magyar #saját poszt #saját #gondolatok #boldogtalanság #érzelmek #magány #szerelem #sosem leszek elég jó #elveszett #nem vagyok boldog #szomorú #fajdalom #mélypont

[loveispain420]

#érzéseim #remény #elveszett #annyira fáj #szerelem #hülye vagyok #miert #miertvagyilyen

[imafraidmyself]

Már az álmaimban is szomorú vagyok és elveszett

#magyar #magyar tumblisok #magyar tumblr #gondolat #szomoru #szomor?s?g #szerethetetlen #feladom #mai világ

[lonelysoul235]

Kértem, hogy ne menj el, hogy ne unj meg

Talán csak elveszett a retúrjegy

Így ahogy te is, én is elveszek

Mert nélküled én sem vagyok meg.

-Wellhello Retúrjegy

#magyar tumblisok #fájdalom #returjegy #dalszoveg #dalszöveg #hiányzol #hiányzik #hianyzol #rideg #viszonzatlan szerelem #ne menj el #elhagysz #elfogsz menni #elvesztés #elveszítettelek #kérlek #szeretlek #fontos vagy #j.

[pokolbol-fel-aztan-vissza]

Összetévesztesz valakivel a múltból.

Én már nem az vagyok,

aki ezt a nevet,

ezt az arcot,

ezt a lelket viseli.

Elveszett, elvették, eladtam, eltűnt.

Megváltoztam.

#magyar #magyar tumblr #magyar tumblisok #saját #nonszensz #szerelem #magyar írás #élet #múlt #elmúlás #változás

[crazy-devil-queen]

Most is nyitva van az ablak

minden úgy van, ahogy hagytad

néha hallom még a szavaid

itt felejtettél valakit

a helyekkel, hol együtt bújtunk el

a játékot a végtelennek hitt idővel

a gyerekkor nyarait

de végül csak egyedül vagyok itt

mert nem világgá indultam,

csak játszani a sarokig

de végül csak egyedül vagyok itt

...és még leszek is egy darabig

hisz mindenki happy endre vár valahol

a remény számokat oszt, de túl nagy a sor

elhagynak a csodák, csak becsap a sárga út

ugye még visszavár, mi sárba hullt

Ha nincs, aki szól, ki mondja meg

hogy miért nem a jó útra szólt a jegy

hova bújjunk el, ha túl ijesztő a világ

visszacsinálnám, amit nem lehet

Idegen helyen, idegen tapintások koptatnak

a régi tanítások hol vannak?

ha senki nem súg és nem szól már

és visszakérnéd, amit eldobtál

van, hogy nem megy, csak az idő rángat

ha nincs választás, az ember hitet kitől várhat?

tudom, van rosszabb a haragnál

ha magad vagy, de magadnak se maradtál

kértem, hogy ne menj el, hogy ne unj meg

talán csak elveszett a retúrjegy

így ahogy te is, én is elveszek

...mert nélküled én sem vagyok meg...💔

[zoeeozzoeeoz]

Itt ahol dolgozom, a közelben van egy Idősek Otthona. Akik kijárhatnak, azok közül van néhány vevőm. Pár éve jár át hozzám egy idős néni, nyolcvan valahány éves. AZ utóbbi időben nagyon lerobbant szegényt, és demenciája is van. Mivel Anyu Alzheimeres volt, így felismerem a jeleket. A néninél az tűnt fel, hogy időnként köröz itt a házak között. Van hogy bejön az épületbe, és itt köröz. Engem valami miatt felismer mindig, ha betalál hozzám, akkor innen már haza talál. Most reggel is láttam hogy bolyong az utcán, bejött hozzám. Leakarta venni a téli kabátját meg a nadrágját, hogy itt hagyja nálam, és majd haza megy nélkülük. Mondtam neki hogy szó sem lehet róla, hát tél van, megfázik. De ő makacskodott. Végül a kitartó ellenkezésemnek hála nem tette ezt meg, de láttam rajta h nagyon rosszul van, vörösek voltak a szemei, alig tudott menni, mondta is h nagyon nem érzi jól magát, ne csináljam vele ezt hogy nem hagyhatja itt nálam a kabátját meg a nadrágját, hát akkor ő most potyára küzdötte ki ide magát. Meg elkezdett szidni, hogy én milyen vagyok, de meggyőztem róla hogy még betegebb lesz, ha most nadrág és kabát nélkül sétálgat az utcán télvíz idején. Szóval most agyilag sem volt tiszta, de sikerült meggyőznöm. Végül kérte hogy kísérjem ki a kapun, le a lépcsőn, mert fél hogy elesik, meg amíg odáig mentem velem addig mondta hogy nagyon fél minden nap, egész nap fél. Közben leértünk a lépcsőkön, irányba fordítottam, megvártam amíg átmegy az úttesten, és a járdán végig megy, majd befordul az Idősek Otthona kapuján. Akkor vissza jöttem én is. Nem tudom , amúgy hogy mikortól van az az állapot, mikor már nem engedik ki az időseket. Vagy hogy mikor nézik meg, veszik észre, vizsgálják meg, hogy mennyire beszámíthatóak. A néni elmondása szerint, neki senkije sincs, csak egy tesója, aki nem is látogatja. Ezt még akkor mondta, mikor nem volt ennyire "elveszett". Gondolom , ha látogatná valaki, szólna az Otthonban erről. Vagy az ottani ápolóknak csak feltűnik az állapota. Vagy valahogy kiküzdi magát mindig, és addig nem szigorítak, amíg vissza megy/előkerül. Vagy az kell, hogy valaki vissza kísérje őt személyesen, és felhívja a figyelmet rá, hogy amúgy elég sűrűn bolyong kint az utcán, és a házakban, csak eddig még mindig vissza talált valahogy. Nem tudom. Valószínű, hogy legközelebb én ezt fogom tenni, és javasolni fogom, hogy jobban figyeljenek rá oda. Vajon, mennyi időbe telik, hogy észre vegyék, hogy valaki eltűnt az Otthonból.......

[milliodarabratortel]

Igen, néha nincs elég önbizalmam. Figyelem az embereket és mindenki mást szebbnek és csinosabbnak találok önmagamnál. Látom milyen sikeresek, majd magamra tekintek és csak a kudarcot látom. Ők már annyi mindent elértek, én ellenben sehol sem járok az utamon.

Igen, néha elveszett vagyok. Elveszek a saját világomban, a saját gondolataimban, a saját terveimben. Megrémülök attól mi lesz, ha nem sikerül véghezvinnem őket. Megálmodtam mindent, a karrieremet, a házamat, a férjemet, a gyerekeket. Mi történik, ha nem érem el a céljaimat? Rosszabb lesz? Netán jobb? Boldog leszek? És mások boldogok lesznek mellettem?

Igen, néha félek. Félek, hogy nem sikerül valami. Aggódom olyan dolgok miatt, amik még meg sem történtek. Olykor-olykor megijedek a jövő akadályaitól. Időnként pedig a múlt sebei kezdenek sajogni, és rettegés fog el, mi van, ha kihat a jövőmre?

Igen, néha bánatos vagyok, komor, kedvtelen, kimerült. Nincs kedvem kikelni az ágyból, egész nap csak feküdnék és bámulnám a plafont. Szükségem van arra, hogy valami felpezsdítsen. Innom kell egy kávét, vagy egy turmixot. Vennem kell egy forró fürdőt, vagy olvasnom egy új könyvet. Szimplán csak pihennem kell. Nem a testemet, a lelkemet kell felüdíteni.

Igen, néha rossz néven veszek dolgokat. A legapróbb dolgokkal is a lelkembe lehet gázolni. Miért? Mivel az emberek nem figyelnek arra, amit tesznek, és arra sem, amit mondanak. Nem válogatják meg a szavaikat, nem gondolkoznak el, hogyan is esik a másiknak az, amit mondani készülnek. Becsmérelnek, ócsárolnak, lehordanak és földbe tipornak. Gyakorta nem becsülik azt, amit értük teszek. Pedig tényleg nagyon törekszem.

Igen, néha besokallok. A legapróbb problémától egyszer csak betelik az a bizonyos pohár, és kicsordul belőle pár csepp könnyek formájában. Egyszerűen csak bedobnám a törölközőt, de ehelyett felitatom vele a könnyeimet és megyek tovább.

Mindezt miért? Miért folytatom? A válasz elcsépeltnek tűnhet: miattunk. Mert tudom, ha bizonytalan leszek, önbizalom-hiányos, elveszett, kétségbeesett, kimerült, te ott leszel. Fogalmam sincs miért. Nem találok ésszerű magyarázatot miért vagy még mindig mellettem, hogy vagy képes elviselni engem, hiszen a legtöbb "nyavalyámat" te szenveded el. Ha esik, ha fúj, te itt állsz szüntelen, rendületlenül és fogod a kezem.

Tudom, átvészelünk együtt minden akadályt, ami csak elénk tornyosul. Melletted kevésbé félek, mit tartogat számomra a jövő, és könnyűszerrel megbékélek a múltammal. Te elhoztad nekem a nyugalmat, a harmóniát, a gondtalanságot, az örömöt. Úgy vélem, a boldogság nem is veled jár, hanem te magad vagy. Hálás vagyok neked. Tisztában vagyok vele, hogy keveset mondom és azzal is, hogy akárhányszor ismételném el, sosem lenne elég. Biztosan állíthatom, hogy te vagy az én világítótornyom. Fényt hozol az életembe.

[playapoor]

erdekelne hogy szerinted

fogsz-e tudni engem potolni

vagy nem tudom

erted?

azt az erzest

amit ereztel velem

szerinted replikalhato?

vagy uberelheto?

mindig ez a kerdes foglalkoztatott

hogy csak egy ujabb elrontott emberi kapcsolat vagyok-e

vagy tobb annal

oszinten rettegek tole

hogy te meg tudod tenni

tul tudsz lepni

talalsz valakit aki irant merfoldekkel tobbet erzel mint irantam valaha

es en nem fogok tudni

nem tudok tullenni azon ami lehetett volna

mert lattam magam elott

meg most is latom azt ami lehettunk volna

Egy tokeletes vilagban

visszatalalunk egymashoz

mint eddig mindig

es jobban csinaljuk mint eddig

es megoldjuk vegre

honapok telnek igy hogy ezen gondolkodom

mert most mi lesz?

tovabblepunk?

eljuk az eletunket mintha semmi nem tortent volna?

torlunk harom evet az agyunkbol

es megy tovabb az elet?

miert erzem ugy hogy ez lehetetlen?

szamomra annak tunik

akarmennyi fajdalmat okoztal

annyira elveszett vagyok

mihez kezdek nelkuled?

olyan mintha nelkuled nem tudnam ki vagyok

nem a lehetetlen helyzet megvalositasa foglalkoztat

hogy azt erezzem kulonleges vagyok

hogy nekem sikeruljon ami masnak nem

de massal nem erzem otthon magam

nem tudok nyugodt lenni

persze az eletben nem minden a szerelem, mondjak

nem is

de miert keljek fel

miert akarjak dolgozni

miert akarjam osszeszedni magam

ha a tarsadalmilag elvart mokuskerekben futason kivul

nincs tobb az eletben?

persze kuzdjek azert hogy eljek

de miert?

miert akarjak elni?

nem tudod milyen

neked ott van mindenki

neked fontos egy csomo ember

akiknek fontos vagy

es vagyok en

persze vannak barataim

egy ketto

egy par

nem tudom

szornyen hangzik de nem mozgat meg

nem tesz boldogga

nem erzem magam teljesnek

nem elegit ki

mintha nem tudnek igazan kotodni semmihez

mintha erzelmileg korlatozott lennek

es csak nagyon szelsoseges esetekben tudok erezni

ha masrol van szo

utalom ezt

hogy ha rad nezek

erzem hogy erzek

rengeteg mindent erzek

de senki massal nem megy

nem is tudom senkinek mondani hogy szeretem, sot meg egy jo reggelt vagy jo ejszakat is

ugyerzem marja a torkom mikor ki akarom kenyszeriteni magambol

nem tudom

nem tunik oszintenek

vannak emberek akiket szeretek

de nem erzem hogy szeretnem oket

de tudom hogy igy van

de mintha barki elvesztesen szurrealisan konnyen tul tudnek lendulni

es onzon hangzik

mert valahol az is

de sosem az emberek hianyoznak

hanem a funkcioik

rosszul is vagyok magamtol emiatt

mindig a funkcioik

sosem a jelenletuk

meg egy allathoz sem tudok kotodni

talan emiatt lathatod ezt ugy is

hogy valamiert neked pont sikerult

erzelmeket kivaltanod belolem

hogy valami veletlen folytan

belekerultel ebbe a lehetetlennek tuno retegbe

es csak azert kotodok hozzad

a puszta veletlen miatt

de en nem igy erzem

valojaban ezt

nem lenne konnyebb se jobb

ha veled beszelnem meg

meg azt se mondanam

hogy tulzottan sok ertelme lenne

de talan amiatt mert

a tortenetunk megert volna egy szebb lezarast

talan ezert

de talan ugy megjobban fajna

biztosra tudni hogy az erzeseid meg sem kozelitettek soha az enyemeket

talan megis

de nem mondanam hogy ez a te hibad

hogy rosszul fejezted volna ki magad

bar nem a legjobban

de eleg gyenge az onertekelesem

nehezen tudtam elhinni

hogy valami nekem lehet kedvezo

valami amit ennyire szeretnek

ha azt mondanak hogy feluton vagy hogy megelhesd a legnagyobb almodat

te se hinned el, nem?

mindegy is

egy ideig azt vallottam

hogy megoldhattuk volna

ha megbeszeltuk volna

marmint

nyiltabban

marmint

mindent

megnyilsz, megnyilok

es eljuthattunk volna oda

hogy mar nem feltunk volna egymastol

ezt gondoltam egy ideig

de talan megsem lett volna ilyen egyszeru

ha nem vagyok eleg ahhoz hogy kuzdjenek ertem

ha nem vagyok eleg ahhoz hogy kockaztassanak ertem

hat nem vagyok eleg

megesik

nincs mit tenni

de jo eljatszani a gondolattal

hogy voltunk annyira benak

hogy kicseleztuk a sorsot

es hiaba volt megirva

pont ugy cselekedtunk hogy veletlen atirtuk a jovot

vagy mint egy igeretes konyvet

felbehagytuk a felenel.

mert nem tudom elhinni hogy ennek ez kell legyen a vege

ami most van

tul kulonleges szamomra

hogy beletorodjek

hogy csak egy “lecke” volt

vagy mi

csak egy kis izgalom

hogy tortenjen valami

Szeretek eljatszani a gondolattal

hogy visszatalalunk egymashoz, es megoldjuk

mert kiserted az elmemet

de nem akarom magam kinozni

a fajdalmas valosaggal

igy csak azon elmelkedek

hogy egyszer megoldhatjuk

hogy eljon a mi idonk is

[angelofghetto]

Érdekes, hogy a rendszerváltáskor mennyire nem erről szólt az életem, amit Geszti mesél. Az első megdöbbenésem az az irdatlan mennyiségű reklámszemét volt, ami a levelesládámban megjelent, és a vizuális reklámszemét mindenhol, mellette az a rengeteg ócska termék, ami nyugatról beáramlott, mert kint már eladhatatlan volt, a sok hazai konzumidióta meg verekedett érte, hogy megvehesse. A szabadrablást láttam, ahogy az állami vállalatok fejesei és a pártvezetők széthordtak mindent, ami mozdítható volt, hogy megalapozzák az öntelt, másokat lenéző, körbenyalt gyerekeik leendő anyagi bázisát. Láttam, hogyan verték szét a leghúzóbb ágazatainkat, a mezőgazdaságot, a könnyűipart, a turizmust. De ha már ott tartunk, a nehézipart, a bányászatot is szétverték, és minden mást ami megmaradt, eladtak a külföldi konkurenciának.

Emlékszem az új szabványokra, hogy nem az az érdekes, hogy az uborka milyen szaftos vagy zamatos, hanem hogy mekkora lehet a szabványmérete és a görbülete, hogy piacképes legyen. És igen, a már akkor is nevetséges szöveget, hogy most szabad a vásár, bárki nyithat egy cukrászdát Bécsben. És a feliratokról is hallottam a fagyasztószekrény-turistáktól, amelyek magyarul voltak kitéve az áruházakban: "magyar, ne lopj!" És az is megvan, hogy vasfüggöny leomlása ide vagy oda, két évig nem lehetett nyugaton munkát vállalni magyaroknak, nehogy tönkretegyük a munkaerőpiacukat. Láttam a hatalom átmentését, és kiderült, hogy itt negyven éven át titokban mindenki fanatikus keresztény hívő volt, csak titokban járt templomba (mint ahogy annak idején a háború után kiderült, hogy mindenki partizán volt).

A tömeges munkanélküliséget láttam, az ügyeskedő vállalkozókat, akik a zavarosban halászva szedték meg magukat mások kihasználásával és/vagy tönkretételével, a dilettantizmus tobzódását, hogy nem szakemberek vállalkoztak, hanem azok, akiknek pénzük és összeköttetéseik voltak, de leginkább semmihez sem értettek, csak a pénz számoláshoz. Döbbenetes volt látni, hogy a korábban összejáró barátok, munkatársak, szomszédok milyen hamar fordítottak hátat egymásnak, hogyan nőtt napról napra a bizalmatlanság szintje, és hogyan lett az éjszakába nyúló beszélgetések helyett a fusi szokássá.

Akkoriban szánakozva néztek rám, miért nem veszek részt a hisztérikus vásárolgatás, utazgatás, státuszszimbólum gyűjtögetésben, mennyire leszarom ezt az egész cirkuszt. Aztán a 2008-as válság után az egyik szomszédommal találkoztam a folyosón, aki elmesélte, hogy hiába güriztek évekig, majdnem mindenük elveszett, most ugyanott tartanak mint én, aki bele se fogtam, és "megelőztem a koromat", mintha megéreztem volna, hogy nem érdemes. Nem tudtam, hogyan mondjam el neki, hogy a szüleimtől, a nagyszüleimtől egy sokkal egészségesebb értékrendet örököltem, amiben nem kifelé, hanem befelé élünk. És csórók is voltunk a hedonizmushoz akkoriban, de ha gazdag lettem volna, akkor sem vitt volna rá a lélek, hogy részt vegyek ebben az őrületben, mert minek. Pont leszarom, hogy a másiknak mije van, pláne nem akarok rálicitálni. Ez valami szánalmas, soha ki nem elégülő éhség, mert mindig lesz valaki, akinek többje, jobbja van, és ennek nincs vége.

Egy másik szomszédommal volt egy szintén folyosói beszélgetésem, mikor őszinte szánakozással jött oda hozzám, hogy szavakba öntse, mennyire sajnálja, hogy én ilyen csóró vagyok. Erre azt mondtam, szerintem gazdagabb vagyok nála. Mikor elkerekedett a szeme, idéztem neki az indiai mondást: gazdag az az ember, aki nem vágyik többre, mint amije van. (És ennek semmi köze az igénytelenséghez, sokkal inkább az értékrendhez és a belső egyensúlyhoz.) Azt mondtam még neki, van pár dolog, amit szeretnék, de azt majd összehozom. Egyébként meg a mondás értelmében elég gazdag vagyok. Talán még most sem érti, miről beszéltem.

#Youtube

[habkeinb0ck]

Szolgálati közlemény: itt üzenem Rogán Antal titkosszolgálatokért, korrupció elleni küzdelemért és természetesen a propagandáért felelős miniszternek, hogy szórakozzon inkább valamelyik kedvenc koncessziójával, de ne velem! Az általa küldött telefon pedig sajnos összetört, a SIM kártya elveszett ����

Ennyi volt a lényeg, de ha valakit érdekel leírom azért ennek a részben vicces, részben persze komoly ügynek a részleteit is. Elöljáróban el kell azt is mondanom, hogy – a tőlem megszokottal ellentétben – nem tudok MINDEN részletet bizonyítani. Mégis közzé kell tennem az alábbi furcsa történetet, mert jól jelzi, mi várható a következő időszakban.

A végével kezdem: hétfőn azt vettem észre, hogy bármerre mentem autóval Szekszárdon, egy Audi Q3-as követ. Szekszárdon azért nehéz ezt feltűnés nélkül csinálni. Először csak az tűnt fel, hogy egy szép drága autó végig jön utánam azon a “titkos” , ésszerűtlenül ide-oda kanyargó úton, amit a kislányom kedvéért talàltam ki, hogy pár perccel lassabban érjünk az oviba. De itt csak csodálkoztam. Amikor délután a kislányt elhoztam és megint láttam az autót, már jobban meglepődtem, amikor pedig a rendelőbe indultam, már tudtam, hogy követ a szerv, csak azt nem tudtam, hogy miért - mit láthatnak Szekszárdon, ugye...

A megoldás másnap érkezett. Reggel Budapestre indultam és az első utam egy McDonalds-ba vezetett – mivel egyelőre nincs irodám, a megbeszéléseim jó részét ilyesmi helyeken folytatom. A gyorsétteremből kilépve egy vírusmaszkos jóember lépett hozzám és egy fekete zacskóban egy telefont nyomott a kezembe. Nem mutatkozott be, csak egy korábban nálam jelentkező informátor ügyére hivatkozott és annyit mondott, hogy másnap ezen a telefonon keresnének, hogy egy „időpontot és helyszínt egyeztessünk” egy újabb megbeszéléshez. Itt értettem meg, mire fel kaptam Szekszárdon a kíséretet. Az ugyanis csak aznap reggel dőlt el, hogy hol lesz a találkozóm. Azt az utolsó pillanatig senki nem tudta, még én sem, gy a maszkos/telefonos ember is csak onnan tudhatta, ha követett. A mai napon aztán fel is hívtak a kis telefonon és egy köztéren zajló megbeszélést javasoltak. Abban maradtunk, hogy majd még jelentkeznek. Sajnos aztán – ahogy a kép is mutatja – “valahogy” eltörött a kis telefon, a találkozóból meg nem lesz semmi- üzenem Tóninak, lefújhatják az akciót.

De mi is van emögött a vicces történet mögött valójában? Természetesen nagyon sok megkeresést kapok szinte naponta, “kis” , pár milliós ügyektől szervezett csalásra utaló információkig. Bár nem vagyok se rendőr, se tényfeltáró újságíró, az elmúlt 16 évben láttam annyi mocskot, hogy nagyjából az elején el tudjam dönteni egy-egy ügyről, hogy mennyire érdemes vele foglalkozni. Amiről most beszélünk, az nem ilyen volt. Egy jóember még a választások előtt azzal keresett meg, hogy megvett egy céget, amivel így természetesen annak a könyvelése is hozzá került. Ebben pedig szerinte fiktív számlák sorakoznak, aminek a célja, hogy egy céghálózat sorának a végén majd valaki felvegye az így megmosdatott pénzt az automatákból és visszavigye egy táskában a korrupt megbízónak. Az első találkozón mondott néhány cégnevet, de az is kiderült, hogy ennél többet is tudhat a rendszerről. Elmondása szerint ismer még olyan embereket/cégeket, akik korrupt politikusoknak hordják vissza az így tisztított pénzt. Azt is elmondta, hogy kész kitálalni az ügyészségen, de nagyon fél, hogy úgy jár, mint Welsz Tamás (aki egy rendőrautóban halt meg váratlanul). Két dolgot kért volna. Egyrészt megkérdezte, hogy meg tudom-e ígérni, ha választás után „olyan pozícióba leszek”, akkor a korrupt politikusok leleplezéséért cserébe valamiféle mentességet kapjon. Másrészt „el tudom-e intézni”, hogy politikai menedéket kapjon egy másik országban, ha kitálal.

Az első kérdésére természetesen azt válaszoltam, hogy ilyet nem tudok megígérni. De azt igen – a választások előtt erről nyilvánosan is beszéltem –, hogy olyan törvényt tervezünk, amely korrupciós ügyek főszereplőit leleplező személyek esetén, átlátható és konkrét feltételek mellett egyfajta részleges amnesztiát kínálhat elkövetőknek. A második kérdésére pedig annyit tudtam mondani, hogy egy-két nagykövetségen rá tudok kérdezni, egyáltalán létezhet-e az országukban olyan törvényes lehetőség, ami ebben az esetben felmerülhet. Ezt meg is tettem, bár egyértelmű válaszokat nem kaptam.

Mindenekelőtt azonban természetesen azt kellett eldönteni, hogy komolyan lehetett-e venni az információkat, vagy “csak” valamilyen provokációról volt-e szó.

Könnyebb lett volna, ha bizonyítékokat is kapok, de ezek annak ellenére is csak ígéretek maradtak, hogy még kétszer találkoztunk, abból egyszer egy kollégám jelenlétében. Egy alkalommal a telefonján mutatott egy szerződést, amit az állítólagos pénzmosó cég és egy állami intézmény kötöttek (az utóbbi nevében aláíró vezető ismert ember), de végül az ígéret ellenére ezt a szerződést sem küldte el. Természetesen megnéztem az általa említett cégek nyilvámos adatait, abból nem volt kizárható, hogy az állításoknak lehet valóságtartalma, de nem is volt egyértelmű, hogy azok helytállóak.

Két eset volt lehetséges:

1) Az elmondottak igazak, de valóban azért nem kaptam bizonyítékokat, mert az informátor (akit amúgy azóta nem tudtam elérni) félt.

2) A találkozók egy „kompromat” keretében történtek, vagyis csőbe akartak húzni (ettől még az informátor által elmondottak igazak is lehettek).

Nem lenne életszerűtlen, ha Rogánék valamilyen ügyet szeretnének kreálni, láttunk ilyet eleget. Rogán egyik embere, Zuschlag János pedig maga mondta el egy telefonbeszélgetésben, hogy az a feladata, hogy ha nincs ügy, találjon ki egyet ellenem.

https://www.facebook.com/488140827963432/posts/3714674465310036/?d=n

Egy ilyen történetből többféle kompromittáló mesét kerekíthetnének Rogánék. Ha az információ hamis és és nyilvánosságra hozom, azzal járathatnak le. Ha viszont igaz, de mivel nem kaptam bizonyítékokat, nem hozom nyilvánosságra, ezzel járathatnak le, például fényképeket mutatva, hogy beszéltem a jóemberrel. Vagy lehetnék akár „hazaáruló kém” is (az ötvenes évek komcsijai ezt nagyon tudták és Putyin is szereti ezt a módszert), aki idegen országok érdekében próbálta lejáratni a hazát. A propaganda bármikor bármilyen hamis sztorit képes hetekig futtatni.

Mindenesetre az informátornak többször javasoltam, hogy tegyen feljelentést. Egy tényfeltáró újságírón kontaktját is megadtam neki, de az újságírónak jeleztem, hogy csak akkor vállaljon találkozót, ha azon már bizonyítékot is kap. Tudomásom szerint a kezdeti kapcsolatfelvétel megvolt, de aztán a jóember felszívódott, mint ahogyan engem sem keresett többet. Az ügyet már-már el is felejtettem, de az eheti viccek alapján már elég nyilvánvaló a második lehetőség, a provokáció volt az igaz.

Ami viszont egészen biztos: Rogán SOHA nem fog megfélemlíteni, akárhány fekete autót küld rám, vagy akárhogy próbál lejáratni!

(Hadházy Ákos, Fb)

[paralyzed-99]

Kedves olvasó, üdvözöllek téged szavaim zárkájában,üdvözöllek a szívemben, amit most megnyitok előtted, úgy, ahogy. Nem éltem még valami eszméletlen sokat, és nevezhetsz aminek szeretnél, de nem is vágytam arra, hogy akár idáig eljussak. De megtettem, és itt vagyok. És az a valóság, kedves olvasó, hogy jelen pillanatban kilátástalan vagyok, reményveszett. Csalódások tengere van mögöttem, és még mennyi vár rám, de eddig képes voltam küzdeni, mer ezt tettem, küzdöttem. Küzdöttem az összes ember ellen, aki az utamba állt, küzdöttem a szavaik ellen, amik a fejemben ismétlődnek nap mint nap, nem egyszer, de nem is kétszer és küzdöttem magam ellen, az ellen akivé váltam minden tényező hatására, ellenére. Talán már nincs kiút abból, amibe keveredtem, talán már elfogyott minden csepp boldogság a számomra, és hiába könyörgöm, azért az utolsó cseppért, elveszett. És vele együtt én is elvesztem. Talán sosem térek már vissza, talán újból megtalálom az utamat, talán pár év múlva, mosolygok ezen, de most, itt és most a halálra tudok csak gondolni, ami menedéket nyújthatna nekem, ahol nyugovóra térhetnék.

Kedves olvasó, aki most ezeket a sorokat elolvasta, akár értette sorok mögött bújó szavaimat, akár értetlen arcot vág, köszönöm hogy időt szantál erre. Köszönöm.

#koszonom

[happyherringsportslover]

Megkérdezted milyen szìnű a szemem. A válasz egyszerű.

Ha boldog vagyok és a szeretett fénye átjár akkor zöld mint a fenyő. Ha szomorú vagyok akkor már egy kis barna is látszik. Ha pedig már minden érzésem elveszett akkor már sötét barna szinte már fekete, mert látszódik boldogság a szívembe.

2023.05.29.

#boldogtalan #boldogtalanság #idézet #könnyes szemek #szemek #lélek #törött lélek #színek #szomorú #szépség #szerelem #szeretem #szeretlek #szenvedés

[meg-megbanom-ezt]

Ereklyekeresésekbe'

Az egyik legdühítőbb dolog, amikor nem találok egy bizonyos dolgot, mert NINCS A HELYÉN. Ez benne van a top5 okban, amiért öléssel szoktam fenyegetni a családomat (csak viccelek... de tényleg), mert sokszor ők pakolják el a cuccokat - de néha saját magamnak ások vermet. Mint például MOST.

A lényeg, hogy holnap (azaz ma...) egy különleges évforduló lesz, egy fontos ember születésnapja, aki egy adott közönségben igen nagy ember és sokat szeretik, megérdemelten. Tudom, hogy ez nagyon rejtélyesen hangzik, de többet nem akarok mondani (I can't tell you, it's confidental. Anyway, how is your sex life?), bár 99%-ig biztos vagyok benne, hogy úgysincs senki ebből a körből tumblren. Na mindegy...

Szóval a lényeg, hogy fényképeket kellett keresni róla, ami sikerült is, CSAKHOGY az illetőtől van egy képeslapom is, amit féltve őrzök, ereklyeként. Gyönyörű képeslap, gyöngybetűkkel, fekete tollal teleírva, sokkal alaposabban megválaszolva azt a banális kérdést, amit kérdeztem tőle. Ez a képeslap hitelesen leképezi az ő elhivatottságát, türelmét és kedvességét - a személyiségét - és sokat jelent nekem. Meg is ígértem a szervezőnek, hogy elhozom.

DE NEM TALÁLOM. A témának kitüntetett mappában volt sokáig, de egyszer átrendeztem a mappát, ami olyan jól sikerült, hogy NINCS OTT. Ki nem dobtam, az hétszentség, de mindent feltúrtam és... hiába. Szétbasz az ideg és már kezdek elszomorodni, de egyelőre feladtam. :( Jobban belegondolva nem hiszem, hogy a szervező fennakadna ezen; ez már NEKEM fontos. Na persze, mondhatnám alattomosan magamnak, hogy nem az ereklye a fontos, hanem inkább személyesen kéne ápolni a kapcsolatot az illetővel...

De hogy kicsit vidámabb legyen a poszt (és főleg nem ilyen homályos), inkább pár szóban (mert már kurvára aludnom kéne), hogy milyen más ereklyéket találtam:

Hétpróba füzetek

Lécci, MONDJÁTOK, hogy ez nektek is megvan! Országos közlekedési verseny általános iskolásoknak, amire csapatokban kellett jelentkezni, voltak feladatlapok, de kellett verseket is írni megadott témában. Na, ezek vannak a füzetben. Ó istenem, a krindzs...

Krisz Rudi plakát, amin Krisz Rudi Szikora Robinak van öltözve

Most biztos azt kérditek, jól olvastátok-e. IGEN. Bizonyítékot holnap csatolok (szkenner túl hangos, fényképezni nincs elég fény blabla...), stay tuned. Ez valami BRAVO magazinból lehetett és tuti valami celeb-farsang eredménye. Halvány segédfogalmam sincs, MIÉRT tettük el, hiszen egyik előadónak sem voltunk rajongói... Talán mert ösztönösen éreztük, hogy ez mégiscsak kincs és egyszerűen zseniális. Költözésnél rábukkantunk és öcsém akkor el is akarta vinni, aztán elveszett, úgyhogy holnap ma közlöm is vele a jó hírt, hogy megvan.

Turbó rágós autós képek

Kell-e ennél többet mondanom?

#nosztalgia #RAGE #kiscsalád #kezdjetek el élni #vagy mittomén #indokolatlan the room idézet